Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-21 / 44. szám, csütörtök

n i T 1952 február 21 Fokozni kell a népnevelő munkát az építőmunkások kőzött, mert az megedzi őket a harcra A komáromi kombinát munkásai a handlovai építőverseny élén Múltkori beszámolónkban már említettük, hogy Handlován szocialista építőmunkánk olyan kiváló eredményeivel találkozunk lépten-nyomon, amelyek minden öntudatos dolgozót büszkeséggel és bátorsággal töltenek el. Az épülő HanÄlova feltárja mindenki előtt a jövő távlatait Ah aki valóban azonosítja magát a békeharccal,, a munkásosztály célkitűzésével, az itt teljes jelentőségében megértheti Gottwald elvtárs jelszavát „Bányász vagyok, ki több nálam". Handlován a felszabadulás óta új bányásznegyedek épültek fel és a fejlődés rohamos léptei itt, ebben a bányászvárosban jutnak igazán szemléltető módon kifejezésre. A lds bányászlakások mellett most emelkednek a kétemeletes nagy bányászházak komplett kétszobás lakásokkal. A kis, apró házak mellett úgy hatnak ezek az új háztömbök, mint a gyermek apró léptei mellett a felnőtt határozott, céltudatos léptei. E kétemeletes háztömbök idejében való befejezéséért folyik most az •építőmunkások között a szocialista munkaverseny, hidegben, fagyban, Molnár elvtárs nem olvasta Azsajev „Távol Moszkvától" című, Sztálin-díjjal kitüntetett müvét, mégis tapasztalatból tudja, hogy a felvilágosító munka milyen hatalmas erőtartalékot szabadít fel minden munkásban. Éppen ezért nagyon ajánlatos lenne, ha a nyitrai kerületből idesereglett építőmunkások olvasókört rendeznének, amelynek keretében megismerkednének a szovjet ember hős magatartásával az építőmunkában, megismerkednének azzal az odaadó, önfeláldozó, hazafias érzéssel, amelyet a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja oltott bele minden dolgozójába. A „Távol Moszkvától" azért is aktuális, mert a kőolajvezetéket sokkal súlyosabb viharok közepette építették, mint mi Handlován a bányászházakat. Éppen azért az olvasókört mindenképpen meg kell szervezni és pedig minél előbb. Mindössze egy órát beszélgettünk az építőmunkásokkal a jól fűtött barakkokban. Apró-cseprő bajokkal hozakodtak elő, olyan bajokkal, amelyek valóban jelentéktelenek. Nagyrészt sikerült nekik bebizonyítanunk, hogy panaszaik teljesen eltörpülnek a kitűnő ellátás és lakás mellet, amilyenről a múltban még csak álmodni sem mertek. E beszélgetés a legmeghittebb baráti légkörben folyt le és azt eredményezte, hogy Pozsonyi József, vágujhelyi építőmunkás felállt és mintegy lezárva a vitát, a következőket mondotta: Elvtárs, írd meg azt, hogy mi valamennyien a szívünk mélyéig érezzük és ezzel valamennyien tisztában is vagyunk, hogy ma valamennyien a szocializmusért dolgozunk, a szebb jövőért ós a tartós békéért harcolunk. Mi nagyon szeretnénk, ha Pozsonyi József kijelentései méltó tettekben jutnának kifejezésre. Tudják meg az építőmunkások, hogy ők valóban a szocializmus építői és hogy az ö vállukon nyugszik a felelősség, hogy a handlovai bányászok sikeresen teljesítsék a negyedik év felemelt termelési tervét. Tőlük függ, az ö teljesítményüktől, hogy a bányászok idejekorán lakást kapjanak és ne kelljen hosszú kilométereket utazniok, amíg munkahelyükre érnek. Molnár elvtárs minderről megszakítás nélkül beszélt munkacsoportjának és az eredmény meg is mutatkozik abban, hogy a szocialista versenyben csoportja a létra csúcsán áll. Ám ezenkívül az építőmunkásoknak azt is illene tudniok, milyen hatalmas nevelömunka folyik az internátus parkettes tantermeiben, amelyeket ők építettek a bányásztanoncok számára. Nagyon hasznos lenne, ha Ambróz elvtárs, az internátus igazgatója, előadást tartana az építömunkásoknak arról a szakadatlan nevelőmunkáról, amely Pártunk segítségével folyik az új emberért. Nyiltan