Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-14 / 38. szám, csütörtök

i II j 570 . BÜSZKESÉGÜNK A NI-Pil AD SK !í KG. 1952 február 14 Á szorgalmas munka meghozza gyümölcsét Katonabaj társak, nagyon sokszor felvetődik a kérdés, hogyan teljesítse az 100%-osan a katonai szolgálatot, aki nem bírja tökéletesen a szolgálati nyelvet. Nézzük csak meg közelebbről ezt a kérdést, vájjon kihasználtunke minden alkalmat a szolgálati nyelv elsajátítására? Minden egyes bajtársnak tudnia kell, hogy minden alakulatnál bevezették és megszervezték a köröket, amelyekben elsajátítható a szolgálati nyelv. Miért fontos és szükséges a szolgálati nyelv elsajátítása? Jól tudjuk, hogy népi hadseregünkben a hivatalos ny(*v a cseh vagy a szlovák. Ha a kapott parancsokat pontosan teljesíteni akarjuk, akkor elsősorban meg kell őket érteni A szolgálati nyelv elsajátításának kérdésére a legjobban Beke elvtárs példás szakaszvezető szavaival felelhetek, aki az agitátorok szemináriumán így beszélt: „Bajtársak, katonai szolgálatom előtt én sem beszéltem a hivatalos nyelvet. Bevonulásom előtt munkahelyemen kötelezettséget vállaltam, hogy katonai szolgálatom alatt megszerzem a „példás katona" jelvényt. Mikor láttam, hogy a vizsgát szolgálati nyelven kell letenni, elhatároztam, hogy minden szabad időmet a szolgálati nyelv elsajátításának fogom szentelni. Eleinte becsületesen látogattam a megszervezett nyeívkört, ahol elsajátítottam a szolgálati alapkifejezéseket, amelyek legszükségesebbek a parancsok teljesítésénél. Láttam azonban, hogy még mindig hiányzik a gyakorlat és ezért elkezdtem minden alkalommal szlovákul beszélni. Eleinte ugyan szégyeltem magam, ha némely kifejezésem furcsán hangzott, de még ez sem tudta elvenni a kedvemet és még nagyobb igyekezettel tanultam a szolgálati nyelvet. A nyári kiképzőtáborban minden szabadidőmben szlovák újságokat olvastam a bajtársak segítségével. De hogy még tökéletesebben kiképezzem magam, megkértem bajtársaimat, hogy írják le fegyverem minden részét szolgálati nyelven- Ezek voltak első lépéseim a szolgálati nyelv elsajátításában. Pár hónapi szorgamas tanulás után olyan eredményt értem el, hogy már rendesen értettem és elkezdtem elég folyékonyan beszélni szlovákul. így már elkezdhettem olvasni a szlovák és cseh könyveket is, amelyeknek ismerete szükséges a Fucsik-jelvény megszerzéséhez. A könyvek olvasása közben mindig megjegyeztem magamnak azokat a szavakat, amelyeket nem értettem teljesen és bajtársaim mindig szívesen segítettek, megmagyarázták értelmüket". Beke elvtárs hozzászólását ezekkel a szavakkal fejezte be: „Elvtársak, legfontosabb az akarat. Ha ez megvan, akkor mindent keresztül lehet vírmi. Csak keresni kell az utat, minden alkalmat és segítséget fel kell használni, amit népi hadseregünk ma nekünk, magyarajkú katonának is nyújt". Beke szakaszvezető elvtárs igyekezete nem volt hiábavaló. Szorgal mas munkája meghozta gyümölcsét. Beke szakaszvezető elvtársunknak sikerült megszereznie a példás katona jelvényt, a Fucsik-jelvényt és emellett a TOZ-jelvényt is. így lett belőle példás szakaszvezető, aki igazán jól teljesíti katonai kötelességeit és további bajtársakat segít hofczá a „példás katona"-jelvény megszerzéséhez. Most, mint sza kaszagitátor teljesíti feladatát, de funkciója van a Kommunista Párt szervezetében és az Ifjúsági Szövetségben is. Bajtársak, vegyünk hát példát és kövessük Beke, példás szakaszvezető elvtárs útmutatását, így