Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-16 / 13. szám, szerda

UiSIi 1952 január 16 [Folytatás az 1. oldalról) A régi köztársaságban kétszer naponta lehetett oda kimenni autóbusszal, ma nyolcszor Ezenkívül ma már kétszer lehet Losoncra oda-vissza utazni ugyancsak autóbuszon... A községben a gyűlés megkezdése előtt megtudtam egyet-mást a mult és jelen helyzetről. Az agrőiuralom Idején ebben a községben 60 cseléd dolgozott a földbirtokos uraknál és a „jobbmódú gazdáknál". Ma ezeknek nagyobb része a községben levő EFSz-tagja, vagy az ország különféle részein gyárakban, építkezéseken építik a szocializmust. A „régi jó időiben" havonta 7 mázsa cukor fogyott el a községben, ma 40 mázsa. 1945 előtt egy pár „jobb családból" a távoli városokba járt középiskolába néhány gyerek. Ma van itt egy szlovák és egy magyar polgári 4—4 osztállyal. . Azelőtt nem volt, ma már van óvóda, a kisgyermekek számára... Azelőtt senki nem hallott a faluban nyugdíjasokról, ma fejből összeszámoltak az elvtársak 150-en felül olyat, aki havonta kapja az öregsegélyt... A helyi orvoson kívül ma már fogorvos is van a községben ... Ma még nincs villanyuk, azt mondták, jövőre van tervezve. A községházára azonban már megérkezett a hangszóró a „kisbíró" nagy örömére. Az öreg dobos, a nagyhangú kisbíró többször megszakította beszédemet többek tetszésnyilvánításától kísérve, hogy „micsoda eljárás az kérem, hogy nekem, aki már 32 éve verem ezt a navalyáa dobot, még mindig a rossz lábaimmal kell járnom ezt a nagy falut..." Egynéhányan jiagy hangon panaszolták, hogy a környéken több faluban be van már vezetve a villany és itt ki tudja, hány évig kell még várni reá. Körülbelül százhúszan voltak az ipolynyéki kultúrházban, a vegyes foglalkozású polgárok. Először a nemzetközi és belpolitikai helyzetet vázoltam, azután kitértem a jelen feladatokra és a közélelmezés terén tett új intézkedésekre. Mindazt, amit a gyűlés előtt megtudtam a község helyzetéről, beleillesztettem beszédembe. Az előzetes információk alapján előadott agitációs beszédem így lett élő, mindenki számára érthető, ós termő talajra talált. Egy kisgazda megkérdezte, mit csináljon ö, honnét fog kapni zsírt, mikor két sertése elpusztult az őszön. Egy szövetkezeti tag azonna; megfelelt neki: Lássa, ha már benne volna a szövetkezetben, nem fájna ettől a feje, a terhet ott közösen viselnénk mindnyájan." A vitában többen tették fel a kérdést- Mi lesz a vágási engedélylyel? T öbben feleltek erre is a hallgatóság közül. Aki teljesíti kötelezettségét az állammal szemben, az munkájáért megkapja a vágási engedélyt Es mi történik, ha engedély nélkül lerágom? — kérdezte valaki. Drága disznótor lesz az, — jegyezte meg valaki. Megmagyaráztuk Zápotocky miniszterelnök elvtárs szavait arról, mennyire fontos, hogy mindenki fegyelmezetten teljesítse kötelezettségeit. Nagy támadás indult meg a járási kiküldött és a helyi elöljárók ellen, akik „igazságtalanul", „valótlanul", „helytelenül" írták szét a kontingenst. Megkezdődött a „hurrá", szuronyra", hangos „kézi tusa". A végén bebizonyult, hogy sok hiba történt a szétírás körül, de kiderült egy nagy hiba is, melyet maga a kis- és középparasztság követett el, hogy t. i. a szétírásnál nem törődött azzal, hogyan végzi a bizottság munkáját. A 35 tagú ellenőrző bizottság nem teljesítette kötelességét. Véget ért a gyűlés, — ahogy az elvtársak megjegyezték, — évek éta az első ilyen népgyűlés. Levett kalappal, ki, hogy