Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-06 / 31. szám, szerda

1952. február 6. 01 A HUKO építői útban új sikerek és győzelmek felé Gottwaldi ötéves tervünk negyedik éve a HUKO építőire ls nagy feladatokat ró. Uj munkák, új tervek váraalt elvégzésre, amelyek további szocialista építőmunkánk szempontjából óriási jelentőséggel bírnak. Ezt tudják a HUKO építői és azért, hogy előirányzott terveiket sikeresen teljesíthessék, új erővel, az eddigieknél ls nagyobb lendülettel kezdték a negyedik tervévet és határozott léptekkel Indultak el új sikerek, új győzelmek felé. Ha figyelembe vesszük, hol és mikor kezdték e gigantikus méreteket öltő építkezéseket, és figyelembe vesszük, hol tartanak ma, mit csináltok már eddig, akkor megállapíthatjuk és nyugodtan elmondhatjuk, hogy a HUKO építőinek munkája már eddig is a siker és a győzelem jegyében állt. A jövőben azonban a kezdeti nehézségeket, amelyek eddig előfordultak és akadályokat gördítettek munkájuk elé, messze maguk mögött hagyva, a szocialista építőmunkába vetett hittel, elszánt akarattal még szebb és még nagyobb elismerésre méltó munkát fognak végezni. Valamennyien, akik a HUKO-n dolgoznak, ismerik o hatalmas építkezés mielőbbi felépítésének óriási jelentőségét. Tudják, mit jelent a HUKO hazánk és egyben a béke tábor megerősítése Szempontjából és ennek tudatában végzik felelősségteljes munkájukat. Hogy ez így van, azt legjobban bizonyítják azok a kötelezettségvállalások, amelyeket napról napra tesznek a részlegek, csoportok, vagy egyének. A vasútépítők például az utolsó hetek során, •— hogy az építkezés munkálatait tőlük telhetőleg minél jobban meggyorsítsák, — azt a kötelezettséget vállalták, hogy a rendes munkaidőn kívül valamennyien még egy-egy pótmüszakot is ledolgoznak. Ezenfelül kötelezték magukat arra, hogy az újonnan épített vasútvonalon a szerelő munkálatokat mindenütt a kitűzött időre 100 százalékig elvégzik és azon lesznek, hogy az esetlegesen fölmerülő akadályokat közös erővel leküzdjék és ezzel lehetővé tegyék a munka zavartalan és folyamatos menetét. Vállalták továbbá, hogy a nyersanyagokkal takarékoskodni fognak és a munkából igazolatlanul kimaradók számát a legalacsonyatVa csökkentik. Kötelezettségvállalásaiknak úgy akarnak eleget tenni, hogy a munkában eddig szerzett gazdag- és értékes tapasztalataikat egymásnak átadják, ezek előnyeit közösen megtárgyalják és igyekezni fognak a munkát tervszerűen beosztani. r" ^ellett mindent megtesznek, hogy az eddigi, már elavult munkamódszerek helyébe új, az eddigieknél elönyösebb és jobb szocialista munkamódszereket vezessenek be. Kötelezettségvállalásokkal dolgoznak a kőművesek, az ácsok, az asztalosok, a gépészek, a szerelők, a gépkocsivezetők és általában mindenki. Elmondhatjuk, hogy a HUKO építői között nagyon kevés dolgozó van, — de talán nincs is —, aki ne tett volna valamilyen munkafel" jánlást annak érdekében, hogy ezzel elősegítse a HUKO építési munkálatait. Es ha megkérdezzük, hogy mindezt miért teszik, szinte egyforma feleletet kapunk. A felelet így hangzik: „Azért, mert tudjuk, hogy mit jelent a HTJKO hazánknak és az egész béketábornak". Igen, a HUKO építése nemcsak Csehszlovákia dolgozóinak jelent tokát, hanem a nyolcszázmilliós béketábornak is, mert ezzel nemcsak mi gazdagodunk és nemcsak ml erősödünk, hanem velünk együtt erősödik és gazdagodik az a hatalmas világbéketábor, amelynek élén a Szovjetunió áll. Nagyon jól tudják ezt a HUKO építői és tudják azt is, hogy