Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-27 / 100. szám, vasárnap

U1SZ0 1952 április 27 Moszkva dolgozói készülnek május 1 ünnepére Moszkva lakói — mint minden évben, az idén is nagy lelkesedéssel készülnek május 1 méltó megün­neplésére. A város 25 kerületében, a gyárak, ban és üzemkben, hivatalokban é« intézetekben a dolgozók kiagyülése­ken számolnak be arról, hogyan tel­jesítik a nagy ünnep tiszteletére vál­lalt kötelezettségeiket. A Sztálin Autógyár ifjúmunkásai és gépter­vezői fémtakarékossági mozgalmat indítottak. A mozgalomhoz mint­egy 5000 munkás, művezető, terve ző és technikus csatlakozott már, akik elhatározták, hogy ebben az évben több mint 10.000 tonna fémet takarítanak meg. A Sarkov kom­plex-brigád 350 tonna fém megta­karítására tett felajánlást. Ugyan­ebben az üzemben máju* 1-műsza­kot tartanak a dolgozók. Áprilisban az üzem 34 sztahanovista műhelye mellett még négy műhely szerezte meg a kitüntető sztahanovista ci met. A moszkvai „Vörös Proletár" Szerszámgépgyár sok sztahanovls­tája már teljesítette felajánlását, így például Kuzmin esztergályos már húsz­havi normáját előre teljesítette, Markov esztergályos pedig más­fél évvel haladta túl terv-előirány­zatát. A szovjet főváros társadalmi szervezetei a párt vezetésével tevé kenyen résztvesznek az ünnepi elő­készületekben. Az SZK(b)P Moszk­va városi bizottságán Szoboljev elv. társ, az SZK(b)P Központi Bizott­sága agit.-prop. osztálya előadó cso­portjának vezetője „Május 1 — a dolgozók nemzetközi ünnepe" cím­mel előadást tartott. Moszkva agi­tátorai, propagandistái és előadói számára. Hasonló előadások voltak a város minden kerületében. A Pjervomajszki k*rület Üzemei­ben több mint hatezer agitátor be­szélget a dolgozókkal május 1-ről az 1952. évi terv határidő előtti tel jesltéséért folyó szocialista verseny feladatairól. A faliújságok szerkesztő bizottsá­gai ünnepi számokkal készülnek május l-re. A kerületi pártbizottságok kUlön értekezletet tartanak a faliújság­szerkesztők számára. Néhány nap múlva megkezdik a lakóházak, ut­cák, terek díszítését, vörös transz­parensek kerülnek az épületekre, az SZK(b)P Központi Bizottságának jelszavaival. Lenin, Bžtálin, a Bol­sevik Párt és a kormány vezetőinek virággal keretezett, hatalmas arc­képeit helyezik el az utcákon és a tereken. Festőművészek, munkások, diá­kok, asszonyok dolgoznak az ünne-' pi dekorációkon. A kieW kerületben néhány nap múlva hatméteres, többszáz villanykörtével kivilágított betűk hirdetik majd a Szmolenszk felhőkarcolóról a világbéke őrének, Sztálin elvtársnak szóló üdvözlő szavakat. A Do-'gomilovszki-rakpar. ton épülő hatalma* szálloda égbe nyúló váza ls fényben úszik majd. A pjervomajszki kerület lakói az egyik utcában kiállítást rendeznek, bemutatják a kerület rendezése és újjáépítése terén elért eredményei­ket. Számos üzlet kirakatában azok­nak'az épületeknek fényképeit he­lyezik el, amelyeket az utóbbi Idő­ben építettek. A Molotov energetikai főiskola épületét hatalmas táblák díszítik, amelyek a kommunizmus nagy építkezéseit mutatják be. Ezek a képek szemléltetően Ismer­tetik, milyen segítséget nyújt a fő Iskola a hatalmas sztálini alkotások dolgozóinak. Néhány nap múlva megkezdődnek a klubokban a dolgozók ünnepi est­jei, amelyeken beszámolók hangza­nak el, majd a kolhozok művész­csoportjai szórakoztatják a meg Jelenteket. Az üzemekben, gyárak­ban és Iskolákban szorgos kezek ké­szítik