Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-09 / 85. szám, szerda

6 01 SZ O 1952 április 44 A járási konferencia után új tapasztalatokkal gazdagodva, értékes kötelezettségvállalásokkal indul munkába a járás egész párttagsága M'ir a kora reggeli órákban lelkesedéssel és fegyelmezetten gyüle­keztek a küldöttek a járási Nemzeti Bizottság feldíszített nagytermé­ben. Vyletel elvtárs, a járás vezető titkára, gondosan, kritikailag és önkrilikailag jól felépített beszámolójában részletesen kitért a járási partéiét valamennyi problémájára. Különös figyelmet szentelt be­számolójában az ötéves terv telje­sítésének városban és falun egy­aránt. Sorra vette a járás üzemeit, értékelte azok teljesítményeit, érté­kelte a szocialista munkaverseny­ben legjobb dolgozóit, a legjobb egységes földműves szövetkezeteket, a legjobban dolgozó üzemi és helyi pártszervezeteket, de ugyanakkor kritikailag bírálta mindazon szerve zetek — helyi nemzeti bizottságok és tömegszervezetek munkáját, amelyek feladataik teljesítésében el­maradtak. Rámutatott a termelési és be­szolgáltatási kötelezettségeket leg­jobban teljesítő egységes földműves szövetkezetekre, de bátor kritikával rámutatott mindazon községekre is, amelyek ezt a legnagyobb hazafias kötelességet nem teljesítették. Beszámolójában különös súlyt he­lyezett a népi igazgatásban dolgozó kommunisták munkájának értékelé­sére és megállapította, hogy bár az elmúlt esztendővel szemben ezen a téren is lényeges javulás könyvel­hető el, a népi igazgatás szerveinek meg k'ell javítani munkájukat és ki kell küszöbölniök mindazon hibá­kat, amelyek az áruló Slánsky és aljas brndája kártevő munkájának a következményei. ' Beszámolójának jelentős részét a kádernevelés, káderképzés, a tö­megpolitikai munka, az évi pártis­kolázás kérdése képezte. A járási konferencián megjelent küldöttek közül a vitában összesen 67.en vettek részt. Derencsény községből Sramko Paula elvtársnö, dolgozó paraszt­asszony szólalt fel, aki rámutatott arra, hogy az ottani egységes föld­műves szövetkezetben a munka hosszú időn keresztül nehezen ment és csak a jól megszervezett Párt­iskolázás Éve segítségével tanulták meg azt, hogy a kulák a falusi dol­gozó nép legnagyobb ellensége és ha be is lép az Egységes Földműves Szövetkezetbe, ezt csak azért teszi, hogy bomlasztó munkáját a szövet­kezeten belül folytathassa. Ezt csi­nálták Derencsény községben is, de a Párt tanítása nyomán most meg­változott a helyzet, a befurakodott kulákokat a szövetkezetből kizár­ták és most a dolgozó parasztok fokozzák az éberséget és vigyáznak rájuk hogy ne öljenek feketén és hogy termelési és beséolgáltatási kötele­zettségeiket teljesítsék. Albert Istán, a gazdasági kombi­nát dolgozója értékes felszólalásá­éban arra mutatott rá, hogy a gaz­dasági kombinát 300 dolgozója má­juselőtti kötelezettséget vállalt, hogy május l-re, a dolgozók legna­gyobb ünnepére, brigádmmikával 200 sertés hízlalására alkalmas hizlaldát építenek, azonban az illetékes hatóságok egyik helyről a másikra küldözik a kombinát vezetőit és bürokratikus intézkedésekkel szinte lehetetlenné teszik, hogy eme értékes kötelezett­ségvállalásukat teljesíthessék. Lehoczky Pál felsőpokorágyi dol­gozó paraszt, az egységes földmű­ves szövetkezet vezető tagja arról számol- be. hogy eleinte az ö