Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-18 / 143. szám, szerda

2 III SZO 1952 június 15 Dolgozóink tiltakoznak a francia kormány fasiszta terrorja ellen Élenjáró tudományos dolgozóink j tiltakozásának és felháborodásának | megnyilvánulásához, amellyel elíté­lik a francia kormány brutális és gyalázatos eljárását Franciaország Kommunista Pártjával szemben, csatlakozott dr. Vladimir Outrata egyetemi tanár, a prágai Károly­egyetem jogi fakultásán, a nemzet­közi jogi tanszék vezetője is. Outra­ta professzor részletezte azokat az okokat, amelyek alapján a francia kormánykörök az amerikai megszál­lók utasítására elrendelték J. Duclos képviselő alkotmányellenes és indo­kolatlan letartóztatását, valamint a francia hazafiaknak a demokrácia és béke védőinek üldözését. Elsősorban rámutatott a jogellenes cselekedetek láncolatára, amelyekkel az angol­amerikaiak szégyenteljesen megszeg­ték a potsdami szerződés szabályait és amelyek a Nyugat-Németország­gal külön megkötött ,,általános szer­ződés" aláírásával és az úgyneve­zett „európai védöszövetség"-röl va­ló tárgyalással érték el tetőpontju­kat. Az amerikai támadó politika fokozatosan megfosztja a nyugat­európai országokat állami felségjo­guktól. hogy teljes mértékben ki­használhassa őket a Szovjetnuió el­leni támadás eszközeiül. Az ameri­kaiaknak a nyugati államokban be­vezetett politikai diktátuma egyre szélesebb és kiélezettebb formákat ölt, — kezdve a csatlós országok gazdasági életének gúzsbakötésétől egészen az állami szuverenitás jogi értelemben való eltörléséig. A Schu­mann-terv például a nyugati blokk j államainak jogköréből kivonja a kulcsipart és így a gyakorlatban az amerikai politika rabszolgáivá teszi őket. Az úgynevezett Pleven terv a nyugat-európai államokat az állami felségjog egyik legjelentősebb ismer­tető jelétől — a hadseregtől foszt meg, amely nemzetközi szerv pa­rancsnoksága alá kerül és megszű­nik az ország védelmi eszközévé len­ni, A nyugat-európai országoknak az amerikaiak által való járomba dön­tése egyrészt a népi tömegek ál­landóan fokozódó ellenállásához, másrészt kormányrendszereik fasi­zálásához vezet. Ez a természetes következmény azt okozza, hogy a háborús gyújtogatók tervei többnyi­re csak papíron maradnak. A nyu­gati imperialista nagyhatalmak kö­zött is kiéleződnek az ellentétek. A legutóbbi franciaországi események — J. Duclos jogellenes letartózta­tása és Franciaország Kommunista Pártja ellen fokozódó terror a jog­nak a fasizált kormány általi dur­va és megvetésreméltó megszegése. Világszerte felkelti a tiltakozás ha­talmas hullámát és az amerikai im­perializmus karjaiban vergődő fran­cia bábkormány rabszolga odaadá­sának és gyöngeségének a bizonyí­tékát nyújtja. A rozsnyói Szovjet Barátok Szö­vetségének tagjai tiltakozó határo­zatukban ezeket írják: „Elítéljük és megvetjük az ame­rikai imperialistákat, mert az őket kiszolgáló francia kormánnyal a francia nép legjobb fiait, Jacques Duclos és André Stil elvtársakat törvényellenes hitleri fasiszta mód­szerrel lefogatták. A rozsnyói Szov­jet Barátok Szövetsége nevében azonnali szabadonbocsájtásukat kö­veteljük". A diószegi politikai iskola hallga­tói nevében Balla József elvtárs a következőket írja: ,,A diószegi politikai iskola hall­gatói felháborodottan tiltakoznak a francia kormány brutális maga­tartása ellen, amely amerikai pa­rancsra bebörtönözte a nép