Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

4 rr-wrii-Tr-t—híí j- n ' 1 i ľim im ii

ii

hi

ihh

pi min . t ilájys elsejék a múltban 1952 május 1 A régi május elsejék nyomában A szlovákiai munkásmozgalom tör. t éneimében Érsekújvár, mint a lelkes felvonulások, a jelentős harcok és a munkásosztály május elsejei tüntetéseinek városa szerepel. Az első Köztársaság megalakulása utáni időkben a város akkori munkássága az ENB cipőgyár, a László-féle cipőüzem és a későbbi Batya bőrgyár, valamint a Lengyár munkássága Ka mocsa, Szimö és a környező falvak szegényparasztságával együtt vállvetve harcolt a nagyobb darab kenyérért, harcolt jogai védelméért. Az öreg város utcái számos lelkes munkástüntetést láttak, amelyeken Široký. Major, Steiner Gábor és mások lelkesítették az összegyűlt mim. kásságot. A Kommunista Párt vilá-1 gos kiállása a dolgozók mellé, ahogy érthetően megmondotta: „Munkát! Kenyeret! Földet! Szabadságot!" megmutatta, hogy a Párt valóban a do'gozó munkások és szegényparasztok pártja. Ez megmutatkozott a tüntetések sokszázas tömegem is, amikor a tömegek lelkesen követték a párt minden felhívását. : Az öreg város utcáin járva, kerestük a régi május elsejék tanúit, azokat az elvtársakat, akik az első Köztársaság idején felemelték tiltakozó szavukat a kizsákmányolás ellen és a nagyobb falat kenyérért. Érsekújvár mozgalmi szempontból szoros kapcsolatban állt a szlovákiai munkásmozgalommal és pontról pontra követtyzíő itt is a fejlődés folyamata. 1920 elején megalakult a vas- és fémmunkáscsoport a szociáldemokrata párttagokból. Amikor 1920 október—novemberében ketté, szakadt a párt és a szociáldemokráciából kivált a baloldal, akkor kialakult annak feltétele, hogy megalakulhasson az önállj Kommunista Párt is, 1921 márciusában. Kik csatlakoztak az akkori fiatal, feltörekvő harcos párthoz? A bőrgyári, a leňgyári, az építőipari dolgozók. Azok a dolgozók, akik mindig az elkövetkezendő évek alatt is szorosan felzárkóztak a párt mellé. Ezután már kezdett kifejlődni az ifjúmunkás mozgalom, a Komszomol is, amelynek központi titkára Siroky elvtárs, nem egy alkalommal időzött a városban éš népgyűléseken lelkesítette az ifjúságot harcos kiállásra. Itt találjuk akkoriban Oszvald elvtársat, itt találjuk Chmelár elvtársat, ö volt az, aki már 1904-ben Üjváron kísérletet tett a szakszervezeti mozgalom megalakítására. 1921 novemberében azonban ő is már belépett a Kommunista Pártba és mindvégig tevékeny tagja lett. Emiékeznek a régi harcosok Az egykori május elsejék még élénken élnek az idősebb elvtársak emlékezetében. Ha erről érdeklődik az ember, azonnal megindul a beszéd és vége-hossza nincs a harcos mult emlegetésének. Prohászka József is egyike azoknak, akik szinte a Párt megalakulása óta résztvettek minden megmozdulásban. Ma már kissé törődötten és a sok nehézségtől megviselve em. lékezik a múltra. Büszkén mutatja régi pártigazolványát, amelyben elsőnek szembetűnik az egykori -Sztálin-bélyeg. Prohászka elvtárs, amikor a mozgalom történetét ismerteti, egyben élete történetéről is beszél. A történet ott kezdődik, hogy 1918 júliusában a vasúti munkások sztrájkba léptek és ő, mint ifjúmunkás, röpcédulákat osztott. 