Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-08 / 58. szám, szombat

Ü J SZ

0 - 1952 március 8 ték „főtanújukat", P. G. Kiszelevet is, azonban ő családjával együtt Idejekorán elrejtőzött, úgyhogy a németek csak házát gyújtották fel. • — A németek Igyekeztek összefogdosni többi „tanúikat" is, Sz. V. Ivanovot, Gnyezdov állomás volt fő nőkét, és X. V. Szavajetevet, ugyanezen állomás volt alkalmazottját és M. B. Zacharovot, a szmolenszki állomás volt tolató j át. — Szmolonszkból való visszavonulásuk előtt röviddel a német fasiszta megszállók keresték Bazilev szkij és Jefimov tanárokat. Mindkettőnek csak azzal sikerült meg menekülnie az elhurcoltatás, vagy halál elől, hogy idejekorán elrejtöz tek. A német fasiszta megszállóknak azonban nem sikerült gaztetteik nyomait elsimítani és elrejteni. A holttestek exhumálása, amit bírósági orvosszakértök végeztek teljesen bebizonyítja, hogy a lengyel hadifoglyokat a németek lőtték agyon. Alább következik a bírósági orvosbizottság jegyzökönyve: A törvényszéki orvosszakértííbizottság jegyzőkönyve. A katini erdőben a német fasiszta megszállók által meggyilkolt lengyel fogolytisztek kivégzése körülményeinek megállapítására és kivizsgálására alakított külön bizottság megbízásából a bírósági orvosszakértök bizottsága, amelynek tagjai: V. I. Prozorovszki, a Szovjetunió egészségügyi népbiztosságának fö bírósági orvosszakértője, a Szovje unió egészségügyi népbiztossága mel lett működő állami bírósági orvosi kutató intézet igazgatója. V. M. Szmoljaninov, a második moszkvai állami orvosi intézeten törvényszéki orvostan tanára, az or vostudományok doktora, D. N. Viropajev, a patológiai ana tómia tanára, az orvostudományok doktora, Dr. P. S. Szemjonovszkíj, a Szov jetunió egészségügyi népbiztossága mellett működő állami bírósági or vostudományi tudományos kutatóintézet anatológiai osztályának tudo mányos munkatársa, M. D. Svajkovová tanársegéd, a Szovjetunió egészségügyi népbiztossága mellett működő állami bírósági orvostudományi tudományos kutatóintézet vegyi osztályának tudományos munkatársa. A bizottságban továbbá résztvet tek: Nikolszkij, a nyugati front föbírósági orvosszakértöje, az orvosi szolgálat ezredese, Buszojedov, az N. hadsereg bírósá gi orvosszakértője, az orvosi szolgálat kapitánya, Szubbotin, a 92. számú patológiai anatómiai laboratórium vezetője, Ogloblin, az orvosi szolgálat ezredese, Szadikov, szakorvos, az orvosi szolgálat főhadnagya, Poskarevova, az orvosi szolgálat főhadnagya. Ez a bizottság 1944 január 16-ika és 23-ika közötti időben exhumálta a katini erdőben a „Kecskehegy" területén lévő sírokban eltemetett len gyei hadifoglyok hulláit és megvizs gálta őket. A lengyel hadifoglyok holttestei mintegy 60x60x3 térfogatú közös sírban voltak eltemetve és ezenkívül egy másik 7x6x3.5 méter térfogatú sírban. A sírokból 925 holttestet exhumáltak és vizsgáltak meg. A holttestek exhumálását és bírósági vizsgálatát abból a célból végezték, hogy megállapítsák: a) A halottak személyazonosságát, b) a halál okát, c) eltemetésük Idejét. Az eset körülményeire nézve lásd a külön bizottság anyagát. Objektív adatok: lásd a holttestek bírósági, orvosi kivizsgálásának jegyzőkönyveit. Vélemény: A bírósági orvosi szakértők bizottsága a holttestek orvosi kivizsgálásának alapján a következő következtetésre jutott: A sírok kinyitása és e sírokból kiemelt holttestek megvizsgálása alapján megállaplttatott: A lengyel hadifoglyok holttesteinek tömege között vannak polgáriruhás holttestek, amelyeknek száma a megvizsgált holttestek össz-számához arányítva csekély. (925 kiemelt holttest közül összesen kettő.), b) A holttesteknek katonai bakancsuk volt. A hadifoglyok holttestein lévő ruházat azt bizonyítja, hogy a lengyel hadsereg tisztikarához és részben Sorkatonaságához tartoztak; c) az öltözeteik megvizsgálásánál megállapított felmetszett zsebek és bakancsok, a kifordított zsebek és a rajtuk lévő szakadások arról tanúskodnak, hogy minden hullán az egér,

