Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-17 / 91. szám, csütörtök

Vilá g proletárjai eg yesüljetek l Jpfe: Bratislava, 1952 április 17, csütörtök 2 Kés V. évfolyam, 91. szám A rozsnyói körzet villanyszerelői kötelezettségvállalásokkal harcolnak a terv teljesítéséért ,,A terv teljesítéséért harcolni kell, és ezt a harcot meg kell szer­vezni", mondotta Široký elvtárs és Široký elvtársnak e szavai üzemünk jelszavává váltak a májust köszöntő kötelezettségvállalásainkban. Figyel­münket minden egyes munkaszaka­szon a főfeladatok megoldására összpontosítottuk, hogy olyan mun­kák elvégzését vállaljuk, amelyek előrelendítik üzemünkben a terv tel­jesítését. • A Keletszlovákiai Villamosmüvek rozsnyói üzemének klubjában tartot­tuk a szakszervezeti gyűlést, amelyre eljött Benda elvtárs, munkásigazga­tó is, a kassai központból. Benda elvtárs vázolta előttünk Pártunk és kormányunk határozatát, legköze­lebbi feladatainkat. A beszámoló után élénk vita fej­lődött ki. Egymás után emelkedtek szólásra a munkahelyek kiküldöttei és jelentették be munkacsoportjaik májuselőtti kötelezettségvállalásait. Halász elvtárs, a rozsnyói körzeti szerelök vállalását jelentette be. Legfontosabb feladatunk körzetünk­ben — mondotta, — a pausálék megszüntetése. Fontos, hogy minden kis fogyasztónál árammérő óra le­gyen beszerelve, hogy így megszün­tethessük a felesleges áaramvesztesé­geket. Ezért a rozsnyói körzeti sze­relök vállalják, hogy fejenként 8 óra brigádmunkát dolgoznak le az árammérő órák felszerelésénél, azon­kívül április folyamán szilárdított normákat 150%-ra teljesítik. A csetneki körzet villanyszerelői Rostár és Kocelovce falvakban a villanyhálózat ellenőrzésének elvég­zését vállalták május elsejéig. A dobsinai körzeti szerelök körze­tük két fontos pontján brigádban villámhárítókat szerelnek fel, amivel nagyban fogják csökkenteni az üzemzavarokat. A rőcei szerelők 10—10 árammérő óra kicserélését vállalták fejenként. A műszaki dolgozók sem marad­tak el a szerelök mögött. Milcsik, a tervosztály vezető technikusa és Ko­varcsik elvtárs, vállalták, hogy Gócs és Felsősajó és Rédova községekben elvégzik a villámhárítók ellenőrzését és lemérik a földelést brigádmunká­ban. Ugyanilyen felajánlást tett Szekeres Árpád föszerelö Rozsnyón. Varga István raktárnok pedig fel­ajánlotta, hogy 8 órai brigádmunká­val résztvesz az árammérő órák fel­szerelésében. A belső szerelők munkacsoportjai közül Herzner elvtárs csoportja vál- A villanytelepen dolgozó gépészek lalta, hogy az áprilisi tervüket I fejenként 8 órai munkát ajánlottak 180%-ra teljesítik. Két munkacso- ' fel munkaidejükön felül a gépek ja­port azonban elmaradt a kötelezett- I vitásának meggyorsítására, ségek vállalásában. I Gallo István, Rozsnyó Normaszilárdítással üdvözlik május elsejét és meggyorsítja a A komáromi állami birtokok kör­zeti műhelyének munkásai normaszi­lárdítással üdvözölték a Párt járási konferenciáját. Az öntődében Bölcs­kei József mester csoportjában egyé. nenként 5 százalékkal szilárditották a normákat, Mészáros Oszkár, Fejes Mihály és Nagy László. Azonkívül megfogadták, hogy ä selejt mennyi­ségét a lehető legalacsonyabb száza, lékra csökkentik. Szeder Béla hegesztő szintén 5 szá­zalékos normaszilárdítást ajánlott fel, Kinzer István mester pedig vállalta, hogy az üzemi mosdó csővezetékét május l-ig elkészíti, ezenkívül vál­lalta, hogy az öntöde vas- és koksz­felvonóját, amely ezideig kézierőre működött, villanyerőre szereli át, mi- j vei megkönnyíti termelést. Az üzemben dolgozó tanoncok má­jus 1-ének tiszteletére megfogadták, hogy fokozott erővel fognak tanulni és igyekeznek, hogy minél előbb ön­álló munkát végezhessenek. Az esz­tergályosműhelyben Juhász Ferenc két társával szintén 5 százalékkal szilárdította normáját, a lakatosok és hegesztők 5 százalékos, Kardos József pedig 25 százalékos normaszilárdítás­ra vállaltak kötelezettséget. A laka­tosok közül Borbély István és Haas Mihály 25 százalékkal emelik a telje­sítményt, I^anics Árpád és Lampel József pedig 10 százalékkal. Holc-zer László, Komárom