Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-13 / 89. szám, vasárnap

c BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG I Bem hősi példamutatása az erdélyi harcok Idején a szabadságharc legdiesőbb hagyományaihoz tartozik. Nem Ismerve fáradtságot, nem tudva, ml csüggedés és kishitűség, valóban at iá a fegyelmező, összetartó erővé tu dott válni, amely a hadsereg erkölcsé nek bomlása pillanatában újból és újból fel tudta rázni a csüggedőket és erőt tudott csepegtetni a kétkedőkbe. Petőfi hagyatékában van egy jellemző epizód: egy párbeszéd Bemmel, Nagy hadvezérekről beszélgetnek. Bem Na poleont tartja a legnagyobb katonánah, Petőfi kedves hőse Hannibál. — Hannibálról szólván, tudja ön, kit tartok hozzá oly hasonlónak, amennyire Csak hasonlíthat két ember egymáshoz? — Nos? — Ont, tábornok úr. — Tudja isten ennyit nem igényiek Bn csak egyet tudok, vagy nem is tudok; azt nem tudom, mi a félelem h a csüggedés. — Bt a fö, Hannibál Is ezt a kel tőt nem tudta. A hit és a lelkesedés átment kalonáiba is, s ezt még az ellenség is készségesen Mismerte. A Szabadságharc ellen küzdő becsületes gondolkodású cári tisztek elismeréssel emlékeznek meg Bem hadvezéri képesságérői, kft tónál lelkesedéséről. Alabin írja egy helyen: ,,Mig Magyarországon a háború aránylag csekélyszámú kisebb nagyobb ütközet és csata között folyt le, addig Erdélyben tízszer annyi vért kellett ontani• A székely sorezredek tartalékosai és szabadságolt katonái kitűnően használták fegyvereiket. Bem kétségkívül sokat tett egymaga, de n nép hű és odaadó áldozatkészsége nélkül ennyi Ideig nem tarthatta volím magát". Dobozinak, Marostorda kormánybiztosának június 28-1 jelentésében pedig ezt olvassuk: ,. mert ň ozonkhlil, Iwgy a harcmezőn hozzáfoghatatlan feltalálású vezér és tüzér, bírja az irányában fanatizált nép bizalmát, birja szeretetét, s ahol ö megjelen. bár a néphez szólni sem tud mindenbe új életet önt s minden katona egy-egy óriássá növi kl magát. Ahonnan távozik ott aggodatom és komolyság költözik mindenek keblébe". Hogy az erdélyi hadsereg a nyári hadjárat kudarcai közepette sem boni lőtt fel, az elsősorban Bem érdeme. Pedig a hadsereg szétesésének tünetei már a nyári harcok első napjaiban észrevehetők voltak. Bem azonban kemény kézzel fogta össze hadseregét. Erdély megvédését nem tette függővé a magyarországi harcok menetétől, nem volt hajlandó feladni Erdélyt ak kor sem, amikor erre Kossuth határozottan felszállította. Június 28-án azt írja Bemnek, hogy az erők gyors egyesítésére van szükség, mert különben a Itaza elveszett. Egész provinciákat, sőt az ország négyölöd részét, kész feláldozni, csakhogy az erö gyorsan koncentrálódhassék. ,,Óhajtanám azért,. hogy ön egész erejével kijöjjön, egyesüljön a többi testekkel, vegye át a főparancsnokságot, á igy tour á tour megverjük az ellenségeinket s visszanyerjük a világ szabadságát. Ha ez nem lehet, félek, hogy 14 nap alatt egy catastropha történik". Bem azonban nem hajlandó lemondani Erdélyrőt. Júllas 5-én felhívást bocsájt ki a magyar nemzethez és a győzelem nhgyszabású távlatait vázolja fel előttük. Beszél