Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-19 / 42. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1952 február 19, kedd 2 Kčs c/l mai számban,' Az állami járadékbiztosító hivatal fontos figyelmeztetése (2. old.) Élmunkáshét a handlovai bányákban (2. old.) O. Grotewohl az NDK kormányának a bé­keszerződés gyors megkötéséről szóló követeléséről (3. old.) Halálra ítélt görög hazafiak rokonainak levele Sztálin elvtárshoz (3. old.) Közművelődési hírek (5. old.) Versenyben a kassai kerület üzemi klubjai (5. old.) A vasárnap sportja (6. old.) V. évfolyam, 42. szám A DISz sztálinvárosi fiataljainak üdvözlete a Kohó-Kombinát ifjú építőinek A Kohászati Kombinát ifjúsági csoportja a közelmúltban tartotta meg első összüzemi konferenciáját, amelyről forró baráti üdvözletet küldtek a Sztálinvárosi Sztálin­Vasmü ifjú építőinek. A Sztálin Vasmű DISz szervezetének vezető­sége erre az üdvözletre most így válaszolt: Drága elvtársak! Mi, a Sztálin Vasmű ifjú építői forró elvtársi szeretettel fogadtuK üdvözleteteket ifjúsági szövetségtek első összüzemi értekezletéről. Mi, a Sztálin Vasmüvek ifjai és a Sztálin várost építő fiatalok, akik ötéves tervünk büszkeségének, a béke egyik erős bástyájának építkezésén dolgozunk, büszkék vagyunk arra, hogy abban a harcban, amely a nagy Szovjetunió vezetésével folyik a békéért és az emberi haladásért, együtt harcolhatunk a hős Lenini­Sztálini Komszomolla! és a dicsősé­ges Vörös Hadsereg által felszaba­dított, ma már a szocializmust épí­tő népi demokrácia ifjúságával: Az itt dolgozó fiataloknak hatal­mas lendületet adott az a megtisz­teltetés, hogy december 21-én, az emberiség nagy tanítójának szüle­tése napján építkezésünk felvehette a dicső Sztálin nevet. Ez a név ad erőt a további mun­kára, utat mutat, hogy a legnehe­zebb körülmények között is, a ne­héz tél közepette is megálljuk he­lyünket és győzelemre segítsük Pártunk és népköztársaságunk ha­tározatait az építkezés tervének teljesítésével. Dolgozó népünk és ifjúságunk nagy ünnepre készül. Március 9-én ünnepeljük a magyar nép szeretett vezérének, a mi drá­ga Rákosi elvtársunknak 60-ik szü­letése napját. Tiszteletére szocia­lista munkaversenyt indítottunk, amelybe ifjúságunk legnagyobb ré­sze bekapcsolódott és komoly mun­kafelajánlásokat tett. A felajánlási mozgalom lendületében az a cél ve­zet bennünket, hogy eredményeink, kel hozzájárulunk ahhoz a harchoz, amelyet a világ haladó emberisége folytat a békéért a Szovjetunió ve­zetésével. Elvtársi üdvözlettel A SZTÁLINVÁROSI DISz. (2eoél a rozsmjói bányász-szaktársakhoz Az U j Szónak minden szániát tü­zetesen átolvasom és különösen meg ragadja' figyelmemet a bányászokról írt cikkek sorozata, amennyiben én magami is 34 évet töltöttem a föld alatt, mint bányász. Éppen ezért na­gyon megütött e a fülemet, amikor az Uj Szó január 23-iki szó. mában olvastam a laza munkafegye­lemről a rozsnyói bányában. Rette­netesen bántott engem ez a dolog, és amikor olvasom, hogy az idősebb vájárok néhol szembehelyezkednek a technika fejlődésével, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a bá­nyász-szaktársak vagy elfelejtették a multat, vagy vannak köztük olya­nok, akik szeretnék rosszakarat lílag elhomályosítani a bányászok látását, hogy ne vegyék észre a jelenlegi nagyszerű fejlődést. Ha valaki nem szeret visszaemlékezni a múltra, megértem, — mert nem is jó sokat emlékesni arra a nyomorult időre, amikor a bányászoknak siralmas volt a helyzetük. Néhány esetet felemlítek a s ok kö­zül, hogy visszahívjam egy pillanat ra emlékezésteket, hogy tükörként elétek tartuchn a multat, lássátok meg, hogy is néztek ki a bányászok a régi időkben. Az időseknek emlé­kezniük kell erre, mert mindnyáján kivettük részünket belőle. Emlékez­zetek csak vissza arra amikor 10— 15 kilométert; kellett