Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-20 / 68. szám, csütörtök

1952 március 20 U J SZO s Jugoszlávia munkásosztályának harca a felszabadulásért Irta: A. KDPNYIK, a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának tagja. A Tito-klikk aljas árulása követ­keztében Jugoszlávia kiszakadt a béke és szocializmus táborából S cáítlakozott az imperializmus és a háború táborához. A régi kémek bandája megsemmisítette a jugo­szláv nép forradalmi vívmányait és véres fasiszta rendszert létesített az országban. Több mint 200.000 hazafi sínylődik a börtönökben éB koncentrációs táborokban. A bel­grádi kormány visszaállította a ka­pitalizmust és az angol-amerikai monopóliumok gyarmatává változ­tatta az országot. A titóisták a fasiszta diktatúra visszaállítása után azonnal meg­kezdték a munkásosztály tömeg­szervezeteinek feloszlatását. 9500 szakszervezeti aktivistát tartóztat­tak le egyedül 1050-ben, a szakszer­vezetek tömeges „megtisztításának" időszakában. 1950 nyarán betiltot. ták valamennyi szakszervezeti saj­tószervet, közöttük a szakszerveze­teknek központi lapját. V mai titóista ..szakszervezetek" Szalaj, Bozsevics, Pavicsevics-féle árulók vezetése alatt álló fasiszta szervek. Ezek az emberek a mun­kásosztály ég a szocializmus ádáz ellenségei, akik sokesztendős kém és provokátort „tapasztalatokat" szereztek a munkásosztály elárulá­sában. A titóisták a fasiszta „szak­szervezetek" segítségével kiszipo­lyozzák és üldözik a belgrádi banda gyalázatos politikája ellen fellépő murkásokat. A titóisták a nemrégen Zágráb­ban megtartott „szakszervezeti kon. gresszuson" kötelezték a szakszer­vezeteket, hogy részt vegyenek az „új gazdasági intézkedések" végre­hajtásában. Ezek az intézkedések törvényesítik a kapitalizmus fel­élesztését, a dolgozók kizsákmányo­lását és a gazdasági életnek a klll­földi monopóliumok által történő teljes leigázását. A titóista bandavezérek ezenkívül az úgynevezett „politlkai-nevelő­munka" fokozását követelték a „szakszervezetektől". E „politikai nevelőmunfti": a háborús propagan­da. valamint a Szovjetunió és a népi defnokratikus országok elleni gyű­lölködő uszítás. Míg a nép jóléte a béketábor és a szocializmus országaiban állandóan aövekszik, addig a jugoszláv dolgo­zók helyzete napról napra romlik. A. Tito-banda hivatalosan megszün­tette a munkanap mindennemű kor­látozását. A munkanap az üzemek­ben és bányákban 12—14 óráig, a kat nai-stratégiai építkezéseken pe dlg még ennél is tovább tart. A munkások éhbért kapnak kényszer­munkájukért. A munkabér átlag havi 3000 dinár, ami még a heti megélhetési minimumot sem bizto­sítja. A munkásifjúság különösen sú­lyos helyzetben van. A belgrádi vas­úti fűtőház ifjúmunkásai például havi 1050 dinárt kapnak, a sovány élelemért viszont 1200 dinárt kell fizetniök. Tömegesen alkalmazzák a termelésben a serdülőkoriakat és gyerekeket. A törvény szerint csak napl v négy órát kellene dolgozniok, a titóisták azonban 10—12 órai munkára kényszeritik őket, A munkabér rendszeres csökken­tését a termékek árának állandó növekedése kíséri. Az árak 1945-höz viszonyítva átlag 750 százalékkal növekedtek, egyes áruk pedig még nagyobb mértékben drágultak. A dolgozók életszínvonala a há­ború előtti időkhöz viszonyítva, át­lag egytized részére csökkent. A szakmunkás egész havi keresetéért mindössze 20—25 kilogramm ke­nyeret vagy körülbelül 90 kilogramm burgonyát vásárolhat. Az adók ál landóan növekednek: csupán a mult évben 25 százalékkal emelkedtek. A belgrádi fasiszták a Wall Street