Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-24 / 122. szám, szombat

1952 május 24 UJSZ0 5 A partizánok által kiszabadított koreai és kínai hadifoglyok üzenete a Kocsedo-szigeti amerikai kegyetlenkedésekről A Pravda nemrégiben közölte A. Tkacsenko koreai tudósítását „Az amerikai Gestapo-legények vadál­lati gaztettei Kocsedó szigetén" címmel. A tudósító a többi között ezeket írja: „Az erőszaknak és a kínzásnak arról a rendszeréről, amely Kocse­do-szigetén uralkodik, a legtöbbet a szemtanúk, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes alakulatok olyan nemrég fogságban volt kato­nái tudnak beszélni, akiknek a kö­zelmúltban sikerült megmenekül­niük onnan. A „Csoszon Inmingun"^ címtl lap közölte három volt hadifogoly, Cse­Szon-Ok őrmester, Li-Hun-Szi őr­vezető és pun-Csari-H közlegény le­velét. A három katona május első napjaiban szökött meg Kocsedo­szigetéről. Cse :Szon-Ok őrmester így ír le­velében: „Nem lehet leírni azokat a szörnyűségeket, amelyeket Ko­csedo-szigetén átéltem és amelyeket azoknak a testvéreinknek kell el­szenvedniük, akik még ma is az amerikai fasiszták kezén vannak. Az amerikai fogság pokol, de nem olyan pokol, mint amilyennek én a poklot a könyvek és a mesék nyo­mán elképzeltem, hanem annál sok­kal szörnyűbb, sokkal rémesebb .. . A Kocsedo-szigétén lévő 76. sz. tá­bor, ahol voltam, sötét és piszkos barakkok sűrű hálózata. A barak­kokban sivárak a- fekhelyek és ned­ves a levegő. A 76. sz. tábor: 18 kínzókamra, 6 úgynevezett gőzkamra, amelyben a hóhérok elviselhetetlenül magas hőmérséklet mellett hihetetlen kín­zásoknak vetik alá a hadifoglyok közül kikerülő „lázadókat". Ezek a kinzások gyakran halállal végződ­nek. Április közepén — írja tovább Cse-Szon-Ok, — eljött a táborba Dodd tábornok és beszédet mondott a hadifoglyok gyűlésén. Kijelentet­te : az amerikai parancsnokságnak az a szándéka, hogy a hadifoglyo­kat elbocsássa az „ENSz" csapa­tokhoz szolgálattételre. Ehhez az kell, hogy a hadifogoly saját véré­vel írja alá a megfelelő kötelez­vényt. A hadifoglyok tömegéből ilyen kiáltások harsantak fel: „Engedje­nek bennünket haza, nem/ akarunk az ENSz csapatainak szolgáim! Követeljük a genfi konvenció be­tartását. Nem akarunk meghalni az amerikaiakért!" A tábornok gyor­san elbújt, őrsége pedig puskával és golyószóróval tüzet nyitott a ha­difoglyokra. 18 embert megöltek, 38-at megsebesítettek. A következő napon megkezdődött a hadifoglyok egyenkénti kihallga­tása. Engem is kihallgatásra vittek. Egy amerikai ezredes megkérdezte tőlem: tudom-e azoknak a hadifog­lyoknak a nevét, akik tagjai a Ko­reai Munkapártnak. — Ha őszinte lesz, adok 800 dollárt és szabadon­boesátom — mondotta. — Térjen észhez és szabad polgár lehet... Megtagadtam a választ. Erre sö­tét pincébe dobtak, meztelem-e vet­kőztettek és bőrostorral ütlegeltek. Többször elvesztettem eszméletem. Ilyenkor vízzel leöntöttek, majd tovább ütöttek". A másik hadifogoly, Li Hun Szi őrvezető levelében megírta: a tábor­parancsnok magához hívatta és azt követelte, adjon vérével írt nyilat kozatot, miszerint megtagadja a visszatérést Észak-Koreába. Miután Li Hun Szi erre nem volt hajlandó, embertelenül megkínoz­ták: tűt szúrtak a körmei alá, lá­bánál fogva felakasztották, izzó vassal égették ... .. .Alkalmam volt találkozni és beszélni a kínzások