Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

1952 mfijug 1 u; §10 9 NEM LESZÜNK MAR TÖBBE KIZSÁKMÁNYOLT PROLETÁROK! Régi komáromi május elsejékről Felszabadult Hazánkban boldog, örömtől pislogó orcákkai felvonuló tömegek ünneplik május elsejét. És ezeken az ünnepeken vissza kell emlékezni arra is, hogy mennyi kiontott muakásvér, mennyi áldozat' és szenvedés árán jutottunk el idáig, hogy szabad hazában szabadon ünnepelhetünk. A húszas évek végén, a harmincas évek elején, amikor legnagyobb volt a gazdasági válság és annak természetes velejárója, a munkanélküliség, Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig a legharcosabb május elsejéket ünnepelte. Városunk ilyenkor ostromlott vár képét mutatta, az egész környékröl ide vezényelték a csendőrséget, a rendörök egész hada a vármegyeház udvarán várta a parancsot, hogy a tüntető munkásság ellen felvonuljon és a laktanyákban készenlétben állt a katonaság. Már a vasútállomáson erős rendőrkülönítmény várta a Kommunista Párt központi kiküldötteit, Siroky, Major elvtársakat, hogy megakadályozza a városba való bejövetelüket. De megjelentek az elvtársak fogadásira a komáromi dolgozók ls és sokszor kellett harcot folytatniok, hogy az előadó elvtársak bejöhessenek a városba. Az első út mindig a temetőbe ve- j zetett, az 1919 május elsejei forradalmi harcban elesett 103 vörös katona közös sírjához. Itt, ennél a sírnál mondotta Široký elvtárs: „Az elesett 102 névtelen elvtársunk emlékének azzal adózunk a legnagyobb tisztelettel, ha harcos katonáivá válunk a munkásosztály felszabadulásáért folytatott harcnak." A munkásotthon elől Indult a menet a népgyűlésre, amelyet, ha gyakran nem is volt engedélyezve, mégis megtartottak. A menet az Internacionálé hangjai mellett haladt, az akkori jelszavakat hangoztatva: „Munkát, kenyeret", „Éljen a világ első munkásállama, a Szovjetunió", „Éljen a munkások és parasztok kormánya", stb. Gyakran pedig felzúgott: „A proletár áldozata vér, rúgják, hogyha enni kér". Zengte a proletár keservet, az utca, amelyet magának követelt a proletár május elsején, nem riadva vissza a gumibotoktól, csendőrszuronyoktól sem. A menet kiért a mai Május elsej* térre, amelyet a régi májusok emlékére neveztünk el Így és valamelyik rŕtri kommunista harcos, Grabnor József, Csevár Ferenc, Mező István vagy más megnyitotta a népgyűlést. És felhangzott a 'elkes „éljen Siroky" kiáltás, amikor aa. elnök átadta a szót Siroky elvtársnak, az ünnepi szónoknak. Siroky elvtárs gyújtó szavalt sok esetben szakította félbe a tömeg éljenzése és helyeslése, de félbeszakította az asztalnál ülő rendőrségi kiküldött is, aki teljes erejéből rángatta Siroky elvtárs ruháját és a dühtől nekivörösödve kiáltotta: „A törvény nevében felszólítom, azonnal hagyja abba beszédét és szólítsa fel a tömeget, hogy tüstént oszoljon széjjel." De a tömeg nem engedett, felzúgott a — „halljuk a szónokot, halljuk Širokyt, le a rendőrbórencokkel." És Široký elvtárs fekete haját ujjaival végigfésiilve, mélyen ülő szemeivel tüzet szórva még gyűjtóbban buzdította a tömeget a további harcra. A népgyűlés végén a tömeg zászlók alatt vonult vissza a munkásotthonba. A rendőrtanácsos, hogy dühét kitöltse, a régi rendőrség vdvarán és a Deák Ferenc, (mai Sztálin) utcában rejtőző rendörökkel megtámadta