Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-17 / 116. szám, szombat

UJ SZO 1952 május 242 Garazsiova Alojzia megközelíti a szovjet asszonyok munkaerkölcséi és munkatelfesftményét Egyszerű asszony, szerényen öltözve lép a mikrofon e!é, Külsejének egyetlen dísze a meilén ékeskedő köztársasági érdemrend. Garazsiová Alojzia, a pousztkai egységes földműves szövetkezet dolgozója, kezdi beszámolóját munkájáról. Elfogódottan, reszkető hangon, érezni, hogy ilyen fórum előtt még nem beszélt. Azonban mindig jobban belemelegszik mondanivalójába, papír nélkül beszél, szíve mélyéből jönnek szavai. Ahogy küzd a meghatottsággal Pasa Angelína az első szovjet traktorosnő jut eszembe, aki amikor az első országos traktoros gyűlésen Sztálin elvtárs előtt beszélt, ilyen elfogódottsággal küzdhetett mindaddig, amig meghallotta Sztálin elvtárs odasúgott szavait: „Csak bátran, Angelína". Ezek a szavalt Pasa Angelinát egész életének sikeres munkájában végigkísérték. Garazsiová Alojzia szintén mind bátrabban és bátrabban beszélt, közvetlenül, mély meggyőződéssel és mondanivalójával, amely minden hivatalos vagy mesterkélt külsőtől mentes volt, felejthetetlen élményt nyújtott az ülés résztvevőinek. Minden szavát feszüít érdeklődés kísérte és többször az elragadtatás moraja futott végig a termen. Amikor gyönyörű és hősiesnek mondható munkájáról a beszámolót bevégez• te, a Nemzeti Arcvonal Központi Bizottsága bővített elnökségének résztvevői spontán felugrottak helyükről és lelkes ovációval és tapssal kísérték Garazsiová Alojzia szövetkezeti dolgozónőt, a szocialista munka egyik úttörőjét és hősét, mindaddig, amíg helyét elfoglalta. Aiojzla Garazsiová elvtársnő vitafelszólalása a Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságának ülésén Elvtársnök és elvtársak, a pousztkai EFSz nevében köszöntöm konferenciátokat. Amikor 1949-ben azt mondották, hogy EFSz-eket fognak nálunk alapítani, természetesen ellene voltam. Miért? Azért, mert úgy képzeltem el, ahogy ezelőtt éltünk, hogy ingyen dolgoztunk a parasztoknak és most ismét ugyanaz a sors vár ránk. Nem voltunk kötelesek a határmenti övezetbe menni, de amikor férjem és leányom meggyőzött engem arról, hogy valóban jobb sorsunk lesz-és hogy közösen sokkal jobban megy a munka és azt tőlünk senki el nem veszi, hogy munkahelyünk uraivá leszünk, mintha a miénk lenne, ekkor azt mond tam, ha meg lesz az EFSz és tény leg a miénk lesz, tovább fogok ťolgozri, hogy EFSz-ünk nagy sikert érjen el. Először a mezőn dolgoztam. Amikor már mindenki elment a mezőről én és egy elvtársnő még maradtunk, különösen, amikor a munka dandárja volt. Mondogattam kisleányomnak, hogy csak tanuljon önállóságot, mert anyjának el kell meranie a tehénistállóba. A lánykának saját magának kell iskolába készülnie, mert én a tehénistállóba megyek. EFSz-ünk valóban fejlődni kezdett. Voltak igen öntudatos embereink, akik megértették, hogy most mit jelent az EFSz. Érdeklődést tanúsított irántunk a prágai mezőgazdasági akadémia, felajánlották segítségüket és védnökséget vállaltak felettünk. Ekkor az emberek látták, hogy megy a munka és saját maguk kínálkoztak, hogy segítenek nekünk úgy, hogy megkezdhettük a borjak rideg nevelését. Láttam, milyen sovány borjaink voltak és tényleg szükség volt arra, hogy valaki elvállalja ápolásukat. Az elvtársak ezt jóváhagyták és elhatározták, hogy megpróbáljuk. Azután azon töprengtek, kire fogják bízni a borjak rideg nevelését. Hosszú fontolgatás után az elnök azt mondotta, hogy mivel én lelkiismeretesen dolgozom, jő lesz, ha én vállalom el. Én először féltem, mivel ez újszerű dolog