Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-16 / 90. szám, szerda

1952 április 73 uís

io SZTÁLIN MÜVEINEK 13. KÖTETE ,A falusi munkáról" és „Beszéd a Sz ovjetunió élenjáró kolhozparasztjainak első országos kongresszusán" 5 Sztálin müveinek 13. kötete azo kat a beszédeket és cikkeket tartalmazza, amelyeket Sztálin elvtárs 1930 júliusától 1934 januárjáig mondott, vagy írt. Mi adja e kötetben összegyűjtött müvek óriási politikai és gazdasági jelentőségét? Az. hogy e kötetben csúcsosodik ki a szocia lista társadalmi és gazdasági rend óriási fölénye a tőkés társadalmi és gazdasági rend fölött. Ebben az időben a tőkés országokat, az egész világot az 1929-től 1933-ig tartó gazdasági válság rázta meg alapjaiban, amely válságot mégcsak tetézi az agrárválság s amely válság következtében a világ minden tőkés államában az ipari és mezőgazdasági munkások milliói válnak munkanélkülivé, a törpebirtokosok millióit falja fel máról holnapra a bankok feneketlen gyomra. Ugyanez idő alatt, amikor a tőkés államokban a válság következtében a burzsoázia között legnagyobb a fejetlenség, ez államok dolgozói között pedig a legnagyobb nyomor és kétségbeesés dühöng, — a világ egyhatodán, a Szovjetunióban a bé kés építőmunka folyik, óriási, soha nem tapasztalt gazdasági fellendülés korszaka következik be, amely gazdasági fellendülés nemcsak a szovjetállam társadalmi és gazdasági megszilárdulását jelenti, ha- [ nem az ország dolgozóinak egyre meredekebben ívelő életszínvonalának emelkedését is. Ezt az időszakot a Szovjetunióban a tervgazdálkodás győzelme jellemzi, az első ötéves terv határidő előtti teljesítése és a második ötéves terv megkezdése. Ezen idő eseményei, tapasztalatai pozdorjává zúzták a burzsoá „ideológusok" ostoba fecsegéseit a szovjethatalom, a szocialista társadalmi rend és a tervgazdálkodás „életképtelenségéről". Ez az időszak a szocialista társadalmi rend és a tervgazdálkodás fölényes győzelme volt a kapitalista társadalmi és gazdasági rend anarchiája felett. „A gazdasági megrázkódtatások — mondja Sztálin elvtárs, — és a katonai és politikai katasztrófák e tomboló hullámai között a Szovjetunió sziklaként áll egymagában és tovább folytatja szocialista építőmunkáját és harcát a béke fenntartásáért. Ott, a kapitalista országokban ... dúl a gazdasági válság, a Szovjetunióban ellenben tovább folytatódik a fellendülés mind az Ipar, mind a mezőgazdaság terén." Ebben az időszakban „nagyjából ez a nemzetközi helyzet képe" — állapítja meg Sztálin elvtárs. 1. A falusi munkáról Sztálin müveinek 13. kötetében jelentős helyet foglalnak el a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó munkák, amelyekben Sztálin elvtárs a kolhozgazdálkodás megszilárdításának további programmját adja meg. E cikk keretében csak a kol hozgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó munkákkal kívánok foglalkozni, különös tekintettel arra, hogy népi demokráciánk fejlődése szempontjából éppen e kérdések taglalá sa bír nagy jelentőséggel. Sztálin müvei 13. kötetének ilyen részei „A falusi munkáról" 1933 januárjában mondott beszéd és a „Beszéd a Szovjetunió élenjáró kolhozparasztjainak első országos kongresszusán" 1933 február 19-én mondott beszéd. Sztálin elvtárs „A falusi munkáról" mondott beszédében megállapítja a falusi munka hiányosságait, amelyek főleg abban mutatkoztak meg, hogy a kolhozgazdálkodás megteremtésével a vidéken dolgozó kommunisták elvégzettnek látták feladataikat, befejezettnek tekintették