fel kellene tárnia, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie neki és munkatársainak és ugyanakkor konkréten kellene arra is mutatnia, hogy milyen óriási eredményeket értek el eddig is, e néhány esztendő alatt. Rá kell mutatnia azokra a kiváló tanoncélmunkásokra, akik példás eredményeket érrvek el mind a bányászatban, mind a tananyag elsajátításában. Előadása számára rendkívül színes és gazdag anyag áll rendelkezésére. Maga az a tény, hogy ezek a tanoncok munkások és parasztok gyermekei, akiknek a felszabádulásig csak elnyomatásban és nyomorban volt részük, míg ma élvezik mindazokat a lehetőségeket, melyeket Pártunk és népi demokratikus kormányunk teremtett meg számukra, nagyszrü alkalmat nyújt mindenki számára, hogy megérse fejlődésünk óriási sikereit. Ambroz elvtársnak el kell mondania az építőmunkásoknak, milyen figyelemmel hallgatják öt a tanoncok, amikor a bányászok múltjáról beszél, arról a sorozásról, /amikor félig levetkőzve sorfalat álltak és a kapitalista urak cinkosaikkal úgy mustrálták őket végig, mint állatokat és végül a munkábalépéshez az volt a döntő: volt-e katona és ha volt, hűséges szolgálataiért megkapta-e a „freiteri rangot". Az, aki nem volt freiter, az mehetett, azt besorozták a munkanélküliek seregébe, ahoi, nyomorban, éhségben volt része a családjával együtt, és itt aztán volt alkalma, hogy rangot szerezzen, de nem a kapitalista érdekekért folyó harcban, hanem a Párt vezetésével folyó osztályharcban a munkásosztály hatalmáért Azt is meg kell mondania Ambroz elvtársnak, (aki egyébként maga is bányász volt hét esztendeig), hogy ahányszor beszél a tanoncokkal a múltról, a bányászok harcáról a munkáért, a falat kenyérért, a tanteremben mindannyiszor feszült, ünnepélyes csönd támad. A tanonook részéről hatalmas érdeklődés nyilvánul meg e sötét korszak iránt és ez a sötétség annál inkább érvényre jut, mert a tanterem fénnyel és ragyogással telt. A vadonatúj keményfából készült gyönyörű padokban bizonyára nem egy tanonc emlékezetében fölmerült egy-egy sötét, felejthetetlen emlék a gyermekkorból, mert hóviharban, amit az Itt közölt üzemi röplap is jelképez. Molnár Lajoe elvtárs külön is megkért bennünket arra, hogy ezt a röplapot közöljük. Amint ldhúzta ezt a rajzot a belső zsebéből és mosolyogva felénk nyújtotta, hangján és mosolyán érezni lehetett, hogy büszke erre a versenyre és legfőképpen arra büszke, hogy a komáromi kombinát ebben a versenyben az első helyre küzdötte fel magát. Molnár elvtárs azonban nemcsak a komáromi munkásokat dicséri, hanem a verebélyi, érsekújvári és a többi kombinát munkásairól is a legjobbakat mondja és hangsúlyozza, hogy március végéig el is készülhetnek a munkával az előirányzott terv szerint, de feltétlenül fontos, hogy minden kombinát vezetősége gondot fordítson a népnevelésre, gondot fordítson arra, hogy minden építőmunkás tudja, milyen értékes, nagyjelentőségű munkát végez akkor, amikor a bányászoknak lakást épít. Ha ezzel tisztában lesz, akkor a fagyot és a vihart Is legyőzi. szavak, továbbá a faliújságok, amelyek havonta látnak rendszeresen hiszen nem egy árva van köztük, akikről nem gondoskodott sem az apja, sem az anyja és idegen emberek zsákmányolták ki már gyermekkora első lépteitől fogva. Itt azonban ebben az internátusban ezek az árvák is otthonra leltek, éspedig olyan otthonra, amilyenre legszebb álmuk közepette sem mertek gondolni. Éppen ezért lehetetlen ennek a korszerűen berendezett bányászinternátusíiak a küszöbét megindulás nélkül átlépni. