Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-20 / 94. szám, vasárnap

1952 április 20 OJ SZO BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Sztálin elvtárs nyilatkozata után fokozott lelkesedéssel harcolunk a béke megszilárdításáért Nemrég az egész világ dolgozói körében óriási lelkesedést keltett Sztálin elvtárs nagyjelentőségű bé­kenyilatkozata, amelyet a moszkvai Pravda munkatársónak adott. És most ismét megszólalt a béke él­harcosa. Az amerikai vidéki újsá­gok szerkesztőinek egy csoportja, amely Nyugat-Európa és a Közel­kelet országait beutazta, kérdése­ket intézett Sztálin elvtárshoz. En­nek a nyilatkozatnak annál nagyobb & jelentősége, mivel abban az idő­ben hangzott el, mikor az amerikai Imperialisták éa szövetségeseik Ko­reában és Kínában fokozták a bak­tériumháborüt, amikor gtH'ög laká­jaik, a monarchofasiszták szégyen­teljesen meggyilkolták a görög munkásosztály nagy harcosát, Be­lőj anniszt. Az amerikai újságírók négy kér­dést intéztek Sztálin elvtárshoz és a négy rövid felelet is megmutatja, hogy a világ béketábora mind erő­sebbé éa erösebbé válik. Sztálin elv­társ az első kérdésre nyílt, világos választ adott, amikor azt mondta, hogy a harmadik világháború nincs közelebb, mint 2—3 évvel ezelőtt volt. Mi tudjuk, hogy az amerikai lm­perlallsták és szövetségeseik az elmúlt 2—3 évben fokozott ütem­ben fegyverkeznek, gyorsabban sorozzák zsoldjukba a náci gyil­kosokat. De ugyanakkor Sztálin elvtárs válasza annyit jelent, hogy a dolgozók milliói és száz­milliói megértették, hogy helyük a béketáborban van, hogy a béke és szabadság, a kapitalizmus el­leni harc zászlaja alá kell felso­rakozniok és így az egész vilá­gon a dolgozók nagy sikereket értek el a béke erősítésénél. A Szovjetunióban a kommunizmust építik, az életszínvonal állandóan emelkedik, amit az ötödik árcsök­kentés is bizonyít és ugyanakkor épül az új világ a szocializmus országaiban is és mind bátrabban állnak ki a kapitalista országok dolgozói, valamint a félgyarmati és gyarmati népek is elnyomóik­kal szemben. A második kérdésre, amely ügy szól, hogy a nagyhatalmak vezetői­dnek összejövetele sikert hozna-e, Sztálin elvtárs lehetségesnek tar­totta a sikert. Nyilvánvaló, hogy miért nem felelhetett itt biztosan. Az eddig lezajlott összejövetelek, konferenciák és tanácskozások azt bizonyítják, hogy az imperia­listák elutasítják a Szovjetunió minden békés javaslatát, egyszó­val, hogy a háború útján akarnak továbbra is haladni. Ezt bizonyítja a koreai fegyver­szüneti tárgyalás is, ahol az ame­rikai imperialisták visszautasítják a koreai néphadsereg és a kinai ön kéntesek képviselőinek minden bé­kés megegyezésre irányuló javasla­tát. Az amerikai újságírók harmadik kérdése Németország egyesítésére vonatkozott. Sztálin elvtárs vála­szában alkalmasnak találta a jelen­legi pillanatot Németország egye­sítésére. Mi jól tudjuk, hogy a mi­litarista, fasiszta Németország a szomszédok és egész Európa szá­mára állandó veszélyt jelentett. Két világháború okozója volt. Ma látjuk, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságban a Szovjetunió segítségével sikeresen - végrehajt­ják az ország demokratikus alapo­kon való felépítését. