Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-18 / 66. szám, kedd

1952 március 18 (KIS20 Jilemnieky özvegye a nagy szlovák realista írói és emberi magatartásáról Ma emlékszik meg Csehszlovákia népe Peter Jllomniokynek, a nagy szlovák regényírónak ötvenegyedik születése napjáról. Eddig magyar nyelven megismerhettük a „Garammenti krónika", „Töretlen föld" és „Iránytű" című regényelt, utóbbit a Magyar Könyvtár kiadásában, Ungváry Ferenc hibátlan és fzes fordításában. Egyéniségéről, munkamódszeréről, magáról az emberről még keveset írtunk. Dolgozószobájában ülök özvegyével szemben. A könyvszekrényben tömérdek könyv. A szoba sarkában szélesebi), asztalon szép sorrendben kéziratai, feldolgozatlan regényvázlatai. A baloldali kis asztal körül vendégeivel sokszor szívélyesen elbeszélgetett az író. A falon porcelántányérok, hímzések néples motívumok lial. Itt dolgozott Jilemnieky, a szocialista-realista szlovák irodalom úttörője. Regényei erőt öntenek ma szocializmust építő magyar dolgozóinkba is. Kz késztetett arra, hogy felkeressem özvegyét és elbeszélgessek vele munkamódszeréről és életéről. Jilemnickyné első kérdésemre így felel: — Mielőtt írói munkamódszeréről beszélnék, meg kell említenem, hogy nagyon sok helyen tanított. Igy regényeit sohasem ott írta meg, ahonnan a témát merítette. Regénye fő gondolatait sokáig hordozta magában, alakjait állandóan form&lto. Jegyzetet nem készített. Nagyon sok emberrel beszélt és tapasztalatait. észrevételeit mintegy elraktározta pompás emlékezetében. Mikor felépítette magában a regény vezér fonalát és a köré csoportosított eseményeket, szerette papírra vetni mondanivalóját. Ilyenkor a cselekményen már semmit se változtatott, csupán szórendi javításokat végzett. Nagyon pontos ember volt. Ha szakmabeli kérdések megírásához készült, alaposan, a legapróbb részletéig áttanulmányozta az anyagot. — Hogy egy konkrét példával éljek, — folytatta Jilemnickyné, — a „Gaxammenti krónika" megírása előtt hosszabb időt töltött FeketeBalogon és környékén. Hónapokig beszélgetett azokkal az élő személyekkel, akiket regényében megörökített. Tanulmányozta szokásaikat, megfigyelte népies viseletüket, nyelvjárásukat. Regénye alakjait, hovatartózandóságukat nyelvükkel, öltözékükkel mutatta bé. Naponta három oldalt írt és nem javított rajta semmit. Kéziratai olyan tiszták, mintha lemásolta volna őket. Ha regényén dolgozott, más nem érdekelte. Azokkal a személyekkel élte óráit, akikkel regényében foglalkozott. Irásközben, ha megakadt a személyek ábrázolásában, vagy a táj ecsetelésében, — a természetből merített erőt további munkájához. Ugy írt — ez természetesen sok időt Igényelt, — hogy a korrektorok ne találjanak hibát munkájában, hogy ott minden szó a helyén és nélkülözhetetlen legyen. Mindig óva kodott a frázisoktól. Az átalakuló életet az egyszerű ember mindennapi gondolkodásával ábrázolta. A színdarab it, filmeket aszerint értékelte, hogvar hatotak a tömegre. A film az ő véleménye szerint is legjobb nevelő eszköze a közönségnek. AZ ÍRÓNAK LÁTNIA K FIX A CÉLT. — Sokszor emlegette, — folytat, ta Jilemnickyné, — hogy az írók némelyike cél nélkül ir. Szép kifejezésekre, szóvirágokra törekedve elsekélyesítik mondanivalójukat. Az írónak látnia kell a célt, munkája csak úgy lehet eredményes, — hangoztatta. Amikor arról hallott, hogy vannak írók, akik gépbe írják regénveiket, ő is megpróbálta, de ez nem sikerült neki. A gép merev, hideg tárgy volt számára. A mesterkélt konfliktusok leírását kerülte regényeiben. A problémákat nem egyedül oldotta meg, hanem azokkal együtt, akiknek életével