leszünk mi is néphadseregünk legjobb építői. Farkas tiszt. A iiileki öntöde 3 százalékkai emeli a termelést, 2 százalékkal csökkenti a selejtet ' Mesterien kell bánnunk fegyverünkkel A harcrakész katona egyik legfontosabb feladata, hogy mesterien tudjon bánni fegyverével. Ezt világosan beigazolja, az éleslövészetnél szerzett tapasztalat. Századunk büszkén dicsekedhet a jó lövészekkel és már türelmetlenül vártuk, hogy gyakorlatban is bebizonyítsuk eredményeinket. Első éleslövészetünk alkalmával rájöttünk, hogy milyen fontos komolyan venni már az alapkiképzést. Bár századunk átlag kitűnően teljesítette az első élesít -/észetet, mégis akadtak köztünk olyanok, akik feladatukat nem telje^iették. Ezeknél természetesen az alapkiképzésben voltak hiányok. Mikor figurára céloztunk vaktölténnyel, akkor nem veszik komolyan, gondatlanul céloznak és nem a figurára, hanem a levegőbe lőnek. Ha már a vaklövészetnél is olyan lelkiismeretesen vették volna, mint az éleslövészetnél, akkor ha nem is kitűnően, de legalább ls jól kellett volna találniok. Éppen így van ez a légpuskával is, aki ezt a fegyvernemet sem vette komolyan, az aztán nem ért el biztos eredményt az éleslövészeten. Azok a katonák, akik az első két lövésnél nem találtak, külön adtak le légpuskával és flőberttal Erős fegyver kezűnkben a könyv is Itt nálunk a tisztes iskolában bőségesen ellátták a könyvtárat könyvekkel. A legkitűnőbb orosz írók- Tolsztoj, Szimonov, Dosztojevszkij stb. művei sorakoznak egymás mellett, hogy hozzájáruljanak a katonák eszmei és politikai neveléséhez. Én vagyok a magyar politikai csoport vezetője. Szemináriumot tartok nekik és hathatósan rávezetem őket arra, hogy a könyv erős fegyver a katona kezében. Mert ezekből a könyvekből megtanulhatjuk, hogy milyennek kell egy öntudatos, hősies és példás katonának lennie. A könyvekiben találkozunk a szovjet hősökkel, akiknek harci tevékenységét mindenkor megcsodáltuk és mi is elsajátítottuk. A könyvek olvasásával fokozódik katonai tudásunk és megvilágosodik előttünk, hogy miért is tanul és har. col a néphadsereg katonája. A magyar bajtársak közt olvasócsoportokat szerveztem és egyrészt könyvekből, másrészt újságokból való felolvasással egyik csoport versenyez a másikkal. Hogy ellenőrizhessük eredményeinket, faliújságot készítünk, úgyhogy amit este felolvasunk, annak kivonatát és magyarázatát reggel már kifüggesztjük a faliújságra. így tudom pontosan, hogy mennyit fejlődik csoportom politikai tudása. A katonai tudomány elsajátításával erősen készülünk az első és második vizsgára. Ha ezt a kettőt jó eredménnyel elvégezzük, akkor a harmadik vizsga következik, amely után mint példás katonák és tisztesek kerülünk ki. Büszkén állíthatom, hogy mi ma gyar nemzetiségű katonák'nem maradunk el szlovák elvtársaink mögött. Mind a tanulásban, mind a kultúréletben szoros együttműködés fejlődött ki a szjovák és magyar bajtársak között. Résztveszünk a szlovák énekkarban és zenekarban és a sportolást is közösen végezzük. Minden egyes magyar fiú igyekszik megtanulni szlovákul és biztos vagyok benne, hogy az iskola végén már egész jól fogunk beszélni. Sokan közülünk orosz nyelvoktatásra is járnak. Any. nyira szívesen tanulunk, hogy sokszor még a kimenőnk helyett is a kultúrteremben gyűlünk össze és elbeszélgetünk a bajtársakkal eddigi tapasztalatainkról. FÜLÖP LÁSZLÓ, közkatona , Szüleim boldogok, hogy fiúk a néphadseregben szolgál Tudjuk, hogy a múltban