a menetet, hogy* szétverje. Siroky elvtárs, aki a többi pártvezétőségi taggal a menet élén haladt, kivette részét a küzdelemből és a rendőrségr-'- nem is sikerült a tömeget szétvernie. W'ioder AntaJ, Komárom. Tizenkét éves voltam ... Volt uradalmi cselédek májusi emlékeiből Az öntődében a műszak befejeződik, minden dolgozó arcán látni, hogy örül a napi tervteljesítésnek. Bekapcsolódtak a május elsejét köszöntő kollektív mwnkaversenybe, kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel az idő- és anyagmegtakarítással kapcsolatban és csökkentik a selejtet is. Az első számú formázó gépnél Kalincsák és Fazekas elvtársak húzzák a prés szárát. Ezek az elvtársak a régi kapitalista rendszerben az uradalom birtokain dolgoztak, mint cselédek. Kalincsák elvtárstól megkérdeztük, hogyan is ünnepelték meg a május elsejét a kapitalista rendszerben. — Igen nehezemre esik visszaemlékezni ezekre a nyomorúságos időkre, — mondatta. — Mint fiatalember kerültem Flajszik Sándor uradalmi birtokára, ahol 18 évig cseléd eskedtem. Nehéz munkát végeztem, állat módjára hajlottak. Kora reggeltől késő estig, amíg csak látni lehetett. 12—16 óra volt a napi munkaidő, de nyáron még többet dolgoztunk. Azt sem tudtuk legtöbbször, hogy mikor van vasárnap vagy ünnepnap. A kommenció nyomorúságos volt, egy évre 12 métermázsa gabona, 8 köbméter fa, 800 korona ós napi egy liter tej. Rsihát és lábbelit csalt egy fajtát ismertem, amit a munkában használtam. Azt hordtam vasárnap is. Május elseje megünneplésére elsőízben csak 1929-ben készültünk fel titokban. Reggél, amikor a gazda szokás szerint mindenkinek bejelentette a munkabeosztását, senki sem volt hajlandó dolgozni. A gazda látva, hogy nem bír velünk, cseoidftrséget hivatott. De ez sem tartott minket vissssa és bejöttünk Fülekre, ahol a füleid dolgozók már felkészültek május elseje megünneplésére. Meg is tartottuk a munkásosztály nagy ünnepét, de bizony másnap a gazda tudtomra adta, hogy társaimmal, együtt elbocsájt a munlcából. Hosszú évek teltek el, míg eljött az ideje és a kapitalista kizsákmányolókkal leszámolt a dolgozó nép. Ma már magúinknak dolgosunk, munkánkért becsületes jutalmazás jár és boldogan ünnepelhetjük május elsejét. A beszédbe bekapcsolódott m06t Fazekas János is, aki ezeket mondotta el: — A füleki öntödében már 18 éve dolgozom, azelőtt mint ose.éd dolgoztam 22 éven keresztül a Koburg uradalomnál. 14 éves koromtői nehéz munkát kellett végeznem, hogy anyáimnak és testvéreimnek egy falat kenyér .jusson. 1919-ben pártbizalmi voltam az akkori szociáldemokrata pártban. Forradalmi légkörben dolgoztunk akkor és csalt a szociáldemokrácia árulása akadályozta meg, hogy megvalósítsuk régi álmunkat, hogy felosszuk a nagybirtokot. Évtizedeken keresztül a május elsejék jelentették számunkra a legnagyobb ünnepet. Végre felszabadultunk. Most már békésen ünnepelhetünk. így beszélnek a régi május elsejéről Kalincsák és Fazekas elvtársak, a füleki Kovosmalt öntödéjének két dolgozója, akik május elsejére kötelezettséget is tettek, hogy átlag 187 százalékos normateljesítésük mellett még fokozzák teljesítményüket és egy százalék, kai csökkentik a selejtet. Matuska Gábriel, Fülek Húsz éve már, két évtizede, de bennem még úgy él t nap emléke, mintha tegnap történt volna. Virágdíszbe öltözött