z öltözetet ('köpenyt, nadrágot, stb.) átkutattak; d) néhány esetben az öltözetek felülvizsgálásánál sértetlen zsebeket állapítottak meg. Ezekben a zsebekben, valamint a felmetszett és szét tépett zsebekben, valamint az egyenruhák bélése alatt, a nadrágok övei ben, a kapcákban és harisnyákban újságkivágásokat, brosúrákat, ima könyveket, postabélyegeket, kinyitott és leragasztott leveleket, nyugtákat, jegyzeteket, és más dokumentumo kat, valamint értéktárgyakat (arany darabokat, aranydollárt, pipát, zsebkést, cigarettapapírt, zsebkendőt, stb.) találtak; e) a dokumentumok egy részén külön vizsgálat nélkül is — a felül vizsgálásnál 1940 november 12-étol 1941 június 20-ig terjedő időből kel tezett dátumokat állapítottak meg; f) az öltönyök, főleg a köpenyek egyenruhák, nadrágok és ingek szövete jó állapotban volt és csak nagy erőfeszítéssel lehet eltépni; g) a holttestek elenyésző részének (925 közül 20-nak) keze hátul fehér fonott zsinórral volt összekötözve, A holttesteken lévő öltönyök álla pota és éppen az a tény, hogy az egyenruhák, ingek, övek, nadrágok és alsónadrágok be voltak kapcsolva, a cipők vagy a füzöseipök befűzve, a sálok és nyakkendők nyakuk köré kötve, nadrágtartóik bekapcsolva voltak, Ingük nadrágjukba betürve volt, arról tanúskodik, hogy ezt megelőzően a holttestek törzseit és végtagjait nem vizsgálták meg kl vülröl. A koponyák lágy fedőbőrének jó állapota és az a tény, hogy ezeken és a mellkas és gyomor lágy fedőrészein, (kivéve 925 közül 3 esetben) nem találtak semilyen boncolási vágást. Ez azt mutatja, hogy a holttesteket bírósági orvosi vizsgálatnak nem vetették alá. 925 holttest külső és belső kivizsgálása azt bizonyítja, hogy a holttestek fején és nyakán lőtt sebek vannak, négy esetben a koponyacsont tompa, kemény, nehéz tárgy által okozott sérülést mutat. Ezenkívül az esetek csekély számában, a fejsebeken kívül hasi sebesüléseket is megállapítottak. A fegyver által okozott lőtt sebek rendszerint egy, ritkán kettő — a holttestek tarkóján vagy annak szélén találhatók. Az esetek kis számában lőtt sebeket állapítottak meg a holttestek nyakának hátsó oldalán az első, második és harmadik nyakcsigolya között. Lött sebeket állapítottak meg ezen kívül leggyakrabban a homlok környékén, ritkábban a halánték tájon, valamint az arcon és a nyakon. Huszonhét esetben vak lőtt sebek voltak, (tudniillik kihatolás nélkül) és a lőcsatornák végén a lágy koponyafedő alatt a koponyacsontokban, vagy az agyhártyában és az agyban deformált, kévéssé deformált vagy egyáltalán nem deformált olyan lövedékeket találtak, amelyeket automata pisztolyoknál, főleg 7.65 mm-es automata pisztolyoknál használnak. A tarkón lévő lött sebek nagysága arra enged következtetni, hogy a kivégzéseknél kétféle kaliberű lőfegyvereket használtak, az esetek túlnyomó részében 8 mm-esnél kisebbeket, tehát 7.65 mm-es és kisebb kaliberű lőfegyvereket, és az esetek kisebb számában 8 mm-esnél nagyobb, tudniillik 9 mm kaliberű lőfegyvereket. A koponyacsontokon lévő repedések jellege és a puskapor maradványok, amelyek a lött sebek környékén néhány esetben megállapíthatók, arról tanúskodnak, hr^y a lövések közvetlen közelből vagy csak nagyon csekély távolságról estek. A lövések behatolási és távozási nyílásainak helye azt mutatja, hogy az áldozatokat hátulról tarkótól