Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-07 / 32. szám, csütörtök

1952 február 7 — Ili SI®Hazánk felvirágoztatásának útján! Furinda Rudolf elvtárs, a tőrei EF - z elnökének felszólalása a Csemadok központi választmányának ülésén A Csemadok* Központi Választmány a január 31-én megtartott ülésének egyik főpontja az EFSz-ek megszilárdításával és a termelési és beszolgáltatást feladatok teljesítésével kapcsolatos kérdések voltak. E kérdésekről folyó vitában sok küldött felszólalt. Hozzászólt a kérdéshez Fleischman Kálmán is, aki a nagyabonyi EFSz-röl beszél és megállapította, hogy bár a nagyabonyi EFSz a bratislavai kerület egyik legjobb és legrégibb szövetkezete volt, as utóbbi, időben kissé visszaesett, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A felszólalást követő vitából kiderült, hogy a szövetkezetben súlyos hiányosságok vannak. Lőrincz Gyula elvtárs többek között megkérdezte, hogy mi az oka annak, hogy a nagy. abonyi szövetkezetb' n az utóbbi időben, aránylag egész rövid idő alatt ISO malac pusztult el. Fleischman Kálmán válaszában beismerte, hogy a nagyabonyi szövetkezetben 'járvány következtében válóban 150 malac elpusztult, habár a járvány ellen védekezni próbáltak, »de« — mint mondotta, — »ez olyan dolog, hogy pusztultak sertések azelőtt is, pusztulnak ma is és pusztulni fognak ezentúl<is.« Fleischman K. felszólalására Furinda Rudolf elvtárs, a tőrei EFSz elnöke válaszolt, aki a következőket mondotta: Csak az ellenségeink beszélhetnek úgy, hogy pusztult el sertés azelőtt is és pusztult el ezután is. Nálunk, a tőrei szövetkezetben is van sertéstenyésztés. Teljesen nem tudtuk még mi sem kiküszöbölni a sertés elhullást, de hogyha felütötte a fejét nálunk valamilyen vész, akkor annak még minden esetben és idejében elejét vettük. Ehhez megvannak a lehetőségeink és erre megvan a lehetősége minden szövetkezetnek, a nagyabonyinak is. Nagyon helytelen az a nézet, hogy sertések hullottak el ezelőtt Is és hullanak el ezután is. Ez a nézet megfelel osztályellenségeinknek, a kulákoknak, de bűn az ilyet kimondani egy dolgozó embernek, egy szövetkezeti tagnak. Mi történt nálunk? Az egyik anyadisznónak 7 malaca elpusztult, majd elpusztult egy anyadisznó is. Természetesen mi ebbe nem nyugodtunk bele, hanem keresni kezdtük az okát, hogy miért pusztultak el. Erre is rájöttünk. Nálunk egy új sertésistálló épült. Az istálló betonos padlózatú volt és így aztán megtörténhetett, hogy télen a hideg betonon az állatok meghűltek. Ez volt az oka annak, hogy az a 7 malac is elpusztult, mert azok már az anyjukban meghűltek. No, mi a dolgon azonnal segítettünk. Az istállót azonnal lepadlóztuk, úgyhogy most már ezzel a meghűlésnek elejét vettük. Múltkoriban az egyik süldő két napig szomorkodott, aztán hirtelen elpusztult. Megnéztük az állatot s látom, hogy a hasa vörös kiütésekkel van tele, világos, hogy járványos betegségről, vörösségről van sző. Azonnal mentem Zselízre, kihívtam az állatorvost. Két beteggyanús disznót találtunk még. Ezeket azonnal elkülönítettük, az istállót rögtön fertőtlönítettiik, így meggátoltuk a járvány további terjedését. Nem pusztult el több, csak az az egy süldő. A dögvész ellen mindig harcolni kell és ha akarunk, tudunk is harcolni. Nem szabad megengednünk, hogy a kisgazdák, meg a szövetkezeti tagok közé az a tudat ékelje be magát, hogyhát eddig is hullott el sertés, hát ennek most már ezentúl is úgy kell lenni és nem igyekszünk ellene védekezni. Mi lenne nálunk, ha mi is így gondolkodnánk? Mi lenne, ha a 600 sertésünk közül, amelyből .103 anyadisznó, az anyadisznók elpusztulnának? Nem lehet tehát úgy