Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-02 / 28. szám, szombat

1952 február 2 ni sm /i Villanyfényben ragyog a leánytanoncotthon kertész-utcai gyönyörű, nagy épülete. Ünnepre készülnek a lakói. Már a ház előtt látható a készülődés, rádió, filmriporterek gépeikkel igyekeznek az épületbe. A kép, amely benn fogad, meggyőz mindnyájunkat arról, hogy amit ott látunk, megérdemli, hogy minél nagyobb nyilvánosság vegyen róla tudomást. Ebben a gyönyörű, új, modern, minden igényt kielégítő házban 250 fiatal, egészséges, optimista és tehetséges fiatal leány tanul, hogy elsajátítsa azt az ipari szakmát, amely legjobban érdekli, amelyre a legjobban rátermett. Az ipari szakokkal szemben a nők általában nagy előítélettel voltak a múltban. A leányok csak az úgynevezett női foglalkozásokat választották. A szocializmushoz vezető utunkon azonban eljutottunk a fejlődésnek olyan pontjához, ahol már áttörtük az előítéletnek a gátját és meg tudjuk győzni az anyákat és a leányokat, hogy az ipar minden ága szép és érdekes, ha kedvvel és érdeklődéssel csináljuk, legfőképpen pedig tudatosítjuk bennük azt, hogy a szocializmus győzelméhez soksok ezer szakemberre van szükségünk, és ezeknek nagyrészét a jövőben a nők fogják alkotni. A leánytanoncotthon lakói a bratislavai kerület anyáit látják vendégül, hogy megmutassák nekik, hogyan laknak, hogyan élnek, hogyan tanulnak, fejlődnek és szórakoznak a tanulók ebben a gyönyörű közösségben. Az anyák csoportját a leányok meleg szeretettel és ünnepléssel fogadták. Jozefina Cservenkova esztergályostanonc őszinte szeretettel és melegséggel üdvözölte őket, mintha valóban az ott tanuló leánykák édesanyái jöttek volna el gyermekeik látogatására. Az üdvözlés után kultúrműsorral szórakoztatták a vendégeket, akiknek soraiban az anyákon kívül ott láttuk Vicenik elvtársat, a Központi Nemzeti Bizottság alelnökét, Fábián elvtársat, a Központi Nemzeti Bizottság referensét. Spielmann elvtársnöt, a munkahivatal ifjúsági osztályának vezetőjét, Tonhauser elvtársnö, kerületi előadónőt és a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség kerületi vezetőségének tagjait. A kultúrműsor szebbnélszebb számokból állott, daloltak, táncoltak, tréfás jeleneteket adtak elő a leánykák, majd a testvér ipariskola növendékei járultak hozzá kultúrszámokkal az est sikeréhez. Ebből a kultúrbrigádból ki kell emelnünk Tóth Alajos iparostanoncot, aki a Kablo-gyár dolgozója. Oros: táncával igen nagy tehetségről tett bizonyságot és meg vagyunk róla győződve, hogy ő a tánc vonalán is nagy teljesítményeket fog elérni a jövőben, nemcsak a gyárban. A kultúrműsor után Vicenik alelnök elvtárs és Fábián elvtárs I közvetlen, meleg szavakkal szóltak az ifjúsághoz. Az anyák közül többek között Varga Margit Csalovoról a könnyekig meghatódva válaszolt a leányoknak és elmondta, hogy neki hat gyermeke van, de most már tudja, hogy iskoláik elvégzése után hova fogja adni őket. Amikor az ünnepségnek ez a része befejeződött, a leánykák karonfogták a mamákat és vendégeket és elindultak megmutatni az ő gyönyörű otthonukat. Percek alatt a legmeghittebb beszélgetésbe merülve látjuk a kis csoportokat, mintha régi Ismerősök lennének és a kLsleányok versengnek egymással, hogy minél jobban meggyőzzék az anyákat arról, hogy nekik itt milyen jó és úgy dicsekednek az ő otthonukkal, mint valóban sajátjukkal, az édes otthonnal. Van Is nekik mivel dicsekedni. Ahogy bemegyünk