1919 márciusában már a Vörös Hadsereg tagja lesz. A Kommunista Párt megalakulása óta tagja a pántnak. Elsőnek az 1921-es május elsőéről emlékezik meg. A párt nem kapott engedélyt, hogy a város központjába vonuljon fel és ezért a felvonulás a Bernolák.térre szorult. A város központjában a nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták rendeztek közös felvonulást. — Mégis elmondhatom, — mondja, — hogy az akkori menetben ötszázan vettünk részt, majd a felvonulást követő gyűlésen 800—900-an is. A környező falvak népe, Szímő, Kamocsa és a többi falvak szegényparasztjai is beküldték képviselőiket. A szegényparasztság, amely nem vár. I hatott segítséget sem a nemzeti szo. í cialistáktól, sem a szociáldemokráciái tói, tudta, hogy egyedül a Kommu; nista Párt harcol valóban következetesen a jelszó megvalósításáért. Abban az időben, 1921-ben a Pártnak már városunkban 100—110 tagja volt armak ellenére, hogy közalkalmazott nem lehetett a párt tagja, csupán a munkásokra vagy az önálló mesterek mellett dolgozó segédekre számíthattunk. Az előadók, Siroky, Ma. jor, Steiner Gábor és mások, a népgyűléseken rendszerint beszéltek a i nemzetközi helyzetről, ismertették a Szovjetunió új gazdasági politikáját és méltatták a szakszervezeteknek, mint tömegszervezeteknek jelentösé-l gét. 1927 máju® elseje is igen nevezetes volt, mert ezen megjelent Siroky elvtárs és beszédével olyan lelkesedést keltett az egybegyűltekben, hogy nem tudtak tőle beszéde befejezése után sem elszakadtad. Körülvették és kezét szorongatták, kérdésekkel halmozták el. Ezekre a május elsejékre igen jellemző, hogy a rendőrség nem merte szétzavarni a menetet, nem tmerte megzavarni a népgyűléseket. Csupán arra szorítkozott, hogy a szónokokat időről-időre rendreutasította. Igen jellemző, hogy 1931-ben egy páran a_ munkások közül elhatároztuk, hogy a berlini Spartakiádára gyalog elmegyünk. Pozsonyban a Pártközpontban Siroky, Major és Steiner elvtárs 10—10 koronával járultak hozzá költségeinkhez. Hogyan tanultak az elvtársak Abban az időben még nem álltak rendelkezésünkre olyan nagy mennyiségben szocialista könyvek, brosúrák, mint ma. Elsősorban tanultunk a szocialista regényekből. Elolvastuk Jack London „Vaspatáját", Upton Sinclair „Kutató Sámueľ-jét, rendelkezésünkre állt Marx Toké-je, a Kommunista Kiáltvány és más röpiratok. Volt lehetőségünk bizonyos iskolázásra is. Emlékszem, hogy 1928-ban/i két hétig a Tátrában ifjúmunkás is-1 kolázáson estünk át. 1926 április 5-töl j kezdve Kassán hathetes tanfolyamot i jártam ki. , Életemnek azonban legnagyobb élménye kétségtelenül az volt, hogy 1935-ben egy munkásdelegáció tagjaként Moszkvába mentem. Itt volt alkalmam első ízben Gottwald elvtárssal migismerkedni. aki a delegáció tagjaként előadást tartott. Jánky elvtárs is egyike az idősebb elvtársaknak, akiket megszólaltatunk a mozgalom múltjáról és a régi május elsejékről. — Mindazt, amivé lettem —

r mondja Jánky elvtárs — a Pártnak köszönhetem. Bizonyára a mi párttagjaink közül sokan alig jártak iskolába és a tanultabb párttagok tanitották a kevésbbé képzetteket. Nálunk is megalakult egy mozgalom, esti iskolázással kapcsolatban és Marák Vilma elvtársnő, aki köztünk a legképzettebb volt s aki Bécsben pártiskolát is végzett, tanított bennünket írni-olvasni. Emlékszem, hogy városunkban a legnagyobb lelkesedéssel készültek szervezett munkásáink és kommunista párttagjaink arra, hogy a Szovjetunióba menjenek dolgozni és az Interhelph szövetkezeti mozgalom segít, ségével sokan ki is ímentek a Szovjetunióba, hogy Turkesztánban és más vidékeken segítsék a Szovjetuniót az építés munkájában. Akkor távozott Alföldi Károly