Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-09 / 109. szám, péntek

ft C S E HSZLOVÁKI Al MAGYAR DO LGOZfl KLAPJ Bratislava, 1952 május 9, péntek 2 Kčs V. évfolyam, 109. szám A GYŐZELEM HARCOS ÜNNEPÉRE Hét éwel ezelőtt a hitleri Német­ország és az imperialista Japán poz­dorjává zúzásával győzelemie vitte a proletár nemzetköziség vörös zász­laját a Szovjet hadsereg, a szovjet katona. Hét évvel ezelőtt, 1945 má­jusában, a zseniális sztáiini csapások után, a náci haderő teljes szétmor­žsolásával és Berlin elfoglalásával, majd néhány hjnrppal később a Mi­kádó erőinek legyőzésével végetárt a második világháború, amely a világ dolgozóira töméntelen szenvedést hozott, de amelynek lefolyása és ki­menetele napnál világosabban meg­mutatta, hogy a földteke felszabadult egyhatoda hatalmas, legyőzhetetlen erőt jelent, amelyen megtörik az im­perializmus minden kalózkísérlete. Nagy utat tettek meg a szovjet hősök Moszkva és Sztálingrád alól, hogy elhozzák Európa népeinek a szabadrágot, függetlenséget, a békés nyugodt építés lehetőségeit. Sok vért hullatott a szovjet katona hazánk fel­szabadításáért is. Ezért tekintenek népeink a Szovjetunió felé oly mély­séges hálával és szeretettel, ezért ta­milnak dolgozóink oly határtalan lel­kesedéssel a Szovjetunió ta pasztala­iáiból é s ezért nézünk valamennyien olyan mérhetetlen bizalommal békénk sziklasziláí-d őrére. Dolgozjink jól tudják, hogy mit jelentett és mit je­lent számunkra az, hogy Keletről jött a felszabadító, hisz látják azt, hogy a nyugati országok dolgozói számára az amerikai katonák lépte nyomát csak nyomor, munkanélküliség, igá­bavonís követte, hogy a nyugati or­szágok elveszítették függetlenségü­ket, nemzeti szuverenitásukat és je­lentéktelen, lakájországokká váltak. Ezzel szemben a Szovjet hadsereg a népi demokráciák országainak fel­szabadításával segítséget nyújtott, hogy leszámoljunk az áruló burzsoá­ziával, annak korhadt rendszerével, hogy kitárjuk a kapukat a ;-zocializ­rau s felé, hogy kialakítsuk és állan­dóan szilárdítsuk a proletariátus dik­tatúráját. Az imperialista erők feletti győze­lem lehetővé tette, hogy az államok egész sora kiugorjon a tőke hatalmi láncolatából és a Szovjetunió oldalá­ra állva, új alapokon, a '.izsákmá­nyolástól mentes rendszer építése alapján, erősítse meg az új világ arc­vonalát. Országunkban, Kommunista Pár­tunk és szeretett Klement Gottwald elvtársunk biztos vezetésével dolgo­zóink lelkes munkával láttak neki, hogy felépítsék azt, amit tönkretett a háború vihara, hogy eltávolítsák minden romját, üszkét. A rekon­štrukcii időszaka kemény harcot je­lentett egyben a politikai fronton is. Külpolitikai viszonylatban nem sok­kal a háború befejezése után nyilván­való lett, hogy az imperializmus ve­zérkara, a monopoltőke urai és csa­hosai 3j vérontr«t szeretnének, — amely mindig hasznot jelentett szá­mukra, — új hódító háborút a Szov­jetúnió és a szabad országok ellen. Természetes, hogy a hazai reakció azonnal hűséges jzekértolojukká vált és minden igyekezetével azon volt, hogy meghiúsítsa az országépitő ter­vek keresztülvitelét, hogy újra vissza­vesse népeinket a kapitalista múlt bű­zös csatornájába. A reakció eller.i harcban is a Szovjetunióra támasz­kodtunk, amely mindig kész segítő­ként állt oldalunkon, hogy megálljuk a sarat, hogy megakadályozzuk az ellenség aknamunkáját, hogy kita­szítsuk a történelem szemétdombjá­ra. Csak ez a segítség tette lehetővé erőnk állandó növekedését, hatal­munk szilárdulás'S.t oly mértékben, hogy 1948 februárjában leszámoltunk a reakcióval és lehetetlenné tettüK számára, hogy bels", erőkkel megva­lósíthassa a tőkés uralom visszaállí­tását. Csak ez az önzetlen segítség tette népeink számára lehetővé, hogv lényegében sikeresen fejeztük b e a kétéves tervet és megkezdhettük a szocializmus gyorsabb ütemű épít 5­sét, az országváltoztató gottwaldi öt­éves terv feladatai