legjobb fiait, Franciaország. Kommunista Pártjának képviselőit és mély szoli­daritást vállalnak a francia néppel a hazai burzsoázia és a betolakodott amerikai megszállók elleni küzdel­meiben. Szolidaritásunk jeléül a kollektíva jó eredmény elérésére és a marx-lénini tanoknak tökéletes elsajátítására vállal kötelezettséget. Ígérjük, hogy e tanokkal felfegy­verkezve odaadó, tántoríthatatlan harcosai leszünk a világbéke tábor­nak". Hasonló tiltakozó határozatokat küldtek a losonci építészeti kombi­nát üzemi pártszervezetének tagjai, a jabloncai helyi pártszervezet tag­jai, a Szovjet Barátok Szövetsége chanacai helyi csoportjának tagjai és mások. Ünnepi esten búcsúztatták a szovjet tudósokat 1951/52. iskolai évben a csehszlo­vákiai főiskolákon szovjet főiskolai tanárok adtak elő, akik jelentős mér­tékben hozzájárultak főiskoláink munkájának elmélyítéséhez. A Cseh­szlovák-Szovjet intézetnek az iskola­ügyi minisztériummal és a Szovjet Barátok Szövetségével közösen meg­rendezett ünnepi estjén a prágai Smetana-teremben a főiskolai taná­rok és a főiskolai hallgatók kiküldöt­tei elbúcsúztak a szovjet tudomány ":iváló képviselőitől. A BESZTERCEBÁNYAI KERÜLET­BEN MEGTARTOTTAK A NÉPI OROSZ NV ELVTANFOLYAM ELSŐ KONFERENCIÁJÁT Besztercebányán a népi orosz nyelvtanfolyam hallgatói kerületi konferenciát tartottak, amelyen ki­cserélték a harmadik év tapasztala­tait és kiértékelték munkájukat. A besztercebányai kerületben a né­pi orosz nyelvi tanfolyam harmadik évében 13.275 dolgozó látogatta a tanfolyamokat. A podbrezovai Sver­ma-vasüzefnben 9, a pieszoki gép­gyárban 4, a zólyomi Bucsina üzem­ben 7, a brc.Tiói CsKP IX. kongresz­szusa-üzemben ti népi orosz nyelvtan­folyam-kör működött. •JIRI MAREK ALLAMDlJAS IRO BÉCSBEN ELŐADÁST TART Hétfőn, júniug 16-án az osztrák­csehszlovák társaság kívánságára Bécsbe repült Jiri Marek államdíjas író, aki Bécsben néhány előadást fog tartani az új Csehszlovákiáról és a csehszlovák írók munkájáról. A KASSAI KERÜLETBEN AZ ÁL­LAMI M1* NK AERÖT A RT ALÉKOK TOVÁBBI SZAKISKOLAIT NYI­TOTTAK MEG A kassai kerületben további három szakiskolát nyitottak meg a gömöri vasércbányák munkaerötartalékai számára Rozsnyón, Alsósajón és Vashegyen. A rozsnyói iskola megnyitásán résztvett Rudolf Sztrechaj igazság­ügyi megbízott is. Ez alkalomból ki­tüntettek 80 új bányásztanoncot. A bányásztanoncok kötelezettséget vál­laltak, hogy az István tanoncbányá­ban ledolgoznak egy önkéntes mű­szakot. Az alsósajói szakiskola üzemi CsISz-csoportjának tagjai kollektív kötelezettségvállalásukban felajánlot­ták, hogy minden hónapban műszaki konferenciát rendeznek a bányászat új munkamódszereiről. Pillanat f elvHe / ÍSádsze^rul Senki se higgye azt, hogy tanulmá­nyozni egy falu vagy egy szövetke­zet életét, fejlődését olyan egyolda­lú tevékenységet jelent, mint mondjuk egy könyv tanulmányozása. Nem, az első napokban az ember már is ész­reveszi, hogy a tanulmány anyaga, a falu dolgozója résen van, készül az ellenállásra, fölénnyel és gúnnyal fegyverkezik fel és miközben egy-egy kérdésre habozva és mosolyogva fe­lel, szemében már is ott ragyog a győ­zelem fénye: „Hogy hát hiába jöttél te bennünket tanulmányozni, az igaz­ság az, hogy mi téged tanulmányo­zunk". E kétoldalú tevékenység pár­huzamosan halad, fejlődik, néha ösz­szecsap, de a leghelyesebb, ha az ide­gen, aki a faluba jön, nyugodtan hagy­ja magát