gondolkodni, hogy pusztultak el disznók azelőtt is és pusztulnak majd ezentúl is. Minden körülmények között meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket. Ha ezt nem tesszük meg, akkor annak az a következménye, ami például a lévai járásban is történt, hogy naponta 30—40 az elhullott sertések száma. Ugyanez a helyzet az ipolysági járásban is. A betegség terjedésének a föoka az, hogy a gazdák semmibe sem veszik az óvintézkedéseket. A járvány terjesztésére elég az, ha egy falusi bemegy Lévára húst venni és aztán tudjuk, hogy hogyan van falun. Azt a húst mielőtt főzni tennék, megmossák, de ezt a vizet nem öntik ki, mert azt tartják, hogy kár volna azt a zsíros levet kiönteni, hanem beleöntik az állatok moslékába. Azután kész a betegség annál a háznál is. Most, különösen télen az ölések idején a vigyázatlanság következtében nagyon könnyű a betegséget terjeszteni. Ha egy falusi ember disznót öl, visz abból kóstolót még a falu másik végén lakó ismerősének is és ha mindenütt csak úgy tartják be az óvintézkedéseket, mint ahogy az előbb említettem, akkor egy-két nap alatt meg lehet fertőzni az egész falut, az egész járást. Tudjuk jól, hogy az emberek között is van megbetegedés, kiüt egyegy járvány, de ha egy-két eset előfordul, akkor az orvos rögtön ott van, a beteget kórházba szállítják, elkülönítik, megteszik a szükséges óvintézkedéseket és így elejét veszik a baj további terjedésének. Igy kell tenni az állatoknál is és akkor elejét tudjuk venni az állatok tömeges pusztulásának. Súlyos visszaélések történnek a vágási engedélyek kiadásánál, Persze ez az álláspont, hogy sertések pusztultak el azelőtt is és pusztulnak el ezután is, meglátszik a sertéshúsbeadás teljesítésén is. A zselízi járás a rnult héten csak 17 százalékra teljesítette a kontingenst. Ezzel az eredménnyel pedig a városi és az^fpari munkásság nem lehet megelégedve. Ezzel a kérdéssel elvtársak, hogy a gazdák miért nem teljesítik beadási kötelességüket; nagyon komolyan kell foglalkozni. Hogyan beszélhetünk tervgazdálkodásról, ha a tervet nem teljesítjük és ha egyesek nem is akarják teljesíteni. Meg kell keresni az okait, hogy miért állunk így a terv teljesítésével és meg kell keresnünk, hogy hol vannak a hízódisznók. Súlyos hibák, visszaélések történnek a vágási engedélyek kiadásánál. Magam is fel tudnék sorolni jó egynéhány gazdát, akik beadási kötelességüknek nem tettek eleget, ellenben maguk 150—200 kg-os disznót vágtak. Az ilyenek részére nem volna szabad kiadni az ölési engedélyt addig, amíg nem teljesítik mult évi beszolgáltatásukat. Szövetkezetünk a mult évben 170 százalékra teljesítette sertéshús beadását és minden lehetőségünk meg van rá, hogy idén is az első félévi beadást is túlteljesítjük. Ezt azért említem föl, sőt eredményeinket ki is hangsúlyozom, hogy megcáfoljam azokat az állításokat, hogy a húsbeadási kötelességeket nem lehet teljesíteni, hogy azok túl magasak. Ez nem igaz, ellenben igaz az, hogy aki nem tudja teljesíteni sertéshúsbeadását, az nem is akarja teljesíteni azt. A továbbiakban pedig számolni kell azzal, hogy a beszolgáltatási feladatok fokozódnak, nagyobbak lesznek és erre mind az egyénileg gazdálkodóknak, mind a szövetkezeteknek fel kell készülniök. Ezzel kapcsolatban egyes helyeken már most megmutatkoznak a hibák és hogy ezeknek a hibáknak elejét vegyük, már most meg kell tennünk minden intézkedést, hogy a fokozott feladatoknak mind a sertéstenyésztésben, mind pedig a sertéshús beadásban eleget tudjunk tenni. Hiányok mutatkoznak a malacokban. Van olyan falu, ahol egy malac sincs. Hogyan tud majd ez a falu eleget tenni sertéshúsbeadási