Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-08 / 58. szám, szombat

Világ proletárjai egyesül

jetŕkj A CSEHSZLOVÁKI A! MAGYAR D 0 L G 0 Z fi K LAPJA Bratislava, 1952 március 8, szombat 2 Kčs V. évfolyam, 58. szám Üzemeink, városaink és falvaink dolgozói Beloiannisz elvtárs és társai m elmentéséé r t ÉG** VIKTOR: JHöU összefogása A görög monarchofasiszta kormány ítélete a görög hazaíiak felett felháborította Csehszlovákia összes dolgozóit, akiit élesen szembeszállnak e gaztettel, amellyel a görög monarohofasiszta kormány bosszút állt a görög munkásosztály hös fiain. Levelekben, táviratokban és gyűlési határozatokban, amelyeket a ( prágai követségre küldtek, dolgozó népünk követeli, hogy semmisítsék meg a görög hazafiak felett hozott ítéletet. A CsISz központi bizottságának távirata a következőket tartalmazza: „A csehszlovák ifjúság nevében tiltakozunk Nikosz belojannisz görög nemzeti hős és társai felett hozott törvénytelen halálos ítélet ellen. A monarchofasisztá bíróság azért akarja meggyilkolni a görög hazafiakat, mert országuk és népük iránti szeretettől áthatva Görögország szabadságán, függetlenségén és jobb jövőjén fáradoznak. Ez az ítélet, amely a jog és igazságszolgáltatás megcsúfolása, a valóságban az egész görög nép ellen irányul és része az új háború imperialista tervezői támadásának a világbéke ellen. A csehszlovák ifjúság, amely munkájával az üzemekben, falvakon és iskolákban hozzájárul a népi demokratikus Csehszlovákia boldogabb életének kiépítéséhez, követeli, tolmácsolják a görög kormánynak követelését, hogy a Nikosz Belojannisz és társai felett hozott itéíötet semmisítsék meg". CsISz Központi Bizottsága a tiltakozó táviratok százait kapja a gö rög nép hőse, Niksz Belojannisz tervezett kivégzése ellen. Az üzemi, falusi és iskolai ifjúság és a pionírok felháborodásukat fejezik ki e gaztett lelett és követelik, hogy a Nikosz Belojannisz és társai felett hozott jogellenes ítéletet semmisítsék meg és az elítélt görög demokratákat helyezzék szabadlábra. A kladnói Egyesült acélművek ifjúsága táviratában a következőket írja: „Ez az új gaztett teljesen felrázta hazánk dolgozóinak öntudatát és leleplezte a háborús uszítók céljait. Meg vagyunk győződve, hogy a görög nép nem riad vissza, határozottan követeljük, hogy a görög hősök felett hozott ítéletet semmisítsék meg és Nikosz Belojannlsznak és társainak adják viszsza szabadságukat". Hasonló táviratokát küldtek a. szokolovoi ČKD üzem,, a szobjeszlavi Otavan és Lada üzemek és más üzemek dolgozói is, akik a táviratban kifejezték az ifjúság szembeszállását a tervezett gaztett ellen és azt a követelését, hogy Nikosz Belojanniszt és társait helyezzék szabadlábra. A Csehszlovák Vörös Kereszt tiltakozó távirata, amelyet szintén a prágai görög követséghez juttattak el. a következőket foglalja magábarr „A csehszlovák nép feszült figyelemmmel kisérte a Nikosz Belojannisz és a többi nemzeti hős ellen vezetett tárgyalást. Hamis adatok alapján ítélték el ezeket a békeharcosokat, A vádlottak minden joguktól megfosztották, amelyeket az ország bírósági büntetőperrendtartása nyújt a vádlottaknak. Ezzel az ítélettel v ilágosan bebizonyították, hogy Görögországban minden haladó erőt szándékukban van eltávolítani, amely a nemzetek közti békét és kölcsönős megértést igyekszik megvalósítani. A Csehszlovák Vörös Kereszt hűen a Vörös Kereszt humánus alapelveihez, tiltakozik a meghozott ítélet ellen és követeli, hogy semmisítsék meg és az igazságtalanul vádolt riig hazafiakat helyezzék szabadlábra. A Nemzetközi Nőnap tiszteletére „Március 8-ika üzem" nevet kap a bratislavai cérnagyár A bratislavai córnagyár dolgozói március 6-án délután bensőséges ünnepségre gyűltek össze a gyár éttermében. Ezen a napon a gyár a „Március 8-ika üzem" nevet kapta és ekkor iktatták be az új munkásigazgatót, Kasjaková Johanna elvtársnőt. Az