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy Nyugat-Német­országban az amerikaiak minden igyekezetURkfel a fasizmus erőire támaszkodnak és új háború előké­szítését szorgalmazzák. De Nyugat-Németországban ls a tömegek békét akarnak és ezért a jelenlegi helyzet rendkívül al­kalmas arra, hogy teljesüljön a német nép és Európa valamennyi népének óhaja és Németország sgységessé válhat. Sztálin elvtárs a negyedik kér­désre adott feleletében hangsúlyozta azt, hogy a kapitalizmus és a kom­munizmus békés egymás mellett való élése teljes mértékben lehetsé­ges, ha mindkét oldalon fennáll az együttműködés óhaja, ha mindkét oldalon készek teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, ha megőrzik az egyenlőség elvét és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Sajnos, az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kapitalisták esetleg ígérgetnek, de az ígéretet soha be nem tartják. Más országok belügyeibe a legszemtelenebbül be­leavatkoznak és igyekeznek minél többet kisajtolni az uralmuk alatt szenvedő dolgozókból. Eddig visszautasították az együtt­működés minden ajánlatát. Nem akarnak békésein élni a szocializ mus rendszere mellett, céljuk az, hogy háborút robbantsanak ki. Csakhogy szemben találják ma­gukat a hatalmas béketáborral, annak világot megmozgató erejé­vel, amely meghiúsítja aljas szándékaikat. Mi, katonák örömmel olvastuk laktanyáinkban a világ dolgozói nagy vezérének, Sztálin elvtársnak nyilatkozatát és feleletünk az, hogy még erősebb akarattal végezzük a ránk rótt feladatokat, hogy ezzel még jobban megfékezzük a háború erőit, meghiúsítsuk a háborús uszí­tók terveit. Csandal István, közkatona. Az öntudatos katonai fegyelem biztosítéka a sikeres kiképzésnek A katona fegyelme azt szolgálja, hogy a gyárak és földek, amelyek a dolgozó nép kezében vannak, már so­ha többé ne kerüljenek ellenségetek kezébe. A fegyelmezetlen katona se. gití az ellenség munkáját, a fegyel­mezetlen katona egész Köztársasá­ságunk, dolgozó népünk érdekei ellen cselekszik. Míg a burzsoá hadsereg­nek műveletlen katonákra van szük­sége, addig hadseregünkben a kato­nai fegyelem megszilárdításának alapja a katonák műveltségének sok­oladlú fokozása. És ez az alapja a ka tonai fegyelemnek is. Ez a meggyő­ződéses jelleg azonban nem zárja ki a parancsnokok részéről megnyilvá­nuló igényességet. Lenin elvtárs arra tanította a szov­jet hadsereget, hogy a proletariá­tusnak, amely a hatalmat a kezébe veszi, szilárd fegyelmet kell Iétesí. teni a hadseregben és harcolnia kell a katonai kötelességek minden katona által való teljesítéséért. Árulóknak nevezte azokat, akik nem segítették minden eszközzel a vörös hadsereget és akik minden erejükkel nem támogatták az új rendet és fegyelmet. Azonban a néphadseregben a pa­rancsok teljesítésének kötelessége alapjában különbözik a kapitábsta országok hadseregeinek kényszerétől. Hadseregünkben a dolgozó nép érde­keit szolgáljuk és ennek tudatában a katonák szeretik és tisztelik parancs­nokaikat és csak azokat kell a kato­nai eskü betartására, a szabályzatok és előírások pontos követésére foko­zott mértékben tanítani, akik fegyel­mezetlenségük vagy más objektív kö­rülmény folytán nem látják, hogy milyen fontos a katonai kötelességek :ény Büszkék vagyunk arra, hogy katonák