Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-15 / 39. szám, péntek

2 1952 február 15 Csebszlovákia dolgozó népe felháborodva utasítja vissza az Adenauer-kormány terror­cselekményét a német Kommunista Párt ellen Jelentés a Nemzeti Front Központi Akció Bizottsága elnökségének üléséről Február 13-án tartották meg a csehek és szlovákok Nemzeti Front­ja Akció Bizottságának ülését Antonin Zápotocký kormányelnök vezetésé­vel, amelyen a Nemzeti Front összes rétegeinek jövőbeni együttműködé­sét érintő kérdéseket tárgyaltak meg. Az összes kerületekben, járásokban, üzemekben és iskolákban méltó­képpen ünneplik meg a csehszlovák dolgozó nép dicső februári gyó'zelmé­nek negyedik évfordulóját. A Nemzeti Front Akció Bizottságai február 24—25-én ünnepi gyűléseket hívnak össze, amelyeken a februári győze­lemnek hazánk további felvirágzására gyakorolt nagy jelentfiségét érté­kelik ki. Az üzemek dolgozói üzemi adásokkal, vagy a munka megkezdése előtt rendezett rövid üzemi gyűléseken ünneplik meg a győzelmes febru­árt. Az ünnepségek központjában a Nemzetközi Nfinap nagy eseménye áll, amelynek megszervezésében nagy részük lesz a Nemzeti Front Akció Bizottságainak és Csehszlovák N ószövetséggel és a Nemzeti Front összes rétegeivel együtt. Búcsúzuok Tóth István elvtárstól Hozzászólás az „Uj Ifjúság munkája elé" című cikkhez Az Uj Szó február 7-i számában olvastam az „Üj Ifjúság munkája elé" cimü cikket. Nagy érdeklődés­sel és figyelemmel olvastam, amint Major elvtárs kritizálja az Ifjúsági Szemle és az Alkotó Ifjúság tartal mát. Ez a kritika késztetett arra, hogy némely, nem egész helytálló véleményéhez, hozzáfűzzem az én véleményemet. Természetesen ezt azért teszem, mert én is ismerem és figyelem az ifjúsági sajtó fejlődését, érzem to­vábbfejlődésének szükségét és lá­tom hiányosságait is. Ez azonban mind kevés volna hozzászólásomé­hoz és Major elvtárs feltett kérdé­seinek helyes megvilágításához. Is merem azonban személyesen is Hrubják Emilt, Szőke Józsefet és Szűcs Bélát, ismerem tevékenysé­güket, odaadó munkájukat, eredmé­nyeiket az ifjúság kulturális szín­vonala emelésének terén. Ismerem őket. Hisz ők emeltek ki engem is a füleki gyár egyik műhelyének gépe mellöL És nemcsak én vagyok az egyetlen. Többen vagyunk ilye­nek. Igaz, hogy számunk, a szocia­lista kultúra gyors fejlődése folya­mán ma már kevés a reánk háruló feladatokhoz képest. No, de ne higgye senki, hogy azért szállok síkra mellettük, amiért ők emeltek ki engem, mint mun­káskádert. Nem! Mert, mint mun kás én is munkásszemmel bírálom őket s munkájukat, éppúgy, mint Major elvtárs cikkét is. Major elvtárs cikkében rámutat az Ifjúsági Szemle és az Alkotó Ifjúság hiányosságaira, arra, hogy mit követel ma dolgozó és tanuló ifjúságunk az ifjúsági sajtótól. Két­ségtelen, hogy ezek a hibák az ifjú­sági sajtóban fennállottak. De nem lehet azokat olyan keményen szem­beállítani az 1949-es évvel, mert az ifjúsági sajtó ebben az időben tel­jesen megfelelt küldetésének és most a fejlődés követeli javulását. Ennek a fejlődési foknak, ahol most vagyunk, ez a sajtó volt az alapja. Az ifjúsági sajtó valóban nem tartott lépést a fejlődéssel. Ez pe­disr a káderek hiányából adódott De ezt a káderhiányt teljes egé szében a magyar osztály rovására írni helytelen lenne. A káderek ki emelése nemcsak a magyar osztály­tól függött. