Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-11 / 111. szám, vasárnap

x ujsm 1952 május 11 1 A szlovák munkásmozgalom története A szlovák burzsoá történetírás alig foglalkozott a szlovák történet legújabb korszakával. A burzsoá történészek ezt azzal indokolták, hogy nem tartozhat a történetírás érdeklődésébe az a korszak, amelyben már ők is éltek. Ez azonban osak kifogás volt, amely csak az igazság eltakarásául' szolgált. A szlovák történet legújabb korszakában jelent meg a szlovák munkásosztály, a szlovák nemzet leghaladóbb osztálya, a burzsoázia és a kizsákmányolás elleni harc legkövetkezetesebb harcosa. Mindez megmagyarázza a burzsoá történészek álláspontját, azt, hogy igyekeztek elhallgatni a munkásosztály történelmi jelentőségét, nehogy annak hősies harca a későbbi korszakban a burzsoázia elleni küzdelem fegyverévé váljék. Még abban a kevés munkában is, amely erről a korszakról szól, a szlovák munkásosztály szerepét, a munkásosztály jelentőségét tudatosan elhallgatták. Jellemző tényként emlíhetjük meg azt, hogy Rizner hatkötetes bibliográfiájában, amely a legjelentéktelenebb, érdeklődésre igényt sem tartó munkákat is felvesz, még csak véletlenül sem tesz említést a szlovák munkásosztály sajtóorgánumáról. Már pedig fel sem tételezhető az, hogy egy olyan szorgalmas gyűjtő, mint Rizner, ne ismerte volna a szlovák munkásmozgalom nyomtatott anyágát. Az új szlovák történetírás, amelyet a marxizmus-leninizmus tanításai vezetnek, felismerte a szlovák történet legújabb korszakával való foglalkozás jelentőségét. Felismerte, milyen hatalmas erő rejlik abban, ha a szlovák nép megismeri a szlovák munkásmozgalom történetét, történetének egyik legszebb haladó tudományát. A legtöbbet ezen a téren a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézete (Üstav Slovenského Národného Povstania) tette. Ez az intézet — amely hasonló a mi Munkásmozgalmi Intézetünkhöz — negyedévenként megjelenő folyóiratában az 1944-es szlovák felkelés történetén kívül a szlovák munkásmozgalom történetével is foglalkozott. Ez az intézet gyűjtötte a szlovák munkásmozgalom történetére vonatkozó anyagot, amelynek egy részét feldolgozta, vagy a fontosabbakat kiadta folyóiratában. Mindez a Szlovák Kommunista Párt iránymutatásának, segítésének volt köszönhető. A párt az, amely a szlovák történészeket is segíti, megjelöli^ számukra a követendő útat. A Szlovák Kommunista Párt IX. kongresszusa 1950 májusában a szlovák történészek elé a következő feladatot tűzte: „Történettudományunktól azt várjuk, hogy feldolgozza történelmünk legfontosabb korszakait, különösen népünk harcait és küzdelmeit, nemzeti történetünk haladó osztályainak harcait a történelmi materializmus módszereinek alapján. A Szlovák Nemzeti Felke. lés Intézete tevékenységét a munkásmozgalom keletkezése és fejlődése, a szlovák nép fasizmus és nácizmus elleni hősi nemzeti felszabadító harcai tanulmányozására fordítja. Azon a véleményen vagyunk, hogy tudományos dolgozóinknak bátrabban kell meríteniök nemzeti történetünk gazdag forrásaiból, mint ezt eddig tették. Hogy a szlovák történetírás a IX. kongresszus óta eltelt időben is egy lépéssel előbbre jutott, azt többek között mutatja a Historicky Sborník 1950-es, de főképen az 1951-es száma. A szlovák történetírás, bár a helyes útat megtalálta, nehézségekkel küzd. Ezek a nehézségek a mi történetírásunkra is jellemzőek. Ilyenek: a káderhiány, továbbá vannak még olyan történészek, akik hiányosan vagy egyáltalán nem sajátították el a marxizmus-leninizmust. Ezek a hiányosságok megmutatkoznak a legújabb korral foglalkozó szlovák történeti munkákban és elsősorban a káderhiány abban, hogy a legújabb kor szlovák története nincs feldolgozva. A szlovák történészek