Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-26 / 73. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! A Nemzetgyűlés elfogadta A C S E H S Z L O V Á KIAI M A 6 YAR O OLGOZÓ K LA PJA Bratislava, 1952 március 26, szerda 2 Kčs V. évfolyam, 73. szám A Nemzetgyűlés az 1952. évi állami költségvetést tárgyalja Március 24-én, hétfőn délelőtt Prágában összeült a nemzetgyűlés, hogy megtárgyalja ft Csehszlovák Köztársaság 195'í évi állami költségvetési javaslatát és az 1950 évi állami zárszámadás elfogadásáról szóló javaslatot. Az ülésen résztvettek a kormány tagjai élükön Antonín Zápotocký kormányelnökkel, a prágai diplomáciai testület tagjai és a dolgozók képviselői. Dr. Oldrich John. a nemzetgyűlés elnöke, megnyitotta a nemzetgyűlés 62-ik teljes ülését és átadta a szót Jaroslav Kabes pénzügyminiszternek. Jaroslav Kabes pénzügyminiszter azután a Csehszlovák Köztársaság állami költségvetési javaslatát és az 1950 évi állami zárszámadás elfogadásáról szóló javaslatot terjesztette elő. A pénzügyminiszter beszéde után a nemzetgyűlés bizottságaiban megtárgyalt költségvetésről Jozef V'alo képviselő, a nemzetgyűlés alelnöke és a költségvetési bizottság elnöke tett jelentést. A nemzetgyűlés ülése azután a költségvetés megvitatásával folytatódott. A vitában résztvett Viliam Si roky kormányelnökhelyettes, külügyminiszter, Jňlia Prokopová-Skrabálková nemzetgyűlési képviselő, Václav Dávid, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Jiri Hájek képviselő, dr. Václav Htilinszky képviselő, Jozef Krošnár képviselő és Julius Duris, a Megbízottak Testületének elnöke. A nemzetgyűlés hétfői ülése ezzel befejeződött. Jaroszlav Kabes pénzügyminiszter költségvetési beszéde Hölgyeim és uraim, rlvtársnők és elvtársak! Az 1952. évi állami költségvetésünk új korszakot nyit meg pénzügyi gazdálkodásunkban, az idén elsöízben közvetlen kifejezője azokrak a feladatoknak, amelyeket magunkra vállalunk állami népgazdasági tervünkben és először foglalja magában népgazdaságunk összes főbb pénzügyi forrásait, hogy ezeket ismét szétosszák a terv szükségletei szerint. Az állami költségvetésből reánk háruló feladatok életünk minden ágazatát: a minisztériumokat, Nemzeti Bizottságokat, nemzeti és községi vállalatokat -— minden dolgozót érintenek. Állami költségvetésünk kötelező terv: a feladatokat, amelyekre kiterjed, teljesítenünk kell. Az állami költségvetés, mint az állam legfőbb pénzügyi terve, pénzügyileg megtartja az egyensúlyt egyrészt a termelés, másrészt a fogyasztás és beruházás tételei között. Az állami költségvetés az állami népgazdasági, tervre, iparunk fejlődésére és minden pol gárunk munkaeredményére támaszkodik és ennek következtében eszköznek kell lennie a kormány kezében az üzemek önköltség-csökkentésére és a legnagyobb értékű gazdaságosságra mindenütt, ahol népünk szocialista vagyonát kezelik és állami eszközöket bocsátanak rendelkezésre. Gazdaságunk fejlődése Az állami költségvetés alapja Köztársaságunk tervgazdálkodásának bevezetése óta a gazdasági erők eddig elképzelhetetlen fellendülése. Az 1949-es évben — az ötéves terv első évében — ipari össztermelésünk 24.1 %-kal túllépte a háború előtti termelést, annak ellenére, hogy a lakosság . száma jelentősen csökkent. Az állami gazdasági terv nevezetes feladatait 102.1%-kal teljesítették. 1950-ben — a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának rendkívül fontos februári ülése után — felemelték az ötéves terv második évének feladatait. Ennek ellenére sikerült azonban- ezt a felemelt tervet általánosan 101.8%-kai teljesíteni. Az 1950. évi ipari termelés az 1949. évhez képest 14.8%kal emelkedett és a háború előtti termelésnek majdnem másfélszeresét érte el. A munkatermelékenység indexe 1',)'< -kai emelkedett. Az 1951. évben az ipari termelés tervét ismét alaposan felemelték, az egyes lényeges feladatokban általánosan 99.7%-ra teljesítették. Az ipari termelés összterjedelme