Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-19 / 144. szám, csütörtök

1952 június 19 UJ SZO A Kalacsevszkij kikötő A Volga—Don-csatornának Bereszlevs^kij szakasza Egészségvédelem Kárpát-Ukrajnában A Bol."»evik Párt és a szovjet kormáríy na-;y gondot fordít Kárpátalja, — a Szovjetunió iiatal tartománya — egészségügyi hálózatának kiszélesítésére. 1946-ban 32.1 millió rubelt fordítottak a tartomány egészségvédelmére. 1952-ben ez az összeg már 71.9 millióra növekedett. A Kárpátalján rövid idö alatt széle

s egészségvédelmi hálózatot létesítettek. A múltban ezen a területen csupán öt kórház és négy klinika működött. Orvosi segítséget csak pénz ellenében nyújtottak a betegeknek. Gyógyintézet csak a városokban volt. A falusi lakosság, s különösen a hegyi falvak lakói el voltak zárva minden orvosi segítségtől. Ma a tartományban 90 kórház és rendelőintézet, több mint 400 orvosi rendelő és elsősegélynyújtó, 96 falusi szülőotthon, 45 bölcsőde, 20 egészségügyi állomás, két üdülő a betegek számára és hat szanatórium szolgálja a dolgozók egészségét. Két egészségügyi tudományos-kutatóintézet nyílt meg a tartományban: egy egészségvédelmi-bakteriológiai intézet Ungváron és gyermek- és anyavédelmi intézet Munkácson. KIEVBEN MEGNYITOTTAK A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK IRODALMÁNAK KI ALLIT A S AT A napokban nagyszabású könyvkiállítás nyílt meg a kievi állami nyilvános könyvtár termeiben. A kiállításon a népi demokratikus országok íróinak, orosz, ukrán és Szovjetunióban lakó más népek nyelvér

e fordított müvei láthatók. Ugyancsak kiállították a nópi demokratikus országok íróinak különböző szovjet folyóiratokban megjelent irodalmi és művészeti alkotásait is. A látogatók nagy érdeklődést tanúsítanak a kiállított munkák iránt. I Ax új tenger partján 1951 ÓSZÉN TÖRTÉNT, kevéssel azután, hogy a cimljaňszki vízmű építői megünnepelték a Doníolyón aratott első győzelmüket és átengedték a vizet a duzzasztógát nyílásain. A folyó előző éjszaka még minden akadályt elsöpörni látszott, szétrombolással fenyegette az útjában álló egyre növekvő kőtölfcést, a gátat is. Amikor utat nyitottak számára, hamarosan lecsendesedett s engedelmesen folyt' az újonnan- vágott 'mederben. 1952 tavaszára vártuk az új tenger születését. A falvak már korábban elköltöztek a leendő tengerfenékről s akkor ősszel az utolsó simításokat végezték: eltüntették a kozákfalmk maradványait is, erdőket irtottak, magas dombokat robbantottak; helyet csiniltak az új tengernek. A Popov-tanya közelében az egyik dombnál befejezték az évekkel ezelőtt megkezdett ásatásokat, amelyek egy régi kazár erődöt tártak fel. Mindezt örökre elborítja a sztyeppe új - tengere. Nincs a világon még egy tengerfenék, amely ilyen módon készült volna. Szeptember vége volt. az idő szárazra fordult, elhatároztuk, hogy a sztyeppén keresztül térünk viszsza Kalacsba. Kora reggel indultunk. Útközben mindenütt gépek zaja verte fel a sztyeppe csendjét. Teljes iramban folyt a munka. Nehezen keveredtünk ki a homokhegyek, alapárkok, vascsövek, hidak, barakok, villanyvezetékek gigantikus útvesztőjéből. A hatalmas Don szinte eltűnt közöttük, mint valami patakocska. Ahogy innen kikerültünk, egyszerre elénk tárult a sztyeppe szűz térsége. Mögöttünk még ott meredezett a végtelen síkságról furcsán kiemelkedő tengeri kikötő magas fala, a rózsás hajnalfényben vonatok óriási füstfelhői feketéllettek, a portáldaruk rövid lábukkal hatalmas madarakhoz hasonlítottak. Köröskörül néptelen volt a vidék, üröm és napszíttá föld illatát hozta a szél. Végigmentünk * az ' '' áttelepített Szolenóvsžkajá faluň. Á falvakat még 1950 tavaszán költöztették ide. szabaddá