kemény munkával leküzdik ezeket a nehézségeket. Nagy segítségükre van ebben éppúgy, mint nekünk a Szovjetunió történettudománya, amely elvi és gyakorlati útmutatást ad szlovák elvtársainknak is. De komoly segítM. Gosiorovský munkáiban séget jelent számunkra a cseh marxista történetírás is. A szlovák munkásmozgalom feldolgozásában a legeredményesebb munkát Miloš Gosiorovský elvtárs végezte. Tanulmányai a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének, a Csehszlovák Kommunista Párt és a Szlovák Tudományos Akadémia folyóirataiban jelentek meg. Ezek a tanulmányok foglalkoznak a szlovák munkásmozgalom megindulásával, a Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulásával, a cseh és szlovák munkásmozgalom haladó hagyományaival. Megvizsgálta Gosiorovský elvtárs azt is, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulásában milyen óriási szerepe volt a cseh és szlovák munkásosztálynak. Egy tanulmánya foglalkozik a Szlovák Tanácsköztársasággal. Végül különös jelentősége van Gosiorovský elvtárs, a Kommunista Párt megalapításával foglalkozó tanulmányának. Ezeket a kisebb tanulmányokat lényegesen kibővítve, újabb kutatásokkal kiegészítve a mult év decemberében külön kötetben adta ki a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézete. Ezzel megszületett a szlovák munkásmozgalom történetével foglalkozó első összefüggő munka. A munka fő feladata, amint azt Gosiorovský elvtárs a bevezetésben mondja, hogy megmutassa a szlovák dolgozóknak azt, amit a burzsoá történetírás tudatosan elhallgatott, a Kommunista Párt megalakulását és jelentőségét a szlovák nemzet számára. Ehhez szorosan kapcsolódik a párt előtörténete, a szlovák munkásmozgalom fejlődése az OsztrákMagyar Monarchiában. Különös súlyt helyez a munka a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának körülményeire. Leleplezi a szlovák burzsoázia árulását és bebizonyítja azt, amit a burzsoá történetírás elhallgatott, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalapításában a proletáriátusnak van döntő szerepe, éppen az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására megindult mozgalmainak. Gosiorovský elvtárs munkája rendkívül világosan, népszerűen, de mégis tudományos bizonyító anyaggal, forráskutatások alapján mutatja meg a szlovák munkásmozgalom történetének nevezetesebb állomásait. Munkájában a századforduló szlovák történetének főbb kérdéseit helyesen veti fel és a részletes, nagyobb kutatásokhoz — köztük a mi egyetemi tankönyv munkáinkhoz is — segítséget, iránymutatást ad. Hogy csak egy kérdést említsek, a szlovák burzsoá pártok osztálybázisának elemzésében, a szlovák burzsoázia jellegének és összetételének kérdésében ad útmutatást. Gosiorovský elvtárs munkájában felhasználja a marxista-leninista klasszikusok, elsősorban Sztálin elvtárs útmutatásait a nemzeti kérdésre vonatkozóan. fezeket az útmutatásokat Gosiorovský elvtárs jól alkalmazza a szlovák viszonyokra. A szlovák burzsoáziának a szlovák nemzetet eláruló politikája mellett a szlovák szociáldemokrácia opportunizmusát és árulását is bírálja Gosiorovský elvtárs következetesen szembeszáll azokkal a rágalmakkal és hamisításokkal, amelyeket a cseh és szlovák burzsoá történetírás a Magyar Tanácsköztársasággal szemben évtizedeken keresztül hangoztatott. Helyesen értékelve a Magyar Tanácsköztársaság jelentőségét Gosiorovský elvtárs könyve hozzájárul a szlovák és a magyar nép, a Csehszlovák és Magyar Népköztársaságok barátságának elmélyítéséhez. Az alábbiakban Gosiorovský elvtárs könyve alapján a szlovák munkásmozgalom főbb eseményeit és kérdéseit ismertetjük. A szlovák munkásmozgalom kezdetei a kiegyezést közvetlen követő időbe nyúlnak vissza. Budapesten főképpen az építkezéseken sok szlovák munkás dolgozott. Ezek a munkások a szlovák munkásmozgalom első úttöröi, akik azonban külön csoportot nem alkottak. A szlovák munkások közül sokan résztvettek az Általános Munkásegyletben, majd a Szociáldemokrata Pártban, amély nemzetiségi különbség nélkül a magyarországi munkások szervezete volt. A szlovák munkásmozgalom kifejlődését akadályozta többek között az, hogy a szociális elnyomás mellett nemzeti elnyomás súlya is ránehezedett a munkásosztályra. