Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-10 / 35. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek \ Bratislava, 1952 február 10, vasárnap 2 Kčs V, évfolyam, 35. szám c/t mai számban: A katonai sajtó éles fegyver néphadseregünk tagjai kezében (3. old.)* Reimann elvtárs a bonni parlamentben követelte az Adenauer-kormány azonnali lemondását (4. old.) Anglia dolgozói tiltakoznak Churchill háborús politikája ellen. (4. old.) Franciaország gazdasági helyzete rendkívül súlyos, a kormány gazdasági válság előtt áll. (4. old.) Rádióműsor február 11-tó'l—17-ig. (5.-6. old.) A CsKP Központi Bizottsága elnöksége és a kormány határozata dolgozó népünk hússal és hűsneműekkel való ellátásának javításáról A CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya megállapítják, hogy az elmúlt évben, főleg azonban az év második felében hiányok merültek fel lakosságunk hússal és húsnemüekkel való ellátásában. A közellátásban mutatkozó hiányok következménye az volt, hogy a dolgozók növekvő igényeit nem tudtuk kielégíteni, ellenkezőleg, korlátozni kellett a szabad piacot, emelni kellett a hús és húsnemüek árait a szabad piacún és 30 dkg. havi húsadagot a kötött piacon rizs és cukor pótfejadagokkal kellett pótolni. Ebben az évben, amikor főleg a nehéziparban a terv feladatai tovább nőnek és teljesítésük szempontjából elkerülhetetlenül szükséges a munka termelékenységét lényegesen emelni, végezni kell a húsellátás eddigi helyzetével és a dolgozóknak élelmiszerrel való ellátását jobban kell biztosítani, mint eddig. A nehézségek okai mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben keresendők, ahol nem teljesítették a reájuk rótt feladatokat és amely továbbra is lényegesen elmarad gazdasági életünk többi szakaszainak egyre növekvő fejlődése mögött. A mezőgazdasági termelés hiányai főleg a takarmányok elégtelen termesztésében, a hazai takarmányalap rossz kihasználásában, a takarmányokkal való rossz gazdálkodásban, az állatállományról való elégtelen gondoskodásban és a megbízható, szakképzett káderek hiányában vannak. Ez a helyzet kedvezőtlenül befolyásolja az állattenyésztés növekedését, az állatállomány lerombolásához vezet és csökkenti azok átlagos vágósúlyát, így például a vágómarhák átlagos élősúlya az 1950. évvel összehasonlítva 395.6 kilogrammról az 1951-es évben 379 kilogrammra esett és a piaci vágósertések átlagos élősúlya 97.8 kilogrammról az 1951-es évben 94.5 kilogrammra csökkent. A jószág átlagos élősúlyának csökkenése rendkívül komoly jelenség, mert a lakosság ellátásának biztosítására ugyanolyan mennyiségű húshoz nagyobb számú állatot kell felvásárolni és ez csökkenti a jószág mennyiségét. A tehenek és anyadisznók termelékenysége a fajnemesítés és a pároztatás rossz megszervezése miatt rendkívül alacsony, úgy, hogy ez is kedvezőtlenül befolyásolja a felnevelt borjúk és malacok számát. A felnevelt borjúk és malacok száma az 1950-es évvel összehasonlítva szintén csökkent. Hiányok mutatkoznak a csordák egyenlőtlen összetételében is és a tehenek arányszámának kis növekedésében a jószág összmennyiségéhez viszonyítva. Az elhullott állatok és kényszervágások aránytalan és egyre növekvő száma főleg a 15 hektárnál nagyobb gazdaságokban és állami birtokokon a húsveszteség további komoly oka. A szocialista nagyüzemi termelés már jelentős részben fedezi lakosságunk ellátását. Az elmúlt évben az állami birtokok az összes marhahúsbeszolgáltatásnak úgyszólván 15 százalékát és a sertéseknél 28 százalékát adták. Azonban a helyzet itt sem kielégítő. Tekintettel az állami birtokoknak az összes beszolgáltatásokban mutatkozó nagy