volt, amit eddig még nálunk nem vezettek be, de hosszá fontolgatás után rájöttem, hogy érdemes volna a borjacskákat hazavinni, hogy jobb minőségű marhákat neveljünk fel, mint ezelőtt Dr. Markavics felajánlotta, hogy elvisz engem Uhrineveszre. Itt összekötöttük a tudományt a gyakorlattal és én még nagyobb igye kezettel mentem vissza az EFSz-be, munkába kezdtem és örültem, hogy valóban egészséges borjakat nevelek fel. Nem képzeltem el, hogy az embereknek nálunk erről más nézetük van. Kedvvel fogtam a munkához, és a munkámban kedvem tellett. Nem hagytam magamat beszédekkel eltántorítani, hogy csak pepecselek, hogy azelőtt ezzel senki, sem foglalkozott és hogy akkor is voltak borjak a világon, és hogy 14 napig legeltették, én pedig különféle olyan dolgokat adok nekik, ami ;gen sokba kerül. Amikor Uhrineveszre mentem, hallottam, hogy az emberek azt gondolják, hogy majd hideg vizet fognak adni a bo !aknak. Azonban ha egészséges marhákat akarnak felnevelni, tejet is kell nekik adniok. Amikor a borjak felgyarapodtak, akkor azzal álltak elő, hogy ez sokba kerül és jó nekünk álcár egy gümőkorral fertőzött tehén is. Különféle akadályokat gördítettek utamba, nem akartak takarmányt szállítani, stb. Hányszor gondoltam arra, hogy abba kell hagynom, hányszor mondogattam magamban, hogyan érhetek el eredményt, ha senkisam támogatja ezt a munkát, sőt, az ember munkáját csak fékezik. Hányszor gondoltam már arra, hogy igazán abbahagyom, mivel ily nehéz körülmények között tovább nem dolgozhatok. Amikor azonban világassá vált előttem, hogy ezzel semmit sem nyerek és csupán EFSzünknek és államunknak okozok kárt és hogy a rideg marhanevelós nálunk olyan kísérlet volt, amelytől ha megfutamodom, nemcsak, hogy a megkezdett munkámat rontom cl, de utánam soha senkisem fog már vállalkozni erre. Elsősorban arra gondoltam, helyénvaló volna, ha meggyőzném földműves asszonyainkat, hogy jó szándékkal és akarattal sok mindent elérhet az ember. A férjem is néhányszor mondotta — látod, senkisem akarja az újítást. Néhányszor mondottam, hogy nem bírom elviselni ezt a sok nehézséget — de végül érdeklődni kezdtek felőlem a járásban é3 kérdezgették; elvtársnő, hogy sikerült ez neked? Dicsértek és én, amikor eléjük terjesztettem nehézségeimet, ők igyekeztek könnyíteni munkámon. Nem tudtam, miért néznek a földművesek úgy rám, mint valami idegenre, amikor keresztülmentem a falun — többen is elfordultak tőlem, nem köszöntek és én nem tudtam, kit hibáztassak, valóban nem tudtam, mi az oka ennek. Biztos voltam magamban. A szovjet tapasztalatokból merítettem, hiszen ott már nagy gyakorlatuk volt a borjak rideg nevelésében és így mondogattam sokszor magamban — betartom a tervet és leküzdök minden nehézséget. Amikor azt hallottam, hogy a rideg nevelést meg akarják nálam szüntetni, mivel sokba kerül, elmentem az elnökhöz ég azt mondottam neki, mondja meg nekem, miért van az, hogy úgy érzem, hogy lelkiismeretesen dolgozom, és mégis ügy néznek reám néha, mintha meglopnám őket. Ök azt válaszolták nekem, hogy ez a módszer drága, sok pénzbe kerül és a borjak ugyanolyan soványak lesznek mint azelőtt voltai:. Végül egy elvtársnő azt mondotta, hogy elegendő nekünk a gümökórral megfertőzött tehenektől kifejt tej, hogy azokért nekünk akár egészségesek, akár betegek, többet nem fizetnek. Azt feleltem erre, elvtárs, ezt nem helyeslem. Én azért harcolok, hogy a beteg tehenektől egészséges borjakat kapjunk, éa ti az ellenkezőjét akarjátok, hogy egészséges tehenektől beteg borjaink legyenek. Ezt én nem vehetem a lelkemre. Segítséget kértem a gazdasági akadémiától, rögtön írtam dr. Markovics elvtársnak, hogy jöjjön, mert veszedelem fenyegeti a borjaitat. Dr. Markovicg valóban el is jött, figyelemmel kísérte munkámat és kéthetenként meglátogatott és törődött vele, hogy munkám sikeres legyen. De tulajdonképpen 6 maga sem tudta, megbízhat-e bennem, vagy sem. A bor j altat lemérette, hogy a súlygyarapodást megállapíthassa. Bíztatott, hogy ne féljek, ezt jóvátesszfik, meg kell a hitetleneknek magyaráznunk, hogy rám ne