kötelességének? Sok helyen nines meg a szükséges anyadisznó állomány. Hogyan akarják a sertésutánpótlást biztosítani ezeken a helyeken ľ Bűnös mulasztás terheli azokat a funkcionáriusokat, akik szemet húnytak afelett, hogy a mult évben a gazdák az anyadisznókat meghízlalták és leöldösik. Most ezek a magángazdálkodók a szövetkezetből akarják a malacokat kihordani, de a szövetkezetek tagjainak ezt nem szabad megengedni, mert ha a szövetkezetek nem fektetnek nagyobb súlyt a sertéstenyésztésre, akkor bizony könnyen megtörténhetik majd, hogy ősszel a tagok saját hízóikat adják le a kontingensre. Fokozottabb figyelmet kell fordítani az állami fegyelemre Több szó esett itt a . szövetkezeti tagok munkafegyelméről. Nagyon fontos kérdés ez. de ha a fegyelemről beszélünk, akkor foglalkoznunk kell az állami fegyelemmel is. Több felszólaló beszélt itt az új jegyellátási intézkedésekről, de csak arról beszéltek, hogy mi jár a földműveseknek, ellenben nem szóltak az állami fegyelem kérdéséről, arról, hogy az államtól csak az várjon valamit, ald az állam iránti kötelességeinek eleget tesz. Ez az alapja a jelenlegi kormányintézkedéseknek és ez az intézkedés nagyon helyes és egészséges: aki igyekszik és dolgozik és betartja az állami fegyelmet, eleget tesz állampolgári kötelességeinek, az olcsón hozzájuthat mindenhez, aki pedig nem veszi ki részét a társadalmi termelésből, nem tesz eleget az állam iránti kötelességeinek, az ne is várjon az államtól semmit sem, az nem kap a. kötött piacon cikkeket, ipari árut. Helyes az az intézkedés is a szövetkezetek tagjaira, hogy a szövetkezetek tagjai önellátók és hogy a tagok csak akkor kapják meg ruhajegyeiket, ha a szövetkezet eleget tett beadási kötelességeinek. Ezáltal most sok szövetkezetben napfényre jönnek a hibák. Most előkerülnek azok, akik a szövetkezetben megbújtak, a dísztagok, akik szövetkezeti tagságiik leple alatt kibújtak munka- és állam iránti kötelességeik teljesítése alól. A tőrei szövetkezet szegény emberek, volt urasági cselédek egyesülése és mint ilyen lelkes és jólmükö dö szövetkezet volt. Tavaly aztán, hogy beléptek a földművesek is, be lépett az egész falu, a gazdák között akadt egypár, aki igyekezett megbontani a szövetkezeti fegyelmet és bizony tavasszal ugyancsak erős kézzel kellett hozzányúlni a dolgokhoz, hogy ezt a kártékony, romboló munkát megakadályozzuk. Például a tagok tavaly még hallani sem akartak arról, hogy a munkákat csoportokban megszervezve végezzük, hogy a földeket az egyes csoportok között állandó megművelésre osszuk ki. Egyesek akkor még bizalmatlanok voltak a szövetkezeti gazdálkodással szemben, nem voltak tisztában a lényeggel, hogy a szövetkezeti gazdálkodásban ki mint dolgozik, úgy részesül jutalomban. Jogait csak az követelje, aki kötelességeinek is eleget tesz. Igaza van annak a szövetkezeti tagnak, aki követeli jogait akkor, amikor január 1-től egész éven át, december 31-ig becsületesen dolgozik a szövetkezet érdekében, míg az úgy nevezett dísztagok, akik csak névleg tagjai a szövetkezetnek, de munkájukkal nem járulnak hozzá a szövetkezet érdekeihez, az ilyen tagok ne lépjenek fel követelésekkel sem a szövetkezettel, sem az állammal szemben és ha úgy érzik, hogy valamiben meg vannak rövidítve, ezért csak sajátmagukat okolhatják. Tőre egészen kicsi, 70 házból álló község és szövetkezetünk ehhez viszonyítva nagy földterületet, 1070 hektárt művel meg. Bizony nem egyszer nehézségeink voltak, különösen nehéz volt tavaly a répa és a kukoricatermelés, mert járásunkban a vezető tényezők maguk sem látták, mi a helyzet, mi a teendő. Például a járás vezetősége 6 családnak