a béke megőrzéséhez azzal járulhatnak legjobban hozzá, ha becsületesen és jól dolgoznak. És amint látjuk, amint a tények bizonyítják, ezt meg is teszik. Igyekezetüket hűen visszatükrözi munkateljestiményük. Egyes csoportoknál nem ritka a 200—250% -os teljesítmény sem. A lefriobb ácscsoport például 302.3 százalékot ért el. Ez a teljesítmény, amely minden elismerést megérdemel és követésre méltó, bizonyítja a HUKO dolgozóinak igyekezetét. A felvilágosító munkában eddig megmutatkozó hiányokat azzal indokolták az elvtársak, hogy a részlegek nagyon távol vannak egymástól és a kezdeti nehézségek következtében mutatkozó szervezetlenség akadályokat gördített munkájuk elé. Ma azonban ezeket a hiányosságokat részben már orvosolták és így a felvilágosító munka mindjobban kibontakozóban van. Eddig, mint tudjuk, a HUKO i mindössze két üzemre oszlott. Ezek ' mindegyikének megvolt a maga ! üzemi pártszervezete és szakszervezeti csoportja E hatalmas építkezés azonban oly hatalmas területen folyik, hogy a két üzem vezetősége képtelen tökéletesen átfogó szervező és irányító munkát végezni. Ezért nem csoda, ha eddig a felvilágosító munka terén is hiányok mutatkoztak. Ma ezt a nehézséget úgy küzdik le, hogy az eddig meglévő két üzem feloszlik nyolc kisebb üzemre, amelyek mindegyikének meglesz a maga pártszervezete és szakszervezeti csoportja. Emellett lesz egy központi szerv, amely irányítani fogja mind a nyolc üzem szervezeteinek munkáját. Azzal, hogy a j két nagyüzem nyolc kisebb üzemre oszlik, elérik azt, hogy a vezetők szorosabb összeköttetésben lesznek a dolgozókkal, jobb szervező és irányító munkát fognak végezni, aminek következtében természetes, hogy lényegesen javulni fog a nevelőmunka is. Már most is örömmel állapítható meg az a tény, hogy a technikusok és munkások között egyre inkább elmélyülőben van az egymás iránt való megértés. örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy az utóbbi időben az üzemi pártszervezet és a szakszervezeti csoport között ls szoros kapcsolat alakult ki. Minden fontosabb problémát közösen megtárgyalnak és közös erővel igyekeznek leküzdeni a felmerülő nehézségeket. Amint Rudolf Ferdinándnak, a nagyidai üzemtanács elnökének elbeszéléséből megtudtuk, bevezették a rendszeres gyűléseket és a termelési értekezleteket. Ezeken a megbeszéléseken a legaktuálisabb kérdésekkel foglalkoznak. Megvitatják az egyes javaslatokat és a közös eszmecsere alapján hozott határozatok értelmében igyekeznek az eddig meglévő hibákat és hiányosságokat haladéktalanul és eredményesen kiküszöbölni. A felvilágosító munkát a részlegeken a szakaszbizalmiak és a népnevelők végzik. A szakaszbízalmiak politikai nevelésére az elmúlt hetek során külön iskolát rendeztek, amelyen főként a meggyőző munka módszereiről, a szocialista munkaverseny jelentőségéről és egyéb problémákat felölelő kérdésekről tartottak előadásokat annak érdekében, hogy a munkahelyeken a jövőben a szakaszbízalmiak is aktívabban végezhessék felvilágosító munkájukat. Maguk az üzemi tanács tagjai is fokozottabb munkához fogtak. Kmak elvtárs, az üzemi tanács titkára, látva a felvilágosító munka terén eddig mutatkozó hiányokat, beismerte, hogy eddig nem dolgoztak elég tevékenyen és ezt jóváteendő, alapos meggyőző munkához fogott úgy ő. mint a többi vezetők. Kmak elvtárs rendszeresen járja a : munkahelyeket és személyes megj beszéléseket folytat a dolgozókkal, j Meghallgatja panaszaikat és rögl tön igyekszik őket orvosolni. Csernicky