gyalogolni, míg a munkahelyr e érkeztünk kifáradva és megizzadva, kegyetlen rossz idök­ben, télen hóviharban, nyáron szél­ben, esőben, mindegy volt, 6° órá­ra pontosam ott kellett lenni á mun­kában. Mindegy volt, hogy milyen idő van, az urak nem törődtek sem­mit sem a bányászokkal. Ha elkésett a munkás, akkor megiintették vagy hazaküldték. Ha fáradtan odaért, nem volt iránta semmi el nézés, sem­mi részvét. Jármű akkoriban csak az urak részére volt. A bányászta­noncok jutalma a pofon volt nyomo. rúságos bérük mellé. A politikailag tudatlan vájárok így bosszulták meg azokat a pofonokat, amelyeket ök kaptak a bányabáróktól az üres bo­rítékokkal a kifizetés alkalmával. Ebben az időben nyitották kantint a rozsnyói bányatelepen és ebben a kantinban a vájároknak 15 korona erejéig írtak hitelt, a tanoncoknak 6 koronáig. Kreditnek nevezték akkor a hitelt, hogy az otthonról elhordott élelmet azzal pótolják, mert külön­ben nem bírták a nehéz munkát. No, de mi volt ennek a következménye f Jött a fizetés, soknak olyan ala­csony volt. a keresete, hogy a boríték, r ä fizetéskor azt írták: „reszt*, ami annyit jelentett, hogy még az illető tartozik a bányának. Voltati olya­nok is, akik ezenfelül is kaptak még vagy 10—15 korona fizetést, amivel elkeseredésükben beültek a kocsmá­ba, elitták. Berúgva hazamentek és ha az asszony kérte a pénzt, hogy kenyeret vehessen a gyerekeknek, a részeg apa kiverte a családot. Más­nap aztán azon bánkódott, hogy mit csinál otthon. Se templomban, se a kocsmában nem tanították arra, hogy megbecsülje családját és mun­katársait. Arra tanították a proli­kat, hogy megbánod azt a napot, amikor megbántod a papot és be­csüld meg az urakat, mert kenyeret adnak neked, stb. Jött az 19H-es vi­lágháború. A bányászokat felmentet­ték ugyan, de a fegyelem annyira szigorú volt, hogyha valaki nem ért pontos időre munkába, munka után kikötötték. Ha elájult leöntötték és éjjelre becsukták egy piszkos céllá, ba. Reggel'"éhenszomjan ment a bá­nyába dolgozni, ha a többi bányá­szok nem könyörültek meg rajta és nem osztották meg azt a l&veset. amit sajátmaguknak hoztak. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom szele hozzánk is átcsapott. Összedugtuk a fejünket és gondol­liodni kezdtünk. Két út állt előttünk: választanunk kellett, hogy nehéz mun­kánk mellett gyáván éhen halunk, vagy vállaljuk a harcot a bányabárók ellen. Elvtársak, emlékezzetek! Mi, bányászok a harcot vállaltuk, akár­milyen nehéz is volt. Először harcba indultunk a nyolcórás munkaidőért és a munkabérek felemeléséért. Sok aka­dály állt előttünk de harcunk eredmé­nyes volt. Aztán jöttek a cseh tőké­sek, akik egy dudát fújtak a többi urakkal, megkezdték a munkások üldö­zését, a gyárak beszüntetését, a bá­nyászok elbocsájtását az egész ország területén. Ha becsületes bért követel­tek a bányászok munkájukért, a tőké­sek mindent elkövettek, hogy letörjék harcunkat. Sok esetben sortüzet nyi­tottak a munkát, kenyeret követelő munkásokra. Százával jártunk az üze­mekbe munkát kérni. De az urak azt felelték: Van kutya, csak kapa legyen. Munka nincs, mehettek. Az igazságért folytatott harcunkat azonban nem ad­tuk fel. Magasra tartottuk a proletá­ňátus forradalmi zászlaját, amely alatt Gottwald és Široký elvtársak vezettek bennünket. Nehezek voltak a harcok, áldozatokat követeltek Sok becsületes proletár vére öntözte az utcák köveit. Es most álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk azon, mi az eredménye a nehéz harcoknak? Az, hogy máskép élünk, mint akkor. A kapitalista világban egy bányász nem is álmodhatott olyan bérről, amit most kap a munkájáért. Hol volt egy­hónapi fizetett szabadság, hol volt akkor üdültetés, hűségpénz még hoz­zá. j Legyünk csak őszinték és követke­zetesek, bányásztársaim, nem bánt-e bennünket