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem volt hosszú évtizedekig szlovák nyelvű munkáslap, nem voltak szlovák nyelvű brosúrák, egyszóval a szlovák munkásosztály anyanyelvén nem ismerkedhetett meg a marxismus tanításaival. A szlovák munkásosztály az ipar fejlődésével növekedett. Az imperializmus korszakában Magyarország északi részén, Szlovákiában néhány nagy üzem jött létre. A szlovák proletariátus részvétele a munkásmozgalomban elsősorban Budapesten bontakozott ki, ahol 1897-ben 40.000 szlovák munkás dolgozott. A 90-es években a szlovák munkásmozgalom egyre jobban kifejlődött, ami a szlovák burzsoáziát arra késztette, hogy feladja a passzivitás politikáját, amelyet a Matica Slovenská és a három szlovák gimnázium bezáratása után (1875) követett, nehogy a munkásosztály vegye kezébe a szlovák nemzet irányítását. Az erősödő szlovák burzsoázia mindent elkövetett, hogy a szlovák népet, elsősorban a parasztságot a maga oldalára állítsa, a nemzeti elnyomást igyekezett kihasználni arra, hogy magát a szlovák nép érdekei egyedüli képviselőjének tüntesse fel. A szlovák munkásosztály azonban arra törekedett, hogy saját zászlaja, a burzsoáziától független lapja, szervezete legyen. 1897 májusában jelentek meg az első szlovák munkáslapok: a Nová doba és a Zora., Ezek az első lapok, bárrövid ideig állottak fenn, komoly mértékben segítették a szlovák munkásosztályt napi harcaiban. A szlovák burzsoázia azonban arra törekedett, hogy megakadályozza a szlovák munkásmozgalom kibontakozását. A szlovák munkásmozgalmat nemzetietlen, a szlovák nemzet érdekeit eláruló mozgalomnak állította be. Ezzel kapcsolatban így írt František Tupy, a korszak mozgalmainak egyik vezető alakja: „Ami a nemzeti kérdést illeti, abban a mi programmunk nagyon is világos, mi nem ismerünk és nem is teszünk semmiféle különbséget a nemzetek közt, tehát nem hissziift azt, hogy az egyik nemzet elnyomja a másikat és ezért mi százszorosan jobb hazafiak vagyunk, mint azok, akik nemzetietlenséggel vádolnak bennünket..." A szlovák történelem a későbbi évek folyamán számtalan példával igazolja František Tupynak ezeket a sorait. A szlovák burzsoázia . bármennyire ié hangoztatta, hogy a szlovák nemzeti érdekek képviselője, a gyakorlatban a szlovák nemzet árulója lett. Az 1900-as évek a szlovák munkásmozgalom újabb erősödését hozták. 1904 október elsején indult meg Bratislavában a Slovenské Robotnícké Noviny. E körül a lap körül keletkeztek a magyarországi Szociáldemokrata Párt első szlovák szervezetei. | Az 1905-ös forradalom a szlovák munkásmozgalomnak is óriási lendületet adott. A szláv munkások 1905 febr. 12-iki budapesti nagygyűlésén, ahol /á szlovák munkások képviselői is felszólaltak, kifejezték rokonszenvüket az orosz munkásosztály, az orosz nép harda iránt. Az orosz forradalom hatását mutatja, hogy a Szlovákiában 1905 és 1910 között lezajló 192 sztrájk közül 138 sztrájk 1905—1907 között, tehát az orosz forradalom időszaka alatt folyt le. Ebben az időben az orosz forradalom hatása alatt ült össze 1905 jún. 11 és 12-én a szlovák szociál demokraták első kongresszusa. Ezen a kongresszuson azonban megmutatkozott a szlovák munkásmozgalom ideológiai felkészületlensége, megmutatkozott az, hogy a munkásmozgalom vezetői