Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)
1952-06-18 / 143. szám, szerda
2 III SZO 1952 június 15 Dolgozóink tiltakoznak a francia kormány fasiszta terrorja ellen Élenjáró tudományos dolgozóink j tiltakozásának és felháborodásának | megnyilvánulásához, amellyel elítélik a francia kormány brutális és gyalázatos eljárását Franciaország Kommunista Pártjával szemben, csatlakozott dr. Vladimir Outrata egyetemi tanár, a prágai Károlyegyetem jogi fakultásán, a nemzetközi jogi tanszék vezetője is. Outrata professzor részletezte azokat az okokat, amelyek alapján a francia kormánykörök az amerikai megszállók utasítására elrendelték J. Duclos képviselő alkotmányellenes és indokolatlan letartóztatását, valamint a francia hazafiaknak a demokrácia és béke védőinek üldözését. Elsősorban rámutatott a jogellenes cselekedetek láncolatára, amelyekkel az angolamerikaiak szégyenteljesen megszegték a potsdami szerződés szabályait és amelyek a Nyugat-Németországgal külön megkötött ,,általános szerződés" aláírásával és az úgynevezett „európai védöszövetség"-röl való tárgyalással érték el tetőpontjukat. Az amerikai támadó politika fokozatosan megfosztja a nyugateurópai országokat állami felségjoguktól. hogy teljes mértékben kihasználhassa őket a Szovjetnuió elleni támadás eszközeiül. Az amerikaiaknak a nyugati államokban bevezetett politikai diktátuma egyre szélesebb és kiélezettebb formákat ölt, — kezdve a csatlós országok gazdasági életének gúzsbakötésétől egészen az állami szuverenitás jogi értelemben való eltörléséig. A Schumann-terv például a nyugati blokk j államainak jogköréből kivonja a kulcsipart és így a gyakorlatban az amerikai politika rabszolgáivá teszi őket. Az úgynevezett Pleven terv a nyugat-európai államokat az állami felségjog egyik legjelentősebb ismertető jelétől — a hadseregtől foszt meg, amely nemzetközi szerv parancsnoksága alá kerül és megszűnik az ország védelmi eszközévé lenni, A nyugat-európai országoknak az amerikaiak által való járomba döntése egyrészt a népi tömegek állandóan fokozódó ellenállásához, másrészt kormányrendszereik fasizálásához vezet. Ez a természetes következmény azt okozza, hogy a háborús gyújtogatók tervei többnyire csak papíron maradnak. A nyugati imperialista nagyhatalmak között is kiéleződnek az ellentétek. A legutóbbi franciaországi események — J. Duclos jogellenes letartóztatása és Franciaország Kommunista Pártja ellen fokozódó terror a jognak a fasizált kormány általi durva és megvetésreméltó megszegése. Világszerte felkelti a tiltakozás hatalmas hullámát és az amerikai imperializmus karjaiban vergődő francia bábkormány rabszolga odaadásának és gyöngeségének a bizonyítékát nyújtja. A rozsnyói Szovjet Barátok Szövetségének tagjai tiltakozó határozatukban ezeket írják: „Elítéljük és megvetjük az amerikai imperialistákat, mert az őket kiszolgáló francia kormánnyal a francia nép legjobb fiait, Jacques Duclos és André Stil elvtársakat törvényellenes hitleri fasiszta módszerrel lefogatták. A rozsnyói Szovjet Barátok Szövetsége nevében azonnali szabadonbocsájtásukat követeljük". A diószegi politikai iskola hallgatói nevében Balla József elvtárs a következőket írja: ,,A diószegi politikai iskola hallgatói felháborodottan tiltakoznak a francia kormány brutális magatartása ellen, amely amerikai parancsra bebörtönözte