szigetéről meg­menekült harmadik harcossal, Jun Csan Il-lel — folytatja Tkacsenko. — Egy fényképet mutatott nekem, amelyen kerekarcú, vidámtekintetü fiatalembert láttam. Most halálsá­padt, félig megőszült, gyulladtsze­mü ember állt előttem. Ez a húsz­éves korában megőszült ifjú leírha­tatlan kínokon ment keresztül. Fo­nott ostorral ütötték, forró vízzel öntötték le. Mégsem hajtott térdet a hóhérok előtt. Sikerült megmene­külnie az amerikai pokolból. El­mondotta, hogy valamennyi hadi­fogoly ég a vágytól, hogy mihama­rább visszatérhessen hazájába. A hadifoglyok erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy besorozzák őket Li Szin Man és Csang Kai Sek bandá­jába. Mi történik Kocsedo szigetén most, amikor már az egész világ értesült a Dodd tábornokkal történt esetről ? A sajtó közlései szerint május 10-e, azaz Dodd tábornok ki'zaba dúlása óta az intervenciósok töme­ges „tisztogatást" végeznek a hadi­fogolytáborokban. Eltávolítják mind­azokat, akiket megkínoztak, akiken különböző orvosi kísérleteket végez­tek, akik nem voltak hajlandók vé rükkel aláírni az „önkéntes haza­települést" kérő petíciót. Helyüket más táborokból hozott hadifoglyok­kal töltötték be. Az újságok beszámoltak arról, hogy egy partizánegység május 18-án megtámadott egy amerikai gép­kocsi-oszlopot, amely Puszanból hadifoglyokat szállított észak felé és kiszabadította a koreai nép­hadsereg és a kínai népi önkén­tes egységek több mint 170 hadi­fogoly katonáját. A hadifoglyok Kocsedóről jöttek. A kiszabadítottak a partizánok rádió­állomásán keresztül felhívással for­dultak a koreai és a kínai néphez. A felhívás így szól: „Drága koreai és kínai testvé­reink és nővéreink! Az amerikai szörnyetegek példátlan gaztetteket követnek el a hadifoglyokkal szem­ben Kocsedo szigetén. A trumani Amerika hóhérai és gyilkosai a ko­csedói hadifogolytábort a kínok tá­borává változtatták; olyan táborrá, ahol a hadifoglyokon vegyi-, bakté rium- és atomfegyvereket próbálnak ki. Kocsedc szigete a halál tábora. Az amerikai emberevök februárban és májusban véres leszámolást vé­geztek a hadifoglyok között: gép­fegyvereket, gránátokat és könny­fakasztó gázokat alkalmaztak. Áp­rilisban és május elején halálos fe­nyegetésekkel arra kényszerítettek bennünket, hogy vérünkkel petíciót írjunk alá hazánk és népünk eláru­lásáról. Mi kényszeritettük a tábor­parancsnokot, hogy az általunk el­fogott Dodd amerikai tábornok szabadonengedése ellenében elfogad­ja feltételeinket. Clark tábornok, az „ENSz-csapatok" főparancsnoka személyesen ígérte meg, hogy telje­síti a feltételeket és haladéktalanul végetvet a hadifoglyok ellen elkö­vetett vadállati gaztetteknek. Clark azonban már május 12-én hiíszegően viss- wonta ígéretét és kegyetlen büntetőhadjáratot indított a hadi­foglyok ellen. Dodd tábornok elfo­gásáért. Az intervenciósok a nem­zetközi jog legszemérmetlenebb megsértésével megölik, felakasztják és megmérgezik száz és száz test­vérünket. E gyilkosok és hóhérok azonban nem tudják megtörni a ko­reaj és kínai hazafiak akaratát. Nincs olyan fenyegetés és kínzás, amelynek segítségével az interven­ciósok arra tudnák kényszeríteni a hadifoglyokat, hogy elárulják hazá­jukat" — fejeződik be a kiszabadí­tott hadifoglyok rádiófelhívása. Korea és Kína egész népe, a világ mind n becsületes embere felhábo­rodottan