az. ha az ü j Szóban a laza munkafegyelemről olvasunk? Az után, amit a szocialista építés nyújtott ne­künk bányászoknak Többtermelésre van szükség, hogy győzelmesen vív­juk meg a békeharcot^ Van-e lehető­ség a többtermeléshez? Igen, megvan minden lehetőség. Segítenek a gépek, nem kell fáradtságos utakat gyalogol­ni. hosszú kilométereket Beszállíta­nak benneteket az üzem kapujáig. A szilikózist, a tüdőporzást, a kapitalis­ta rendszer átkos maradványát egyre jobban kiküszöböli az emberről való gondoskodás. A bányászok rosszúl­tápláltsága és az óvóintézkedések hiánya okozta a bajok elszaporodását, amelyeket most minden tekintetben igyekszik elhárítani a Párt és az ál­lam. En is szeretnék közöttetek dolgozni de sem a korom, sem rossz egészségi állapotom ezt nem engedi meg. Csak abban gyönyörködhetem, hogy megél­hettem harcunk eredményét, a szabad­ságot. A szabadságot, amelyet a Vö­rös Hadsereg, Sztálin katonái hoztak meg nekünk. Örülök annak, hogy bá­nyásztársaimnak már nem kell olyan siralmas életet élni, mint amilyent mi éltünk és szeretném, ha nem akadna egy sem, aki nem tudja értékelni ezt és csak jogokat ismer, de az állam iránti kötelességeket nem. Iparkodja­tok, bányásztársaim, hogy megszűn­jön a laza munkafegyelem és az 1952­es évben munkahelyetek jó gazdái le­gyetek. Iparkodjatok, küzdjetek, har­coljatok a békéért. Jó szerencsét! FABRY FERENC nyugdíjas bányász A handlovai bányászok felajánlása a február évfordulójára A handlovai bányászok, amikor meghallották Siroky elvtárs beszédét Szlovákia teljes tervéről, összedug­ták a fejüket és elhatározták, hogy február 18, és 23-ika között élmun­kás műszakok hetét dolgozzák le a februári győzelem évfordulójának tiszteletére. Ezzel segitik a handlo­vai bányák tervteljesítését, hogy el ne maradjanak még egy töredék szá­zalékkal sem. Az élmunkás műszakok hetében egy nap alatt 227 vagon szenet akar­nak adni az országnak és így akar­ják elérni a gottwaldi ötéves terv el­ső negyedének legnagyobb napi fej­tését. Természetesen ilyen nagy cél­kitűzésre fel is kell készülni, Knop Vilmos élmunkás csapata a 420. fej­tési szinten az Uj Déli bányában ar­ra kötelezte magát, hogy az élmun­kás műszak hetében 15 százalékkal ad több szenet, mint amennyit nekik a terv előír. így egy műszakban 80 helyett 92 csillét ad az országnak. Knop Vilmos csapata felhívta Kan­dera János csapatát és Hanes János műszakját, hogy ki jár magasabb teljesítménnyel a tervteljesítésben. Kandera János élcsapata nem hagy­ta magát. Elhatározta, hogy n terven felül 20, százalék szenet fejt ki és kihívta versenyre Dénes Zoltán műszakját a 423. frontfejtésen. További csapa­tok is jelentkeztek a versenybe, amelynek híre úgy terjedt, mint a lavina. így történt aztán, hogy feb­ruár 15-én. pénteken az Uj Déli bá­nya 104.8 százalékra. a Keleti Bánya 103.9 százalékra teljesítette napi fej­tési tervét. Felgyúltak hát a vörös csillagok a két bánya tornyán. Ezek az eredmények azonban mást is je­lentenek. Azt jelentik, hogy a hand­lovai bányászok teljesíthetik a ter­vüket úgy. hogy a bányavidék fölött n e csak az élmunkás műszakok he, tében, de egész évben ragyogjanak a vörös csillagok. A handlovai bányászok ezzel a cse­lekedetükkel példát mutattak. Kö­vessék e példát a novákiak is, a pó­toriak is, induljon meg a szlovákiai bányavidékek általános nagy szocia­lista munkaversenye, amely konkrét terveket tűz maga elé és amelynek jelszava ez legyen: Ki ád több csil­lét az országnak, a hazának, a béké­nek. Osztrava ifjúsága a gyarmati elnyomás ellen Az osztravai diákok és ifjúmun­kások a Nemzetközi Diák- és Ifjú­sági Szövetség ünnepségein béke­manifesztációt tartottak a gyar­mati elnyomás ellen. Az ünnepélye­ken résztvettek Görögország, Irán, Nigéria és Indonézia és más orszá­gok kiküldöttei is. Az NDK képvi­selője