tudta, elénekeltük az Internacionálét. Mindenki érezte, hogy csatában volt, a vörös zászlóval az élen, ós azzal a meggyőződéssel harcolt, hogy győzedelmesen haladunk előr6 a szocialista falu felé. A szövetkezetesek mindnyájan rájöttek, hogy nem magukba zárkózva, hanem ilyen nyílt arcvonalon fogják csak tudni megnyerni i még kívülállók tömegét. Az ilyen nyilvános gyűléseken mutatkoznak meg a szocialista gazdálkodás előnyei. Itt mérjük fel (.rönkét, Az ipolynyéki házakban a hosszú ünnepek alatt bizonyára sok-sok szó elhangzott, bizonyára késő e-]szakákba nyúlt a párbaj a régi és új világ között. A december 23-án megtartott népgyűlésen elhangzott szavak és az ott megkezdett vita folytatódott. A nyilvános gyűléseknek ez az eredménye a legértékesebb. Visszhangot kelt a faluban. Mert ahová a Párt szava el nem ér, elér oda a reakció szava... Gömörhorka, 1951 december 30. Itt is népgyűlést hívott össze a helyi pártszervezet A történelmi múlttal Éiíró Munkásotthonban gyülekeztek a munkások és egy pár földműves. Míg Ipolynyéken egy asszony sem volt jelen, itt 20 asszony jött el a gyűlésre. Ügy 80 volt a jelenlevők száma. Ez a csekély létszám egyáltalán nem válik dicsőségére a horkai elvtársaknak. A népgyűlés szemléltetően bizonyította, mennyire elbizakodtunk és lebecsültük a tömeggel való szoros kapcsolat szükségességét... A régi köztársaságban száz és száz munkás tolongott ebben a munkásotthonban a csendőri készültség ellenére. A horkai elvtársak ma nem tartják már szükségesnek a harcnak ezt a formáját? Nem értették meg eléggé Gottwald elvtárs jelszavát: arccal a tömegek felé!. . Bizonyos, hogy a tornaijai és rozsnyói járási vezetőségek (t. i. a község maga Tornaijához, a gyár Rozsnyóhoz tartozik) még nem értették meg, hogy nem elég, ha az ilyen forradalmi múlttal rendelkező gyárból, községből „kiemelik" a vezetőket, itt az állandó segítség nyújtása elengedhetetlenül szükséges. A jó elvtársak, jó vezetők csakis kemény harcokban harc fejlődnek ki. Horkán pedig a kissé lecsendesült. A helyi szervezet kötelessége, folytatni azt a harcot, amely a legutóbbi népgyűlésen fellángolt. Felelőssé kell tennie mindazokat, akik késleltették a szövetkezet elszámolását. Rá kell mutatni a nyilvánosság előtt azokra, akik a szövetkezetet gátolják a magasabb formára való áttérésben. Meg kall nevezni a gyáva megfutamodókat, mint az EFSz volt elnökét, aki mindig a „szövetkezeti tagok érdekeit nézi", de a ül. típustól irtózik. Rá kell bátran mutatni az ilyenekre és hasonlókra, akik „szakértelemmel" fékezik a többiek munkáját. Ki kell „ugrasztani a zsákból" a demagógokat, akik minden „okosságuk" ellenére nem tudják elképzelni, hogy lehet egy 4—5 tagú családnak fél hektárból megélni és magukat élelmiszer rel ellátni, akik kétségbeesnek a munkástestvér sorsa felett. Elvtársak, indítsatok harcot azok ellen, akik ma már nem mernek ellenünk nyiltan beszélni, „normálisan támogatják a szövetkezetet dísztagságukkal", de okoskodásukkal ott ártanak, ahol tudnak. A szövetkezetnek aktív tagokra és nem dísztagokra van szüksége Mutassatok rá azokra az emberekre, akik soha sem tudják felismerni az eredményeket, de a nehézségeket mesterien tudják előadni anélkül, hogy azok eltávolításán munkálkodnának. Tudom, hogy általánosságban beszélek, de a horkai elvtársak megértenek és megindítják a nyilt közelharcot mindazok ellen, akik okozói annak, hogy Gömörhorka nem áll az első helyen a járásban és az elsők közt