A népek békéjének és barátságának útja Május elsejére behozzuk elmaradásunkat A dunaszerdahelyi lengyárban az első negyedévi terv teljesítésében el. maradtak. Az elmaradás okait üzemi aktíván vitatták meg, amelyen részt­vettek a műszakiak és a legjobb él­munkások. Megállapították, hogy az elmaradás fő oka az volt, hogy a szo­cialista munkaversenyt nem tudták úgy megszervezni, hogy azáltal biz­tosítsák a terv egyenletes teljesítését Nem tudták a munkásokat meggyőz ni, hogy úgy dolgozzanak, mint pél. dául Hajzok elvtárs brigádja, mely a normát 165.9 százalékra teljesíti vagy pedig Sereghy elvtársnő bri­gádja, mely a tervet 164 százalékra teljesítette. Ha ezek munkalelkesedé­sét átvitték volna a többi munkacso. portokra, úgy az első negyedévi terv­ben nem lett volna elmaradás. Károsan /hatottak a munka mene­tére a januári és februári rossz idő­járás okozta nehézségek is, mert munkások a nyitott pajtában a len gubózásánál elég nehéz körülmények között dolgoztak. Ez azonban a mun­ka ro3sz megszervezésének a követ kezménye volt, főleg, mert a len gu­bózását már a múlt évben lehetett volna elkészíteni és elegendő száraz anyagot felraktározni a turbina ré­A „legjobb dolgozó" elnevezésért versenyeznek a lónyabányai Magnezit-tizemben A lónyabányai Magnezit-üzem egyenletes tervteljesítésének mozga­tó ereje a „legjobb dolgozó" címért megindított verseny. Ez a verseny különösen a döntő termelési szaka, szokon terjed, mint például az előké­szítőben, a préselőben, az anyagrako­ďásnál és osztályozásnál. Bohumil Gyula az előkészítő mű­hely példás dolgozója. Az őrlő-agre. gát kezelésénél dolgozik és magasan túlteljesíti normáját. Bohumil töké­letesen ismeri a gépberendezést és teljesen kihasználja munkaidejét. Amíg a gép őrli az ércet, ő új anya­got szállít, felvonja azt a szalaggal és megtölti a bunkert anélkül, hogy ki­kapcsolná a gépet. A préselő műhely legjobb csoport, ját Magyar György négytagú cso­porttá alkotja, amely a ciklusos pré­selésnél dolgozik. Magyar munka csoportja is teljesen kihasználja munkaidejét és a tagok tökéletes együttműködéssel 145 százalékos át. lagos normateljesitményt érnek el, Kollár Károly négytagú préselőcso­portja e héten egy műszak alatt 3000 darab préselt árut készített el az át­lagos 2000 darabbal szemben. Ezt az egyes munkamüveletek tökéletes cik­lusos összhangbahozásával érte el. Az anyagrakodásnál különösen Lis­ka János és Dovala Pál tűntek ki, akik a műszak megkezdése előtt elő­készítik a csilléket és szétosztják az egész napi anyagot. A legjobb tégla­osztályozók közé tartozik Malatin­szky János, aki az anyagszállításnál és minőség szerinti osztályozásnál do&ozik. , szére. Ha ez megtörtént volna, ak kor ez idén nem kellett volna roham munkát végezni. Hogy elkerüljék azokat a hibákat, amelyek az első negyedévben hátra maradást okoztak és hogy a második negyedévben behozhassák az első ne­gyedév késését, az üzemi aktíván következő tervet dolgozták ki: A májust köszöntő kötelezettség­vállalásokban megfogadták, hogy késésüket a munka ünnepére, május elsejére behozzák és a félévi tervet 100 százalékra teljesítik. Hogy ez folyamatosan ellenőriz­hető legyen, az áprilisi tervet és a késést szétosztották az egyes mun­kanapokra és minden nap ellenőriz­ni fogják az egyes napok teljesíté­sét. A tervet ezenkívül szétirták minden egyes munkacsoportra is és az egyes munkacsoportok között verseny indult meg. A verseny eredményeképpen a má­sodik negyedév első heteiben Pénzes Pál mester brigádja a turbinánál és a kócnemesítönél kötelezettségvál­lalását 119.6%-ra teljesítette. Ezt úgy érték el, hogy Pénzes elvtárs állandóan segített munkatársainak a hibákat megszüntetni és teljesen [kiküszöbölték a szalagszaka okozta gépállásokat. A csoport jő munkája magával ragadta a többie­ket is és a második negyedév első heteiben az üzem a felemelt tervet 106.5% -ra teljesítette. Pénzes elvtárs brigádjának tagjai elhatározták, hogy az első hét üte­mét továbbra is tartani fogják és Vida elvtárs brigádját versenyre hívják ki. Az üzemi aktiván kötelezték még magukat