téve" a' tengerfenéknek kiszemelt területet. Még nyoma sem volt a víznek, de a falvak máris felkészültek a tenger fogadására. Szolenovszkaja félig máris kikötő. Lakói a teherkikötő mellett óriási faraktárakat építettek, esténként pedig, á munkából hazatérve, fiatal almafáikat ültettek a kőkemény földbe, amelyet — bizonyosra vették — fél év multán majd a tenger vize fog öntözni. Az út hol leereszkedett az árterületen lévő egykori tanyák maradványaihoz, hol felkapaszkodott a magas sžtyeppére. Ezeken a magaslatokon már több mint egy éve laknak a régi Donpartró' ideköltöztetett kolhozparasztok. de még mindig nem szokták meg a ^szárazföldi életet". A tanyák lakói kutakat ástak, de nem találtak vizet. Egyesek elkeseredtek. Az öregek bíztatták őket: „Eljön a Don és akkor lesz víz a kutakban is, lesznek erdők és kertek". A falvak lakói várták a tengert. Megkérték a tervezőket: úgy telepítsék le őket, hogy minél több ház kerüljön a készülő tenger, partjára. Az Ovcsinnyikov-tanya. pedig — elsőként — máris felvette a „Primorszkij" — „Tengerparti" nevet. Ezen a tanyán ekkor még semmi sem emlékeztetett a tenger közelségére. Végtelen síkság közepén magas domb állt s tetején állott a Primorszkij kolhoztanya. 1952 MÁRCIUS 18-ÁN i aláírták a tengerfenék átadásáról és átvételéről szóló jegyzökönyvet. Ilyen különös jegyzökönyvet eddig nem ismert a történelem. A leendő tengerfeneket Alekszandr Petrovics Kulinyics, a cimljanszki fagazdaság igazgatója adta át, akinek az fr,z és a tél folyamán sikerült kivágatni tízezer hektár árterületről a fát s ötvenhétezer hektárnyi területet előkészíteni fenékhálós halászatra. A tenger' fenekén nincs szükség fára, különben is akadályozta volna a halászatot, amely három év múlva megkezdődhet az új tengeren. Az elkészített medret Razin mérnök, a kormánybizottság elnöke vette át. A révkalauzok, halászhajőkapitányok és a körzeti ségügyi szolgálat orvosai kitűnőnek találták a meder állapotát. A hajózást nem akadályotaálz a zátonyok, a halászat is simán folyhat majd.. Április végén beözönlöttek a mederbe az első tajtékzó hullámok. Először csak a lapos völgyeket öntötték el, majd egyre nőtt a víz, felkapta a száraz sztyeppe porát, zavaros habjai elborították az utakat és végül a magaslatokat is. A tenger partján jártunk. A víz egyre ömlött, terjedt. A Horosevszkaja falunál lévő szárazérnél találkoztunk Kulinyics elvtárssai, aki — a szerződéskötés után — hazafelé tartott. A Don elért már idáig, lezúdult a szárazérbe, elvitte a hidat és a vízzel szinültig telt Kumsacsek-folyócskát visszakergette a aztyeppére. Gázlót keresni esztelenség lett volna, harminc kilométerrel feljebb kellett mennünk, Tyermovszkaja falu új településéhez. A régi Don-meder egész dombos jobbpartját keresztül-kasul szabdalták az ilyen vízmosások. Ezekbe csak később ér el az új tenger vize. Kulinyics végigsimitotta kezével a szárazér füves földjét és elégedetten dörmögte: „Hol találnak még a halak ilyen gyönyörű tengerfeneket?" Egy ideig gyönyörködött a növekvő tengerben, majd gépkocsira ült és Rosztovba ment. hogy' mull mondotta — tovább folytääéa „szárazföldi ügyeit". Alig ment el Kulinyics, a cimljanszki erdészeti állomás két erdőmérnöke érkezett a tenger partjára. Az erdészeknek tízezer hektárnyi árnyékos tölgyerdöt kelleti itt telepíteniük. Zöld erdöfal övez^majd itt az új tenger partját. ITT ÁLL ELŐTTÜNK új szépségében a nemrég született tenger és első szellőjével felfrissíti a rekkenő hőségben eltikkadt sztyeppét. A tenger a kotlubanyi szárazéren keresztül közelitette meg Kalinyinszikaja és Karnauhovszkaja falvakat. Az egykori vízmosás fölött. egyéves fiatal tölgyek között róttuk a sztyeppét. A fiatal