az 1950. évvel szemben 14.9%-kai emelkedett. A munkatermelékenység az 1950. évhez képest 9.7%-kal nőtt. Az iparosítás, főleg a nehézipar kiépítése lényegesen meggyorsult. Jelentősen növekedett a beruházási építkezés terjedelme. Igv az ötéves terv elmúlt éveiben termelésünk egyre gyorsuló ütemben nőtt és továbbra is nő. Habár gazdaságunk pénzügyi eredményei, amint azt az állami költségvetésben feltételezett többletek magas túllépéséből is látható, igen kedvezők, nem mondhatjuk, hogy mindig és mindenütt kifejtettük a kellő nyomást az önköltség csökkentésére és általában a gazdaságosságra. Nem sikerült például ' megszüntetnünk azt, hogy a bérek.ne emelkedjenek gyorsabban, mint a munka termelékenysége, nem sikerült nekünk mindenütt érvényre juttatni a szocialista vagyonnal való legmagasabb gazdaságosság alapelveit és a pénzügyi fegyelmet. Nem sikerült mindenütt érvényesítenünk a lelkiismeretes számvetés, költségvetés és mérlegelés alapelvét, valamint a forgótőke meggyorsítására irányuló gondoskodást. Ebben részük van pénzintézeteinknek is, kezdve az állami bankkal és a pénzügyminisztériummal, nem voltunk elég szigorúak például a hitelek engedélyezésénél és a pénzbírságok hováfordításánál, mint a vállalatok pénzügyi fegyelme megjavításának eszközével. És az állami népgazdasági tervet mégis jól biztosítottuk pénzügyileg. Már 1949-ben elértük az állami költségvetés egyensúlyát és gazdaság eredménye emellett sokkal kedvezőbb volt. mint ahogy terveztük. A nép hatalmában levő és a Kommunista Párt által vezetett gazdaság erejének kifejezése az. hogy rohamosan fejlődő gazdaságunkat elláthattuk pénzzel azokból a forrásokból, amelyek főleg a szocialista vállalatokban gyülemlettek fel. Mivel azonban még nem

4 rendelkezünk elegendő tapasztalatokkal, vannak még fogyatékosságaink is, hibákat követtünk el és követünk el ft szocializmus építés útján. Néhányra ezek közül szeretnék rámutatni. Akadályozott bennünket az, hogy az állami költségvetés és az állami népgazdasági terv között nem volt szilárd kapcsolat, hogy az állami költségvetés nem nőtt ki közvetlenül a népgazdasági tervből, mivel tervezési és költségvetési technikánk, valamint vállalataink szervezése még nem jutottak ily messze. Továbbá akadályozott bennünket az is, hogy nemzeti vállalkozásainkat nem fedeztük közvetlenül a költségvetésből, hanem aa államosított gazdaság alapjának közvetítésével és hogy a kormány által elfogadott szilárd pénztári és hitel tervet csak 1952 első negyedévére állithattuk össze izben. Emiatt nem volt meg nálunk a vállalataink gazdálkodásáért való határozott felelősség, amely pedig egyike a szocialista gazdálkodás alapelveinek. A termelés, a beruházások, az anyag és munkaerő ellátás tervét csak fokozatosan mélyítettük el és nem tudtuk mindig elkerülni a hibákat. Azokra a tervekre. amelyek között nem volt tökéletes a kölcsönös kapcsolat, állami költségvetésünk sem támaszkodhatott és nem maradt más hátra az 1949—1951-es években, mint a legmesszebbmenő óvatossággal összeállítani a költségvetést. Az állami gazdálkodás eredményei az 1950—51-es években Az 1950-es évben az állami költségvetésbe dotáció* tételt állítottunk be nemzeti vállalkozásaink számára. Ez esetben sem tudtuk helyesen eltalálni állami bevételeink kapacitását és ezért lemét többleteink voltak, éppen úgy mint 1949ben. A kormány azt javasolja, hogy a költségvetési többletet agé*