m tekinthetnek úgy, mint valami betolakodóra. Két hét leforgása alatt négyen is kijöttek az akadémiáról, én idegesen és türelmetlenül vártam az eredményt, magam sem voltam biztos abban, hogy elérem-e azt, amit tulajdonképpen elérni akartam. Végül megállapítottált, hogy napi 90 deka súlygyarapodást értem el módszeremmel. E megállapítás után estére gyűlést hívtak össze az EFSz-ben és a jelenlevőknek elmagyarázták, hogy ennek a módszernek milyen jelentősége van. Kimondták, hogy mint igazi kommunista dolgozom, hogy napi 90 deka súlygyarapodást értem el és a földműveseknek hozzám való viszonya ezután megváltozott. Most már harminchét borjút ápoltam. Az általam elért napi súlygyarapodás ma már 1.75 kg. Most elmondom nektek, mikép etetem az állatokat: a borjak nevelésének főtényezője a tisztaság és a rend. Ezt be kell tartani attól a pecrctöl kezdve, ahogy a borjú megszületik. Gondozni kell a köldökét, fülét és orrát szárítgatni. Megszületése után 2 orvával a borjút meg kell itatni. Az első héten napi 5 liter, a második héten napi 4 liter, a harmadik kéten napi 3 liter tejet adok nékik. A takarmány-adagok olyanok, hogy a tejen kívül a második héten már egy kis szecskát és szénát is adok hozzá A borjak megszületése után azonnal ellőstejet adok, kis adagokba, napi fél litertől egészen egy literig. Igy tehát naponta ötször fé liter tejet. Az első héten négy és fél litertől 6 literig naponta, a második héten 6 és fél litert meg egy kis töreket és szénát, a harmadik héten 7 liter, egy kis töreket és szénát, negyedik héten 8 litert és 10 dkg töreket, az ötödik héten 7 és háromnegyed litert és negyed liter írót, valamint 20 dkg töreket adok. A harmadik hónapban 7 liter írót és 2 és fél liter vizet adok. A negyedik hónapban 5 liter írót és 4 éa fél liter vizet, az ötödik hónapban 3 liter írót és 6 és fél liter vizet adok. A hatodik hónapban egy liter írót adok és áttérek a vízre. Tudjátok, hogy a borjaknál nagyon fontos a friss levegőn való tartózkodás is, ami elősegíti csontjaik, tíideik és szívük fejlődését. Ellenállókká teszi őket a betegségekkel szemben is. A borjaknak árt a huzat és a nedvesség is. Azt is elmondom nektek, ml késztetett engem erre a teljesítményre. Hallottam a rádióban Zápotocky elvtársat beszólná, aki felrótta, hogy a földművesek nem fokozzák teljesítményüket és eredményeiket. Én be akartam bizonyítani Zápotocky elvtársnak, hogy lehetséges a teljesítményt fokozni. Teljesítményemet fokoztam. Természetesen fontos, hogy a hibákra továbbra is figyelmeztessenek bennünket, mivel számos földműves nincsen annak tudatában, hogy az ö kötelességük tevékenységükkel fokozni a termelékenységet. Ez nemcsak az ö érde. kük, hanem érdeke államunknak is. Nemcsak köztársaságunkra gondolok, hanem segíteni szereinek minden békeszerető embernek és azért arra is köteleztem magamat, hogy béremnek 20 százaiékát a harcoló koreaiak javára fordírom. Nálunk ezt monidja mindenki, hogy ez a módszer nem megy. Én azonban, azt mondtam, ha ez a módszer a Szovjetunióban jól bevált, nálunk is menni fog. Tovább fogok tanulni a. szovjet kolhozistáktól, hogy mindnyájunknak jobb sora, és gyermekeinknek jobb