arra is, hogy az évi tervet december 21-ére Sztálin elvtárs szü­letésnapjára teljesítik. Az évi tervet e szerint a kötelezettségvállalás sze­rint szétírták munkanapokra, hogy minden egyes munkás láthassa, mennyivel kell többet termelnie ah­hoz, hogy lerövidítse » tervévet. Bwrótfe Béia Sztálin elvtárs válasza az ameri­kai lapszerkesztők egy csoportjának kérdéseire, új, hatalmas fegyvert adott a békéért harcoló embermil­liók kezébe. Sztálin elvtárs szavai­ban a földkerekség minden becsüle tes embere kimerítő választ kapott korunk létfontosságú, legégetőbb kérdéseire. Sztálin elvtárs válasza fáklyaként világította meg a népek előtt a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért vívott harc útját. Sztálin elvtárs válaszának törté­nelmi jelentősége abban rejlik, hogy a társadalmi fejlődés törvényeinek legmélyrehatóbb ismeretén, a mai nemzetközi helyzet mindenoldalú, alkotó szellemű elemzésén, a szocia­lizmus és a kapitalizmus erőviszo­nyának legpontosabb mérlegelésén alapul. Sztálin elvtárs válasza rövid idö alatt bejárta az egész földkereksé­get, és a szó szoros értelmében vi­lágraszóló visszhangot keltett. Nincs a világon egyetlen ország sem, ahol ne közölték és ne kom­mentálták volna ezt a nagyjelentő­ségű dokumentumot, aniely újból és különös erővel hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió külpolitikájának, a béke és a népek barátsága politiká­jának alapelvei változatlanok. Nem véletlen, hogy számos ország sajtó­ja — s különösen a Kínai Népköz-; társaság és az európai népi demo­kratikus országoké — a nyilatkozat közzététele alkalmából újból emlé­keztet a Szovjetunió óriási erőfeszí­téseire a béke fenntartásának, a nemzetközi feszültség enyhítésének és a népek baráti együttműködésé­nek megteremtése érdekében. A saj­tó emlékezetünkbe idézi a Szovjet­unió részéről többízben elhangzott javaslatokat a német, a japán és a koreai kérdés békés rendezésére, az öt nagyhatalom közti békeegyez­mény megkötésére, az atomfegyver eltiltására, a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentésére és végül az amerikai imperialisták által meg­indított baktériumháború megszün­tetésére vonatkozóan. Sztálin elvtárs történelmi jelen töségü válasza mellett a burzsoá sajtó sem mehetett el szó nélkül. A New York Times és a New York Herald Tribúne című amerikai la­pok, az angol Times S a Daily Te­legraph and Morning Post, az olasz Messagero és más újságok kényte­lenek voltak feltűnő helyen közölni Sztálin elvtárs válaszát. Néhány reakciós - amerikai lap sikertelen kí sérlete arra, hogy mérsékelje Sztá­lin elvtárs válaszának hatását, csak hangsúlyozza e válasz jelentőségét, A lepénzelt újságírók erőfeszítései, a háborús provokátorok parancsára folyó szörnyű rágalom- és megté­vesztési hadjárat ellenére, a kapi talista országok lakosságának egy­re szélesebb rétegei kezdik megér­tejni, hogy a Szovjetunió politikája következetes békepolitika; hogy tel­jes mértékben lehetséges és megva­lósítható valamennyi vitás kérdés rendezése — nem háború, hanem tárgyalások útján; hogy — mint Sztálin elvtárs megállapította — a nagyhatalmak veztöinek találkozása lehetséges, hogy hasznos volna; és hogy a jelenlegi időpont alkalmas Németország egyesítésére. Sztálin elvtárs válasza újra iga­zolta minden jószándékú ember előtt, milyen óriási sikereket ért el a nemzetközi antiimperialista és demokratikus tábőr, mennyire meg­aövekedett e tábor ereje és a tör­ténelmi események menetére gya­korolt befolyása. Elsősorban éppen ez magyarázza azt a körülményt, hogy a harmadik világháború ma nincs közelebb, mint két vagy há­rom évvel ezelőtt, s hogy az impe­rialistáknak minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült közelebb jut­niuk aljas céljaik megvalósításá­hoz. Sztálin elvtárs váflaszában benne rejlik a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora erögyarapodá­sának magas értékelése, ama harc eredményeinek nagyrabecsülése, amelyet a szervezett nemzetközi békefront vívott az utóbbi években. Ez az értékelés pontosan tükrözi a valóságot. Ezzel még a