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi magyar munkásifjú vett részt kéthetes, egyhónapos, hathete.,, sőt háromhónapos politi­kai iskolán, melyeket éppen ezek az elvtársak szervezte* meg, akikről Major ilvtárs azt Írja, hogy nem törődtek a káderek kinevelésével. Az azonban, hogy a kinevelt káde­rek nem minden esetben kerültek a megfelelő helyre, nem a magyar osztály hibája, hisz volt káderosz­tály is a CsISz-központban! fis vol­tak Novomeszky, Sling, Svermáné és Szlánszky! És azt hiszem, hogy ezeknek tetteivel tisztában van Major elvtárs is. És lényegében itt van annak a homályos kérdésnek meg. világítása, melyet Major elvtárs így tesz fel: „Miért nem kerültek mun­káskáderek a magyar osztályra és a sajtóhoz?" Biztos, hogy nem a Major elvtárs által említett „értel­miségi és diákkör" volt ennek az oka. melyről úgy beszél, mintha az nem ~ munkás és paraszt értelmi­ség i 'Ina!• Egyetértek Major elvtárs azon állításával, hogy a szocialista sajtó csak úgy válhat a dolgozók szerve­zőjévé és újságává, ha a szerkesz­tésben munkásqk is résztvesznek. Nem értek azonban egyet azzal az állításával, hogy az ifjúsági sajtó­nál nincsenek munkáskáderek. Sze­rintem, s ezt a tények is igazolják: vannak! Vagy: nézzük csak Hrubják elv­társat! Ö kisparaszt családból szár­mazik. Szülei a čatai III. típusú szövetkezetben dolgoznak. Vagy: Szőke elvtársat. Szülei munkások voltak, s ö maga kora ifjúságától árván maradva küzdött és dolgo­zott idáig. És ugyanígy Szűcs elv­társ is munkáscsaládból származik. Szülei egyszerű, munkásemberek. — És ha netalán ezek Major elvtárs szerint nem munkásértelmiségiek, vannak az Üj Ifjúság szerkesztő, ségében munkások is, akik most ke­Csehszlovákia dolgozó népe felhá­borodással értesül a bonni kormány terrorcselekményeiről, amelyeket el­sősorban Németország Kommunista Pártja ellen irányít, amely Nyugat. Németország egyetlen haladó párt­ja és harcosa. Az Adenauer-kormány legutóbbi brutális intézkedései, ame­lyek az egész nyugatnémetországi békeszerető nép ellen irányulnak, a világbéke mozgalom elnyomását cé­lozzák, hogy Nyugat-Németország­ban amerikai támaszpontokat léte­sítsenek a Szovjetunió és a n éP' de­mokráciák országai ellen. Dolgozó népünk ezekre az intézke­désekre tiltakozó gyűlésekkel felelt, amelyeken különféle határozatokat hozlak Adenauerék kormánya ellen. A hradeckrálovei Skoda-művek párttagjai kifejezték határozatukban, hogy a német Kommunista Párt el­len indított terrorista cselekmények­ben köztársaságunk egyenes vészé lyextftését látják, mert ennek az ak ciónak kezdeményezői ugyanazok, akik az elmúlt években Csehszlovákl­át meg akarták semmisíteni. Kifejezük tovjbbá azt, hogy or­szágunk népe im egységes orszá­Munkaverseanyel gyorsítják meg a teherkocsik torgalmát Az államdíj nagy elismerése népi­demokratiku- köztársaságunk tudo­mán\ os gazda gi és művészeti ki­tűnő müvekért, amelyek segítették és meggyorsították hazánk szocia­lista kiépítését és gyarapították kulturális gazdaságunkat. Az államdíjak odaítélésére alakult bizottság elnöke dr. Zdenek Nejedlý iskolaügyi miniszter, tagjsi Václav Kopecky tájékoztatásügyi miniszter és országunk több kiváló tudomá­nyos, műszaki és művészeti dolgozó­ja. A bizottság feladata a beterjesz­tett müveket, találmányokat vagy újítójavaslatokat megbírálni, külö­nös figyelemmel újdonságukra, ere­detiségükre és gazdasági