szakszervezeti titkár, Krajcsovics, Tabó ós sokan a többi elvtársak közül is. A régi május elsejék közül igen szép volt az 1927-es május elseje. Hogyan is zajlott le egy ilyen ünnepély. Elsőnek a bőrgyári, zenekar ébresztőt fújt és szép mozgalmi dalokat játázva vonult végig az utcákon. A munkásság sorakozott a munkásotthon előtt, 8-kor megnyitották a gyűlést és 9 órakor indult a menet. A gyűlés megnyitása rendszerint szlovákul és magyarul történt. Vagy olyan szónok jött, aki tnind a két nyelven tudott, vagy két kiküldött beszélt. Amikor Siroky elvtárs beszélt egy május elseje alkalmával, a rendőri kiküldött több ízben figyelmeztette, hogy mérsékelje szavait, majd büntetést helyezett kilátásba. A csendőrség távolabb állt és figyelte az eseményeket. A tüntetések, népgyűlések izzó lelkesedéssel folytak le, gyakran szakították meg erőteljes felkiáltások: „Le. az urakkal!" A tömegen látszott, hogy teljes szívével, teljes lelkével kész a mozgalom érdekében minden áldozatra, amit a későbbi évek véres tüntetései, sőt halálos végű tfinteté- , sei is bizonyítottak. Marák Vilma elvtársnő, aki ma egy varrodában dolgozik, szintén lelkesen emlékezett meg a régi május elsejékről és legnagyobb élményeként említette feWgyik találkozását az egykori Volksstimme szerkesztőségében Kreibich és Siroky elvtársakkal. > — Az első Köztársaság idején az elvtársak áldozatkészsége, párthűsége megmutatta, hogy milyen nagy feladatokra képes a párt, ha a párthoz liű tömegekkel rendelkezik és ha a vezetők nem szakadnak él a tömegektől. A múltra visszagondolva, csak azt mondhatom, hogy azok az áldozatok, azok a harcok nem voltak hiábavalók, mert azokon az áldozatvállalásokon épült a híd a iövő felé é a a régi elvtársak harcai a mostani idők számára ia mintaképül szolgálnak. Vidor István. A baloldali sajtó a múlt köztársaságban is rendszeresen előkészítette a tömegeket a május elsejei felvonulásokra. Ha nézzük a „Munkás", a „Magyar Nap" vagy éppen/ a cseh és szlovák baloldali lapok régi szá. mait, a május előtti számokban olvashatjuk, hogyan készítette elő a Kommunista Párt a dolgozók tömegeit a május elsejei tüntetésekre. Az alábbiakban a „Munkás" 1922 április 15-iki számából idézünk egy ilyen május előtti felhívást, amely az első oldalon feltűnő helyen jelent meg; „Elvtársak! A gazdasági válság a köztársaság határain belül is a munkásság tízezreit a legnagyobb nyomorúságba juttatta. A tőkés ellentétekből kirobbant háború annyira tönkretette a termelést, hogy a mai rend a háborúelötti életszínvonalat sem tudja biztosítani a proletariátus számára, ezért érezzük napról napra a munkáltatók támadásait. A krízis a munkásság politikai akcióképességét megbénítja, bár kétségtelen, hogy a gazdasági megpróbáltatások hatása alatt a tömegek tisztánlátása fejlődött és a forradalmi fellángolást egyre több emberben a forradalmi öntudat váltja fel. Ebben a helyzetben sokszorosan fontos, hogy A MÄJTTSI TÜNTETÉSEK hatalmas erejűek legyenek és meg. mutassák, hogy együtt vannak azok a hadsorok, amelyek alkalmas pMlanatban a védekezésből támadásba mennek át. ' A tőke a válságot fel akarja hasz. nálni arra, hogy szétszórja a munkásság harci egységeit. A szakszer, vezetek ellenálló erejét meg akarja törni és ahol a munkásság politikai frontja egységes, ott ügynökeivel ezt az egységet meg akarja bontami. Májusi tüntetéseinknek tehát nemcsak a munkásság erejét kell megmutatniok, hanem demonstrálniok