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor nyögtünk a fasizmus vaspatái alatt„ nagyon távoli jövőnek látszott ez a inai valóság, hogy munkásaink és parasztjaink gyermekei ilyen tantermekben fogják elsajátítani a bányászmesterséget, ilyen napfényes, korszerűen berendezett internátusban fogják élvezni a felszabadulás diadalát, a Szovjet Hadsereg dicsőséges győzelmét. A fölszabadulás diadalának és Pártunk vezetésével a szocialista építőmunkának sikerei itt, ebben az internátusban jutnak megkapó módon érvényre. Az egyik teremből a tanoncok daloló hangját lehet hallani, amint szovjet és szlovák népdalokat énekelnek, A bányászifjak erőteljes hangja áttör a falakon, betölti az egész internátus épületét és zengve hirdeti a munkásosztály oszthatatlan dicsőségét és hatalmát, íme, a szocialista építőmunka mellett Pártunk így tanítja a munkás- és parasztifjakat énekelni, dalolni. Nagyon ajánlatos lenne egyszer végigvezetni az építőmunkásokat az interná tuson, hadd lássák ők is a gonddal és szeretettel feldíszített tantermeket. A tanoncok most versenyeznek egymással, hogy minél szebb és színesebb jelszavakkal fejezzék ki a békeharc jelentőségét. Minden tanterem ifjúsága szebbnél szebb jelszavakkal, rajzokkal és színekkel arra -törekszik, hogy az első helyre kerüljön. Ezek a rajzok és jelnapvilágot, és a fiatal, öntudatos tekintetű éltanoncok nagyított képei, amelyek Sztálin, Gottwald és Siroky képeivel együtt díszítik a világos termeket, mind-mind kifejezik azt a hatalmas erőfeszítést, áldozatkészséget, amelyet Pártunk az üj szocialista ember megszületése és felneve lése érdekében kifejt. És a verseny, amely itt folyik s tantermek séén tisztaságáért ós diazitéÍLAMPLOYA 113 A Ti ERSEKUJV. 85,6% NYITRA 80,37c KOMAROM 126,8 % TAPOtCSANY PRIVIGYE 81,3 t A nyitrai kerület építőmunkásainak hanlovai röplapja folytatódik lent a bányában is, a munkahelyen, a bányásztanoncok között. A két versenyt közös nevezőre hozza a békeharc, amely a fali ú j ságban és a tömör jelszavakban jut kifejezésre. Az egyik tereim falán például színes, élénkzöld betűkkel a következő feliratot látjuk: „Nem akarunk háborút. Békét akarunk és békében építeni." Ez a felirat szivárványívben hajlik a gyárkéményeket ábrázoló rajz föléamelyet repdeső fehér galambok képei élénkítenek. Mindezt nehizetiazí na zászló és a vörös csillag, a KSC óriási betűivel köti össze. Amikor az egyik 16 esztendős tanoncot, Csasznocha Gézát, a terembe hívjuk és megkérdezzük tőle, vájjon helyénvalónak találja-e így ezt a díszítést nem gondolja-e, hogy itt még valami hiányzik? És vájjon komolyan gondolja-e, hogy a fehér galambbal megvédjük-e a gyárakat, a békét? A kis bányásztanonc nem jön zavarba, habozás nélkül a következőket válaszolja: — Nem, sem én, se egyetlen bányásztanonc nem gondolja, hogy a fehér galambbal megvédhetjük a békét. A galamb csak kifejezi a béke szépségét és azt a szeretetet, amit mi érzünk a béke iránt, de a béke megvédését a vörös csillag jelenti, amely felszabadítónkat, a Szovjetuniót jelképezi, a nemzetiszínű zászló pedig dolgozó népünk akaratát fejezi ki. A mi népünk keményen dolgozik hazánk fölvirágoztatásán. tehát Pártunk, a CsKP vezetésével keményen meg is fogja védeni azt, ami az övé, ami mindannyiunké, ha az imperialisták ránktörnek. Hangsúlyozzuk, hogy a tanonc szavaihoz semmit sem tettünk hozzá. Byen embereket nevelnek a handlovai bányásziskolában, abban a gyönyörű internátusban, amelyet az építőmunkások építettek és ilyen bányászoknak építenek most is otthonokat. H