leszünk Kiképzésünk eddigi folyamán min­dig az völt a célunk, hogy minél fej­lettebb és öntudatosabb katonákká váljunk, hogy mind politikai, mind harcászati téren a katonai feladatok teljesítésével eleget tegyünk tényle­ges szolgálatunk követelményeinek. Nemrégiben szüleimhez utaztam s útközben két új katcnajelölttel ta­lálkoztam a vonatban. Megkérdeztem tőlük, milyen érzéssel fogadták azt, hogy katonák lesznek. Az egyik azt válaszolta: „Büszkék vagyunk arra, hogy vi­selhetjük a katonajelöltek jelvé­nyét. Mindketten a munkásosztály fiai vagyunk. Eddigi munkahelyün­kön is és a katonaságnál is a bé­két erősítjük. Védeni fogjuk azt, amit eddig építettünk s amit to­vábbra is épít munkásnépünk." Igen, a jó munkás jó katonává vá­lik. És ez a felelet kell, hogy fellel­kesítsen minden bajtársat, aki most kezdi meg katonai tényleges szolgá­latát és kell, hogy több tudásszomj­jal és tanulniakarással töltse el a már szolgálatot teljesítő bajtársa­kat. A mi társadalmi rendünket vé­deni nagy megtiszteltetést jelent. Jámbor József, közkatona. A nánai Csemadok-csoport és alakulatunk együttműködése Nemrégiben meglepetés érte ala­kulatunkat. A nánai Csemadok-cso­port meghívott minket és műsoros estet rendezett számunkra. A műso­ros est során a „Közös út" című színdarabot játszották el. Nagy örömmel fogadtuk a meghí­vást, az egész alakulat elment a színdarab bemutatójára, amelyet a szlovák és cseh elvtársakkal együtt örömmel tekintettünk meg. Különösképpen örültünk a Csema­dok helyi csoportja hadseregünkkel szemben tanúsított szeretetének. Molnár Antal, őrvezető. teljesítése. Nálunk a rákényszerítés elsősorban azok ellen irányul, akik a szolgálat iránti helytelen viszo­nyukkal, a katonai fegyelem megsze­gésével akadályoznak minket hazánk iránti kötelességünk teljesítésében. Hangsúlyozni kell azt, hogy a fegye­lem az egységnél annál jobb lesz, mi­nél igényesebb lesz a parancsnokok állásfoglalása, minél jobb lesz a meg­győző munka. Hadseregünkben az öntudatos ka­tonák maguk harcolnak a fegye. lem megerősítéséért és így segítsé­get nyújtanak parancsnokainknak. Az i'í munkájuk is nagyban hozzá­járul ahhoz, hogy a népi demokra­tikus hadseregben minden katona a följebbvaló parancsát törvénynek tartja és öntudatosan teljesíti. Mit követel meg népi hadseregünk fe­gyelme? Megköveteli a katonai szabályza­tok, a parancsok pontos teljesítését, az elöljárók utasításainak végrehaj­tását, a népi demokratikus hazához való hűséget, a dolgozó nép iránti szeretetet. Az adott parancsok vagy utasítások nemteljesítése a legelíté­lendőbb kihágás. A fegyelem annyit jelent, hogy tu. datában vagyunk annak; a néphad­sereg katonájának minden tevé­kenysége a béke idejében is, akár fegyveres gyakorlaton, akár a tan­teremben, harci előkészületet je. lent. Csak akkor tudunk elérni eredmé­nyeket, ha minden katona, minden egység pontosan és gyorsan teljesíti feladatait, ha fegyvereink rendben vannak, ha minden katona fegyelme, zett, mivel ez az egész egység sike­rének alapfeltétele. Ahol nagyobb a fegyelem, ott igazi harc esetén ki­sebbek a veszteségek úgy emberben, mint anyagban és nagyobbak a sike. rek. Az önfegyelem a katona fontos er­kölcsi tényezője, mely legyőzhetet­len n£ teszi a harcoló alakulatokat