Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-04 / 105. szám, vasárnap

1952 május 4 UJS20 MÁJUSI DÍSZSZEMLE-NEPHADSEREGUNK HARCI EREJÉNEK HATALMAS MANIFESZTÁCIÓJA v A Nagy Honvédő Háború győzelmi lobogójáról Részlet „Az ifjúságnak a Szovjet Hadseregről*' c. könyvből Moszkvában a Szovjet Hadserég múzeumában obeliszk formájú alapon üveg alatt őrzik a Nagy Honvédő Há­ború időszakának legértékesebb emlé­két, a győzelem zászlaját. A szovjet emberek mély hálával tekintenek rá. Négy oldalról világítják meg q.z egy­szerű zászlórúdhoz erősített vörös lo­bogót- A vászonra fehér festékkel fes­tetlek rá az ötágú csillagot, a sarlót és' kalapácsot. Az odrai hídfőállásnál az egységek parancsnokai 1945 április 16-a éjjelén ünnepélyes csendben néhány ilyen lo­bogót nyújtottak ál a legjobb harco­soknak. Az egyikei közülük a berlini Reichstagon kellett elhelyezni. Semmi sem állíthatta meg a hősöket a Berlin felé vezető úton' Április 30-án a szovjet csapatok megközelítették a Reichstagot. A Reichstag környékét SS-egységek véd­ték. A Reichstag körül 15 mindenfelé nyíló lőrésekkel rendelkező vasbeton erődítmény volt. Az alsó emeleteket és az épület pincéjét, amelynek helyen­ként két méteres fala volt. még föld­sáncokkal erősítették meg. ... Zincsenko ezredesnek, a Szovjet­unió hősének, egységei az egy nappal azelőtt elfoglalt belügyminisztérium épületében, „Himler házában", annak pincéjében összpontosultak- A hitle­risták ágyúkból, gépágyúkból és pán­célöklökből tüzeltek. Nagy robajjal lán­golva hulltak a földre a tetőrészek. A lövedékek a ház falát csapdosták. A szovjet katonák előtt óriási komor, sötétbarna épület emelkedett. A főbe­járatnál nagy fasiszta zászló. A ház tetején kupolát, és egy lovasszobrot lehetett látni... A Reichstag .épülete volt éz: A számtalan történelmi csata részvevői simogatóan fogták meg a vörös zászlót, amelyet a Reichstagon kellett kitűzni. Mindannyian azt akar­ták, hogy elsőknek lendüljenek táma­dásba. Körülbelül száz 150—300 méter tá­volságra beállított ágyú megnyitotta a közvetlen tüzelést. A tüzérségi előké­szítésben résztvettek a híres „katyu­sak" is. — Előre! A hazáért, Sztálinért! — hangzott a parancs. Vaszilij Dávidov kapitány és Sztye­pan valamint Konsztantin Szamszo­nov főhadnagy a Reichstag elleni ro­hamra vezették harcosaikat. Rövid parancsszó, mindannyian ki­ugráltak a „Himler ház" pinceablakai­ból, a térre. A katonák az egyik töl­csértől a másikig futottak, átugrálták a romokat és a nyitt helyeken kúszva közelítették meg az épületet. Kitépett sínek segítségével gyorsan áthidalták az árkot és tovább futottak. Körülöttük tüzes pokol nyitt meg. Azonban néhány katona már elérte a főbejárat lépcsőzetét. A legbátrabbak behatoltak a Reichs­tagba- Ádáz harc kezdődött minden helyiségért, a lépcsőház minden részé­ért. Mindenütt füst'és porfelhő. A har­cosok rommá lőtt szobrokba és papír­kötegekbe botiadóznak­Ekkor már a Reichstag bejáratánál Michail Jegorov szerzsan és Meliton Kantarija ifjabb szerzsan zászlóvivők a vörös lobogót .előkészítették. Már az első emeleten folytak a har­cok. — Ha, a gyalogság felhatolt, ez any­nyit jelent, hogy a lobogónak is ott van a helye, — mondja Kantaríja. Jegorov és Kantarija fogták a zász­lót és nemsokára egy első emeleti tö­résben helyezték el. Ezután megkezdő­dött a harc a második emeletért. A zászlót mindig eljuttatták a harc helyére. Az SS-ek néhányszor megkí­sérelték