fontossá­gukra. Az újítójavaslatokat csak akkor fogják megbírálni, ha nagy mérték­ben lehet őket termelésünkben fel­használni. Nem bírálják meg őket rültek ki munkahelyeikről. Gérecz elvtárs és a többiek. Ami pedig ezen elvtársak mun­kájának megbecsülését jelenti, megbecsülhető lehet az Major elv­társ előtt is, úgy mint ahogy meg­becsült a- előttem és a többi mun­kásifjak előtt. Ezek az elvtársak, mint fiptal munkásértelmiségiek tőlük telhetően sokat tettek az ifjú­sági sajtó fejlődéséért. Mindezek ellenére az ifjúsági saj­tónak voltak hibái. De korántsem lehet ezeket a hibákat csupán ezen elvtársak rovására írni. Már emli tettem a káderek helyzetét. Azt hi szem, hogy a felelősséget a hibá­kért másutt kell keresni. Tovább­vizsgálódva pedig feltehetjük a kérdést: ki segített ezen elvtársak­nak? Ki követett el mulasztást, hogy ezek az elvtársak csak most, Major elvtárs kritikája nyomán vették észre az ifjúsági sajtó hiá nyosságait? — Vagy pedig magunk banézve, gondolkodjunk csak azon is, hogy hogyan segítettük mi ezen elvtársak munkáját T Mit tett Ma jor elvtárs, hogy minél több mun­kás írjon a sajtóba? Mivel gazda­gította Major elvtárs az ifjúsági sajtót? Mindnyájan hisszük, hogy az li­gának egyedüli ura és képes lesz a háborús uszítókra rosszabb véget hozni, mint Hitlerre. A roudnici Agro-Stroj alkalma­zottai a következőket írták: „Tör­vényellenes eljárásával a nyugat­német kormány egyenesen a fasiz­mus és a háborús uszítók táborába állt, ez a törvénytelen lépés a vi­lágbéke egyenes megsértése." A pardubicel Centropen-üzem al­kalmazottainak tiltakozásában ez áll: „A világ békeszerető népei s velük együtt mi is a legerélyeseb­ben tiltakozunk a Németország Kommunista Pártja feloszlatására irányuló intézkedések ellen, amely párt a haladó szakszervezetekkel és becsületes emberekkel együtt a bé­kemozgalom megtántorithatatlan harcosa. Hasonlóképpen Írnak a tfebivlici középiskola tantestülete és az ústec­kí kerület vasútasal is, akik a né­met Kommunista Párt feloszlatásá ban a dolgozók alapjogainak meg­sértését látják. A posta, közieke dés, ítb., üzemek alkalmazottai ha tározataikban elitélik a bonni báb­kormánynak a Német Kommunista Párt ellen foganatosított intézkedé­seit. akkor, ha olyan javaslatokról van szó, amelyek bevezetése az újító ta­lálékonyságától és ügyességétől függ. Nem ítélnek meg államdíjat egész életműért, amelyet érdemrenddel, kitüntetéssel vagy érdemes művész címével tüntettek ki. A kitüntetettek „Allamdíjas" címet viselnek, oklevelet és pénzjutalmat kapnak, joguk van fehér és kék csikókkal átszőtt vörös szalag vise­lésére. A kollektív munka jutalmazására az államdíjat odaítélik a személyek vagy csoportok által képviselt kol­lektívának, akik, illetve amelyek ér­tékes gondolatokat vetettek fel és ezeket a kollektíva segítségével va­lóra váltották. A kollektíva meg­kapja az oklevelet, de a díszszalagot csak az oklevélben személyszerint feltüntetett személyek viselhetik. júsági sajtóban dolgozó elvtársak látják az eddigi hiányosságokat és pótolni is fogják. A munkáskede­rekért bátor harcot indítanak majd, kinevelik a levelezőket, ők pedig sikeres írói munkát végeznek majd. Ehhez azonban még sok jóindula­tú, építő kritika szükséges. Továbbá az, hogy az ifjúság, és Major elv­társ is segítse őket. Legföképen pe­dig a Párt segítségét kell kieszkö­zölni. Az ifjúsági sajtó