Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-12 / 88. szám, szombat

Stefán János viszonozza népi demokráciánk gondoskodását Stefán János, a gömöri vasércbányák élmunkása, még egészen fiatal, alig 26 éves. Ennek ellenére már szép munkaeredményekkel dicsekedhet. Normáját átlagosan 130 •—150 százalékra teljesíti. Örömmel dolgozik. Munkájáért meg is becsülik, amit az bizonyít a legjobban, hogy ö is-kapott azokból az új munkáslakásokból, amelyeket most építettek a bányászok részére. Stefán elvtársat, aki ma már mint vájár dolgozik, új otthonában kerestük fel, ahol örömteli légkörben találtuk édesanyjával, feleségével és két gyermekével együtt. Megkértük, beszéljen valamit életéről és munkájáról. Jancsi, aki résztvesz a most indult kétéves esti hutman-iskolán és akit munkatársai politikai iskolára is jelöltek, mondanivalóján nem gondolkozott sokat. Fiatal korát meghazudtolva, komolyan, megfontoltan beszélf. — Ahogy az életben minden összefüggésben, szoros kapcsolatban van egymással, úgy az én munkaeredményeimnek is előzményei vannak. Hogy mai örömeim érthetővé váljanak, a múltba kell visszamennem és szólnom kell akkori életemről, — Apámat betegsége miatt nem vették fel a bányába. Mivel állandó munkája nem volt, rákényszerült, hogy az urakhoz járjon fát vágni. Sokat dolgozott, de munkájáért jóformán semmit sem kapott. Alig keresett valamit. A nagy gondot, a nehéz életet nem is bírta soká. Hamar a földbe került A kenyérkereső nélkül maradt családra ezután még nehezebb napok vártak. A teher legnagyobb része anyámra nehezedett, akinek más házakhoz kellett járnia dolgozni, hogy keresetéből gyermekeit nevelhesse. Talán mondanom sem kell, hogy ilyen körülmények között milyen volt életünk a régi világban. — Hogy a család helyzetén enyhítsek, abbahagytam az iskolát és egész fiatalon én is dolgozni mentem. így hamar megismerkedtem a kapitalista munkadók bánásmódjával és ha ma becsületesen dolgozok, és ha szép eredményeket érek el, ezt annak lehet tulajdonítani, hogy ismerem a mult és a jelen közötti különbséget. Tudom nagyon jól, hogy milyen volt a helyzetünk akkor és milyen most. Tudom azt is, hogy megváltozott életkörülményeinket | kinek köszönhetjük és hogy miért dolgozunk. — Népi demokráciánk gondoskodását munkával viszonzom. Normámat eddig még mindig 100 százalékon felül teljesítettem. Hogy értem ezt el? Erre csak ezekkel az egyszerű szavakkal felelhetek: becsületes munkával! Munktársammal együtt megértettük munkánk fontosságát s igyekszünk úgy dolgozni, hogy a munkaidőt a leggazdaságosabban kihasználjuk. — Eddig a Mária-bányában dolgoztam. Most átkerültem a Szadlovszky-terepre. Itt mélyfúrásnál dolgozom. Egy nagyon jó orosz mélyfúrógépem van, amivel öröm a munkát végezni. A gép árammal megy és az az előnye a sűrített levegővel használt gépekkel szemben, hogy nagyobb a teljesítménye és könyebb vele dolgozni. Ennél a munkánál szintén szép eredményeket érünk el. De igyekszünk is, mert tudjuk, hogy munkánkkal — mellyel hozzájárulunk hazánkban a szocializmus felépítéséhez — védjük a békét is. Előreláthatólag körülbelül ebben a hónapban is meglesz a 140—150 százalékunk. Stefán János szavaiból ki lehet érezni az örömet, de ez érthető is. Nagy szó az, ha valaki sokszáz méterre a föld alatt 150 százalékra teljesíti normáját és ezzel hozzájárul a béketábor megerősítéséhez. Stefán János pedig már nem egyszer csinált ilyen teljesítményt és a jövőben sem akar hátramaradni. Hogy miért? Erre már válaszolt. Azért, hogy viszonozza népi demokráciánk gondoskodását! Balázs A. Béla. Csehszlovákia népe elítéli az imperialisták Koreában folytatott baktériumháborúját A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége Koreába kiküldött bizottságának jelentése az amerikaiak Koreában elkövetett gaztetteiről fokozott felháborodást keltett a világ békeszerető embereiben. Az amerikai zsoldosok embertelen gaztetteiről szóló bizonyítékok további haragos tiltakozásokra indították polgárainkat az imperialisták