benne a Romanou-családról, mely a nagy orosz birodalmat kevés orosszal és egij sereg hazátlan német tiszttel tartja féken. Oroszországban közel van a forradalom kitörése; ez esetben a cári csapatokat vissza fogják hívni; utal Havas-főidre, az ottani szabadelvűek máris várnak a magyar felszabadítókra. Erdélyt tehát nem szabad feladni, hanem „Itt kell a muszkát legyőznünk, ha akarjuk, hogy kedveseink Háromszéken megmentve legyenek s ha mi szabad emberekből nem akarunk jobbágyságba süllyedni". ' Kossuthnak arra az ajánlatára, hogy Bem vegye át a magyarországi összes seregek fővezérséget, Bem Csíkszeredáról július 17-én válaszolt. Rendíthetetlen hittel hisz a végső győzelemben. Még mindig meg vagyok győződve, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználásával hat liét, legfeljebb két hónap alatt egész Magyarországot megszabadíthatjuk az ellenséges csapatoktót. De ehhez az kell, hogy az összes katonai parancsnokok, különbség nélkül, pontosan végrehajtsák azokat a parancsokat, melyeket kapnak. Szükséges tehát, hogy. a föRésstet Kovács Endre „Bem Jóxsef és a magyar szabadságharc" című munkájából vezérnek meglegyen a hatalma ahhoz, hogy csak olyan parancsnokokai alkalmazzon, akikre biztosan számíthat, különben a legjobb tervek meghiúsulhatnak — ezt már szomorúan tapasz taltam. Ha tehát azt akarja Kormányzó úr, hogy magamra vállaljam azt nagyon nehéz és kellemetlen felada tot, hogy mindenkit a maga helyére állítsak, s hogy úgy legyenek vezetve a csapatok, ahogyan azokat vezetni kell, akkor szükséges volna, hogy a képviselőház engem két hónapra teljhatalommal az összes csapatok pa rancsnokúvá nevezzen ki. A szovjet történetírás áltat az utób bi években felfedett történelmi adatok fényénél Bemnek e megnyilatkozását már semmiképpen sem tartjuk „vérmes optimizmusának. Kétségtelenül benne van Bem levelében a forradalmi harcos elengedhetetlen optimizmusa Is, — de ez a derűlátás alapos lényekre épült fel. Bizonyos azonban az is hogy Bem akkor, midőn a főparancsnokl tisztség elfogadásán gondotko dott, elképzeléseit, nem a maga erősen megfogyatkozott erdélyi hadseregére,, hanem az egész magyar hadsereg ak kori állományára alapozta. Bs nem feledkezett meg arról a segítségről sem amelyet a magyar-román kiegyezés küszöbön álló gyakorlati realizálása ígért katonai téren. Ha ehhez figyelembe vesszük azokat a jelenségeket, amelyek a cári hadseregben duló járványokra, damorulizáttságra és a cári birodalom belső helyzetére vonatkoztak, Bem derűlátását helyesnek és in• dokoltnak kell tartanunk. A Bem rendelkezésére álló erők természetesen nem voltak elegendők nagyobb feladatok elvégzésére. Neki magának annyi embere sem volt, hogy a 27.300 harcost számláló V. cárt hadtestet le tudja verni. Az adott viszonyok közt teljes harcászati sikernek kell tekinteni azt Is, hogy két hóna pon át sikerült megakadályozni Lüder set abban, hogy Erdélyből kijusson az Alföldre- A túlerővel szemben csodákat nem tehetett. Az egész nyári hadjárat folyamán három ízben győzött (július 20-án Sepsiszentgyörgyön és ,Kökös, 23-án Grozeszti, augusztus 5én Nagyszeben). A túlerővel