messze vidéken, mint azelőtt. A pár nap múlva megtartandó jól előkészített évzáró pártgyülés nagyszerű alkalom lesz ehhez. A „Hron" hatalmas építkezésén voltam Üjév után, az ötéves terv negyedik éve megkezdésének ünnepe alkalmából. Egészüzemi közgyűlés volt összehíva. Minden dolgozó jelen volt. Közöttük sok a magyarajkú is. Cseh, Jó munkára készülnek a rozsnyói tanoncok Rozsnyón hideg és barátságtalan a téli reggel. Csak imitt-amott bolyong, mint egy bizonytalan vándor, egy-egy karbidlámpa fénye. Hat óra, a városból és a falvakból egyremásra indulnak el a dolgozók. Megkezdődik egy műszak. A falvakból autóbuszok dübörögnek a bányához, hozzák a bányászokat. Az öregek azt mondják: Valamikor ez nem így volt. Valamikor sok-sok kilométert tettek meg naponta . gyalog, hogy eljussanak a munkahelyükre. • Ma az autóbuszok kímélik az ember erejét és gyorsabban teszik meg a nagyobb útakat is. Az üzemben gépek zakatolnak. A rendelőben szól a zene. A bányászok várják a sziréna hangját, majd elindulnak a munkahelyek felé. Mi, sajóházi géplakatos, kovács, hegesztő és más tanoncok, azzal, hogy tanulunk, azzal, hogy a rozsnyói bányák kiváló munkásai akarunk lenni, békefeladatunkat • teljesítjük. Mert mi tudjuk, hogy az amerikai imperialisták megint új háborút akarnak az emberiségbe zúdítani. Mi munkások ezt nem hagyjuk. Mi, sajóházi géplakatostanoncok, Kovács, Soltész, Meszes és a többiek, azzal harcolunk legjobban a békéért, ha minél jobban elsajátítjuk a technikát. Én Soltész Feróval együtt már ' áprilisban vizsgázok és utána mint segédek dolgozunk tovább. Műhelyünk vezetője, Román bácsi örül, hogy műhelye kitanult munkaerőkkel gyarapodik. Román bácsi idősebb kora ellenére is kiválóan megállja a helyét. Nem pofoz, mint a mult mesterei, hanem magyaráz, tanít és oktat. Hálásak vagyunk neki és hálánkat rendes munkával rójjuk le. „ A gépek régiek, de mi fiatalok vagyunk és a bányászok számithatnak a fiatalok becsületes jó munkájára. Misovszky Dezső - géplakatostanonc, Rozsnyó. A helyes tömegpolífikaí munka meghozza a kívánt eredményeket A rozsnyóbányai üzemi szakszervezeti és pártszervezeti csoportok munkájában lényeges javulás észlelhető. Az üzemi szakszervezeti és pártszervezeti vezetők járásunkban még nem régiben nem találták meg a kellő viszonyt bányászmunkásainkkal szemben. A járás vezetői kerülték a kapcsolatokat a munkástömegekkel, nem volt meg az együttműködés a munkások és a műszakiak között, a munkásigazgatók vezetőszerepe, nem volt kellőképpen értékelve. Mindez magával hozta, hogy a rozsnyóbányai üzemek elmaradtak a tervteljesítésben. Dacára annak, hogy a rudnabányai kürzetben 28 bányásszal volt több, a Bernát-körzetben munkáshiány volt. Nem sikerült elérnünk azt. hogy a munkástöbbletet' átvigyük a hiányos munkahelyekre. Bányászaink azonban mégis megértették e kérdés döntő jelentőségét és Dokus Dániel; Benő József, Benő Benjámin és Szabó Benjámin elvtársaknak sikerült a körösi bányász elvtársakat meggyőzni, hogy vállaljak a munkát a Bernát-bányában. Zápotocky elvtárs szavait — „vannak áldozatkész munkásaink, a jövő csak a bátraké és az elszántaké", — dolgozóink szívükbe vésték. így pl. Dobos József bányász elvtárs, a rudnabányai üzemi pártszervezet alelnöke, aki mindeddig lebeszélte a munkásokat arról, hogy a Bernát-bányába menjenek dolgozni, megjelent a járási bizottság párttitkárságán és kijelentette, hogy 28 bányász elvtársával együtt önként vállalja a munkát a