Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-08 / 58. szám, szombat

SZOVJET EM BEE A KOMMUNIZMUS NA€Y ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Beszélő számok a kommunizmus nagy építkezéseiről A kommunizmus nagy építkkezésel méreteiket és megvalósításuk ütemét tekintve, páratlanul állanak a világ építési technikájában, öt-hat éven belül elkészül: öt hatalmas vízierőmű összesen 4 mii. lió 210.000 kilowattos teljesítőképességgel, elkészül kilenc, együttesen több mint 35 kilóméter hosszúságú nagy gát, több mint 4.000 kilóméter fő-, vízlevezető'- és összekötőcsatorna és 8 nagy víztároló medence. A sztálini építkezéseket a legkorszerűbb gépi berendezéssel szerelik fel; óránként 1000 köbméter teljesítőképességű szívókotrókkal és nagyteljesítményű földkotrókkal, amelyek mindegyike 1500—7000 kézierővel dolgozó földmunkást helyettesít. A szovjet gépesítés legújabb vívmánya a 14 köbméteres kotróputtonynyal ellátott lépkedő exkavátor nyolc emelet magasságú roppant méretű szerkezet. Ez a gép 60.000 alkatrészből áll, súlya több mint 100 tonna. Az exkavátorba beépített 44 villanymotor teljesítőképessége 6.000 kilówatt, ami háromszorosan (meghaladja a cári Oroszország mezőgazdaságában alkalmazott összes villamosberendezés kapacitását. A csatorna és a vízierőmű építések földmunkáinak arányai hatalmasak. Mintegy 1 milliárd köbméter föld megmozgatására kerül sor. Ha ezt a földmennyiséget vasúti kocsikba raknák, a vagonokból összeállított szerelvény az egyenlítő mentén huszonötször körülérné a földgömböt. Ilyen roppant arányok jellemzik a kommunizmus építkezéseit és ilyen szédítő számok jelennek meg az eredményeiben is. Az öt új vízierőmű-óriás évente 22 milliárd 500 millió killowattóra energiát szolgáltat, s csupán a kujbisevi és sztálingrádi vízierőmű villamosenergiájának kihasználása évente 20—25 millió tonna szén és tőzeg megtakarítást jelent. A természetátalakítás következtében az új építkezések környékén fekvő földek öntözése és elárasztása révén a búzatermés több mint 8 millió tonnával, a gyapottermés 3 millió, a rizs félmillió, a cukorrépatermés 6 millió tonnával növekedik évenként, a szarvasmarhaállomány 2 millióval, a juhállomány pedig 9 millióval gyarapodik. A mezőgazda ságnak ez a hatalmas többlete a mindennapi élet szükségleteire átszámítva 100 millió ember élelmezését, ruházkodását és lábbelivel való ellátását jelenti. A kahovkai vízierőmű Ukrajnában és a Krímben több mint 3 millió hektár (1 hektár: 1,7376 kat, hold.) ászályos területet öntöz majd. Ezen a vidéken 200.000 hektár eddig terméketlen homokos területet hódítanak meg I amely a jövőben félmillió mázsa gyümölcsöt, közel 1 millió mázsa zöldségfélét és 3 millió mázsa szőlőt ad az országnak. A Turkmén főcsatorna több, mint 50.000 kilóméteres óriási öntözőcsatorna hálózata 1,300.000 hektár terűletet tesz termékenyebbé és több mint 8 millió hektár pusztai legelőt Iát el ivóvízzel. Érdekes szerepe lesz az Amu-Darja vizének a természetátalakítási tervek során. Az Amu-Darja vizének színe a magával sodort iszaptól a tejeskávéra emlékeztet. A folyó évenként több, mint 100 millió tonna hordaléka rendkívül gazdag káliumban, mészben és más oldott sókban és ez a víz a jövőben azoknak a földeknek, amelyekr

e elvezetik, nemcsak öntözését, de folyamatos trágyázását is elvégzi. A kujbisevi vízierőmű gátja 25 méterrel emeli a Volga szintjét, aminek következtében 500 kilométer hosszú és helyenként 40 \ kilométer széles víztárólómedence keletkezik. Mintegy 25 milliárd köbméteres befogadóképességével ez lesz a világ legnagyobb mesterséges víztárolója. A kommunizmus hatalmas építkezéseinek ütemét megvilágítja a Volga^—Don-csatorna néhány adata. Az eddig elvégzett munkálatok során 164 millió köbméter földet emeltek ki és egyengettek el és 2 millió 860.000 köbméter betont építettek be. A hatalmas építkezés olyan ütemben indult, fejlődött és közeledik a befejezéshez, amilyen, re nincs példa a múltban. 