háborús gyujtogatók ij kénytelenek számot vetni. Ner& hagyhatják figyelmen kívül a nagyszerű békemozgalom hatását a nemzetközi életre. A bé­ke egyre hatalmasabb erői mind­jobban lekötik az imperializmus ftuaztiW erőit, sanelxek a világot újabb háború örvényébe akarják taszitani. A szocializmus nem fél a kapita­lizmussal való békés versenytől. A szocializmus élenjáró társadalmi rendszer, amely határtalan fejlődést biztosít a termelőerők számára; a jövő ezé a rendszeré. Háborúról, a háború „elkerülhetetlenségéről" azok üvöltöznek, akik félnek a két rend szer békés versenyétől, akik úgy gondolják, hogy a háború révén si­kerül majd a népeket leigázni és akadálytalanul kirabolni. Az amerikai újságíróknak arra a kérdésére, hogy lehetséges-e a kapi­talizmus és a kommunizmus' békés egymás mellett élése, Sztálin elvtárs így válaszolt: „A kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mel­lett élése teljes mértékben lehetsé­ges, ;ia megvan a kölcsönös óhaj az együttműködésre, a készség a vállalt kötelezettségek teljesítésére, és ha megtartják az egyenlőség- el­vét, valamint a m&s államok bel­ügyeibe való be nem avatkozás el­vét". A két rendszer békés egymás mellett élésének lehetőségére vonat­kozó tétel sokszor fölmerült és el­méleti megalapozást nyert Lenin és Sztálin munkáiban, a szovjet, állam vezetőinek megnyilatkozásai­ban. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusán Sztálin elvtárs hangsúlyozta: „Mi valamennyi országgal a bé­két és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítését akarjuk; ezen az ál­lásponton vagyunk és maradunk, ha ezek az országok ugyanilyen magatartást fognak tanúsítani a Szovjetunió irányában, ha nem fog­ják megkísérelni országunk érde­keinek megsértését". Sztálin elvtárs válasza most új­ból kidomborította a Szovjetunió külpolitikájának ezt a változatlan alapelvét, és megfogalmazta meg­valósításának feltételeit. A béke erői világszerte növeked­nek és izmosodnak. Ez a körülmény hitet és bátorságot önt az egyszerű emberek szívébe, akiket az impe­rialisták félre akarnak vezetni, hogy a pusztító agresszív háború szeke­rébe fogják őket; lelkesítöen és ösztönzően hat ez minden emberre, aki őszintén kívánja a békét. A történelem világjelentőségü feladat elé állította a béke hívednek mozgalmát. Ez a feladat: a harma­dik világháború megakadályozása, a béke megőrzése és megszilárdí­tása. Ez a nagyszerű cél nagy energiái szül, hatalmas erőket ser­kentett aktív cselekvésre. Az embe­rek egyre nagyobb számban csat­• lakoznak ehhez a mozgalomhoz, mert fölismerték, hogy a faji, nem­zeti és felekezeti gyűlölködés, amellyel a kapitalista országok kor­mánykörei meg akarják fertőzni az egyszerű embereket, csupán arra szolgál, hogy megbontsa a békére és boldogságra vágyó emberek so­rait. A Béke Világtanács Irodájának oslói ülésszakán hozott határozatok összegezték a békeharc jelenlegi szakaszán elért konkrét eredménye­ket. A Béke-Világtanács Irodája megállapítja, hogy az öt nagyha­talom közti békeegyezményt köve­telő felhívásra egybegyűlt aláírá­sok száma elérte a 603,570.000-et. Ehhez az eredményhez, amely 122 millióval haladja meg a stockholmi felhívásra gyűjtött aláírások szá­mát, hozzá kell fűzni még azt is, hogy a közvélemény egyre állhata­tosabban követeli a nemzetközi fe­szültséget előidéző problémáit békés megoldását. A békeegyezmény megkötését követelő mozgalomnak tovább kell erősödnie. Véget kell vetni az amerikai imperialisták koreai és északkínai baktérium­háborújának, ennek az emberiség elleni gyalázatos gaztettnek! A béke híveinek aktív tevékeny­ségén és önfeláldozó harcán múlik, a népek egyre határozottabb har­cától függ a háborús veszély elhá­rítása, a népek kiirtására terveket forraló amerikai és angol imparia­lista agresszorok megfékezése. A kommunista éa munkáspártoknak, a világ összes haladó erőinek nagy­szerű történelmi kötelességük meg­menteni az emberiséget egy új vi­lágháború borzalmaitól és pusztítá­saitól. (A „Tartós békéért, népi demo­kráciáért!" legújabb számának w­zér eakkel.

Next

/
Thumbnails
Contents