Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-09 / 109. szám, péntek

IfJSIli 1952 május 9 Csehszlovákia felszabadítása a Szovjet Hadsereg álfa! Nemzeti multunknak nincs dicsőségesebb és örömteljejsebb pillanata, m üt az a nap, amikor a hős Szovjet Hadsereg Prága felmentésével gy;,ztasen befejezte h,".si küzdelmét a cseh éi szlovák népnek a nácizmus karmaiból való felszabadításáért. E nagy és a nemzet emlékezetében felejthetetlen pillanat teremtette meg 8 7, előfeltételeit annak, hogy a csehszlovák dolgozó nép lerázza az évszázi los nemzetiségi é3 szociális elnyomás bilincseit és hogy a CsKP vezetésével, valamint a szovjet nép testvéri segítségével, útnak induljon jólétének és felvirágoztatásának korszaka, a szocializmus hazánkban való megvalósítása felé. 1945 május 9-e jelképes csúcspontja annak a hosszú és elkeseredett harcnak, amelyet a dicső Szovjet Hadsereg a mi felszabadításunkért folytatott. Már München idején, amikor a nyugati kapitalista hatalmak szégyenteljesen megszegték Csehszlovákiával szemben vállalt szövetségi kötelezettségeiket, a Szovjetunió volt egyedül az, amely élesen pellengére állította a hitlerista támadóba.ijáratot és egyúttal világosan kifejezte készségét segélyt nyújtani Csehszlovákiának, ha a csehszlovák kormány est kérné. Az uralkodó cseh és szlovák burzsoázia azonban gyalázatos árulást követett el a nemzeti érdekekkel szemben, önz , osztályérdekekb ,1 elutasította a Szovjetunió által felajánlott segítséget és koncul dobta hazánkat Hitler barbár önkényuralmának. A szovjet kormány védve a csehszlovák nép feladhatatlan jogát, hogy saját maga szabadon dpr.tsjjn sorsáról, továbbra is következetes, megingathatatlan álláspontot foglalt el Csehszlovákia önállósága megsemmisítésének kérdésében és ezt egész következetességgel ki is fejezte abban a tiltakozó jegyzékben, amelyet 1939 március 18-án a Szovjetunió külügyi népbizottsága küldött a moszkvai német nagykövetnek, amelyben többek között ez áll: „Tekintettel arra, hogy hiányzik a cseh „nemzet akaratának bármilyen megnyilvánulása, Csehország német katonaság általi megszállását és a ném»t kormány minden további eljárását önkényes, erőszakos ós támadó el.árásnak kell tekinteni." Amikor a hitlerista hadsereg agresszív módon megtámadta a Szovjetuniót, J. V. Sztálin már 1941 július 3-án mondott beszédében a szovjet nép nagy Honvédő Háborújának egyik f icéljául a nácizsarnok által leigázott népek felszabadítását tűzte ki: „E fasiszta elnyomók ellen irányuló népi Honvédő Háború célja nemcsak országunkat fenyegető veszedelem elhárítása, hanem az öszsze= német fasizmus járma alatt nyögő európai népeknek való segélynyújtás is." A Szovjet Hadsereg e felszabadító küldetését a háború legnehezebb pillanataiban is hangsúlyozta a nagy Sztálin. 1941 november 7-fcn. amikor a náci-hadseregek már Moszkva ei itt állottak, a Vörös-téren tartott emlékezetes beszédében e szavakkal lelkesítette a díszszemléről egyenesen a harcvonalba távozó Szovjet ».lfereg egységeit: „Ügy néz rátok az egész világ, mint olyan erőre, amely hivatva van a némét betolakodók rablóbandáinak megsemmisítésére. Rátok tekintenek a rabszolgaságba döntött európai népek, amelyek a megszállók igája alá kerültek, mint felszabadítójukra. Hatalmas hazafias küldetés jutott osztályrésztekül. Legyetek méltók erre a kü'detésrel A harc, amelyet folytattok, felszabadító, igazságos háború." Igy már a Szovjet Hadsereg által a német megszállókra a Szovjetunió területén mért gigantikus, mcgsem. . misítő csapások döntöttek a világdemokrácia, s minden európai nemzet, úgy a cseh és a szlovák nemzet sorsáról is. A moszkvai, sztálingrádi, a kurszk—orel-kömyéki csa táknak döntő jelentó'ségak volt a mi szabadságunkért és függetlenségünkért vívott harcban is. A Szovjetunió ezenkívül a cseh szlovák nép felszabadító harcának minden lehető közvetlen segítséget és támogatást is megadott. A szovjet kormány — elsőnek »z összes hatalmak közül — már 1941 július 18án szövetségi szerződést kötött a Csehszlovák Köztársasággal és egyenjogú szövetségesnek i?mert