felszólalásában a német ifjú­ság lelkes építő igyekezetéről be­szélt Nyugat-Németország egysé­géért és demokratikus alapjáért fo­lyó és állandóan fokozódó harcáról. Az ünnepélyeken határozatot hoz­tak, amelyben többek között a kő­vetkezőket mondják: követeljük, hogy azonnal szüntessék meg az imperialista agressziót Koreában, amely a legkiáltóbb jogsértés jele. Követeljük a Vietnamban folytatott piszkos háború azonnali megszün­tetését, követeljük a mindenfajta szégyenletes imperialista gyarmati háborúk megszüntetését. Kérjük a Nemzetközi Diákszövetséget, hogy éberen őrködjék a nemzetközi diák­Gpülő Itazátdk azciMR vasarnapja mozgalom egysége felett, hogy kér­lelhetetlenül leplezze le a diák­egységnek, a világbékének szilárd támaszának ellenségeit. Az új technika hete Szokolovón A szokolovói ÖKD-üzemekben február 12-töl kezdve, az új tech­nika hetét vezették be, amelynek keretében az üzem dolgozói a nagy nehézségekkel küzdő munkahelye­ken megismerkednek a legjobb dol­gozók tapasztalataival. Az új mű­szak hetében 10%-kai szilárdították meg a normát. Tuma oktató, a revolverpad gyár­tási osztályán megállapította, hogy itt a préselt csavarmeneteket 2 me­netre készítik, a két kést egymás­sal szembe szerelte be és ezzel megtakarított egy müveletet. Benes újító, az ifjúsági központ­ban rájött arra, hogy a forgókere­keket jobban és gyorsabban lehet megmunkálni, ha a munkát két gép­re osztják szét és megváltoztatják a munka folyamatot. így 50%-os idő­megtakarítást értek el. Kolárik újító, autógénhegesztő, újítást vezetett be a gőzmozdonyok részére gyártott lencsék készítésé­ben azzal, hogy ezeket forrasztások előtt előmelegítik. Az új technika hetének eddigi eredményei azt mutatják, hogy a legjobb dolgozók tapasztalatainak átadása biztosítja a munkafolya­mátok állandó javulását az üzem számos munkahelyén. Tiltakozunk Franco terrorja ellen Dolgozóink újabb ezrei követelik a 21 bebörtönzött barcelónai sza­badságharcos szabadonbocsájtását. A Franco-kormány jogtalanságaira és erőszakosságaira a világ dolgozó tömegei tiltakozó tüntetésekkel fe­leltek. A sztrájkokban való részvé­telük és a békeharcban való hatá­rozott fellépésük miatt a spanyol nép legjobb fiataljait börtönözték be. Köztük vannak az össz-szerve­zeti egység legjobb funkcionáriusai és Katalánia Egyesült Szocialista Pártjának vezetői, élükön Gregoria Raimundo Lopez-zel. Csehszlovákia dolgozói és föisko­lás diákjai is csatlakoztak a világ dolgozóinak tiltakozásához e jelszó alatt: „Mi munkánkkal — Ti sztrájkokkal!" A csehszlovák dol­gozók tudatában vannak annak, hogy azok, akik Madrid bevétele után Prágára rontottak, azok, akik az emberi jogokat lábbal tiporják és a 21 spanyol munkást megfosz­tották szabadságától, az összes de­mokratikusan gondolgozók jogaira, szabadságára és életére törnek. Ezért a világ proletáriátusával együtt határozottan állást foglalnak a spanyol nép haladó fiainak le­gyilkolása ellen. A Sverma-vasművek Szlovákia tervéért A podbrezovai Sverma-vasmüvek funkcionáriusai és dolgozói aktívá­jukon megtárgyalták az összesített terv nagy feladatait és elhatároz­ták, hogy biztosítják azok teljesí­tését minden oldalon. Mint kulcs­fontosságú gyár 1952-ben az 1937­es évvel szemben 143.2%-kai növe­lik a nyersacél gyártását, az acél­rúd és más formázott acél gyártá. sát 3.7-szereésre, a vastag leme­zek gyártását 3.1-szeresére növe­lik. A továbbiakban arról tárgyaltak, miként lehetne biztosítani a terv egyenletes teljesítését, a törmelék­vas rendszeres szállítását a kemen­cékbe, p fluktuáció kiküszöbölését, stb. Ján Cipciar élmunkás indít­ványt tett, hogy a cseh kohók pél­dájára vezessék be a dolgozók is­koláját, és a huladékvasgyüjtö üze­mekkel való együttműködés útján biztosítsák a rendszeres vasellá­tást

Next

/
Thumbnails
Contents