fák, zöldető rét, tarka pillangók és mi, félmeztelen proletár gyermekek együtt ünnepeltük május elsejét. Anyánk tejeskávét, meg kalácsqt^ adott reggelire s ez még fokozta a nagy ünnep jelentőségét szemünkben. Aztán a helybeli elvonulók gyülekezőhelyein vártuk a járás minden falujának szervezett dolgozóit• Jöttek, élükön zenekarral százan, ezren, sok.ezren. Apám üdvözölte Balony, Patas, |őős és Csilizköz községek munkásait. Most is dobog a szívem, talán még jobban, mini akkor, amikor láttam, hogy emelik magasba vasöklüket a kenyérharcban megedzett munkások, parasztok, béresek, kocsisok, háborús rokkantak és mindazok, kiknek osztályrészül csak a nyomor és éhínség jutott, leemelték kalapjuk és feszes vigyázállásban énekelték: Fel fel ti rabjai a földnek, föl, föl te éhes proletár! ... Aztán megkezdődött a fölvonulás. Elől a zenekar, utána a környék küldöttei, mögöttük vöröskendös ifjú munkáslányok és fiúk, vörös lobogós kerékpáros osztag és hosszú, végtelen hosszú négyes sorokban a tömeg, a kizsákmányolt, megkínzott munkástömeg. Torkukból felszakadt: „Etjén a Szovjetunió, — éljen Sztálin elvtárs, — éljen a komszomol — munkát, kenyeret', fasisztáknak kötelet — éljen a forradalom!" Tizenkét éves voltam, de egy tábornok kismiska ahhoz, amityen nagynak éreztem magam. Kifeszített mellkassal együtt harsogtam, tüntettem, követeltem a többivel. A járásbíróság, a szolgabíróság, az állomás épülete, a posta meg a bank ablakaiból mint megannyi fenevad, úgy leselkedtek ránk a vérre szomjazó szuronyos rendőrségi közegek. A munkásosztály fizetett ellenségei voltak• Ekkor gyermeki szívemmel úgy szerettem volna, ha vihar támad, ha köztünk és közöttük verekedésre kerül sor. De nem volt verekedés. Csak még jó ideig borult maradt az ég, tovább tartott a nyomor. Vártam hosszú éveken át az új május elsejéket. Szebbeket, mint a tejes kávét és kalácsot, meg a harcos kiállást nyújtókat. Es eljött a felszabadulás. Szabadok vagyunk, gyermekeink jövőjéért dolgozunk, a szocializmus gyönyörű eszméinek megvalósításáért. De gondoljunk arra, hogy sok-sok millió ember él a földön, akik ma is szenvednek. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy mi már csak emlékezünk a nyomor és szenvedés napjaira, még jobban kell felvennünk a harcot és talán sohasem olyan elszántan, mint éppen most, a háborús uszítók, a még most is milliókat rabláncon tartó tőkés rendszer ellen. Állandóan gondolnunk kell a koreai, a maláji, a burmai és a többi gyarmati és félgyarmati ország szabadságharcosaira, akik vérüket áldozzák, hogy megszabaduljanak az imperialista hatalmaktól. Ma, május elsején, amikor néphadseregünk, kiharcolt jogaink őrzője vélünk együtt vonul fel, gondoljunk arra, hogy nincs ez így mindenütt. Gondoljunk arra, hogy a nyugati országokban nem egy helyen ma is vérbefojtják a május elsejei felvonulást, hogy e nagy napon újabb ezrek áldoz- , záti életüket a szabadságértEz a gondolat acélozza meg elszántságunkat a további harcban, hogy mielőbb megvalósuljon a gyönyörű jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!" KOPECSNY JÁNOS, Pozsony A jobboldali, áruló szocdemek nem tudtak minket félrevezetni Dunaszerdahelyen így ünnepeltünk 1932-ben A korahajnali órákban a Párt aktív tagjai még egyszer felkeresték a falu dolgozjit és