a nép legjobb fiait, Franciaország. Kommunista Pártjának képviselőit és mély szolidaritást vállalnak a francia néppel a hazai burzsoázia és a betolakodott amerikai megszállók elleni küzdelmeiben. Szolidaritásunk jeléül a kollektíva jó eredmény elérésére és a marx-lénini tanoknak tökéletes elsajátítására vállal kötelezettséget. Ígérjük, hogy e tanokkal felfegyverkezve odaadó, tántoríthatatlan harcosai leszünk a világbéke tábornak". Hasonló tiltakozó határozatokat küldtek a losonci építészeti kombinát üzemi pártszervezetének tagjai, a jabloncai helyi pártszervezet tagjai, a Szovjet Barátok Szövetsége chanacai helyi csoportjának tagjai és mások. Ünnepi esten búcsúztatták a szovjet tudósokat 1951/52. iskolai évben a csehszlovákiai főiskolákon szovjet főiskolai tanárok adtak elő, akik jelentős mértékben hozzájárultak főiskoláink munkájának elmélyítéséhez. A Csehszlovák-Szovjet intézetnek az iskolaügyi minisztériummal és a Szovjet Barátok Szövetségével közösen megrendezett ünnepi estjén a prágai Smetana-teremben a főiskolai tanárok és a főiskolai hallgatók kiküldöttei elbúcsúztak a szovjet tudomány ":iváló képviselőitől. A BESZTERCEBÁNYAI KERÜLETBEN MEGTARTOTTAK A NÉPI OROSZ NV ELVTANFOLYAM ELSŐ KONFERENCIÁJÁT Besztercebányán a népi orosz nyelvtanfolyam hallgatói kerületi konferenciát tartottak, amelyen kicserélték a harmadik év tapasztalatait és kiértékelték munkájukat. A besztercebányai kerületben a népi orosz nyelvi tanfolyam harmadik évében 13.275 dolgozó látogatta a tanfolyamokat. A podbrezovai Sverma-vasüzefnben 9, a pieszoki gépgyárban 4, a zólyomi Bucsina üzemben 7, a brc.Tiói CsKP IX. kongreszszusa-üzemben ti népi orosz nyelvtanfolyam-kör működött. •JIRI MAREK ALLAMDlJAS IRO BÉCSBEN ELŐADÁST TART Hétfőn, júniug 16-án az osztrákcsehszlovák társaság kívánságára Bécsbe repült Jiri Marek államdíjas író, aki Bécsben néhány előadást fog tartani az új Csehszlovákiáról és a csehszlovák írók munkájáról. A KASSAI KERÜLETBEN AZ ÁLLAMI M1* NK AERÖT A RT ALÉKOK TOVÁBBI SZAKISKOLAIT NYITOTTAK MEG A kassai kerületben további három szakiskolát nyitottak meg a gömöri vasércbányák munkaerötartalékai számára Rozsnyón, Alsósajón és Vashegyen. A rozsnyói iskola megnyitásán résztvett Rudolf Sztrechaj igazságügyi megbízott is. Ez alkalomból kitüntettek 80 új bányásztanoncot. A bányásztanoncok kötelezettséget vállaltak, hogy az István tanoncbányában ledolgoznak egy önkéntes műszakot. Az alsósajói szakiskola üzemi CsISz-csoportjának tagjai kollektív kötelezettségvállalásukban felajánlották, hogy minden hónapban műszaki konferenciát rendeznek a bányászat új munkamódszereiről. Pillanat f elvHe / ÍSádsze^rul Senki se higgye azt, hogy tanulmányozni egy falu vagy egy szövetkezet életét, fejlődését olyan egyoldalú tevékenységet jelent, mint mondjuk egy könyv tanulmányozása. Nem, az első napokban az ember már is észreveszi, hogy a tanulmány anyaga, a falu dolgozója résen van, készül az ellenállásra, fölénnyel és gúnnyal fegyverkezik fel és miközben egy-egy kérdésre habozva és mosolyogva felel, szemében már is ott ragyog a győzelem fénye: „Hogy hát hiába jöttél te bennünket tanulmányozni, az igazság az, hogy mi téged tanulmányozunk". E kétoldalú tevékenység párhuzamosan halad, fejlődik, néha öszszecsap, de a leghelyesebb, ha az idegen, aki a faluba jön, nyugodtan hagyja magát