munkaidő után a jelszavas táblákat*? zászlókat. A gyárakban megfestik a legjobb sztahanovisták arcképelt, s ezeket Is magukkal vi­szik a felvonuláson. A Sarló és Kalapács gyár például P Jot r Szalavjov sztahanovista acélolvasztár képét viszi majd, aki egy év alatt 300 tonna acélt term-lt terven felül és többtlzezer rubel megtakarítást ért el. A „Vörös Október" Cukrászárugyát dolgozóinak transzparense büszkén hirdeti majd a felvonuláson, hogy üzemeiben csak kitűnő minőségű áru készül. Ugyanezzel büszkélkedik a 2. számú Csapágy-gyár és a Kar­burátorgyár készülő transzparense is. A Szovjetunióban a május l-l ünnepségek előtt az üzemek, hiva talok, intézetek kiváló dolgozóinak jutalmakat és kitüntetéseket ado­mányoznak. A Lenin-kerületben, amely a"'Vö­rös-tértől a Lenin hegyig terjed, hatalma* előkészületek folynak, hogy méltóképpen megünnepeljék május 1-ét. A kerület ékessége* lesz az üzemi díszbe öltözött új egye­tem, amelynek építését hamarosan befejezik. Az egyetem építői ls ki­váló eredményeket értek el a ver­seny során. Az egyik legjobb szerelőbrigád — amelynek Kolacsov elvtárs a ve­setője a 34. emeleten határidő előtt befejezte % Szovjetunió ha­talmas állami címerének szerelé­sét. Május 1 éjszakáján hatalmas fény­szórók fogják megvilágítani a szov­jet tudomány ťij fellegvárát. A szovjet főváros lakói óriási sze­retettel és lelkesedéssel készülődnek májaj l-re, hogy az Idei moszkvai felvonuláson híven kifejezzék a bé­keszerető «eovjetnép egységét, le­győzhetetlen erejét és a béke nagy zászlóvivője, a világ dolgozóinak bölcs tanítója, Sztálin elvtárs iránti hűségét. Angol mintakollekcióval megrakott repülőgép indult Londonból Moszkvába Ha ezt Göbbels megérte volna... A Nyugat-Németországban folyó gyorsütemű „nácitalanítás" újabb „világraszóló" eredményt produ­kált. Már Leni Riefenstahl is „megszűnt" náci lenni. A Hitler­fasiszták erkölcsbotrányairól hírhedt táncosnője és filmrendezője egyéb­ként nácinak is jót érezte magát Nyugat-Berlinben Hogy mégis re­habilitásért fordult a nyugatberlini szenátus vizsgálóbizottságához, an­nak oka „csupán" az, hogy a meg­szálló hatóságok által még 1945-ben elfoglalt berlini villá/át visszasze­rezze. Göbbels népszerű Lenije fel­buzdulva a sorozatos nácitalanítási műveletek „nagyszerű eredményein'', most már maga v is elérkezettnek látta az ártatlanság glóriájáért fo­lyamodni. Az előzékeny vizsgáló­bizottság ezt készségesen átnyúj­totta neki. A minap lezajlott tár­gyaláson hiába igazolta több tanú, hogy Lent Riefenstahl 1940-ben Lengyelországban náci katonai egyenruhát viselt s részt vett len­gyel munkások és parasztok meg­kínzásában: hiába tárták egykori táviratok szövegét a bizottság elé, amelyekben Leni Riefenstahl köz­ismert „csodálatáról és imádatáról" biztosítja a „Führert". Az erős ideg­zetű bizottság mindezen természe­tesen nem lepődött meg. hiszen mindezt -ők maguk is jól ismerték. A tények npm befolyásolták őket Eredmény: a fasiszta bestia „tisz­tára mosva", tulipáncsokorral a karján, fotóriporterek készülékeinek pergötüze közepette libbent ki a tárgyalóterem ajtaján s egyenesen visszaszerzett villájába hajtatott. Hár^m Kossuth-díjas magyar sztahanovista május 1-ére készül Magyarország gyáraiban szaporábban forognak B gépek kerekei, ke­ményebben zuhognak a kalapácsok ütései az áprillsvégi hetekben; a ma­gyar dolgozók a termeíés fokozásával ünnepi munkaversenyben készülnek május elsejére, a