így a jö­vőben teljesíteni fogja küldetését. Mindezeket nem azért írtam, mert ellenkezni akarok Major elvtárssal, vagy egyáltalán nem értek vele egyet, hanem azért, hogy kiegészít­sem cikkét, feltárjam a hiányossá­gok igazi okait, mert csak így le­het eredményes és egészséges az ifjúsági sajtónak címzett kritika. Alaposabb körültekintéssel, a tények pontosabb ismeretével és jóindulat­tal, építő szándékkal kell feltárni az ifjúsági sajtó hiányosságait. Nagyon jó volna, ha ezzel a kér­déssel ifjúságunk széles tömegei is foglalkoznának, így az ifjúsági saj­tóban dolgozó elvtársak tisztábban és jobban látnák a tennivalókat. Kerekes István, kerületi oktató, \ Besztercebánya. Szerdán délután temették el Kas­sán Tóth István elvtársat, a Cse­madok kassai kerületének elnökét, Pártunk harcos és fáradhatatlan munkását, a csehszlovákiai ma­gyarságnak élenjáró dolgozóját. Tóth István eifvárs 1897 július 14-én született. Zsellérsorban élő szülei asztalosnak adták. Már fia­talon, az első világháború után be­kapcsolódott a munkásmozgalomba, ernyedetlen szorgalommal szaporí­totta marxista ismereteit és tudá­üzem munkaversenyre hívja a többi üzemek dolgozóit, még pedig: 1. Az építkezések idejében való be­fejezésére; 2. a munka termelékenységének emelésére. A parkettgyár dolgozóinak felhívá­sa rendkívül gyorsan terjedt el nem­csak Pozsonyban, hanem a többi sze­relő igazgatóságoknál is. A Pozso­nyon kívüli üzemek közül versenyre hívták a kassai, nyitrai, besztercei, eperjesi és zsolnai kerületek üzemeit is. A jól fejlesztett munkaverseny se­gítséget nyújt az építészeti segédipar dolgozóinak abban, hogy hozzájárul janak a terv teljesítéséhez és ezzel nagyobb mértékben vegyék ki részü­ket a békeharcból, mint eddig. Az 1951-es esztendőt sikerrel zár­ták a Keletszlovákiai Gépművek. Az újév küszöbén nagy lelkesedéssel lát­tak munkához, hogy a negyedik terv­évben is élüzemek maradhassanak. Az első, második és harmadik héten nem ig volt semmi baj, százszázalé­kon felül mozogtak. A negyedik hé­ten azonban visszaestek. A vissza­esést az okozta, hogy új munkákra kellett áttérniök és ez zavart okozott a munkában. Az anyag sem volt kel­ben biztosítva és így a negyedik hét eredménye lerontotta a többit. Nem szabad megengedni az ilyen elmara­dásokat. A munkásságon ném múlik, mert az kiválóan teljesiti kötelessé- | sát mindenkor megosztotta munka­társaival. Pártunk alakításánál már ott találjuk Tóth Istvánt. 1921 óta egészen haláláig kitartó, odaadó munkával küzdött a Párt győzelmé­ért és elveinek keresztülviteléért. Bátran harcolt a Párt titkos és nyílt ellenségei^ az opportunisták s elhajlók ellen és mindig élén járt az osztályharcnak. A Párt határo­zatait mindig a legnagyobb lelki­ismeretességgel hajtotta végre. Tóth István elvtárs szerény, igazi kommunista magatartásával kivívta környezetének nagy megbecsülését. Ahogy a Pártot é3 a munkásosz­tályt szerette, úgy szerette család­ját is, amelyet az osztályellenség elleni harcra nevelt. Szívügyén - k tekintette a Csemadok kiépítését és sokat fáradozott, hogy a kassai kerületben a Csemadok eredményes munkájával hozzájáruljon hazánk felvirágoztatásához és boldog jö­vőnk kiépítéséhez. A munkásmoz­galomban szerzett gazdag tapaszta­latait hasznosította az itt élő ma­gyarság kultúrmozgalmában. Még súlyos betegsége idején is nagy figyelemmel kísérte Pártunk győzelmes