Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-12 / 36. szám, kedd

1952 február 12 A határozat teljesítésével népűnk húsellátásának biztosításáért Mult évtől kezdve állandóan érez­tük a húsellátás fokozatos romlá­sát, amely nem egy esetben, külö­nösen a mult év második felében komoly zavarokat idézett elő köz­ellátásunkban. A nehézségek elő­idézője nemcsak az volt, hogy a fogyasztás rohamosan megnőtt és nő még állandóan, hanem az is, hogy az állattenyésztés és az ebből származó hústermelés alacsonyfokú, elégtelen volt, a termelés nem tar­tott lépést a kereslettel, a szükség­lettel. Ennek az elégtelen hűsterme­lésnek pedig az lett a következmé­nye, hogy a húsellátást még inkább korlátozni kellett, a kötöttpiacon való eUátásban a havi húsadagokat 30 deka rizs és cukor pótfejadagok­kaí kellett pótolni, a szabadpiacon pedig emelni kellett az árakat. A kötöttpiacon való ellátásban némi javulást hoztak, — s ez részben kedvező hatással volt a szabadpiac r a is — az ez év január elsejével életbeléptetett új közellátási intéz kedések, azonban ez is, csak rész­megoldás volt és nem vezetett a húseUátás kérdésének végleges ren­dezéséhez. A Párt és a kormány február 5­iki határozata olyan intézkedéseket foganatosít, amelyeknek megvalósí­tásával megszüntethetjük a húsel­látásban fennálló hiányainkat és nehézségeinket és e határozat meg­valósítása utat nyit ahhoz, hogy dolgozó népünk hűsellátását a ke­resletnek és az igényeknek megfele­lően minden korlátozás nélkül ki­elégíthessük. Éppen ezért e nagyjelentőségű határozat hiánytalan megvalósítá­sáért nemcsak azoknak a szervek­nek kell harcolni, amelyeket a ha­tározat egyes konkrét feladatok vég­rehajtásával megbíz és felelőssé tesz, hanem minden egyes dolgozó­nak is, mert hiszem mindnyájunk érdeke, hogy húsellátásunk a köve­telményeknek megfelelően biztosít­va legyen. Ha a határozat a terme­lők elé az állattenyésztés fokozását, a beszolgáltatás megjavítását, an­nak maradéktalan teljesítését tűz! ki feladatul, akkor ezzel párhuza­mosan mindéi- dolgozó tartsa köte­lességének, hogy mind a termelés­ben, a beszolgáltatásban és a fel­vásárlásban, mind pedig az elosz­tásban, a kereskedelemben és a húsüzemekben előadódó hiányossá­gokat, hibákat, nem egy esetben a tudatos szabotálásokat leleplezze, harcoljon ellenük, mert hiszen, mint a határozat is megállapítja, e téren éppen elég hiba van, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a v húsellátásban beállott nehézségek előidézéséhez. Mint a tervhivatal nemrég nyil­vánosságra hozott jelentése is meg­állapítja, köztársaságunk ipari ter­melését a háború előtti színvonal­nak a többszörösére növeltük, ezzel < szemben a mezőgazdasági termelés, különösen pedig az állattenyésztés még mindig csak a háború előtti színvonalon mozog. Ez pedig sánta dolog, éppen olyan, mintha valaki­kinek az egyik lába kétméteresre nőne, a másik pedig csak félméte­resre. Hiába nőne az ' egyik lába óriásira, azzal nem tudna nagyob­bat lépni előre, megakadályozza benne a másik láb, amely törpe ma­radt. Hyen lábakkal csak bicegni lehet, még hozzá erősen biceg az ilyen felemás lábú ember. Ebben a helyzetben van népgaz daságunk is az előrehaladás útján. Hatalmasat nőtt az egyik láb, na­gyot nőtt 'az ipar, de hiába akarunk nagyot lépni előre, nem tudunk, mert kicsi a másik láb, a mezőgaz­daság. Már pedig senki előtt sem lehet közömbös, hogy