összefüggtek. Többször említette, hogy a dolgozó emberek nagvón sok probléma megoldásában segítették. Eszembe jutott, hogy Jilemnieky Csehországban született. Mi vonzotta az írót a szlovák néphez és mi késztette arra, hogy szlovák nyelven írja regényeit? — kérdezem. — Szülei házába gyakran bekopogtatott egy ismerős szlovák vándoriparos. Ö ekkor tízéves lehetett és hamarosan megbarátkozott vele. Az esti szürkületben ez az ismerősük többször kézenfogta és elvitte magával sétára. Ezeken az esti sétákon sokat mesélt neki a szlovák várak történetéről és zsarnok uraik életéről. A romantikus, képzelgő gyermekben a vándoriparos minden szava termőtalajra talált. Háláját azzal fejezte ki a mesélő öregnek, hogy a kenyerét a kezébe nyomta. Az első szlovák könyv, amely kezébe került, Karol Kállai könyve volt. „A szép Szlovákiáról". A könyv segítségével még gyermekéveiben bepillantást nyert a szlovák : nép szokásaiba é3 tradícióiba és ! megismerte képzőművészetét. Karol Kállai gyönyörű leírásai a szlovák nyelv tökéletes elsajátítására sarkalták. Később minden évben kap jólelkű apjától szlovák könyveket vagy folyóiratot. Ezek még jobban fokozzák lángoló szeretetét a szlovák nép iránt. Ezt bizonyítják regényei, melyeknek nagyobb része a szlovák munkás, vagy a szegény paraszt sorsáról számol be. Az asszony egyre jobban belemelegedik a beszédbe. Amikor megkérdezem, milyen müveknek a megírását tervezte, milyen alkotásokkal akarta még megsegíteni a dolgozó népet munkájában, az Íróasztalhoz lép és odahozza a jegyzeteket. EGY TERVBEVETT REGÉNYTRILÓGIA — Egy trilógia megírására készült. Az anyagot Korompáról és környékéről merítette. A trilógia első kötetében az első köztársaság j gazdasági válságának okaival akart foglalkozni. A gyárban dolgozó munkások küzdelmes életét akarta regényében megírni. Szerette volna hűen megörökíteni a tüntetéseket, a sztrájkokat, amelyeknek kezdeményezői a szervezett munkások voltak. A második kötet az ,,önálló szlovák" állam életét ölelte volna fel. Az 1944-es felkelést — ellentétben a ,.G«ammenti krónika" anyagával — nem csupán egy falu népének bevonásával tervezte megbírni, hanem szélesebben, átölelőbben, az egész országra kiterjedően. A harmadik kötetben — magyarázza Jilemnickyné — a felszabadulás utáni eseményeket akarta meg; írni, a politikai harcokat, amelyek hevesen dúltak a demokraták, a még ; levegő után kapkodó burzsoázia és í a haladó emberek között. Az esemé| nyek szálait a korompai tüntetésen ; agyonlőtt munkások fiainak sorsá! val akarta továbbszőni, rámutatva arra, mint töltik be vezető szerepüket a szabad hazában. Ez volt a tervezett trilógia vázlata, főgondolata. — Más tervei nem voltak? — Egy másik tervbevett munkájával a gyermekirodalmat akarta gazdagítani. 1948-ban felvázolta benyomásait Artekről — a Krim-félsziget gyermeküdülőhelyéről. Tervezett regényének gyermekhősét elküldik Artekbe. Ismeretségbe kerül és barátságot köt a Szovjetunió sokféle nemzetiségű gyermekeivel. A befejezés vázlatában a kis fiú hazaérkezik. Az új iskolában azonkívül, hogy a tanulnivalókat magáévá teszi, lehetősége van arra is, í hogy a munka hőseit megismerje, tisztelje. Brigádokat, ifjúsági előadásokat, tanulmányi versenyt szervez, s ezekben a győzelem a kisfiúé lesz. Jilemnieky ebben az írásában már akkor rá akart mutatni annak fontosságára, hogy a falunak munkaerőket kell adnia a gyáraknak, új építkezéseinknek. Egy fiú és egy lány fejlődő életével akarta ábrázolni mindezt. Mind a kettő gyárban dolgozik. Az új környezet hatással van szellemi látókörük kiszélesedésére. Minden este hazajárnak falujukba