Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-13 / 11. szám, vasárnap

1952 január 13 — OJ SZU Miért nem akarja megtárgyalni az USA-küldöttség az ENSz politikai bizottságában Korea függetlenségének kérdését? * Visinszkij elvtárs beszéde a politikai bizottságban Az olasz nép egységéért a háborús politika ellen Palmiro Togliatti elvtárs beszéde az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén Az ENSz politikai bizottságának napirendjén ötödik napirendi pont­ként Korea függetlenségének kér­dése szerepel. E kérdés napirendre tűzését az Egyesült Államok kül­döttsége, javasolta. A politikai bi­zottság január 9-i ülésén azonban, midőn a bizottság rátért erre a napirendi pontra, Gross, az USA küldötte azt javasolta, hogy „na­polják el" a kérdés megtárgyalá­sát. Egyedüli érv, amelyet az USA küldötte javaslatának támogatására fel tudott hozni, az volt, hogy je­lenleg fegyverszüneti tárgyalások folynak Koreában és hogy Korea függetlenségének megvitatása eze­ket a tárgyalásokat megzavarhat­ja. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője felszólalt az USA küldöttének javaslata el­len. „Azt javasolják nekünk — mon­dotta —, hogy napoljuk el Korea függetlenségének megvitatását. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kö­rülmények között, a jelenlegi politi­kai viszonyok között alkalmatlan­nak tartják „Korea függetlensége" kérdésének megvitatását. Gross úr azzal indokolta javaslatát, hogy ez a kérdés összefügg a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalásokkal. Ez azonban teljesen megengedhetetlen és elfogadhatatlan érv. Vájjon nem világos-e, hogy a fegyverszüneti kérdés — mellyel mindig kizárólagosan katonai kér­désként, kizárólag katonai szem­pontból kerülünk szembe — sem­miképpen nem hozható összefüg­gésbe olyan teljesen politikai kér­déssel, mint egyik vagy másik ál­lam függetlenségének kérdése? A küldöttségek, kezdve Marshallnak, az USA akkori külügyminiszteré­nek a közgyűlésben elhangzott fel­szólalásával, — ha emlékezetem nem hagy cserben — azt igyekez­tek bebizonyítani, hogy a legfőbb kérdés Korea függetlenségének biztosítása és még a harcok, még a koreai agresszív háború is állítólag azért folyik, hogy segítsék Koreát függetlenségének megszerzésében vagy helyreállításában. És íme, most, midőn magának az Egyesült Államoknak a kezdemé­nyezésére napirendünkre , tűztük ezt a kérdést, midőn rátértünk az •úgynevezett „Korea, függetlensége" kérdésének megvitatására, ezt a kérdést el akarj i k napolni. Megismétlem: semmiféle kapcso­latot sem látok a koreai tárgyalások és Kotea függetlenségének itteni megvitatása között, egy momentum kivételével, de ez az egy valóban tigyelmet érdemel, amennyiben azt bizonyítja, hogy Korea függetlenségét az Ameri­kai Egyesült Államok és szövet­ségesei intervenciós csapatainak Korea területén való tartózkodása veszélyezteti. Annál fontosabb most számunk­ra, hogy a politikai bizottságban megvitassuk Korea függetlenségé­nek kérdését, mert ez a független­ség valójában veszélyben forog. Az a véleményem, hogy ha Gross úr, az itt előadottakon kívül nem talál egyéb indokot, akkor ezzel megmutatta, hogy indokai teljesen tarthatatlanok. Szilárd és komoly meggyőződé­sünk, hogy Korea függetlenségének kérdését nem szabad elridázni. hogy meg kell itt vitatni a jelen­tést, amelyet a kérdéssel foglalkozó különleges bizottság előterjesztett, méghozzá abban a rendben, amint azt már megszabták. Ugy véljük, hogy ezt a kérdést nem szabad ha­logatni." * Lengyelország és Csehszlovákia képviselője határozottan támogatta a Szovjetunió álláspontját. Chile küldötte, — mint ismeretes — rend­szerint szó nélkül teljesíti amerikai urainak parancsát. Ezúttal azonban kétségét fejezte ki az USA küldöt­tének javaslatával kapcsolatban. Vájjon ,a nagykiterjedésű koreai kérdésben nincs egyéb probléma a fegyverszünet megkötésén kívül ? Vájjon nem létezik-e Korea újjáépí­tésének kérdése? Vájjon megoldot­ták-e már Korea egyesítésének és függetlensége megadásának kérdé­sét ? Hogyan akadályozhatná — kérdezte a chilei küldött — a Ko­reában folyó katonai és technikai jellegű tárgyalásokat az, hogy