köz­s é lükben is igen nagy nehézségek voltak, de jó felvilágosító munkával mind jobban és jobban sikerült népsze­rűsíteni a szövetkezeti gondolatot és az egységes földműves szövet­kezetnek ma már 4 munkacso­portja van, melyek élére a leg­jobban dolgozó kis- és középpa­rasztokat tették. Rosko József, a járási párttitkár­ság pártmunkása a pártmunka leg­fontosabb kérdéseit felölelő hozzá­szólásával a járási konferencia egyik legjobb felszólalója volt. Rá­nmtatott arra, hogy a legjobb magyar dolgozóknak a Pártba való felvétele kérdését a járási pártbizottság is igen kevés figyelemre méltatta. Megemlítette Szabó István magyar nemzetiségű malommunkás esetét, aki igazolványát 1950-ben valami­lyen okból kifolyólag a járási tit­kárságnak adta át, az ott egysze­rűen eltűnt és hiába sürgette ö ma­ga. majd pedig az üzemi pártszer­vezete az igazolvány visszaadását, az a mai napig sem került elő. Rosko elvtárs felszólalásában külö­nös figyelmet szentelt az osztály­harc kérdésének és több kulákot leplezett le, akik súlyosan akadá­lyozzák a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet megvalósí­tását a falvakban. Megemlítette, hogy Habodász Bar­na 32 hektáros kulák Détér község­ben eltitkolt két darab borjút és azokat eladta, nem szolgáltatott be 445 kg sertéshúst, 326 kg marha­húst, 3.700 liter tejet, 419 drb tojást és 152 kg olajos magvat. Sallay Gábor 19 hektáros péter­falai kulák nem szolgáltatott be 265 kg sertéshúst, az állattenyész­tési tervet pedig csak 50 százalékra teljesítette. Köböl Béla péterfalai 15 hektáros paraszt eltitkolt 2 drb. borjút és 270 kg olajos magvat, nem szolgáltatott be 250 kg sertéshúst. A tenyésztési terv szerint 10 sertést kellett volna nevelnie, ezzel szemben mindössze három sértést nevelt. Ezeket a súlyos hibákat a párt­szervezet és a helyi nemzeti bizott­ság- felelőtlen munkájának tulajdo­nítja. / Laciák Márton éles bírálatban ré­szesítette a feledi traktorállomás munkáját és rámutatott arra, hogy hosszú ideig nem tudtak rájönni, tulajdonképpen mi akadályozza a traktorállomás eredményes munkáját amíg végre megállapították, hogy több kulák gyermeke és hozzátarto­zója volt alkalmazva a traktorállo­máson, akii; sehogyan sem akartak beleilleszkedni a szocialista építés munkájába. Livo elvtárs, a Polana-textilüzem vezetője felszólalásában rámutatott arra, hogy 1952 január havában az üzem csak 96%-ra tudta teljesíteni a tervet és pedig azért mert rossz anyagot kaptak felszövésre és mert áramkimaradás miatt jelenté­kenyszámú munkaórát veszítettek el. Önkritikailag elismerte hogy az üzemi pártszervezet a tömegpoliti­kai munkának nem szentelt kellő figyelmet és enjiek következtében Sl'enge a munkaerkölcs is. A járási pártbizottságnak a jövőben többet kell törődnie az üzemmel és segíte­nie kell az üzemi pártszervezetet munkájában. Szűcs elvtárs a kerületi útépítési igazgatás üzemi pártszervezete ne­vében szólalt fel. Az üzemben levő hibákat annak tulajdonította, hogy az üzemi pártszervezet nem dolgo­zik igazi bolsevik szellemben. Az üzem a tervet a mult évben időelött teljesítette, éspedig 119%-ra. Hibáz­tatta felszólalásában, hogy a járási nemzeti bizottság nem szentel fi­gyelmet az útépítés komoly munká­jának. A konferencia másik legértéke­sebb felszólalója Bartik elvtárs, a Veisősziklási EFSz