e el Köztársaságunkat a hitlerista Németország ellen harcoló nemzetek soraiban. Ez a szerződés az 1943 december 12-iki barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködésről szóló szerződéssel együtt alapvető fontosságú volt Csehszlovákia önállóságának megújítására. E saerzíídés értílmében lehetővé vált csehszlovák katonai egységek felállítása a Szovjetunió területén, amely egységek azután a Szov. Václav Huea lenül szükséges értékeket megvédjék a pusztulás elől Hasonló - volt az eljárás a lontos ipari és kulturális központok felszabadításáért folyó további harcok során is. Igy például az Osztraváért folyó harcokban a IV. ukrán arcvonal katonái Jeremenko tábornok vezetésével, minden tekint?t nélkül a Prága legnagyobb veszedelmének pillanataiban J. V. Sztálin generaliszszimusz parancsot adott Prága felszabadítása hadműveletei tervének azonnali teljesitésére. Az volt a harc célja, hogy Schörner katonaságét cseh földön északról és délrňl óriási harapófogóba vegyék és Prágán és a cseh földön kivül megsemmisítsék. A két fő csapást Drezda környékén és Bécstől északra kellett volna rájuk mérni. Az első ukrán arcvonal parancsnokának, Ivan Sztyepanovica Konjev marsallnak parancsára már A hős szovjet tankisták üdvözlése Prágában jet Hadsereg oldalán résztvettek a Csehszlovákia felszabadításáért folyj harcokban. 1943-tól Csehszlovákia területén szovjet partizánegységek működtek, amelyek mérhetetlen segítséget nyújtottak a hazai ellenálló mozgalomnak, különösen Szlovákia területén. Amikor 1944 agusztus végén kitört a szlovák nemzeti felkelés, a IV. ukrán arcvonal hadserege J. V. Sztálin közvetlen parancsára megváltoztatta hadműveletei terveit a Kárpátok északi területén és már szeptember 8-án a Dukla-szorosban nehéz hadmüveletekbe fogott, hogy segítsen a harcoló szlovák népnek. Október 6án borzalmas harcok után a szovjet egységek az első csehszlovák hadtesttel együtt csehszlovák területre léptek. A duklai harcokban 84 ezer szovjet katona esett el és sebesült meg. Ezek közül 6500 csehszlovák katona volt. Ily mérhetetlen áldozatokat követelt a duklai ütközet, amely lekötötte a német hadsereg nagy erőit és ezáltal lehet,",vé tette a szlovák nemzeti felkelés résztvevői számára, hogy hadműveleteiket áttegyék a hegyekbe. A szovjet egységek csehszlovák területre való behatolása a Szovjet Hadsereg által 1944-ben, a német hadseregre mért 10 dicső sztálini csapás közül a kilencediknek volt a része. 1945 januárjától, amikor megindult a füoffenziva a Balti-tengertől egészen a Kárpátokig, a Szovjet Hadsereg megkezdte gyors iramban a hitlerista megszállók Szlovákiából való kiszorítását. Egyidejűleg a negyedik ukrán arcvonallal, amely Kassátjl és Eperjestől Poprádon és Zsolnán keresztül Morvaország felé tört előre, résztvett Szlovákia felszabadításában a II. ukrán arcvonal hadserege is Rodion Jakovlevics Malinovszkij marsall vezetésével. E had'soport Romániából a magyar alföldön keresztül Dél-Morvaországba és Ausztriába hatolt elő. Április 4 én Malinovszkij marsall katonái felszabadították Pozsonyt, ahol a városkörüli háromnapos csatában körülbelül 6000 szovjet katona esett el. A Pozsonyért folytatott harcokban a szovjet katonák Sztálin generalisszimusz irán3-mutatá.sai szerint haladtak el* r