itt a közgyűlésben olyan politikai prob­lémát vitatnak meg, mint Korea függetlenségének kérdése ? Ezután az angol-amerikai tömb­nek az USA előtt -eginkább meg­hunyászkodó küldöttei szólaltak lel. Támogatták az amerikai kül­döttség javaslatát, de nem vála­szoltak sem a Szovjetunió küldött­ségének, sem pedig Chile képvise­lőjének kérdéseire. Visinszkij elvtáns újból felszólalt és megmutatta, melyek az igazi Okok, amelyek miatt az USA kül­döttsége vonakodik megtárgyalni Korea függetlenségének kérdését. — Az USA nyilvánvalóan azt akar­ja — mondotta —, hogy ezt a kér­aést „fékezzék le", azaz eleinte ha­táridő megjelölése ^élkül napolják el, majd — minthogy határidőt r.em tűztek ki — ne kezdjék meg ennek a napirendi pontnak tárgya­lását. Nagyon furcsa helyzet kelet­kezik — mondotta Visinszkij elv­' társ. — Az Egyesült Nemzetek Szervezetét, — mint ismeretes — azért alkották meg, hogy a béke eszköze legyen. A béke fenntartá­sáért a főfelelősség a Biztonsági Tanácsra hárul. Midőn erről a kér­désről vitatkoztak velünk, azt mon­dották nekünk, hogy a béke fenn­tartásáért a főfelelősség a közgyű­lésre is hárul. Miért nem akarják '.ehát akkor megtárgyalni Korea függetlenségének kérdését, amely­nek annyira közvetlen köze van a béke biztosításához ? — Önök azt mondják, hogy a Biztonsági Tanács nem tud meg­birkózni a béke fenntartásának fel­adataival, tehát olyan helyzetet kell teremteni, hogy a közgyűlés se maradjon tétlen a békét fenyegető veszély láttán. Az alapokmány megsértésével a közgyűlésre ruház ták a Biztonsági Tanács hatáskörét. Most azonban, amikor arról beszé­lünk, hogy bár nem katonai, de po­litikai tekintetben a béke biztosí­tásának kérdésével kell foglalkoz­nunk, hogy meg kell vitatni a ko­reai kérdést, önök azt mondják: ,.Nem, amíg Koreában háború fo­lyik, nem foglalkozunk ezzel". Az USA küldöttsége javaslatának benyújtásakor nem a koreai hadműveletek meg­szüntetését szolgáló tárgyalások esetleges megzavarása miatt ér­zett aggodalomból indul ki, ha­nem abból a törekvésből, hogy elhűzia ezeket a tárgyalásokat, akadályozza az egész koreai probléma békés megoldását. Az USA küldöttségét az az aggo­dalom is vezérelte, hogy ha Korea függetlenségének kér­dését- felvetik és egészségesen, be­csületesen, objektíven megbírál­ják, akkor Az USA-nak a koreai kérdéssel kapcsolatos egész állás­foglalása porbaomHk, lelepleződik és isrnét feltárul az a tény, hogy az Egyesült Államok éppen azért kezdett háborút, hogy Koreát megfossza függetlenségétől. Ezért húzódozik az USA attól, hogy a politikai bizottságban megvitassák Korea függetlenségének kérdését. Az USA küldöttségének javasla­tát szavazásra tették fel és az ame­rikai-angol tömb országainak sza­vazataival elfogadták. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elfogadta az össznémet választási törvény tervezetét A Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarája szerdán ülést tar­tott, amelyen megvitatta a kormány­bizottság által kidolgozott összné­met választási törvényt. Az ülésen megjelentek a szovjet ellenőrző bi­zottság vezetői, a baráti államok diplomáciai képviselői, nyugatnémet­országi és nyugatberlini vendégek, köztük Dr. Joseph Wirth volt biro­dalmi kancellár. A napirend első pontja Grotewohl miniszterelnök kormánynyilatkozata volt. Grotewohl elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a német nép fel­ismerte a létét fenyegető veszélyt és felismerte azt is, hogy az amerikai monopóltöke zsoldjában álló Ade­nauer politikája Nyugat-Németor­szágnak a támadó Atlanti-tömbbe való beépítéséhez és ezzel a német nemzet új katasztrófájához vezet. