Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-14 / 63. szám, péntek

1952 március 14 U J SZO 3 41 u ii ká sl eoel élőink í r j á k Hol a hiba a közlekedés körül? Egyre-másra érkeznek szerkesztőségünkbe a panaszok a vasúti közlekedésijen felmerüld hibákra. Számos panaszt úgy igyekeztünk orvosolni, hogy a panaszleveleket továbbítottuk a megfelelő megbízotti hivatalhoz, amely az ügy kivizsgálása után közbelépett. Most ismét összegyűjtöttiiak néhány panaszlevelet és a hivatalos eljáráson kívül a lapban is hslyt adunk nekik. Tipikusak ezek a panaszok és reméljük, hogy a közölt kritikák nyomán a közlekedési dolgozók is meglátják, milyen sokat nyújthatnak a dolgozó tömegnek, de ugyanakkor azt is láthatják, mennyit árthatnak, ha nem végzik feladataikat lelkiismeretesen. Eszterházi Zsigmond Nagykaposról ezt írja: Már két hónapja járok a Szövetségi Vasútvonalra dolgozni és alkalmam volt meggyőződni arról, milyen rendetlenség uralkodik a királyhelmeci vasüti állomás jegypénztáránál. A kassai gyorsvonal 6.19 órakor inául Királyhelmecröl és erre a vonatra az utasok nagy része jegy nélkül kénytelen felszállni. Igy 10 Kés büntetést kell fizetniök az utólagos jegyváltáskor csak azért, mert a pénztárban szolgálatot teljesítő nöaíkalmazott, úgylátszik nagyon szeret aludni és még a váltókezelő több3zöri költögetésére sem hajlandó hat óra előtt felkelni. Ilyformán természetesen képtelen a vonatindulásáig az Összes utasoknak a jegyet kiadni. A nagykaposi és királyhelmeci dolgozók kérik az illetékes hatóságot, hogy ezt a hibát mielőbb orvosolják. Török Imre elvtárs munkáslevelezönk, aki a csernői építkezéseknél dolgozik, ugyancsak felháborodva panaszkodik azokra a közlekedési alkalmazottakra, akik nemtörődömségükkel gátolják a szocialista épí tömunkát. Török elvtárs az autóbusz közlekedésben mutat rá olyan hibá

v

,a, amelyeket valóban sürgősen kellene orvosolni. „A csernői építőmunkások szocialista munkavsrsenyben állnak a vasútépítőkkel. Megtörténik, hogy a Leleszről járó dolgozókat a hétfői napon nem veszi föl a Nagykapoe felől közlekedő autóbusz, mert már tele van batyúa asszonyokkal. Gyakran bizony még felférne néhány munkás, de az autóbusz mégsem áll meg, mert a soffőrnek, vagy a kalauznönek, nem akaródzik. Mi munkások megértjük, hogy egyelőre még nincs elegendő jármű a közlekedés szolgálatában, hogy nincs annyi, amennyi a növekedő igényeknek megfelelne. Tud juk azt is, hogy fokozott termelésünkkel érjük majd el, hogy kényelmesebben utazhassunk. Annyit azonban le kell szögeznünk, hogy az autóbusz-garázs mestere nagyobb fegyelemre szoktathatná a < személyzetet és felvilágosíthatná, milyen nagy kárt okoznak, ha megakadályozzák, hogy a munkások a hétfői napon eljussanak munkahelyükre. Meg kell magyarázni a soffőröknek és jegykezelöknek azt is, hogy mindenkor előnyben kell részesíteniök azokat az utasokat, akik a termelésben dolgoznak, akiknek a szocialista munkaverseny sikerét veszélyeztetik az utazás késedelmeivel. Mit tegyen az a munkás, aki a hétfői napokon, amikor több az utas, önhibáján kívül késik a munkából és ezáltal akadályozza a tervteljesitést? A leleszi dolgozók kérik, hogy álljon be javulás ezen a közlekedési vonalon is és kérik a közlekedési dolgozókat, hogy felelősségük tudatában érezzék kötelességüknek becsületes és lelkiismertes munkával harcolni a békéért, jobb holnapunkért, a szocializmus felépítéséért h zánkban." Igy szól Török elvtárs lev?l3. A losonci autóbuszközlekedésre panaszkodik Dancs Pál elvtárs, vilkei lakos. „Mint a losonci Tátra bútorgyár alkalmazottja fordulok az Uj Szóhoz a hibák felfedése és orvoslása végett. Üzemünk sikerese.