békéért küzdő nemzetközi munkásosztály harci sereg, szemléjére. A magyar munkásosztály legjobbjai, a sztahanovisták, a május elsejei munkaversenyben is az élen járnak. „Mint a mozdony a vonatot" ragad­ják magukkal a dolgozók tömegét mngasabb termelési eredmények felé ... Egyre közelebb hozva az ötéves terv sikeres megvalósulását, a szocialista jövőt! Szeman István, a csehszlovák ha­tártól nem messze fekvó' borsodi szénmedence ormospusztai bányájá­nak géplakatosa Magyarország leg. híresebb emberei közé tartozik. Ta­lálmánya, a centrifugális erők ki­használásán alapuló villanyerővel hajtott .réselőgép, könnyebbé, ered­ményesebbé teszi a magyar bányá­szok munkáját s hozzájárul a 6Zén­termelés állandó fokozásához. A préselőgép gondolata negyed­századon át' motoszkált a fejemben, — mondja elgondolkodva Szemán István — mert már fiatal bányagép­lakatos koromban azon töprengtem, miképpen könnyíthetném meg a vá­járok munkáját olyan géppel, amely a mi borsodi szénmedencénk nagy kőzetnyomása mellett is gyorsan, eredményesen végezné el a munka nehezét. — A gép technikai ötlete már ré. gen megszületett bennem. A Horthy­korszakban azonban nem gondolhat­tam megvalósítására. A bányaválla­latok tőkés igazgatói úgysem hall gattak volna hat elemit végzett mun­kás szavára. De azért sem szóltam, mert a gép ebben a korban csak a munkanélküliek számát szaporította volna. A továbbiakban Szémán István eí­meséli, hogyan dolgozott a réselőgép tervén felszabadulás jta és fiával együtt hogyan készítették el a rése­lőgép rajzát. 1950 november 7 én in­dult meg először sok javítgatás után a bánya mélyén a réselőgép, amely C óra és 28 perc alatt első kísérletnél 19 méter 20 cm-es rést vágott, meg­döntve minden eddigi rekordot. Sze­mán István réselőgépe bevált és ma már sorozatosan készül a magyar bányák számára. Az 55 éves gépla. katost megbecsülésével, szeretetével veszi körül a dolgozók állama. El­nyerte a Munka Érdemrend aranyfo­kozatát és a Kossuth-díjat. Özvegy Rózsi Ferencné a soproni és újpesti szövőgyár Kossuth-díjas sztahanovista szövőnője szerény, a hírnévtől és a nyilvánosságtól még ma is kissé elfogódott asszonyka. Pedig nevéhez nem kisebb dolog fű­ződik, mint a sokgépes mozgalom megindítása a magyar szövőiparban. — Nyolcéves korom óta textil gyárban dolgozom, — mondja — így hát alaposan megismertem szakmám minden csínját-bínját. A múltban mégsem jutott volna eszembe, hogy több gépre térjek át. Apám az 1919 évi Magyar Tanácsköztársaság vörös katonája, évekig a gyárosok fekete­listáján czerepelt és munkanélkül nyomorgott. Elhunyt férjem, • aki homlokén mindhalálig viselte az egyik május elsején kapott rendőri kardvágás hegét, Horthyék börtönei­ben szerezte halálos tüdőbaját.. . — Miért is dolgoztak volna többet és jobban annak a rendszernek, amely csak börtönt és nyomort ho­zott nekfink, munkásoknak? —. mondja, majd mosolyogva folytatja: — a felszabadulás után minden meg­változott. Szabadok lettünk, miénk lett a gyár. Két évvel ezelőtt Dubjá­ga, a szovjet sztahanovista szövőnő útmutatása alapján kezdtem meg a négy gépen való munkát. Tőle tanul­tam meg észszerűen mozogni a gé­pek között. Később 6, majd 8 gépre tértem át és jelenleg is 8 nehézposz­tó szövőszéken dolgozom, állandóan 170—180 szá-alékra teljesítve nor­mámat. Megfogadtam, hogy 1952. évi ter­vemet seleltmentes termelés mellett május elsejére befejezem. Két tanít­ványomat, akik vezetésem