ünnepségen résztvett Sámuel Takács mérnök, könnyüiparügyi megbízott, Lenard József, a könnyüiparügyi miniszter helyettese, a Szakszervezeti Tanács, a Szlovákiai Kommunista Párt városi szervezetének kiküldöttje, továbbá a gyár védnöksége alatt álló katonai alakulat tagjai és a nagymegyeri Egységes Földműves Szövetkezet küldöttei. Amikor az ünnepségen résztvettünk, a pétervári Putyilov-gyár hősies és harcos munkásnőire gondoltunk, akik 1917 február 24-én kivonultak Pétervár utcáira és a békét és a cári elnyomás megdöntését követelték. A cérnagyár munkásnőit kötelezik ezek a hagyományok. Ennek az üzemnek dolgozó nöi a győzelmes Októberi Forradalom következményeképpen és a dicső Szovjet Hadsereg segítségével már a, szocializmus építői és azzal, hogy gyárukat „Március 8-ika üzem"nek nevezték el, mintha kötelezettséget vállalnának forradalmi elődeik és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség békeharcának vezetői előtt arra, hogy tetterősen és lankadatlan alkotó akarással teljesítik a tervet és teljesítményük állandó emelésével, újító javaslataikkal a szocializmus epíté. tését meggyorsítják és megvédik hazájuk békéjét. Ezt mutatja a cérnagyár dolgozóinak kötelezettségvállalása is, t. i. két nap alatt 300 jelentős kötelezettségvállalást tettek és 21 újító javaslatot nyújtottak be. A gyár dolgozói nevében Krhulcová és Valko elvtársnök üdvözölték az új munkásigazgatónőt, a megbízólevél átvétele után Kasjaková Johanna igazgatónő megköszönte a Pártnak és a munkásosztálynak a beléjehelyezett bizalmat és ígéretet tett arra, hogy mindig hü marad a Párthoz és a munkásosztályhoz. A „Március 8-ika-üzem" dolgozói ezen a napon versenyre hívták ki a hronovi „Alojz Jirásek" mesterről elnevezett üzem dolgozóit ás a hronovi üzem megjelent megbízottja gyára nevében elfogadta a versenykihívást és azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a verseny is el fogja mélyíteni a szlovák és cseh dolgozók közötti testvéri jó viszonyt, A gyűlés befejeztével az egész megjelent üzemi kollektív lelkesen és határozottan ígéretet tett, hogy a teljes tervet becsületesen teljesíteni fogja. T. M. Kigyűlt a vörös csillag a dernoi bányaüzem íelett A mult hónapban üzemünk felett is kigyúlt a vörös csillag annak jeléül, hogy elértük a 100 százalékos tervteljesitményt. Először történt meg, hogy üzemünk neve is újságokba került a több: kiváló üzem neve mellé. A vasérc és a barit januári fejtési tervét csak 95 százalékra teljesítettük. Ennek az oka a szállítási esz. közök hiánya volt. A rozsnyói bányáknak nem volt elegendő teherkocsijuk, így a megrakott csillék többnapig várakoztak arra, amíg értékes érctartalmukat átadhatták. Február elején nehézségeink voltak a szállításban a nagy hófúvásokozta akadályok miatt. Különösen a Dénes.bányánál okozott nagy károkat a többnapos hófúvás. Az üzemigazgató elvtárs felhívta a rozsnyói gimnáziumot, hogy jöjjenek segítségünkre brigádmunkában megtisztítani a vasútvonalat, nekik és a helybeli CsISz-csoportnak köszönhetjük, hogy a közlekedés rövidesen helyreállt. Sajnos a nagy lemaradást a normális műszakok alatt nem tudtuk behozni, és a harmadik hét vé gén az általános tervet csak 85,3 százalékra teljesítettük. A pártszervezet az üz<emi tanács és az üzemi vezetőség kezdeményezésére rendkívüli műszakot vezettek be. hogy az elmulasztottakat helyrehozzák. A rendkívüli műszakban résztvettek a* üzem adminisztratív dolgozói is, és a februári események évfordulójának tiszteletére és a 'er