utasítására egész gazdasági életü-« ket a hadiiparra állították át. A titóisták az imperialisták új támadó háborújának felvonulási területévé változtatják az országot. A háborús előkészületek súlyos terhei az éhező nép vállát nyomják. A titóisták iskolák és kórházak helyett börtö­nöket, koncentrációs táborokat, ka­tonai repülőtereket, hadiutakat épí­tenek. A katonai kiadások állan­dóan növekednek. Az elmúlt évben az állami költségvetés 70 százalé­kát katonai kiadásokra fordítottak. A társadalombiztosítás és mun­kavédelem teljesen hiányzik Jugo­szláviában, A ütóifta Kidrica nem­régen kijelentette, hogy „teljesen kihal azoknak a központi állami szerveknek a tevékenysége", ame­lyek az egészságvédelem és a tár­sadalombiztosítás kérdéseivel foglal­koznak. Ez annyit jelent, hogy a munkásokat betegség esetén a sors kénye-kedvére hagyják. Csupán Horvátországban körülbelül száz­ezer üzemi munkás szenved évente munka közben súlyos sérülést. A munka közben megsérültek nagy része semilyen orvosi vagy anyagi segélyt nem kap. Az éhség, a kímélet'en kizsákmá­nyolás, az embertelen munka- és életviszonyok retteneteden lerontot­ták a dolgozók egészségi állapotát. A Nemzetközi Vöröskereszt beszá­molójában kijelentette, hogy a ju­goszláv ipari munkások jelentős ré sze tuberkulózisban szenved. A hi­vatalos adatok ezerint tlz- meg tíz ezer munkás hal meg évente tUďi­bajban. Az angol-amerikai monopó­liumod uralma, a háborús előkészü­letek és a polgári ipar csökkenése tömeges munkanélküliséghez veze­tett, Csupán Belgrádban és Zágráb­ban hatvanötezer embert bocsátot­tak el 1951-ben. A titóisták óriási katonai kiadá­saik fedezésére mind újabb és újabb kölcsönöket vesznek fel óceánon­túli gazdáiktól ós kegyetlenül ki­fosztják a jugoszláv dolgozókat. A jugoszláv nép a munkásosztály vezetésével harcol a fasiszta Tltó­rezsim megdöntéséért, a béke és szo­cializmus ügyének győzelméért. A munkások mind bátrabban és szerve­zettebben lépnek fel érdekeik védel­mében a ragadozó kizsákmányolók ellen, a jobb munkafeltételekért. A dolgozók nem ismerlk el a titóista „munkástanácsokat", nem írják alá a kizsákmányoló „munkásszerződé­seket". A hazafiak meghiúsítják a különféle népellenes intézkedéseket, bojkottálják az úgynevezett „ön­kéntes munkákat", elsősorban a ka­tonai stratégiai építkezéseken. Ti­to-ellenes tüntetéseket szerveznek az ország egész területén. A mun­kások szabotálják a termelési „ter­vek" végrehajtását. A munkameg­tagadások is tömeges jelleget öltöt­tek. Az elmúlt év néhány hónapja alatt az Adriai-tenger kikötőiben kö­rülbelül 20.000 munkái vett részt a sztrájkokban. Jugoszlávia népei megértik, hogy a Tito-klikk elleni harc elválasztha­tatlan a népeknek az imperialista háborús gyújtogatok ellen folytatott békeharcától. A jugoszláv dolgozók a munkásosztállyal az élen kemé­nyen ellenállnak a belgrádi provo­kátorok háborús előkészületeinek. A kikötőmunkások megtagadják a hadianyagok kirakodását és az óce­nontúli • imperialistáknak szánt stratégiai nyersanyagok berakodá­sát. Ezer meg ezer hadi- és nyers­anyaggal megrakott vagon veszte­gel az Adriai-tenger kikötőiben; a „Borba" nevű titóista lap beismeri, hogy csak Zsenlcében naponta 100— 110 vagon marad berakatlanul. Ez csak néhány példa a jugoszláv hazafiaknak a békéért, országtiknak az imperialisták felvonulási területé­vé való változtatása ellen vívott har­cára. Tito fasiszta rendszerét csak a ter­ror és az amerikai milliárdosok kö­nyöradományai tartják fenn. Sem a fasiszta megtorlás, sem az álszocia­lista demagógia, sem