elvtárs, aki szintén az üzemtanács egyik vezetője, ugyancsak jó munkát végez, ö ls személyesen beszél a dolgozókkal. Különösen nagy súlyt fektet arra, hogy rendszeresen beszámoljon eddigi eredményeikről. Természetesen nem mulasztja el azt sem, hogy rámutasson a hibákra és ezeket a dolgozókkal közösen leküzdje. Ugy Kmak, mint C3ernicky elvtárs már eddigi tevékenységükkel is nagyban hozzájárultak a politikai felvilágosító munka színvonalának emeléséhez. Biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben még jobb és még elismerésreméltóbb munkát fognak végezni. A HUKO-n is a személyi felvilágosító munkán kívül az üzem életével összefüggő ügyek és aktuális kérdések ismertetésére jó szolgálatot tesz az üzemi újság, amelyet hetenként kétszer «dnak ki Az újságon keresetül állandóan ismertetik a dolgozók előtt a tervek teljesítését és a szocialista munka versenyek állását. Itt azonban kri tikailag meg kell jegyeznünk, hagy újságuk nem tölti be hivatását mindenben, mivel annak ellenére, hogy a HUKO-n egyre több a ma gyar munkás, magyarul írott cik keket alig, vagy egyáltalán nem találunk benne. Ez természetesen súlyos mulasztás, mert hogyan vár junk az újság népnevelő munkájától eredményt, ha azok, akiknek írják nem tudják elolvasni. Itt azonban bírálat illeti a magyar dolgozókat is, akik ahelyett, hogy tollat ragadnának, és bátor bolsevik magatartásai kifejezést adnának véleményüknek, inkább félrevonulnak és ott hall'^k hangjukat, ahol az egyálta! nem talál visszhangra Ez mag . ',1 értetődően nem egészséges állapot, amin haladéktalanul változtatni kell. A körülmények megkövetelik, hogy a jövőben mind az i

v mi újság szerkesztőségi körétőí, mind a HUKO magyar anyanyelvű dolgozóitól több magyarul írott cikk kapjon helyet a HUKO üzemi újságjában. Visszatérve a felvilágosító munka segédeszközeihez, meg kell jegyeznünk, hogy az üzemi újság mellett minden héten rendszeresen kiadnak röplapokat is, amelyekkel —

k mint Szmetana Lásziló mondta — már eddig is szép eredményeket értek el. A röplapokon bátran használják a kritika fegyverét. A múltkoriban például az üzem egyik területén nagymennyiségű szén hevert szétszórtan. Látták ezt az elvtársak és bizony sokan megcsóválták a fejüket. Megdöbbenve nézték a nem jó munka eredményét és mint öntudatos dolgozók véleményüknek nem felejtettek el kifejezést adni. Az elvtársak az ügy elintézése fölött nem gondolkoztak sokat, hanem egy éleshangű röplapon felhívták az illetékesek figyelmét arra, hogy felelőtlenül végzett munkájuknak mi a következménye és ezzel milyen károkat okoznak nemzetgazdaságunknak. A kritikának nagy hatása volt, amit legjobban az bizonyít, hogy a röplap megjelenése után — akiket ez érintett — rögtön hozzáfogtak a hanyagságukból eredő rossz munkának a helyrehozásához. Alig egy pár napja ismét megjelent egy kritikát gyakorló röplap, amelyben bírálták azokat a műhelyeket, amelyekben nincs rendes munkabeosztás. A rossz munkabeosztást — amint az elvtársak mondották — főként a mesterek rossz szervezési munkája eredményezte. Ezt kritikájukban is hangsúlyozták, aminek bizonyára ismét meglesz a hatása. De mielőtt erről értesülnénk, nekünk is le kell szögeznünk és nyiltan meg kell mondanunk, hogy a mesterek — legyenek azok ácsok, kőművesek vagy a többi iparághoz tartozók — a jövőben egyaránt jobb, főként felelősségteljesebb és körültekintőbb munkát kell végezniök. Balázs A. Béla. KÜLPOLITIKAI SZEMLE A legutóbbi napokban a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon némi előrehaladás történt annak a fáradhatatlan és következetes küzdelemnek az eredményeképpen, amelyet a koreai-kínai küldöttség a megegyezés érdekében folytat. Az amerikaiak elfogadták azt a javaslatot, hogy a harmadik napirendi pont részleteinek kidolgozásával egy vezérkari tisztekből álló bizottságot bízzanak meg. A vezérkari tisztek eddigi tanácskozásain megegyezés jött létre az egyezménytervezet bevezetőjére és első szakaszára vonatkozólag. Történt bizonyos előrehaladás egyéb kérdésben — például az egyezmény pontjai ellenőrzésének kérdésében — is. Azonban valahányszor történik egy lépés a megegyezés felé, az USA mindig újabb és újabb akadályokat támaszt. A hadifogolykérdésról tárgyaló albizottság munkájának eredménytelensége csak még jobban aláhúzza ezt. Az ameriakaiak változatlanul egy az egyhez arányban akarják kicserélni a hadifoglyokat, még mindig nem adták meg a kért felvilágosítást az általuk átadott hadiíogolylistáról hiányzó tízezrek sorsára vonatkozóan és makacsul fenntartják azt a gyalázatos követelésüket, amelynek alapján soktízezer hadifoglyot a koreai és a kínai nép esküdt ellenségeinek, Li Szin Mannak és Csang Kai Seknek szolgáltatnának ki. A fegyverszüneti tárgyaiások egész menete azt tanúsítja, hogy az amerikai imperialisták nem akarják a koreai kérdés békés rendezését. Változatlanul akadályozzák, szabotálják a tárgyalásokat és időnként durva háborús fenyegetéseket hangoztatnak. Mindez világossá teszi, hogy ha a koreai-kíhai csapatok ereje, a koreai-kínai tárgyaló fél békeakarata, nem utolsósorban pedig a háború rohamosan növekvő népszerűtlensége saját katonáik, otthoni közvéleményük és nyugateurópai csatlósaik körében, rákényszeríti is őket bizonyos engedményekre, igazi céljuk az, hogy állandósítsák a háború tüzét Koreában. Sőt felkészülnek arra is, hogy ha a megegyezés mégis elkerülhetetlenné válnék számukra —• módjukban legyen „ellensúlyozni" a nemzetközi helyzetben ennek nyomán fellépő enyhülést és ismét felszíthassák a háború tüzét a Távol-Keleten. Most azzal fenyegetőznek és azzal rágalmaznak, hogy ha megegyezés jönne létre és Kína „.megsértené" a fegyverszüneti egyezményt — nyomban kiterjesztik a háborút Kínára is. Világos, hogy mi a célja ennek a gyalázatos beállításnak: az amerikai imperialisták már előre „allibit" akarnak teremteni maguknak arra az esetre, ha a fegyverszünet esetleges megkötése után meg akarnák ismételni azt a gyalázatos cselszövést, amellyel annakidején a koreai háborút kirobbantották. HÁBORÚS ÖSSZEESKÜVÉS DÉLKELET-ÁZSIA NÉPEI ELLEN A koreai fegyverszüneti tárgyalások makacs elhúzásának magarázatát tehát mindenekelőtt abban a háborús összeesküvésben találhatjuk meg, amelyet Washington sző London és Párizs bevonásával DélkeletÁzsia békéje, a Kínai Népköztársaság ellen. Az amerikai imperializmus ebben az összeesküvésben fel akarja használni a levitézlett Kuomintangklikket. Csang Kai Seket is. Burma küldötte az ENSZ politikai bizottságában leleplezte, hogy országa területén a Kuomintang szétvert hadseregének fegyveres csapatai tartózkodnak s a nyugati sajtó jelentéseiből kitűnik, hogy az utóbbi időben ezeket a csapatokat jelentősen megerősítették Taivan (Formoza) szigetéről átszállított Csang Kai Sek katonasággal. „Minden kétséget kizáróan hiteles hírforrások szerint — Irta január 20-án a The Observer című angol burzsoá hetilap — legutóbb Csang Kai Sek legjobb hadosztályainak egyikét szállították át Formoza szigetéről a