e oly módon, hogy amennyire kato nailag lehetséges volt, a gazdasági élet gyors megújítására elkerülhetetnagy áldozatokra, súlyos harcokat | folytattak Opava környékén, csakhogy megkíméljék az osztravai vidék hatalmas ipari központját. Osztravát sikerült jelentősebb gazdasági és kultúrális értékek vesztesége nélkül felszabaditani. Ugyanúgy szabadította fel Brünnt ig Malinovszkij marsall katonáinak megfontolt, észszerű hadművelete április 26-án. Ez már abban az időben folyt le, amikor teljes erűvel folyt a második világháború egyik legnagyobb ütközete — a Szovjet Hadsereg támadása Berlin ellen. Osztrava felszabadításának napján, 1945 április 30-án Berlinben a győzelem szovjet zászlaja lengett ég május 2-án a berlini német parancsnokság feltétel nélkül megadta magát. Amig azonban Észak-Németországban megtörtént a hitlerista hadseregek -gyors felbomlása, az alatt Szilézia, Szászország és Ausztria területén még teljes harcképességben állott a Schörner tábornagy vezetése alatt levő kilencszázezer főnyi „Mitte" katonai alakulat. Ennek az alakulatnak az volt a célja, hogy számolva a szövetségesek között való viacály közeli kitörésére, folytassa az előretörő Szovjet Hadsereg elleni e) lenállást főleg Csehország területén és egyúttal fedezze a német lakosságnak területünkről való letelepítését. Schörner hadműveleti terveinek középpontjában Prága állott, oda irányultak a Schörner hadsereg visszavonulási útvonalai Szászországból, Sziléziábýl és Morvaországból is. A Schröner-féle SS-bandák főprogrammja rendszeres gyújtogatás, rablás és tömeggyilkolás volt. Amikor azután a Szovjet Hadsereg döntő győzelmeinek hatása alatt és feleletül e tervekre május 5-én Prágában nyílt felkelés i'-jrt ki, az őrült nácigyilkosok alakulatai felsorakoztak, hogy tankok, tüzérség és repülők segítségével a prágai lakosság ellenállását vérbefojtsák. A prágai dolgozó nép, amelynek eJsö soraiban ugyanúgy, mint a megszállás alatti idők földalatti harcainak egész tartama alatt, kommunisták állottak, nagyobbrészt puszta kézzel szállt harcba és a felkelés során a hősiesség és az önfeláldozás csodatetteit hajtotta végre. Az erők aránytalansága oly óriási volt, hogy kiilsö segítség nélkül Prágát a feltartózhatatlan pusztulás fenyegette. május 6-án reggel felsorakoztak e hadmüvelet végrehajtására P. Sz. Rybalko és D. D. Leljusenko tábornokok gépesített osztagai, amelyek éppen befejezték a Berlinért folytatott 17 napog szakadatlan harcot. Egyetlen napi pihenés nélkül, hősiesen megindultak és felvonulásuk a gyorsaság, a kitartás és a gyorg végrehajtás terén példátlan a világháború történetében. Az április 6-án megkezdett hadműveletnek április 12-én kellett volna befejeződnie, azonban Prága minél gyorsabban való elérése és annak megmentése a barbár pusztítás elől, oly gyorsasággal hajtotta előre a szovjet katonaságot, hogy e feladatát nem egész 3 nap alatt teljesítette. A szovjet tankok már április (j-án áttörték Drezda környékén az erős német védelmi vonalat és átvágták a drezda—lipcsei stratégiailag nagyjelentőségű távolsági autóutat. Április 7-én este más a Krusna-Hora tövében álltak és április 7-ről 8-ára virradó éjjel szétverték a németek szilárd védelmi állásait és erejük végső megfeszítésével áttörtek a hegyi szorosokon. E harcok közben a legnehezebb akadályokba ütköztek, amelyeket az elkeseredett német védelem a hegyes terepen állított fel. P. Sz. Rybalko marsall, a tankcsapatok parancsnoka, e győzedelmes felvonulásra való visszaemlékezéseiben megállapítja, hogy „csupán a tankisták mesteri tudása tette lehetővé e kolosszális mű rekordidőben való végrehajtását. Itt ismét megnyilvánult a szovjet tisztek és tábornokok szervezőképessége, megnyilvánult a tankistáink törhetetlen győzelmi akarata". D. Dragunszkij ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, így emlékezik erről „Ma, ha visszatekintek, csodálkozom, hogyan tudtam megtenni ezt a borzalmas nagy utat 42 óra alatt. Mily erő segített bennünket ebben? Egy gondolat fűtött ekkor bennünket: Gyorsabban, gyorsabban!" Május 8-án reggel a szovjet tankok és a gépesített gyalogság óriási lavinája a szakadatlan harcok közepette már a közép-csehországi alföldre tört és május 8-áról 9-ére virradó éjjel előkészítette Prága északkeletről és északnyugatról való körülzárását. Május 9-én reggel 4 órakor észak felöl Prága elővárosaiba behatoltak az I, G. Ziberov vezérőr. nagy parancsnoksága alatt álló élcsapatok, valamint észak-nyugatról Leljusenko vezérezredes osztagai. Ezzel egyidejűleg dé.kelet felöl Prága déli elővárosaiba hatoltak a II. ukrán arcvonal csapatai, amelyek A. G. Krvcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt nem kisebb áldozatkészséggel és hősiességgel átverekedték magukat a németek szívós ellenállásán Brünntől a verzo Prága megöégítésóre,' A szovjet tankista alakulatok villámgyors e.