az imperialis­ták alamizsnája nem mentheti meg a Tito—Rankovics-klikket a szégyen­letes bukástól. A jugoszláv nép fel­szabadító harca egyre nagyobb mé­reteket ölt. A jugoszláv dolgozók igazi képvi­selőinek a Szakszervezeti Világszö­vetség végrehajtó bizottságába való felvétele a jugoszláv felszabadító mozgalom sikereinek jele, új ösztön­zés a jugoszláv nép felszabadító har­cára. A proletárnemzetköziség szellemé­hez hű jugoszláv nép a munkásosz­tály vezetésével harcol Jugoszláviá­nak az imperialista, fasiszta iga aló­li felszabadításáért. (A Trudból), Világszerte felháborodottan tiltakoznak az amerikai imperialisták baktériumháborűja eiieei Világszerte egyre hatalmasabb arányokban nyilvánul meg az a Pél­dátlan erejű felháborodás, amellyel a népmililók az amerikai imperia­listáknak a koreai és kínai nép ellen folytatott gyalázatos baktérium háborúját megbélyegzik. A becsületes emberek százmilliói viharos erő­vel követelik: „Haladéktalanul szüntessék meg az amerikai agresszorok baktóriumháborúját!" „Állítsák nemzetközi bíróság elé és büntessék meg a baktériumháború szervezőit ég végrehajtóit". A Szovjetunió tudományos akadémiájának tiltakozó gyűlése A szovjet emberek tömeggyülése­ken tiltakoznak az amerikai impe­riáli ták baktérium hadviselése el­len. A szovjet tudomány képviselői­nek a Szovjetunió Tudományos Aka­déuiiáján tartott gyűlésén Nyeszme­jonov elvtárs, a Szovjetunió tudo­mányos akadémiájának elnöke meg­állapította, hogy az amerikai impe­rialisták nemcsak aljas módon, ha­nem gyáván is viselkednek, kegyet­lenségben pedig a német fasizmust is felülmúlják. Nyeszmejanov elv­társ szembeállította az amerikai Im­perialisták embertelen tettével a Szovjetunió kultúráját és a nép ér­dekeit szolgáló tudományát és em­lékeztetett arra, hogy éppen ezekben a napokban adományoztak Sztálin­díjat a malária tökéletes megsem­misítését biztosító tudományos mód­szer felfedezőjének — A szovjet emberek kijelentik az egész világ előtt — , mondotta Bargyin akadémikus, — hogy a Koreában és Kínában bak­térium fegyvereket alkalmazó amerikai intervenciósok gaztettei­nek véget kell vetni. Lavrentyev akadémikus hangsú­lyozta, hogy a baktériumfegyverek alkalmazása végleg letépte az ag­resszorok arcáról az álszenteskedés álarcát és teljesen leleplezte az amerikai „civilizációról" és „demo­kráciáról" szóló mesét A gyűlés résztvevői határozatot hoztak, amely­ben a szovjet tudósok tiltakoznak az amerikai agresszorok barbár baktériumháborúja ellen. * A Lengyel Országos Békebizottság Varsóban nagygyűlést tartott, ame­lyen a lengyel főváros dolgozói ki­fejezésre juttatták mély felháboro­dásukat az* amerikai- agresszorok bűncselekménye miatt, A Trybuna Ludu ,,Az emberiség a kannibalizmus ellen" című cikké­ben ezt mondja: „A baktériumfegy­ver alkalmazása nem a világuralom­ra törekvő imperialisták erejét, ha­nem gyengeségét és tehetetlenségét bizonyítja". A Román Népköztársaságban a levelek ezrei érkeznek a rádióhoz és a lapok szerkesztőségeihez. A ro­mán dolgozók követelik a baktérium­háború azonnali beszüntetését. Di­mitru Jipcov orvos többek között ezt írja: „Mint ember és mint orvos felemelem tiltakozó szavamat az amerikai-angol imperialisták leg­újabb gaztettei ellen. A világ népei i.iódot találnak majd arra. hogy fe­lelősségre vonják a bűnösöket és megvédjék a békét". Az Albán Békebizottsághoz is számtalan távirat érkezik az AAbán Népköztársaság minden részéből. A Baskimi című lap vasárnapi számá­nak egész oldalát betöltik a tiltako­zó táviratok. Az egyik