szemben nem tudta-.megállni a helyét. Seges várnál hárdmszoros túlerővel vette 'el a küzdelmet s alul maradt. De még vesztes csatákban Is voltak bravúros teljesítményét; megzavarta az ellenség szándékait, maga után csalogatta az ellenfelet, s miközben kicsúszott szorításából, máris új váratlan helyzeteket teremtett számára. Július hónapban létrejött a megegyezés a légió kérdésében. Kossuth július 16-án Itözll Bemmel, hogy elogadta Baltesu és BollaC ajánlatát román légióról. Elfogadtam az elvet, detailok végett altábornagy úrhoz utalom őket. Ajánlom őket. Igen fontos. Ha ön Oláhországba vonul (mit szeretnék), a zászlóalj az avantgardeot képezhetné. A következmény felszámithatatlan volna", Balcescu ujjong; most már hiszem, hogy a szabadság ügye diadalmaskodni fog• Kossuth felszólítja Bemet, lépjen érintkezésbe az emigráns vezetőkkel, A román demokraták szeme előtt valóban káprázatos perspektívák nyílnak. Balcescu Ghicához írott levelében ilyennek látja a megegyezés következményeit: Bem Besztercénél megverte az oroszokat s kikergette az országból. Most Brassóba ment, honnan átmegy Oláhországba. Láttam sürgönyeit. Omer basát Is pénzzel meg fogják nyerni. Kevés Idő múlva Bemmel együtt Oláhországba fogok menni nagy haderővel így 8 millió román fog lábraátlni az oroszok ellen". Ez Balcescunak állandóan kísértő eszméje volt a Kossuttal folytatott tárgyalások idején, most úgy látja, elérkezett a cselekvés pillanata. A megegyezés szerint a légió parancsnoka Jancu lenne, kinek havasi románjait a magyar kormány látná el fegyverekkel. . A Jancuval vdló megegyezés mindenekelőtt katonailag könnyített volna Bem helyzetén, hiszen, mint Belcescu írja július 6-án, >,Bem kényszerül Jancu ellen szakadatlanul 10 ezer embert tartani". A következő lépés pedig Moldva és Havasalföld forradalmasítása lett volna. A két dunai fejetle lomségben ugyanis — miután 1848' ban h cárt csapatok a felkelést leverték — távolról sem ült el a forradal mi mozgalom• A cári csapatok pa rancsnokai, főleg az V, hadtest pa rancsnoka, Lüders jelentéseiben folyton szó van a forradalmi ügynökök működéséről. Moldva lakossága rendkívüli mértékben ellenséges magatartást tanúsított a cárt tisztviselőkkel izemben. A moldvai betöréstől tehát a cári kormánynak volt mit félnie. Nem kis mértékben keltett nyugtalanságot az a veszély Is, hogy a moldvai felkelés átterjedhet Galíciába, a szakadatlan összeesküvések színhelyére. A cári követek jelentései tele vannak félelemmel; attól taitanak, hogy Bem felkelése nem áll meg Erdély hatá raln, hanem áttör Galíciába Is. S valóban: Bem megjelenése Moldvában erős hatást gyakorolt az ottani lakosságra. A Cárt tevéitárakban fenn maradt ugy Tumanski nevű csinovnyik jelentésű a cári hadügyminisztérium lioz. Az akkori moldvai helyzettel kap csolatban azt írja, hogy Bemnek min den oka megvolt arra, hogy számítson a moldvai lakosság támogatására. „Lüders elfoglalja Brassót és Nagy szebent, közben Moldvát védtelenül hagyja. Bem oda masírozhat, ahová neki tetszik. Itt ezer rabló van. kik Bum megjelenésére várnak s azután ellenünk fordulnak• Bem átlépve Moldva