Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-03 / 80. szám, csütörtök

UJSZG 1952 április 3 J/lujikáí }Ui itUxőink (/(dk Pártunk egy új tagjának harcos útja R7p.ap.nu szülők euermeke i cializmus feléoítés'éhez. Esues közsé- ra és az 6 segítségére i>( Én, mint szegény szülök gyermeke a mult Kapitalista életben nagyon sokat nélkülöztem és szenvedtem. Szüleim is mindig másnak voltak a cselédjei, ezáltal nekem is kijutott a harcból a megélhetésért. Inaséveim alatt sok megpróbáltatáson mentem keresztül s mint fiatal gyermek a háború minden borzalmát átéltem. A vörös hadsereg felszabadítása meghozta a dolgozóknak az igazi szabadságot és én is elkezdtem dolgozni. Nagyon szerettem volna tanulni, mert éreztem, hogy nagyon felvilágosulatlan vagyok. 1949-ben a CslSz-szervezet megalakításán fáradoztam. 1950-ben a járási vezetőség javaslatára politikai iskolázáson vettem részt, ahol megismer^ kedtem a lenini-sztálini tanokkal. Az iskola elvégzése után bekapcsolódtam a közéleti munkába. Nagyon szeretek politikai és kulturális téren dolgozniA legnagyobb gondot az ifjúság megszervezésére fordítottam. A járás CslSz-vezetösége kiküldött egyes csoportok megszervezésére. Ezt nagy lelkesedéssel végeztem, mert tudtam, hogy munkámmal hozzájárulok a szocializmus jelépítéséhez. Egyes községekben nagyon szépen sikerült megszerveznem az ifjúságot. Felmerüllek nehézségek is, de ezeket társaim segítségével mindig sikerült kiküszöbölni. Közben átvettem községünk vezetését. Mondhatom, nagy elhatározás volt egy elhanyagolt, kulákok által befolyásolt községnek a vezetését átvenni. De nem ismertünk járadtságot, munkánkat értékelve, hibáinkat beismerve és kiküszöbölve 'elértük azt a színvonalat, amelyen ma községünk áll. Átszerveztük az Egységes Földműves Szövetkezetet magasabb típusra, kisöpörtük sorainkból a reakciós elemeket. Aktívan bekapcsolódtunk a kultúr- munkába is. A reakció látva sikereinket. minden e'szközt megragadott arra, hogy községünkben zavart és bonyodalmakat okozzon• Még tettlegességtől sem, riadtak vissza, merényletet követlek el ellenem. A támadás majdnem JiaJflos kimenetelű volt. Amikor a műtőasztalon feküdtem, a legnagyobb fájdalmaim közepette is a Pártra és az 6 segítségére gondoltam. A legnagyobb megpróbáltatásoktól sem féltem, mert mellettem éreztem Pártunk gondoskodását. Öröm volt számomra, hogy az ifjúság tízesével látogatott a kórházban. A harcot most sem adom fel, sőt még nagyobb lelkesedéssel fogok .dolgozni ti jövőben- Azért is megmutatjuk a reakciónak, hogy községünkben olyan eredményeket fogunk elérni, amilyenek még sohasem voltak. A reakciónak ez az aljas cselekedete nemhogy szélziilleszlette volna a fiatalságot, de még sokkal nagyobb lelkesedéssel dolgoznak Pártunk irányítása mellett, ígérem, hogy ezen aljasság elkövetése után is még nagyobb odaadással fogok dolgozni a Párt oldatán egész népünk és országunk szebb jövőjéért. Nagyon jólesett ezt megírnom és Gottwald elvtárs szavaival fejezem be mondanivalómat: „Bátrabban .és gyorsabban előre a szocializmus felépítéséért hazánkban". FERENCI ISTVÁN Ekecs „Bányász vagyok, ki több nálam" Kedves vendégei voltak az ipolysági középiskolának. Bányásztanon cok kultúrbrigádja látogatta meg az Ipolysági pionírokat és diákokat, hogy megismertessék velük a bányászat szépségeit, fontosságát és a. bányásztanoncok vidám, gondtalan életét. A diákság kellemes perceket töltött a mai ifjúságunk példaképeinek, a csinos egyénruhába öltözött bányásztanoncoknak társaságában. Jóleső érzés fogott el, amikor viszontláttam közöttük volt diákjaimat, akik tavaly a középiskolai záróvizsgák sikeres elvégzése után a szocialista építés eme fontos szakaszán bekapcsolódtak a szebb holnapért, a szocialista jövőért folyó harcba. Itt volt közöttük Pereszlényi Sándor, aki tavaly kitüntetéssel