barbársága, a koreai lakosság legyilkolása ellen. A LITOMERICI ÉSZAKCSEHORSZÁGI MALMOK nemzeti vállalat alkalmazottai Egyesült Nemzetek Szervezetéhez beküldött tiltakozó határozatukban követelik, hogy azonnal szüntessék meg az amerikaiak gyalázatos háborúját és hogy a koreai polgári lakosság legyilkolásában résztvevő bűnösöket állítsák nemzetközi bíróság elé. A CSEHSZLOVÁK ÚJSÁGÍRÓK prágai klubjában szerdán dr. Ján Mukarovský egyetemi tanár beszélt a Világ Béketanács oslói üléséről, amely újabb bizonysága volt a békeharc fokozódásának. Az ülés tárgyát az általános nemzetközi helyzet képezte, ezért a békeértekezlet jelentős részét az amerikaiak által Koreában folytatott baktériumháború foglalta le. Azután Nyugat-Németország és Japán újrafelfegyverzése, a gyarmati és félgyarmati országok nemzeti függetlenségének kérdése és a lefegyverzés problémája került szóba. Az amerikai támadók koreai gaztetteiről Kuo Mt^Zso kínai író beszélt a Világ Béketanácsa előtt. Beszédéből kiyistf, hogy az USA kormánya már rásrfta készült a baktériumháborúra. Koreában 268 községre 2000 különféle járványterjesztő baktériumbombát dobtak le. Az amerikaiak régebbi készülődését a baktériumháborúra az is bizonyltja, hogy a liszinmanista hadsereg tagjait és az amerikai katonákat beoltották sárgaláz, kolera és más betegségek ellen. 1947 óta egyszer sem fordult elő Koreában egyetlen koleraeset sem. Hogy miért oltották be az amerikai katonákat e betegségek ellen, az több, mint világos. Yves Farge francia kiküldött rámutatott arra, hogy feleletül az amerikai nyomásra, mindenütt nő, növekszik a nemzeti függetlenségért indított küzdelem. A Világ Béketanács kiküldötteinek beszámolóiból kitűnt, — mondotta Murakovský tanár — hogy a világbéke arcvonala állandóan növekszik s az imperialisták gyarmati politikája vesztüket jelenti. Hazánk dolgozói is fokozzák tiltakozásukat a koreai baktériumháború ellen. Az üzemek kiváló dolgozói, tudományos életünk képviselői, orvosaink és mindazok, akik egész életüket az emberiség érdekeinek szentelik, felemelték tiltakozó szavukat tiltakozásul az emberiesség szörnyű megcsúfolása ellen. PROFESOR Dr. JIRI BRDLIK, a prágai Károly-egyetem gyermekklinikájának főorvosa, a következőket jelentette ki: Ha visszatekintek egész életem gyermekorvosi jnunkájára, s összehasonlítom, hogyan állt a gyermekgondozás 40 évvel ezelőtt és hogyan áll ma, az embernek megszédül a feje attól, hogy mi mindenünk van ma, amiről ezelőtt nem is álmodhattunk. Mint gyermekorvos, egész életemben a gyermekfertőzőbetegségek tanulmányozásával és leküzdésével foglalkoztam és ez az igyekezetem most kudarcba fulladna a baktériumháború terjesztésével? Ezzel minden gondolkodó embernek szembe kell állnia és tiltakoznia. Ha békében dolgozhatunk gyermekeink érdekében, szép jövő ígérkezik számukra! Más szóval a béke megőriz mindent nekünk, a háború mindenünket elpusztítja. KOZLOK LÁSZLÓ, RIMASZÉCSRÖL a következőt írja: Az amerikai katonák nem tudják miért harcolnak Koreában. A töke urainak hasznát védik és ebbeli igyekezetükben nem riadnak vissza az olyan aljas eszközöktől sem, mint amilyen a járványos betegségeket okozó baktériumok terjesztése. A koreai néphadsereg hősi harcával és a világ békeszerető népei bátor kiállásukkal megakadályozzák gaz terveiket és győzelemre juttatják a béke ügyét. Rozsnyói bányászok fogadalma a moszti sztrájk emlékére „Egység, harc, győzelem!" E jelszó jegyében tartotta meg a rozsnyóbányai üzemi szakszervezet aktíváját az állami gimnázium nagytermében. A gyűlésre a rozsnyói bányavidék bányászai és műszaki dolgozói nagy számban jöttek el, hogy megemlékezzenek a húsz év előtti nagy északcsehországi bányász-sztrájkról. Az akkori bányabárók 18.000 bányászt akartak elbocsátani és a már amúgyis alacsony béreket 30 százalékkal leszállítani. Akkoriban csak három napot dolgoztak a bányászok és óriási volt a munkanélküliek száma. A Kommunitsa Párt Gottwald elvtárssal az élén vezette a munkásság ellenállását, amely harc