Bernátbányában. A pártszervezetek és járási pártbizottság helyes meggyőzési munkájának köszönhető, hogy dolgozóink öntudatosan végzik munkájukat, ami egyúttal ez évi gazdasági tervünk felemelt feladatainak sikeres elvégzését biztosítja. Schmotzer Mihály, 1 a rozsnyói járási pártbizottság vezető titkára. A Lunin-követők munkasikerei a pozsonyi Keleti-állomáson A szocialista közlekedés megvalósítása hatalmas feladatokat ró vasutasainkra. Tudják, hogy a régi munkamódszerekkel nehezen lehet a felemelt tervet teljesíteni, ezért felhasználják a szovjet sztahanovisták tapasztalatait. A pozsonyi Keíeti-állo. más dolgozói már hosszabb idő óta N. A. Lunln Sztálin-díjjal kitüntetett szovjet sztahanovista módszerével dolgoznak. Mult év májusa óta 8 moz donyszakaszból összeállított 2 kom plex-brigád működik Rohácsik János és Danieíli Ferenc elvtársak vezetése alatt. A mozdonyok példás karbantartása és ellátása növelik a kilométer-eredményeket. A mult években minden mozdonyon három mozdonyszakasz működött, mult év májusa óta négy mozdonyszakaszt állítottak be, ami által egy mozdony kilométer, teljesítménye napi 60%-kai emelkedett. A Lunin.módszer alkalmazásával -tehermentesítjük a javítóműhely dolgozóit is, akik igy más munkát tudnak végezni. A szovjet módszer alkalmazása lehetővé tette a keleti-állomáson dolgozó vasutasoknak, hogy júniusban már részlegesen bevezessék a nehézsúly-teherszállítást és ez lehetővé teszi a csúcs-munkateljesítményeket is. A keleti-állomás vasutasai a Lunin.módszer megszervezésével részletesen foglalkoznak az üzemi gyűléseken is és be akarják vezetni e módszer tömeges felhasználását. szlovák, magyar és elszórva más nemzetiségű is dolgozik itt. Az ideiglenes deszkaépületben sűrűn vannak kiragasztva kétnyelvű plakátok: „Szabadság! Elvtárs, elvtársnő! Gottwald ötéves tervében s ennek negyedik évében minden munkás azt igéri, hogy a tervét teljesíti!" Vagypedig: „Hron-üzem a mi üzemünk. Érte dobog a mi szívünk. Az Üjévben hősiesen dolgozunk a Hron-üzemben. Minden becsületes munkás, aki köztünk nem spekuláns, amit igér, azt betartja és a tervet túlhaladja!" A nagy étteremben többszáz munkás és munkásnő, állva és ülve, kinek hogy jutott hely, vattakabátban, gumicsizmában, melyik komolyan, melyik mosolyogva hallgatják előadásainkat. Feldsam képviselő elvtárs szlovákul beszél, én magyarul szólok. Azután az igazgató elvtárs értékeli a mi vállalatunk multévi munkáját és felolvassa a vállalat vezetősége és a munkásság közötti szerződést, amelyet az igazgató és a szakszervezet megbízottjai aláírnak. Természetesen ezt megelőzőleg mindenki kézfelemeléssel jóváhagyta a szerződést. Az ötéves terv negyedik évének startja bizonyára mindenkinek emlékezetében fog maradni sok-sok évig, amikor e hatalmas ipari központ már készen fog állni, amikor mindenki büszkén fog visszaemlékezni e fagyos reggelre, melyen a Munka dalát énekelte és az első szerződést megszavazta. Hogy el ne bizakodjunk, hogy eszünk be jussanak Lenin elvtárs fentidézett szavai, melyekkel „hbsszú és fáradságos tömegljarcra" szólít fel bennünket az ünnepélyes közgyűlés végén jellemző eset történt. Egy fiatal munkás szót kért és előadta, hogy minden szép, ami itt elhangzott, de az üzem vezetőségének minden 'ígérete hazugság. Egy szuszra felsorolt egy csomó „nehézséget". Hogy nem osztják szét a sok teli ruhát, ami a raktárakban van felhalmozva, hogy a „koszt ehetetlen" stb., stb. Még ketten segítettek bizonyítgatni, hogy