Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-05 / 30. szám, kedd

ujszo 1952 február 5 A Szakszervezetek nevelési központjának ünnepélyes megnyitása Szombaton, február 2-án, ünne­pélyes keretek között megnyitották Prágában a szakszervezeti nevelés első központját. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt František Zupka képviselő, a Központi Szak­szervezeti Tanács elnöke, Václav Cipro, a Központi Szakszervezeti Tanács alelnöke, Karel Marvan és Jozef Smidmajer központi titkárok, Jozef Bina képviselő, kerületi szak­szervezeti titkár, a CsKP kiküldöt­tei, más kiváló szakszervezeti dol­gozók és a prágai üzemek dolgozói. Az ünnepélyt František Patrasz, a prágai kerületi szakszervezeti Ta­nács elnöke nyitotta meg, utána František Zupka képviselő, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács elnöke emelkedett szólásra és többek kö­zött ezeket mondotta: — „A szovjet profkabinettek munkatapasztalatai nyomán, ame­lyek az elméleti-politikai színvonal elmélyítésében és a szovjet szak­szervezetek jobb munkaminősítésé­ben kiváló szerepet töltenek be, — megalakítottuk Köztársaságunkban a szakszervezeti nevelés új köz­pontját. A szovjet profkabinettek jelentős erőt képeznek a gyárakban való propagandatevékenység kifej­tésénél, résztvesznek előadások, vi­ták és tanácskozások megszervezé­sében. Az új központ feladatai közé tar­tozik a szakszervezeti funkcionáriu­sokat politikailag nevelni, üzemi problémáikban segítségükre lenni, az üzemi klub munkatervének ösz­szeállításában közreműködni, meg­szabni a bizalmiak munkairányát, a munkahelyeken való beszélgetése­ket megszervezni, stb., stb. Fontos megértetni a szakszervezeti funk­cionáriusokkal és tagokkal, hogy ehhez a nevelési központhoz mind a politikai és elméleti problémák­ban, mind a gyakorlati szakszerve­zeti munkában tanácsért és segítsé­gért folyamodjanak. A központ fontos feladatai közé tartozik, még a szocialista verseny kifejlesztése a szocialista építkezés munkafolyamatában, a szovjet szta­hanovisták tapasztalatainak és munkamódszereinek propagálása, meg kell szerveznie a tapasztalatok kicserélését. A losonci Tátra-bútorgyár kiváló munkásainak teljesítményeivel élre akar kerülni az üzemek közötti versenyben A losonci TATRA bútorgyár az utóbbi évek folyamán hatalmas arányú fejlődésen ment keresztül. Ha ezt a fejlődést meg akarjuk vizsgálni, ak­kor el kell mondanunk, hogy elsősorban a munkások jó munkájának az eredménye. Mert az üzemben újítója vaslatokkal, új munkamódszerekkel segítik elő az üzem fejlődését. Január első hetében a TATRA bútorgyár 104%-ra teljesítette a tervet, de a második hélen az eredmény felugrott 116%-ra. Az év elejétől 110%-os átlagban teljesítik a tervet. Ez az eredmény an­nak köszönhető, hogy folyik a verseny a legjobb műhelyért, a legjobb mun­kásért, a legjobb mesterért. Ez az első, ami előrelendíti a terv teljesíté­sét. A •nunkauersenyben a legjobb műhely címet a politúrozó-szerelőműhelij érte el. Molnár László mester jó munkájának és szervezésének sikere ez, aki a munkásokat jól mozgosította. Az üzemben a legjobb munkás MORHACS ZSUZSANNA, a Munka érdemrendjének II. fokozatá­val kitüntetett élmunkásnő. Morhács