a legszorongatottabb helyzetekben is. Az önfegyelem az összesség, a kollektíva sikerét jelenti. Szabó István, közkatona. A májusi díszszemlére készülünk Századunkban a május elsejei díszszemlére készülünk. Valamennyi­en azon vagyunk, hogy minél jobban felkészüljünk erre a nagy esemény­re, minél jobban teljesítsük kötele­zettségünket. Ezért verseny indult meg a többi századokkal, az egyes rajok és szakaszok között. Az elő­készületeket egy-két héttel ezelőtt kezdtük meg. Ezt megelőzőleg párt­aktíva volt, amelyen a parancsnok elvtárs a kommunistákkal ismertet­te a díszszemlével kapcsolatos fel­adatokat. Már itt szó esett a ver­senyről, amely nagy eredményeket hozhat a kiképzésnél. Agitátorokat választottunk, hogy lelkesítsék a bajtársakat. Ok tartanak a kikép­zés folyamán és szüneteiben politi­kai beszámolókat a május elseje je­lentőségéről, a népi hadsereg erejé­ről, a katonai fegyelemről. A parancsnok elvtárs és az ala­kulatl pártszervezet elnöke minden­nap beszámolnak az eredményekről, a legjobb századról, a legjobb sza­kaszról vagy rajról. Most például a legjobb raj az volt, amelyet Lukács bajtársunk vezetett. Lukács őrveze­tő raja kihasznált minden percet, hogy jól végezze feladatát. Biztosan és pontosan tartják a fegyvert, be­tartják a sorközt. Lukács őrvezető elvtárs ezt az eredményt azért tud­ta elérni, mivel ö maga is fegyelme­zett és példát tud mutatni mind a fegyelemben, mind a rendben. Századunk mindennap gyakorol­ja az ünnepi dlszlépést. Nagy segít­séget nyújt alakulatunk zenekara, amelyet nemrégiben szerveztek meg. Igy jól betudjuk tartani a lépést. Századunk eddigi előkészületei megmutatták, hogy a katonák, őr­vezetők, altisztek és tiszt elvtársak teljesen megértették a májusi ün­nep jelentőségét és azt, hogy az ün­nepi díszszemle kifejezi néphadsere­günk harcképességét, megmutatja dolgozó népünknek, hogy készek va­gyunk munkájának védelmére. Az előkészületek során is állandóan szemünk előtt van a szovjet kato­nák példája. Gyárainkra, üzemeink­re, szövetkezeteinkre gondolunk, mert tudjuk, hogy az ő munkájukat védjük azzal is, ha előkészületeinket példásan hajtjuk végre. És ml Ígér­jük, hogy a májusi díszszemlén úgy fogunk menetelni, mint a dicső szovjet hadsereg katonái. KÁRÁSZ ZOLTÁN tisztjelölt Kötelezettségvállalásunk május elsejére Ragyogóan sütött a tavaszi nap­sugár a laktanya udvarára. Az elv­társak vidáman foglalták el helyü­ket a sorban. A század felkészült a gyakorlatra. Minden bajtárs arcán mosoly ült. Üjabb feladat állt előt­tünk — az éleslövészet. Gyors lép­tekkel indultunk a kitűzött cél felé. A lövészeti gyakorlat során külö­nösen a Párt alakulati csoportja és a CsISz-csoport tagjai tűntek ki. A lövészet tehát jó eredménnyel zárult és minket ez is arra kötelez, hogy még jobban szilárdítsuk politikai har­ci felkészültségünket. Ez a mi köte­lezettségvállalásunk május elsejére. Csecsödy Zoltán, szakaszvezető. Alakulatunk politikai és kultúréletéről Alakulatunknál szépen fejlődik a politikai s kultúrélet. Van nagy énekkarunk, amellyel rövid időn be­lül nem várt sikereket értünk el az alakulatok közti dalversenyen. Azon­kívül fúvószenekarral is rendelke­zünk, úgyhogy a jól végzett minden­napi gyakorlat után a fiúk még jó­kedvvel