tanulmányozni. Hiába is védekezne ellene, meddő lenne minden ilyenfajta kísérlet, asszony és férfi, gyermek és felnőtt egyaránt végzi komolyan ezt a feladatot, anélkül., hogy összebeszéltek volna. Nádszegen például a következő eset történt velem: Egy gyermek szólított meg a templom-téren, ötéves lehetett, egy kerítéshez támasztott biciklihez dőlt, feje alig ért a kormányig. Orra alatt alig észrevehető nedv csillogott, körülbelül úgy, mint a hajnali fűszálon a harmat. Igaz, hogy ez már a délutáni órákban történt, de ez engem nem zavart és a gyermeket sem zavarta, A gyermek miután „Szabadság"-gal köszöntött, így szólt hozzám: - Bácsi kérem, tetszik könyvet írni? — Igen, tetszem — válaszoltam zavartan. — Nádszegről — úgy-e? — Eltaláltad. — Vastag könyv lesz? — Attól függ... — tétováztam, de ő már nem várta be a mondat befejezését, mert mondanivalója sürgős volt. — Hát akkor én is benne leszek abban a könyvben, mert én is náct&zegi vagyok. — Persze, hogy benne leszel. — .4 képem is ti enne lesz. — Hogyne, csak nem képzeled, hogy kép nélkül. — Akkor tessék engem lefényképezni. — Nagyon szívesen. — De tessék várni. Hazafutok, ünneplőmbe öltözöm. — Tudod mit, akkor inkább hozzátok megyek, mamádat is lefényképezem. — Nem, inkább nem... mi még nem adtuk be a tojást és anyám sincs otthon, reggel óta kacsatojást vásárol... — Ekkor a gyermek már pár lépést hátrált, orra alatt a nedv a harag bizonyos árnyalatával csillogott. — Sajnos, akkor nem lehetsz benn a könyvben. — A tojás miatt?... Az semmi kérem — mondta mély meggyőződéssel és közelebb lépve hozzám, rámetnelvé fényes okos tekintetét s így folytatta: — Anyám mondta, hogy még ezen a héten beadjuk, csak harminc százalék hiányzik. — Harminc százalék elég sok. — Az nem sok. én csak tudom... — Honnan tudod, hisz nem jársz még iskolába. — Az igaz, — szólt a gyermek kissé tűnődve — de azért tudom. A százalékot a mama külön félretette. — Persze odarakta az apró tojást. — Nem kérem, a mi tyúkjaink csak nagyokat tojnak. — Ezt akárki mondhatja. — Nem akárki, anyám mondja... Tojás és tojás közt nagy a különbség. Kata, amikor kölcsönkér, valóságos kacsatojást visz el tőlünk s visszahoz olyan aprókat mintha galamb tojta volna. — Akkor ne adjatok neki kölcsön. — Ezt mondja az apám is. — Apád benn van a szövetkezetben? — Benn hát, én is benne vagyok, járok a JRD irodába. ' — Hát az is valami? — Járnék szívesen a traktorokon, de nem engednek. — Nem engednek, hát ez igazán felháborító. — Majd ha befejezem az iskolákat akkor... — és a gyermek apró szemei győzelemittasan felcsillantak. — De hiszen még meg se kezdted. \ — Az semmi, ősszel megkezdem aztán befejezem, aztán szántani, vetni és kapacskázni fogok a Sztálinecen. — Jó, aztán majd lefényképezlek — a gyermek e%y pillanatra meghökkent, majd amikor folytattam — a könyvben egész biztosan benne leszel — apró maszatos arca hirtelen felderült, kitárult mint tavaszi eső után millió és millió napsugár fényözönében a fejlődő nádszegi szövetkezet hatalmas gabonatáblája. Szabó Béla. A köztársasági elnök jókívánságát fejezte ki Ján Borodács áliamdíjas művésznek Klemetnt Gottwald köztársasági elnök a következő üdvözlő táviratot intézte Ján Borodácshoz, a kassal Nemzeti Színház áliamdíjas igazgatójához, aki ez év június 18-án tölti be 60. életévét: „TISZTELT ELVTÁRS! Fogadja