tölgyek kiállták a mostoha éghajlat okozta megpróbáltatásokat, épp akkor bontották ki első tavaszi rügyeiket. Ezek a tölgyek akkor még nem érezték a tenger hatását, de a Don vize segít majd nekik terebélyes koronát nevelni. Pjotr Nyikitics Borscsevszkij elvtárs, rosztovi talajkutató, aki velünk együtt ballagott, lelkesen magyarázta: „Micsoda tölgyek lesznek itt! Még most szikes talajon nőnek, de két év alatt a tenger kimossa az alsóbb talajrétegeket, kioldja belőlük a sót. Hej, mi lesz akkor! Öiökéletüek lesznek az erdők". A talajkutató még sokáig beszélt nekünk a cimljanszki tengerről. Széles mezővédő erdősávok húzódnak majd a viz partján, megszűnnek a szikesek, megváltozik az éghajlat. Az elárasztott helyeken gyorsan növő füzeket és topolyákat ültetnek, a homokon fenyőt és nyírfát, a kötött talajon pedig tölgyeket, minden fajtát külön, a legmegfelelőbb talajba. Az erdők vízellátásáról maga a tenger gondoskodik majd. Az erdősávok megtörik majd a száraz, perzselő szelek erejét, üde és zöld lesz itt minden. A tenger balpartján, Jablocsnaja szárazérben geodéziai kutatók tanyáztak. Ez a tudományos csoport tavasszal telepedett meg itt. Talán egyetlen tenger sem vonzott még annyi expedíciót, mint a cimljanszki. A geodéziai kutatók a térképeket tanulmányozták. Tőlük tudtuk meg, hogy az új tenger mellé is óriási öntözöcsatornákat terveznek. amelyek a vizet messze a sztyeppe mélyébe juttatják s a kolhozföldek öntözésével szédületes terméseredményeket biztosítanak majd. A kutatók sátraihoz esténként gyakran ellátogatott egy öreg sztyeppei juhász a' nyájával és hosszasan nézegette a térképeket. A térképen Jablocsnaja szárazérböl széles folyó kanyarodott a sztyeppére. Az öreg végighúzta rajta fekete, kérges ujját, s amikor a falujához ért, száraz ajkával ezt di nyögte: „Élet! Élet jön ezen a lyón". A víz az élet most va..ban megérkezett s örökre összeforrt a sztyeppei tájjal. CIMLJANSZKAJA FALU tavaly költözött eil, húsz kilométerre délre ősrégi helyéről. Uj nevet kapott: Cimljanszk-telep. Régi helye még felismerhető volt, amint a többi falvak maradványai is jól látszottak, amíg el nem borította azokat a tenger vize. Végignéztük, hogyan nyeli el a tenger a legmagasabb dombot is, láttuk, mint tűnnek el örökre az egykori sztyeppe rögei. Kacskaringós parti úton mentünk tovább. Friss, nedves szél fújt kelet felöl, magával hozta a tenger illatát A parton magasló szikiaszirt lábánál a nemrégiben létesült ciimljanszki kutatóállomás tudományos munkatársaival találkoztunk. A tenger alámosta a sziklát, ezt tanulmányozták. „A hullámverés lekoptatja a parti közeteket, ezt tudományos nyelven abráziónak (kimosásnak) nevezik — magyarázta az egyik kutató. — Ez a folyamat elkerülhetetlen. Nemsokára megkezdődik itt a talajerózió is, ami azt jelenti, hogy a csapadék kimossa a talajt". Ezek a folyamatok másutt is érvényesülnek s pusztító hatásúak. Amerikában például az erózió óriási területeket tett már tönkre és koldusbotra juttatta a parasztokat. A kutató csendesen jegyezte meg: „Mi felkészülünk a harcra ellene. Megakadályozzuk pusztításukat". Estefelé eljutottunk a Kumsakhegyig, ahol most Cimljanszk-telep fekszik. Egy idős asszony a betonkútból jéghideg tiszta vizet húzott fel. Beszélgetni kezdtünk. — Üj a kút? — Üj itt; minden — felelte —, a kút is. a város is, meg a tenger is. — Valóban új és csodálatos látvány az egész világ. A tengerpartot itt is fiatal fákkal ültették be. A legszélső házra egy táblát erősítettek, amelyre nagy gonddal írták rá: „Tengeriparti sétány". A szovjet ertberek birtokukba vették az új tengert, a magúik teremtette hatalmas müvet. (K. Bukovszkij cikkéből. Megjelent az „Izvesztyijá"-ban.