a szobákba, a meglepetéstől nehezen jutunk szóhoz. Világos, ragyogó tiszta szobák, fehér ágyak, éjjeliszekrények, beépített kényelmes szekrények, szőnyeg, virágállvány s minden ágyon selyembrokát takaró vagy virágos takaró. A mosdóhelyiségek mennyezeti z; érő fehér csempeburkolattal, zuhanyrt fülkék, mellettük öltöző fülkék, ahol a leánykák, ahogy megjönnek az otthonba, cipőiket rakják le. Vakító tisztaság mindenütt. Nem tudunk ellenállni annak a kérdésnek, hogy vájjon mindig ilyen tiszta-e az otthon, vagy csak most, mivel vendégeket várnak. A kislányok öntudatosan válaszolnak: — Nálunk mindig ilyen tisztaság van, mi magunk tartjuk rendben a házat és verseny folyik közöttünk. A tisztasági zászlóért versenyezünk és ha lennének közöttünk olyan leányok, akik nem vigyáznak a rendre, azokat a közösség megfeddi, megmagyarázza nekik, hogy mit jelent az, hogy ha a közösségi életben valaki nem vigyáz, rongálja a holmit és piszkosan tartja a környezetét. Mindig sikerül meggyőznünk az illetőt, úgy hogy még meg is köszöni nekünk a helyes irányítást. A háló- és mosdótermeken kívül közös társalgójuk van, ahol társasjátékokat játszanak, olvasnak, tetszésük szerint szórakoznak. Gyönyörű könyvtár áll rendelkezésükre, a CsISz közgyűlések megtartására egy szépen berendezett ülésterem, nagy, tágas, szép ebédlő és ízléses, tiszta, jól felszerelt konyha. A sok vonzó leányka közül nem is tudunk választani, hogy melyikkel beszélgessünk előbb. Weiselova Erzsébet, a mi kalauzunk, elmondja, hogy ő bratislavai és azért került mégis ide bentlakó növendéknek, mert nyolcan vannak testvérek, a lakásuk szűk és nem volna otthon meg a kellő nyugalma és lehetősége a tanuláshoz. — Édesapám is munkás — mondja többek között Erzsike — és én is elhatároztam, hogy szakmát tanulok. Amikor jelentkeztem ide, először végigvezettek a szóbajöhető üzemeken és azt a szakmát választhattam, amelyik a legjobban tetszett. £11 rádiómechanikát tanulok, nagyon érdekel a munkám. Három napig iskolába járunk és három napig gyakorlaton vagyunk a gyárban. A Chronor-szobában, — ahogy a kislányok mondották, — kékinges ifjúmunkásnő fogad, ragyogó, fekete szemei, bájos, vonzó külseje mindjárt megfog bennünket. Szilárd Éva, — így mutatkozik be — órakészítést tanul a Chronor-mühelyben. — Hetedik gimnáziumból maradtam ki, — meséli nekünk Éva, •— mert nagy kedvet kaptam szakmát tanulni. Nagyon érdekel az órakészítés és nagyon szívesen tanulom, mindig érdekelt ez engem. Itt az intézetben kitűnően érzem magam. Mindenünk megvan, egymással szeretetben és megértésben élünk, tanulunk, olvasunk, szórakozunk, nem is vágyódunk haza. Egy másik szobában Madi Lidia Alistálról foglalkozik a vendégekkel. — Én a Pravdában olvastam, hogy ipari szakmára lehet jelentkezni lányoknak. Mivel egészségem nem volt alkalmaa a mezőgazdasági munkára, édesapám elhozott ide és most a Tesla-gyárba járok dolgozni. Nagyon Igyekszem, mert hogy ha jól tanulunk, akkor tovább mehetünk a felsőiskolába, sőt mérnökök lehetünk. A szakma szerint két vagy három évre kell leszerződnünk és azután vagy elhelyeznek az üzemekbe, vagypedig tovább tanulunk. Vicenik elvtárs egy bájos, nyilt és értelmes arcú leányt mutat be nekünk, Irena Veslárovát, aki Losoncról jött az intézetbe. A vele folytatott párperces beszélgetés igazán nagy örömünkre szolgál. Értelmes, fejlett, céltudatos, mindenről el lehet vele beszélgetni. Kérdésekkel ostromoljuk, és ő