azért kellett harcolniok apáinknak, hogy a kapitalisták, a grófok és bárók érdekeit védelmezzék. Mesélte eleget apám, hogy a régi reakciós burzsoá hadseregben milyen barbár módon bántak a közlegényekkel. Annál jobban értékelik szüleim, hogy mint hét gyermekük közül az egyik ma az új népi demokratikus hadseregben szolgálhatok. Ma nem az urak vagyonát védjük, hanem a dolgozó népet, a gyárak, a bányák és a földek munkásait védjük az imperialista betolakodók ellen. Mi katonák, tudatában vagyunk annak, hogy katonai eskünk a nép és szabad hazánk védelmére kötelez minket. Boldogok is szüleim, hogy hét gyermekük közül hat fiú, akik mind a hadsereg kötelékében védelmezhetik a szocialista építőmunka békés menetét. Én kötelezettséget vállaltam, hogy példás katona leszek. Igyekszem ehhez elsajátítani a szlovák nyelvet, hogy pontosan tudjam teljesíteni a szolgálati szabályokat. Mintaképeim a szovjetkatonák, akik az egész világnak megmutatták, hogy harci tudásban a legjobbak, a legfejlettebbek az egész világon. TÖRÖK LAJOS, közkatona, még három-három lövést és csak ezután kerültek újra az éleslövészetre. Az éleslövészet folyamán a század agitátorai sem tétlenkedtek. Villámújsággal adták tudtunkra, hogy melyik szakasznál hogyan áll a lövészet. Az egyik szakaszvezető elvtársunk egy alhadnagy elvtárssal együtt már politikailag előkészített bennünket, hogy mire ránk kerül a sor, jól fel legyünk készülve. Oktatóink minden lövést figyeltek és a hibákat mindjárt igyekeztek kijavítani. Megmagyarázták, hogyan kell jól mérni, jól tartani a puskát és hogyan kell a lövés pillanatában a lélekzetet visszatartani. Néhányan közülünk azzal hibáztak, hogy a lövés pillanatában behunyták a szemüket vagy hirtelen rántották meg a kakast, holott azt nyugodtan és érzékenyen kell meghúzni, akkor biztos, hogy célba talál. Hogy valaki jól lőjön, ahhoz fegyelmezettnek kell lennie, mind a lőtéren, mind a lövés pillanatában. A szakaszparancsnok helyettese az agitátorokkal és a szakasz pártszervezetének elnökével együtt csoportról csoportra járva ügyelnek, hogy mindenki jól teljesítse feladatát. Jurka elvtáts, az agitátorunk velem együtt szerkeszti a villámújságot, amelyben kiszerkesztjük szakaszunk jó eredményeit és hibáit a lövészetben, felsoroljuk a kitűnő lövészeket. Csáknem kivétel nélkül igyekeztünk jó eredményt felmutatni, hogy büszkén állhassunk dolgozó népünk elé bebizonyítva hogy katonáskodásunk három hónapja alatt már tőlünk telhetőleg sok mindent elsajátítottunk, és hogy mindenkor ké szek vagyunk legjobb tudásunkkal megvédem népünket és hazánkat. H. alhadnagy kiváló elvtárs, aki a példás katona jelvényének hordozója, szintén arra tanít minket, hogy ha mi is'el akarjuk nyerni a példás katona jelvényét, akkor elsősorban kitűnő lövészeknek kell lennünk és mesterien kell tudnunk a fegyverünkkel bánni. Procházka szakaszvezető elvtárssal együtt egyre azon igyekeznek, hogy minden katonából mesterlövőt neveljenek. Jó példával járnak elöl, mint igazi parancsnokokhoz illik. Ugyanilyen jó munkát végez Horanek elvtárs is, aki politikailag neveli szakaszunkat és gyakran hoz fel példákat a Nagy Honvédő Háborúból, rámutatva, hogy milyen hősiesen harcoltak és milyen jól tudtak fegyvereikkel bánni a szovjet katonák. Gyakran olvas fel részleteket a szovjet harci tudományról szóló könyvekből, hogy könnyebben megértsük és elsajátítok a kiképzést, KARASZ ZOLTÁN, közkatona. Az egész ország dolgozói erőiket