tanulmányozni. Hiába is vé­dekezne ellene, meddő lenne minden ilyenfajta kísérlet, asszony és férfi, gyermek és felnőtt egyaránt végzi ko­molyan ezt a feladatot, anélkül., hogy összebeszéltek volna. Nádszegen például a következő eset történt velem: Egy gyermek szólított meg a temp­lom-téren, ötéves lehetett, egy kerítés­hez támasztott biciklihez dőlt, feje alig ért a kormányig. Orra alatt alig észrevehető nedv csillogott, körülbe­lül úgy, mint a hajnali fűszálon a harmat. Igaz, hogy ez már a délutá­ni órákban történt, de ez engem nem zavart és a gyermeket sem zavarta, A gyermek miután „Szabadság"-gal köszöntött, így szólt hozzám: - Bácsi kérem, tetszik könyvet ír­ni? — Igen, tetszem — válaszoltam za­vartan. — Nádszegről — úgy-e? — Eltaláltad. — Vastag könyv lesz? — Attól függ... — tétováztam, de ő már nem várta be a mondat befe­jezését, mert mondanivalója sürgős volt. — Hát akkor én is benne leszek abban a könyvben, mert én is náct&ze­gi vagyok. — Persze, hogy benne leszel. — .4 képem is ti enne lesz. — Hogyne, csak nem képzeled, hogy kép nélkül. — Akkor tessék engem lefényképez­ni. — Nagyon szívesen. — De tessék várni. Hazafutok, ün­neplőmbe öltözöm. — Tudod mit, akkor inkább hozzá­tok megyek, mamádat is lefényképe­zem. — Nem, inkább nem... mi még nem adtuk be a tojást és anyám sincs otthon, reggel óta kacsatojást vásá­rol... — Ekkor a gyermek már pár lépést hátrált, orra alatt a nedv a ha­rag bizonyos árnyalatával csillogott. — Sajnos, akkor nem lehetsz benn a könyvben. — A tojás miatt?... Az semmi ké­rem — mondta mély meggyőződéssel és közelebb lépve hozzám, rámetnelvé fényes okos tekintetét s így folytatta: — Anyám mondta, hogy még ezen a héten beadjuk, csak harminc százalék hiányzik. — Harminc százalék elég sok. — Az nem sok. én csak tudom... — Honnan tudod, hisz nem jársz még iskolába. — Az igaz, — szólt a gyermek kis­sé tűnődve — de azért tudom. A szá­zalékot a mama külön félretette. — Persze odarakta az apró tojást. — Nem kérem, a mi tyúkjaink csak nagyokat tojnak. — Ezt akárki mondhatja. — Nem akárki, anyám mondja... Tojás és tojás közt nagy a különb­ség. Kata, amikor kölcsönkér, valósá­gos kacsatojást visz el tőlünk s vissza­hoz olyan aprókat mintha galamb toj­ta volna. — Akkor ne adjatok neki kölcsön. — Ezt mondja az apám is. — Apád benn van a szövetkezetben? — Benn hát, én is benne vagyok, járok a JRD irodába. ' — Hát az is valami? — Járnék szívesen a traktorokon, de nem engednek. — Nem engednek, hát ez igazán felháborító. — Majd ha befejezem az iskolákat akkor... — és a gyermek apró sze­mei győzelemittasan felcsillantak. — De hiszen még meg se kezdted. \ — Az semmi, ősszel megkezdem az­tán befejezem, aztán szántani, vetni és kapacskázni fogok a Sztálinecen. — Jó, aztán majd lefényképezlek — a gyermek e%y pillanatra meghök­kent, majd amikor folytattam — a könyvben egész biztosan benne leszel — apró maszatos arca hirtelen felde­rült, kitárult mint tavaszi eső után millió és millió napsugár fényözöné­ben a fejlődő nádszegi szövetkezet ha­talmas gabonatáblája. Szabó Béla. A köztársasági elnök jókívánságát fejezte ki Ján Borodács áliamdíjas művésznek Klemetnt Gottwald köztársasági elnök a következő üdvözlő távira­tot intézte Ján Borodácshoz, a kassal Nemzeti Színház áliamdíjas igaz­gatójához, aki ez év június 18-án tölti be 60. életévét: „TISZTELT ELVTÁRS! Fogadja szívélyes üdvözletemet és