Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-04 / 105. szám, vasárnap

\ ——— üj sm Május 5-e a boSsevšk sajtó napja ja az összes jóakaratú embereket, I teljes ellenállást fejtsenek ki a ho*y a világ összes országaiban erő- ború ellen. 1952 május 4 0 vasóink levelei nyomán Negyven évvel ezeló'tt 1912 május 6-án megjelent a Pravda első száma A Szovjetunió ezt a napot a bolsevik sajtó napjaként ünnepli. A Pravda a forradalmi mozgalom idején született és teljesítette nagy feladatát az orosz munkásosztály forradalmasítási kampányában és a bolsevik párt eszméjének a terjesztésében. A Pravda alapítói és első szerkesztői a tudományos kommunizmus nagy alkotói, Lenin és Sztálin voltak. A sajtó a bolsevik párt nagy fegyvere, mert a sajtón keresztül a párt mindennap összeköttetésben van a dolgozókkal. *V bolsevik Pravda a Nagy Októbtri Szocialista Forradalom előtt kialakította és fokozta a proletariátus és a doigozó tömegek forradalmi öntudatát, felfegyverezte ós megszervezte a munkásságot és a parasztságot a kapitalista rendszer megdöntésére Oroszországban. Ma a Szovjetunióban több mint 10.000 újság jelenik meg 34 millió példányszámban majdnem 60 nyelven. Az újságok összeállításában korlátlanul vesz részt az egész dol. gozó nép. A Szovjetunió dolgozó tömegeinek korlátlan sajtószabadsága \an, a dolgozók maguk írnak kritikát és hozzászólásokat újságjaikban. Több mint S millió szerző (munkás és parasztlevelező) folytat tevékeny munkát az újságokban és ezért a szovjet sajtó kifejezi a munkások és parasztok érdekeit. A sajtó anyagforrása a szovjet nép munkája gazdasága és kultúrája építésében. A szovjet sajtó pontos feladatot teljesít a nemzetek közti barátságért és az egész világ békéjéért folytatott harcban. A szovjet sajtó a világ demokratikus népei sajtójának első soraiban áll, amelyek a háború ellen harcolnak és állandóan felhívháMiért nem teljesíthették vállalásukat a vágsellyei építkezés munkásai •» lm # ^ A Pravda nyomdájának mélynyomó si osztálya LENIN és SZTA'LIIN a bolsevik sajtóról 'Szemelvények) Lenin: Hogyan írja meg a pártlap a ma tö rténetét . . . Végeznünk kell a publicisták állandó dolgát — megírni a ma történetét és igyekeznünk kell azt úgy megírni, hogy ez a történetírás hathatós segítséget nyújtson a mozgalom közvetlen résztvevőinek és a proletár hősöknek ott, a tett színhelyén, — úgy írni, hogy előmozdítsuk a mozgalom kiszélesedését és azoknak a harci eszközöknek, eljárásoknak és módszereknek tudatos megválasztását, amelyek a legkisebb eröveszteséggel a legnagyobb és legtartósabb eredményekre vezethetnek ... Lenin: A sajtó, mint a tömegek gazdasági átnevelésének eszköze ... A dolgozók önfegyelme fokozásának, a régi használhatatlan munkamódszerek vagy a kapitalista társadalomban megszokott munkakerülés felszámolásának legelső és legfőbb eszköze a sajtó legyen, amely felfedi az egyes munkaközösségek gazdasági életének fogyatékosságait, kíméletlenül lAegbélyegzi ezeket a fogyatékosságokat, nyíltan feltárja gazdasági életünk minden fekélyét és ilymódon a fekélyek orvoslása céljából a dolgozók közvéleményéhez apellál. Legyen lapjainkban tízszer kevesebb (talán jó volna, ha százszor is kevesebb lenne) olyan anyag, amely az úgynevezett aktuális eseményekkel foglalkozik, de terjedjen el sok százezer és millió példányban az a sajtó, amely megismerteti az egész lakosságot azzal, hogy az állam néhány olyan munkaközösségében, amely megelőzte a többieket, milyen mintaszerűen szervezték meg a munkát. A Szovjethatalom demokratikus alapjai értelmében ma minden egyes gyár, minden egyes artyel