- befejezte az ötéves terv harmadik évét és a negyedik tervévet eddig 112.6 száza'.ékban teljesíti. Ezt elsősorban üzemi pártszervezetünk jó felvilágosító munkájának, másodsorban öntudatos dolgozótársainknak köszönhetjük Vannak kötelezettségvállalásaink is, amelyeket sikeresen akarunit teljesíteni, lehetőleg túlszárnyalni. Ezt természetesen csak akkor érjük el, ha üzemünkben kevesebb lesz a hiányzás, sőt ha egyáltalán kiküszöböljük. A hiányzások részben egyes munkások hanyagságának tulajdoníthatók, de nem kismértékben az állami autóbuszok helytelen menetrendje és az !< utóbuszok személyzetének negatív állásfoglalása, öntudatlan viselkedése idézi őket elő. A kékkő—losonci vonalon fekfö községekből, Törincs, Vilke, Jelsöc, Panyidarócról, mintegy harmincöt munkás és munkásnő jár be üzemünkbe. Az autóbusz sokszor 1—2 órát késik, vagy ha nem késik, akkor annyira zsúfolt, hogy bizony meg sem áll és mink szomorú szívvel, átfázva topoghatunk, várhatjuk a következőt. Ugy látszik az autóbusz jegykezelőjének fontosabb a feketéző kulákasszonyokat és spekulánsokat beszállítani Losoncra, hogy ott áruikat jó pénzért eladhassák. Harmincöt riunkás késése, harmincöt le nem dolgozott munkaórát jelent üzemünkben, nem beszélve a többi üze mek dolgozóiról, akik összesen vagy négyszázan járnak be a megnevezett közsé"A'--böl. Ugyanaz a helyzet a hazafelé u

fi?-5snál is. A közelmúltban vagy harmincan álltunk munkások az autóbuszra várakozva. Végre befutott az autóbusz, amelynek vezetője Pollák László, galsai kulák, volt malomtulajdonos. Az utasokat falvak szerint engedte föl az autóbuszra, de csak a parasztokat szedte, a munkásokat nem engedte föl, holott nekünk kiváltott havi munkásjegyünk -. an. Azt hangoztatta, hogy előbb a messzebbre utazókat kell fölvenni, mi hát várjuk meg a következő autóbuszt. Ez a Pollák soffőr hibát követett el, mert tudomásunk van arról, hogy a ČSAD alkalmazottait figyelmeztették, hogy előbb a munkásokat és az iskolásokat kell felvenni, csak aztán a többi utast. El is határoztuk mi munkások, hogy panasszal fordulunk az Uj Szóhoz, his/er nagy kár az így elpazarolt időért, különösen most tavasszal, hogy megkezdődtek községünkben a harmadik típusú EFSz m nkálatai és szabad délutánjainkon brigádmunkával nagy segítségére lehetünk földműveseinknek." PozsonypíispHItiből küldött panaszlevelet Kollár Ferenc elvtárs. Ö is az autóbuszjáratra panaszkodik. „Az autóbusz félóránként közlekedik reggel és húszpercenként délután. Egy hónapja azonban nagyon rosszul jár. Reggel hat órakor kell az autóbusz megállóhoz menni annak, aki nyolc órára be akar érni a /árosba. A munkások rendszerint többórás késéssel érkeznek munkahelyükre, sokszor teljesen át fázva, mert a megállónál nincsen váróterem. Megértettük, amikor a r agy havazások miatt rendetlen volt r közlekedés, most azonban az utak már járhatók, viszont a régi. rozzant kocsik már nem bírják ilyen nagy utakon a nagy