1950 december 28-án hozta meg a Szovjetunió minisztertanácsa történelmi határozatát „A Volga—Donhajózható csatorna építéséről és a rosztovi és sztálingrádi terület földjeinek öntözéséről." A munka megindult — és 1951 szeptember 22. a' cimljanszkajai vízierőmű építői már új mederbe terelték a Don vizét. Az elmúlt napokban megkezdődött a cimljanszkajai tengermedence elárasztása, pár hónap múlva pedig megindul a csatornán és az új tengeren a hajóközlekedés. Az építkezés méreteihez méltó pá. ratlanul gyors megvalósulás nagyszerűségét akkor érzékeltetjük, ha emlékeztetünk arra, hogy a Panamacsatorna építésénél közel ugyanilyen terjedelmű munka elvégzéséhez 35 évre volt szükség. Harmincöt évig tartott a munka, amelyet sorozatos botrányok kísértek, úgy hogy a Panama szó fogalommá, a visszaélés, megvesztegetés fogalmává vált. Ez jellemezte a kapitalista építkezést. És ma pontosan ütemezett terv szerint nem egészen két év alatt született meg a Volga—Don-csatorna. Ez a kommunizmus építkezése. u m Oí tenger városa A nagy tervek mellett, amelyek átalakítják a természetet, megváltoztatják a folyók irányát, tengert teremtenek a szárazföld helyén és hatalmas vízierőmüveket létesítenek, fel kell figyelni azokra az építkezésekre is, amelyek új városokat, falvakat teremtenek. Mire megindul a hajózás a Volga—Don-csatornán és megtelik vízzel a cimljanszkajai hatalmas medence, már vidám és eleven élet lüktet majd az új partokon. Harminckét kisváros, falu és számos tanya költözött fel a magasla. tokra, hogy ott új és szebb életet folytasson. Régi helyüket ellepi a tenger. Cimljanszkaja, Horosevszskaja, Csalbinsakaja, Kumsatszkaja, meg a többi helység frissen épült házai már a jövőbe látó, a fejlődés lehetőségeit és törvényeit szem előtt tartó új építési rend szerint emelkednek. Minden elköltözött falu számára a legalkalmasabb területet keret ék ki. Maguk a falu küldöttei, a kolhozparasztok állapították meg, hogy hol épüljön fel új otthonuk. Gépkocsikon mentek szemleútra, nagy körültekintéssel ejtették meg a választást és hozták meg a döntést, szem előtt tartva a régi közmondást: „Mérd meg hétszer is, mielőtt levágod." Mikor aztán megtalálták a megfelelő helyet, megcsapolták a boroshordót, és a doni kozákok ősi szokása szerint áldomást ittak a földön, amely új otthonuk lesz. Azután viszszatértek a faluba, ott összehívták a kolhoz-közgyűlést, minden részletre kiterjedően jelentést tettek és a kolhoz összessége döntött az új helyről. Rengeteg változás és érdekes újítás fogadja az új otthon lakóit. A régi Cimljanszkaja például több mint 100 kilométerre volt a legközelebbi vasútállomástól, az új Cimljanszkajának már építik a vasútállomást, mert a vonat itt robog majd a most születő tenger partján. Épül már 3 millió rubel költséggel a Szovjetek Házának nagyszerű épülete, 2.5 millió rubel költséggel a kultúrház, továbbá iskola, mozi, kórház, áruház, kenyérgyár, — minden, amire szükség van. A Don vize csöveken keresztül táplálja a szivattyús kutakat és még az idén valamennyi cimljanszkajai ház konyhájában ott lesz a vízvezeték. A legnagyobb lendülettel talán az új tengerpart kiemelkedő pontján folyik az építkezés. Itt nem a ,,tengerfenékről" elköltöztetett falu házai emelkednek, hanem új szocialista város születik, a környék büszkesége, amely a Pjatyimorszk (Öttenger) nevet kapta. A szovjethaza öt tengerét, az Azo. vi-, Balti-, Fehér-, Fekete-, és a Kaspi-tengert egységes vízrendszerbe foglaló Volga—Don-csatornának jelképe lesz ez a magasan emelkedő új város, amely rohamosan nő ki a földből. Mire eljön a tavasz és a mélyben a cimljanszkajai új tenger hullámai fodrozódnak, a Volga Doncsatornán pedig hajók jönnek Moszkvából és Rosztovból és mennek Moszkvába és Rosztovba — Pjatyimorszk, az öt tenger városa már áll és lakói boldog büszkeséggel tekintenek az új világra, ami a sivár sztyeppéken született. A nók elméleti-politikai nevelése az Azerbagdzsán köztársaságban A Bolsevik Párt Lenin és Sztálin útmutatása alapján nagy munkát végzett, hogy a nőket minél nagyobb