arányára, beszolgáltatási feladataik rossz teljesítése veszélyezteti lakosságunk ellátását. Az állami birtokokon a hiányok főképpen abból erednek, hogy az összes gazdaságokban nem biztosítják eléggé a saját takarmányalapot és nem tartják be az alapvető zootechnikai intézkedéseket, nem érvényesítik a helyes takarmányozás technikáját és nem használják ki elégségesen az istállók térfogatát. Az állami birtokok gazdaságaiban a munka rossz megszervezése általános jelenség. Az állattenyésztés csökkenésének további komoly oka az EFSz-ekben mutatkozó helyzet az állattenyésztés terén. Az Egységes Földműves Szövetkezetek kevesebb marhát, borjút és sertést szolgáltattak be, mint amennyi megfelelt szántóterületüknek, amelyen gazdálkodnak. Ennek oka az volt, hogy az EFSz-ek még keveset foglalkoztak az állattenyésztéssel, kevés a közös istálló, nem fektettek súlyt saját takarmányalapjuk kiterjesztésére és fokozására, valamint a munka jobb megszervezésére az állattenyésztésben. Az állattenyésztésben mindezen hiányok azért fordulhattak elő, mert a földmüvelésügyi minisztérium, az állami birtokok felelős vezetői, az EFSz-ek és a nemzeti bizottságok nem fordítottak elegendő gondot az állattenyésztés kiterjesztésének kérdéseire, a termelési és felvásárlási tervek teljesítésének biztosítására. Az állattenyésztés hiányai különösen a karlové-vary-i, ústi nad labe-i, osztravai, kassai és eperjesi kerületekben feltűnőek. Az állattenyésztés hiányait az okozta hogv a'föy zeti bizottságok nem biztosítottál^^ magángazdálkodóknál az összes termelési feladatok rendes teljesítését. A nemzeti bizottságok nem fektettek fel megfelelő állatnyilvántartást, nem ellenőrizték rendszeresen és alaposan a jószág tervezett mennyiségének betartását, a tehenek és anyadisznók pároztatását, az állati termékek beszolgáltatását az egyes mezőgazdasági egységeknél. Ez, egyúttal lehetővé teszi azt, hogy a kulákok céltudatosan szabotálják az állattenyésztést és a beszolgáltatást. A kulákok tudatosan nem tartják be a jószág előírt mennyiségét, céltudatosan nem pároztatják a teheneket és az anyadisznókat. A nemzeti bizottságok nem lépnek fel határozottan a kulákok eme tevékenysége ellen. Az állattenyésztés általános fejlődésére lényeges befolyással van a takarmánygazdálkodás, a takarmányteremelés növelése, idejében való begyűjtése és rendes kihasználása. Bár az elmúlt évben gazdag termés mutatkozott szénában, — főleg a határvidékeken —• ezt a természetes hazai takarmányt nem haíanálták ki megfelelően. Ezenkívül veszni hagytak más növényeket is, amelyeket más években begyűjtöttek. Kapástakarmányoknál sem érték el a tervezett hektárhozamot, aminek oka az volt, hogy nem ápolták úgy, amint kellett volna. A mezőgazdasági termelésben mutatkozó mindezen nehézségeket mindenekelőtt az okozza, hogy a mezőgazdasági termelés ágazataiban nem használják fel kellően a Szovjetunió tapasztalatait, főleg azonban a hazánkba ellátogató szovjet kolhozparasztok és szovjet mezőgazdasági szakemberek tanácsait. E tapasztalatok tömeges terjesztése éš érvényes!-' tése a mezőgazdasági termelés minden szakaszán, főleg az állami birtokokon és az Egységes Földműves Szövetkezetekben segítséget nyújt a hiányok kiküszöbölésére. A mezőgazdasági termelésben a hiányok közvetlen következménye a jószágfelvásárlás tervének nem teljesítése volt, mert 1951-ben, főként a sertésfelvásárlás tervét nem teljesítették. Igen rosszul teljesítették a tervet .a szlovák területek. Az általános helyzetet még rosszabbá tette a felvásárlási térv egyenetlen teljesítése, amelynek folyamán főleg a nyári hónapokban a felvásárlás gyors zuhanása következett