elnöke volt, aki rámutatott arra. hogy a munkaegységek után kifizetett pénz és természetbeni jutalmak­nak köszönhető, hogy a felsőszik­lási EFSz-ben a dolgozó parasz­tok élete jobb, könnyebb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoké. Az EFSz-ben szocialista munkaver­seny folyik és már több olyan tag van, akik a Szovjetunió mezőgazda­ságának technikáját elsajátították. A felsösziklási EFSz a járásban több magasabb típusú EFSz-t hívott ki versenyre, így a rimaszombati IV. típusú EFpz-t is, amely a verseny­kihívást elfogadta. A meggyőző és felvilágosító mun­ka a községek kis- és középparaszt­jai között tovább folyik s ezzel a munkával nem hagynak fel az EFSz dolgozói, amíg az egész község pa­rasztsága nem lesz aktív tagja a szövetkezetnek. Koziner Imre elvtárs részletesen foglalkozott a pártiskolázás kérdésé­vel és kihangsúlyozta, hogy a legna­gyobb hiba az, hogy igen sok elvtárs, sőt funkcionárius is, lebecsüli az el­méletet és a párttagság ideológiai színvonalának fejlesztését. Meg kell javítani a pártiskolázás munkáját, mert a pártnak a nagy feladatok elvégzéséhez újabb káderekre van szüksége és itt igen fontos szerepet tölt be a Pártiskolázás Éve. t A Csemadok munkájáról értékes felszólalásban számolt be a Csema­dok kerületi titkára, Varga elvtárs, aki rámutatott arra, hogy több köz­ségben a Csemadok munkájának ki­fejlődését erősen akadályozza az egyes magyar elvtársait helytelen né­zete. Megemlíti, hogy Serke és Simo­nyi községekben az akadályozza a munkát, hogy a magyar ^Ivtársak azért nem lépnek be, mert — amint mondják — kulákok is vannak a Cse­madok szervezetben. Az ilyen oppor­tunista álláspont erős fékezője a Cse­madok szervezetek kiépítésének, hi­szen éppen azért kell a magyar elvtársaknak aktív munkát folytatni a Csemadokban, hogy az oda nem való elemeket mielőbb eltávolíthas­sák. Szabó István elvtárs, Koziner elv­társat kritizálva azt mondotta, hogy Koziner elvtárs, aki igen fejlett tag­ja a pártnak, ahelyett, hogy régi elv­társakat kritizál, helyesebben tenné, ha közvetlenül velük beszélné meg a hibákat. Kifogásolta azt is, hogy Koziner elvtárs két olyan egyént tá­mogatott, akik azt osztályhelyzetük­nél fogva nem érdemelték meg. Értékes felszólalók voltak még, Éliás József elvtárs, a járási nemze­ti bizottság elnöke, aki a népi igaz­gatás kérdéseivel foglalkozott, to. vábbá Járosy elvtárs tanfelügyelő, aki az iskoláztatás problémáinak szentelte felszólalását és Tjth elv­társ, aki a népi egészségügy megja­vításával foglalkozott. Ha figyelembe vesszük, hogy 67 küldött vett részt a vitában, megálla­píthatjuk, hogy a konferencián a kül­döttek politikai, gazdasági, kulturá­lis életünk minden problémájával foglalkoztak és kifogás tárgyává csak azt lehet tenni, hogy a küldöt­tek tartózkodtak bátor kritikát gya­korolni a járási bizottság iriUnkájá­val szemben, noha a vezető titkár beszámolója erre megadta a módot és az alkalmat. A küldpttek kötelezték magukat, hogy visszatérve munkahelyeikre és szervezeteikbe, mindenekelőtt megja­vítják a pártszervezetek munkáját. Megerősítik az egységes földműves szövetkezeteket, áttérnek magasabb típusú termelési formákra — EFSz­eket alakítanak ott, ahol ilyenek még nincsenek, de megvannak az előfelté­telek, — hogy a szövetkezet tagjai közösen fogják megművelni a