megterhelést. Naponta két-h^rom autóbusz is elromlik és félnaookst. vesztegelnek az útszélén, amíg bevontatják őket a garázsba. Dolgozó társaimmal kérjük az illetékes hivatalt, hogy javítson az a-itóbusz közlekedés hibáin, mert a dolgozók így nem tudnak eleget tenni kötelességüknek, ami nagy nemzetgazdasági szempontból." Hívott minket a nehézipar 1951 detv .,!,..rébén Észak-Szlovákiába költöztünk, hogy mint nehézipari dolgozók járuljunk hozzá a szocializmus felépítéséhez. Csallóközi magyar fiúk nevében írom ezt a levelet, akik szívvel lélekkel hallgattuk meg az építkezés, be hívó szavakat, mert tudjuk, hogy miénk a jövő, mi pedig biztosítani akarjuk magunknak a boldog és virágzó életet. Amióta hazánk felsza badult a kapitalizmus járma alól, úgy érezzük, hogy számunkra is kihajnalodott, kisütött az új élet fényes napja. Azóta tudjuk, hogy hogyan kell élni és dolgozni egy becsületes munkásnak. Mi még csak fiatal tanoncok vagyunk, akik a mult rendszerből csak gyermekkori élményeket őrizhettünk meg. Igy inkább csak az iskolában tanultakból vagy apáink elbeszéléseiből tudjuk, hogy milyen nehéz viszonyok közt kellett élniök a mult rendszer dolgozóinak. Ma már min den máskép van, meg van a lehetőség az állandó biztos munkára és annak elvégzése után a boldog, megérdemelt pihenésre. Az északszlovákiai nehézipari üzembe, Dubnicára költözött magyar ifjak jó munkával akarnak hozzáAz Uj Szó kritikája nyomán A közlekedésügyi megbízotti hivatal kivizsgálta az Uj Szó által továbbított panaszlevél adatait és szerkesztőségünknek a következő választ adta: „A rimaszombati 1603. számú közlekedési üzem kivizsgálása szerint a tornaijai üzem körébe tartozó Molnár Gyula kocsivezető, 1952 január 6-án, jogtalanul egy órát tartózkodott Hrkáč községben. Molnár kocsivezető ezt az eljárását az zal okolta meg, hogy éhes és fáradt volt. Megállapítottuk,' hogy állítása nem indokolt, mert a menetrend szerint Sirk községben több mint egy óra áll rendelkezésére, hogy megpihenjen és étkezzen. A rimaszombati 1603. számú közlekedési üzem Molnár Gyula kocsivezetőt felelősségre vonta és az autóbusz egyórás késedelmével okozott kár össz-sgével megterhelte 1952 február havi fizetését." járulni, a többi ezer és ezer munkással együtt, hogy mielőbb megvalósuljon ötéves tervünk és a szocializmus győzelme hazánkban. Nyugodtan termelhetünk ég a fülünk mellett eresztjük el a háborús uszítók vészkiáltásait, mert úgy érezzük, hogy munkánk megvédelmez minket ég megvédelmezi a bókét. Nincs mitől félnünk, hisz mellettünk áll vasbetonfalként a nagy Szovjetunió, élén szeretett tanítómesterünkkel, a nagy Sztálin elvtárssal. A csallóközi magyar tanoncok nevében: HALASI ÁRPÁD G áI y Olga: JHá ľt-íd s Ni csak, hogy tűnik el a hó, észvesztve vágtat a bohó. Ki kergeti? A március a tavasz lantját pengeti. Ihol, előbukkant a fű, színétől elfog a derű, szikrázik a nap, a sugarak fürge nyilakként rajzanak. Csobban a Duna friss vize, csevegve csörgedez bele a hó leve, a fákat lágyan ringatják bodros szelek. Gyerünk, pezsdülve hajt a vér, testünkben lüktet minden ér, izom feszül. Ujjongva száll a munkadal, tavasz varázsa árad s ilyenkor minden sikerül. A CSEMADOK HÍREI Az olvasókörök munkájáról Kötelezettségvállalások községünkben Községünkben, Egyházbástyán egyszerre