fejlődésünk útján óriásléptekkel haladurik-e előre, vagypedig csak sántítva bi­cegünk. Nem közömbös senki előtt sem, hogy ebben az országban mi­kor teremtünk olyan bőséget és jó­létet, amikor mindenkinek minden nemű szükségleteit korlátozás nél­kül ki tudjuk elégíteni. Most tehát arról van szó, hogy az ipar mögött erősen elmaradt mezőgazdaságot a fejlődés olyan stádiumába hozzuk, hogy az ipart, a legrövidebb időn belül utóiérje. ) Mezőgazdasági termelésünknek állandóan egyik leggyengébb pontja az állattenyésztés. Mint a most köz­zétett Párt- és kormányhatározat ls megállapítja, ennek legfőbb elő­idézője az elégtelein takarmányter­melés volt. Természetes és magától értetődő dolog, hogyha nincs elég takarmány, akkor nem lehet elég állatot sem tartani, aminek viszont az a következménye, hogy csökken a beszolgáltatás, ezáltal pedig a hús­ellátási adagok. A bajok orvoslú.t tehát az elején kell kezdeni, vagyis e téren mezőgazdaságunk elsődleges feladata növelni a szemes- és a szálastakarmány termelését, amit viszont nem azáltal kell elérni, hogy növeljük ezek vetésterületét, hanem azáltal, hogy az összes agro­technikai vívmányok és elsősorban a gazdag szovjet tapasztalatok fel­használásával növeljük, a többszö­rösére emeljük a földek hektárho­zamát. Mint a gyakorlat, az egyes helyeken elért eredményeink is bi­zonyítják, van erre lehetőség, csak élni kell vele és főleg bátran kell* alkalmazni a termelési újításokat, nem szabad félni bevezetésüktől. Másik alapvető hiba állattenyész­tésünk elmaradottságában az, hogy a gazdaságok, elsősorban a nagy­üzemi gazdaságok, az EFSz-ek és az állami birtokok nem fordítottak elég figyelmet az állattenyésztésre, még a fennálló lehetőséget sem használták fel, az egyénileg gaz­dálkodók pedig nem tartottak föld­jük terjedelmének megfelelő állat­állományt, másrészt pedig a nem­zeti bizottságok az egyénileg gaz­dálkodók állatállományáról nem ve­zettek pontos nyilvántartást, ami nem egy esetben, különösen a kulá­koknál, különféle spekulálásokra, feketézésre, tudatos szabotálásra adott lehetőséget. A hiányos nyil­vántartásból származó káros követ­kezmények közül elég felemlíteni azt, hogy ha a helyi Nemzeti Bizott­ság vezetett is nyilvántartást az egyénileg gazdálkodók állatállomá­nyáról, abban főleg a darabszám betartására fektette a súlyt, nem kísérte figyelemmel, hogy mi törté­nik egy-egy nyilvántartott állattal, így történhetett meg száz és ezer esetben, hogy a tenyésztő — külö­nösen a sertéseknél, — spekulálás céljára feketén levágott egy kifeji -tt és kihízott sertést és helyette be­állított egy ugyanolyan fajtájú és ivarú fiatal süldőt. Ha esetleg el­lenőrizték az állatállományt, nem történt semmi, mert hiszen a nyil­vántartott darabszám megvolt. Sok ilyen és ehhez hasonló eset volt, ami aztán erősen a Oeszolgáltatás, a húsellátás terhére ment. A Párt és kormány határozata ennek a helyzetnek most véget vet. A Nem­zeti Bizottság feladatává tette az állatállomány pontos nyilvántartá­sát és ennek betartásáért a nemzeti bizottságokat felelőssé is teszi. Elégtelen az állattenyésztés az' EFS ;-ekben. Kevés kivétellel a szö­vetkezetek még nem rakták le az alapjait a szövetkezeti nagyüzemi állattenyésztésn^fe, ami pedig nem­csak közellátásunk szempontjából bír nagy jelentőséggel, hanem nagy­mértékbe növelné a szövetkezet, a tagok jövedelmét is. A szövetke­zete tagjainak