végette a középiskolát s jelenleg a Selmecbányái bányásztanonc otthonban bányászszakiskolán készül szép hivatására. Pereszlényi Sándor munkásszülők gyermeke. Ragyogó arccal beszélt volt iskolatársaival és lelkesen festette le jövőjét. Őszre főiskolai előképző tanfolyamra megy, annak elvégzése után pedig a bányamérnöki fö'iskolár ". Az ifjúság arca. kipirult a hallottakra és egyre több kérdéssel árasztják el Pereszlényi elvtársat és a többi bánya sztanoncokat. — És mondd csak, igaz, hogy ötféle ruhátok van.? érdeklődik az egyik pionír. — Igaz bizony, — válaszol készségesen Pereszlényi Sándor és elmagyarázza, milyen munkaruhái, kimenő és ünnepi díszruhái vannak. A teljes ellátáson és ruházaton kívül még zsebpénzt is kapnak, úgyhogy el sem tudják költeni, hiszen a bányászotthonban mindenük megvan, amire szükségük van. Egy másik bányásztanonc to vább meséli, hogy a pénzüket szépen összegyűjtik, mindannyiuknak van betétkönyve s mire elvégzik a kétéves szakiskolát, szép összeg megtakarított pénzük lesz. Pionírjaink, diákjaink, akik pályaválasztás előtt állanak, aljg akarják elengedni a kedves vendégeket. Többen már el is határozták, hogy a záróvizsgák után bányásziskolába mennek. Viszontlátásra, jó szerencsét, búcsúznak diákjaink a báliyásztanoncoktól. Egyesek már a kezükben szorongatják a bányásztanonc jelentkezési lapot. Megkérdezem tőlük, hogy miért jelentkeztek ? Sovcsik pionir kicsit gondolkozik és így válaszol: „Régóta ez volt "a vágyam, de elhatározásom csak most erősödött meg bennem, amikor Široký elvtárs Ismertette Szlovákia teljes tervét és rámát itott a nehézipar kiépítésének fontosságára. Tudom jól, hogy nehéziparunkat bányászok nélkül nem lehel: kiszélesíteni. Szükség van rájuk. Ezért jelentkeztem hát én is." / Az Ipolysági iskolák pionírjai és diákjai igazi lelkesedéssel állnak a bányásztanoncok soraiba, mert volt társaik elbeszéléséből meggyőződtek aprói, hogy a bányásztanoncok gondtalan életet élnek, munkájukkal támogatják dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését és a szocializmusért folyó harc katonái. A lányi akció, amely köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs kezdeményezésére indult meg és a bányászutánpótlást van hivatva biztosítani, nemcsak Ipolyságon, hanem a járás más községeiben is szép eredményeket ért el. A középiskolák versenyeznek egymás közt a bányásztanonc toborzásban, amely mindenütt nagy sikerrel folyik. A fiatalság tudatában van a bányászmesterség fontosságának s azért lelkesen kapcsolódik be a szo. cialista építés legfontosabb ágába. A bányásztanoncjelöltek büszkén vallják a bányászok jelszavát: „Bányász vagyok, ki több nálapi." Tóth Tibor Ipolyság. Bányásztanoncokat látogattunk meg Mi, a nyltrai kerület tanítói meglátogattuk a nováki bányatelepet. Az első, amit megpillantottunk, a gyönyörű bányásztanonc-otthon volt. Meglátogattuk a tanulókat is. Meglepő volt a rend és a fegyelem, ami elsősorban megragadta figyelmünket. , Az egyik kis bányásztanone, <}ál János kérdésünkre elmondja, hogy » mult év szeptemberéin'11 jött a bányáim és ott annyira megtetszett neki, hogy nem is menne máshová dolgozni. A többi fiatal bányásztanone na k is ez a véleménye. A tanoncok hetente 3 napot töltenek az iskolában és 3 napot a bányában. Az iskolában folytatják középiskolai tanulmányaikat ott, ahol abbahagyták, amikor a bányába kerültek. A bányásztanulók mindennel el vannak látva. Élelmezésük kitűnő, gyönyörű ebédlőjük van, az asztalok fehér terítővel leterítve, a legnagyobb rend és tisztasúg mindenütt. Meglátogattuk az iskolát is. Az egyik tanteremben éppen orosz óra volt. A tanulók nagy érdeklődéssel hallgatták az előadót. Megnéztük az épület többi termét is. A zeneteremben a hangszerek minden fajtáját megtaláltuk, egy másikban pedig teljes sportfelszerelést. Az olvasószobában