szívélyes üdvözletemet és jókívánságaimat 60. születésnapja alkalmával. Sok erőt és további sikereket kívánok Önnek a szlovákiai haladó színművészet fejlesztésére kifejtett érdemdús munkájában. GOTTWALD". A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK KÖSZÖNETE Klement Gottwald köztársasági elnökhöz elnökké választásának negyedik évfordulója alkalmából számos üdvözlet és a hozzá vailó ragaszkodásnak megnyilvánulása, érkezett. A köztársasági elnök irodája a köztársasági elnök köszönetét tolmácsolja a hozzá érkezett üdvözletekért. A középiskolai záróvizsgákhoz Június 9-én kezdődtek másodfokú középiskoláinkon a záróvizsgák, amelyekre már hetek óta készülnek mind a diákok, mind a tanítók. A másodfokú középiskolát elhagyó diákok ezeken a vizsgákon bizonyságot tesznek arról, hogy a középiskolában megszerezték azokat az ismereteket, amelyekre munkahelyükön, a mindennapi életben, vagy a harmadfokú iskolákon való továbbtanulásban szükségük lesz. Népi demokratikus államrendünk egyik legnagyszerűbb vívmánya a kilencesztendei iskolakötelezettség, amely minden gyermek számára lehetővé teszi nemcsak a nemzeti, hanem a másodfokú középiskola elvégzését is. Ennek a kilenc esztendőnek eredményes munkájáról fognak beszámolni a záróvizsgák. Diákságunk lelkesedéssel készült ezekre a vizsgákra, mert be akarja bizonyítani értelmi és politikai fejlettségét és köszönetét akarja kifejezni népi demokratikus államunknak, Pártunknak és munkásosztályunknak azért, hogy nálunk minden dolgozó gyermeke járhat iskolába és ott megszerezheti mindazokat az ismereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy öntudatos és müveit dolgozókként kapcsolódjanak be szocialista hazánk építésébe. Diákjaink nagyon jól tudják, hogy a kapitalista államokban a dolgozók gyermekei számára nem léteznek ilyen tanulási lehetőségek, viszont igen gyakran már 8—10 esztendős gyermekeket dolgoztatnak éhbérért. Diákjaink jól tudják, hogy ugyanakkor, amikor nálunk a sok-sok új gyár, kohó és üzem mellett új iskolák is épülnek, ugyanakkor az imperialisták Koreában esztelen és embertelen légitámadásokkal pusztítják el az iskolákat is, saját hazájukban pedig a féktelen fegyverkezés miatt iskoláik fenntartására igen csekély összeget fordítanak és egyáltalán nem okoz gondot nekik, hogy a dolgozók gyermekeinek jelentékeny része írástudatlan marad. A záróvizsgákkal kapcsolatban bevezették iskoláinkon a pályaválasztási tanácsadást is, amely a másodfokú középiskolát elhagyó diákok számára lehetővé teszi, hogy a középiskolában megszerzett elméleti ismereteket a gyakorlatban azokon a helyeken alkalmazzák, amelyek hajlamaiknak, képességeiknek és érdeklődésüknek legjobban megfelelnek. Ez a pályaválasztási tanácsadás, amely szakemberek irányítása alatt áll, a mult évben, amikor első ízben voltak záróvizsgák másodfokú középiskoláinkon, rendkívül jól bevált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok megelégedett diák, akik tavaly a pályaválasztási tanácsadást irányító bizottságok javaslatára bekapcsolódtak az épitőmunkába valamely foglalkozási ágban. Az iskolákra az egész tanév folyamán érkeztek megelégedetthangú levelek bányásztanonyokt&l, kohásztanoncoktól, leányoktól, akik a Csehszlovák építkezési üzemekbe jelentkeztek tanoncleányoknak. Az ipolysági középiskolának küldött levelében az egyik