Zsuszanna két éve dolgozik az üzem­ben. A munka átszervezésekor he­lyezték át a műhelybe, ahol a szek­rényajtó iberezését végzi. Ezt a mun­kát hatan végzik. A fiatal, 19 éves Morhács Zsuzsanna elmondja, hogy ezt a szép eredményt úgy tudta el­érni, hogy munkáját beosztotta, a munkába pontosan járt és nem mu­lasztott soha egy napot sem. Morhács Zsuzsanna elégedett, mert becsületes munkájáért még kitüntetés­ben is részesült Boldog, mert a múlt­ban ilyen megbecsülést egy munkás­nő sem tudott elérni. A Munka-érdem­rend II. fokozata nem csekélység Ez fogja őt a további munkában is lelke­síteni, hogy még odaadóbban dolgoz­zék. Munkások, munkásnők egy ember­ként kapcsolódtak* be a munkaver­seny magasabb formájába. Tudják azt, hogy nem elég, ha dolgoznak, de kell az is, h r a munkást egy magasabb cél le se a szocializmus minél előbbi felepítése. A Párt és a Szak­szervezet együttműködése, nevelő munkája elősegítette a munka mene­tét. Az ifjúság munkája a mult évben gyenge volt. Ennek megjavításával MIZSUR RUDOLFOT bízták meg. Mizsur jó szervező és po­litikailag fejlett elvtárs. A multévi hibákat főleg az okozta, hogy az ifjú­ságnak az üzemben nem volt klub­helyisége, nem volt hely, ahol kultúr­előadásokat és gyűléseket tudtak vol­j na tartani. Ezeket a hibákat már meg­oldották, klubhelyiséget fognak beren­dezni, ahol a munkások is el tudnak majd szórakozni. Lesz benne könyv­tár, újságok és minden munkás meg fogja találni a fejlődés lehetőségét a szakkönyvek és a szépirodalom olva­sásával. A szakszervezet és a mühelytaná­csok működése irányt ad a munka­verseny fejlődésének. A munkaver­seny állását naponta hirdeti az üze­mi hangszóró. A műhelyekben kifüg­gesztett táblákon láthatják és meg­tudhatják, milyen a munkaverseny állása. Fekete Géza, aki normáját 199 százalékra teljesíti, 3 éve dol­gozik az üzemben. Azelőtt a füleki Drevoindusztriában dolgozott. A lo­sonci Tátra bútorgyárban lehetősége nyílott, hogy képességeit tovább fej­leszthesse. így érhette el azt, hogy munkájának eredményeképpen a Munkaérdemrend II. fokozatával tüntették ki. Ha a számokat leírjuk, ebből még nem nagyon látjuk az eredménye­ket. A számok mellett ott van az ember, aki segítséget nyújt abban, hogy dolgozó népünk a Tatra bú­torgyár munkásaitól új bútort kap. FEKETE GÉZA, a szekrényajtó csiszolásánál dolgo­zik, a szekrényajtók csiszolásánál szakképzett munkájával bizonyítja be elsőségét. A másik partiban dol­gozó munkatársa nem tudta elérni azt az eredményt, amit ö, pedig ugyanazon a gépen dolgozik. A gé­pet — mondja Fekete Géza — ki kell tudni használni. Én minden per­A műszakiak és újítók az új technikáért folytatott harc élén A. Zimmermann, a csehszlovák technikusok és újítók klubjának elnöke legutóbb kimerítő cikket írt a haladó technika népszerűsítésé­ről és arról a növekvő érdeklődésről, amely a tömegekben minden kez­deményezés iránt megnyilvánul. Zimmermann többek között ezeket írja: Az 1950. év nyarán létesített új intézmények, a technikusok és újí­tók üzemi körei, a kerületi klubok a központi klubbal élükön, mind na­gyobb sikerrel viszik át a gyakor­latba a haladó technika élenjáró el­méleteit. Az új munkamódszerek 'és újítások