z öszszegében, azaz 30 milliárd 700 millió koronát az államositott gazdaság alapjához csatolják és így használják fel gazdaságunk szocialista szektora pénzügyi alapjának megerősítésére, amelyből ered, Habár még nem ismerjük teljes egészében az 1951. évi állami költségvetési többlet pontos mennyiségét, az állampénztár kedvező helyzete lehetővé tette, hogy legalább előlegképpen e célokra olyan pénzügyi eszközöket bocsássunk az 1951 év hozadékából rendelkezésre, hogy nemzeti és községi vállalatainak 1951. év végével teljesen el legyenek látva a norma szerinti törzsvagyonnal. Nemzeti vállalataink tehát az ötéves terv negyedik évébe pénzügyi alap és forgalmi eszközökkel teljesen ellátva lépnek, mentesítve mind a kapitalista mult pénzügyi terheitől, mind a forrailalom utáni idők pénzügyi következményeitől, nehézségeitől és hibáitól. Szocialista válJalataínk megszabadultak a régi kötelezettségek terheitől és most az áUam által rájuk bí(Folytatás a 3. oldalon). Az emberiség sohasem fog megbékélni az erőszak é$ a támadás imperialista politikájával Široký miniszterelnökkelyettes nagy beszéde a nemzetgyűlés költségvetési vitájában Tisztelt nemzetgyűlés, hölgyeim és uraim, elvtársnök és elvtársak! Az állami költségvetésről tárgyalunk, amely számaival és felépítésével köztársaságunk fejlődő szocialista építésének, népünk békés alkotó kezdeményezésének, hazánk fokozódó gazdasági és kulturális fejlődésének tüzetes képe. Szocialista építésünk egyik alappillére kormányunk külpolitikája, amely rendíthetetlenül követi a nemzetek békés együttélésének és a világbéke megszi'iárditásának célját. Hála ennek a politikának, a Szovjetunió vezette világbéketábor szilárd és elválaszthatatlan tartozéka vagyunk és erélyesen védjük a Szovjetunió vezetésével szoros kapcsolatban és baráti együttműködésben a népi demokratikus államokkal és minden békeszerető demokratikus nemzettel együtt köztársaságunk népeinek szabadságát és függetlenségét, határaink biztonságát és sérthetetlenségét, a világbéke megérzésének ügyét. A nemzetközi események fejlődése a második világháború befejezése óta azt mutatja, hogy a hitleristák világuralmi kalandorterveikkel méltó örökösökre és követökre találtak az amerikai imperialistákban. Az amerikai imperialisták zsákmányéhességükben és kíméletlenségükben, az önkény, erőszak, a provokációk és a nemzetközi jog megszegésének módszereiben nem maradnak el a hitleristák mögött. Az utóbbi időben a hősiesen harcoló koreai nép ellen megindított baktériumháború azt mutatja, hogy az amerikai imperialisták céljaik elérésére nem riadnak vissza a legaljasabb eszközöktől sem. Az amerikai imperialisták támadó tervei, támadó blokkok létesítése, a militarista és fasiszta erők újjászervezése köztársaságunk határait is veszélyeztetik. Egész népünk, köztársaságunk minden hazafias polgára, akinek drága nemzetének éa államának szabadsága és függetlensége, helyesli kormányunk külpolitikáját, amelyet Klement Gottwald köztársasági elnök vezet és irányít, egyetért vele és teljes egészében támogatja. A német kérdés megoldásáról A béke és a háború erői közti gigászi küzedelemben óriási szerepe van főként köztársaságunk biztonságára nézve, a német kérdés békés megoldásának, éspedig' az egységes, demokratikus, független és békeszerető Németország megteremtésével. A Csehszlovák Köztársaságnak lehetősége nyílott újra kifejezni állásfoglalását e kérdésben Klement Gottwald köztársasági elnöknek nagyjelentőségű berlini hivatalos látogatása alkalmából, amelynek során kézzelfoghatóan megszilárdult és megerősödött köztársaságunk és a Német Demokratikus Köztársaság népei közötti baiátság. Éppen a Csehszlovák Köztársaság elnökének a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába érkezése napján közölték a Szovjetunió sztálini békepolitikájának rendkívül fontos megnyilvánulását, azt a dokumentumot, amely ma méltán áll a nemzetközi érdeklődés középpontjában. 1952 március 10-én a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, Gromyko elvtárs, átnyújtotta az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselőinek a szovjet kormány jegyzékét, amelyben javasolja a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésének haladéktalan megtárgyalását. A jegyzékhez mellékelték a békeszerződés javaslatát, amely Németország egységének felújításán és mint független, demokratikus és békeszerető állam teljes és általános fejlődésének lehetővé tételén alapul. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a Szovjetunió e nagyjelentőségű javaslataival a világ békeeröinek harca a német kérdés megoldásáért és ezzel az európai béke megtartásáért és megszilárdításáért új, magasabb fázisba lép. A szovjet javaslatok azzal tűnnek ki, hogy szokásos érthetőségükkel öntik formába az egységes Németország felújításának alapproblémáit és ezzel együtt a békeszerződés megkötését, hogy feltételezik a német kérdés megoldásának reális lehetőségét nemcsak a nemzetekkel és a német nép többi érdekeivel összhangban és érdekeinek teljes méltánylásával, hanem teljes összhangban a nyugateurópai országok népeinek békeérdekeivel, teljes összhangban a világ minden békeszerető emberének érdekeivel. A szovjet javaslatok így széles lehetőségeket nyújtanak a világbéke szempontjából oly fontos és jelentős kérdésnek megtárgyalására és megoldására mindazoknak, akiknek szivén fekszik a béke megőrzése ós megszilárdítása. Az amer'kai imperializmus ádáz, ellenséges politikája a német kérdésben A szovjet kormány jegyzékének közzététele röviddel azután történt, hogy nyilvánosságra hozták az Atlanti paktum államai lisszaboni konferenciájának eredményeit, amelyen az Amerikai Egyesült Államok kormányának képviselői „megegyeztek" az Atlanti-blokk többi tagállamainak képviselőivel az úgynevezett európai hadsereg megalakításában, vagyis a német náci Wehrmacht felújításában. A lisszaboni konferencia megmutatja, hogy képzeli el az amerikai imperializmus a német kérdés megoldását: felújítani a német militariamust és nácizmust, Nyugat-Németországot az amerikai milliárdosok és monopolisták támadó világuralmi terveikre felhasználni. Igy tehát két élesen elhatárolt irány áll a világ népéi előtt, két irányvonal a német kérdésben és ezzel Európa jövőjének kérdésében is: a háború, a további lázas fegyverkezés. a széles népi tömegek nyeanorbasüllyesztésének, a többi nemzetek elnyomásának, fenségjoguktól és függetlenségüktől való megfosztásának amerikai irányvonala, az úgynevezett európai hadsereg átlátszó, imperialista-kozmopolita köpenye alatt. Ezzel szemben áll a béke és a nemzetek együttműködésének szovjet irányvonala, tekintet nélkül társadalmi rendszertikre, a német kérdés potsdami szerződés szellemében való következetes megoldásának irányvonala. Mit jelent az amerikai imperializmus politikája a német kérdésben? Az amerikai imperializmus politikája a német kérdésben a marshallizált országok további rabszolgasor-" ba döntését, a militarizált nemzetgazdaság további militarizálását, a nemzeti pénznem értékének aláásását, a polgári termelés és a normális gazdasági kapcsolatok további korlátozását és ezzel a széles népi tömegek további, még nagyobb nyomorbadöntésének a távlatát és a gazdasági bomlást hozza magávai. Az amerikai imperialisták példátlan nyomása Nyugat-Németország ra és Európa többi kapitalista államaira a háborús kiadások növelésének érdekében ezeket az országokat a gazdasági bomlás szélére vezeti. A növekvő nyomor, rohamosan növekvő árak, az adók emelkedése, a polgári termelés csökkenése és a munkanélküliség. ezek az eredményei és távlatai az amerikai imperialista politikának Európa kapitalista országaiban. Az amerikai imperializmus politikája a német kérdésben az ügynevezett európai hadsereg köpenye alatt a náci Werhmacht felújítását jelenti, azét a hadseregét, amely hat éven keresztül Európaszerte borzalmat romlást terjesztett, gyilkolta a békés lakosságot és amelyet végül a győzedelmes Szovjet Hadsereg szétvert. Az úgynevezett európai hadsereg megalakítása, amely a Wehrmacht felújításán alapszik, az újra felfegyverzett Nyugat-Németország bekapcsolását jelenti a támadó Atlantiblokkba, a német nép legsajátosabb érdekei ellen. Az amerikai imperialistáknak feldarabolt Németországra van szükségük, amelynek bizonytalan kilátásai vannak a jövőben és tisztázatlan viszonya szomszédaihoz, (Folytatás a 2. oldalon)