a legjobb szocialista írók könyveinek egész sorozata található. A munkateremben gyönyörű festmé nyeket és díszítéseket láttunk. Egy festmény ragadta meg figyelmünket. Életnagyságú képen Sztálin elvtárs egy egyenruhás bányásszal kezet szőrit. Vacsora után ünnepélyes megbeszélés volt kultúrműsorral egybekötve, ahol a fcányászifjak megmutatták, hogy nem csak a bánya mélyén, hanem kulturális téren is megállják helyüket. így él a jövő bányásznemzedék, a széncsata hősei. Michelberger Natália, Izsa. Alakítsunk minél több mícsuríní-kört! A moldvai járás falusi tanítóinak március 24-i értekezletén szó esett a micsurini-körök szervezéséről. Az indítvány így hangzott: minden iskola létesítsen Micsurin-kertet, abban különféle növényeket termeljen és faiskolát'létesítsen. Ilyen faiskolája van már a chorváti Micsurinkörnek, ahol 500 darab csíráztatott diófa van. Az értekezlet után többen is vállalták, hogy tavasszal megkezdik a munkát, sőt vannak olyanok, akik már az ősszel meg is kezdték. Takács Mihály, Szőlős, Zsadec, Strba. Tóbis, Gebe, Németh és Lukács tanítóelvtársak szintén vállalták, hogy ez évben megvalósítják a tervet. Jó lenne, ha a többi iskolák is bekapcsolódnának a miesutfini-kert létesi tésébe. A chorváti pionírok micsuriniköre március 26-án és 27-én mezőgazdasági kiállítást rendezett. 130 fajta növényt és növénymagot vittek a kiállításra, hogy az ott kiválasztott növények közül közösen kiválasszák azokat, amelyeket ötéves tervünk negyedik évében termelnek majd. Községünk valamennyi lakója résztvett a kiállításon, sőt még a szomszéd falvakból is jöttek. A tornaújfalüsi Csemadok helyi csoportjának tagjai is hozzánk társultak és megkértek. hogy náluk is rendezzünk hasonló kiállítást. Az újfalusiak példáját követték a szepsi gépállomás traktorosai és a vendégségbe jött határcsendörök. Huszonnégy taggal indultunk meg a mult év szeptemberében és ma már 90-en vagyunk. Kövesse példánkat a többi falu is, hogy ezzel is elősegítsük a szocializmus felépítését Csurilla József, Chorváti Megünnepeltük a Világiijúsági Hetet A népi demokratikus országok és a kapitalista államok haladószellemü ifjúsága megünnepelték a Világifjúsági hetet. A már felszabadult nemzetek ifjúsága fokozott munkával, az elnyomott gyarmati népek fiatalsága pedig fegyverrel a kezében küzd a világbéke mielőbbi megteremtéséért. A dunaszerdahelyi fiatalság már. ciu

s 28-án tüntető felvonulással egybekötött békeünnepélyt rendezett. A felvonuláson résztvettek a helybeli iskolásokon kivül az összes üzemi szervezetek ifjúsági tagjai is. A _ felvonulás után a sportpályán megtartott ünnepélyt Somogyi elvtárs, a CsISz járási elnöke nyitotta meg, ismertetve a Világifjúsági Hét jelentőségét. Majd Bús elvtárs, a KSS járási tikára szólt a békéért küzdő fiatalsághoz. „Ifjúság, tiétek a jövő, mondotta beszédében, értetek harcolnak Korea, Kína hős katonái száz halállal szembenézve. Értetek harcolunk mi is, egyre fokozódó, munkalendülettel. E harcból ti tanulással és szilárd akarattal veszitek ki a részeteket, amivel bebizonyítjátok, hogy a békét nem kéritek, hanem követelitek." Mint az esküszó, úgy tört fel a pionírok ajkán az elhatározás,.Tanulással harcolunk, világbékét akarunk!" Az üh

n

ePély az Ifjúsági induló eléneklésével ért véget. Pakos Pál munkáslevélező, Dunaszerdahely. Rendszerünk gondoskodik minden dolgozóról Ha a kapitalista rendszerben egy munkást baleset ért, arra a nélkülözés és a nyomor várt. A munkaadó tőkés csak teljesen egészséges munkást alkalmazott, hiszen a gyárkapuk előtt ott állt a munkanélküliek tömege, melyből válogathatott. A szerencsétlenül járt munkás megkapta az akkori betegsegélyzőtől a baleseti járulékot, hacsak ki nem találták, hogy a baleset saját hibájából történt. Ha nyomorék maradt, nem várt rá más, mint az utcasarok, vagy a templomajtó, ahol koldulással tengette életét. Népi demokratikus rendszerünkben ä balesetet szenvedett mun. kás nincs az utcára dobva, hanem a legmesszebbmenő gondoskodást élvezi. Modernül berendezett üdülők és szanatóriumok állanak a beteg munkások rendelkezésére. Mindezek eszemb