be. A felvásárlás terén mutatkozó hiányok főleg a felvásárló szervek elégtelen nyilvántartásában voltak. Nem ismerték és nem _ tekintették át a felvásárlás feltételeit az egyes földműveseknél, EFSz-eknél és a községekben. A jószágfelvásárlás végrehajtásában és 'biztosításában sok régimódi módszer maradt, amelyet még nem távolítottak el mindenütt. További húsveszteségeket okozott a vágásdknál és a húsnemüek termelésénél mutatkozó rossz gazdálkodás is. A húsipar nem dolgozott a kötelező műszaki eljárások szerint, nem is állapították meg a felhasználhatóság és a veszteségek normáit. Ez a helyzet lehetővé tette azt, hogy a hús, szalonna és zsíradék általános felhasználhatósága aránylag alacsony volt és indokolatlan veszteségekre került sor. A nyilvántartás és a szigorú ellenőrzés hibái lehetővé tették továbbá azt, hogy sor került a hús és hűsneműek lopására a vágóhidakon, de a konzervgyárakban is. Az eladásnál mutatkozó veszteségek is aránytalanul magasak voltak és a kötöttpiacon 4%-nál is többre rúgtak. Ezt a magas selejt százalékot az is lehetővé tette, hogy nem határozták meg a pontos átvételi és átadási feltételeket a húsipar és a kereskedelem között. A szigorú ellenőrzés végrehajtásának lehetetlensége megkönnyítette a kereskedelemben dolgozó felelőtlen elemek dolgát s jelentős menynyiségü hús és húsnemüek eltulajdonítását. A hússal és húsnemüékkel való ellátásban mutatkozó hiányokat növelte különösen a szűkös időkben, vagy árúhiány idején, némely kereskedelmi alkalmazott meg nem értése vagy rosszindulata is, akik ilyen időszakokban protekcióval árusítottak, esetleg el is rejtették az árut. Jelentős hüsmennyiségek tűntek el úgy is, hogy nem tartották be a húsjegykiadásra és a pőtjegykiadásra vonatkozó előírásokat és ezzel akadályozták a hús szabadpiaci forgalmának állandó kiterjesztését. A hús és húsnemüek hiányát további hibák súlyosbították, amelyek a jegygazdálkodásból, a kereskedelem bürokratizálásából, a kereskedelmi szolgálat rosszabbodásából fakadtak, de előfordultak olyan esetek is, amikor a vevőkkel, egyenesen kellemetlenkedtek. Mezőgazdasági termelésünk fokozott feladatainak a felvásárlás a húsipar és kereskedelem feladatainak biztosítása mellett, amely dolgozó népünk növekvő igényeiből fakad, növekszenek a kommunisták, a pártés tömegszervezetek feladatai is a községekben, az EFSz-ekben, az állami birtokokon, a felvásárlási szervekben, a húsiparban, kereskedelemben és a Nemzeti Bizottságokban. A megállapított hiányok nem tanúskodnak a pártszervezetek jó munkájáról. A kommunisták, a pártszervezetek és a tömegszervezetek a falvakon gyakran elfelejtenek megfelelő intézkedéseket tenni arra, hogy a termelés és beszolgáltatás tervét teljesítsék. Az EFSz-ekben dolgozó kommunisták és a község pártszervezetei nem mindig nyújtanak hatékony segítséget az EFSz-ek vezetőinek a nehézségek kiküszöbölésében. Nem hiába beszélünk arról, hogy az EFSz-ek és a községek elért eredményei a mezőgazdasági termelés és a félvásárlás terén a kommunisták és a pártszervezetek jó vagy rossz munkájának tükrei. Hasonló hiányok mutatkoznak az állami birtokon, a felvásárló szervekben, a húsiparban és kereskedelemben dolgozó kommunisták és pártszervezetek munkájában is. Nem állnak a terv teljesítésért és túliépé. séért, a veszteségek csökentéséért és a jobb gazdálkodásért folyó harc első soraiban. A mezőgazdasági termelésben és a felvásárlásban mutatkozó hiányok a kis- és középparasztok közötti nem. kielégítő politikai munka bizonyítékai. Ezekkel a hiányokkal határozotan végezni kell a munka minden szakaszán. Ha minden feladatot rendesen fognak teljesíteni az 