harcait, amelyeket az épités és békés védelmünk érdeké­ben kifejt. A csehszlovákiai magyar dolgo­zók szeretettel és mély hálával emlékeznek meg Tóth István elv­társról, a Csemadok kassai kerüle­tének tagjai pedig híven megfogad­ják, hogy azt a zászlót, amelyet magasra emelt, bátran viszik tovább gét, csak azokon, akik a tervet be­állítják és nem gondoskodnak arról, hogy a folyamatosságban fennakadás ne álljon be. Ha az anyagot biztosí­tották volna, az új gyártás nem oko­zott volna semmi fennakadást. A feb­ruári tervben azonban — mondotta Pindrocii elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, — hisszük, hogy behozzuk a mulasztást és derekasan megálljuk helyünket. Kell ez is, mert a Keletszlovákai Gépművek ipari teljesítésünk fontos láncszeme és nem engedhető meg, hogy ez a láncszem bármi ok miatt I kiessen. A zománcozóban harcoljunk a selejt ellen Miért nincsenek nálunk szocialista felajánlások Ha a füíeki gyár zománcoz jjában i ebben az évben csökkenteni akar. I juk a selejtet, teljesíteni akarjuk maradéknélkül tervünket, akkor na­gyobb figyelmet kell fordítanunk a zománcozásra, az égetésre és minden munkafolyamatra, A mult évi selejt­nek a hanyag munka volt az oka. A legfontosabb az, hogy a kisegítő munkásokat megtanítsuk szakszerű munkára. A kiadó asztaloknál pedig a dolgozók jelentsenek minden hibát a mesternek, vagy az ellenőrnek. Ne adjanak ki rosszul zománcozott edényt. Az égetőktől is sok függ. Rajtuk áll, hogy a sok kéz munkája ne vesszen kárba. Tisztaságnak kell uralkodni a kefnencék körül, mert a felvert por leülepszik és már i s meg van a selejt. Más baj is van azonban a mi osz­tályunkon. És a mesterek erről idő­ben értesültek is. a termelékenység emelésére? Miért kellett nekünk lemaradni? Azt aján­lom, indítsunk új mozgalmat arra, hogy a zománcozóban melyik műhely vállal több kötelezettséget, melyik műhelyben lesz kevesebb a selejt, hol lesz a legtöbb újítási javaslat. Ver­senyezzünk abban is, melyik műhely éri el a legalacsonyabb százalékot a munkából való kimaradásban. Mert osztályunkon egyes dolgozók gyak­ran kimaradoznak, pedig a feladato­kat csakis a becsületes, kitartó mun­kával lehet teljesíteni. Harcoljunk te­hát együtt a termelés gazdaságo­sabbá tételéért, a békéért, a szocia­lizmusért. Hronec Fülek. János munkáslevelezö, A pardubici Raffineria nemzeti vállalat alkalmazottai versenyt indí­tottak a teherkocsik tartalmának gyors kirakodására, amivel csökken­tik a teherkocsik használatáért fize­tett díjat. A munkaversenyt a vegyi­ipari minisztérium ellenőrzi. A teherkocsiknál dolgozó kirako­dó munkások a munkaverseny ered­ményeképpen az egy koosiért a mult évben fizetett 4.50 koronát 1.80-ra szállították le. A versenyt február 25-én a februári győzelem napján értékelik ki. Szocialista versenyt hirdetnek az építészeti segédipar dolgozói Építkezéseink határidőben való befejezésében nagy sz«repe*: játsza­nak az építkezési segédüzemek, ame­lyeknek elmaradása sokszor hónapo­kéi tolja el nagyfontosságú ipari és lakásépítkezéseink befejezését. Az építészeti segédipar dolgozói most összejöttek és megtárgyalták a par­kettázó központ indítványát. Ez az Az ezévi államdíjak kiosztása Előre Szlovákia telies tervének teljesítéséért (Folytatás az 1. oldalról) A Keletszlovákiai Gépművek küszöböljék ki a tervteljesítés hullámzását

Next

/
Thumbnails
Contents