földe­ket és hogy mielőbb magasabb típus­ra fognak áttérni. Kötelezték magu­kat, hogy szervezeteikben megjavít­ják a munkát, fokozottabb figyelmet fognak szentelni az alapiskoláknak és a marx-lenini köröknek, hogy azokon keresztül emelhessék a párttagság politikai és eszmei színvonalát. Tervünk túlteljesítésével válaszolunk Üzemeink, iskoláink, hivatalaink és más intézményeink dolgozói na­ponta küldik tiltakozó távirataikat és határozataikat Görögország' prá­gai követségéhez, valamint az USA prágai nagykövetségéhez, amelyben kifejezik mély felháborodásukat az emberi jogok durva megsértése, más államok ügyeibe való beavat­kozásért és a szabadságért küzdő görög nép legjobb fiainak legyilko­lása miatt. A NAGYKESZI ÉS CSALLÓKÖZ­ARANYOSI iskolák tanítványai a következőket írják: „Mély felháborodással vettük tudomásul a görög nép hőseinek Nikosz Belojannisz és többi társai gyalázatos meggyilkolásának hírét. A mi iskolánk e gaztettre úgy vála­szol, hogy fokozott erővel és szor­galmasabb hazafias munkával fog dolgozni a béke és a világszabadság megteremtéséért". A GÜTAI MAGYAR TANNYELVŰ KÖZÉPISKOLA tantestülete és tanuló ifjúsága az USA prágai nagykövetségéhez a következő táviratot intézte: ,,A gú­tai magyar tannyelvű középiskola tantestülete és tanuló ifjúsága meg­döbbenéssel vette tudomásul, hogy a görög kormány az amerikai im­perialisták nyomására kivégezte Nikosz Belojannisz elvtársat és tár­sait. Az ö vérük kiontásával több lett azoknak ez áldozatoknak a száma, akiket az imperialisták a békétől és a népek szabadságától való dühödt félelmükben kivégez­tek. A görög kormány imperialista gazdáival együtt arra az útra lé­pett, amelyen a fasiszta Németor­szág járt. Okuljanak az imperialis­ta neofasiszták elődjeik dicstelen történetéből, mert ha folytatják ezt a politikát, ugyanarra a sorsra jut­nak, mint a fasiszta Németország, Truman úr pedig úgy végzi be szé­gyenteljes pályafutását, mint Hitler nevű elődje". Görögország prágai követségének küldött levelükben ezeket írják: „A gútai magyar tannyelvű középisko­la tantestülete és tanuló ifjúsága megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a görög kormány a népek ha­talmas tömegeinek tiltakozása el­lenére vak őrületében kivégezte Be. lojannisz élvtársat és társait. A görög kormány ezzel kifejezte azt, hogy a nyugati imperialisták háborús céljainak szolgálatában áll és ellensége a görög nép szabadsá­gának és a világ béke táborának. A görög kormány ezzel a gaztettével nem gyengítette, inkább erősítette a béketábort, minden becsületes béke­szerető ember még jobban dolgozik és harcol a békéért és még jobban gyűlöli azokat, akik békéjére, sza­badságára és boldogságára' törnek". A KAKASLOMNICI ÁLLAMI BIRTOK dolgozói hasonló tiltakozó távirat­ban adtak kifejezést felháborodá­suknak a görög kormány szégyen­teljes meghunyászkodása és az im­perialisták kiszolgálása fölött. Táv. iratuk így hangzik: ,,Mi, a kakas­lomnici állami birtok dolgozói, a leghatározottabban tiltakozunk a Görögország dolgozó népén elköve­tett imperialista gaztettek ellen. A legnagyobb megvetéssel tekintünk az amerikai imperialisták befolyása alatt álló görög kapitalistákra, akik Milyen gyalázatos gaztettektől sem riadnak vissza. A mi feleletünk ezek­re a gonosztettekre az a kötelezett­ségvállalás, hogy még