előre hatoló irányban lőtték le. Emellett a lövési csatorna az agyalapon ment át, ami életfontosságú, vagy ennek környékén és a halál oka az agyszövetek sérülése volt. A kemény, tompa és súlyos tárgyaktól származó sérülések, amelyeket a . koponyacsontokon a lött sebekkel együtt állapítottak meg, magukban véve nem voltak halált okozók. A holttesteknek 1944 Január 16-tól 23-ig végzett bírósági orvosi kivizsgálása arról tanúskodik, hogy egy holttest sincs oszlás vagy szétesés állapotában és mind a 925 holttest a nedvveszteség kezdeti stádiumában (ami a leggyakrabban és legkifejezőbben a mellkas és has környékén és néha a végtagokban mutatkozik), a zsiradékok átalakulásának kezdő stádiumában van. Különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a holttestek törzsének és végtagjainak izomzata teljesen megőrizte makroszkóplkus struktúráját és majdnem normális színét, a mellkas és a has belső szervei megőrizték konfigurációjukat és számos esetben a szívizomból vett metszetnek nem volt kifejezetten eltérő srtuktúrája vagy színe, sőt a nagy agyvelőnek jellegzetes struktúrális sajátosságai is meg voltak a szürke és fehér anyag világosan észrevehető elhatároltságával. A holttestek kötőszöveteinek és szerveinek makroszkopikus vizsgálatán kivül a bírósági orvosszakértök bizottsága megfelelő anyagot vett a holttestekből a laboratóriumokban végzendő további mikroszkópikus és vegyi elemzésre. A holttestek kötőszöveteinek és szerveinek megőrzésére nagy hatással volt a vizsgálat helyszínén lévő föld tulajdonságainak. A sírok felnyitása és a holttestek kiemelése után a levegőn hagyott holttestekre hatással volt az 1943-as évi tavaszi és nyári idő melege és nedvessége. Ez okozhatta a holttestek bomlási folyamatának gyors előrehaladását. A folyadékveszteség foka és a zsiradék változás alakulása, különösen az izomzat és a belső szervek valamint a hullák öltözékeinek jó állapota azonban megindokolják azt az állítást, hogy a holttestek rövid ideje vannak a földben. A „Kecske-hegy" területén lévő sírokban talált holttestek összehasonlítása a más helyeken, Szmolenszkben és annak legközelebbi környékén, Gedeonovkán, Magalensecsinán, Readovkán és a 126-os táborban, Krasznl Borban eltemetett holttestek állapotával (lásd a bírósági orvosszakértők 1944 október 22-i jegyzökönyvét), arról tanúskodik, hogy a lengyel hadifoglyok holttesteinek eltemetését a Kecske-hegy területén mintegy két évvel ezelőtt végezték. Ezt teljesen megerősítik a holttestek öltözékeiben talált dokumentumok, amelyek kizárják az eltemetés korábbi idejét, (lásd 36. oldal D. és a dokumentum leírását). A bírósági orvosszakértök bizottsága a vizsgálat adatainak és eredményeinek alapján bizonyosnak tartja, hogy a hadifoglyokat, a lengyel hadsereg tisztjeit és részben sorkatonáit ls lövés által ölték meg, a bizottság állítja, hogy ez a kivégzés mintegy két év előtti időszakra esik, tudniillik az 1941 szeptembere és decembere közötti időszakra. Abban, hogy a bírósági orvosszakértők bizottsága a holttestek öltözetében értéktárgyakat és 1941-es keltezésű dokumentumokat talált, annak bizonyítékát látja, hogy a német fasiszta hivatalok, amelyek 1943 tavaszi és nyári Időszakában felülvizsgálták a holttesteket, ezt a vizsgálatot nem végezték figyelmesen és talált dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a foglyok lelövése 1941 júniusában történt. A bizottság megállapítja, hogy 1943-ban a németek a lelőtt lengyel hadifoglyok holttesteit csak nagyon csekély számban boncolták, megállapítja, hogy a lengyel hadifoglyok kivégzésének módszere teljesen azonos azzal a móddal, ahogy békés szovjet polgárokat és szovjet