egység és győzelem jegyében folyt le és eredménnyel járt, A kapitalista kézben levő fegyvere* erők belelőttek a tüntető bányászokba. Három fiatal bányászéletet oltottak ki a gyilkos golyók. A rozsnyói aktíva résztvevői hálás szívvel emlékeznek vissza a mozgalom drága halottaira és egy perces vigyázzállásban tisztelegtek emléküknek. A bányászol? Steiner elvtárs beszéde után élénk vitába kezdtek. Megemlékeztek a múltról, amikor a rozsnyói bányavidéken is munkanélküliség és nyomor volt. A múlttal szembe állították a jelent, amikor a bányász a legmegbecsültebb építője szocialista hazánknak. Sok hozzászólás volt a rozsnyói üzemek összesített tervének teljesítéséhez is. Petro elvtárs, a Mária-bánya dolgozója ígéretet tett, hggy évi tervüket Gottwald elvtárs születése napjának tiszteletére 105%-ra fogják teljesíteni. Az alsósajói üzem nevében Gencsi elvtárs szólalt fel, aki beszámolt arról, hogy az alsósajói bányászok teljes számban bekapcsolódtak a május előtti mtmkaversenybe és gyönyörű sikereket értek el. Márciusi tervüket 101.3%-ra teljesítették, ami nagyon figyelemre méltó eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy a bánya elégtelen előkészületek miatt az első két havi tervét nem tudta teljesíteni. Márciusi tervteljesítésükkel elmaradásuk egyrészét már kipótolták, és megvan a remény ahhoz, hogy május l-re teljesen behozzak ei^ra^ásiAljat, Megtaláltam munkámban az igazi örömet — mondja Tóth elvtárs a HUK0 építésén Gyönyörű napfényes az idő, a tavaszi szellő már csak enyhén fújdogál. A hatalmas háztömbök téglafalai úgy ragyognak a napsütésben, mintha hatalmas, vörös posztószönyegek lennének szárításra kitéve. A munkások lendületesen és odaadással dolgoznak. Mindannyian becsületesen részt akarnak venni a város felépítésében. Vidám kiáltozásaik összekeverödnek a teherautók állandó dübörgésével, a betonkeverő gépek és a daruk fogaskerekeinek csikorgásával. Mindenütt lázas munka folyik. Öreg mesterek és fiatal segédek kezei alatt egyformán ég a munka. Téglát téglára rakva rohamosan nőnek a háromemeletes háztömbök téglafalai, párhuzamosan a Kohászati Kombinát építésével. — Betont — kiáltja az egyik mester. Lent a munkások nagy, betonnal telt vödröt erősítenek a daru acélkötelére és hangosan válaszolnak: — lehet. Motorzúgás hallatszik, fogaskerekek csikorognak, a hatalmas daru acéltornyából a szakképzett darukezelök ügyesen emelik magasba a nehéz vödröt és biztos kézzel irányítják a mester felé. Helmeci elvtárs, a 20 éves, derűs arcú darus mindig bátran és nyíltan néz az emberek szemébe és kereken megmondja véleményét, ha hiba kiküszöböléséről van szó. Már másfél hónapja kezeli a darut, teljesen tisztában van az összes alkatrészekkel. Azelőtt mint géplakatos dolgozott a HUKO-n, de megtetszett neki a hatalmas gép, amelyet a Szovjetunió dolgozói küldtek. Tele munkakedvvel és akarattal iparkodik kötelességének eleget tenni és a rábízott feladatokat teljes egészében elvégezni. Becsületes munkájának meg is va,n az eredménye, mert a többi darusok között az első helyen áll tervét mindig 100%on felül teljesíti. Ma azonban a szokottnál is jobb kedve van. Két fiatal elvtársat tanít a daru kezelésére, akik most kerültek ki a kéthetes munkaiskolából. Tóth Árpád és Hajducsek Tibor elvtársak együtt jelentkeztek az iskolába, mint jóbarátok közösen beszélték meg az iskola vezetőjével, hogy daruhoz szeretnének kerülni ós felelősségteljesebb munkával is megbirkóznak. Az iskolavezető ebbe minden további nélkül beleegyezett. Most itt vannak a hatalmas daru tornyában, ahová oly régóta vágyódtak és figyelmesen hallgatják Helmeci elvtárs szavait, aki a legnagyobb készséggel, legaprólékosabban megmagyarázza a dar