megközelíteni," azonban a szovjet gépfegyverek, géppisztolyok mindig visszakergették őket. A harcosok megtisztították az let tetejére vezető útat. Jegorov és Kantarija fölkúsztak a tetőre. A feke­te füsttakaróba borított Berlin a lábuk alatt feküdt. És a tetőn egymásután robbantak a gránátok. Hogy helyezzék el a zászlót, hogy minden oldalról látható legyen? Kitűzni a kupolára? De a kupola szét van verve- Az üveg széttört és csak a meztelen vaskon­strukció maradt meg. £s ekkor Jego­rov és Kantarija elhatározták, hogy a vasrámán felkúsznak. Alattuk m,ély, kormos szakadék tátong. Még egy utolsó erőkifejtés és elérték a kupola csúcsát. Szó szerint az egész világ figye­lemmel kísérte ezekben a . percekben ennek a két szovjet katonának minden mozdulatát. Es ők hazájuk, népük és a nagy Sztálin iránti mély szeretet és büszkeség érzésétől eltöltve neki­lendültek t és feltűzték a zászlót, a Reichstag kupolájának tetejére. 1945. április 30-án 14 óra 25 perc­kor a Reichstag főépületére kitűzték a győzelmi zászlót. Az épületben még ádáz harc folyt, a fasiszták gyújtogattak és a tűz se­gítségével akarták a szovjet harcoso­kat kiűzni a Reichstagból. Azonban a hitleristák nem tudták azt, hogy a füsttel teli, kormos és komor Reichstag. ban már megjelent a katpnák első kézírásos újságja. A katonák elolvasták a röpiratot, amelyen tintaceruzával ez volt írva: ..A Reichstag fölött már vörös lobogó leng. Mi itt valamennyi, n utolsó csepp vérünkig harcolunk, loh-y/nk becsüle­tét, szeretett hazánk becsületét véd­jük"­Ott lengett a zászló a Reichstag fö­lött és lent a téren falrengető hurrá kiáltás hangzott fel, a Reichstagot újabb csapataink közelitették meg. A szovjet hadsereg kitűzte Berlin fölött a győzelmi zászlót és így telje­sítette főparancsnoka parancsát. Május 8-án Karlshorstban, Berlin külvárosában aláírták a fasiszta Né­metország védereje teljes és feltétel nélküli kapitulációjának aktusát. 1945 május 9-én 22 órakor Moszkvában ezer ágyúból 30 ünnepi sortűz dördült el. A győzelem sortüze volt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének határozata értelmében Dávidov kapitány, Neusztrojevov ka­päány, Szamszónov főhadnagy, Jégo­rďv szerzsán és Kantarija ifjabb szer­zsan megkapta a Szovjetunió hősének címét. A CsISz-brígád konferenciája értékes hozzájárulás j munkánk javításához CsISz-szervezetüWk nemrégiben brigád-konferenciát tartott, ame­lyen' értékeltük munkánk eddigi eredményeit és őszintén rámutat­tunk hibáinkra. A kultúrszámok, majd az elnökségi tagok megválasz­tása után a konferencia új CsISz­tagokat vett fel. Ezután az első beszámolót Vrestál tiszt elvtárs mondotta, aki beszédé­ben kiemelte, hogy példásan végzett munkánkkal a békét erősítjük. Rá­mutatott a kapitalista országokban uralkodó viszonyokra, majd orszá­gunk dolgozóinak építömunkájáról beszélt, hangsúlyozva Kommunista Pártunk vezető szerepének óriási je­lentőségét. A fegyelem megszilárdításával kapcsolatban kiemelte, hogy a fe­gyelmi vétségeket nem szabad el­nézni, hanem erélyesen fel kell el­lenük lépni, mivel ez a harcképes­ség feltétele. Majd az egyes hi­bákra tért ki és értékelte az ed-, dig elvégzett munkát. Kritizálta az alapszervezetek munk&ját, amelyek nem működtek mindig eléggé szorosan a parancsnokok­kal, nein foriktottak elég gondot az elvtársak politikai iskolázásá­ra. Ezui.