engedélyezte, hogy elhagyhatja a falut amikor ott minden munkáskézre legnagyobb szükség lett volna. Nagy hiba nálunk a helyi pártszervezet gyengesége is. A párttagság nem élcsapat, amely a tömeget magával tudná ragadni s így aztán el vannak fásulva és minden nehézségtől viszszariadnak. A párttagság maga is csüggedő, a feladatok nagyok, a munka sok. mert hiszen nemcsak a magunk határát kell megművelnünk, hanem még a szomszéd határból is 90 hektárt. Nem lehet az ilyen jelenségek melleit szó nélkül elmenni. Vannak azonban más bajok is. Érdemes foglalkozni a kerületi hivatalokkal, vezetőségekkel. Mi történik Nyitrán? Például a szövetkezet istállójába, amely már decemberben el volt látva víztartállyal is, nem kapcsolták be a villanyt, pedig csak alig néhány száz méterről kellett volna bevezetni. A szövetkezet vezetősége hiába járt Nvitrára. Bratislavába, nem ért el eredményt. A ,,Stavokombinát" nem kapcsolta be a villanyt, azzal, hogy nincs transzformátor. Utóbb azonban kiderült, hogy volt nekik, mert amikor jelezték, hogy a szovjet delegáció hozánk is jön látogatóba, akkor két nap alatt meg volt a villanyvilágítás. A víztartálynál pedig az volt a baj, hogy nagyon hosszú ideig nem kaptunk szerelöt, aki a tartályt bekapcsolta volna és igy 110 tehén részére vödrökben kellett a vizet hordani. Azt mondták, hogy valami alkatrész hiányzik és azt seholsem lehet beszerezni. Mikor jobban utána néztünk a dolognak. akkor kiderült, hogy ez az alkatrész Nyitrán nemcsak, hogy van raktáron, hanem annyi van, — mint megtudtuk, — hogy máshova is eladtak Ivló'le. Sajnos ilyen jelenségek másutt is es másféle dolgokban is előadódnak. Ugyanez a helyzet, ami nálunk volt a/, istállóval, van most a nagysarlói szövetkezetben, ahol niár hónapok óta kész az új istálló az önitatóvai, a víztartállyal, de azoknak is lajtnkban és vödrökben kell a faluból hordani a vizet az állatok itatására, mert náluk sem kapcsolják be a villanyt, periig ott is csak néhányszáz méterről volna szó. Nem lehet az ilyen jelenségek mellett szótlanul elmenni és ki kell vizsgálni és meg kell állapítani, hogy kik azok, akik szándékosan akadályokat gördítenek fejlődésünk elé. Kit terhe! a felelősség azért, hogy 50 traktor 10 hetis hasznavehetetlen állapotban volt? Beszélhetünk a traktorállomásokról is, azokon is van hiba éppen elég. A váradi traktorállomáson a legnagyobb munkák idején azért állnak a traktorok, mert hiányzik egy kis alkatrész belőlük, amit a nyitrai kerület nem hajlandó kiadni, pedig van neki százszámra elég. A traktorállomáson olyan súlyos hibák vannak, hogy egyszerre 50 traktor állt hasznavehetetlen állapotban és így hagyták 10 hétig állni. Ebben része van a traktorállomás vezetőségének is. amely protekcióval van összeválogatva és vannak köztük olyan elemek, akiknek kinevezése ellen a járás vezetősége tiltakozott, rie eredménytelenül, mert a kerület ránk kényszerítette. Ezeket a dolgokat hiába jelentettük akárhova is, intézkedés nem történt. És azért is mondom el itt minezt, hogy a legnagyobb nyilvánosság is tudomást szerezzen róla, hogy feltárjuk az összes hiányosságokat és azokra az illetékesektől megfelelő és azonnali orvoslást kapjunk. A tőrei szövetkezet már kidolgozta az ezévi termelési tervét, különösen cukorrépából akarunk szép élményt elérni. Ehhez azonban traktorra lenne szükségünk, mert hogy jó répatermésünk legyen, ahhoz elsősorban is jó mély őszi szántásra van szükség és a répa alá a földjeink még mindig nincsenek megszántva. A traktorállomás a szövetkezetünkkel kötött szerződését nem teljesíti. A tőrei szövetkezet 1949 óta csali annyi igavonó állatot tart, amennyi