bombayi angolnyelvü hetilap, a „Crosroads": „Kihívás az emberiség ellen" cimü vezércikké­ben ezt írja: „Az amerikai agresz­Szorok a béke és az emberiség leg- flfi. veszedelmesebb ellenségei. Meg kell ' v őket bélyegezni, mint háborús bűnö­söket. Képtelenség, hogy az ENSz megengedi ezt a bűnös hadvlsolíst. Az ENSz hallgat, mert már nem a népek hangjának a szócsöve, hanem egyre inkább a Wall Street gang­sztereinek eszköze. Hatalmas tiltakozó mozgalom fej­lődik ki az egész világon. Csatlakoz­zék ehhez India is! Ami ma Koreá­ban történik, holnap megtörténhet Ázsiában, vagy a világ más részein is. Fékezzük meg a kannibálokat!" Ä Nemzetközi Diákszövetség éles állásfoglalása az imperialisták gaztettei ellen. Nemzetközi Diákszövetség vég­rehajtó bizottságának budapesti Ülé­sén a koreai és kínai delegátus be­számalt a^ amerikai imperialisták legújabb gaztettéről: a baktérium­fegyver alkalmazásáról. Valentin Vdovin, a Szovjetunió Antifasiszta Ifjúsági Bizottságának alelnöke el­mondotta, hogy a Szovjetunió Ifjúsága és az egé«z szovjet nép megbélyegzi az ame­rikai imperialisták által rendezett öldöklést és a véres bűncnelek­mények megszüntetését követelik. A Nemzetközi Diákszövetség kül­döttei sorra élesen elítélik az ame­rikai agresszorok kanmibáJi eljárá­sát. A vita során felszólalt Thom­son, az angol diákszövetség elnöke is és kijelentette, hogy nem tartja magát „illetékesnek" arra, hogy a kérdés megvitatásában résztvegyen. Az összes küldöttek azonnal hatá­rozott állást foglaltak Thomscm magatartása ellen. Lionel Formán, a délafrlkai diák­szövetség küldötte kijelentette: „az egyetemi ifjúság nem tanúsíthat kö­zömbösséget ebben a kérdésben. Le­hetnek és vannak is nézeteltérések Franciaország katasztrofális pénzügyi és gazdasági helyzete A jelenlegi Pinay-kormány, amely a negyedik francia köztársaság leg­reakciósabb kormánya, a francia közvélemény előtt azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy pénzügyi In­tézkedéseivel „helyreállítja" a frank helyzetét és így Franciaország álla­lami pénzügyeit és az egész francia gazdaságot szilárd alapokra lehet helyezni. Azonban Pinay pénzügyi mesterkedésének az a célja, hogy a francia dolgozók széles tömegeivel fizettesse meg azokat a háborúaki­adásokat, amelyeket Washington dik­tált rá Franciaországra Lisszabon­ban. A franioia frank az utolBó két vi­lágháború következtében jelentősen elértéktelenedett és most továbbra is csökken értéke aa új háborús ké­szülődések következtében. Mint a „Ce Soir" című párizsi lap Írja, a pénzügyminisztérium deficit­je és a külföldi fizetési eszközök de­ficitje továbbra is aláássa a frank stabilitását. Az állami költségvetés új háborús kiadásokkal bővül. Még nemrégen 500 milliárd frankot tett ki a kidás, amibe nem volt be­leszámítva a háborús előkészüle­tekre előirányzott 1000 milliárd frankos összeg. A lisszaboni konferen­cia óta ez a deficit több mint 1000 milliárd frankot ért el, nem számít­va ebbe az 1000 milliárd frankos háborús kiadásokat. A külföldi fizetési eszközök defi­citje kétféle eredetű. Egyrészt a kül­kereskedelem deficitjéből származik, amely az l&51-es évben 339 milliárd frankot tett ki és 1952 januárjában már 52 milliárd frankot ért el a mult év decemberének 46 milliárdjával szemben. A deficit másik okát Pi­nay kormánya a francia közvélemény l előtt eltitkolja.. Ez a pénzügyi köte­lezettségek deficitje, mint az ameri­kai tfikekölcsönök, vagy azok kama­tainak fizetése és annak az amerikai tőkének hozama, amelyet Franciaor­szágban vagy a francia