án vita következett, amelyek során az elvtársak mind elért ered­ményeikről, mind hibáikról beszél­tek. így Kovácsik bajtárs rámuta­tott arra, hogy amikor a CsISz-szervezet csak felületesen foglalkozott az egyes gyakorlatok sikerének biztosítá­sával és nem működött eléggé együtt a parancsnokkal, akkor az eredmény sem volt kiváló. Docskál őrvezető elvtárs kifejtette, hogy fokozni kell a bajtársak között .a politikai munkát Hanusz bajtárs vitahozzászólásában rámutatott ar­ra, hogy a kulturális munkánál min­dig egy bizonyos célt kell kitűzni és mindent terv szerint kell csinálni. Minden ' munkának eredményét csak akkor tudjuk kiértékelni, ha tervünk van, ha tudjuk, mit kell csinálnunk és ha így tudjuk el­lenőrizni később, mit hajtottunk végre, és mit nem. Gondéi bajtárs a politikai iskolázá­son felmerült hibákról számolt be és bírálta azt, hogy a bajtársak kö­zül néhányan nem fordítanak elég gondot tudásuk fejlesztésére, nem készítenek jegyzeteket és ezt aztán észre lehet venni a gyakorlatok so­rán. Ezután a bírált elvtársak vála­szoltak és önfcritiSailag elismerték hibáikat, kötelezve magukat ezek kiküszöbölésére. A konferencia záróbeszédében Vrestal elvtárs kiemelte, hogy az első brigádkonferencia vitája nagy mértékben hozzájárul további fejlő­désünkhöz. Értékes volt a konferencia, tanul­tunk belőle és az itt tapasztalta­kat felhasználjuk a jövőben is. A konferencia határozata értelmé­ben fokozottabb ütemben folyta­tódik a bajtársak politikai iskolá­zása, megjavítjuk az őrszolgálat teljesítését, pontosan betartjuk a szervezési rendet. gondoskodunk új káderek kineveléséről, újabb elvtársakat kapcsolunk be a Fu­csík-jelvény "és a Tyrs képességi jelvényszerző versenybe, példá­san gondoskodunk a felszerelésről, megjavítjuk az együttmunkálko­dást a CsISz-csoport és az alaku­lati pártszervezet között. A magasabb- egység CsISz-szer­vezete kiküldöttének beszédével fe­jeződött be a konferencia. Pásztor Zoltán közkatona Mindannyian teljesítjük a 10Z feltételeit Nemrégiben nagy izgalom, jövés­menés volt a laktanyában. Ugyanis célul tűztük ki. hogy nálunk minden katona teljesíti a TOZ-t. A S'.OOO méteres futásra készültünk. Tuda­tában vagyunk annak, hogy milyen fontos a testgyakorlás, és ezért minden percet igyekszünk kihasz­nálni, hogy edződjünk. Nálunk a 'TOZ-jelvényt mind­egyikünk el akarja nyerni, mivel ezt kitüntetésnek tartjuk. Az ed­digi edzések nagyon sokat jelen­tettek számunkra ennél a verseny­nél is, mivel a 8.000 méteres távot jelentősen rövidebb idő alatt futot­tuk meg, mint az első próba al­kalmával. Az edzéseket Hegedűs elvtárs irá­nyította, és neki köszönhetjük, hogy sikeresen zajlott le ez a verseny. Gazsik József közkatona Húsz tonna hulladék-vasat gyűjtöttünk Az elmúlt napokban brigádmunká­ban vasgyüjtésrt rendeztünk a kassai téglagyárban. Már régen nagymeny­nyiségü kihasználatlan vas- és acél hevert itt és nem nézhettük ezt tét­lenül, mivel mi katonák szintén a szocializmus építői vagyunk. Neki­fogtunk a munkának és négy óra alatt húsz tonna hulladékvasat rak­tunk vasúti kocsiba. Ezzel válaszol­tunk a háborús uszítóknak. Tudjuk, hogy ez jó válasz, mert minden ton­na nyersanyag több traktort, több gépet jelent, azt jelenti, hogy még erösebbek leszünk. Kovács József közkatona A bajtársiasság a szocialista erkölcs megnyilvánulása Kölcsönös segítség a munkában, tanulásban és kiképzésben — ez a néphadsereg katonáinak igazi tu­lajdonsága. A becsületes bajtársiasság meg­nyilvánulásához tartozik