számban bevonja az ország társadalmi, politikai és gazdasági életébe. Igen nagy fejlődés tapasztalható ezen a téren Azerbajdzsán köztársaságban. Az azerbajdzsáni nő, az Októberi Szocialista Forradalom előtt fátyol nélkül ki sem lépett az utcára. Ezzel szemben ma már mintegy 24.000 nő dolgozik az olajiparban, több mint 3000 nőt helyeztek vezető állásba és igen sokan végeznek sikeres munkát a mezőgazdaságban is. Mintegy 150 kolhozparasztasszonyt tüntettek ki a szocialista Munka Hőse címmel, 200-at pedig a Lenin-renddel. A nők jelentős helyet töltenek be az ország politikai életében. Azerbajdzsán Köztársaság tíz nőt választott be a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, 05-öt a Köztársaság Legfelső Tanácsába és több mint 9000-et a területi helyi szovjetekbe. Számos kiváló azerbajdzsán nő került vezető helyre a pártban, a szakszervezetben és az államapparátusb n. A termelésben kivált asszonyok között meg kell említeni az „Ordzsonikidze"-olajtröszt egyik mesterét, Marjam Mamedovát. Brigádja határidő előtt teljesíti feladatait és áUandóan kiváló minőségi munkát végez. Őt is beválasztották a Köztársaság Legfelső Tanácsába. Igen népszerűek és közismertek az élenjáró azerbajdzsáni kolhozparasztasszonyok. Szama Gaszanova, a Szocialista Munka kétszeres hőse, a, „Május l"-kolhoz gyapottermelő brigádjának vezetője, kiváló termelési eredményeivel országos elismerést vívott ki. A kolhoz kommunistái pártszervezetük titkárává választották. A Köztársaság pártszervezetei mindent elkövetnek, hogy elősegítsék a nők politikai fejlődését és több mint 35.000 asszonyt vontak be a pártoktatás hálózatába. Az agdami, valamint a tauzi, agdasi és lenkorani kerület pártszervezetei nagy figyelmet szentelnek a nők szakmai továbbképzésének. Tanácsokkal látják el az iskolából kikerült fiatalokat és képességeiknek megfelelően a főiskolákra, egyetemekre vagy technikumokra irányítják őket. A káderek nevelésében igén fontos szerepet játszanak az üzemek és kolhozok pártszervezeteinek női tanácsai. E tanácsokba beválasztott női aktivisták ügyelnek a dolgozó nők munkakörülményeinek megkönnyítésére, a bölcsődék és óvódák hálózatának kibővítésére, az egészségügyi és szociális kérdésekre-, a nők kultúrális fejlődésére. A Köztársaság pártszervezeteinek célja, hogy politikai és kulturális felvilágosító munkájuk minden nőre kiterjedjen és hogy minél magasabb számban vonják be a nőket a gazdasági és politikai élet minden ágába. Felhívta erre a figyelmet az azerbajdzsáni K(b)P XVIH. kongresszusa is, amely ezenkívül hangsúlyozta azt, hogy a pártszervezetei: bátran helyezzék vezető állásokba az élenjáró nődolgozókat. A Nagy Honvédő Háborúban az uráli páncélos hadtest, amely túlnyomórészt önkéntesekből, uráli munkásokból, technikusokból, mérnökökből állt, egyike volt a legbátrabban és legeredményesebben harcoló egységeknek. Soraiban harcolt előbb mint hadnagy, majd mint főhadnagy Dmitrij Alekszejevics Szlepuha. Az egyik páncélos felderítő szakasz parancsnoka volt. Arról, hogy mit csinált, sohasem beszélt, mert nem szeretett magáról beszélni, de annál többet beszéltek róla, példamutató bátorságáról, hőstetteiről a• társai. Diadalmasan nyomultak előre, kikergették a betolakodókat a szovjet haza földjéről s már Lengyelország és Németország útjain döbörögtek a harckocsik. Drezda környékén valami kimondhatatlan nevű német városon mentek keresztül. A házak lángokban álltak, a füst és korom sötét függönyként ereszkedett az utcákra. Dmitrij kiszállt harckocsijából, hogy tájékozódjék• Körülötte vad kavargás tombolt, s ekkor az idegtépő harci zajban gyereksírás ütötte meg a fülét. Szétnézett. Egy lángban álló ház második emeleti ablakában két kisgyerek síri: csöpp szőke lány az egyik, hét év körüli fiú a másik. Dmitrij nem sokat gondolkodott. Társainak parancsot cA Ltgszehh kitihiteth. adott, hogy a harckocsik ellenőrizzék a környéket, maga pedig elindult a a láng és füsttengerbe és néhány perc múlva a két gyerekkel tért vissza• Haja