öretöróse, továbbá a szászországi és a Krusná-Hora tövében levő hitlerista csapatb-k megsemmisítése, döntő hatással volt a prágai felkelés kimenetelére. A Prágára törő tanklavina erejének és gyorsaságának hatása a.att a Prágában harcoló német hadserg egy része Toussaint tábornok parancsnoksága alatt kapitulációt ajánlott fel a Cseh Nemzeti Tanácsnak, hogy biztosítsa idejében való menekülését az amerikaiak táborába. A többi csapatok azonban, különösen az SSegységek, tovább folytatták á.lati öldöklésüket ós pusztításukat. A Prága megsegítéséért folyó szovjet hadi felvonulás jelentősége nemcsak abban van, hogy a szovjet katonák idejében jöttek, amikor Prága utcáin még folytak a harcok, hanem elsősorban abban, hogy a Berlinből Prágába vezető úton óriási csatát vívtak, amelyben villámgyorsan megsemmisítették a Schörner hadsereg számos osztagát, amelyeknek visszavonulási útvonala Prága felé irányult és amelyek el voltak szánva, hogy a cseh földet sivataggá változtatják. Igy a szovjet katonák, még , mielőtt elérték volna Prágát, megóvták a várost a legborzalmasabb veszedelemtől. ,,A cseh nép oly lelkesen fogadta felszabadítóját, a Szovjet Hadsereget, mint amilyen fogadtatásban a történelem folyamán egy hadsereg sem részesült. E májusi napokban nem volt Prágában egyetlen utcácska sem, ahol a szovjet katonát ne úgy fogadták volna, mint a legdrágább, legkedvesebb embert, ahol he hangzottak volna fel a szovjet föld és Sztálin elvtárs iránti nagy hála szívbőljövö szavai". Igy emlékezik meg május 9-ének halhatatlan pillanatairól Prága felszabadításának egyik részvevője, a moszkvai Sarló és kalapács-tizem egyik mérnöke, L. Podvojszkij. Mély igazságot tartalmaznak Sz. Garbuzov harctéri tudósító szavai is, amelyeket Prága felszabadításának ötödik évfordulója alkalmából in: „Történjék bármi is, semilyen esemény sem moshatja el annak a reggelnek gyönyörű emlékeit, amelyen felvirradt a győzelem napja. Az emberevők, akik új háborúra uszitanak, akik az emberi vérpatakokból csengő dollárokat akarnak szerezni, ezeket az emlékeket el akarják tör rolni, kiszakítani az emberek szivéből, bemocskolni. Ez azonban nem sikerül nekik! Nevezzenek meg nekünk csak egy napot is a világtör. ténelemben, amikor az egyswerü emberek millióinak szive oly örömmel és szeretettel lett volna telve egy hadsereg iránt, amely azért jött messziről, hogy nagy hadvezére, utasítására felszabadítsa őt. Nem tudnak, mert ilyen nap csupán egyetlen egy volt". Ez a történelmi igazság, így szabadult fel Csehszlovákia Hitler zsarnoki uralma alól, ez Prága, a halálos veszedelme pillanataiban való megvédésének hiteles története. Ma már ezt bizonyos időtávlatból és az egész háború utáni fejlődéssel összefüggésben minden becsületes ember világosan látja. De látja az árulók gyalázatos szerepét is, amelyet a felszabadításunkért folyó harcban a londoni csehszlovák emigráció vezetősége és a nyugati „szövetségesek" játszottak. Az angol-amerikai imperialisták és csehszlovák kiszolgálóik Benes Eduard londoni köréből nemcsak hogy nem nyújtottak a megszállók elleni ellenállásában legkisebb igazi segítséget sem. hanem ellenkezőleg mindent megtettek, hogy a forradalmi fölszabadító harc fejlődését fékezzék és szabotálják. Minden ünnepélyes ígéret ellenére a hazai ellenállást legkritikusabb pillanataiban magára hagyták. Az ígért fegyverek helyett csak utasl-