itt „senki nem törődik a munkásokkal" ... minden a legrosszabb. Természetesen az igazgató elvtárs és mások megfeleltek, ezeknek a demagóg pánikkeltőknek. Felszólalásuk azonban emlékezetessé tette a közgyűlést, t. i. amit ma a munkás a ,,Hrun"-üzemben élvez, arról valamikor még álmodni sem mert. Ezt itt nem célom alátámasztani, mert e felszólalások erre nem . érdemesek. Csak arra akarok rámutatni, hogy az elvtársak elmondták, hogy a felszólaló egy körmöcbányai kulák mellett élt.. ', a másik kettő pedig volt hivatalnok, tehát nem ellenségek, nem olyanok, akiket le kellene győzni, hanem olyan elemek, akiket meg kell győzni. Meg kell ezeket győzni, hogy a szocializmus építése szép és^iemes dolog, de nem játék Nehéz, kitartó Küzdelem a nehézségek és akadályok legyőzéséért. A nyilvános gyűléseken azonban meg kell nekik felelni úgy, hogy megértsék: így beszélni csak demagóg pánikkeltök szoktak, az ilyen felszólalással csak ostobaságukat mutatják és azt, hogy milyen messze vannak a munkásosztálytól. Ha meg provokációs szándékkal szólaltak fel, megfeleltünk nekik helyben. Jól meggondolva írtam le a népgyűléseken szerzett tapasztalataimat. Szándékosan leírtam itt olyan eseteket, melyek nem dicséretreméltóak az eddigi tömegmunkák terén. Igen, azt akarom mondani, hogy a nyilvánosan népgyűlés ma épp úgy mint azelőtt, megbízható barométere a pártszervezet működésének. Mérőfoka a Párt agitációs és propaganda tevékenységének. Egyben pedig megmutatja, milyen eszmei színvonalon állnak a helyi, az alapszervezetek tagjai. Az eddigi tapasztalatok nem iheg nyugtatóak. A tömegrmunka terén eddig végzett munkánk még csupán első bizonytalan kísérletnek felel meg. A falusi elvtársaknak meg kell érteniök, hogy ma sokkal bátrabban kell viselkedniök a nyilvános gyűléseken. Nem szabad meghúzódniok a tömegben szó nélkül. A Párt politikáját, törvényeit védeni és betartani — ez elemi kötelessége minden kommunistának. Meg kell érteniök, hogy a népgyűlés nem csupán a járási, kerületi, vagy központi előadó ügye, baja... A lakosság minden rétegével való közvetlen találkozás, annak helyes, alapos informálása elengedhetetlen feltétele politikánknak, a mi építő, békepolitikánknak. Minden párttag egy-egy vezető a falun és mindenütt, ahol él. Vezetni és irányítani a mi demokratikus elveink szerint csak alapos, élő, feltétlenül őszinte tájékoztatással lehet! Sokan ma még azért nem jönnek nyilvános népgyűléseinkre, mert az utóbbi években — mondjuk meg egész őszintén — csupán akkor hívtunk össze népgyűlést, ha valamilyen kon. krét kötelességre hívtuk fel a lakosságot. Aztán feléje sem néztünk. Ha sikerül ezt a csúnya, nem kommunista módszert elhagyni, meglátjuk, j újból hatalmag tömegeket fogunk tudni mozgósítani. Aki már sok népgyűlésen vett részt, tudja. hogy milyen szomjasak a hallgatók a világesemények és korunk eseményeinek ismerete után Ha a dolgozók ezreivel és százezreivel sikerül megértetni, hogy életünk napról-napra jobb, hogy lehetne még jobb és lesz is még jobb, márig előre vittük a szocializmus zászlaját. Nem „csoda útján, nem a szűzanya parancsára, nem valami jelszó, határozat, dekrétum, parancsára"... tehát nem is holmi virágos szavakkal, „tömegszugerálással", „trockista" „gyújtó" szónoklatokkal fogunk eredményt elérni, hanem egyszerű, mindenki számára érthető, mindenkihez közel álló, élő tömeggyűlések rendszeres bevezetésével, az emberekkel való legegyszerűbb beszélgetéssel. Kiszling János.