v teljesítés lemaradásának behozására nemcsak teljesítettük feladatainkat de 100 százalékon felül túlhaladtuk. A veséreben 106.7, a baritban 114, kutatási munkálatainkban 127.3, előkészítő és feltárási munkaterveinkben pedig 100,3 száza, lékos teljesítményt értünk el. Reméljük, hogy ezt a szép eredményt a jövőben is megtarthatjuk. Ennek elérésére fontos, hogy az üzemi tanács és az üzemvezetőség, valamint elsősorban az üzemi pártvezetöség együttműködjék, hogy állandóan a munkások között járjanak, idejében észrevegyék a hibákat és az akadályokat, hogy azokat sikere sen kiküszöbölhessék. Ha ez meg lesz, akkor közös sikeres munkánkkal biztosítani tuudjuk a szocializmus gyors felépítését. TAKÁCS GYULA munkáslevelező, Dernö-bánya Amióta megízleltük a felszabadult élet százféle örömeit és a szabadság izes kenyere kerül mindennapi asztalunkra, nem szűnnek meg a barbárságnak és sötétségnek gyilkos erői ezt a szabadságunkat a legelvetemültebb módon támadni. Teszik ezt azért, mert ezek a hivatásos gyilkosok, a/ emberiségnek ezek az ádáz ellenségei nem tudják, hogy mi a béke! De annál jobban tudjuk mi. hogy számunkra biztos szerszám, traktor dübörgése a rónán, terv egy esztendőre és többre is, hús és bor az asztalon, orvosság betegeinknek, üdülő a munkában elfáradtunk, gyermeknek cipő és napfényes iskola, öregnek pihenés, fiatalnak nagyra nőtt távlat és szerelem, s mindnek meleg és tiszta otthon, reménység és álflás! A béke: valamennyiünknek közös ügye. Küzdelmet és harcot kíván t megvédése. Es a békeharc esatate rén ott küzdenek és harcolnak asszonyaink is. Minden érző szívd nő előtt világos, hogy napjaink leg főbb követelménye, száz és százmilliók vágya: száműzni a háborút e földtekéről. Nincs rlvan anya, aki ne 'ázadna az erőszak, a barbárság és nz elnyomásnak minden fajtája el'"n, aki ne küzdeni ha kell fegy vrrel a kezében is. hogy megment' se gyermekét pusztulástól, az éhüláltól vagy a szolgaságtól. Az a lángoló hangú üdvözlet, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség fi'í ország 135 millió asszonyának nevében az egész világ dolgozó nőinek küld, és az SzK(b)P Központi Bizottságának felhívása a Nemzetközi Nőnap alkalmából kell, hogy bátorító és ösztönző szavaival újabb milliókat •'•s milliókat lömörítsen cselekvő "gységbe. Ez nem is képzelhető r.em is várható el másként, hiszen a legnemesebb érzéseket mozgósítja mindkét üzenet, az Elbától a Csen ť.es-óeeánig a már felszabadított -íík százmilióit szólítja fel, hogy a munka frontján folytatott harcukkal segítsék biztosítani és megjavítani egyre javuln életviszonyainkat: Ázsiában és Afrikában pedig arra ösztönzi a nőket, hogy a férfiak oldalán keményen és elszántan küzdjenek az idesen betolakodók ellen. Nem egyszer hátijuk a kishitű és bátortalan kérdést: — Ugyan, mit tehetek én egyszeri' asszony a békéért? Nem vagyok politikus, csak egyszerű nő vagyok, hogyan is harcolhatnék? A felelet világos. Olyan egyszerű, mint a feltett kérdés. A munkáddal harcolhatsz! Próbálj körültekinteni, nem végezhetnéd-e jobban és becsületesebben a munkádat? Próbáld elgondolni, vájjon kielégít-e az. amit most teszel és nem tudnál valami hasznosebb munkát végezni ? Olyat, amelyben képességeidet jobban kifejtheted a magad és embertársaid javára? Kishitű vagy ? Nem bízol erődben . Azt hiszem, ott a baj, hogy nem tudod, milyen képességeid vannak és milyen erők szunnyadnak benne-'. Nem kéne egyelőre más, mint egy kicsit bátrabban, egy kicsit merészebben körülnézni. Talán éppen a te közeledben ott van Pató Rozália, egy egész falu lelke, a muzslai EFSz élenjáró dolgozója, akire büszke ma az egész csehszlovákiai dolgozó magyarság. Ott vannak a Hornyák Margitok, Szilva Máriák, a Kalapnék és tucatjával idézhetném őket, akik a szocialista faluért, a több és ízesebb kenyérért, biztosabb húsellátásunkért küzdenek és munkájukkal napról napra bizonyítják, hogy ez a hazafiasság és ebben a hazafiasságban is tündöklő példa lehet a nő! Es ott vannak a gyárakban a Pohralee Máriák, a György Erzsébetek. akiknek munkáját derű és Vízalom szövi át és a mélységes hit, hogy példás munkájukkal a békét védik. Vagy idézem Juhász Máriát, a köbölkúti parasztlányt, aki két évvel ezelőtt még bf.teges apja négy hold földjén robotolt