állja a sarat. — Losonc közelében meglátogattam egy rokonomat az ottani tanoncotthonban. Én is nagy kedvet kaptam a szakmai tanulásra. Jelentkeztem ebbe az iskolába és a finom mechanikát választottam és nem is bántam meg, — mondja meggyőző szavakkal Irena. — Olyan szép a szakmám. Az intézet üveges szekrényében van már egy darab, amit én esztergáltam. Arról nagyon sokat kellene írnod elvtársnö, hogy minket milyen szeretettel tanítanak és micsoda gondoskodásban van részünk. Az intézet és az üzem versenyezve kényeztetnek. Azért mondom, hogy kényeztetnek, — bár természetesen fegyelmet követelnek tőlünk, — mert mindéin széppel és jóval ellátnak. Karácsonyra az előmenetelünk és viselkedésünk szerint háromféle ajándékcsomagot kaptunk. Az első díj volt télikabát, minden hozzávalóval, meleg pizsama, zsebkendők, perionharisnya, de a második és harmadik díj nyertesei is a kabátszöveten kívül gyönyörű ajándékokat kaptak. Az intézet minden tanulója kapott egy pár szép perionharisnyát és zsebkendőt. A gyárban is kapunk ajándékokat, inget, nyakkendőt, munkaruhát. Az intézetben valóban otthon érezzük magunkat, nem is nagyon igyekszünk szabadságra menni és ha otthon vagyunk, vágyódunk vissza. A napi beosztásunk ez: reggel negyedhatkor kelünk, kitakarítjuk a szobáinkat. reggelizünk és csoportosan elmegyünk munkahelyeinkre. Este kilenckor van a lefekvés ideje, hogy reggel frissen, kialudva kezdhessünk ismét munkához, ötször egy nap kapunk enni, bizony egyikünk sem kér otthonról csomagot, hiszen még a gyárbein is kaphatunk tízórait és ebédet; ha pedig akarunk, innen is csomagolnak tízórait. — Meg tudnád-e mondani kislányom, — kérdezzük Veslarová Irenától, — hogy miért fontos az, hogy ti fiatal, tehetséges leányok az ipari szakmákat tanuljátok? Irena határozottan válaszol: — Én tudom, hogy miért fontos az, hogy ml lányok is szakemberek lehessünk. Elsősorban azért, mert egyenjogúak vagyunk és minden pálya nyitva áll előttünk és ml meg ls akarjuk mutatni, hogy minden vonalon megálljuk a helyünket, másodsorban, mert a szocializmus építéséhez sok munkáskézre van szükség, sok szakemberre és így mi sem maradhatunk tétlenül. Harmadsorban, hogy ha a könnyűiparban mi lányok megálljuk a helyünket, a fiúk a nehéziparban vállalhatnak munkát, amely munkára ml általában még nem vagyunk alkalmasak. A beszélgetést megszakítja egy kedves meghívás az ebédlőbe, ahol közös vacsorához ül a leánysereg a vendégekkel. Nem győzünk betelni a hallottakkal és látottakkal. Mellettünk ül Mária Vadinová bratislavai lakos, négygyermekes édesanya, akin látjuk, hogy hasonló érzések vesznek erőt rajta, mint rajtunk. Beszélgetésbe elegyedünk és elmondja, hogy négy gyermeke van. A legidősebb most fog kikerülni a középiskolából és ö mindig ellene volt, hogy házon kívül menjen valahová tanulni. — Soha nem képzeltem volna, bogy így vannak ellátva a gyermekek a tanoncotthonokban, — mondja Vadinova asszony. — Most már nyugodtan engedem ki a gyermekemet a házból, mert meggyőződtem hogy nem igaz az, hogy a gyereknek csak az anyja mellett a helye. Ezt nem tudjuk neki], otthon nyújtani, amiben itt részük van. Muzsika csendül, táncra perdül az ifjúság és boldogan keringenek a jövő rádiószerelői, automechanikusai, esztergályosai, stb., a pal» ketten és eltávozásunkkor, a meleg búcsúnál azt ismételgetik: Jöjjön közénk máskor is, elvtársnö, — mi pedig most e sorokon át azt üzenjük a szülőknek, hogy minden