az utóbbi hónapokban szé­les körben találtak megértésre és megvalósulásuk gyors léptekkel ha­lad előre. Eleinte a tapasztalatcsere csak lassan bontakozott ki, de most egyre jobban élénkül és terjed. A haladó technikusok és újítók megértették a műszaki értelmiség és a munkásság együttműködésének fontosságát, lankadatlan lelkesedés­sel sorakoznak fel abban a harcban, amely a technika tökéletesítéséért folyik. A brnoi „Ján Sverma"-mü­vek technikusainak és újítóinak lel­kes nropagandája odavezetett, hogy az üzembe bevezették a hengerma­Tókat. Ennek az újításnak az az eredménye, hogy a marógépek tel­jesítménye 45%-kal, a szerszámok élettartama 70 százalékkal növeke­dett, a termelési költségek 70 száza­• lékkel Csökkentek — ezzel szemben a marósok keresete 90 százalékkal emelkedett. Hatalmas küzdelem folyik a?é"t ls, hogy a fémipari üzemekben a kések használati időtartalmát növeljék. Az Usti nad Labe-i kerületi újítóklub vállalta, hogy az év végére a kerület vala­mennyi könryüipari üzemében be­vezetik a munkaeszközök éleinek villamosszikrával való edzését, A decsini Skoda-müvekben dolgozó Rohlik elvtárs készüléke különösen alkalmas erre a célra és az eddigi hasonló készülékeknél 2000 koroná­val olcsóbb is. Rohlik készülékének segítségével a kések használati idő­tartamát 400—2000 százalékkal nö­velték. Ma már hatóságilag elren­delték, hogy a kerület üzemeinek legnagyobb részét a Rohlik-féle éle­sítőkészülékkel lássák el. De nemcsak az újítások vonalán, hanem a műszaki szervezési kérdések megoldásánál is mindenütt ott látjuk a technikusok és újítók lelkes gárdáját. Az élenjáró szovjet munkamódszereket egyre-másra ve­zetik be az új üzemekbe. Különösen örvendetes a Kovaljov-módszer gyors terjedése. A technikusok és újítók elmennek minden üzembe és nem nyugszanak addig, amíg felvilágosí­tó munkájukkal rá nem bírják a dol­gozókat, hogy a legjobb módszere­ket elsajátítsák. cet kihasználok, munkámat beosz­tom és minden órában tudom, meny­nyit kell elvégeznem. PROCSKÓ MIHÁLY asztalos 26 éve dolgozik a szakmá ban. Két gyermek apja, az előtt 15 évig dolgozott a füleki Drevoindusz­triában, két éve dolgozik a loson­ci Tátra bútorgyárban. A Munka ér­demrend I. fokozatának tulajdono­sa. Mint régi szakmunkás érzi, mennyire megbecsülik ma a mim kást a népi demokráciában. Minden tudását arra használja, hogy előse­gítse az üzem munkáját. Kéz;csi­szológépen dolgozik. Az első meg­munkálást a gép végzi el, utána kézzel csiszolják le a szekrényajtó­kat, azután megy a további munka­helyre. Ügy tudtam eredményeimet elérni, — mondja Procskó Mihály — hogy a munkámat beosztom. Tudom, hi­szen régi szakmunkás vagyok, hogy a munkabeosztás a legfontosabb. Ha pontosan betartjuk a munka mene­tét és a munka beosztását, a si­ker nem maradhat el. Procskó Mihály és sok-sok élmun­kás segítségével a losonci Tátra bútorgyárban ötéves tervünk negye­dik évét sikerrel teljesítjük. A mű­szakiak segítségével, a munka jó megszervezésével további jó ered­ményeket is el fognak érni. Az üze­mek közötti versenyben az első helyre akarnak kerülni. Verseny fo­lyik a politúrozó, és csiszoló üze­mek között. Minden hónapban kiérté­kelik és tudomására adják az