munkájukat. Azonban az a körülmény, hogy a mezőgazdaságban a kollektív nagyüzemi gazdálkodás került túlsúlyba az egyéni gazdálkodással szemben, semmi esetre sem jelenti azt, hogy ez „csökkenti" a feladatokat, ellenkezőleg „növeli" azokat. „Sokan azt gondolják, — figyelmeztet Sztálin elvtárs, — hogyha már ebben, vagy abban a kerületben, ezen vagy azon a területen a kollektivizálást mondjuk 70 vagy 80 százalékra megvalósítottuk, akkor ezzel már mindent megtettünk és a továbbiakat rábízhatjuk a dolgok természetes folyására, az ösztönös fejlődésre, abban a hiszemben, hogy a kollektivizálás majd megteszi a magáét, majd magától fellendíti a mezőgazdaságot". Sztálin elvtárs arra figyelmezteti, arra tanítja a falusi pártmunkásokat, hogy ha a kollektív gazdálkodás uralkodó forma is lett a mezőgazdaságban, ez nem, hogy csökkentené a kommunisták feladatait, hanem növeli a kommunisták vezetőszerepét a mezőgazdaságban, növeli feladataikat a kolhozgazdálkodás megszilárdításában és a kolhoz vezetésében. „Amíg a falun, — tanítja Sztálin elvtárs, — az egyénileg gazdálkodó paraszt volt túlsúlyban, a párt a mezőgazdaság fejlesztésébe való beavatkozását a segítés, tanácsadás, vagy figyelmeztetés egyes aktusaira korlátozhat, ta." Sztálin elvtárs megvilágítja a kérdés lényegét, hogy a paraszt, míg egyénileg gazdálkodott a munkák elvégzéséért, a termésért, az állam iránti kötelesség teljesítéséért egyedül csak maga volt felelős és hogy mindezen feladatainak eleget tegyen, arra saját jól felfogott érde kej késztették. Ezzel szemben egészen más lett a helyzet a kollektiv gazdálkodásra való áttérésénél. A kollektív gazdaság, a kolhoz, nem egyéni gazdaság, a kolhoz sok földműves szövetkezése a közös gazdálkodásra, tehát ekkor már a feladatok, a felelősség is megoszlik a kolhoz tagjai között. Ennek az a következménye, mint Sztálin elvtárs megállapítja, hogy: „Ma a kolhozparaszt, aki tegnap még egyénileg gazdálkodott, ma pedig kollektivista — a kolhoz többi tagjára hárítja a felelösséget, számíthat rájuk tudva, hogy a kolhoz nem hagyja kenyér nélkül. Ezért neki, az egyes kolhozparasztnak kevesebb a gondja, mint az egyéni gazdaságban, mert a gond és a gazdaságért való felelősség most megoszlik az öszszes kolhoztagok között." Ennek a felelősség-megoszlásnak pedig az ä következménye, hogy a kolhoz vezetéséért, a munkákért és a termésért, sőt az egyes tagokért való felelősség túlnyomórésze a kolhoz vezetőségére hárul, a kolhoztagok a kolhozgazdaság vezetését nem is annyira maguktól, hanem a kolhoz vezetőségétől követelik meg. Hozzá jön még ehhez az is, hogy a kolhoz nem néhány holdas egyéni gazdaság, hanem több száz, esetleg több ezer hektáros nagyüzemi gazdaság, amely gazdaság munkái, termelési feladatai, a munkák megszervezése és a jövedelem helyes szétosztása sokágú, bonyolult feladat. amely feltétlenül tervszerű munkát igényel. Márpedig ha ezeket a dolgokat abból a szempontból nézzük —- és abból kell nézni, — hogy az a kolhozparaszt, aki tegnap még egyénileg gazdálkodó volt, s aki előtt teljesen ismeretlen, új és soha nem látott feladatok, a nagyüzemi gazdálkodással járó feladatok, akkor ha a kolhozt magára hagyjuk az „ösztönös" fejlődésre bízzuk, akkor azzal nem a kitűzött célt, a kolhozgazdálkodás megszilárdítását érjük el, hanem az előbb-utóbb a kolhozgazdálkodás szétzülléséhez jutunk. „A pártnak — szögezi le Sztálin elvtárs — nem csökkentenie, hanem megsokszoroznia kell a kolhozokkal való kapcsolatait, hogy a pártnak