tiltakozik az ellen, hogy az amerikaiak véres gaztette­ket követnek el a Kocsedo szigeté^ fogvatartott hadifoglyok ellert, hogy az intervenciósok a hadifoglyokat ágyútöltelékké akarják változtatni. Ez a felháborodás napról ifapra nő. A koreai és a kínai nép szilárd el­határozása, hogy megzabolázza az amerikai gonosztevőket — fejezi be tudósítását Tkacsenko. V A kocsedoszigeti amerikai propagandakampány összeomlása Washington egyik legbecstelenebb tervének kudarcát jelenti Az elmúlt tíz nap alatt nyilván, valóvá? váltak a hadifogolykérdés­sel kapcsolatos amerikai propagan­dakampány összeomlásának méretei és kihatásai. E propagandakampány összeomlása Washington s egyik lieg­becstelenebb 'tervének kudarcára de­rített fényt. Az amerikai sajtójelentések tele­kürtölték a világot azzal, hogy „a hadifoglyok inkább harcedzett ame­rikai őreik puskái elé vetik magu­kat, de nem térnek vissza a kom­munista világba", Hazug hírek lát­tak napvilágot a „hadifoglyok meg­kérdezéséről" és „válaszaikról" és ezek a hírek zsákutcába juttatták a fegyverszüneti tárgyalásokat. Az amerikaiak „erkölcsi gyözelem"­ről kiabáltak, azonban röviddel az­után, hogy Ridgway jelt adott Tó­kióból az amierikai propagandagépe­zet megindítására — a hadifoglyok foglyulejtették Dodd dandártáborno­kot. Az amerikai propagandakampány visszafelé sült el és összeomlása sokkal nagyobb port vert fel, mint a® „erkölcsi győzelemről" fecsegő amerikai nyilatkozatok. Van Fleet két napon át teljes hírzárlatot rendelt el a Koesedo­szigetén történt eseményekkel kap­csolatban,** Dodd dandártábornok szabadonbocsátása után újabb há rom nappal rneghosszabították a hírzárlatot, de tovább már nem le­hetett hallgatni. Clark tábornok — Ridgway utóda — május 13-án kénytelen volt nyilvánosságra hozni a hadifoglyok követeléseit és Colson táborparancsnok megbélyegző beis­meréseit. Washingtonban nyomban felisnTer­ték e kijelentések megrázó hatását. Dodd utódját, Colsont néhány nap múlva Boatner tábornokkal váltot­ták íel, aki haladéktalanul megta. gadta Colson beismeréseit és ígére­teit. A vasfüggöny legördült ós meg­kezdődtek az amerikai megtorló in­tézkedések. Az új afgán követ bemutatkozó kihallgatása Klement Gottwald köztársasági el­nök pénteken délután bemutatkozó kihallgatáson fogadta Gholam Moha­med Szulejmant, Afganisztán új prá­gai követét, A fogadáson jelen volt Viliam Siroky kormányelripkhelyettes külügyminiszter és Bohumil Cservi­csek, a köztársasági elnök irodafő­nöke. A beszédek és a megbizólevél át­adása után a köztársasági elnök rö­vid beszélgetést folytatott az új af­gán követtel. A köztársaság elnöke pénteken délelőtt fogadta Filiph N. Broad­mead brit nagykövetet is, aki átadta I új megbízólevelét. A szovlet kormány Jegyzéke az iráns kormányhoz A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere, május 21-én Ar­rastehnek, Irán moszkvai nagyköve­tének átadta a Szovjeunió jegyzékét az iráni kormányhoz Mossadek iráni miniszterelnök ós Henderson, az USA iráni nagykövete közötti levél­váltással kapcsolatban. A levélvál­váltás ez év április végén történt és az Iránnak nyújtandó úgynevezett amerikai „segély" megújításáról szólt. A jegyzék szövege a következő: „Mossadek úr iráni miniszterelnök és Henderson úr, az USA iráni nagy­követének 1952 április végén történt levélváltásával