üze­meknek, milyen eredményt értek él. Az üzem felkészült erre a verseny­re és megteszi a kötelezettségét. Kelemen Béla. MM Mi mMtHM MI WMHWMHWMWHMMMW mm A komáromi hajógyár munkásai nemes szocialista versenyben építik a Volga—Don-csatornára készülő személyhajókat. Képünkön Prasek elvtárs hegesztő végzi lelkes, nagy­szerű munkáját. c/t k&mdmmi hel&núzók a Leyí&Hxak az építkezéseit A krpeláni építkezésen az utolsó napokban hideg volt, erősen havazott. Panaszkodtunk is erre. — Dehogy van hideg! Hiszen dol­gozunk, — vigasztalt bennünket Mate­jovics Lukács elvtárs, a betonos cso­port vezetője, aki maga kezeli a ke­verőgépet. Már ez is furcsa jelenség. A betonozó csoport vezetője kezeli a keverő^épete? ügy történt a dolog, liogy Matejo­vics elvtárs a negyedik tervév küszö­bén nagy felajánlást tett, 12 tagú cso­portjával komoly feladatra vállalko­zott. Arra kötelezték magukat hogy egy hét, vagyis 582 munkaóra alatt lebetonozzák a tartópilléreket. Erre a munkára a tervben 2292 normaóra volt beállítva. Hogy fogalmunk legyen, milyen felajánlás ez, tudnunk kell, hogy 192 köbméter betont kellett le­rakni 94 négyzetméter területen. Matejovics Lukács elvtárs nem pa­píron számította ki a teljesítményt, tehát felajánlása nem papírfelajánlás volt. I Összehívta csoportja tagjait. Poli­tikailag megmagyarázta nekik, hogy miért fontos a határidő megrövidítése, megbeszélt velük minden lépést, be­osztott minden órát, s hogy egy em­bert megtakarítson, átvette a keverő­gép kezeléséi. Azonban a terv teljesítésének elő­feltétetele is volt! Még pedig az, el­készülnek-e az ácsok a saluzással. El­készültek. Most már csak a betonos csoporttól függött a siker. Lássuk csak, kikből áll ez a csoport. Komáromiak mind. A csoport lelke Matejovics Lukács, erős támaszai Ma­tejovics Károly és Szarka Ferenc. Ezen az építkezésen már multjuk van. Mult év decemberében 510%-ra telje­sítették felajánlásukat. Ezután új munkára jelentkeztek, ar­ra vállalkoztak, hogy a hármas mun­kaszakaszon a csatornázást 52 m'éter hosszúságban, 132 méter térfogatban kiássák, 52 méter hosszúságban le­rakják a 30 cm átmérőjű betoncsöve­ket, 950 normaóra volt tervezve erre a munkára. Ez volt a terv! I Azonban a Matejovics fivérek és Szarka elvtárs gondolkodni kezdtek. Ok nemcsak a betonozáshoz értettek, hanem tisztában voltak az ács és gé­pészmunkával is. Maguk végezték el az ácsolást, a saluzást, maguk kezel­ték a keverőgépet és betonoztak is. Nem volt szükségük ácsokra, meg gé­pészekre. — Egy ilyen csekélységért —, mon­dotta Matejovics Lukács, a hármas csoport vezetője — csak nem fogunk a szomszédbe szaladni, már több éve dolgozom az építkezéseken, kitanultam négy ipart is, nagy szégyen volna, ha másra várnánk. A munkának ilyen értelmezése, a kezdeményező, alkotó munkakészség — ez az oka annak, hogy az elvtár­sak 520%-ra teljesítették tervüket. Ké­sőbb a háromtagú csoport 12-re szapo­rodott, például szolgálva mindenki­nek nemcsak Krpelánban, hanem min­den építkezésen. 