élete legyen, mint nekünk volt. A mi életünk nehéz volt Nyugodtan fogok dolgozni, mert hadseregünk, amelynek tagjai között fiam la ott van, velünk tart, a néppel. Mindnyájan akarunk dolgozni élünkön elnökünkkel, Klement Gottwald elvtárssal. Néphadseregünk őrködni fog felettünk, hogy mi nyu godtan tovább tudjunk dolgozni. Siroky elvtárs 50. születésnapiéra koteiezeftségváifalással készülnek a Csemadok helyi csoportok Alig egy hét választ el bennünket a Csemadok Hl. országos közgyűlésétől, amely e hó 24-én és 25-én fog lefolyni Pozsonyban, a Redutnagytermében. Ezt megelőzően minden helyi cso port taggyűlést tart és a tagság megvitatja a központi közgyűlés jelentőségét, valamint összegezi az eredményeket, feltárja a hiányosságokat és akadályokat, hogy ezzel alaposan előkészíts'- küldöttjét a közgyűlésre. Az eddig megtartott taggyűlések azonban arról is tanúskodnak, hogy a helyi csoportok tagsága nemcsak az eddigi eredményeit akarja felmutatni, hanem újabb kötelezettségeket is vállal a központi közgyűlés alkalmából Siroky elvtárs 50. születése napjának tiszteletére. A lekenyei helyi csoport tagjai pélclául vállalták, hogy a kultúrház javítási munkálatainál 2000 órát ledolgoznak brigádban és a kultúrház építéséhez szükséges anyag kitermelésénél 600 órát A búcsi helyi csoport tagjai, akik egyébként EFSz-tagok is, vállalták, hogy falujukban igyekeznek feltárni a munkaerőtartalékokat és mindazokat, akik a gépesítés folytán a mezőgazdasági munkától felszabadulnak, megnyerik a nehézipari termelésbe való bekapcsolódásra. Vállalták, hogy Siroky elvtárs születése napjáig 5 állandó munkaerőt toboroznak nehéziparunknak. Továbbá a helyi csoport 10 aktív tagja vállalta, hogy 8—8 napot ledolgozik az EFSz baromfitelep és sertéshizlalda építésén. A bátorkeszü Csemadok-tagok 300 brigádóra ledolgozására kötelezték magukat május 1. tiszteletére és 300 brigádóra ledolgozását pedig Siroky elvtárs születése napjának tiszteletére. Mind a 600 órát a kultúrház előtti tár parkírozási munkálatain dolgozzák le. A tallősi helyi csoport tagjai 50 új taggal emelik taglétszámúkat Siroky elvtárs születése napjának tiszteletére, továbbá 26 új előfizetőt szereznek a Fáklyára, kultűrvédnökságet vállalnak a helyi EFSz felett és a köz^óg dolgozóinak fejlődését havonként egy tudományos ismeretterjesztő előadás rendezésével segítik elő. A kővári Csemadok-tagok 30 új tag beszervezését vállaltált, de vállalásukat már 15-tel túlteljesítették. A szocialista kultúrát nemcsak községükben igyekeznek terjeszteni, hanem kultúrvédnökséget is vállaltak a slovenské d'armaty-i EFSz és traktorállomás felett, hogy kultúrelöadásaikkal és egyéb ismeretterjesztő előadásokkal segítségéra legyenek a fentemiitett község dolgozóinak a kultúrális felemelkedésért való törekvésükben, A lenkeí helyi csoport községi utak javítási munkálatain vállalta 600 brigádéra ledolgozását, amiből 400 órát már le ís dolgozott. Továbbá 3 állandó munkaerőt fognak állandóan növekvő nehéziparunknak szerezni. A besztercebányai kerület járásainak Csemadok-titkárai hétfőn tartották rendes havi értekezletüket. Ez alkalommal kötelezettségeket vállaltak Siroky elvtárs születése napjának tiszteletére. A tornaijai járás titkára, Jánosdeák elvtárs és helyettese Bodnár elvtárs, kötelezték magultat, hogy jó szervező munkával odahatnak, hogy Siroky elvtárs születése napjáig a Csemadok-nak 2000 tagja legyen a járásban, valamint, hogy a Fáklyára 50, a Tartós békéért cimü hetilapra 20 új előfizetőt szereznek. Vas elvtárs, a rimaszombati járás titkára 150 új tag beszervezését és a Fáklyára 20 új előfizető