anya nézze meg a bratislavai leánytanoncotthont és akkor nem kellenek meggyőző szavak arra, hogy mit nyújt Pártunk és népi demokratikus államunk az új nemzedéknek. Turi Mária. GALINA NYIKOLAJEVA cAz elsű páft(Miiih Részlet „Az aratás" c. Sztálin-díjas regényből Az első pártgyülésre Vaszilij vegyes érzelmekkel ment el: megelégedés és kiábrándulás váltakozott benne. örömmel töltötte el, hogy ezen a napon kezdte meg működését a pártszervezet a Május Elseje-kolhozban, de csalódott volt amiatt, hogy Andrej éltes és tapasztalt kommunisták helyett Bujanovot és Valentyinát küldte a kolhozba, akik Vaszilij szerint fiatalok és nem lehetnek eléggé alaposak. Pártgyülés előtt gondosan megborotválkozott, feltette rendjeleit és kitüntetéseit. A kolhozban ő volt a legerősebb, legtapasztaltabb és ezért ö volt a legfelelösebb is mindenért, a gazdaságért épúgy, mint a pártmunkáért. Nem volt kivel megosztania ezt a felelősséget, a vállán érezte annak egész súlyát és a kolhoz e különösen fontos első pártgyűlésen teljes díszben akart megjelenni, mint ahogy a tábornok is teljes díszbe öltözik ütközet előtt. Az utca szokatlanul sötét volt. a lámpák nem égtek, az ablakokból petróleumvilágítás halvány fénye szüremlett csak ki. Feltapogatódzott a kolhozvezetőség tornácára, belökte az ajtót és csodálkozva állt meg szobája küszöbén, olyan szokatlan csínt és rendet talált ott. De maga Valentyina is olyan, mintha kicserélték volna. Szélesvállú világosszürke kosztümje tekintélyes, szigorú külsőt adott neki. A szürke alapon szépen érvényesült a rendjelek szivárványszínű sávja. Valentyina mellett Bujanov ült, tiszti egyenruhában s szintén érdemjel-sávval. Vaszilij mindebből azt látta, hogy ezek ketten, akár csak ő maga, szintén átérezték, milyen felelős, fontos személyei ők a kolhoznak és ezért az első pártgyüés órájában a helyzet magaslatán akartak állni. Anélkül, hogy összebeszéltek volna, mind a hárman kiöltöztek, kívül-belül ünnepien, annak tudatában, hogy mindhármuk előtt szép, nagy élet áll és egymásnak is ezért tetszettek. Vaszilij pillantásával átogta megszépült szobáját, Valentyinát és Bujanovot, — ezt a két szép, magabiztos, félig katonás, félig civil fiatalt. Elmosolyodott és magában így döntött: „De hiszen talán meg is felelnek, sőt majdnem biztos ..." A napirend első pontját, a titkár megválasztását gyorsan és egyhangúan intézték el: Valentyinát választották meg. A második, szintén döntésre váró kérdés a kolhozmunka megszervezése volt. — Nos, azt hiszem, minden világos, megtárgyaltuk és fölösleges szószaporítás nélkül határoztunk! — mondotta Vaszilij. Valentyina fölállt: — Nem, nem vagyunk készen! Szót kérek elvtársak. Mozgékony, szigíorú szemöldökét felvonta, ettől arca igen magabiztos, határozott jelleget nyert. — Halljuk, Valentyina Alekszejevna! Miről akarsz még beszélni? — Mindnyájunkról, de leginkább terólad, Vaszilij Kuzmics. — Énrólam? Nos hát halljuk! Tessék! — Vaszilij Kuzmics, te lelkesen, buzgón dolgozol és nem keveset végeztél, de sokkal többet is tehettél volna! Te örömtelenül dolgozol és az emberek rosszul érzik magukat körülötted! Most eszembejut az a história az épületfabehordással. Helyesen dolgoztad ki az építkezési munkálatok tervét, de végrehajtására már nem tudtad mozgosítani az embereket. Elmondták nekem, hogyan folyt le a vezetőségi gyűlés. Buzükint, amikor ellened szólalt fel, kikergetted azzal, hogy ittas. Igen, de ö addig is ittas