391 órával rövidítet­ték meg a munkafolyamatot és új fel­ajánlásukat is teljesítették. PEHAL VLASZTIMIL Segítő bírálat a Kohókombinát építés­vezetőségének címére! Megszólal a z üzemi hangszó­ró kellemes, lágy zenéje. Reggel % hat van. Gyorsan felöltözkö­dünk, mennénk mosdani is, ha volna hová, és miben. Már nagy a tolongás az üzemi étkezdében, mert mindenki igyekszik ponto­san megjelenni a munkahelyén. Sajnos, a konyhán nincsen megszervezve a munka, hogy a reggelit pontos időben megkap­juk. Egy személy osztja az ételt, a többiek az esti élményeiket, vagy magánügyeiket tereferélik, csak a reggeli kiosztása nem megy úgy, ahogyan mennie kel­lene. Hol itt a szervezés? Ki a felelős ezért? Nagynehezen si­kerül megreggelizni, utána ki­megyünk az autóbusz megálló­hoz. Igen ám, de az autóbusz már elment 6 óra 5 perckor. Természetesen a reggeli túllassú kiosztása miatt, szép számmal vannak, akik lemaradnak, köz­tük én is. Várni kell, míg jön egy másik autóbusz, amelynél igen nagy a tolongás. Egyik job­ban tolakszik, mint a másik, mert mindenki szeretne feljutni, a végén a munkásoknak a fele mégis lemarad. Nagyon sokszor előfordul, hogy pontos időben nem tudjuk elfoglalni munkahe­lyünket. Ki lehetne ezt a hibát küszö­bölni? Kérdezem! Igen, lehetne, de ha az embert csak %6-kor ébresztik, illetve %6-kor van az ébresztő, hogyan jut ki a 6 óra 5 perces autóbuszhoz, ha közben reggelizni is akar. Vagy talán a vezetőség arra nem számit, hogy reggelizni is kell! Meg lehetne ezt jobban szervezni, ha lenne valaki, aki a szervezést a kezé­be venné. De ez itt hiányzik. Miért ne lehetne %6-kor ébresz­teni? Az a negyed óra, amivel korábban csinálnák az ébresz­tést, úgy sem árthat senkinek, és akkor a 6 óra 5 perces autó­buszt eltudnánk érni. Várunk egy negyed órát jön egy másik aiutóbusz, de még mindig annyi a lemaradottak száma, hogy ha fel akarsz jutni, sokszor vere­kedni kell. Ebből származik az, hogy a munkások teljesítménye csökken, nincsen teljesítve a norma. Lehet, hogy ez valakinek tetszik Buzinkán, de biztosan nem a munkásnak! Miért nem látja ezeket a hi­bákat a vezetőség, talán ilyen­kor még alszik? No, de gyerünk tovább! Bócsáron dolgozom, mint villanyszerelő. A félnapi munka után következik az ebéd­idő. Tisztelet és köszönet azok­nak, akik a bócsári konyhát ve­zetik, mert a buzinkai és bócsári konyha között nagy a különbség, az étel kiosztása sokkal jobban van megszervezve. Ezt nem azért írom, hogy a bócsári kony­hán az éltei és kiosztása lero­moljon, hanem azért, hogy a buzinkai konyha vezetősége ró­luk vegyen példát. Hiszen ma, amikor ilyen nagy szocialista építkezésen dolgozunk, ki kell küszöbölnünk ezeket a hibákat, mert csak úgy tudunk gyorsan előrehaladni, ha megkeressük és kijavítjuk a hibákat. Remélem, hogy a vezetőség a fent említett hibákat rövid időn belül kikü­szöböli és törődni fog azzal, hogy a barakkokban, mind az ivó-, mind a mosdóvíz biztosítva le­gyen a munkások részére. Az autóbuszforgalmat pedig rendez­zék úgy, hogy -minden munkás pontos időben érhessen munka­helyére. Ezzel a munkásoknak nagyobb kedvük lesz munkájuk­hoz. A hibák és hiányosságok ki­küszöbölésének nagy fontosságot tulajdonítunk, mert csak így tudjuk idő előtt teljesíteni gott­waldi ötéves tervünk negyedik évi feladatait, melyeket mi sze­retett Pártunk tűzött elénk. Szabó Arpád, villanyszerelő, HUKO.

Next

/
Thumbnails
Contents