énekelhetnek a zenekar ki séretével. Nap-nap után, ahogy megérke­zünk a gyakorlótérről, a bajtársak bemennek a kultúrterembe, ahol társasjátékok, sakk, asztaltenisz és könyvtár áll rendelkezésükre, elolvashatják a legszebb és leg­érdekesebb irodalmi termékeket és a napilapokat, köztük az Űj Szót is. Sokszor elbeszélgetünk arról, hogy ma öröm katonának lenini, nem mint valamikor. És minden este a gyakor­latunkkal kapcsolatban vitázunk. Ezek a viták elősegítik azt, hogy a hibákat kiküszöböljük és hogy Igy minél jobban és könnyebben tudjuk a ránk bizott feladatokat teljesíteni. Sokat köszönhetünk agitátorunknak, Ilko szakaszvezető elvtársnak is, aki helyesen tudja irányítani gon­dolkozásunkat, tetteinket. Állandóan figyelmeztet minket arra, hogy egymásnak kölcsönösen segítsé­get kell nyujtanunk, bajtársi meg­értéssel kell felfedni a hibákat, a gyengébbeket irányítani kell és meg kell őket győzni minden fel­adat fontosságáról. Szeretik is őt a fiúk és még a tűzbe is elmennének érte. ő is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eddigi gyakorlataink során sike­resen végeztük el feladatainkat. Ez a siker pedig arra ösztönöz min­ket, hogy még jobban tanuljunk, még jobban elsajátítsuk a katonai tudományt. Nagy Károly őrvezető „Minden lövés találat" Szép, napsütéses délután indul­tunk el a lőtérre, hogy géppisztoly­lövészeti gyakorlatunkat végrehajt­suk. Megérkezésünk után P. 'altiszt elvtárs röviden ismertette előttünk a feladatot. Ezután kiadtuk a jel­szót: „Minden lövés találat". Megkezdődött a gyakorlat. Az erősen tűző nap kissé akadályozott a .célzásban, de azért már az első lövések találatokat jelentettek. Srank tizedes például 41 pontot szer­zett, de a többi elvtárs is jól lőtt. I A gyakorlat közben megérkezett Z. . tiszt elvtárs százada is. Azonnal röplapot szerkesztettek és versenyre hívták ki századun­kat. A versenyt a mi századunk nyerte meg, habár náluk egyes lö­vések magasabb pontszámot értek el, mint nálunk. Itt is megmutat­kozott azonban, hogy nemcsak az egyén' csúcsteljesítmények a fon­tosak, hanem az egység átlagos eredménye is. Patócs Kálmán közkatona. Az éleslövészetí gyakorlat pontos munkát követel meg Hogy mennyire szükséges állandó­an tanulni, azt a legutolsó gyakor­latunkon láttuk. Harci gyakorlatunk, során tüzérségi éleslövészetet haj­tottunk végre. Sok hozzáértést, fi­gyelmet és pontosságot kíván meg ez a munka, de hála parancsnokaink odaadó tanításának, szép eredménye­ket értünk eh Másnap újra elmen­tünk gyakorlatozni, ekkor már egy másik egység is gyakorlatozott. Ilyenkor sokat tanulhat az ember, hamarább felfedhetjük egymás hi­báit és gyorsabban fejlődhetünk. Igy például az adott esetben is rájöttünk arra, hogy milyen nagy hibát jelenthet az, ha a bemérő figyelmetlen. Megtörtént, hogy az egyik bajtárs nem ügyelt a víz­mérték kiegyenlítésére és lövedékei bizony nem találtak célba. Az éles­lövészet eredménye persze nem volt kielégítő. Ez az eset is arra figyelmeztetett minket, hogy a dolgozók állama megköveteli tőlünk a jó munkát, a jó tanulást. Szükséges, hogy napról napra fejlődjünk és jobb eredménye­ket érjünk el, kiküszöböljünk minden hibát és így erősebbekké váljunk. Gazsik József, közkatona.

Next

/
Thumbnails
Contents