alatt tértek át a többgépes rendszerre, sztahanovistává nevelem. Lőcsei János, Kossuth-díjas szta­hanovista mozdonyvezető a Buda­pest-Ferencvárosi fűtőházban hatal­mas gyorsvonati mozdonyát tiszto­gatja, orajozza éppen. — Pányintól, a szovjet sztahano­vista mozdonyvezetőtől tanultam meg a gép helyes karbantartását és az „egy-lapátos" hőveszteség nJlküli tüzelést, — mondja Lőcsöl János, — az ő útmutatása alapján ke deményeztem más mozdonyve­zető társaimmal együtt a túlter­heléses vonatok 2000 tonnás moz­galmát és az 500 km-es mozgalmat a gördülőanyag jobb kihasználására. — Ezek a mozgalmak hazánk ja­vát szolgálják azzal, hogy szén­megt- karítást eredményeznek, job­bá, gyorsabbá teszik a vasúti for­galmat. Ugyanakkor szebbé, gazda­gabbá teszik a vasút dolgozóinak életét is. Több a szabadidőnk, na­gyobb a jövedelmünk, mint a mult. ban volt. A továbbiakban elmeséli, milyen vidám, derűs hangulatban készül május elsejére. Magfogadta, hogy második negyedévi szállítási tervét az ünnep na->ái 0- befejezi. Tovább fejleszti brigádja két tagjának szak­tudását. Rövidesen vizsgázott, szak­képzett mozdonyvezetőket farag be­lőlük, hogy együtt harcoljanak vasútaink nagyobb teljesítményéért, a szocializmus építéséért, a békéért. FJODOR PANFJOROV: AZ ÁBRÁND MEGVALÓSUL „Rendeltetési állomás: Moszkva" jelzéssel rengeteg postacsomag hagyta el a napokban a londoni re­pülőtere* — írja a Daily Worker. — A moszkvai nemzetközi gazda­sági értekezletről hazaérkezett an­gol gyárosok és üzletemberek otta­ni tárgyalásaik és üzleti megálla­podásaik alapján küldik a Szovjet­unió fővárosába a csomagokat, amelyek női ruhák és kosztümök mintadarabjait tartalmazzák, továb bá árumintákat a munkanélküliség­gel küzdő lancashirel textllvldék gyártmányaiból, szövetmintákat Leedsből, selyemmíntákat Brler­fieldből és mintadarabokat olyan gyermekruhácskákból, amelyek lon­doni üzemekben készültek. A Daily Worker jelentése szerint a Moszkvában járt angol üzletem­berek többmillió font értékű meg­rendelést hoztak haza a szovjet fő­városból. A Sabena repülőtársaság, amely a szállítást végzi, ezeknek a moszkvai szállítmányoknak máris elsőbbséget biztosított. Az egyik textilgyár exportigaz­gatója kijelentette: „Nagyon bol­dog vagyok. Ez vaj és nem ágyú." Henry Morris, a Golflaine td. nevű cég igazgatója szerint „a moszkvai megrendelés úgy jött ne­künk, mint egy égi ajándék. Na­gyon örülök, hogy felújítottuk ke­reskedelmi kapcsolatainkat a Szov­jetunióval, amelynek iparáról a le­hető legjobb tapasztalatokat sze­reztük, nem ls szólva a szovjetem­berek Igényeinek állandó emelkedé­séről". Morris egyébként megmutat­ta a Daily Worker munkatársának azt a levelet, amelynek alapján a napokban Moszkvába indul több olyan angol cég és gyár megbízott­ja, amelyek rendes kereskedelmi kapcsolatot kívánnak fenntartani a Kelettel, elsősorban a Szovjetunió­val. Ezek a gyárak ettől remélik, hogy „ismét munkába lehet állítani az utcára tett munkásokat", mint Henry Morris mondta. Az amerikai és angol megszállók német rabnó'ket keresnek A nyugatnémetországi amerikai és brit megszálló hatóságok a napok­ban utasították a nyugatberlini mun­kahivatalokat, hogy állítsanak 900 úgynevezett „háztartási alkalmazot­tat" a megszálló hatóságok képvise­lőinek rendelkezésére. Az utasításból kitűnik, hogy a német nőknek milyen feladatot szánnak. A „háztartási al­kalmazottak" nem lehetnek 25 évnél idősebbek és legalább