a az építőmunkások mindezt tudatosítják önmagukban, akkor biztos, hogy sikeresen legyőzik a fagyot és hideget és idejére befejezik a bányászházakat. Nem az építőmunkásokban van a hiba, ők dolgoznak odaadóan és hűséggel, éa várják, sőt el is várják, a jó, a felvilágosító szót, amely megedzi és megerősíti őket vállalt feladatuk teljesítésében. Szabó Béla Emberek az irtáson A téli napsütésben szikrázva csillog az irtást belepő porkó. Az emberek a kit tisztás közepén füstölgő tűz köriU üldögélnek a vastag hótakaróból kimeredő tisztára söpört korhadozó fatőkéken. Az élesre köszörült fejszék, fűrészek szanaszéjjel hevernek a havon, ahogy a favágók munka után eldobálták. Sisteregve csöpög a zsír a nyársra tűzött szalonnadarabokból a jókora RSréj kenyerekre. Óvatosan kóstolgatják az erdei munkások az ízletes, de forró falatokat. Kácsor János még felszeletelt hagymát is rakott a kenyerére, hogy ízletesebb legyen. Köröskörül a régi hercegi erdőség óriási fenyőfái bólogatnak hóval lepett koronáikkal. Az erdő most a breznói erdőkitermelési vállalathoz tartozik. A szolonnát sütő munkások akik a fák ritkításán dolgoztak, a közeli Balogfala községből járnak ide. Heten vannak. Legtöbbjük cselédként tengette életét a felszabadulás előtt. Egyik napról a másikra élő emberek voltak. Igy az étkezési szünetekben gyakran felelevenedik beszédeikben a keserves, bizonytalan mult. Kácsor beszél éppen. Alacsony zömök ember, két kisgyereke van, megelégedett családi életet él. Teleszájjal beszél, nagyokat harapva a zsírral jól átitatott kenyérből. — Ahogy kilépek a kapun, még utánam kiáltotta, hogy várj csak te csavargó, addig ettél kenyeret, amíg nálam voltál. Elöntött a méreg nagyon, mert a felesége még meg is toldotta, hogy csak az országban megmaradjon a koldusfajzat. Erre aztán én is jól odamondtam nekik, — folytatta nekitüzesedve Kácsor. — Szemébe vágtam, hogy eddig sem nagyon ettem nála. Reggeltől estig tartó munka után megtette azt is velem, hogy a bér fejében járó búzát sem adta ki rendesen, sem pedig a szalonnát. Pedig a széna között elrejtve penészedett neki. Húsvétkor meg háromnapos ételt lökött elém a felesége, mialatt ők a vajaskenyeret mézzel megkenve ették, meg a kávét sonkával. Az emberek bólogattak körülötte. — Bizony igy volt — dünnyögték az orruk alatt. Ott csaptak be, ahol csak lehetett. Kutyába sem vették a cselédet. Tudták, kiről beszél János. Az egyik falubeli kulákról. Dósa Andriról. akinél évekig szolgált még a felszabadulás után is. — No, de megmutattam neki, — folytatta a beszédet Kácsor — hogy amikor ott hagytam őket. oszt kijöttem az állami erdőbe dolgozni, 3 éven belül házat vettem magamnak. Be is rendezkedtem. Rendesen megélünk a családommal, azóta mindenre telik. Irigykedik is rám, — tesz pontot a beszéd végére Kácsor. Érzik ezt mind a heten, hogy azóta nem éreznek szükséget, amióta lerázták nyakukról a cselédigát. Nyolc órát dolgoznak, igaz. hogy becsületesen. Éppen tegnap nézték az irodán a százalékot, 160-on felül van. A nyolc órai munka után pedig azt csinálhatnak, ami nekik tetszik. Nem kell a kuláknénak a tejfelt köpülni, hogy a vajat azok egyék meg, nekik pedig legföljebb egy bögre író jusson. A feleségünknek sem kell a kulákné hízott libáját koppasztani isten nevében. A rövid pihenő után felfrissülve, jóllakottan szedték össze szerszámaikat és az erdő nemsokára visszhangzott a szapora fejszecsapásoktól. Hogyan segítsünk a termelésben Békeharcunk legfőbb tere a termelés. Üzemünk, mely túlteljesíti tervét, a béke erődjének egyike. Mi az autójavító műhely és a többi műhelyek dolgozói örőmmei dolgozunk és még nagyobb odaadással, mert minden jól megjavított lokomobillal elősegítjük bányászaink mukáját. Én mint tanonc dolgozom a gömöri vasércbányában az autójavítóműhelyben és örülök annak, hogy az idősebb elvtársak között tanulhatok, akik átadják nekem értékes tapasztalataikat. Mesterünk még fiatal, azért szereti a fiatalokat és segíti őket munkájukban, mert tudja, hogy a jövő a mi nemzedékünk vállain nyugszik. Oktatásáért hálásak vagyunk neki. A békeharc küzdelmeiben újabb sikereket értünk el és ígérjük, hogy Rozsnyóbánya autójavítóműhelye az idei tervet is teljesíti, sőt ha fokozzuk munkánkat, túl ig teljesítjük. MITRO ZOLTÁN munkáslevezelő, Rozsnyó-bánya