határát az ojtózi-szorosból kiáltvánnyal fordul a-motdvat lakos sághoz, felszólitja a népet, hogy fogjon fegyvert, jöjjön zászlaja alá, együttes erővel űzzék ki a cári csupa lókat. A kiáltvány nem talál olyan kedvező fogadtatásra, mint. amilyent Bem remélt, ezért július 24-én Okná ról újabb proktamációt bocsát ki. Eredmény akkor sem mutatkozott. Bemnek vissza keltett sietnie, mert hire jött, hogy Ctam Gallas az ojtoziszoroshoz. közeledik s elvághatja őt Erdélytől. Hasonlóképpen megvalósítatlan maradt Bem másik terve, a galíciai lakosság megmozdltása. A galíciai betörés első konkrét terve még 1848 de (.emberében fogamzott meg Bem agyában, 5 maga vett fel az eszmét Kossuth előtt, de döntő fontosságot nem tulajdonit neki, mart nem törekedett ennek mindenáron való gyors meg valósítására. A probléma 1849 tava szán újból felmerül. Elsősorban ennek a tervbevett akciónak sikerét volt hivatva biztosítani-a Piotrowskí Utat szervezett lengyel légió. Ezért küld egy Időben Bem lengyel emisszáriusokat Galíciába. Kossuth is helyesli a tervet, melynek azonban a tisztikarban éles ellenzéke van. Igy élesen ellenezte a galíciai betörést Wysockt, akt szerint Galíciában a helyzet nem érett a forradalomra; nem támogatta a tervet Dembinski fetn. Kossuth álláspontja május elejéig az, hogy Dembinski törjön be Galíciába- Csak ekkor változik meg a helyzet: a Dunánál történő koncentráció ugyanis sok tartalékot vesz igénybe s a minisztertanács a galíciai támadást kivihetetlennek tartfa. A galíciai betörés kérdésében nem volna helyes Bemet egy nevezőre hozni a többi lengyel tábornokkal, elsősorban Wysockival és Dembinskivel. Bem a téli hadjárat kezdetekor komoly készülődéseket tesz ezirányban, gyalogságot szervez az osztrák táborok szökött lengyeljeiből és az erdélyi harcok befejezése után nyomban kész rá, hogy Galíciába törjön ,,a légiókkal, néhány huszársvadronnal és néhány tucat ágyúval". Bem és Pletrowski agltációja messze túlszárnyalta az erdélyi határokat, ámde Bem elsősorban Erdélyben kívánt végezni az ellenséggel, s ez sem volt könnyű, eladat. Amikorra a galíciai kérdés újra szóbakerült, az általános hadihelyzet kedvezőtlenre fordult. A hadműveletekhez hasonlóan sok önállóságot mutatott Bem a diplomáciai akciók terén is. Meg sem várva a magyar kormány jóváhagyását, már Nagyszeben és Brassó elleni hadmozdulatai idején megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy érintkezést találjon a Bukarestben székelő diplomáciai képviseletekkel. E kapcsolatok jelentőségét emeli az a körülmény, hogy a Debrecenbe menekült magyar kormány teljesen el volt szakadva a külföldtől. Bem sikerei 1849 tavaszán a magyar forradalom nemzetközi elis mertftése szempontjából rendkívül fontosak voltak. Kossuth Is tisztában volt ezzel, mégsem vette szívesen Bem önálló diplomáciai akcióit. Bemet azonban neh lehetett teljesen kikapcsolni: a Bukaresttel és Konstantlnápollyaľ fennálló diplomáciai érintkezések szükségszerűen az 6 vonalán futottak keresztül- Bem elsősorban a bukaresti angol és francia diplomáciai képviseletekkel teremteti kapcsolatokat Nem riadt vissza semmitől