olyan jól kell beszélniök angolul, hogy „alkalom­adtán szórakoztatni tudják a tiszt urakat". Az angol légierők nyugatberlini csapatainak parancsnoksága április 12-én azzal a követeléssel fordult az Osram Izzólámpagyár vezetőségé­hez, hogy húsz fiatal munkásnőt je­löljön ki a brit pilóták húsvéti „szó­rakoztatására". A Junge Welt, a Szabad Német If­júság napilapja ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az amerikai meg­szállók a prostitúció útjára kénysze­rítik a német nők tízezreit. Nyugat­Németországban 94.000 gyermek szü­letett „ismeretlen apától" — másszó­val a megszálló katonáktól. Minden német hazafi arcát szé­gyenpír önti el e gyalázatos tények láttán. Követeljük: „Ki ezekkel a gengszterekkel Németországból!" — írja a Junge Welt. / Amerikai egyházi személyiségek nyílt levele Trumanhoz Harminchat ismert amerikai egy­házi személyiség nyílt levelet Intézett Trumanhoz. A többi között ezt írják: „Milliárdokat költünk a háborúra. Az állandó beszéd a háborúról, a ha­lálthozó fegyverek gyártása fenyege­tően növeli a nemzetközi feszültsé­get... A külföld velünk szemben ér­zett bizalmatlanságát súlyosbítja a politikai hisztéria, az elviselhetetlen korrupció." Az egyházi személyek követelik, hogy tárgyalások útján rendezzék a hatalmak közötti ellentéteket, Tél Van, vékony hóréteg fehér ta­karója borítja a..sztyeppét, az utak fagyosak, és amikor az ember kiszáll az autóból, hogy szertenézzen a jég­kéreg megroppan a lába 'alatt. Vala­mikor napokon • át járhattuk ezt a vi­déket, nem akadt látnivaló, semmi ér­dekesség, sivár pusztaság és unalom mutatta-magát a szem kíváncsi tükré­be. Most? Akármennyire járunk ezeti a vidéken, a nagyszerű építkezések egy­egy részlete tárul elénk. Hiába jelez a naptár téli hónapot, az itteni hatal­mas építkezések 'számára megszün az évszakra tagoltsága — télen éppen olyan lendülettel folyik a munka, mint a zsendülő tavaszban, a virágzó nyár­ban, vagy a hervadó őszben. Útitársaink között van Alekszandr Petrovics Alekszandrov a Volga—Don csatorna építkezésének egyik mérnöke. Nemcsak útitársunk, hanem vezetőnk is, szakértő ismertetője azoknak a rend­kívüli alkotásoknak, amelyek most a kietlen sztyeppéken születnek. Izgalmas beszélgetés kerekedik a mult körül. A kis társaság arról vitat­kozik, mi volt az ok, ami a két folyó összekapcsolását már több, mint két és félszázad előtt megpendítette• Alek­szandrov mérnök erre a kérdésre is szakszerűen felel: — A Volga a Kaspi-tengerbe ömlik, ahonnan — mint tudjuk — nincs ki­járás az óceánra, a Volga tehát kizá­rólag belső jelentőségű viziútvonal. összeköttetése a Donnal azt jelentette volna, hogy a Donon keresztül megnyí­lik az út az Azovi-, onnan a Fekete­tengerbe, s tovább a Földközi-tenge­ren keresztül a világ bármelyik kikötő­jébe. Mindez óriási lehetőségeket biz­tosított volna a kereskedelem számára. — Hát csak a kereskedelemre gon­doltak? j — Mi másra gondolhattak volna? — A népre... A Volga és a Don vizének kivezetésére a földekre, amely a sztyeppék újjászületését és termé­kenységét jelenti. Alekszandr Petrovics arcán mosoly jelenik meg. j — A szovjet hatalom előtt gondolt valaki a népre? Csak a szovjet hata­lomnak és a mi pártunknak tulajdon­sága, hogy ábrándjai egyek a nép áb­rándjaival... E s mos f elérkeztünk a nagyszerű pillanathoz, amikor mindén, ami a nép érdekeit szolgálja, valóra válik- Az ábránd is megvalósul.

Next

/
Thumbnails
Contents