megpörkölődött, arca füstös, kormos lett, de mosolygott... Es ami ekkor történt, azt soha nem felejti el... A kihaltnak látszó utca hirtelen megelevenedett, pincékből, kapualjakból sápadt, meggyötört emberek támolyogtak elő, öregek, asszonyok, gyerekek, odasereglettek az idegen tiszt köré, akiről érezték, hogy nem ellenség, hanem jóbarát. Egy zokogó asszony boldogan ölelte magához a megmentett gyermekeket, a mellette álló fejkendős asszony pedig meg akarta csókolni Dmitrij kezét. A harckocsik azután mentek tpvább. Még előttük volt Drezda, amelyet romhalmazzá változtattak az amerikaiak bombázása, előttük volt az égő Berlin és várta őket az ujjongó, virágbaborult tavaszi Prága, amely leírhatatlan lelkesedéssel fogadta felszabadítóit. ... Amikor végetért a háború, Dmitrij visszatért szülőföldjére, az Uraiba, a kotrógépe mellé. Megkezdődtek a békés munka hétköznapjai, amelyek ünnepnapok voltak számára. Lelkesen és boldogan dolgozott s a fiataloknak sugárzó arccal magyarázta, hogy háborús kitüntetései mellett legtöbbet ér a munka itt, a kotrógép mellett. Az igazi nagy kitüntetés, a legszebb kitüntetés azonban még csak ezután következett. Szállt, terjedt a hír, hogy a Volga és a Don között hatalmas építőmunka kezdődik. Az uráli üzemekben óriási gépek alkatrészeinek gyártása indult meg, amelyskből következtetni lehetett a munkálatok arányaira. Dmitrij Alekszejevics Szlepuha a bánya legjobb kotrógépkezelője lett, szerették, megbecsülték, közben megnősült, s már az első gyerek is megérkezett. Itt érezte jól magát az Uraiban, de most mégis forróság öntötte el, leküzdhetetlen vágy vonzotta a doni sztyeppék felé. Ott akart lenni a kommunizmus első nagy építkezésének?. Felvételi kérésére táviratilag érkezett meg a válasz: Jöjjön! Az új munkahelyén maga szerelte össze az alkatrészekben odaszállított „Uralec" kotrógépet, amelyet gyengéden „földimnek" nevezeit, hiszen ott csinálták az uráli gyárakban. Büszke volt erre a gyönyörű gépre és büszke volt, hogy itt dolgozhat a csodálatos építkezésnél, amelynek terveit sokszor hosszan elnézegette az építési körzetvezetőség irodájának falán. Eleinte nem volt. könnyű dolga• Az új gép szeszélyeskedett, de Dmitrij megismerkedett mihden porcikájával s amikor kitapasztalta, már nem volt semmi baj. Itt, az új gépen is szakmája igazi művészévé emelkedett. Hónapról-hónapra megdöntötte saját csúcsteljesítményét. Jó munkájának híre eljutott régi dolgozótársaihoz is, akik ottmaradtak az Ural távoli bányáiban és onnan kísérték figyelemmel, hogyan bontakozik ki Dmitrij tehetsége a kommunizmus nagy építkezéscin. Kérték: írja meg munkamódszere lényegét, eredményei titkát. Válaszolt, megírt mindent, amit kérdeztek, de közben maga^ is eltűnődött: valóban, mi a titka a teljesítményének? Egy . alkalommal a gép tervezője, aki az Uraiból ellátogatott az építkezések megtekintésére, nagy elismeréssel látta, hogy az acélóriás Dmitrij j szakértő kezében 1000 köbméter helyett 3150 köbméter földet emelt ki egy műszakban. A tervező mérnök hosszan elbeszélgetett Dmitrijjel, akinek munkája, megfigyelése és néhány tanácsa új, alkotó eszmékkel gazdagította. Ott ültek egymás mellett az „Uralec" tágas vezetőfülkéjében, amelynek ablakán keresztül az építkezés óriási területére láthattak. Sehol egy ember, mindenütt csak a gépek dolgoztak. Roppant acélóriások ágaskodtak, túrták, lapátolták a földet, munkájuk nyomán gödrök mélyültek és buckák emelkedtek. Es ekkor a mérnök váratlanul feltette a kérdést: — Mi a titka a jó munkájának? Dmitrij szeme messze tekintett a tájra, s miközben pontos mozdulattal meghúzta a gép fogantyúját, csendesen felelte: — Nincs ebben semmi titok ... Ennek a kotrógépnek csaknem az egész személyzete egykori frontkatonákból áll, akik a nehéz években bátran harcoltak. Most építünk, a békés alkotómunka öröme tölt el bennünket- Tudjuk, hogy a kommunizmusért, a világbéke megvédéséért dolgozunk. Azért dolgozunk jól, mert érezzük, hogy építeni, a békéért dolgozni: a legszebb kitüntetés...