hadifoglyokat végeztek ki, amely módszert a német fasiszta hivatalok nagymértékben alkalmaztak a Szovjetunió ideiglenesen megszállt területein, többek között Szmolenszk, Orel, Charkov, Krasznodar és Voronyezs városokban. V. I. Prozorovszkij, a Szovjetunió egészségügyi népbiztosságának fő bírósági orvosszakértője, a Szovjetunió egészségügyi népbiztossága mellett működő bírósági orvostudományi tudományos kutató intézet igazgatója. V. M. Szmoljaninov, a 2-es számú moszkvai állami orvosi intézeten a törvényszéki orvostan tanára, az orvostudományok doktora, D. N. Viropajev, a pathológiai anatómia tanára és az orvostudományok doktora, P. S. Szemjonovszkíj, a Szovjetunió egészségügyi népbiztossága mellett működő állami törvényszéki orvostani tudományos kutató intézet tanatológiai osztályának tudományos munkatársa, M. D. Svajkovová, a Szovjetunió egészségügyi népbiztossága mellett működő állami törvényszéki orvostani tudományos kutató intézet vegyi osztályának tudományos dolgozója, tanársegéd. Szmolenszk, 1944 január 24. A holttesteken talált okmányok. A bírósági orvosszakértök bizottságának jegyzőkönyvében foglalt adatokon kívül a németek által elfogott lengyel tisztek kivégzésének Időszakát (1941 őszét és nem 1940 tavaszát, amint azt a németek állítják) megerősítik a sírok felnyitásánál talált dokumentumok is. Ezek a dokumentumok nemcsak 1940 második felére vonatkoznak, hanem 1941 tavaszi ós nyári hónapjaira (márciustól júniusig) is. A bírósági orvosszakértök által talált dokumentumok közül különös figyelmet érdemelnek a következők: 1. A 92-es számú holttestnél: Varsóból írott levél, a Vörös Keresztnek a Hadifoglyok Központi Hivatalának címezve — Moszkva, Kujbisev u. 12. szám. A levél oroszul van írva. Ebben a levélben Zofja Zigonyova kéri, hogy tudassák vele férjének, Zigony Tamásnak tartózkodási helyét. A levél 1940 IX. hó 12-i keltezésű. A borítékon német postabélyegző van — Warschau XX.—40" és „Moszkva, IX. postahivatal expedíció — 40. IX. 28" bélyegző, valamint orosz nyelven vörös tintával döntés; „Megállapítani a tábort és elküldeni a címzettnek 15. IX, — 40 (olvashatatlan aláírás) !" 2. A 4-cs számú holttestnél: ajánlott levelezőlap, O 112 szám Tarnopolból „Tarnopol 12. XI. 40" postabélyegzővel. A kézírásos szöveg és cím e/halványodott. 3. a 101-es számú holttestnél: 1939 XII. 19-1 keltezésű 10.263 számú elismervény, amelyet a közeli tábor adott ki Eduárd Adamovics Klewandovszki aranyórája ellenében. Az elismervény másik oldalán 1941 március 14-1 feljegyzés van arról, hogy az órát a Juvelirtorgnak eladták. 4. A 46-os számú holttestnél: Elismervény (száma olvashatatlan), amelyet a sztarobelszki tábor 1939. XII. 16-án adott kl Vladlmir Rudolfovics Araszkijevlcz aranyórája ellenében. Az elismervény hátsó oldalán 1941 március 25-1 feljegyzés van arról, hogy az órát eladták a Juvelirtorgnak. 5. A 71-es számú holttestnél: szentkép Jézus Krisztus képével, amelyet egy katolikus Imakönyv 144. és 145. oldala között találtak. A szentkép hátsó felén felírás látható, amelyből „Jadwinia" aláírás és 1941 április 4. (dátum olvasható.) 6. A 46-os számú holttestnél: 1941 április 6-i keltezésű elismervény, amelyet az O. N. l-es számú tábor adott kl 225 rubelről Araszkijevicznek. 7. A 101-es számú holttestnél (1941 május 18-i elismervény, amelyet az O. N. l-es számú tábor adott ki 175 rubelről E. Lewandovszkinak. 8. Az 53-as számú holttestnél: el nem küldött postai levelezőlap lengyel szöveggel a következő címre: Varsó, Bagatell utca 15. 