hajnaltól vakulásig és egy nap rájött arra, hogy képességeiből talán többre is telnék, hogy talán többet is tehetne önmagáért, de meg azért is, hogy szebb és tartalmasabb legyen körülötte az egész "Uág. Igy indult el egy nap, hogy a komáromi hajógyárban munkát kérjen. És mert a Juhász Máriákra szükség van, hát kapott is nyomban munkát: daruk -elő lett és íme, megállta a helyét, pompásan csinálta dolgát. Ani Juhász Mária, aki első nap remegő szívvel, ijedten hágott fölfelé a dar lépcsőjén, a gépek zakatoló zajában, pörölyök tompa zuhogásában kezdett eszmélni és magára találni. Talán többre hivatott a darukeze'.' él! Olyan munkára, különleges " ňatra, amellyel nem mindenki lvrkózhat meg, mert adottság, tehetség kell hozzá. És íme, ez a te'. ."tség megvolt Juhász Máriában. Ma p gyár előrajzolója és normáját túlteljesíti. Egv ilyen Juhász Máriánk volna csak? Nem. bizonyára tucatjával vannak, talán százával is. Csak arnyi kell, hogy a szunnyadó erők felé' reojenek és reszt kérjenek az építés munkájából. Népi demokráciánk minden szerve örömmel nyílik meg az ilyen erők előtt, útjukat egyengeti, tanítja, fejleszti őket. Szocialista építésünk — és vele a béke ügye — nem csupán a férfiak d Iga. hanem Ugyanúgy a nőké is. Égető és személyes problémánk, közöí: ügyünk ez valamennyiünkké, akik azt akarjuk, hogy fű nőjje be a csatatereket, ös gyárak, iskolák és otthonok nőjjenek a koreai romok helyén. Tudjuk, nagy akadályokat gördít elénk az imperializmus profiíéhes, sülét világa. De éppen ez a tudat acélozza meg erőinket, s szólítja harcba asszonyainkat a Csallóköz rónáin, Ipoly-menti szövetkezeti földeinken épúgy, mint Apátfalun a szövőgépek mellett, Fiileken a zománcozóban, a Tátra szirtes bércei ilatt, a Hernád visszhangos völgyében, ami mind a miénk már — vagy a HTTKO-n. szabadságunk íjíUlő hatalmas várában. Mi erről, a békeharc diadalmas daláról írunk ma, mi boldog jövőnk énekes szépségeit hirdetjük verseinkben, könyvcinkben és képeinkben. A mi újságjainkban nem döbben rá egy dolgozó anya szeme olyan hírre, hogy végfő nyomorában és kétségbeesésében két kisgyermekével az ötödik emeletről levetette magát egy fiatal özvegyasszony és szörnyet haltak mind, ahogy ezt egy bécsi újságban olvashattuk. Amott, Nyugaton minden amerikai garnizon ezrével prostituálja a lányokat és nyomor, züllés, éhség és munkanélküliség mindenütt, ahol a kapitalista szabadverseny előnyét hirdetik jellemtelen hértollnokok. És olvassuk, hogy Indiában egy milliomos asszony tizennégy esztendős cselédlányát halálra éheztette büntetésből, mert valami ostoba szeszélyének nem tett nyomban eleget. É

s képeket látunk, melyen egy tizenkét esztendős gyereklány csecsemőjét ringatja soványka karjaiban. Tág szemében ott ég a kérdés: ember vagyok-e én vagy lélektelen rabszolga, akinek nincs joga, hogy önmagával rendelkezzék és emberhez méltó életet élhessen Itt a földön? Milliók ós milliók kérdezik ezt, a rabságban sínylődő anyák és lányok milliói Indiában és Délafrikában, a gyarmatokon és szerte a világon mindenütt, ahol még a tőke az úr, ahol Truman és hajcsárjai írják a törvényt és csak a maguk hasznát nézik és nem a nép javát. Vagy emlékezzünk vissza annak a kétségbeesetten siró félmeztelen koreai kisgyermeknek képére, aki mellett barbár támadók bombaszilánkjától találva holtan nyúlik el az anyja, minden jóságnak és gyengédségnek forrása. Egy újabb képen ott áll az eszelés taglejtéssel az öszszebombázott otthonr

a mutatva egy koreai asszony és szinte halljuk ajkáról jajveszékelve elhangzó átkot: kinek az útjában állott az én meleg kis otthonom, miért kellett így elpusztulnia ártatlan kedveseimnok? A feleletet tudjuk: a kapitalizmus őrjöngő telhetetlen, profitéhes agresszív világa ölte meg őket! Fény és sötétség — két világ! Mi, akik itt élünk, építünk és al kotunk a fény világában, kell, hogy (Folytatás a 2, oldalon)