kapcsolatban, amely az amerikai Egyesült Államok úgy­nevezett segélynyújtásáról szólt, a Szovjetunió külügyminisztériuma az iráni kormánnyal a következőket közli: Az említett levélváltásból világos, hogy Irán és az USA kormányai között egyezmény jött létre arról, hogy az USA Iránnak katonai ^és pénzügyi segítséget nyújt és hogy az iráni kormány bizonyos katonai és politikai jellegű kötelezettségeket válialt. Amint az iráni sajtó jelen­téseiből és az iránj kormány, vala­mint az USA kormánya képviselői­nek nyilatkozataiból is kitűnik, az iráni kormány ezzel az egyezmény­nyel kötelezte magáit, -hogy 'megújít^ ja az Iránban lévő amerikai katonai tanácsadókkal való szerződéseket. Ezt egyrészt megerősítette Buseri iráni közlekedésügyi miniszter ez év április 27-i hivatalos nyilatkozatá­ban, másrészt Mac Dermott, az USA államtitkárának helyettese április 25-i nyilatkozatában. Ismeretes az is, hogy az amerikai katonai kiren­deltség, amely ez év januárjában félbeszakította tevékenységét, a Mos­sadek úr és Henderson úr közötti le­vélváltás alapján ismét megújította munkáját és ezzel ismét érvénybe lépett az USA és Irán között 1950 május 23-án létrejött egyezmény, amely katonai segélynyújtásról és az Iránban lévő amerikai katonai ki­rendeltségről szól. Az említett levélváltás következ­tében. valamint az iráni amerikai katonai egyezmény érvényességének felújítása következtében az iráni kormány az iráni hadsereget az USA kormányának ellenőrzése alá helyezi. Ezzel az iráni hadsereg el­veszti a független, szuverén állam nemzeti hadseregének jellegét. A szovjet kormány szükségesnek tart­ja az iráni kormányt figyelmeztetni arra, hogy az iráni kormány azáltal, hogy beleegyezett az úgynevezett amerikai segítség elfogadásába és ezzel kapcsolatban az Egyesült Ál­lamokkal szemben bizonyos katonai jellegű kötelezettségeket vállalt, a valóságban az USA kormányával való együttműködés útjára lép az USA kormányának a Szovjetunió ellen irányuló agresszív tervei meg­valósításában. Az iráni kormánynak ezt a tettét nem lehet másként minősíteni, mint ,a jó szomszédi kapcsolatokról szóló megállapodásokkal 'össáeférhetetlen tettnek. Ezeket a jószomszédi kap­csolatokról szóló megállapodásokat köteles betartani és megszilárdítani mindkét fél, amelyek aláírták az 1921 február 26-i szovjet-iráni szer­zödést". A nagykövet megígérte, hogy az iráni kormánnyal tudatja a jegyzék szövegét. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nemzeti Tanácsának nyilatkozata Május 21-én Berlinben a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontjá­nak Nemzeti Tanácsa ülést tartott, amelyen résztvett Johannes Dieck­mann, a Népi kamara elnöke, Ot.to Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnöke, Ottó Nuschke kormányalelnök és Nyugat­Németország számos képviselője. Az ülésen megtárgyalták Német­ország politikai helyzetét, a bonni kormánynak azon szándékával kap­csolatban, hogy minél hamarább aiá­irják a háborús keretszerződést a nyugati nagyhatalmakkal. Az ülésen határozatot fogadtak el a német nép harcának megerősítéséről az előtte álló legnagyobb nemzeti veszedelem ellen. Az ülésen a németek közötti köl­csön^ megértés és igazságos léke­szerződés kongresszusa elnökségének képviselője, beszámolót tartott. Rámutatott arra, hogy a militaris­ta keretszerződés, amelyre