47-es lakás, Irena Kuczynszka. Dátum 1941 június 20. Feladó Sztaniszlav Kuczinszky. Altalános következtetések: Az egész anyagból, amely a külön bizottság rendelkezésére áll, mégpedig több mint 100 tanú vallomásából, akiket kihallgatott, a bírósági orvosi bizottság leleteiből, a dokumentumokból és a tárgyi bl zonyítékokból, amelyeket a katini erdőben lévő sírokban találtak, — megcáfolhatatlan világossággal ezek a következtetések vonhatók: 1. Szmolenszktől nyugatra lévő három tábor lengyel hadifoglyai, akik a háború kezdete előtt országutak építésén dolgoztak, ott maradtak a német megszállóknak Szmolenszkba való betörése után is, 1941 szeptember előttig bezárólag. 2. A katini erdőben 1941 őszén a német megszálló hivatalok tömegesen kivégezték a fent emiitett táborok lengyel hadifoglyait. 3. A lengyel hadifoglyok tömeges kivégzését a katini erdőben német katonai intézmény hajtotta végre, amely „537-es építkezési zászlóalj parancsnoksága" fedőnév alatt rejtőzött és élén Arees alezredes és munkatársai — Rext főhadnagy, Hott hadnagy álltak. 4. Azzal kapcsolatban, hogy az egész katonai-politikai helyzet Németországra nézve rosszabbodott 1943 elején, a német megszálló hivatalok a provokációs intézkedések egész sorát hajtották végre, hogy saját gaztetteiket a szovjethatalom szerveire hárítsák és arra számítottak, hogy az oroszokat és lengyeleket egymás ellenségévé teszik. 5. Ebből a célból: a) A német fasiszta megszállók rábeszéléssel, megvesztegetési kísérletekkel, fenyegetésekkel és barbár kínzásokkal „tanúkat" igyekeztek keresni a szovjet lakosok között, akikből hamis tanúvallomásokat zsaroltak ki arról, hogy a Jengyei hadifoglyokat a szovjethatalom szervei lőtték le 1940 tavaszán. b) A német megszálló hatóságok 1943 tavaszán az általuk lelőtt lengyel hadifoglyok holttesteit más helyekről összehordtak ós a katini erdő felásott sírjaiba helyezték, hogy így eltüntessék saját gaztetteik nyomait és fokozzák a „bolsevik állatiaságok áldozatainak" számát a katini erdőben. c) Provokációjuk előkészítésére a német megszálló hatóságok a katini erdőben lévő sírok felásására és az ellenük tanúskodó dokumentumok és tárgyi bizonyítékok eltávolítására mintegy 500 orosz hadifoglyot használtak fel, akiket e munka elvégzése után lelőttek. 6. A bírósági orvosszakértök adatai alapján teljes bizonyossággal megállapítható: a) A kivégzések Ideje — 1941 ősze. b) A német hóhérok a lengyel hadifoglyokat ugyanolyan módon lötté-c le, mint amilyet a németek a szovjet polgárok tömeges kivégzésénél használtak más városokban, főleg Orelban, Voronyezsban, Krasznodarban és Szmolenszkben — tudniillik pisztollyal tarkón lőtték őket. 7. A tanúvallomásokból és a bírósági orvosszakértők vallomásaiból a lengyel hadifoglyoknak németek által 1941 őszén történit kivégzéséről szóló következtetéseket teljesen megerősítik a katini sírokban talált tárgyi bizonyítékok és dokumentumok. 8. A német fasiszta megszállók a '•ngyel hadifoglyok kivégzésével a katini erdőben következetesen folytatták a szláv nemzetek kiirtására irányuló politikájukat. N. N. Burdenko akadémikus, a külön bizottság elnöke, a rendkívüli Állami Bizottság tagja. Tagok: Tosztoj Alexej akadémikus, a rendkívüli állambizottság tagja. Nikolaj metropolita, — a rendkívüli állambizottság tagja. A. Sz. Gundorov tábornok, az egyetemes szláv bizottság elnöke. Sz. A. Kolesznyíkov, a Vörön Kereszt és a Vörös Félhold szövetség végrehajtó bizottságának elnöke. V. P. Potemkin akadémikus, az orosz-szovjet szocialista köztársaság népművelési népbiztosa. J. I. Szmirnov tábornok, a Vörös Hadsereg katonai egészségügyi főigazgatóságának főnöke. R. J. Melnyíkov, a szmolenszki körzeti végrehajtó bizottság elnöke. Szmolenszk, 1944 január 24. (Megjelent a moszkvai Pravda 1944 január 26-iki számában.)