Selmecbányái bányásztanonc, az iskola volt diákja, például többek között a következőket írta: „Tudtam, hogy szép és vidám a bányásztanoncok élete, de hogy ennyire jól fogom itt érezni magamat, azt előre nem tudhattam. Igazán hálás vagyok a tanító elvtársaknak és a pályaválasztási bizottság összes tagjainak, akik tavaly a záróvizsgák utáni beszélgetésen azt ajánlották nekem, hogy válasszam a bányászmesterséget. Nagyon megkedveltem máris a munkámat és volt iskolatársaimnak is csak ajánlani tudom ezt a szép és fontos foglalkozási ágat, amely nehéziparunkat és általa jólétünket segíti megteremteni." Az ilyen és ehhez hasonló levelek sokasága, a megelégedett diákok és szülők arról tanúskodnak, hogy a pályaválasztást irányító bizottságok felállítása nem volt hiábavaló és hogy e bizottságok helyesen oldották meg a nekik célul kitűzött feladatot: segíteni a diákoknak és a szülőknek a másodfokú középiskolát elhagyó diákok pályaválasztásánál. A diákok és a szülők túlnyomó többsége örömmel fogadta iskolaügyünk ez újabb segítségét, amely arról tesz beszédes tanúságot, hqgy népi demokratikus iskolaügyünk nem elégszik meg csupán azzal, hogy gyermekeinknek a kellő műveltséget megadja, hanem gondoskodik arról is, hogy minden egyes diák, aki a másodfokú középiskolát elhagyja, kilépve az iskola padjaiból, továbbra is biztos, munkás jövőnek nézzen elébe. Akadtak azonban olyan szülők és diákok is, akik a pályaválasztást irányító bizottságok feladatát tévesen értelmezték és úgy gondolták, hogy e bizottságok kényszerítik a diákokat olyan pálya választására, amely iránt azok nem érdeklődnek és amely pályán nem is tudnának érvényesülni. Ezt a teljesen téves felfogást a tavalyi záróvizsgák alkalmával felállított pályaválasztási bizottságok munkája és munkájuk eredménye, a pályájukkal megelégedett diákok ezrei cáfolják meg a legjobban. Az idén már minden szülő tisztában van a pályaválasztást irányító bizottságok munkájának rendkívül értékes voltával és mind a szülök, mind a diákok várják e bizottságok értékes pályaválasztási tanácsait, javaslatait. Ma már mind a diákok, mind a szülök jól tudják, hogy a pályaválasztás irányításának egyik fő célja, megakadályozni olyan helyzet létrejöttét, amely a kapitalista rendszer idején igen gyakori volt s abban nyilvánult meg, hogy egyes pályákon aránytalanul nagy volt a szakképzett munkaerők száma, míg ugyanakkor voltak pályák, amelyeket elhanyagoltak, amelyekkel egyáltalán nem törődtek és a szakképzett munkaerők utánpótlásáról nem gondoskodtak, így állt elő aztán az az állapot, hogy egyetemet végzett, diplomás emberek utcát sepertek, havat lapátoltak .alkalmi és idénymunka^ végeztek (ha volt szerencséjük, hogy egyáltalán találtak valami munkaakaimat). Népi demokratikus államunkban, melyben gazdasági életünket tervszerűen irányítjuk, szükséges a munkaerőtartalékok tervszerű utánpótlásának irányítása is. Mi nem akarjuk, hogy egyes pályákon hiányok, másutt munkaeröfelesleg mutatkozzék. Ez nálunk, tervgazdálkodásunk sikeres megvalósíttatása érdekében megengedhetetlen és gazdaságaink tervszerű irányításával össze sem egyeztethető. Pályaválasztási bizottságaink tehát mindannyiunk érdekében ügyelnek arra, hogy minden egyes pályát választó diák jól válasszon, és pedig olyan pályát, amely számára biztos jövőt jelent. Tóth Tibor tanító, Ipolyság;.