megfeszítve küzdenek az évi terv időelötti teljesítéséért, hogy mielőbb felépíthessük hazánkban a szocializmust, hogy megvalósíthassuk az osztálynélküli társadalmat, hogy vidámmá és boldoggá tegyük családjaink és gyermekeink életét. Napról napra új felajánlások születnek, új élmunkások tűnnek fel s egyre többen sajátítják el a szovjet dolgozók forradalmi munkamódszereit. E nemes küzdelemből füleki üzemünk dolgozói is tevékenyen kiveszik részüket, bár eddig csak kollektív alapon vállaltak -kötelezettségeket, melyek a tervév időelőtti teljesítésére irányulnak. A legtöbb műhely dolgozói Sztálin elvtárs születésnapjára teljesítik az évi tervet, egyúttal a selejtet 1—3 százalékkal esökkentik, a munkából való kimaradást pedig ki akarják küszöbölni. Rá kell mutatnunk a hiányosságokra is: munkástársaink eddig még nem tettek egyéni felajánlásokat, egyes műhelyek nem vállaltak kötelezettsége* ket az önköltség, a hulladék csökkentésére és az anyagmegtakarítási módszerek népszerűsítésére. Akadnak olyan műhelyek is, ahol még egyáltalán nem vállaltak kötelezettségeket. Egyhónapi munkánkat mérlegelve, megállapíthatjuk, hogy dolgozóinknak csak 55 százaléka kapcsolódott bele eddig a kötelezettségvállalásba. Va nolyan műhely is, ahol dolgozóinknak csak a fele írta alá a kollektív felajánlást. Ebből kitűnik, hogy a műhely-pártszervezetek, a műhelytanácsok, a tízes-, agitációs és szak* bizalmiak, az üzemi tanács tagjai és; legelsősorban a mesterek nem győzték meg a dolgozókat, nem végeztek széleskörű politikai agitációs, meggyőző munkát. Sok munkástársunk még nincs tisztában a munkaverseny jelentőségével, azzal, hogy magasabb termeléssel magasabb bérekhez jut, vásárlóereje növeklzik és munkájával erősíti a világ béketáborát. Tehát minden munkahelyen fokoznunk kell a dolgozók meggyőzését. A 1220-as műhely 10 százalékkal emeli a termelést Az elmaradt műhelyek elé példaképül állíthatjuk az öntödét, amely 3 százalékkal emeli a termelést, 2 százalékkal csökkentik a selejtet. Az 1220-as műhely a munkából való kimaradás kiküszöbölésére, a termelés 10 százalékos emelésére tett kötelezettséget. Az 1230-as műhely dolgozói 4 százalékkal emelik a tervet, a munkából való kimaradást teljesen kiküszöbölik, a szénfogyasztást 5 százalékkal csökkentik. A fenti és a többi felajánlást már értékelhették volna, hogy ellenőrizhessük, miként teljesítik a műhelyek kötelezettségeiket, ha a műhelyek írnokai elkészítették volna a személyi számlákat, amit még január 15-re ígértek. Nem tudjuk, megérteni, hogyan tudták ezt megcsinálni Matuska Gábor és Jakus Bö- . zsi és miért nem tudták ezt megtenni a többiek. Mindamellett, hogy a januári tervet teljesítettük, meg kell állapítanunk, hogy a termelés nem volt akadálytalan. Hogy példát hozzak fel erre, felemlíthetem, hogy Blazsin elvtárs sok esetben panaszkodott, hogy nem kapnak időben anyagot. Volt olyan nap, hogy egyszerre két napra is kaptak munkát s előfordult az is, hogy egyáltalán nem kaptak semmit. Ez okozza aztán, hogy a szerelő-műhely ilyen esetekben nem kap idejében anyagot. Előfordult, hogy a futószalagnak egy órát is kellett állnia, mert a nikkelezőböl egy alkatrészt nem kaptak meg időre. Az 1210-es és az 1240-es műhelyek tervezői és dolgozói, ha eddig nem is vállaltak kötelezettséget a tervév időelőtti teljesítésére, iparkodjanak kellő anyaggal ellátni a szerelőműhelyt, hogy teljesíthessék vállalt kötelezettségüket Sztálin elvtárs születésnapjára. ^ A felsorolt adatokból láthatjuk, hogy sok tennivalónk van, hogy gazdaságosabbá és folyamatosabbá tegyük termelésünket. Több műhelyben hiányoznak a táblák, melyeken fel kellene tüntetni a termelési eredményeket, a legjobb dolgozók nevével. Mielőbb akcíoF kellene kezdeni az egyéni kötelezettségek vállalására, az önköltségek csökkentésére, amivel szilárd alapot építünk ki magunknak a tervév időelőtti teljesítésének biztosítására. Ezért az üzemi pártszervezet tagjai, a szakszervezeti funkcionáriusokkal és az Ifjúsági Szöve*"'<*"-e1 kezdjenek el nagyol* arányú politikai meggyőző munkát, hogy mielőbb behozzuk, amit eddig elmulasztottunk és továbbra is kiérdemelhessük az üzemünk élmunkás elnevezését. Együd Elemér munkáslevelezö, Fülek, Kovosmalt. A Csemadok kullúrelőadása Kassán A Csemadok kassai helyi csoportja folyó hó 14-én, csütörtökön, 19 órai kezdettel a Csemadok helyiségeibeíi, Ul. Nár. Povstania, műsorral egybekötött estét rendez, amelyen Lőrincz Gyula, az -Uj Szó főszerkesztője tart előadást: „Mit láttam a Szovjetunióban" címen. UJ SZO, a Csehszlovákia magyar dolgozók napilapja. — Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 8—10. Telefon: S47—Ifi és »52—10. Főszerkesztő Lőrincz Gyula. Kiadóhivatal: Pravda, központi kiadóhivatala, Jesenkéhu 12. Telefón- Jzemi előfizetés és tapärusítáí 274—74. egyéni előfizetés 262—77 Az UJ SZÔ megrendelheti T postai kézbesítőknél vagy a postahiva minkön ls. - Előfizetési dil % évre 120 Kčs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egy évre a Népnaptärral együtt 100 Kis. Feladó és Irányító postahivatal Bratislava II. — Nyomja a Pravda n. v. nyomdája, Bratislava. Az osztrava—karvini szénmedence részére indított mnnkatoborzás eredményei Az osztrava-karvini szénbányák részére indított állandó munkaerők toborzásának mostani februári eredményei Bratislavában a mult hónappal szemben lényeges javulást mutatnak fel. Amíg januárban a dolgo. zók szervezett toborzásának tervét csak 42 százalékban teljesítették, a mai napig a februári feladatok teljesítésének már 87 százalékban tettek eleget. Ezeket az eredményeket elsősorban a szabad forrásokból szerezték, míg az üzemi csoportok elhanyagolják az áthelyezés érdekében kifejtendő meggyőző munkát. A mai napig a dolgozóknak az osztrava-karvini szénmedencébe való áthelyezése feladatában a legszebb példát az élelmiszerkereskedelem, nagykereskedelem mutatja, amely kvótáját 150 százalékban túlhaladta, a Központi Nemzeti Bizottság közüzemei 75 százalékot értek el. Továbbá jó eredményeket értek el a Nyugatszlovenszkói malmok, az élelmiszerkereskedelem, a kiskereskedelem, a kerületi felvásárló üzem, a húsüzem, a Csehszlovák Posta is. A lemaradottak közé a Szlovákai Borüzemek, a Stollwerck-gyár stb. tartoznak. Helyreigazítás Az Uj Szó 1952 februá* 12.i számának 6-ik oldalán az első hasábban Sas Andor „A szabadságharcos Puskiíi" című cikkében a 37-ik sorban " .. .a Teheránban meggyilkolt Gribojedová, főúri, a bürokrata és a militarista zsarnokság ellen irányuló szatirikus színdarab „Az ész bajjal jár" szerzője) ..." helyett „a Teheránban meggyilkolt Gribojedov, a főúri, a bürokrata és a militarista zsarnokság ellen irányuló szatirikus színdarab, „Az ész bajjal jár" szerzője..." olvasandó. Ugyanebben a hasábban az utolsó bekezdésben „ .. .hirdette fűszeres üditő levegőjüket nem rontja vad tivornyák gőze" helyesen; fűszeres, üdítő levegőjüket nem rontja vad tivornyák gőze".