tehát saját érdé­kük is, hogy közös állattenyészté­süket f legrövidebb időn belül a megfelelő színvonalra emeljék. Az ehhez szükséges feltételeket a ha­tározat biztosítja: segítséget nyújt a szükséges állatállomány beszerzé­séhez, a férőhelyek, az istállók épí­téséhez és a takarmány beszerzésé­hez. A Párt és a kormány határozata megteremtette mindazon feltétele­ket, amelyek a húsellátásban fenn­álló nehézségeink kiküszöböléséhez szükségesek. A pártszervezetek és minden kommunista, a nérpi köz­igazgatás, dolgozó parasztságunk, az állami birtokok dolgozói, a fel­vásárló szervek feladata most már, hogy ezeket a lehetőségeket kihasz­nálva, a határozat teljesítésével harcba induljanak országunk népe húsellátásának biztosításáért. ÜJ SZ® 2 A CsKP Központi Bizottsága elnöksége és a kormány határozata dolgozó népünk hússal és hóstteműekkel való ellátásának Javításáról II. Az állatok felvásárlásának biztosítására vonatkozó intézkedések A tervteljesítés biztosítása Hogy biztosítva legyen a lakosság­nak hússal való folyamatos ellátása, az élemezésben lévő zavarok kikü­szöbölésé: és az alacsony vágósúlyú borjúk vágását megakadályozzák, a belkereskedelmi minisztérium (Kraj čír miniszter) feladata: a) a szarvasmarhák és a sertések felvásárlásának biztosítása az 1952-es évi terv alapján az egyes negyed­években a következő élősúlytonnák­ban: " negyedév I. H. Hl. IV. vágómarha 25% 22% 20% 33% vágóborjú 23 „ 23 „ 32 „ 22 „ vágósertés 21 „ 22 „ 21 „ 36,. b) biztosítani, hogy ezeket a ne­gyedévi felvásárlási feladatokat egyenletesen teljesítsék az egyes hó­napokban és hetekben; c) megfelelő intézkedéseket foga­natosítani a felvásárló szervezetben, hogy biztosítsák a felvásárlott bor­júk átlagos vágósúlyának 60 kg-ra való emelését az 1952-es évben; d) biztosítani a felvásárlási terv teljesítésének heti ellenőrzését szektorok, kerületek, járások és fal­vak szerinti mennyiségben és fajták szerint. A felvásárolt állatok misó'ségének fokozása 16. Hogy fokozódjék a jóminőségü állatok felvásárlása, főleg a szarvas­marháké és biztosítva legyen a be­szolgáltatott állatok minőség szerint való igazságos ellenértéke és hogy a beszolgáltatási feladatok teljesítésé­be számítandó mennyiség megfeleljen a nyershús mennyiségnek (hoza­dékának) a belkereskedelmi minisz­térium (Krajcsír miniszter) felada­ta; a) 1952 II. 25-iki hatállyal új minő­ségi osztályokat előírni a szarvas­marhák osztályozására a felvásárlásá­nál, ennek megfelelő árakat megálla­pítani s egyben a szarvasmarhabe­szolgálta'tás egyéb minőségi feltétele­it közzétenni, amint azt az elsőszá­mú melléklet feltünteti; b) 1952 n. 25-iki hatállyal ú; minő­ségi osztályokat előirni a borjúk osz­tályozására a felvásárlásnál, ennek megfelelő árakat megállapítani és egyben a borjúbeszolgáltatás egyéb minőségi feltételeit közzétenni, amint áz a második számú mellékletben fel van tüntetve; c) 1952 H. 25-iki hatállyal új mi­nőségi osztályokat előírni a sertések osztályozására a felvásárlásnál, az ennek megfelelő árakat megállapítani és egyben a sertések beszolgáltatásá­nak egyéb'minőségi feltételeit közzé­tenni, amint a 3. számú melléklet fel­tünteti. d) 1952. IH. 31-iki hatállyal közzé­tenni a szarvasmarháknál, borjúknál és sertéseknél beszámítható súlyo­kat az illetékes minőségi osztályok szerint, amelyek megfelelnek a nyers hús mennyiségének, (hozadékának), amint azt az 1. 