és fiatalos lelkesedéssel győzik meg szüleiket a gyári élet szép! ségeiröl. j AZ „IRÁNYTŰ" AZ EMBERI BOLDOGSÁG REGÉNYE — Melyik müvet tartotta a legértékesebbnek ? — „Iránytű" című regényét tartotta a legértékesebb alkotásának — felelte Jilemnickyné. — Sajnos, hogy olyan időben került kiadásra — 1938-ban — amikor a feszült politikai helyzetben a tömeg figyelmét kevésbbé érdekelte az irodalom. Akik olvasták a regényt, megérthetik, miért tartotta Jilemnieky ezt a müvét a legértékesebbnek. Az emberiséghez legközelebb álló problémát, az emberi boldogság kérdését érintette benne. Regényében lenyűgözi olvasói figyelmét a világtörténelem első szabad országának, a nagy Szovjetuniónak bemutatásával. Az író mindig szeretettel fordul munkássága egy síkba esik tevékenységéve \ aki ugyanazon cél elérésének szentelte életét. Jilemnieky írói készsége kibontakozásában ki volt rá hatással? — kérdezem. BARÄTI KAPCSOLATOK KORUNK NAGY ÍRÓIVAL — Gladkov „Cement" j

e nagy hatással volt rá, de közel került írói lelkületéhez Szoholov ,,Uj barázdát szánt az eké"-je, valamint „Csendes Don"-ja is. Puskin műveit sokáig tunlmányozta. Gogol munkáiban azt a géniuszt tisztelte, aki kérlhetetlenjil feltárta kora nyomorát is és szennyét és maró gúnnyal leplezte le a társadalom fekélyeit. Az orosz társadalom kritikai realizmusának megalapítójában a népért rajongó, az igazságot és a szépet szomjúhozó lelket szerette. A legrokonszenvesebb író szemében Gorkij volt. A szocialista realista irodalom megteremtőjét annyira szerette, hogy könyveiből egész részeket tudott idézni szószerint. Mikor „Egy kis cukor" cimü regényét megírta. Balentka béresnőt Gorkij „Anya" cimü regénye hőséhez hasonlították. — Martin Anderson Nexővel, a dán munkásmozgalom veterán har cosával — emlékezett Jilemnickyné — 1934-ben, a Szovjetunió írói kongresszusán ismerkedett meg Moszk. vában. Nagyon lekötötte Jilemnieky figyelmét „Emlék" című könyve, amelyben Nexö nyomorúságos gyermekéveiről és a dán munkanélküliségről ír. Különben Nexö regényeiről az volt a véleménye, hogy Csehszlovákia dolgozó népét is ösztökélték a haladásra, a regényeiben felvetett problémák népünk problémái is. A nagy dán író felismerte a kezdő Jilemnickyben a későbbi nagy tehetséget. ö indítványozta „Töretlen föld" című könyve dán nyelvű kiadását is. Jilemnieky több évet töltött a Szovjetunióban. Kik voltak azok az írók, akikkel legszívesebben barátkozott ? — A Szovjetunióban személyesen megismerkedett Solohowal, Fagyejewel és Alexej Tolsztojjal. Igazi barátját Hja Ehrenburgban látta. Ehrenburg többször vendégül hívta lakásába. Befejezésül megkérem Jilemniokynét, hogy mondjon valamit róla — az emberről. — A dolgozó néppel együttérző, együttszenvedő és együttörvendő ember volt. Egész életét, tehetségét az ellentétek megszüntetésére irányította. Igyekezett megértetni népünkkel, hogy a Bolsevik Párt ragyogó októberi győzelme a csehszlovák népnek is előkészítette a jövőt. Mély meggyőződéssel hitte, hogy a nép lesz az igazi, a kizsákmányolástól mentes ^jröld

m ít oes bará

\ovvihoz ! Munkára testvérem, szikkadt már a határ, Munkára szaporán, mert az idő eljár; Aid léha, lusta s őgyeleg munka helyett, Pokolban sem kaphat csak utolsó helyet. Elő hát az ekét, szánts, vess és boronálj, Félmunkát ne végezz, sidt galambra se várj: Tisztes munka nyomán fölvidul a határ, S aratás idején munkád jutalma vár. Szemeddel tisztán láss, „jaj" szólíra ne hallgass, Tűzben formálódik s edződik meg a vas!... Suttogó beszédnek mindig sok az alja, Suttogó beszédnek ritkán van alapja. Ha szíved mélyéből szereted e földet, Has