sem, csakhogy a francia éš az angot konzul segítségével tájékoztatást nyújthasson nyugatnak, elsősorban Franciaországnak és Angliának A francia konzulon át eljutott leveleiben ráirányítja a francia kormányköröli (jgyel• mét a magyar népnek Ausztria elleni alkotmányos harcára, n iáját tevékenységének értelmére és a cári beavatkozásra. Franduorsťágnak. mondfa Bem, minden eszközt fel kell használnia arra, hogy Ausztria és a cári Oroszország el ne fojthassák az alkot, mányos mozgat makit Rendkívül fontosnak tartotta Bem. hogy — mivel az akkori francia főkonzuliul, Ségurrel, nem tudott közelebbi kapcsolatot teremteni — egy francia közvétltőféle legyen közte, meg a francia kormány közt. Március 12-1 levelében, melyet Boulay de la Meurthe francia köztársasági elnökhöz intézett . egy francia konzul kiküldetéséi kéri Megütközve kérdezi, tiogy nem veszi-e észre Franciaország Kelet-Európának alkotmányosságáért küzdő nemzeteit? Március 22-én Ségur francia főkonzuh' tói főhadiszállására fran'ciii főkonzuli kir. Március SMH Cniquliouhtól, n* angol főkonzullól kér angol megfigyf tőt. ahhoz, hogy Konstantinápolyban megnőtt a magyarok iránti rokonszenv. A Magyarország és a Porta közti diplomáciai kapcsolatok megteremtése Bem elsőrendű feladatai közé tartozott. Március 23-án Fuad efendi török meghatalmazottnak küldött levelében kéri a török területekre menekült osztrák hadsereg lefegyverzését és török diplomáciai megbízottnak Erdélybe való küldését. Mint erdélyi főparancsnok üdvözli a török katonai parancsnokságot a dunai fejedelemségben A Porta jóindulatának megszerzésére Teleki Sándor személyesen megy Omer pasához, remek ajándékokkal (Zichyféle ékszerek). Általában Bem Igen sokoldalúan próbálja előmozdítani a diplomáciai kapcsolatok ügyét, nem rajta múlott, hogy az akkori helyzetben minden fáradozása hiábavaló voltA nagyhatalmak közt egy sem akadt, amely a magyar szabadságharc fenyegetett ügyének segítségére sietett volna. Bem mind katonai, mind diplomáciai téren a maga útját járta akkor is, amidőn a nagyszebeni és a nagycsűri csata után szinte csorbítatlan hittel áll a Szeged jelöl hátráló délmagyarországi hadsereg étére és még akkor is hisz, tárgyal és tervez, amikor Görgey már tetette a fegyvert. Hite és leleményessége akkor sem hagyják eh amikor szabadságharcunk már végső szakaszába lépett Bemet e/gyéb tulajdonságai mellett az emeli messze Görgey fölé, hogy a forradalom igazi katonájaként nem ismerte a kapituláció gundolalát Hiába küldte hozzá Lüders a parlamentereket, a forradalmi vezér végsőkig harcol Augusztus 9-én, mini a dél magyarországi hadsereg újonnan kinevezett főparancsnoka Temesvárnál átveszi Dembinskitői a hadsereg vezetését. Terve az, hogy a még használható csapatokat Erdélybe viszi, ott egyesíti a még meglévő erdélyi hadsereg maradványaival s megállítja a Maros-völgyében közeledő V cári hadiestet Ezzel a sereggel azonban már semmire sem ment. Temesvárnál a harcrakész magyar csapatoknak fifogy a lőszerük és. mire a döntő támadás megindulhatott volna, a magyar tüzérség várat. , , .,. „ ,, .„ tanul elnémult A visszavonulás refc r