2. és 3-as számú mellékletek feltüntetik; e) /biztosítani, hogy 1952 III. 31-től a teljesített beszolgáltatásokba csak­is ezeket a megállapított súlyokat számítsák be az össsze szektorokban és a beszolgáltatott állatok összes fajtáiban; f) biztosítani a felvásárolt állatok idejében való és rendszeres nyilván­tartását tényleges beszámítható súly és a felvásárolt állatok szerint. A szarvasmarhák szerződésen felüli felvásárlásának bevezetése 17. A szarvasmarha tenyésztés további fejlesztésének támogatásá­ra, a vágómarhák beszolgáltatásá­nak fokozására és azoknak előny­ben részesítésére, akik a termelési és beszolgáltatási feladatokat a szarvasmarháknál túllépik, a bel­kereskedelmi minisztérium (Krajčír miniszter) feladata: a) 1952 III. 31-iki hatállyal meg­állapítani a vágómarhák szerződé­sen felüli felvásárlásának feltételeit a „válogatott" és az A, Al, A2, B, BI, B2 osztályokban; b) 1952 Hl. 31-iki hatállyal megA állapítani a szerződésen felüli beszol­gáltatott szarvasmarhák árát. A bőr minőségének fokozása a felvásárolt állatoknál 18. Mivel az állatfelvásárlással az állam biztosítja a bőrök beadását is az ipar számára és mivel a mező­gazdasági üzemekben az állatok fe­lületes ápolásával megsérül az ál­lat bőre és ezzel nagy gazdasági vesz teségek állnak be á belkereskedelmi minisztérium (Krajčír miniszter) feladata: a) előírni, hogy a szarvasmarha és borjú felvásárlásánál a hibás bő­rökért a vásárlási árból 1 kg élősúly után 0.50 Kčs-t vonjanak le és a na­gyon jó minőségű bőrnél a vásárlási árhoz 0.50 Kčs-t fizessenek rá 1 kg élősúly után; b) előírni, hogy a sertésfelvásár­lásnál hibás bőrökért a , felvásárlási árból 1 kg élősúly után 0.75 Kčs-t vonjanak le és a nagyon jó minősé­gű bőrökért 1 kg élősúly után 0.75 Kčs-t fizessenek rá. A veszteségek csökkentése a felvásárlásnál Hogy csökkentsék az állatok súly­veszteségét a felvásárlásnál és a szállításnál és biztosítsák a veszte­ségek ellenőrzését, a belkereskedel­mi minisztérium (Krajčír miniszter) feladata: a) meghatározni a szarvasmarha felvásárlásánál a veszteségek meg­engedett magasságát 1 százalék erejéig; b) meghatározni a borjú felvásár­lásnál a veszteség megengedett ma­gasságát legfeljebb 0.10 százalék­ban; c) meghatározni a megengedett veszteségeket a sertés felvásárlásá­nál legfeljebb l-l százalékban. d) megjavítani a szállított álla­tokról való gondoskodást és így megakadályozni a szállításnál kelet­kező veszteségeket; e) biztosítani a veszteségek ma­gasságának havi ellenőrzését és in­tézkedéseket tenni azok ellen, akik a felvásárlásnál vagy szállításnál a gondosság elhanyagolásával túllépik a megengedett veszteségeket. A felvásárló szervezet és a húsipar közötti átadási \ -és átvételi feltételek meghatározása 20. A felvásárló szervezet és a húsipar gazdálkodása feletti ellen­őrzése fokozása céljából a belkeres­kedelmi minisztérium (Krajčír mi­niszter) és az élelmiszeripari mi­nisztérium (Jankovcová miniszter) feladata: ' Azonnal megszabni a felvásárló szervezet és a húsipar közötti át­adás és átvétel pontos feltételeit, te­kintettel főleg arra, hogy a felvásá­rolt állatokat jó minőségijén és súly­ban adják le a vágóhidakon és tekin­tettel a levonásokra, illetve ráfize­tésekre. I A nemzeti bizottságok részétele az állavásárlás biztosításában 21. Az állatbeszolgáltatások, főleg a sertés beszolgáltatások teljesíté­séről való gondoskodás