jobban meg­feszítjük erőinket a szocializmus gyors kiépítésére hazánkban, hogy még jobban összefogunk szeretett elnökünk, Klement Gottwald elvtárs és a világ dolgozóinak vezére. Sztá­lin elvtárs irányítása alatt a béke megvédéséért". A CSALLÓKÖZCSÜTÖRTÖKI TRAKTORÁLLOMÁS dolgozói is elítélik a görög kormány szégyenteljes magatartását. Tilta­kozó leveliikben ezeket írják: „Mi, a csallóközcsütörtöki traktor- és gépállomás dolgozói, mély felhábo­rodással fogadtuk a görög hazafiak, Nikosz Belojannisz és társai halálá­nak hírét, akiket a görög monarcho­fasiszta kormány a Wall Street urainak parancsára kivégeztetett. A gépállomás összes dolgozói éle­sen tiltakoznak és elítélik a görög kormány eljárását. Hogy kifejezésre juttassuk tiszteletünket a négy ki­végzett hazafi iránt, kötelezzük ma­gunkat hazafias kötelességeink lel­kiismeretes teljesítésére, és tervün­ket nemcsak teljesítjük, hanem ma­gasan túllépjük hogy bebizonyítsuk, hogy odaadásunkkal és munkánkkal a világbéke megőrzésén dolgozunk". KOMÁROM BECSÜLETES DOLGOZÓ NÉPE mély megdöbbenéssel értesült Belo­jannisz elvtárs és társai amerikai imperialista zsoldban álló görög hó­hérok által való becstelen legyilko­lásáról. Az üzemek dolgozói egymásután tartanak tiltakozó gyűléseket. A hajógyárban a reggeli sajtótízperce­ken ismertették a gaztettet. A helyi nemzeti bizotság rendkívüli ülésén Beok Pál elnök javaslatára a bizott­ság határozatot hozott, hogy a bel­város egyik utcáját a nagy hős em­lékére Belojannisz elvtárs nevéről nevezzék el, hogy a lakosság emlé­kezetében örök időkre ott ragyog­jon Belojannisz elvtárs és társainak harcos emléké és ne vesszen ki az aljas gyilkosaik elleni gyűlölet. Megjelent a „Pártélet" legújabb száma A Pártélet 6. száma a következő cikkeket közli: A .hradeckrálovei kerületi párt­szervezet munkamódszereiről. Készítsünk elő hatalmas májusi ünnepségeket. Az alapfokú pártszervezetek ápri­lisi taggyűléseinek programmja. A pártszervezetek az állatte­nyésztés fokozásáról hozott határo­zat teljesítéséért folytatott harc élén. I Az érsekújvári állami gépállomás pártszervezete biztosítja a Párt- és a kormány határozatának teljesíté­sét. Hatásosabban segítsünk a Szovjet­barátok Szövetsége helyi csoportjai­nak. A L SzK(b)P tapasztalataiból: Az alapfokú pártszervezetek tit­kárainak nevelése. A vidéki járási bizottság és tit­kára. Hogyan lettem öntödei munkásnő 1950 szeptembere óta dolgozom a füleki Kovosmaltban. Legelőször a cinező műhelyben dolgoztam. Több­ször hallottam a fölhívást, hogy az öntödébe munkások kellenek és női munkások is jelentkezhetnek. Tud­tam, * hogy az öntöde elmaradása veszélyezteti az üzemi terv teljesí­tését és megértettem azt, hogy ha többen dolgozunk az öntödében, nemcsak a terv teljesítését biztosít­juk, hanem még erőteljesebben har­colhatunk a békéért. A felhívás után én is jelentkeztem öntödei munkás­nak. Az első napokban sok jóslást hal­lottam. Azt mondták, hogy meg­szököm onnan, nem bírom ki a munkát, nem fogok keresni és hogy egyáltalában nem nőnek való mun kahely az. És mi történté Az idő és a munkám mindezt megcáfolta. Most is az öntödében dolgozom, mégpedig örömmel. Jól keresek, a mesterek és a munkatársaim meg­becsülnek, és ha szükséges, még most is tanítanak és segítenek. Beján Mária Fülek.

Next

/
Thumbnails
Contents