jókívánságaimat 60. születésnap­ja alkalmával. Sok erőt és további sikereket kívánok Önnek a szlová­kiai haladó színművészet fejlesztésére kifejtett érdemdús munkájában. GOTTWALD". A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK KÖSZÖNETE Klement Gottwald köztársasági elnökhöz elnökké választásának ne­gyedik évfordulója alkalmából szá­mos üdvözlet és a hozzá vailó ragasz­kodásnak megnyilvánulása, érkezett. A köztársasági elnök irodája a köz­társasági elnök köszönetét tolmá­csolja a hozzá érkezett üdvözle­tekért. A középiskolai záróvizsgákhoz Június 9-én kezdődtek másodfokú középiskoláinkon a záróvizsgák, amelyekre már hetek óta készülnek mind a diákok, mind a tanítók. A másodfokú középiskolát elhagyó diá­kok ezeken a vizsgákon bizonyságot tesznek arról, hogy a középiskolában megszerezték azokat az ismereteket, amelyekre munkahelyükön, a min­dennapi életben, vagy a harmadfokú iskolákon való továbbtanulásban szükségük lesz. Népi demokratikus államrendünk egyik legnagyszerűbb vívmánya a kilencesztendei iskola­kötelezettség, amely minden gyer­mek számára lehetővé teszi nemcsak a nemzeti, hanem a másodfokú közép­iskola elvégzését is. Ennek a kilenc esztendőnek eredményes munkájáról fognak beszámolni a záróvizsgák. Diákságunk lelkesedéssel készült ezekre a vizsgákra, mert be akarja bizonyítani értelmi és politikai fej­lettségét és köszönetét akarja kife­jezni népi demokratikus államunk­nak, Pártunknak és munkásosztá­lyunknak azért, hogy nálunk minden dolgozó gyermeke járhat iskolába és ott megszerezheti mindazokat az is­mereteket, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy öntudatos és müveit dolgo­zókként kapcsolódjanak be szocia­lista hazánk építésébe. Diákjaink na­gyon jól tudják, hogy a kapitalista államokban a dolgozók gyermekei számára nem léteznek ilyen tanulási lehetőségek, viszont igen gyakran már 8—10 esztendős gyermekeket dolgoztatnak éhbérért. Diákjaink jól tudják, hogy ugyanakkor, amikor nálunk a sok-sok új gyár, kohó és üzem mellett új iskolák is épülnek, ugyanakkor az imperialisták Koreá­ban esztelen és embertelen légitáma­dásokkal pusztítják el az iskolákat is, saját hazájukban pedig a fékte­len fegyverkezés miatt iskoláik fenn­tartására igen csekély összeget for­dítanak és egyáltalán nem okoz gon­dot nekik, hogy a dolgozók gyer­mekeinek jelentékeny része írástu­datlan marad. A záróvizsgákkal kapcsolatban be­vezették iskoláinkon a pályaválasz­tási tanácsadást is, amely a másod­fokú középiskolát elhagyó diákok számára lehetővé teszi, hogy a kö­zépiskolában megszerzett elméleti ismereteket a gyakorlatban azokon a helyeken alkalmazzák, amelyek haj­lamaiknak, képességeiknek és érdek­lődésüknek legjobban megfelelnek. Ez a pályaválasztási tanácsadás, amely szakemberek irányítása alatt áll, a mult évben, amikor első ízben voltak záróvizsgák másodfokú közép­iskoláinkon, rendkívül jól bevált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok megelégedett diák, akik tavaly a pályaválasztási tanácsadást irányí­tó bizottságok javaslatára bekapcso­lódtak az épitőmunkába valamely foglalkozási ágban. Az iskolákra az egész tanév folyamán érkeztek meg­elégedetthangú levelek bányásztanon­yokt&l, kohásztanoncoktól, leányok­tól, akik a Csehszlovák építkezési üzemekbe jelentkeztek tanoncleá­nyoknak. Az ipolysági középiskolának küldött levelében az egyik Selmecbá­nyái bányásztanonc, az