a nemzeti bizottságok fontos feladata. A nem­zeti bizottságok feladata, hogy mű­ködési körükben megállapítsák az államnak való beszolgáltatás napi teljesítését. Hogy biztosítsák a nem­zeti bizottságok részvételét a be­szolgáltatási feladatok teljesítésé­ben, a belkereskedelmi minisztérium (Krajčír miniszter) feladata, hogy a belügyminisztériummal (Nősek miniszterrel) együttműködésben: a) a nemzeti bizottságokban biz­tosítsa a heti, havi és negyedévi be­szolgáltatási tervek teljesítésének állandó ellenőrzését; b) e tervek keretében biztosítsa a beszolgáltatási feladatok teljesíté­sének egyöntetűségét, főleg a falusi gazdagok teljesítését kísérje figye­lemmel A belkereskedelmi minisztérium mezőgazdasági termékeket felvásárló megbízóttainak feladatai 22. A felvásárlás megjavítására, az állami fegyelem megszilárdításá­ra a beszolgáltatásókban és a felvá­sárlásnál a kerületekben és járások­ban a belkereskedelmi minisztérium mezőgazdáságé terményfelvásárló megbízottai vannak hivatva. Ezek­nek elsőrendű feladatai közé tartó- i zik az állatfelvásárlási terv teljesí- \ tésének biztosítása. Az állatiéivá­sárlásban való teljes részvételük biztosítására a belkereskedelmi mi­insztérium (Krajčír miniszter) fel­adata: hogy a meghatalmazottak közve­títésével biztosítsa: á) az állatbeszolgáltatás és felvá­sárlás teljesítésének állandó napi és heti ellenőrzése; b) a meghatározott minőségi osz­tályok és felvásárlási árak betartá­sát; c) a felvásárlási szervezetben a nyilvántartás állandó ellenőrzését, d) elkerülhetetlen intézkedések végrehajtását a hibák kiküszöbölé­sére a nemzeti bizottságokkal való együttműködésben. III. Intézkedések a húsipar munkájának megjavítására A vágóhidak hozamosságának fokozására OS äZ indokolatlan veszteségek korlátozására teendő intézkedések 23. Hogy biztosítva legyen a vá­gómarhák magas hús- és zsiradék­hozamossága a vágóhídon való vá­gásoknál, az élelmiszeripari minisz­térium (Jankovcová miniszter) fel­adata: a) 1952 II. hó 25-i hatállyal meg­határozni a vágóhidak technológiai eljárását és minőségi normáit; b) 1952. II. hó 25-i hatállyal meg­határozni a húshozamosság és a veszteségek normáját, úgy, hogy a tervezett minőségnél és súlynál biz­tosítva legyen: 1. a hazai eredetű szarvasmarhák húshozamosságának fokozása az 1951. évi átlagos 48.07%-os élősúly­ról 49.2 százalék élősúlyra az 1952­es évben; 2. a borjúhús hozamosságának fo­kozása átlagosan az 1951 évi 65%­ról 65.6 százalék élősúlyra 1952-ben; 3. a félsertések hozamosságának I fokozása az összes sertéseknél, bele­számítva a behozott sertéseket az 1951. évi átlagos 80.28% élősúlyról 1952-ben 81.33 százalék élősúlyra, emellett a hazai sertéseknél 81.29 százalék élősúlyra; 4. a hazai eredetű vágósertések szalonna-hozamának fokozása az 1951. évi 12.91%-ról 1952-ben 14.89 százalék élősúlyra­5. a marhafaggyú hozamosságá­nak fokozása az.összes szarvasmar­háknál, beleszámítva a behozotta­kat is, az 1951 évi 1.39%-os átlagról 1952-ben 1.73 százalékos élősúlyra, emellett a házi eredetű szarvasmar­háknál 1.68%-os élősúlyra. Intézkedések a hústermelés hozamosságának fokozására 24. Hogy biztosítsuk a magas ho­zamot és kiküszöböljük a hústerme­lés indokolatlan veszteségeit, az élel­mezésipari minisztérium (Jankovco­vá miniszter) feladata; a) 1952 II. 25-től megállapítani a húsipar termékeinek pontos techno­V /

Next

/
Thumbnails
Contents