lelkesítették, szervezték őket az ünnepi felvonulásra. Reggel hétkor indultunk el az azóta mártírhalált halt Szclle és Csiba elvtársak vezetésével. Csatlakoztak hoz. zánk a dióspatonyi elvtársak is Nagy, Koszorús és Mátyás elvtársak vezetésével. Fél 9-kor gyülekeztünk a dunaszerdahelyi vásártéren, itt voltak már a bösiek, alistáliak, bögellőiek, vásárútiak, eperjesiek s a többi köz f/ig dolgozói, akik 15—20 km távolságról gyalogszerrel jöttek be. • Elindult a menet, felzengett az ének, felzúgtak a jelszavak Keresz•tülvanultunk a városon és a piacté. ren egy kig emelvény előtt állt meg a tömeg. A szónoki asztalnál már ott ült az uralmon lévő reakció képviselője, Mecsiar rendőrbiztos is. Mondok elvtárs köszöntötte a tömeget, majd egy keménytekintetű fiatal, de az osztályharcban edzett férfi, Siroky Vilmos, a szlovakiai dolgozók egyik bálványozott harcos ve zére lépett az emelvényre. ... Nem tűrjük már tovább — mondotta — a bankárak, gyárosok és földesurak szemtelen kizsákmányolását. A proletariátus az orosz példa szerint létre t"dja hozni minden dolgozó részére a Jólétet.... ... A • hazai reakció nagyon téved, ha azt hiszi, hogy terrorral, bör. töhnel és golyóval sokáig félten tudja tartani, a föld nyomorgó ro> botosait, nagyon téved, ha azt hi-i Szi, hogy sokáig fogunk még véres verjtékkel, koldusaiamizsnáért gürcölni, hogy néhány ezer semmitte. vő még kövérebbre tömhesse pénzeszsákját. Mecsiar rendőrbiztos ismételten figyelmeztette a szónokot, hogy beszé. de izgatás. De a tömeg felzúgott: Halljuk, halljuk, igaza van. És Siroky elvtárs kifejtette, hogy az emberek milliói minden erejük megfeszítésével, vért izzadv

a dolgoznak, de a dolgozóknak nem jut elég kenyér, ruha, lakás, szórakozás, műveltség, mert mindent elharácsolnak elfilfik a dologtalan herék, az élősdlek slserahada. A forradalmi proletariátus azonban nem tűri már soká e gazok garázdálkodását, a Kommunista Párt vezeté. se és irányítása alatt megdönti uralmukat és megvalósítja a dolgozó nép, a munkásosztály egyedül Jogo

s uralmát. Mecsiar újra megszólalt; — Ezt nem tűröm tovább! A gyűlést feloszlatom, mindenki hagyja el a teret. A tömeg pedig így válaszolt: — Ne

m megyünk, jogunk van meghallgatni az igazságot, éljen Siroky. Meosiar az elősiető csendőrparancsnokhoz: „Magáé a szó, oszlassa szét a tömeget." A régi kapitalista Csehszlovákiában máju

9 elsejének ' megünneplé. sáre már a téli és koratavaszi munkanélküli hónapok során készültek járásunk dolgozói. Már ekkor harcot kellett vívni a nyomorúságos 10 ko ronás blokkért, vagy egy.két hasáb fáért. Ezek a harcok előjátékai voltak május elsejének. Pártunk már jóelöre kiadta a Jelszót: m'nden dolgozó ki az utcára, az utca a dolgozóké, seregszemlét tartunk, megmutatjuk erfinket! A Párt felhívása járásunkban mindig jó talajra talált és a Párt sejtjel megkezdték a harcot a kisbíró, a jegyzők, a kulákok, a reakciós klérus, a földbirtokosok, a csendőrök, az egész burzsoá gépezet ellen. Megkezdték a szervezési és agitációs j„ , , , * .. , . munkát, hogy meggyőzzék az ingaA csendőrség kirontott a teret kő- 4 . xľ i -T„i 6 dozókat, hogy május 1. a világ dolrülvevő házakból és üzletekből, aJhol gozóin