tudnia kell mindarról, ami a kolhozokban végbemegy, hogy idejében segítségükre siethessen és figyelmeztethesse őket a kolhozt fenyegető veszélyekre." Sztálin elvtárs, mint súlyos hiányosságot hozza fel egyes pártszervezetek példáját, amelyek nemhogy, fokozták volna tevékenységüket a kolhozban, behatoltak volna azok életébe, hanem ehelyett megelégedtek, öntelten ültek a kollektivizálás terén elért magas százalékok babérjain. A pártszervezetek elszakadtak a kolhozok mindennapi kérdéseitől, magukra hagyták a kolhozokat s így azok sok esetben az osztályellenség, a szovjet rendszer ellenségeinek, volt fehér tiszteknek, volt petljuristáknak a búvóhelyeivé lettek.' Ez a hiányosság főleg arra vezethető vissza, hogy a falusi pártmunkások közül „sokan túlbecsülték a kolhozokat, mint a gazdaság új formáit, túlbe. csülték és bálványt csináltak belőlük — mondja Sztálin elvtárs —. Azt gondolták, hogy ha már megvan a kolhoz, m'-it a gazdaság szocialista formája, akkor már min. den megvan, ezzel már biztosítva van a kolhozok ügyeinek helyes vezetése, a kolhozgazdaság helyes tervezése, a kolhozok átalakulása szocialista mintagazdaságokká." Az elhanyagolt pártmunka hiányossága azt eredményezte, hogy a kolhozok kapui nem zárultak be az ellenséges elemek előtt, hanem az osztályellenség módot talált és kapott arra, hogy ne csak a kolhozokba furakodjék be, hanem azok vezetését is a kezébe kaparintsa. Ennek lett az előidézője az, hogy egyes kommunisták a kolhozokban csak a kolhozgazda., ság szocialista formáját, nempedig ennek tartalmát nézték és tartották döntő tényezőnek. „A kolhoz — mondja Sztálin elvtárs — a gazdasági szervezet szociaIist

a formája, éppúgy, mint ahogy a szovjetek a politikai szervezet szocialista formái. A kolhozok éppúgy, mint a szovjetek, forradalmunk hatalmas vívmányai, a munkásosztály hatalmas vívmányai. De a kolhozok és a szovjetek csau a szervezeti formák, igaz, hogy szocialista formák, de mégis csak szervezeti formák. Minden attól függ, hogy ezeket a formákat milyen tartalommal töltik meg." Sztálin elvtárs e meghatározásokból azt a következtetést vonja le, hogy „a kolhoz mint a gazdaság szervezetének szocialista formája csoilákr

a képes a gazdasági építésben, ha élén igazi forradalmárok, bolsevikok, kommunisták állanak". Ezzel szembon éppen az ellenkezőjét érjük el, ha a kolhoznál csak a for. mát, nem pedig annak tartalmát tartjuk döntő tényezőnek, mert akkor a kolhoz annak dacára, hogy szocialista gazdasági forma, nemcsak az osztályellenség, hanem a szovjet hatalom ellenségeinek gyűjtőhelyévé válik, annál is inkább, mert hiszen ezen ellenséges elemek valódi tevé kenységét leplezi, takarja a kolhoz szocialista gazdasági formája. Ez pedig annál is veszélyesebb, mert a kolhoz a parasztokat nem szétszórja, hanem egy tömbbe tömöríti s Így az ellenséges elemek között romboló munkát, a szovjet hatalom elleni úszítást sokkal könnyebben és eredményesebben fejthetnek ki. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a kolhoz, mint szervezeti forma, fegy. ver és nagyon is hatásos fegyver, ha a kommunisták vezetik, de ez a fegyver a szovjethatalom ellen is fordítható, ha a kolhoz vezetését a szovjethatalom ellenségei kaparintják magukhoz. Sztálin elvtárs- ebben a beszédében rávilágit arra, hogy e fogyatékosságok leküzdéséhez, különösképpen az osztályellenség felismeréséhez és az osztályellenség elleni harchoz forradami éberségre van szükség. Sztálin rámutat, hogy a megváltozott helyzetnek