iskola volt diákja, például többek között a kö­vetkezőket írta: „Tudtam, hogy szép és vidám a bányásztanoncok élete, de hogy ennyire jól fogom itt érezni magamat, azt előre nem tudhattam. Igazán hálás vagyok a tanító elvtár­saknak és a pályaválasztási bizott­ság összes tagjainak, akik tavaly a záróvizsgák utáni beszélgetésen azt ajánlották nekem, hogy válasszam a bányászmesterséget. Nagyon meg­kedveltem máris a munkámat és volt iskolatársaimnak is csak ajánlani tu­dom ezt a szép és fontos foglalko­zási ágat, amely nehéziparunkat és általa jólétünket segíti megteremte­ni." Az ilyen és ehhez hasonló levelek sokasága, a megelégedett diákok és szülők arról tanúskodnak, hogy a pályaválasztást irányító bizottságok felállítása nem volt hiábavaló és hogy e bizottságok helyesen oldották meg a nekik célul kitűzött feladatot: segíteni a diákoknak és a szülőknek a másodfokú középiskolát elhagyó diákok pályaválasztásánál. A diákok és a szülők túlnyomó többsége öröm­mel fogadta iskolaügyünk ez újabb segítségét, amely arról tesz beszédes tanúságot, hqgy népi demokratikus iskolaügyünk nem elégszik meg csu­pán azzal, hogy gyermekeinknek a kellő műveltséget megadja, hanem gondoskodik arról is, hogy minden egyes diák, aki a másodfokú közép­iskolát elhagyja, kilépve az iskola padjaiból, továbbra is biztos, munkás jövőnek nézzen elébe. Akadtak azon­ban olyan szülők és diákok is, akik a pályaválasztást irányító bizottsá­gok feladatát tévesen értelmezték és úgy gondolták, hogy e bizottságok kényszerítik a diákokat olyan pálya választására, amely iránt azok nem érdeklődnek és amely pályán nem is tudnának érvényesülni. Ezt a telje­sen téves felfogást a tavalyi záró­vizsgák alkalmával felállított pálya­választási bizottságok munkája és munkájuk eredménye, a pályájukkal megelégedett diákok ezrei cáfolják meg a legjobban. Az idén már min­den szülő tisztában van a pályavá­lasztást irányító bizottságok munká­jának rendkívül értékes voltával és mind a szülök, mind a diákok várják e bizottságok értékes pályaválasztá­si tanácsait, javaslatait. Ma már mind a diákok, mind a szülök jól tudják, hogy a pályaválasztás irá­nyításának egyik fő célja, megakadá­lyozni olyan helyzet létrejöttét, amely a kapitalista rendszer idején igen gyakori volt s abban nyilvánult meg, hogy egyes pályákon arányta­lanul nagy volt a szakképzett mun­kaerők száma, míg ugyanakkor vol­tak pályák, amelyeket elhanyagol­tak, amelyekkel egyáltalán nem tö­rődtek és a szakképzett munkaerők utánpótlásáról nem gondoskodtak, így állt elő aztán az az állapot, hogy egyetemet végzett, diplomás emberek utcát sepertek, havat lapá­toltak .alkalmi és idénymunka^ vé­geztek (ha volt szerencséjük, hogy egyáltalán találtak valami munka­akaimat). Népi demokratikus államunkban, melyben gazdasági életünket terv­szerűen irányítjuk, szükséges a mun­kaerőtartalékok tervszerű utánpót­lásának irányítása is. Mi nem akar­juk, hogy egyes pályákon hiányok, másutt munkaeröfelesleg mutatkoz­zék. Ez nálunk, tervgazdálkodásunk sikeres megvalósíttatása érdekében megengedhetetlen és gazdaságaink tervszerű irányításával össze sem egyeztethető. Pályaválasztási bizott­ságaink tehát mindannyiunk érdeké­ben ügyelnek arra, hogy minden egyes pályát választó diák jól vá­lasszon, és pedig olyan pályát, amely számára biztos jövőt jelent. Tóth Tibor tanító, Ipolyság;.

Next

/
Thumbnails
Contents