u minden egyes alkatrészét, karbantartását és kezelését. Tóth Árpád 18 éves kistárkányi lakos. 1951 szeptemberében jött a HUKO Kombinát építkezésére dolgozni. Mint géplakatos kezdte a munkát, de amint mondja, valahányszor a daru acéltornyára nézett, valami különös vágyódás fogta el a hatalmas gép után. — Jelentkeztem és most itt vagyok és örömmel kezelem a motor kapcsolóját, mert most érzem csak igazán, hogy megtaláltam munkámnak igazi értelmét — mondja Tóth elvtárs. Ezen a véleményen van Hajducsek Tibor is, áki katonai szolgálata után jött a HUKO-ra dolgozni. — Ma már nem úgy van, mint a múltban, — jelenti ki Hajducsek Tibor — amikor a fiatalok tehetségét, fejlődését teljesen elnyomták a kaipitalisták. A dicső szovjet hadseregnek köszönhetjük, hogy mindenkinek kinyíltak az iskola kapui és a fiatalok képességük és tehetségük szerint tanulhatnak és választhatnak olyan mesterséget, amelyhez kedvük van. — Igaz, elővigyázatosnak és figyelmesnek kell lennünk — folytatja — mert az ember nagyon könynyen elsodorhat akárkit ilyen nagy géppel. De a két fiatal elvtárs kötelezettséget vállalt hogy úgy a munkásokért, mint a gépért felelni fognak és a műszakot a leggazdaságosabban kihasználják, mert tudják hogy becsületes jó munkájuktól függ az ötéves terv negyedik évének teljesítése. Karcagi László Kínevezték a bécsi Nemzetközi Gyermekvédelmi Konferencia csehszlovák küldöttségének tagjait Áprilig 12—16-án tartják meg a bécsi Musikvereínsaal-ban a Nemzet, közi Gyermekvédelmi Konferenciát. Csehszlovákiát ezen a tiéke szempontjából igen jelentős és rendkívül fontos konferencián többtagú küldöttség fogja képviselni, amelyet prof. dr. Jozef Ványa, a Csehszlovák Gyermekvédelmi Bizottság elnöke és a Nemzetközi Védnökségi Bizottság tagja, a prágai Károly Egyetem pedagógiai fakultásának dékánja vezet. A küldöttség tagjai: Ruzsena Petrá. ková, a lidicei helyi nemzeti bizottság elnöke, akinek 3 gyermekét hurcolták el a nácik, Anna Hrubá, a Csehszlovák Gyermekvédelmi Bizottság titkára, Alois Polednyák, a pionír újság főszerkesztője, Miloszlav Diszman, a gyermekrádió dramatikai együttesének vezetője, a Csehszlovák | Gyermekvédelmi Bizottság tagja, MUDr. Otakar Tayschl, a brünni gyermekklinika főorvosa, Antonin Fiala a Nemzetgyűlés alelnöke és a Gyermekvédelmi Bizottság tagja, MUDr. Artúr Novák, a pozsonyi gyermekklinika főorvosa, Pavel Csabák, a Detva-Krivan-i középiskola igazgatója, MUDr. Jri Blecha, Anton Tencer, a csehszlovák építészeti üzemek államdíjjal kitüntetett kőművese, a köztársasági érdemrend viselő je, Bozsena Holecsková képviselő, a Nemzetgyűlés kulturális és külügyi bizottságának tagja, MUDr. Jaroszlava Michalicsková, pozsonyi gyermekorvos, 3 gyermek anyja és Milusa Szvatonyová, a Svoboda kiadóval, lalat szerkesztője, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség koreai bizottságának titkára. A csehszlovák állampolgárság hontalanoknak való visszaadása vagy megadása Némely kerületekben majdnem az összes hontalanok tömegesen kérelmezték a csehszlovák állampolgárság isszaadását és megadását és így kinyilvánították a kérvény benyújtásával, az állampolgársági fogadalom letételével, és az előírt polgári okirat beszerzésével, hogy kormányunk sztálini nemzetiségi politikáját hathatósan támogatják. Alkotmányunk és törvényeink azon magyar és német dolgozóknak, akik csehszlovák állampolgárságukat annakidején a törvényes előírások alapján elvesztették, ennek újból való megszerzésére széleskörű lehetőségeket nyújtanak. Dolgozóink nem maradhatnak hátra és azok, akik eddig bármilyen okból meg nem tették, 1952 április 30?jg benyújthatják a járási Nemzeti Bizottságnál a csehszlovák állampolgárság visszaadása, vagy megadása iránti kérvényeiket és ezzel a tettükkel is a közeledő Munka ünnepe alkalmából kinyilváníthatják, hogy a haza felépítésébe, védelmébe és a világbéke megszilárdításába teljes mértékben bekapcsolódnak. A Nemzeti Bizottságok, Akció Bizottságok, tömegszervezetek, népi szövetkezetek és az üzemek vezetői viszont tudatában vannak annak, hogy a benyújtott kérvényeknek a szocialista törvényesség szellemében való gyors elintézése külpolitikánkat és a világbékét is megszilárdítja. A kérvényeket nem kell okmánybélyeggel ellátni és elintézésükkel kapcsolatban semmiféle illetéket nem írnak elő.