Li Mi tábornok parancsnoksága alatt álló 93. hadosztály megerősítésére, amely Burmának Kínával határos tartományában állomásozik. A zászlóalj apró csoportokban szivárgott át a thaiföldi határon és Kuomintang-tisztek nyiltan beszélnek egy februári támadás lehetőségéről." „Vitathatatlan bizonyítékok vannak arra — folytatja a lap —, hogy a 93. Kuomintang-hadosztályt az amerikaiak sesegítik." A lap szerint amerikai tisztek vannak a hadosztálynál, amerikai Constellation-mintájú repülőgépek szállítják a legújabb mintájú amerikai fegyvereket a hadosztálynak és egy Thaiföldön székelő amerikai szervezet csempészi át az újonnan érkező Kuomintang-csapatokat Burmába. „Ez olyan mesterkedés — írja az amerikaiak szerepéről az Observer —, amelyre a .vakmerő' megjelölés igen mérsékelt a mai délkeletázsiai viszonyok között." Az amerikai agresszió tervei nem korlátozódnak Burmára, hanem kiterjednek Thaiföldre, Indokinára és Malájföldre is. Minthogy Koreában nem sikerült eljutniok Kína határáig, most arra törekszenek, hogy délről vegyék körül háborús gyűrűvel a Kínai Népköztársaságot, az említett délkeletázsiai országok területét használva fel támaszpontul. Az USA, Anglia és Franciaország vezérkari főnökei január első felében egy olyan támadó tömb megteremtéséről tárgyaltak Washingtonban, amely a három hatalom mellett magában foglalná Kanadát, Ausztráliát és Ujzélandot is. A tények bizonyítják, hogy az USA, Anglia és Franciaország — mint Malik elvtárs az ENSZ-ben leszögezte — „az amerikai agresszorok vezetésével a brit birodalom angolszász dominiumainak részvételével Washingtonban, a Pentagonban kidolgozta a délkeletázsiai népek elleni háború és agresszió kiterjesztésének tervét... majd az USA és Anglia kormányfői jóváhagyták a távolkeleti agresszió kiterjesztésére vonatkozó katonai terveket." történelmi lecke (Folytatás a 4. oldalról) órából, amit Lenin a beszélgetésre szánt, több mint másfél óra lett. Rákosi felállott. Most Lenin is az órájára nézett. — Nagyon köszönöm. Rákosi elvtárs! Nem mondotta meg, hogy mit köszön. Búcsúzóul még sokkal melegebben szorította meg Rákosi kezét, mint másfél óra előtt, amikor üdvözölte. Mikor Lenin kikísérte Rákosit, Krupszkája jött be a szobába. Lakkozott tálcán ebédet hozott: káposztalevest, egy szelet vagdalthúst és kenyeret. — Nagyon fáradt vagy Vlagyimir Iljics! — Nagyon friss vagyok. Egy nagyszerű elvtárssal ismerkedtem meg... — Kérlek xöss össze telefonon Sztálin elvtárssal — mondotta. Reggel érkezett a frontról, este indul vissza. Sürgősen beszélnem kell vele. A telefonbeszélgetés hosszúra nyúlott. Nagyon hosszúra. Nehéz, fontos kérdésekre kellett választ találni. Mialatt Lenin beszélt, Krupszkája, Lenrn felesége a levest tányérba öntötte, azután arra figyelt, amit Lenin beszélt Sztálinnal, Mikor (öt esztendő multán) a világ Rákosi életéért harcolt, Krupszkája, Lenin özvegye egy tömeggyülésen (a Közoktatásügyi Népbiztosság „Rákosi ülésén") részletesen, pontosan elmondotta, amit akkor hallott így beszélt. „Vlagyimir Iljics arca gondterhelt volt. Hangja fáradt. Már elbúcsúzott Sztálin elvtárstól, de aztán ismét szóba fogott. Arcát pár pillanatra boldog, büszke mosoly világította meg. — Ma megismerkedtem egy magyar elvtárssal, aki népbiztos volt Magyarországon ... Igen. ö az . .. — mondotta. Még' egészen fiatal ember, de már egész ember. Rövid szünet. Sztálin válaszolt. — Az ilyen elvtársak — vette át ismét Lenin a szót, — győzelemre viszik a nép ügyét az egész világon."