teljesítésével. A februári politikai sikert újabb gaz­dasági eredményekkel erősítettük meg, tetőztük be. A Csehszlovákiai Kommunista Párt 1949 májusában megtartott, kong­resszusán elhangzott tíz gottwaldi pont jelölte ki számunkra épitő mun­kánk vonalát. Nagy célokat tűztünk ki és azt mondhatjuk, hogy sok aka­dály é3 nehézség ellenére, állandó harcot vívva a kártevőkkel, imperia­lista bérencekkel, szabotörökkel és az ellenséges ideológiák hordozóival, ál­landó küzdelemben a pártunkba be­férkőzött kémek és árulók ellen, — szülő kommunista pártunk vezetésé­vel helyes úton haladunk. Csak néhány példa ennek igazolá­sára. Iparunk gigászi léptekkel fejlő­dik. Termelése kétharmaddal na­gyobb, mint a kapitalista Csehszlo­vákiáé volt 1937-ben. Szlovákia ipa­ri termelése három és félszerese az 1937. évinek. Szlovákiában csak az 1952. évi növekedés ugyanannyi lesz, mint az egész 1937. évi szlovákiai ipari termelés. A nehézipar ugyan* akkor 1952-ben 6 és félszerese lesz a háború előtti szlovákiai nehézipar­nak. 39 új üzem kezdi meg működé­sét ez évben Szlovákiában és 50 üzemben jelentős mértékű új építke­zést valósítottunk meg, és valósítunk meg, amelyek kiszélesítik ezeknek az üzemeknek termelési térfogatát. Épülnek a szocializmus nagy mü­vei. Működik és tovább épül a szo­cialista Kuncsioe, nő a HL KÓ óriá?i építkezése és a hasonló — valamikor délibábnak tűnő — hatalmas méretű, boldog szocialista jövőnk felé mutató építkezéseinek egész sora. De hisz csak kőiül kell nézni. Egész orszá­gunk egy nagy építkezés. Egész or­szágunk lázas munkalelkesedésben izzik. A kapitalizmus még fénykorá­ban sem ismert ilyen ütemet, ilyen méreteket, ilyen lelkesedést. Üj érc­bányákat nyitunk, kaucsukot és alu­míniumot, plasztikus anyagokat gyártunk. Óriási gépi berendezéseket készítünk. A micsurini módszerek se­gítségével földjeinken új termékek nőnek. Szocialista városokat és fal­vakat építünk. Fejlődő szövetkeze­teink megváltoztatják a vidék arcu­latát. És ezzel párhuzamosan állan­dóan fokozódik dolgozóink életszín­vonala. Még sohasem jártak utcáin­kon olyan jólöltözött emberek, mint ma. Sohasem dolgozhatott az ember olyan biztos tudattal abban, hogy je­lene és jövője biztosítva van, mint ma. Sohasem kerültek olyan jj fala­tok a dolgozók asztalára, mint ma Sohasem tanulhattak és fejlődhettek az emberek, a dolgozók úgy, mint ma. Épül az ország és magunknak épít jük. Épül az ország, és hogy épülhet, ezt a szovjet embereknek köszönhet­jük. Az ő segítségükkel egységesen I vesszük ki részünket Hz építésből, i cseh és szlovák testvéreink oldalán mi, magyar dolgozók is, mert tudjuk, hogy hazánkat erősítjük, jövőnket formáljuk. Tudja ezt a HUKO építő munkása, és a komáromi hajógyár hegesztője, a rozsnyói vájár és a fü­leki Kovosmalt öntője. Tudja ezt a tőrei, szeli s a többi délvidéki élhar­cos szövetkezet öntudatos parasztja, tudja ezt állami birtokaink és gép­állomásaink dolgozója, és tudja ezt értelmiségünk is. Ezt az országot va­lamennyi dolgozójának karja erősíti abban a tudatban, hogy Kommunista Pártunk vezetésével a nagy Szovjet­unió oldalán dolgozva, harcolva, a legszebbet és légértékesebbet véd­jük: a békét, a boldog emberi életet. Az új élet építésénél azonban vala­mennyi dolgozónk tisztában van az­zal, hogy milyen veszélyt jelent sza­badságunkra, függetlenségünkre és jövőnkre az imperializmus őrülete, a háborús uszítók tervei, akik profit­sóvárgá3ukban felhasználják a leg­embertelenebb, legvandálabb eszkö­zöket is. Látjuk ezt a koreai háború lefolyásában, ahol az amerikai táma­dók baktérium- és vegyi fegyvereket használnak a védtelen lakosság ellen, látjuk ezt a kapitalista országok uralkodó köreinek agresszív, népeit lenes, fasiszta politikáján. Ezért kell felkészülten állnunk. Vannak még, akik felteszik a kér­dést: — Hogyan egyeztethető össze békepolitikánk a fegyverek gyártá­sával, minek kell a békéért harcolni, ha