elmaradtak a szlovák munkásosztály forradalmi mozgalma mögött. A kongresszus komoly hibája volt, hogy az osztrák és cseh szociáldemokratáknak a nemzeti kérdésben elfoglalt helytelen álláspontja hatására kimondta az önálló Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulását. Ezzel elvetette a munkásosztály Internacionalista szervezeti formáját és a munkásosztály szervezeteibe is belevitte a nemzetek szerinti széttagolást, ami a munkásmozgalom számára súlyos veszedelmekkel járt. A Szlovák Szociáldemokrata Párt kongresszusa elfogadta a Magyar Szociáldemokrata Párt programmját, amely opportunista programm volt. A Szlovák Szociáldemokrata Párt II. kongresszusa 1906 március 16-án kimondta az egyesülést a Magyar Szociáldemokrata Párttal. Ez az egyesülés sem felelt meg azonban annak az internacionalista szervezeti formának, ^ amelynek alapjait Sztálin elvtárs adta meg 1903-ban írt cikkében. A Magyar Szociáldemokrata Párt helytelen nemzetiségi politikája következtében a szlovák munkásmozgalom a szlovák 'burzsoázia felé tolódott el. Ebben az időszakban léptek fel a politikai életben a szlovák burzsoa-demokraták, az úgynevezett hlaszisták, akik demokratikus jelszavakat hangoztattak. E burzsoa-csoport befolyása alá került a szlovák munkásmozgalom az első világháború előtt. Mindez azt mutatja, hogy a munkás-mozgalom, bár a századfordulón fejlődésnek indult, még sem érte el azt a fokot vezetőinek ideológiai felkészületlensége és opportunizmusa miatt, hogy visszautasíthatta volna a burzsoa-demokratáknak a munkásosztály befolyásolására irányuló törekvéseit. A szlovák burzsoázia bár évtizedeken keresztül kemény harcot folytatott gazdasági és politikai érvényesüléséért a magyar uralkodó osztályokkal, mégis megegyezésre törekedett velük, elsősorban a munkásmozgalom fenyegető kibontakozásának hatására. Milán Hodzsa ilyen arányú próbálkozásait és lapjának kormánytámogatását elfogadó Ferdinánd Jurigát, a munkásosztály élesen elítélte. Mindezt a világháború alatt és a megalakult Csehszlovák Köztársaság idején sorozatos árulással tetőzte be. A szlovák szociáldemokraták 1914 ápril. 12—13-án Bratislavában tartott XV. kongresszusán élesen megbírálták a szlovák burzsoáziának „szlovák nemzeti" politikáját, amely kiszolgáltatta a szlovák népet a magyar uralkodó osztálynak. A kongresszus keményen elítélte a szlovák burzsoáziának „Tisza István gróffal való paktálását". A kongresszusnak ez a kritikája a burzsoa-pártok felé helyes volt és mutatta a szlovák munkásosztály fokozódó öntudatosodását és a tömegek elégedetlenségét a szlovák burzsoa-pártok politikájával szemben. A szlovák burzsoázia a háború kitörésekor félretéve sérelmeit és követeléseit, szívvel-lélekkel a magyar uralkodó osztályok mellé állt. A szlovák burzsoa-pártok a háború alatt semmiféle tevékenységet sem folytattak az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. A szlovák szociáldemokraták sem foglaltak el helyes álláspontot a háborúval kapcsolatban. Hiányzott az a harcos forradalmi párt, mint amüyen a Bolsevik Párt volt Oroszországban, amely az imperialista háború ellen mozgósította volna a tömegeket. A szlovák szociáldemokraták álláspontja határozatlan volt. Nem szálltak szembe az imperialista háborúval, de nem támogatták az OsztrákMagyar Monarchiát sem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a szlovák munkásosztály számára is megmutatta a helyes utat. Sztrájkok, tüntetések sorozata indult meg a vasutasok és az üzemi munkások között. Az egyedüli átütő erőt Szlovákiában a munkásosztály képviselte. A szlovák biťrzsoá-pártok passzív szemlélői voltak az eseményeknek. A szlovák munkásosztály ilyen körülmények között készült 1918 májusának megünneplésére. A „Robotníoké