1952-es évben, a lakosság ellátására tíz meg tízmillió kilogramm hússal többet nyerhetünk, mint az 1951.es évben. Ez a húsmenynyiség lehetővé teszi azt, hogy biztosítsuk és kiterjesszük a megfelelő húskészlettartalékot, biztosítjuk a kötöttpiac folyamatos ellátását, kiterjesszük és megjavítsuk a szabad piacnak hússal és húsnemükkel való ellátását. A CsKP Központi Bizottságárak elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a lakosságnak hússal való ellátását rendkívül fontos, or. szágos jelentőségű feladatnak tekinti, a pártszervezetek, szakszervezetek, az Egységes Földműves Szövetség, a helyi Nemzeti Bizottságok vezetői, a földmüvelésügyi. minisztérium főosztályainak, az élelmezési iparnak és a belkereskedelemnek egyik legfőbb feladatának. Ezért a CsKP Központi bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya határozatot hozott, hogy az alábbi intézkedéseket foganatosítja: I. Mezőgazdasági termelés A szarvasmarhaállomány növelése 1. A terv által az 1952-es évre kiszabott feladatok teljesítésének biztosítására a szarvasmarha állományban és annak további fejlesztése előfeltételeinek létrehozására, a termelése további fokozására, a növekvő húsfogyasztás biztosításának érdekében köteles a földmüvelésügyi minisztérium (Nepomucky miniszter): a) Az általános szarvasmarha állományban javítani a tehenek arányszámát 1952. december 31-ig a tervezett állomány 150.000-rel való emelésével a köztársaság területén, amiből Szlovákiára 50.000 esik. b) hogy elérjék a tehénállomány és a borjak elválasztásának tervezett emelését, biztosítani kell minden párzásra alkalmas üsző, és tehén 1952. március 15-ig való pároztatását, úgy, hogy még az 1952-es év végéig megborjazzanak; c) a mesterséges termékenyítés javításával és a szarvasmarhák pároztatásával 1952-ben biztosítani kell, hogy az 1952-es átlagos állományból 100 tehéntől 74 borjút érjenek el, beleértve a vágásra szántakat is, mindenütt, ahol még eddig nem lenne kellőképpen megszervezve az inszemináció a tehenek befedezését egészséges fajbikákkal kell biztosítani; d). az állatorvosi szolgálat megjavításával és a szarvasmarhaállomány egészségügyi nyilvántartásának javításával biztosítani kell a szarvasmarhák termékenységének emelését, a szarvasmarhák elhullásának csökkenését, különösen a borjaknál; e) e feladatok biztosítására szükséges a pároztatási terv és a tehenek és üszök terméktelensége gyógyításának rendszeres ellenőrzését bevezetni. Intézkedések a vágómarhatenyésztés javítására 2. Hogy az 1952-es évben az 1951es évvel szemben 9500 tonna élősúly emelkedést érjünk el a vágómarha és vágóborjúállományban és hogy a marhahús minőségét lényegesen megjavítsuk, a földmüvelésügyi minisztérium (Nepomucký miniszter) köteles: a) biztosítani, hogy az 1952-es évben a vágómarhák átlagos élősúlya 384 kg-ra emelkedjék és hogy a vágómarhák a legjobban legyenek kihizlalva, úgy, hogy a „válogatott" minőségi osztályba és az A) minőségi osztályba legalább a szarvasmarhák 16%-ka és a C, D minőségi osztályokba minél kisebb százalék kerüljön be; b) biztosítani, hogy a falusi gaz. dagok istállóhelyiségeit és takarmáný-bázisait teljes mértékben kihasználják a fiatal szarvasmarha állomány nevelésére; c) biztosítani, hogy a köztársaság területén az 1952-es évben 890.000 borjut válasszanak el, ebből Szlovákiában 310.000-et, amiáltal a szarvasmarhák állománya üszőkben 60% -ál, fiatal bikákban 40%-kai emelkedik. Ezenkívül a fejlett állattenyésztésü járásokra az elválasztott üszök magasabb százalékát kell kiróni, d) biztosítani, hogy az 1952-es évvel a vágóborjak élősúlya a mult évi 56 kg-ról 60 kg-ra emelkedjék.