a béke tábora oly erős? Határo­zott választ kell adni erre. Az állam védelme nemcsak munkát követe! meg, hanem fegyvereket, erős had­sereget is, A mi néphadseregünk a béke védelmének hadserege, nc m úgy mint az imperialisták zsoldosai. És népünk katonáinak kiváló minőségű fegyvereket gyárt. Ami pedig a kér­dés másik részét illeti, vívmányain­kat biztosítani is kell, ez pedig ál­landó harc, munka kérdése, — ezért nem várhatunk ölhetett kezekkel. Egész nyíltan megmondjuk, hogy ellenségei' vagyunk a pacifizmusnak, amely a támadásra csak nyomorúsá­gos behódolással tud válaszolni. Meg­ismertük az új élet ízét, hét éve sza­badon építhetjük boldogságunkat, tudjuk, hogy milyen határtalan há­lával tartózunk a szovjet népnek és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak, tudjuk, hogy a mi rendszerünk ösz­szehasonlíthatatlanul jobb, mint a múlt, leigázó, kizsákmányoló rend­szerei voltak, látjuk a kibontakozó, nagyszerű távlatokat szocializmus fe­lé vezető utunkon. És ezért dolgo­zunk még nagyobb lelkesedéssel, ez­ért erősítjük állandóan néphadsere­günket. A győzelem napjának óriási díszszemléi is azt bizonyítják, hogy vívmányaink védelmi posztján le­győzhetetlen erő áll — néphadsere­günk — munkásosztályunk fegyveres ökle. Nagy utat tettünk meg 1945 május 9-e óta. Nagy és dicső utat. És fel­szabadításunk hetedik évfordulója al­kalmából mindannyiunk szeme és szive határtalan szeretettel fordul barátunk, támaszunk és harcostár­sunk, a legyőzhetetlen Szovjetunió és nagy tanítómesterünk, Sztálin elv­társ felé, mert nekik köszönhetjük mindenünk, ami van és ami lesz mert a Sztálin vezette Szovjetunió oldalán, a béke hatalmas táborában, Kommunista Pártunk vezetésével biz­tosan haladhatunk' a még virágzó holnapok felé. Részlet Milan Lajčiak „ Ének a nagy barátságról" című versciklusából. Most nektek írok, drága kortársaim az emberi mélyből hol aranydús föld hever, hogy megmerítsem én ott a tiszta érzés kelyhét s gyűlöletünket a láva nyelje el — Szeressük a nagy sztálini földet hol az ember nyíló bokorként a munka csillagával karjával védi a békét! Most nektek írók, drága kortársaim, én, a költő — Gottwald pártjának katonája a kék magosból meddig szemünk elér, hogy megjelöljem mit tervez e kor • vágya — Szeressük a nagy sztálini földet hol a terv tetté ér, s utat mutat az emberiségnek a bölcs bolsevik tenyér! Most nektek írok drága kortársaim, kommunista 'égy, vagy pártonkívüli, akik Decsíntől a szőke Tiszáig a jövendő kapuit tárjátok ki. — Most nektek írok, drága kortársaim, akik felzárkóztok a hétköznapokhoz boldog, büszke élmunkások s élmunkásnök sorai. Nektek, ikik traktorokká íazdáikodt;,. Szeressük a nagy sztálini földel s oldalán formáljuk a világot, nöjjön, virágozzék köztársaságunk s érjen uieg dicső korszakot. Most nektek írok, drága kortársaim, akik felszántva a határmesgyéket a termőföldet csillagos magasan a középkor gátjai fölé\meltétek — Ezt drága kortársaim, ne! 1 ' ' ím, hadseregünknek, ara"' >ész a katonáknak, kik híven örrik gazdag szüretünk dús termését. Szeressük a nagy sztálini földet puskát fogjon biztos tenyér s nézzenek bátor szemek a nyugati határ felé. Most nektek írok, drága kortársaim, akik szereitek és akiket szeretnek, akik szemetekben lágy álmot hord tok és ifjúságot rejt tenyeretek. Most nektek írok, drága kortársaim, kis iskolás fiúk és lányok kik jól tanultok könyveitekből és derék elvtársak lettetek. — Szeressük a nagy sztálini földet, legyetek mind példás úttörők, és kezeljétek biztosan a kormányt és az evezőt. Most x nektek írok, drága kortársaim gyárak és bányák ifjai földműves ifjak, kenyerünk őrei halljátok a dalt, lit zensm->k aiknlm. jzeressfik a nagy sztálini tőidet, hol az ember nyíló bokorként a munka csillagával őrködik a békén! Fordítottal Gály Olga. Szétüssük a aaqij sztálini földel Világ proletárjai egyesüljete k!

Next

/
Thumbnails
Contents