szerzését vállalta. A kékkői járá.s titkárai pedig jelentették, hogy május 1-i kötelezettségüket, mely szerint & Csemadok taglétszámát 500-ra emelik, teljesítették, sőt túlteljesítettélt. Az eddigi taglétszám 680, Siroky elvtárs születése napjáig 800-ra emelik és folytatják mindaddig, míg minden becsületes magyar dolgozót be nem szerveznek a Csemadok-ba. Nem riadnak vissza a nehézségektől, bátran állnak szembe az osztályellenséggel, mert tudják, hogy igaz úton haladnak, a marxizmus útján. Vállalták azt is, hogy a Fáklyára 40 új előfizetőt szereznek. Hyen és hasonló kötelezettségvállalásokról érkeznek jelentések minden kerületből, melyekről a helyi csoportok küldöttei a közelgő központi közgyűlésen személyesen fognak beszámolni. Fenti kötelezettségvállalások arról beszélnek, hogy a Csemadoktagjai és általában hazánk magyar dolgozói nem ösztönösen, hanem tudatosan építik a mi szocialista hazánkat és bíznak Pártunkban és vezetőinkben, köztük a mi drága Siroky elvtársunkban is, kinek vezetésével a ČKP szlovákiai harci osztaga felsorakoztatta népünket Lenin és Sztálin zászlaja alá, testvéri szövetségben a cseh dolgozó néppel, drága elnökünk és vezérünk Gottwald elvtárs mellé, aki határozott léptekkel vezet bennünket a szocializmus énítésének útján. Nagyjelentőségű újításokkal fokozzák A jól végzett munka egyik előfeltétele, hogy a dolgozó munkája után tökéletesen lúpihenje magát. Ennek egyik fontos követelménye az, hogy a lehetőség szerint munkahelyéhez közel lakjon. Ez valósul meg most Hronecon, ahol többszáz lakásegység épül a gyár közvetlen szomszédságában. Ebből 200 lakásegységet május 10-ig átadnak a munkások részére az eredetileg tervezett május 30-a helyett Ezáltal sok munkásnak megváltoznak az életkörülményei, nem kell naponta 10—20 km-t utaznia. Több ideje marad szórakozásra és tanulásra. A hroneci öntöde öntudatos dolgozói fokozott munkával, a termelésben eléri újabb sikerekkel és ez áru minőségének megjavításával hálálják meg hazánk gondoskodását Fodor, Ucsni-k, és Danis acélöntők gyönyörű példát mutatnak, mert saját munkájuk jó elvégzésén kívül még három-három fiatalabb munkást betanítanak a könnyebb és egyszerűbb öntvényformázásra. Ezáltal nagy segítséget nyújtanak az üzem új fiatal káderekkel való ellátásának biztosítására. Az acélöntők e héten újabb hatalmas munkagyőzelmet értek el. Sikerült nekik a multheti teljesítményüket 50 százalékkal emelni. Az olvasztás időtartamának lényeges csökkentésével sikerült nekik ezt a nagy tejesítményt elérni. Az üzem legjobb hegesztői, Stúbnyai és Graca evtársak, kiváló újítási módszert valósítottak meg. Régebben sok volt a selejt azért, mert az öntvényfelöntések l&hegesztése közben gyakran az öntvény eredeti alakjából is lehegesztettek 8—10 mm-t, amiből természetesen selejt lett. Az újítással most ez kiküszöbölődött. Különböző sablonmintákat készítettek az egyea öntvényékhez. Ezek a sablonok eltakarják az öntvény testét és csak a lehegesztendő f elöntés-fejeket hagyják szabadon. A sablonok egyúttal vezetik a hegesztöpálca vágófejét hegesztés közben és így a hegesztés iránya egyenes vonalban halad. Ezzel a módszerrel a munkadarabok selejtmenynyiségét teljesen megszüntették. A két kiváló hegesztő munkamódszerét átadta az üzem többi hegesztőjének is. A műszakiak is segítik a munkásokat. Saját munkaidejükön kívül az építkezéseken felhalmozódott hulladékanyagot és az ott maradt fa, tégla és kőhalmazt elszállítják oda, ahol újból szükség van rájuk. Ennek a munkának elvégzésével felszabadítják az építömunkásokat más fontosabb feladatok elvégzésére. Lebeda József, Podbrezová