vértől ázottat, könnyel cníözöttet, Munkához fogsz tüstént, munkád a föld várja, Dolgos kezed nyomát mindenki megáldja. S amit önerődből megtenni nem lehet, Ne feledd: támogat, véd a szövetkezet! Közös munka nyomán jobb. szebb is az élet, Aranykalászt aratsz, hol nem is reméled! Ne csaid m g az időt, te vallod a kárát, Mert ha kárt okoztál, fizeted az árát; Csak esztelen táncol tetőn, vagy vályúban ... Ki jó úton járhat, mért járna kátyúban!? Hűség fűzzön ahhoz, ki nem bárgyú, bamba, Aki megtanulni a jót sohsem lusta, Aki nem rágódik a mult korhadt fáján, S nincs kivetni való a háza tájékán. Üj világ, új eszmék! Nagy tettekre készen Ne félj mezsgyét törni semmi bajban, vészben ... Csak a gyáva remeg s keresgél kiutat Ott, hol nemesebb cél mutat már jó utat! Ne töprengj testvérem, félre a kétséggel, Dolgózz emelt fővel, víg dallal, kedéllyel; Nem rabszolga nép már, aki itt vet, arat, Rablánca szétzúzva, boldog már és szabad! Fogj be az ekébe, szánts, vess és boronálj, De mint éber harcos, mindig a résen állj... S ha mennykő csapkod is, menj előre bátran, Elszántság ragyogjon szemed sugarában! Ragadd meg a kapát s vágd a földbe mélyen, Szórjon szikrát a vas napfény özönében ... Csapd szét a gyökerét minden ocsmány gaznak, Vesszenek egy szálig, kik vérben aratnak! Összetartás, erő a két régi barát, Szétrúgja a gazok szennyes birodalmát! ... S ha a szabad földbe vetettél jó magot, A Béke kalászát, meglásd, te aratod! BERECZKY KÁROLY, Nyitra. Kultúrelőadások sikere Rimaszombatban A Csemadok rimaszombati helyi csoportja tavaly a CsehszlovákSzovjet Barátsági Hónap alkalmával önálló kultúrestet rendezett Rimaszombat dolgozóinak. A kultúrestnek olyan sikere volt, hogy a dolgozók általános óhajának engedve, az előadást kétszer is meg kellett ismételni és mindkét esteben zsúfolásig megtelt a terem. Az est első felében szovjet írók müvei kerültek előadásra, jelenetek, énekszámok, szavalatok, táncok és zenemüvek, míg az est második felében magyar írók szerzeményei kerültek előadásra. Az est egyik kimagasló száma a nemzeti iskola által előadott „Libatánc" volt, Pásztor Mária tanítónő betanításában. Mindkét színpad kulisszáit Borzi József kultúrtárs tervezte. A kultúrest forró sikerét mind a rendezőnek, mind a díszlettervezőnek és a szereplőknek ezúton hálásan köszöni a Csemadok helyi szervezete. Drobka Géza. Műkedvelőink figyelmébe A Faluszínház vasárnap, március 23-án 9 órakor az Egységes Földműves Szövetség nagytermében, (Bratislava, Križková 7. félemelet), felvételi vizsgát tart a magyar művészegyüttes létszámának kiegészítésére. Azok a tehetséges műkedvelők, akik hivatást éreznek magukban a színipálya iránt, résztvehetnek a felvételi vizsgán egy tetszés szerint kiválasztott versnek emlékezetből elszavalásával, vagy egy betanult színmű jelenetének előadásával és egy szöveg nélküli jelenettel az arcjáték és a mozgási képesség megállapítására. Jelentkezni a Faluszínház igazgatóságánál, Bratislava, Križková 7. szám alatt lehet, ahol az érdeklődök további felvilágosítást is kaphatnak. Az útiköltséget csak a felvett pályázóknak téritik meg. Telefon: 25C-78. A Faluszínház igazgatósága. társadalom megteremtője. Mindig vigkedélyü volt. Ez az optimizmusából fakadt. Kommunista világnézetét a szülői házból hozta magával. Azonban teljesértelmű kommunista öntudattal a Szovjetunió töltötte meg. A Szovjetunióban eltöltött évei érlelték meg benne a kommunista művészt is. A Szovjetuniónak köszönheti dolgozó népünk, hogy Peter Jilemnieky a szocialista realista irodalom szlovák úttörője lett — mondotta végül Jilemniokyné. Mács József