gyarmato­kon fektettek be. A pénzügyi válság, amelyet a mostani kormány nem tud megolda­ni, katasztrófához vezet és mind rosszabbá teszi az ország gazdasági helyzetét. A nagyiparosok, akiknek gyáraiban közszükségleti cikkeket gyártanak, beismerik, hogy a lakos­ság vásárló erejének csökkenésével a túltermelés jelei mutatkoznak, a napi szükségleti árucikkek fölhalmo­zódnak és mind nagyobbá válik a munkanélküliek száma. Pinay reakciós kormánya azonban a háborús kiadásokra fordított ösz­szegek továibbi fokozását, a beruhá­zási kiadások csökkentését Javasolja, ami az ország újjáépítésén dolgozó munkások további ezreinek elbocsá­tását Jelentené. politikai világnézeti kérdésekben diákok és diákok között, de nincs olyan egyetem, vagy főiskola Dél­Afrikában, amelynek diákjai ne ér­tenének velünk teljes, mértékben egyet abban, hogy a baktériumfegy­ver alkalmazása szörnyű és gyalá­zatos merénylet az egész emberiség ellen". Bernard Bereánu (román) kije­lentette: „Thomson úr nyilván na­gyon jól tudja, hogy a baktérium­fegyver is alkalma* tömegpusztí­tásra. Nyilvánvaló, hogy ebben a békét közvetlenül érintő kérdésben min­den becsttlete« ember egyértelmű­en állfait foglal és elítéli a bak­térlumháborűt". Giancarlo d'Alessandro olaaz kül­dött szólalt fel ezután: „Olaszország diáksága nagy felháborodással fo­gadta az amerikai imperialisták baktériumháborújárói szóló jelenté­seket. A nemzetközi diákszövetség­nek határozott kezdeményezést kell tennie, hogy ezeket n háborús bünö­söket kirekesszék az emberiségből". A riunioni küldött, Jackves Ver­ge» Thomsonnak címezve szavait, kijelentette, hogy ma nincs helye az intellektuális közömbösségnek, a pi­látusi kézmosásnak. Aki hallgat, cinkossá válik. Hasonló értelemben szólalt fel a Köztársasági Spanyolország képvi­selője. az egyiptomi ás szudáni diákok küldötte, valamint a lengyel dele­gátus, aki felszólalása végén felhív­ta Thomsont, foglaljon félreérthetet­lenül állást a baktériumháború be­szüntetése és a tömegirtő fegyverek eltiltása kérdésében. A végrehajtó bizottság külön bi­zottságot Jelölt ki a baktériumfegy­ver eltiltását követelő határozati javaslat kidolgozására. Brutális rendíWámadás egy iráni imperlaHsfaellenes tüntetés ellen Sirasban a rendőrség és katonaság megtámadta egy tömeggyülés részt­vevőit. A gyűlést až Imperializmus ellen küzdő nemzeti szövetség helyi szervezete hívta össze. Az összeütkö­zés során több mint 70 személy megsebesült. Számos letartóztatás történt. Beloiannisz elvtárs és társainak levele a börtönből a megmentésükért harcoló népmilliókhoz Az UNITA szombati számában Nikosz Belojannisznak, Elli Ioani­dusznak és Takisz Lazaridisznek a börtönből irt levelét közölte. A levél szövege a következő: „Mindazok számára, akik harcol­nak azért, hogy kiragadjanak ben­nünket hóhéraink kezéből. % Drága, nemes barátaink! Sohasem felejthetjük el, amit ér­tünk tettetek. Megmentésünk érde­kében tett megindító és nagylelkű erőfeszítéseitekkel a legragyogóbb lapokat Írjátok azoknak az embe­reknek a történelmében, akik a jobb jövőért küzdenek, amikor nem kell majd félni a háborútól és az éhség­től. A bennünket fenyegető veszély nagyobb, mint valaha. Csak a ti bátor erőfeszítéseitek akadályozhat­ják meg, hogy újra kezdődjenek a kivégzések Görögországban. A halálra ítéltek celláiból, ahol el­különítve várjuk a kegyelmi tanács döntését, köszönetünket és hálánkat fejezzük ki nektek. Nikosz Belojannisz, Elli Ioanidusz, Takisz Lazaridusz. Kalitea börtöne, 1952, március 11-én."

Next

/
Thumbnails
Contents