kell a SZILÁRD EGYSÉGET is, amely az igazi erőnek .egyik biztosítéka. És mi, kommunisták, május elsején a világ összes dolgozóival való egységünket és szolidaritásunkat is kifejezésre akarjuk juttatni, mert a tőke nemzetközi frontjaival szemben csak a munkásság nemzetközi frontja gyöZedelmeskedhetik. Kifejezésre akarjuk juttatni, hogy velünk is szembe fogják találni magukat mindazok, akik a proletariátus harcának elöosapata — az orosz dolgozók — ellen fel merik emelni kezüket. Ezért KÉSZÜLJETEK; Minden szabad órát használjatok fel az agitációra, hogy Május elsején százezres tömegek feje felé emelhessük a proletárforradalom győzelemre vezető lobogóját'" A baloldali sajtó május előtt napról napra felszólítja a dolgozókat, liogy minél többen vegyenek részt a május elsejei tüntetéseken. Az aláb. biakban egy hasonló felhívást közlünk, amit a „Munkás" 1922 április 21-iki számából idézünk: „ELVTÁRSAK! Rövid néhány nap választ el bennünket május elsejétől. A hátralévő időt mindenütt teljes mértékben ki j kell használni a májusi TÜNTETÉSEK ÉS NÉPGYŰLÉSEK előkészítésére. Fel kell rázni a közömbösök tömeget, hogy mindanynyian résztvegyenek a mi felvonulásainkban és ezzel megtegyék az első lépést a nemzetközi munkásmozgalom feié. Minden szervezet, város és falu egyaránt készüljön május elsejére, hogy ez a tömegmegmozdulás minden eddiginél hatalmasabb arányú legyen. De nemcsak a mozgalmunk erejét kell kifejezésre juttatnunk ezen a napon. Nemcsak a mozgalmunk kiszélesítésére kell törekednünk, hanem a meggyőződés mélyítésére is. Ezért minden a szervezet kötelessége, hogy imájus elsején széleskörű SAJTÓ.AGITÄCIÔT is rendezzen. Elvtársak! A rendelkezésünkre álló rövid időt alaposan Siasználjuk ki. Senki se vonja ki magát a munkából: Dolgozzatok, agitáljatok a Kommunista Pártért, amely a proletariátus élén viszi a felszabadulás lobogóját!" Ezekből a felhívásokból látható, milyen nagy jelentőséget tulajdonított a Kommunista Párt a május elsejei tüntetéseknek és azok előkészítésének. A hatósági szervek minden letehőt elkövettek, hogy a dolgozók ünnepélyes felvonulását, demonstrációját megakadályozzák. Azonban a dolgozók tömegei minden tilalom és terror ellenére, fényes felvonulásokat rendeztek, ami kitűnik az aláb. biakban közölt jelentésből, melyet a „Munkás" 1922 május 4-iki számából idézünk; Rozsnyó. „A Kommunista Párt rozsnyói szervezete fegyelmezetten organizált felvonulásban juttatta kifejezésre a dolgozók forradalmi, harci készenlétét. A felvonuláson résztvettek a környékbeli bányamunkások és földmunkások is és így a falu és város együttesen mutatta közös harci út. ját és történelmi törekvését. A felvonuláson a bányászok zenekara játszott forradalmi indulókat, majd vörösruhás lányok vittek egy nagy vörös csillagot, aztán egy bányász-szakasz lépkedett hagyományos bányász egyenruhában, kik után a földműn, kások meneteltek. Utánuk az ifjúmunkások, a nök és a szakmák." Ugyanazon számból idézzük az alábbi május f elsejei' tüntetésekről szóló jelentést: GÖLNIOVÖLGYREN a hatóságok ugyan megtettek minden tőlük telhetőt, hogy- a proletariátus májusi forradalmi tüntetését megakadályozzák, de éppen ezért a tüntetések mindenütt pompásan, sőt a múlt évit messze felülmúló arányokban folytak le. Szomolnokon a szomolnoki, szomolnokhutai és úhornai dolgozók együttesen tartották meg a tűntető felvonulást és népgyűlést. A lőcsei zsupáni hivatal még mindig nem óhajtja tudomásul venni a statárium felfüggesztését, ezért a gyűlésbejelentést ne