megfelelően az osztályellenség a nyílt támadásról áttért az alatto. mos aknamunkára, taktikát változtat, erre pedig elengedhetetlen válasz, hogy a Párt is a kulákság elleni harc frontját átcsoportosítva ugyancsak taktikát váltóztasson. „Az ellenség — mondja Sztálin elvtárs — felismerte a megvál. tozott helyzetet, felismerte a falu új rendjének erejét és hatalmát és ennek megfelelően átépítette munkáját, megváltoztatta taktikáját — áttért a kolhozok elleni nyílt támadásról az alattomos aknamunkára." A kulák már nem ágál a kolhoz ellen, hanem szinte szószólója lett a kolhozgazdálkodásnak, igyekszik bejutni, beférkőzni a kolhozba, s éppen ezért az osztályellenséget már nem a kolhozon kívül, hanem maglikban bent a kolhozokban kell keresni, ahol csendesen megbújva „olyan szabotáló és kártevő munkát végeznek, ... hogy a kolhoz arról koldul". „Ahhoz, hogy felismerjük az ilyen ügyes ellenséget — tanítja Sztálin elvtárs — és ne üljünk fel a demagógiának, forradalmi éberségre van szükségünk, érteni kell ahhoz, hogy letépjük az ellenség álarcát, hogy megmutassuk a kolhozparasztoknak az ellenség igazi ellenforradalmi arcát." Sztálin elvtárs beszéde végén hangsúlyozza, hogy mert csupa fogyatékosságról van szó, nagy tévedés vol. na azt hinni, hogy ez azt jelenti, hogy a falusi munka csupa fogyatékosság. Ez nem így van, mert a fogyatékosságok mellett a döntő tényező az elért eredmények. De hogy a falusi munkát megjavítsuk, az eredményeket előre vigyük, annak feltétele, hogy a hiányosságokat kiküszöböljük. 2. Beszéd a Szovjetunió élenjáró kolhozparasztjainak első országos kongresszusán Sztálin elvtárs a Szovjetunió élenjáró kolhozparasztjainak első országos kongresszusán 1933 február 19-én tartott beszédében mélyreható elemzését adta a kollektív gazdálkodás óriási jelentőségének és a kolhoz további fejlődése előfeltételeinek. Sztálin ebben a beszédében felvetette a kérdést: helyes-e a kolhozgazdálkodás útja, a kolhozok útja? Szükségessé tették a kérdés felvetését a még egyénileg gazdálkodók kételyei a kolhozgazdálkodással szemben, az, hogy a parasztság egy részét kételyek gyötrik: szakítson-e a megszokott régi gazdálkodási formával s rálépjen-e az új, a nem kitaposott útra, a kolhozgazdálkodás útjára? Sztálin határozott választ ad a felvetett kérdésre: helyes út, egyedüli helyes út a mezőgazdaságban a kolhozgazdálkodás útja s az egyénileg gazdálkodó parasztok kételyeit napfényre kell teregetni és el kell őket foszlatni. Helyes a kolhozgazdálkodás útja, mert ez az az út „ .,. amely megadja a lehetőséget a dolgozó parasztnak arra, hogy anyagi és kulturális helyzetét javítsa és hogy napról -napra. évről • évre egyre magasabbra emelkedjék." Sztálin napnál világosabban világítja meg azt a döntő változást, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hozott a cári Oroszország népeinek, így a dolgozó parasztság életében is. Az Októberi Forradalom teremtette meg a kolhozgazdálkodás útjára való áttérés feltételeit, az Októberi Forradalom teremtette meg azokat a feltételeket, amelyeknek megvalósítása után lehetővé vált a kolhozok útjára való tömeges áttérés. Ezek a feltételek voltak: a szovjet hatalom megteremtése, a tőkések és a földbirtokosok uralmának megdöntése, a kulákság. mint osztály elszigetelése, majd felszámolása és az ország iparosításának megteremtése, ami lehetővé tette a kolhozoknak traktorokkal és gépekkel való ellátását. Mindezeket a feltételeket csak az Októberi Forradalom volt képes