f

í^TZt

lTT

eTl, J, ' ízetlen fi""- Bem lezuhan reménykedett. Felmerült aauaban *BU W(J/

> J

áUpere

cJ

t \

ör

t. Harci kedv

ét eménykedett. Felmerült agyában egy esetleges francia-velencei-magyar szövetség eszméje is. E remények természetesen alaptalannak bizonyultakBem erdélyi sikerei azonban alaposan megbolygatták a bukaresti diptomá cial testületéket. Különösen Bemnek Szeben és Brassó elfoglalása után a havasalföldi határokon való megjelenése keltett riadalmat. Heves harc fejlődött kl a körül, hogy küldjenek-e ügynököket Bemhez az egyes nyugati országok kormányai vagy ne küldjenek, ami gyakorlatban annyit jelen tett, hogy elismerjék-e a magyar forradalmi kormányt vagy sem. Bem erdélyi sikereire vezethető viszsza Grant angol diplomata Szebenbe érkezése, Grant, aki a cári csapatokkal érkezett magyar területre, itt nem cári katonasággal keres kapcsolatot, hanem környezetétől elszakadva, Bem liez siet. Bem felhasználja az alkalmat arra, hogy hírt adjon magáról a világ nak, tájékoztatást küldjön a harctéri helyzetről. E diplomáciát kapcsolat, akárcsak a többi próbálkozás is, nem vezetett nagyobb eredményre. Az uralkodó angol köröket nem lehetett rávenni arra, hogy megsegítsék a magyar forradalmat. Anglia I848~49ben az európai reakció egyik főtámasza volt. Maix szerint ,,szikla, melyen megtörnek a forradalom hullámai" Az Anglia és Ausztria között fennálló szoros kereskedelmi kapcsolatok egyenesen érdekévé tették Angliának, hogy Ausztriát, mint legfőbb keleti szövetségesét, megvédje. Szüksége volt az rős, egységes Ausztriára — Franciaországgal és Oroszországgal szembenAz angol uralkodókörök érdekeit semmiféle diplomáciai akció nem tudta elhallgattatni. Bem Konštántinápolyon keresztül hiába próbálja, Dudley Stuart révén, meggyőzni az angolokat arról, hogy kereskedelmi érdekük a lengyelekkel és magyarokkal való öszszefogás. Pedig az ügy érdekében a hadvezér kész volt önkéntes tiszteket is felfogadni, jó fizetéssel. Komoly erőfeszítéseket tett Bern a török semlegesség megváltoztatására is, A törökök támogatásának megszerzése a magyar forradalom számára nagyfontosságú dolog lett volna, Bem győzelmei sokban hozzájárultak ez sem töri meg Visszatér Erdélybe, hogy kibékítse Jancut, — a .,havasok királyát" és a románokkal együtt újra felvegye a harcot a cárt seregek elten. A tél meghozhatja a döntő fordulatot. Augusztus közepén rajta kívül már alig bízik vafckl az erdélyi hadsereg talpraállltősában. Augusztus 14-én Facseten fogadja a láncútól érkező Murgut Az eredmény nem kielégítő. A román tribünök egyrésze aggodalmaskodik, egyhavi gondolkodási időtkérnek. „Csak 48 óráig tudok várni. Szánom a románokat", feleli Bem. Majd kifejti tervelt- ..En seregemmel Erdélybe húzódok, kiverem az ellenséget. Erdély természetes vár, megszállóm. a bejáratokat, f el szaporítom seregemet, 120 ezer emberre, azzal kiverem a császárMat Magyarországról- Ezalatt Törökország 300 ezer emberrel beront Oroszországba/" Másnap érkezik Kmelty tábornok távirata. Liechtenstein herceg, császári hadtestparancsnok felhívása a fegyverletételre azzal, hogy Görgey Világosnál kapitulált Ezzel az utolsó remény is elenyészett. A szabadság hós védelmezőjének útja ezzel még nem ért véget. Facsetről ökrösszekér belsejében, súlyos sebesülésekkel, magas hegyi utakon Törökország felé tart, Viddinben, ahová társaival együtt a török hatóságok irányítják, megélhetésük biztosítva van. de szabadságuk nem, Bem a szabadmozgás és a várható ésetleges török-orosz konfliktus reményében áttér a mohamedán hitre s mint Murád pasa, a szultán szolgálatába áll. Ennek ellenére 1850 október 30-án többedmagával elindítják Ázsia felé. Sumlában a török tüzérség parancsnoka lesz, haditerveket dolgoz ki, erősen bízik a közbli török-orosz összeütközésben. S valóban, e reményei nem indokolatlanok, de magát az összeütközést Bem már nem éri meg Még egy utolsó csatában vesz részt, az aleppóiak tüzérségét vezeti a városi ostromló arabok ellen, 1850 december 10-én hunyt el, az orvosi jelentés Szerint „a klima és legyengült szervezete következtében"-