m „veszi tudomásul", hanem a i,gyűlést engedélyezi," de csak zárt helyiségben és a gyűlésnek a Városháza előtt való megtartását „mint meg nem engedhetöt" betiltott^.. Egészen természetes, hogy a szomolnoki dolgozók fütyültek a zsupáni hivatal átiratára, a bányászzenekar kisérete mellett megtartották a hatalmas felvonulást, utána pedig a Városháza előtti téren megtartották a népgyűlést, amelyen mintegy ezer volt a jelenlevők száma." Mniseken (Szepesremetén), Svedléren a zsupáni hivatal még szigorúbb feltételeket írt elő, de'a dolgozók mindennek ellenére is hatalmas tüntető felvonulást rendeztek. Korompa, Nagyszaláno és környéke, Igló, Nagymihály, Bártfa, Horka proletársága szintén hatalmas ará. nyokban ünnepelte május elsejét. Komárom dolgozóinak májusi ünnepségeiről a ,,M'unkás"-nak ez a száma a következőket irta: KOMAROM munkásságának gyülekezése reggel 9 órakor kezdődött meg a „Munkás Otthon" előtt. A tüntető menet, amelyben a komáromi munkásokon kívül a keszegfalvi, őrsfalusi, lándorpusztai és izsai proletárok is résztvettek, fél 11-kor indult el a Dunarakpartról és végigvonult a város főbb utcáin. A felvonulást követő népgyűlésnek Nagy Gyula elvtárs volt a szónoka. — A szocdemek is megpróbálkoztak májusi „ünnepség" rendezésével, sőt, össze is hívtak egy népgyűlést, amely azonban a részvétlenség miatt elmaradt." A „Munkás" 1923 május 6-iki szá. ma ismerteti egész Csehszlovákia területén a májusi ünnepségek sikereit és nagy eseménnyel könyveli el, -hogy indifferens munkások is a kommunista lobogó alá gyülekeztek. Irt a hatalmas prágai tüntetésről, ahol ötvenezres tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa Zápotocky, Bubnik és Bayer elvtársak beszédeit. Bratisla. vában 12.000-es tömeg vonult fel. Érsekújváron 2000 ember tüntetett és hallgatta meg a népgyűlésen Mclicher, Major és Osztvald elvtársak mozgósító beszédeit. A magyar vidékeken: Komáromban, Galántán, Párkányban, Léván, Ipolyságon, Losoncon, Füleken, Rimaszombatban, Pelsőcön, Horkán és Rozsnyón a munkások és parasztok ezrei vettek részt a "tüntető felvonulásban és a népgyűlésen a proletariá tus lobogója alatt. „BKATISLAVABAN is hatalmasabb volt az idei májusi tüntetés az összes eddigieknél. Reggel fél 9 órakor gyülekezett a munkásság a Jakab bíró-téren és nemsokára ezres tömegek tolongtak a térségen. Mire a menet elindult, száma mintegy 12.000 före rúghatott. Zenekar és hatalmas munkásdalárda hangja mellett, hatalmas zászlóerdő kísére. tével, négyes sorokbaij indult el a menet a Szabadság-térre. A menetben három szimbolikus képpel díszített kocsi haladt: Az első kocsiban Lenin képe volt, a második két kocsi pedig a Kommunista Párt propagandáját és a német segélyakció jelszavait ábrázolta." Hasonló röviden írt még a „Munkás" a vágsellyei, nyitrai, királyhelmeci, komáromi, nagyszombati, surányi, galántai, diószegi, losonci, érsek/ újvári, lévai zselízi, rimaszombati és párkány ünnepségekről is. Valamenynyi helyen hatalmas tömegek vettek részt a tüntetésben. A május elsejei ünnepségeket min den járási szókhelyen a tüntetés után népünnepélyek követték, este pedig a Kommunista Párt lehetőség szerint reggelig tartó táncmulatságot rendezett. A május elsejei ünnepségek évről-évre hatalmasabbak voltak. A Párt nem törödv

e a hatóság tilalmá• val, május elsején hatalmas harci se' regszemlét tartott.