a bonni kormány készül. Nyugat-Németor­szágot a nyugati Imperialista álla­mok gyarmatává és a béke, vala­mint demokrácia országai ellen katonai ugródeszkává teszi, állán dósítja Németország szétsz'-ikított­ságát, a nyugatnémet lakosságot megfosztja minden demokratikus jogától és Nyugat-Németország­ban a katonai diktatúra rendszerét állítja fel. Ezután Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság kormány­elnöke szólalt fel. A Demokratikus Németország Nemzetj Frontja Nemzeti Tanácsá­nak üléséről felhívást intéztek a né- hoz, amit az amerikaiak parancsára met néphez, amely többek között ezt mondja: „Ütött az összes német hazafiak együttes cselekvésének órája. Aki most ingadozik bűnös lesz abban, hogy holnap a német népet mér­hetetlen szenvedésbe sodorhatják. Melyik német hazafi ne háborodna fel és ne szállana szembe Adenauer gaztettével ? Adenauer külföldi parancsra vég­legesen ketté akarja szakítani sze­retett hazánkat. Fel akarja újítani Németország régi ellenségeinek, a junkereknek, a konszernek és ban­kok tulajdonosainak uralmát, akik Németországot már két ízben nem­zeti katasztrófába sodorták és né­pünkre borzasztó szerencsétlenséget hoztak. Azt akarja, hogy Ridgway tábornok, ak; mindörökre kompromittálta ma­gát a Koreában folytatott bakterio­lógiai háborúval, az amerikai impe­rializmus ňyugat-német gyarmatá­nak főkormányzójává legyen. Meg akarja ismételni Németország törté­nelmének legkegyetlenebb nemzeti megaláztatását: el akarja adni a né­meteket, hogy az amerikai dollárki­rályok érdekeiért haljanak meg. Örült terveket gondol ki, hogy részt­vegyenek egészen az Uraiig terjedő imperialista agresszióban és testvér­gyilkos háborút akar kirobbantani a németek kőzött. Adenauer keretszer­ződése militarista politikája már most is provokációkhoz, zsaroláshoz és gyújtogatáshoz vezet a demarkációs vonalon, a békeharcosok 'egyilkolásá­követnek el." A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a Szovjetuniónak a négy nagyhatalom ellenőrzése alatt vég­zendő össznémet választásokra és a német békeszerződés megkötésére tett javaslatai lehetővé teszik a németek közötti megegyezést, a béke biztosí­tását Németország és az egész világ számára. A demokratikus Németország Nemzeti Frontjának Nemzeti Ta­nácsa továbbá felhívja a Német Demokratikus Köztársaság lakos­ságát, hogy elszántan védelmezze demokratikus vívmányait, hogy szervezze meg hazájának fegyve­res védelmét az új háború imperia­lista gyújtogatói ellen. A Nemzeti Front Nemzeti Taná­csa Nyugat-Németország lakosságá­hoz intézett nyilatkozatában rámutat arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres védelme szük­ségessé válik, tekintettel a bonni kor­mány népellenes militarista politiká­jára és ezért felhívja a nyugat-német lakosságot és vele együtt az egész né­met népet, hogy hiúsítsák meg Aden­auer háborús terveit ég hogy a né­metek közötti békés megegyezéssel valósítsák meg az össznémet válasz­tásokat és érjék el a német békeszer­ződés megkötését. A nyilatkozat végén a Demokrati­kus Németország Nemzeti Frontjá­nak Nemzeti Tanácsa ígéri, hogy me­legen támogatni fogja az összes né­meteket, tekintet nélkül világnéze­tükre és politikai gondolkodásukra, a német nép nemzeti érdekeinek vé­delméért folyj hazafias akcióiban.

Next

/
Thumbnails
Contents