Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-13 / 11. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1952 január 13, vasárnap 2 Kčs V. évfolyam, 11. szám c/t mai Számban: Gonosztevők az amerikai háborús uszítók szolgálatában (2. old.) Az új ruhajegyek kiadása Bratislavában (2. old.) Miért nem akarja megtárgyalni az U&A-kfildőttség az ENSz politikai bizottságában Korea függetlenségének kérdését? (3. old.) A német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elfogadta az össznémet választási törvény tervezetét (3. old.) Büszkeségünk a Néphadsereg (4. old.) Rádióműsor 1952. I. 14.—20. (5/6. old.) Sztálinnal a békéért A vörös csillag fénye hirdesse a komáromi hajógyár dolgozóinak harcos hékeakaratát „Sztálinnal a békéért", ez a jelszó díszíti a ko­máromi hajógyár felszabadulás után épült, új, előkészítő csarnokának bejáratát. Szemben a bejárattal Sztálin, Gottwald, Rákosi és Dimitrov elvtársak hatalmas fényképei; mintha derűs, tiszta tekintetük figyelemmel kísérné az állan­dó mozgást, nyüzsgést, zsongást, és a hatalmas kalapácsütések zaját, amely a mintakészítők és a hajókovácsok szakadatlan munkáját kíséri. Itt, ebben az előkészítő teremben a súlyos ka­lapácsok zengő és dübörgő ütései közepette alig válthatnak a dolgozók egymással pár szót és nincs is helye a szónak, mert tervszerű mun­ka folyik itt, napokra, órákra, percekre beoszt­va és ezt a munkát pontos időre el kell végezni. A munkának ünnepi jellege van az év első negyedében el kell készül­nie a két szovjet hajónak, amely munkát a komáromi hajógyár mun kásái magukra vállaltak. A két ha jónak ott kell ringania a Volga—Don csatorna vizén. Ott, a kommunizmus gigantikus építkezésén hirdetnie kell Csehszlovákia és a Szovjetunió meg bonthatatlan, örök barátságát. E fontos tény jelentőségével nemcsak a komáromi hajógyár munkásai, ha nem Csehszlovákia összes dolgozói tisztában varrnak. Éppen ezért, ami­kor a hajógyár a többi üzemhez se­gítségért fordult, hogy küldjenek mestereket, műszakiakat, szakembe­reket, valóságos népvándorlás indult meg Komárom felé a CsKD-ből, Liebenből, Dubnicából. Százával érkeztek az önkéntesek brigádcsoportjai a hajógyárba az or­szág minden részéből. Ezek a brigá­dosok nemcsak azt vállalták maguk­ra, hogy szorgalmasan fognak dol­gozni a szovjet hajókon, hanem arra is vállalkoztak, hogy tudásukat to­vábbadják és .szakemberekké képezik azokat a dolgozókat, akik a munka­erőtoborzás során a környező falvak­ból a hajógyárba jelentkeztek. Ez volt a válasz az ország dolgo­zói részéről a komáromi hajógyár fölhívására. A brigádosok egyre na­gyobb és nagyobb csoportokban ér­keznek és egyre nagyobb lelkesedés­sel látnak neki a munkának. A mun­ka éjjel-nappal megszakítás nélkül folyik, percnyi pihenés nélkül. Éjfél­kor és hajnalban ott világítanak a hatalmas üvegcsarnokokban a vilany­lámpák százai és mint csillagok a szocialista munka egén ragyognak és hirdetik Csehszlovákia munkásosztá­lyának törhetetlen hűségét és barát­ságát a Szovjetunióhoz, a béke őré­hez. ' Aki ma azzal a kérdéssel fordul a komáromi hajógyár bármelyik mun­kásához, vájjon készen lesznek-e idejére a hajók, az észre fogja venni, hogy kérdése megdöbbenést vált ki a komáromi dolgozóból. Ez a megdöbbenés hatá­rozott feleletet jelent: Elítélik a kér­dés feltevését! Csík elvtárs, az elő­készítő osztály műhelyének vezetője például, azzal a mosollyal felel erre a kérdésre, amely az öntudatos mun­kásnak sajátja, és amely a munkás­osztály győzelmeinek fényes záloga. Ez a mosoly az, amely összeforraszt­ja a világ dolgozóinak nyolcszázmil­liós béketáborát. Csík elvtárs ezeket mondja: — Nézd, Sztálin elvtárs már tudo­mást szerzett arról, hogy a komáro­mi hajógyár munkássága megígérte a hajók pontos leszállítását. Tehát Sztálin elvtárs el is várja tőlünk, hogy ígéretünket beváltsuk ... Ezért elvtársam nem lehet ezt a kérdést föltenni, ezért tiltakozik minden ön­tudatos munkás a