és mezőgazdasági üzem, minden település, amely a föld társadalmasításáról szóló törvény alkalmazásával áttér az új földmüvelésre, belső munkaszervezettel rendelkező önálló közösség. Szovjet sajtónk tartalma nagyobbik részében foglalkozzon azzal, hogy az egyes közösségekben hogyan fokozzák a dolgozók önfegyelmét, a dolgozók hogyan tudnak együttműködni a vezető szakemberekkel — mégha azok burzsoá értelmiségiek is —, milyen gyakorlati eredményeket értek el a munka termelékenységének emelésében, az emberi munka megtakarításában, milyen eredményesen óvták meg a termékeket attól a hallatlan tolvajlástól, amely manapság annyira elevenünkbe vág. Ezen az úton érhetjük el és kell elérnünk azt, hogy az új Szovjetoroszországban a példa ereje a munka előbb erkölcsileg, azután hivatalosan is kötelező mintaképe legyen. Sztálin: A proletariátus sajtószabadságáról Kérdés: Miért nincsen a Szovjetunióban sajtószabadság ? Válasz: Milyen sajtószabadságról beszélnek Önök? Melyik osztály: a burzsoázia vagy a proletariátus sajtószabadságáról? Ha a burzsoázia A Béke-tizemben 26 élmunkás! kitüntettek A pozsonyi Béke-üzemben április folyamán nag> harc folyt az egyes munkaközpontok és az egyes brigá dok között az elsőbbségért. A havi tervet és a májusi tervet 100%-osan teljesítették és a munkások eleget tettek felajánlásaiknak. Kiváló munkájukért az üzem munkásai közül -26 an ' kaptak 1500 koiooas pénzjutalmat, ezüstérmet és jutalomkönyvet. Legszebb eredményeket érték el a versenyben Meniar Ferenc, a lakatosmühely munkacsoportvezetője, Kollár Ferenc, Liska Milán segédmunkás, Lábas András a lakatosmühelyböl és Bugár Ferenc szintén a lakatosmü helyből. Erosényi János, Pozsony. sajtószabadságáról van sző, az nincs nálunk és nem is lesz, amíg proletárdiktatúra van. Ha viszont a proletariátus sajtószabadságáról van szó, meg kell mondanom, hogy Önök nem találnak a világon más államot, amelyben ilyen sokoldalú és széleskörű sajtószabadság volna a proletariátus számára, mint amilyen a Szovjetunióban van. A proletariátus sájtószabadsága nem üres szólam. Jó nyomdák, jó szerkesztőségek nélkül, a munkásosztály nyílt szervezetei nélkül, a legszűkebbektől a legszélesebbkörüekig, amelyek a munkásosztály millióit ölelik fel, a legszélesebbkörü gyülekezési szabadság nélkül — nincs sajtószabadság. Nézzék meg a Szovjetunióban fennálló életviszonyokat, járják be a munkáskerületeket és meg fogják érteni, hogy a legjobb nyomdák, a legjobb szerkesztőségek, egész papírgyárak, a sajtóhoz szükséges egész festékgyárak, a gyűlések számára hatalmas paloták — mindez és sok más, ami a munkásosztály szabadságához szükséges, teljes egészében és maradéktalanul a munkásosztály és a dolgozó tömegek tulajdonában van. Ezt nevezik nálunk a munkásosztály sajtószabadságának. Nálunk a burzsoázia számára nirics sajtószabadság. Nálunk nincs sajtószabadság a mensevikek és eszerek számára, akik a szétz'úzott és megdöntött burzsoázia. uralmát képviselik. De mi van ezen csodálnivaló? Sohasem köteleztük magunkat arra, hogy valamenynyi osztálynak sajtószabadságot adunk, hogy valamennyi osztályt boldogítjuk. A bolsevikok 1917 októberében, amikor magukhoz ragadták a hatalmat, nyíltan megmondották, hogy ez a hatalom egy osztály hatalma, a proletariátus hatalma, amely el fogja nyomni a burzsoáziát a városi és falusi dolgozó tömegek érdekében, akik a Szovjetunió lakosságának túlnyomó többségét alkotják. Hogyan lehet ezek után a proletárdiktatúrától sajtószabadságot követelni a burzsoázia számára?. A vágsellyei gazdasági iskola építkezésének mühelytanácsa az elmúlt hetekben levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyben beszámoltak arról, hogy milyen okok miatt nem tudta az építkezés a tervet, teljesíteni. Szerkesztőségünk egy tagja kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy panaszuk valóban helytálló és májusi vállalásukat a részleg munkásai az érsekújvári építkezés üzemvezetőségének hibájából nem teljesíthették. A letűnt Horthy-rendszer alatt Vágsellyén éppúgy, mint a többi városokban, kakastollas csendőrtisztek, főszolgabírók és a velük egy húron pendülő munkásnyúzók uralkodtak. Bármilyen állást töltöttek be, céljuk egy volt, a munkásokat elnyomni, fta nagyobb darab kenyeret kértek. 1938 előtt és 1938 után egészen a felszabadulásig nagy harcot folytattak a vágsellyei munkások, hogy kenyérhez jussanak és családjuknak biztosíthassák a megélhetést. A vágsellyei határban a búzakalász akkor is tengerként hullámzott a nyári napsütésben, volt búza bőségesen és a munkások mégis éheztek. Nem önmagukért, vagy család jukért, hogy a lemondás árán telket vásárolhassanak majd maguknak, hanem azokért, akik kizsákmányolták a munkásokat. Burda József P,00 holdjáért és Kardhordó doktor főszolgabíróért, hogy azok minél többet tömhessenek zsebükbe. A főszolgabíró és a Burda József 300 ioldas nagybirtokos jól megfértek egymás mellett. Ha kulákokat kellett megvédeni, ott voltak a csend őrök és az ítélethirdetö Kardhordó doktor. A vágsellyei munkások még ma is élénken emlékeznek azokra a napokra, mikor munka nélkül voltak, kenyeret, munkát kértek és Kardhordó doktor főszolgabíró úr kenyér helyett bikacsököt ígért a munkásoknak. Az ő szemében a munkás csak kutya volt. Ahol te hette, (hiszen volt módja rál, a főszolgabíró úr a legsúlyosabb ítéletekkel sújtotta a munkásokat. 1945-től megváltozott a helyzet. A dicső Szovjet Hadsereg hős katonái meghozták a munkásoknak a felszabadulást. Munkások vették kezükbe a gyárakat és a földeket. Itt-ott még megbújnak ugyan egypáran a régi kizsákmányolókból, addig, amíg or nem kerül rájuk és le nem leplezik mindazokat, akik a munkásokat meg akarják akadályozni építő munkájukban. Dolgozó népünk részére gyárakat, új lakóházakat, iskolákat építenek. Ehhez a hatalmas építkezéshez tartozik a vágsellyei gazdasági iskola is. A munkások kötelezettséget vállaltak, hogy a kitűzött határidőre az építkezést befejezik. Az építke zésen dolgozók azon voltak, hogy a gazdasági iskolr. munkásai minél előbb új lakásokba költözzenek és hogy a gazdasági iskolának készen legyenek határid e az istállói, is, hogy az állatállományt növelni lehessen és a dolgozóknak hússal való jobb ellátását biztosíthassák. A vágsellyei építőmunkások feladataikat nem tudták teljesítem. Az első negyedévi tervteljesítményük 78%. Nézzük csak meg közelebbről, mi akad" yoztc munkájukat. Első sorban az anyag

1 ány. A vágsellyei építkez'-' részleg vezetőjének többszöri kérésére sem küldték le az anyagot, amelyet még a mult évben rendeltek és emiatt nem tudtak 3 hónapig úgy dolgozni, ahogy tervezve volt. Az érsekújvári építkezési vezetőség a mult héten küldött ugyan anyagot, de a kitűzött időre már nem tudták elkészíteni az istállót és a többi épületeket. Ha ezeknek a károknak okait vizsgáljuk, akkor rá kell mutatni arra is, hogy dolgozó népünket mennyire megkárosították. Ha az istálló idejében készen lett volna, altkor 120 rn.'zsával több hús jutott volna dolgozóinknak. Ez mit sem számit az érsekújvári építkezési üzem vezetőjének, mert többszöri anyagsürgetésre azt írta vissza az üzemi tanács április 3-án, hogy a vágsellyei építkezés vezetőjének munkája hiábavaló. Talán