ünnepeltük a februári győzelem 4-ik és a Vörös Hadsereg fennállásának 34-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból a falut agitkettösök járták be és dicséretére legyen mondva földműveseinknek gyönyörű kötelezettségvállalásokat tettek. Sokan közülük mint Mede Barnabás, Vince János, Kovács Barnabás, Mede Pál és Tóth János éppen az Uj Szót rendelték meg, hogy evvel is bizonyítsák ragaszkodásukat a béke és a szocializmus építésének ügyéhez. Az évforduló ünnepségét a helyi pártszervezet rendezte, amelynek nagy segítségére volt Reis Gyula középiskolai igazgató elvtárs. Faid Dezső tanító elvtárssal együtt kitűnő kultúrműsort tanítottak be és igy hozzájárultak az ünnepély színvonalának emeléséhez. Különösen sokat köszönhetünk Adám József és Nagy Gábor elvtársaknak, akik világos, értelmes beszédben mutattak rá arra, hogy mit ad nekünk a szocializmus. Vághegyi Jó Ernő, Egyházbástya j A dolgozó nép kultúráli

s színvonalának emelése érdekében fontos, hogy minél több könyvhöz jusson a magyar dolgozó. Népi demokráciánk ban meg vannak aova az összes lehetőségek, hogy minden faluban könyvtár legyen. Némely helyen azonban hibák mutatkoznak a kony tárak kihasználásában. Elsősorban az olvasótábor nincs megszervezve, másrészt pedig tervszerűtlenül olvassák a könyveket. E hibák kiküszöbölésére fontos, hogy falvainkon olvasókörök alakuljanak meg. Ebbe a munkába a Csemadoknak kell terv szerűen bekapcsolódnia. Igy március végéig minden járásban négy olvasókört kell megszervezni, hogy minta képül szolgáljanak a többi falunak. Dolgozó népünknek olvasókörök megalakításával kell segítségére sietnünk. Természetesen, ha azt akarjuk, hogy az olvasókörök sikeresen működjenek, akkor okvetlenül szüksé ges, hogy a könyvtáros gyakorlati tanácsokat tudjon adni az olvasóknak. Fontos továbbá a dolgozók legjobbjait megnyerni az olvasókör száimára. Ezeknek közreműködésével még több tagot lehet az olvasókörbe beszervezni. Állandó egyéni agitáció val és felvilágosító munkával kell az olvas 5kört megszervezni. Rá kell világítani arra, hogy a régi világban ilyen gondjaik nem voltak dolgozó inknak, mert hiszen akkoriban a ka pitalisták mindent elkövettek, hogy a dolgozó ember tudatlanságban maradjon. Ma azonban szocialista épí tőmunkánkhoz tudásunkat, képzettségünket állandóan gyarapít,anunk kell. Ott, ahol az olvasókör már megalakult, törekednünk kell arra, hogy az olvasókör helyiségét kellemessé és vonzóvá tegyük. Gondot kell for dítani a könyvállvány rendbetartására és pontos könyvelést kell vezetni az olvasásra kiadott könyvekről. Nem szabad megengedni, hogy valakinél hosszú hónapokig legyen egy olyan könyv, amit mások is akarnak olvasni. A könyvtáros megválasztására is komoly gondot kell fordítani. A könyvtárosnak nem kell éppen a tanítónak lennie, mert hiszen neki elég teendője van az iskolában, hanem olyan dolgozót kell megválasztani, aki érdeklődik a könyvek iránt és l