továbbá: — idejében megakadályozni bajtár­sunkat abba", hogy megsértse a szabályzatok előírásait, hogy fegyel­mi kihágást kövessen el. Imitt-amott előfordul, hogy egy­egy katona olyan helyen, ahol még számos más katona is jelen van, nem úgy viseikedik, ahogy kellene. És mégsem törődik vele egyikük sem, nem figyelmeztetik, nem vi­szik haza a laktanyába, hanem meg­engedik, hogy szégyent hozzon a néphadsereg katonájának jó hírne­vére. Néphadseregünkben sajnos van­nak még olyan katonák, akik pél­dául a század napos-szolgálatában nem ellenőrzik szigorúan a katonák­nak kimenő utáni visszatérését és nem jelentik, ha valamelyikük ké­sőbben érkezik vissza. Azt hiszik, hogy az illető katonának ezzel baj­társ! segítséget nyújtanak. Ellenke­zőleg, ezzel csak további fegyelme­zetlenségre és mind nagyobb vétsé­gekre nevelik azt, nem segítettek, hanem ártottak neki. Kérlelhetetlen harcot kell folytat­ni az,efél? á'Ii^itársiasság ellen. Had­seregünk minden tagiának köteles­sége figyelmeztetni bajtársaikat hi­báikra és fogyatéko .eágaikrn, meg­akadályozni. hogy Ismét? ugyan­abba a hibába essenek. Ezt külön­féle módon érhetjük el: bajtársi rá­beszéléssel, a gyűléseken mondott bírálattal és ha fegyelmi Kihágás­ról van szó, annak a felelősségnek helyes értelmezéséve!, amely legkö­zelebbi baitársainak tetteiért min­den katonát terhel. A néphadsereg katonái bajtársias­ságáuak legszebb megnyilvánulása a harci bajtársiasság és a kölcsö­nös segélynyújtás a harcban. Ez már békeidőben születik. Hiszen ka­tonáink már ma is számos harci feladatot teljesítenek. Nap-nap után őrszolgálatba mennek, hadseregünk, népünk vagyonát és bajtársaik éle­tét őrzik. Védik határainkat, hogy egyetlen áruló, egyetlen amerikai kém se jusson keresztül rajtuk. Katonáinknak e harci bajtársiassá­ga már a Nagy Honvédő Háborúban, a szokolovi harcokban is megmutat­kozott. A csehszlovák hadtestnek a Szovjet Hadsereg oldalán harcoló egyik százada éjjeli kirohanást in­tézett Szokolovo ellen. A tám irtás­nál a Szokolovo előtti síkságon né­hány katonánk megsebesült és se­gítségre volt szükségük. Annak el­lenére, hogy a síkságot a németek gépfegyverekkel erősen lőtték, szá­zadink katojiái visszafordultak, hogy megmentsék bajtársaik életét. Néhányan közülük életükkel fizet­tek ezért a bajtársi segítségért, de hőstetteik a mai napig is az igazi harci bajtársiasság mintaképéül szolgálnak katonáink számára. És most ls nem egy katonánk tet­te kockára életét azért, hogy meg­mentse az ellenség által megtáma­dott bajtárs életét. E harci bajtár­siasság számos példájáról határőre­ink beszélhetnének. És amit ök tesz­nek ma, ugyanazt tenné hadsere­günk bármely tagja, mert a mi had­seregünk egyetlen harci családot képez. Minden egyes tagja a nép­Mi származik és vérbeli kötelékek fűzik népéhez. S ezért a harci baj­társiasság katonáink jeliemében rej­lik. Mintaképünk a szovjet katonák harci bajtársiassága, amelyről szá­mos, a Nagy Honvédő Háborúról szóló könyv és cikk beszél. Semmi ehhez hasonló nincs és nem is lehet a kapitalista hadsere­gekben. Ott a farkasok elve érvé­nyesül: meneküljön aki tud, ha pe­dig nem tudsz, pusztulj el! Ezt a háborúból vett példák is igazolják Jnmes amerikai rer n"5 Wíjnr'fftH ftty fasiszta rM)ilWW»»t. De védelemben nem részesítették és ezért hátrányos helyzetbe került. A felhőkből egy másik fasiszta vadász­gép bukkant elő és egyenesen Ja­mesnek tartott. Mindezt a