éppen a legszükségesebb, de szántásra igavonóink nincsenek, így hát a traktorállomásra vagyunk utalva. A földeket hó borítja, nem tudom, hogy a traktorállomás mikor tud majd a szántáshoz hozzáfogni. Mi nem tartunk még ott, hogyha szükség van rá, akkor földjeinket öntözni tudnánk, mi az egész évre való vizet őszszel hordjuk a földekre az ekével, de ez az igyekezetünk eredménytelen marad, ha a traktorállomás nem teljesíti kötelességeit. A hiba a kerületben van. A hiba ott van, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak ott, ahol éppen kellene, a kerületnél. Mi a termelési tervet, az állam iránti kötelességeinket teljesíteni akarjuk, de ez csak kísérlet marad, ha az ehhez szükséges előfeltételeket számunkra nem biztosítják. Szövetkezetünk megbirkózik minden akadállyal és leküzd minden nehézséget, ami a szövetkezeten belül van, de nem felelhetünk azért, ami a szövetkezeten kívül, a hatáskörünkön kívül van. A tőrei szövetkezet már többször bebizonyította, hogy jó munkát tud végezni, bebizonyította ezt a jó gabonaterméssel, az állattenyésztésével, de szinte lehetetlen megküzdenünk az olyan nehézségekkel, amilyenek elé a traktorállomás hanyagsága, az oda befurakodott ellenséges elemek, tudatos szabotálása állít bennünket. Az a hiba, hogy a traktorállomásokon olyan egyének vannak, akiknek lábuk alatt már másutt forró lett a föld, most megbújnak a traktorállomáson és tovább végzik ellenséges, romboló munkájukat. A CSEMADOKRA, mint a magyar dolgozók tömegszervezetére ezen a téren szintén nagy feladatok várnak. A CSEMADOK-nak arra kell törekednie. hogy a magyar dolgozókat olyan öntudatra nevelje, hogy ezekkel a megbújt elemekkel mindenütt fel tudják venni a harcot és azok lába alatt a talajt mindenütt forróvá tegyék, hogy rejtekhelyeikről kifüstöljék őket. A falvakon még mindig sok a termelésből kivont munkaerő. Egyes szövetkezeti tagok nem tudják megérteni, hogy miért kapnak kevesebb ruhapontot és kevesebb cukrot, mint az ipari munkások. Ezek a tagok még nem tudják azt, hogyha az a szövetkezet jól dolgozik, jól termel, akkor a tagok többhöz juthatnak, mint az ipari munkások. A cukorrépatermelök a beszolgáltatott répa utáii annyi cukrot kaphatnak, ami sokkal többet tesz ki, mint az a havi fél kiló cukor, amivel az ipari munkás havonta többet kap. Ugyanígy van a textilpontoknál is. Termeljen a szövetkezet gyapjút, tartsanak juhokat, termeljenek lent, meg kendert és azok után annyi pontot kaphatnak, ami többszöröse lehet a rendes pontmennyiségnek. Igy kell megvilágítani a helyzetet és akkor azok, akik rendesen dolgoznak, megértik ennek az intézkedésnek a helyességét, az pedig, aki nem dolgozik, menjen oda, ahol szükség van rá, ahol majd ha élni akar, akkor dolgozni fog. Meg kell mondanom, hogy az új jegyelosztásban történnek helytelenségek is. Falunkban van például egy asszony, akinek az ura máshol dolgozik és ő — mivel úgy érzi, hogy tudna dolgozni — a szövetkezetben vállalt munkát. Vannak többen is ilyen asszonyok, akik a szövetkezetben dolgoznak és ezeknek az asszonyoknak a jegyeket nem akarják kiadni. Ezzel szemben vannak olyan asszonyok, még hozzá fiatal és erös asszonyok, akiknek a férje háborúban elesett és mert kapják a segélyt, ők csak otthon ülnek és mégis megkapják az összes élelmiszerjegyeket. Ez így véleményem szerint nincs rendjén. A nemzeti bizottságnak ezeket az eseteket felül kell vizsgálni, mert szükséges, hogy az előbbi esetben megkapják, az utóbbi esetben pedig megvonják a jegyeket, hogy az ilyen, előbb említett igazságtalanságok megszűnjenek. Nagyon helyes az, hogyha kormányunk gondoskodik az olyan asszonyokról,