e tudja vezetni az olvasóköri vitákat. A könyvtárosnak mindenkép, pen öntudatosnak, politikailag fejlettnek kell lennie. Nagyrészben ismernie kell a könyvtár anyagát, hogy minden olvasónak a legmegfelelőbb könyvet ajánlhassa, Fontos továbbá, hogy a könyvtáros figyelemmel kísérje az olvasó fejlődését és eszerint fokozatosabban ajánlja neki a komolyabb könyveket. Mindezt szem előtt kell tartnunk, ha azt akarjuk, hogy nevelömunkánk jó eredménnyel járjon. Dolgozóink öntudatositásához a jól megrende. zett vitaesték nagyban hozzájárulnak. Különösen olyan könyvekre vonatkozik ez, amelyek mindannyiunk érdekeit szolgálják. A vitavezetőnek élénkké és színessé kell tennie ezeket a vitaestéket. Nem elegendő, hogy csupán ketten vagy hárman szólnak hozzá a fölvetett problémákhoz, Ezért nagyon ajánlatos, hogy a könyvet minél többen olvassák és a könyvtárosnak legyen gondja arra, hogy előzőleg megtárgyalja a könyv tartalmát egy egy olvasóval és ilymódon úgyszólván észrevétlenül megszervezze a felszólalókat. Több községben sikerrel folynak már ezek a vitaesték. Igy pl. az ara. nyosmaróti járásban, Zsére községben a Csemadok helyi csoportja több ilyen vitaestet rendezett és pedig komoly sikerrel. Ezeken a vitaesteken szemléltetően mutatkozott meg az, hogy dolgozó népünk komolyan érdeklődik a szocialista kultúra iránt Persze a reakció ezt nem nézhette tétlenül, gyorsan működésbe lépett és az eredmény abban mutatkozott meg, hogy a magyar tanítónő nem akarta átengedni az iskolatermet a vitaestre. Ám a dolgozok ezt nem hagyták annyiban, és a szlovák tanítóhoz fordultak, aki minden továb bi nélkül igen előzékenyen bocsátotta a Csemadok helyi csoportjának rendelkezésére a tantermet. Sőt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy más kor is örömmel megteszi. Tény, hogy ahol kultúrház van, ott nem merülhetnek fel ilyen problémák, de az a véleményünk, ha nincs is kul túrház, akkor is meg lehet rendezni a vitaestéket az iskolateremben vagy más helyiségben. Nem fér kétség hozzá, hogy ilyen alkalomra a Csemadok megnyeri a helyi pártszervezetek és a helyi Nemzeti Bizottságok támogatását. Zsérén pl. Zápotocky elvtárs beszédét vitatták meg. A vitát Kovács Gergely elvtárs, erdőmunkás vezette nagy sikerrel. A sikert az hozta meg, hogy Kovács kultúrtárs lelkesedéssel olvasta Zápotocky beszédét. Ezzel a lelkesedéssel sikerült felkeltenie az egész falu érdeklődését Zápotocky elvtárs beszéde iránt. Az ilyen vitákat még a nyári hónapokban is meg lehet rendezni. E vitaestéken természetesen sajtónkról sem szabad megfeledkezni. Egy lépést sem mehetünk előre fejlődésünk útján, ha a napi eseményeket alaposan meg nem vitatjuk. A falu dolgozóinak nagyrésze előfizetője valamely lapnak és így módjában van tájékozódni és érdemben, hozzászólni a vitához. Persze, a sajtó megvitatásánál sem alszik az osztályellenség, mert azzal áll elő, hogy újságot olvasni csak az urak szoktak. Természetes, akik így beszélnek ma, azok az urak, a kulákok szekerét tolják s ezek nem lehetnek a mi barátaink. A Szovjetunióban mindernap mind a gyárakban, mind a kolhozokban meghatározott terv szerint a munkaszünetben olvassák el a sajtót és közben megvitatják a legfontosabb kérdéseket. A viták épúgy folynak szakkérdésekről, mint tudományos és szépirodalmi kérdésekről. Azért van az, hogy a szovjet emberek viszonya az építömunkához a hazafiság hűségét tükrözi vissza. £s ezért van az, hogy szakismeretükben és teljesítményükben túlszárnyalják a leghaladottabb ipari államokat is. Nekünk az a kötelességünk, hogy mind az építőmunka, mind a szocialista kultúra fejlesztése terén példaképünket, a szovjet -mbert kövessük. Bagota István