volt és te csak altkor kergetted ki, amikor ellentmondott neked. Matyejevicset „elmaradt elemnek»'. nevezted, Jasznyevre pedig ráförmedtél, mert hogy „nem ítélkezik meggondoltan". Vaszilij elvörösödött mérgében. Nem gondolt arra, igaza van-e Valentyinának, vagy sem. Ö csak azt látta, hogy Valentyina „rátámadt" az ő építkezési tervére, amely anynyira a szivéhez nőtt, amelyet olyan szeretettel dolgozott ki. — Hát vájjon helyes dolog ez tőled, Vaszilij Kuzmics ? Pártszerü magatartás ez ? — És mit gondolsz? — fakadt ki Vaszilij. — Talán helyes dolog volt az elnököt elgáncsolni ? Meggondolatlanul beleavatkozni az elnök rendelkezésébe, aláásni a tekintélyét a kolhoztagok előtt? Teszerinted ez pártszerü viselkedés? — Nem. Ez valóban pártszerütlen magatartás — felelte Valentyina szilárd hangon, egyenesen Vaszilij szemébe nézve. — Az én viselkedé sem a villanytelepen helytelen volt és nem pártszerü. Ezt én rögtön beláttam, de már nem tudtam helyrehozni. Vaszilij ném várta, hogy Valentyina ilyen föltétlenül, fenntartás nélkül elismeri hibáját és ez szinte zavarba hozta. Nyakas természeténél fogva nem szívesen ismerte el saját balfogásait, nemcsak kifelé, de még önmaga előtt sem. Valentyina egyszerűen, keményen beismerte, hogy hibásan járt el vele szemben és ezzel nyomban lelohasztotta az ő ingerültségét és más mederbe terelte egész beszélgetésüket. —• Lám-lám ... szóval helytelen! — mormogott Vaszilij zavartan. — De az, hogy énnekem nem volt igazam, még nem jelenti azt, hogy neked igazad volt, — folytatta kemény hangon Valentyina — és legfőbb hibád az, hogy örömtelenül és komoran dolgozol. — Furcsa beszéd ez, ha meggondolom. Pártgyülésen az elnök mosolyáról diskurálni... Talán még a jegyzőkönyvbe is beírod: „határozatba ment: naponta x-szer kötelező a mosolygás? — Vaszilij félszeg tréfálkozással akarta leplezni zavarát. — Nem akarsz te engem megérteni, Vaszilij Kuzmics. Én most fontosabbról beszélek veled — szólt komolyan Valentyina. — Miből ered tenálad ez a komorság? Abból, hogy már nem hiszel azokban, akik körülötted vannak. — Ezek csak üres szavak. — Teszerinted üres szavak! — folytatta élesen Valentyina. — Amikor a dolgok lényegéről, a hibáid gyökereiről próbálok beszélni veled, — azt te üres szónak mondod. Jól van! Akkor majd másképpen beszélünk! Lássuk, milyen módszerrel vezeted az embereket. Egy egész hónapi erőfeszítéssel nem tudtad elérni azt az egyszerű dolgot, hogy az emberek idején menjenek munkába. Miért? Mert vagy az irodában ülsz, vagy napiparancsban osztogatsz megrovásokat, vagy pedig, ami még rosszabb, toázról-házra jársz — munkára „hajtani" az embereket. De eljársz-e velük a mezőre, vagy az erdőirtáshoz ? És tettél-e valamit azért, hogy felkeltsd az érdeklődésüket és megmutasd az embereknek munkájuk perspektíváit? Mit tettél azért, hogy a verseny ne formális hegyen, hanem élettel teljes valami ? Kifüggesztetted az eredménytáblát? Jól van, de föl tudtad csigázni az érdeklődést iránta? Mikor, hol és kinek beszéltél egy szót is legjobb brigádvezetőid munkamódszereiről ? — Legjobb brigádvezető ? Olyan nincs a kolhozban. És nincs semmiféle jó munkamódszer! v — Ha nincs — a te hibád! Mert azt jelenti, hogy nem tudtad az embereket rávezetni ezekre a jó módszerekre. Egyszóval lyukas garast se ér a te vezetésed! Minél élesebben beszélt Valentyina, Vaszilij annál inkább megkönynyebbült. Látott maga mellett vala(Folytatás a 8. oldalon.)