James kötelékéhez tartozó katonák jól lát­ták. Bár minden lehetőségük meg­volt ahhoz, hogy segítsék öt nehéz helyzetében, mivel számbeli túlsúly­ban voltak, egyiküknek sem jutott eszébe, hogy bajtársukon segítsenek. Harcban a személyes dicsőségre és haszonra törekednek s erre áldoz­ták fel embereik életét. A harci bajtársiasság a néphad­seregben nemcsak egyes harcosok között jön létre, lianem az egysé­gek, valamint különféle fegyverne­mek katonái között is. v A liarci bajtársiasság és a külön­féle fegyvernemek tökéletes együtt­működése volt a Szovjet Honvédő Háború. A gyalogosokban, páncélo­sokban, tüzérekben, repülőkben, az összes fegyvernemek katonáiban csak egyetten gondolat élt:, minél gyorsabban elpusztítani az ellensé­get. Harci tevékenységüket szaka­datlanul a kölcsönös együttműködés­re és egymásnak bajtársi megsegí­tésére irányuló igyekezet hatotta át. A katonák nagyon jól tutdák, hogy csak valamennyi fegyvernem töké­letes együttműködésével vívhatják ki a győzelmet. Minden szovjet ka­tonát az a szilárd meggyőződés kí­sért a harcban, hogy bajtársai nem hagyják el a veszély pillanatában. És ezt a tökéletes összhangot és együttműködést tanulják ma kato­náink a szovjet katonáktól. Ezt a kölcsönös együttműködést kell ép­pen most, békeidőben, szilárdítani, kölcsönösen látogatni egymást, ki­cserélni a tapasztalatokat, megis­merni a más fegyvernemeknél szol­gáló bajtársak munkáját, akikkel majd együttműködünk a harcban. A bajtársiasság helyes értelmezé­séhez meg keU érteni a bajtársi kap­csolat, esetleg a szeméyles barát­ság és a szolgálat, valamint a szol­gálati kötelességek teljesítésének kölcsönös viszonyát is. Megtörténhet, hogy a rajban, vagy a szakaszban olyan két kato­na találkozik, akiket ifjúkori, vagy a katonaságnál kötött személyes ba­rátság fűz össze. És az egyik fel­jebbvaló, a másik alárendelt. Köl­csönös viszonyukban azonban gyak­ran nem tartják magukat ahhoz az elvhez, hogy a „szolgálat szolgálat, a barátság pedig barátság marad". Az alárendelt a személyes barátsá­got gyakran arra igyekszik kihasz­nálni, hogy ne kelljen pontosan és idejében teljesíteni a katonai kö­telességeket, hogy ne kelljen .letar­tani a szolgálati érintkezés előírá­sait, sőt nem egyszer nincs kedvé­re, ha elöljárója a szolgálatban ugyanolyan szigorú és igényes vele szemben, mint többi alárendeltjével szemben. Ez persze a bajtársiasság nak ha­mis értelmezése és elferdítése. Nép­hadseregünkben feltétlenül vasfe­gyelemre, osztályegységen és magas öntudaton alapuló szigorú sziibordi- i nációra van szűkség. Ezért a baj­társiasságot nem sértheti a katonai rangfokozatok vagy szolgálati funk­ciók közötti különbség és másrészt a bajtársiasság és a barátság nem sértheti a szilárd katonai legyei­met. A feljebbvaló és az elárendelt köl­csönös viszonyában, különösen ha személyes barátság is fennáll, köte­lességérzetre és tapiűtatra' van szükség, hogy a szabályzatok elő­írásait betartsák és ennek megfele­lő helyes szolgálati érintkezés ala­kuljon ki. Minden feljebbvalónak és alárendeltnek meg kell tanulnia mindenkor megérezni azt, hogy medlg terjed a barátság és hol • kezdődik a szolgálat. A bajtársiasság fejlesztése, minden katona kötelessége. A tartós baj­társiasság megszilárdítása pedig mindenekelőtt annyit jelent, mint napról-napra a raj, a szakasz a század, az ezred magas harci felké­szültségéről gondoskodni. V. D. V,

Next

/
Thumbnails
Contents