ak ünnepe, harcos napja, hogy addig rejtőzött és oszlatni kezdte a május 1. előkészíti a következő na. tömeget. Puffant a gumibot, dolgo- j pok küzdelmét és hogy így megszüzott a csendőrök puskatusa. Siroky \ letnek a nagyobb falat kenyér, a maelvtársat a községházára vitték, ott bér, a nagyobb-szabadság előkihallgatták s azután kénytelen volt elhagyni a járási székhelyét. Nagy. abonyba, majd Dióspatonyba megy, de ott is megakadályozzák, hogy szólhasson a proletárokhoz. így telt el a mi harcos május elsejénk 20 évvel ezelőtt. Fleischmann Kálmán, Nagyabony. i feltételei. Sok propagandaanyagra volt szűk ség, de nem volt pánz. A párttagok festéket kevertek, plakátokat ragasztottak, harcos jelszavakat Írtak a kapukra és a házakra. Kora reggelre vörös volt az egész falu, jó munkát végeztek a kommunisták. Volt még egy nagy ellenségünk, amely meg akarta bontani egysé. günket. Az áruló szocdem vezér k, akik mindent elkövettek, hogy eltántorítsanak minket a Kommunista Párttól, akik fenyegettek, ígér. tek, hívtak, öles betűkkel kiírták: „Dérer jön." De a proletárok ismerték Dérért és a többi áruló szocdem vezért és nem (j'tek fel. Május elsején a tömeg megindult a vár mindkét oldalán büszkén és hracra készen, magasra emelve a vörös zászlókat, elindult az internacionálé, val ajkán. Elsőnek Sókszelőc

e ment, majd Sók. Tornócon már a futárok jelentették, jönnek a sókiak, sokan iön. nek. Jöttek a majori testvéreink, az ingadozókba is bátorságot öntött a tömeg növekedése. Húsz kilométerről jöttek éhesen, porosan és gyalog, de elszántan és bátran. Farkasd, Zsigárd, Pered, Deáki, Semte, Kepesd, Pata, Sopornya, Mocsonok. Megjött Dérer, a szocdem vezér is, de pár csatlósával csak nyomorúfá<Tos kocsmai „ünnepélyt" tudott rendezni. Járásunk dolgozóit nem tud-" ták eltántorítani a Kommunista Párttól. És járásunk dolgozói ma ls ünne. pelnek, ma is harcolnak a békéért és a szocializmusért Lenin é , Sztálin zászlaja, alatt a csehszlovákiai Kommunista Párt, Gottwald és Siroky elvtárs vezetésével. Poszpig József, Tornóo. 1917 és 1932 m'jus elseje Élénken emlékezetemben A 1917 május elseje. Az akkori szociáldemokrata párt szervezte a felvonulást. Én még gyerek voltam. Rákosbányán laktunk, az apám bányász volt A nagy nap előtt megkérdeztem édesapámat, hogy milyen ünnep lesz. Azt mondta, május elseje, a világ dolgozóinak nagy ünnepe. Gyermeki szívembe belesugárzott az öröm. És másnap ml is néztük a tömeg felvonulását, hallgattuk a zúgó jelszavakat. örültünk, hogy apáink ság kell ehhez, mert ott voltak a kakas-tollas, szuronyos csendőrök, ott Alltak minden 50 méteren a Rákos bányától vezető úton. D« a menetben felvonult minden épkézláb munkás. És emlékemben él az 1932. évi tornaijai május elseje is, amelyet a legnagyobb terror ellenére ls megtartottunk. A nép, a proletariátus követelte jogait. KCv.í Jte azt, hogy bocsássák szabadon Major elvtársat, aki akkoriban börtönben volt. kiállottak, tudtuk, hogy nagy bátor. I Már ekkor felhangzottak a fasizmus elleni jelszavak, már ekkor mutatott rá a párt a dolgozók tömegei élőt* a fasizmus növekedő veszélyére. A tőkések azonban kiszolgáltatták az országot évekkel később a fasisztáknak, a párt minden figyelmeztető szava ellenére, úgyhogy csak az 1945. évi felszabadulás, a Szovjet Hadsereg tette lehetővé számunkra azt, hogy békésen építhessünk és munká-al ünnepelhessük az új május elsejét. Koreny István, Rozsnyó.