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya — mondotta továbbá Grotewohl elvtárs, — a külpolitiká­ját meghatározó alapelvekhez hűen, rendületlenül megmarad eddigi állás­pontján, hogy a potsdami egyez­ményben foglalt jogérvényes nemzet­közi megállapodásokat feltétlenül be keU tartani. A német nép elég éret ahhoz, hogy maga döntsön a szabad össz­német választások kérdésében és e választásokat saját kívánságának és hagyományainak megfelelően hajtsa végre. Ezért elutasítjuk az ENSz határozatát és köszönetet mondunk a Szovjetunió, Ukrajna, Bielorusszla, Lengyelország és Csehszlovákia képviselőinek, akik szembehelyezkedtek a német nép jogfosztását célzó tervvel és támo­gatták népülik harcát az egység­ért, a békéért és a nemzeti önren­delkezési jogért. Grotewohl elvtárs a továbbiakban kitért a Schumann-tervre és hangsú­lyozta: A bonni parlament tagjainak tudniok kell, hogyha igent monda­nak a Schumann-tervre, akarva-aka­ratlanul igent mondanak a keretszer­ződésre, igent mondanak a harmadik világháborút előkészítő tervekre. Felhívjuk a bonni parlament tag­jait, ébredjenek a helyzet egész súlyosságának tudatára és utasít­sák el a Sehumann-terv ratifikálá­sát. Ilyen alapvető kérdésben az" egész német népet illeti a döntés joga. Az össznémet tanácskozáson Ade­nauer 14 pontját is hajlandók va­gyunk a legnagyobb lelkiismeretes­séggel felülvizsgálni és megtárgyalni — mondotta Grotewohl elvtárs. Grotewohl elvtárs ezután öt pont­ból álló javaslatot terjesztett a kor­mány nevében a népi kamara elé. A javaslat pontjai a következők: 1. A népi kamara hagyja jóvá a Német Demokratikus Köztársaság kormánybizottsága által kidolgo­zott össznémet nemzetgyűlési vá­lasztási törvény tervezetét. 2. A törvénytervezet a Német Demokratikus Köztársaság hozzá­járulása a végleges választási tör­vény létrehozásához. 8. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánybizottsága által kidolgozott választási törvényter­vezetet állásfoglalás céljából a bon­ni parlament elnöksége és a német nép elé kell terjeszteni, hogy nyilt és szabad eszmecsere fejlődhessen ki a törvénytervezetről. 4. Az egész Németország számá­ra érvényes Választási törvény gyors kidolgozására össznémet bi­zottságot kell alakítani. A bizott­ságban a szövetségi köztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság i't-öt képviselője foglal he­lyet. Togliatti elvtárs, Olasz Kom­munista Párt főtitkára a Kommu­nista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén beszédet mondott. Ki­jelentette, hogy az árvíz pusztítása az utóbbi hónapok legfontosabb ese­ménye Olaszországban. Az árvíz sú­lyos csapást mért a lakosság jelen­tékeny tömegére és óriási kárt oko­zott az ország gazdaságának. Az árvíz körülményei teljes világos­sággal feltárták, hogy Olaszország évtizedeken keresztül háborús készülődésekre és impe­rialista kalandokra pazarolta ja­vait. A kommunisták kötelessége, — mu­tatott rá Togliatti elvtárs, — hogy feltárják ezt a helyzetet és megvi­lágítsák a kormány politikájának tarthatatlanságát. „A kérdés ez: vagy megváltozik ez az irányzat és fordulat áll be az ország társadalmi és gazdasági po­litikájának általános irányában, vagy a jelenlegi irányzat következ­ményei kíméletlen csapást mérnek mindenre és mindenkire", — mon­dotta Togliatti elvtárs. Beszéde további részében Togli­atti elvtárs rámutatott arra, hogy a kormány az utóbbi hetekben egy­másután vállalt kötelezettségeket, amelyek lemondást jelentenek Olasz­ország nemzeti szuverénltásáról. Korlátozni akarják a dolgozók sztrájkjogát és szentesíteni Igyekez­nek az Olaszországban tartózkodó amerikai csapatok különleges joga­it. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy az olasz kormánynak akarata ellenére meg kell majd győződnie arról, hogy az emberek egyre ke­vésbbé hisznek azoknak az érvek­nek, amelyeket ennek a politikának igazolására felhoz. A kormány ezért az utóbbi időben igyekszik új álar­cot ölteni magára és „európai fö­deralizmus", „Európa egységének" megteremtéséről beszél. Ez a poli­tika a német militaristák részvéte­lével fegyveres erők tömbjét akarja megteremteni a Szovjetunió ellen. A továbbiakban Togliatti elvtárs az amerikai imperialisták európai politikájáról szólott, majd rámuta­tott: „Európában és Európán kívül hatalmas népi erők vannak, amelyek valóban a kölcsönös megértésért, a különféle társadalmi berendezésű országok békés együttlétezéséért küzdenek a béke fenntartása érde­kében. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az erők meghiúsíthatják az imperialista tábor bűnös mester­kedéseit." Az olaszországi helyzettel foglal­kozva Togliatti elvtárs arról be­szélt, hogy a kormányon lévő pár­tok egyre kevésbbé támaszkodhat­nak a lakosság tömegeire. Az uralkodó pártok Iránti bizal­matlanság, a fejvesztettség és a bi­zonytalanság a lakosság soraiban egyre világosabban látható. Az árak emelkednek, a munka­bér kevés és nem emelkedhetik, az országra zúdult elemi csapás követ­kezményei parancsolóan követelik a gazdasági politika irányának meg­változtatását. Ezek a tények fel­nyitják az emberek szemét. Togliat­ti elvtárs rámutatott, hogy ez a ki­ábrándulás új, fasiszta kalandok ve­szélyét rejti magában, mert a lakos­ság tájékozatlan részét a monar­chista és fasiszta pártok felé sodor­hatja. Togliatti elvtárs befejezésül azok­kal a kommunista és szocialista ja­vaslatokkal foglalkozott, amelyek a belpolitikai feszültség enyhülésé­re irányulnak. Kijelentette, hogy a legfontosabb javaslat ebben az irányban egy békekormány megala­kítása, vagyis olyan kormányé, amely megtagadja az északatlanti szövetség politikáját és a népek kö­zötti barátság politikáját fogja folytatni. Togliatti elvtárs ismertet­te azokat a pontokat, amelyeket a Kommunista Párt a politikai eny­hülés érdekében az olasz nép elé terjeszt . Ezek a pontok követelik a rend­kívüli katonai hitelek felhasználá­sának elhalasztását mindaddig, amíg nem tesznek intézkedéseket az ele­mi csapások által okozott károk helyrehozására. Követelik a Szov­jetunió, a népi demokratikus or­szágok, a Kínai Népköztársaság iránti ellenségeskedés és megkülön­böztetés felszámolását és a minden "éppel való együttműködés politiká­jára való áttérést, az állampolgárok közötti megkülönböztetések meg­szüntetését. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy ezeknek a követeléseknek az elfo­gadása megnyithatja az útat az enyhülés, az ország helyzetének határozott javulása és az olasz nép anyagi és erkölcsi életkörülményei­nek megjavítása felé. Churchill és Truman tanácskozásai lényegében kudarccal végződtek Churchill tárgyalásokat folytatott Washingtonban Trumannal és a Fe­hér Ház által közzétett nyilatkozatá­ból megállapítható, hogy sok kérdést vizsgáltak meg. A hivatalos nyilat­kozat azonban nem tartalmaz többet annak megállapításánál, hogy a tár­gyaló felek ,,jobban megértették egymás gondolatait és céljait." Az amerikai sajtó kommentálja a tanácskozást, de kénytelen beismer­ni, hogy Churchill és Truman tárgyalásai lényegében kudarccal végződtek és egyetlen fontos kérdésben sem ve­zettek az amerikai és angol kor­mány által kívánt eredményekre. A tanácskozások megkezdése előtt az amerikai sajtó azt írta: a megbe­szélések fő célja az, hogy kidolgoz­zák az USA és Anglia „általános cse­lekvési irányát" a Szovjetunióval kapcsolatban, a Távol-Kelet, Ázsia, a Közel- és Közép-Kelet kérdéseiben „megtárgyalják a kölcsönös gyanú felszámolását és a kölcsönös megér­tés elérését az európai hadsereg kér­désében", Anglia politikájának meg­változását a Kínai Népköztársaság­gal kapcsolatban, egészen az angol­kínai diplomáciai viszony megszakí­tásáig, az USA és Anglia ellentétei­nek kiküszöbölését, az iráni, egyipto­mi és más közép- és közel-keleti és ázsiai problémákat. A tanácskozások befejezése után az derült ki az amerikai sajtó jelen­téseiből, hogy csaknem valamennyi kérdésben eredménytelenül végződ­tek a tárgyalások. 5. A bizottság a választási tör­vényre vonatkozó valamennyi ja­vaslat áttanulmányozása és feldol­gozása után terjesszen újabb tár­gyalás céljáltól közös össznémet nemzetgyűlési választási törvény­tervezetet a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája és a Német Szövetségi Köztársaság parlamentje elé. A Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarája részletes vita után egyhangúlag megszavazta Grotewohl elvtársnak a kormány nevében tett javaslatát. Johannes Dieckmann, a Népi Ka­mara elnöke január 10-én külön fu­tárral juttatta el Bonnba az összné­met választási törvénytervezetet. A kísérő levélben hangsúlyozza, hogy a Népi Kamara határozatához az egész német nép foglaljon állást és támo­gassa az össznémet választások gyors előkészítését. Kéri végül, hogy a Népi Kamara törvénytervezetét terjesszék a szövetségi gyűlés elé. «

Next

/
Thumbnails
Contents