Noviny" az előkészület kapcsán írt cikke azt mutatja, hogy a szlovák munkásosztály haladó nemzeti hagyományát és proletár nemzetköziségét össze tudta kapcsolni. „1918 nemcsak az első évfordulója a legnagyobb szláv nép hatalmas forradalmának, hanem 70 éves évfordulója az 1848-a3 forradalmi esztendőnek és 70 éves évfordulója a Kommunista Kiáltványnak." Egyedül Liptovsky Sv. Mikuláson sikerült kierőszakolni a munkásosztálynak a máju~ elsejei ünnepély engedélyezését. A Liptovsky Sv. Mikulás-i május elsejei munkásgyülésnek, bár polgári demokrata szónoka volt, jelentős követelései voltak, ami mutatja azt, hogy az Októberi Forradal n nyomán forradalmasodé szlovák tömegek, elsősorban a munkásosztály érvényesítette hatását. Ezek között a követelések között szerepelt a békekötés, az önrendelkezési jog, az általános, egyenlő és titkos választójog, a sajtó- és szólásszabadság, a nyolcórás munkaidő. A követeléseken látható a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása, elsősorban > a ,béke és a nemzetek önrendelkezési jogának a kérdésében. Csak a munkásosztály megmozdulása után szánta rá magát a szlovák burzsoázia, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia ellen megindult mozgalomban résztvegyen, illetőleg a munkásosztály hatalmas megmozdulásait kihasználja a maga érdekében. Erre lehetőséget adott a szlovák munkásmozgalom vezetőinek opportunizmusa. A burzsoáziának ezért sikerült a megalakuló Szlovák Nemzeti Tanácsban a vezető szerepet megszereznie. Ä munkásmozgalom továbbra is növekedett, erősödött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására. Munkástanácsok alakultak Szlovákiában, melyek a háború ellen foglaltak állást. A mozgalom átterjedt a falura is, ahol a frontról hazatért katonák vezették a parasztság mozgalmait. A szlovák munkásosztály és parasztság forradalmi mozgalmaiban nagy szerepet játszottak az Oroszországból hazatért szlovák hadifoglyok. A szlovák munkásosztály, a szlovák nép követelését fejezte ki az oroszországi Csehszlovák Kommunista Párt, amely 1918 májusában tartott kongresszusán a következő határozatot hozta: „Követeljük a csehszlovák nemzet teljes felszabadítását és egyesülését, a nemzetek önrendelkezési jogának megvalósítása alapján. Ennek eszköze a nemzetközi szocialista forradalom, célja a csehszlovák szocialista' köztársaság legyen". A szlovák és a cseh munkásosztály felismerte a cseh és szlovák nép közös hazája megalapításának helyességét, amelyet csak i reakciós Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzásával valósíthattak meg. A szlovák proletariátus az 1917 december 15iki liptovskí sv. mikulási nagy népgyűlésen a szocializmus alapjain állá Csehszlovák Köztársaság mellett szállt síkra. A Csehszlovák Köztársaságot a cseh és szlovák munkásosztálynak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásaként kibontakozó mozgalma hozta létre. x Az első Csehszlovák Köztársaság polgári forradalom eredményeként alakult meg, amelyben — mint látjuk — a forradami erőt a munkásosztály képviselte. A burzsoáziának azonban sikerült a vezetést megkaparintania és így a Csehszlovák Köztársaság első éveinek forradalmi munkásmegmozdulásai ellenére a polgári demokratikus forradalom nem nőhetett át szocialista forradalommá. Hogy a polgárságnak sikerült a burzsoa-demokratikus forradalomban a vezetést magához ragadnia, az a cseh és szlovák szociáldemokrata vezetők árulásának volt a következménye. Hiányzott Csehszlovákiában az a forradalmi párt, amely Lenin szerint egyik feltétele annak, hogy a munkásosztály a polgári demokratikus forradalom vezetője legyen. A szlovák (munkásosztály elégedetlen, volt áruló vezetőinek politikájával és ez ellen sorozatos megmozdulásokban tiltakozott. (Foiytatjuk.)