azért, hogy a felmerülő akadályokat igyekszik eltávolítani? Erre gondolnak talán az érsekújvári építkezés vezetői? Ha erre, akkor nyíltan megmondhatjuk, hogy az érsekújvári építkezés vezetőségében vannak olyan egyének, akiknek valóban nem szívügye, hogy a vágselylyei gazdasági iskola határidőre készen legyen. Hogyan is lenne érdejce Burda József volt 300 holdas nagybirtokosnak, aki még ma is az érsekújvári építkezés vezetőségében fő anyagkezelési vezető és Kardhordó doktor úrnak, aki az ügyosztály vezető tisztségét tölti be még ma is, pedig a Horthy-rezsim alatt bikacsököt ígért a munkásoknak. Hisz Burda József ma már nem lovagolhat a béresei után, mint a múltban és nem hajszolhatja őket, mint régen. Ez fáj a letűnt uraknak! És az is, hogy a munkásosztály szép eredményt ér el az építkezésben. Ez a két egyén felelős funkciókat tölt be pedig mindakettőnek ott lenne a helye, ahol kevesebbet árthatnának. Vannak új kádereink, a mult évben pallérok mentek egyéves iskolába, amit sikerrel el is végeztek, de közülük nagyon kevesen kerültek vezető állásba, pedig az kellett volna, hogy a megbújó reakciósok helyett új munkáskáderek kerüljenek vezető helyekre. Van még több, ehhez a két reakcióshoz hasonló alak is az érsekújvári építkezés vezetőségében. Itt az ideje, hogy eltávolítsák őket, mert ha továbbra is ott maradnak, az építkezés nem hogy előbbre haladna, hanem mindenképpen gátlást szenved. Pedig a munkások már megmutatták munkájukkal, hogy milyen eredményeket tudnak felmutatni. A vágsellyei gazdasági építkezésen dolgozó munkások közül a betonozásnál Raj Ambrus csoportja 160%-os eredményt ért el, Csuha János ácscsoportja 180%-os eredményt, a kőműveseknél Kiss Ferenc csoportjának eredménye a puceolásban és a falazásban is azt mutatja, hogy akarnak dolgozni a munkások. Az akadályokat leküzdik és ha az érsekújvári építkezésvezetöségben a tisztogatást elvégzik,, akkor még szebb eredményt tudnak felmutatni, mert nem lesz, aki akadályozza munkájukat. Igy lehet megoldani a felmerülő nehézségeket. Ha ezek ki lesznek küszöbölve, akkor mind az érsekújvári építkezés vezetősége, mind a vágsellyei építkezési részleg büszkén jelenthetik minden hónapban, hogy tervüket teljesítették. K. B. Hogyan ünnepelte meg a zselízi járás a Munka napját Az idei május elseje mély jelentőségének tudatában és hatalmas béketüntetés jegyében ünnepelték meg a mezőgazdasági dolgozók a munka dicső napját. A zselízi járás dolgozói a sportpályáról felvonultak az állami birtok parkjába, ahol František Kubacs. a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának küldötte, ünnepi beszédet mondott. Az ünnepi felvonulást a népviseletbe öltözött pionírok nyitották meg a többi iskolai ifjúság népünk alkotó törekvését és a béke megvédésére irányuló szívós akaratát hirdető jelszavas táblákkal. A menetben felvonuló allegórikus kocsik között az állami birtok kocsija volt a legimpozánsabb, amely híven visszatükrözte a két egymással ellentétben álló világ arculatát — egyik oldalon a füstölgő romok, az öldöklő gépek, a másik oldalon a békés építés, városaink és falvaink felvirágoztatásának a képét. A proletár nemzetköziség szellemében felsorakozott tömeg ellepte a parkot és a baráti országok színeiből álló zászlóerdő kifejezte azt, hogy mindnyájan egyek vagyunk a békéért, a szocializmusért folytatott harcban. Kubacs elvtárs ünmepi beszédében méltatta május l-nek a jelentőségét a dolgozó tömegek életében, és rámutatott arra a különbségre, amely a kapitalista országok és a népi demokratikus országok népeinek májusi ünnepségei között van. /