e jutottak akkor, amikor meglátogattuk a kórházban egyik munkatársunkat, Sárkány elvtársat. Örömkönny ragyogott elvtársunk szemében, amikor Kubicsek elvtárs, az üzemi bizottság elnöke jókívánságait kifejezve, átadta a betegnek a vállalat ajándékát. Megkérdeztük tőle, mi a kívánsága. Sárkány elvtárs szavái a következők voltak: „Szeretnék minél előbb munkába állni, mert tudom, mit adott nekem a népi demokrácia. Most is itt a kór. X házban a leggondosabb kezelésben részesülök. De alig várom már, hogy újra visszatérhessek munkahelyemre, elvtársaim közé, hogy újra kivegyem-' részem a termelésből." W'ieder A., munkáslevelező. Komárom. Takarékoskodjunk! Az érsekújvári iskolák mellett működik három napközi otthon, ahol <J0—70 diák étkezik. A felmaradt ételmáradékot mindig a szemétre öntik. Véleményem szerint ezt nagyon jól fel lehetne használni sertésetetésre, például az Érsekújvár melletti alsójattói hizlaldában. Érsekujvárott több ilyen konyha is van, azért javaslatom szerint ezekből is össze lehetne gyűjteni az ételmaradékot a fentemlített célra. Különösen nemzetgazdasági szempontból volna ennek nagy jelentősége, mert ezzel is hozzájáruln nk dolgozóink húsellátásának biztosításához. PAL DEZSŐ, Nyitra. Koieai testvéreink megsegítésére! Március 22-én és 23-án agitkettősök járták a községet a tömegszervezetek részéről. A koreai, távolkeleti sokat szenvedő munkástestvéreink részére gyűjtöttek. A tömegszerveeztek kivették részüket a gyűjtésből, pl. a Csemadok 3000 koronát, a helyi pártszervezet 865 koronát, a Nőszövetség 700 koronát, a CsISz 525 koronát, a Szokol pedig 385 koronát gyűjtött. Oroszka lakossága ezzel is bizonyságot tett a béke ügyének megvédése mellett. HEGEDŰS FERENC, Oroszka. A mádí fiatalok brigádmunka-íelajánlása Március 27-én tartotta Mádon a Csehszlovák-szovjetbarátok Szövetsége évzáró gyűlését. A mádí CsISz ifjúsága fogadalmat tett. ho^y aktívan bekapcsolódnak a Szövetség munkájába. Tudatában vannak annak, hogy ifjúságunk helye a nagy Szovjetunió oldalán van, hogy vele vállvetve harcoljon a világbéke megszilárdításáért. A gyűlés keretén belül kötelezettségvállalásokat tettek, hogy a helybeli egységes földműves szövetkezetnél 210 munkaegységet brígádmunkával ledolgoznak.. A szövetkezet viszonzásul felajánlotta, hogy kölcsön ád 15.000 koronát az • ifjúságnak sportfelszerelésre, amit az ifjúság brigádmunkával fog ledolgozni. Vegyenek példát a mádi CsISz- tagoktól mindazon többi falvaink is, ahol még nem tettek munkafelajánlást a tavaszi munkák sikeres elvégzésére. Minden fiatalnak kötelessége, hogy bekapcsolódjon hazánk építésébe a mezőgazdasági munkák keretén belül. BRUNNER TIBOR, Dunaszerdahely. Kultúrházat építünk A korláti kultúrház építése egyre fokozottabb ütemben folyik. Ádám József elvtárs jó szervező munkával a segédmunkákra legnagyobbrészt női munkaerőket szervezett. A korláti nök. Sáfrány Anna és Zsibrita Irén. Jarobka Ilona/ Licner .Mária, Nagy Edit és a többiek megértették, hogy mit jelent nekik a kultúrház építése, hogy minden egyes téglával a szocializmust építik hazánkban. A munkásnők derekasan megállják helyüket a férfiakat helyettesítő nehéz munkában. Már az első héten 110%-os teljesítményt értek el. ,,Termeljünk többet, mint tegnap" jelszóval dolgozunk. Ha ezt szem előtt tartjuk, nemcsak keresetünk, de életszínvonalunk is emelkedni fog. Az egyemeletes szép kultúrházban a korláti ifjúság napi munkája után kulturális téren is fejlesztheti tudását, ami elengedhetetlenül szükséges az ifjúság számára. Holcer József, Fülek