megteremteni, amely eltérően az addigi forradalmaktól, nem a kizsákmányolók egyik csoportjának egy másik csoportjával való felváltását jelentette, hanem megdöntötte a kizsákmányolók uralmát és megszüntetett mindennemű kizsákmányolást. „A népek története — mondja Sztálin elvtárs — sok forradalmat ismer. Ezek a forradalmak abban különböznek az Októbert Forradalomtól, hogy valamennyi egyoldalú forradalom volt, A dolgozók kizsákmányolásának egyik formáját felváltotta a kizsákmányolás másik formája, de maga a kizsákmányolás megmaradt... Csak az Októberi Forradalom tűzte ki célul minden kizsákmányolás megszüntetését, minden néven nevezendő kizsákmányoló és elnyomó felszámolását. .. Csakis a mi Októbert Forradalmunk tette fel a kérdést úgy, hogy ... ki kell Irtani minden kizsákmányolást/' Az Októberi Forradalom teremtette meg tehát az alapfeltételét annak, hogy a parasztok megszabaduljanak mindennemű kizsákmányolótól és kizsákmányolástól és hogy megteremtsék a további feltételeket a kolhozgazdálkodás útjára való áttérésre. E feltételek megteremtése, a parasztod milliós tömegeinek a kolhozgazdálkodás útjára való áttérése volt az első lépés a falunak a szocializmus felé vezető útján. Ezeknél az eredményeknél azonban megállni nem lehet, hanem tovább kell lépni a megkezdett úton, az első lépés után meg kell tenni a következő, a második lépést is. „Mi ez a második lépés? — teszi fel a kérdést Sztálin elvtárs. — Az, hogy a kolhozparasztokat — a volt szegény parasztokat és a volt középparasztokat egyaránt — még magasabb színvonalra emeljük. Az, hogy minden kolhozparasztot jómódúvá tegyünk." Sztálin elvtárs rámutat arra az éles ellentétre, hogy mig azelőtt ahhoz, hogy valaki jómódúvá váljék, a kizsákmányolástól kezdve a szomszédja megkárosításáig mindent el kellett követnie, addig a szovjethatalom idejében, a kolhozgazdálkodás útján megvan a feltétele annak, hogy bárki is elérheti a jómódot becsületes munkával. Ahhoz, hogy a kolhozparasztok jómódúvá váljanak, csak egyre van szükség: „Arra — mondja Sztálin, —hogy becsületesen dolgozzanak a kolhozban, helyesen használják kl a traktorokat és a gépeket, helyesen használják ki az Igás jószá- • got, helyesen munkálják meg a földeket és óvják a kolhoz tulajdonát." Sztálin elvtárs rámutat arra a helytelen és káros nézetre is, ami nem egy helyen felütötte a fejét, hogy ha szocializmus van, már nem kell dolgozni, hogy eleget dolgoztunk már azelőtt, tehát most már abba lehetne hagyni a munkát. Sztálin bebizonyítja, hogy a szocializmus nem, hogy tagadja a munkát, hanem ellenkezőleg, a szocializmus alapját a munka adja meg, a szocializmus és a munka szorosan összetartoznak „a szocializmus nem naplopást követel, hanem azt, hogy minden ember becsületesen dolgozzék, ne másoknak, ne a gazdagoknak és a kizsákmányolóknak, hanem saját magának, a közösségnek". Ez, a becsületes munka a feltétele annak, hogy minden kolhozparaszt a jómód színvonalára emelkedjék. Sztálin elvtárs e munkái óriási jelentőséggel birnak népi demokráciánk fejlődésében. Sztálin elvtárs e müveiben azokat a kérdéseket világítja meg a marxizmus-leninizmus fényével, amelyeknek megvalósítása nálunk a szocializmus megteremtésének döntő tényezőjévé vált. Éppen ezért Sztálin müvei 13. kötetének el kell jutnia minden pártmunkás kezébe, hogy e műből felfegyverezhesse magát a marxizmus-leninizmus hatalmas fegyverével s e fegyverek birtokában sikeresen vívhassa meg harcát a falu új életének megteremtésében. Bátky Lászľ«j.