kérdés ellen. Jog­gal tiltakozik, mert ennek a két ha­jónak elkészítése nálunk a békéért váló harc erőpróbáját jelenti. Egyet­len öntudatos munkás sem kételke­dik abban, hogy a komáromi hajó­gyár munkássága az ígéretét bevált­ja. Aki kételkedik, az reakciós, olyan, aki, várja, óhajtja, hogy igé­re tünket be ne váltsuk. Márpedig hiába vár... A hajókat idejében le­szállítjuk. Ez a munka számunkra ünnepet jelent és ezért van az, hogy mind brigádosaink, mind munkásaink habozás nélkül dolgoznak akár kará­csonykor, akár vasárnap, egyszóval bármelyik ünnepnapon. Nincs senki, aki kivonná magát e dicsőséges mun­ka alól. És valóban, mi nt zsongó méhek a kasban, olyan szorgalommal dolgoz­nak a cseh, szlovák és magyar dol­gozók az előkészítő és szerelő csar­nokban, ahol látogatásunk során jár­tunk. A hatalmas szerelő csarnokban a készülő szovjet hajók mellett kisebb hajók állnak. Olyan ez a kép, mintha egy hajócsaládot látnánk. Ott jártunk a szovjet hajók fedélzetén. Testük már teljesen kész, a gépházban szerelik a gépeket, egyes helyeken vízpróbát tartanak, másütt már a festők dolgoznak. Ká­belek százai hálózzák be a kisebb­nagyobb fülkéket. Közben az aszta­losok már teljes felkészültséggel dol­goznak az előkészítő munkákon, hogy mire a festék megszárad, haladékta­lanul hozzáfogjanak a hajók „saló­zásához", illetve burkolásához. Per­sze, miközben ezek a munkálatok folynak, ott dolgozik maszkkal fel­szerelve a hegesztők csoportja, a komáromi hajógyár országos hírű büszkesége. A Pálfi-brigád hegesztői úgy tapadnak a hajókhoz, mintha odanőttek volna. Ezernyi csillag ra­gyog kék, vörös és izzó fehér szín­ben sziporkáznak a hajók körül, mintha a hegesztők ünnepi tűzijáté­kot rendeznének. És mialatt itt a szerelőcsarnokban zúgva zajlik a munka, és a hatalmas daruk súlyos terhükkel játszva fut­nak ott fenn a síneken, hogy minden munkahelyre eljuttassák a szükséges anyagot, az előkészítő és mintacsar­nokban ugyanolyan lendülettel foly­nak már a munkálatok a hajó fel­építményén. A munka itt egyre na­gyobb lendületet kap. Az idő sürget, nincs megállás. És ahogy figyeljük a munka folyamatát, úgy tetszik, mintha egyik munkáskéz a másiknak adná át a világ béketáborának üze­netét. A hajógyár munkásainak odaadó hűsége és áldozatkészsége a szocia­lista építő-munkához nem ismer ha­tárt. Ez érvényes fiatalra, idősebbre egyaránt, érvényes cseh, szlovák és magyar dolgozóra egyaránt. Az 1951-es esztendő utolsó napján pél­dául összeült a minta- és előkészítő­osztályok műhelyeinek öt csoportja és olyan kötelezettségeket vállait magára, amelyek elvégzése minden egyes munkástól naponta több mint két műszakot kivánt. Mindezt azért, nehogy a szerelési és hegesztési mun­kákban fennakadás álljon be. És ime, a hajógyár udvarán a ver­senytáblán két csoport neve már ott díszeleg a következő szöveggel; „Tisztelet és becsület Fonód, Kvasz, Tar, Ambrus, Pintér elvtársaknak, akik az első fel­építménytervet idő előtt teljesí­tették. 1952. I. 7-én." „Tisztelet és becsület Simko, Vacilka, Hosko, Homola, Ra­dakovszky, Cirok, Lehôtka elv­társaknak, akik vállalt kötele­zettségüket idő előtt teljesítet­ték. 1952. I. 6-án." „Tisztelet, becsület" mindössze seb­tiben odavetett két szó, semmi több. Mégis a legszebb költemény sem fe­jezhetné ki tömörebben azt a szere­tetet, amit az összmunkásság érez e lelkes és öntudatos csoportokkal szemben, amelyek erejük teljes lat­bavetésével, szenvedélyes hazafiasság­gal vetették magukat a szocialista építő munkába. Ez az erő legyőzhe­tetlen, ezzel az erővel védték meg hazájukat a gyilkos fasiszták ellen a szovjet harcosok, ezzel az erővel szabadítottak fel bennünket és ma ugyanezzel az ellenálhatatlan és le­győzhetetlen erővel épitik a szovjet hajókat a komáromi hajógyár ön­tudatos dolgozói. Nem fér kétség hozzá, mire e so­rok megjelennek, a Matasics, Nedics és Kashalmi-csoportok közül valame­lyik neve tisztességgel és becsülettel övezetten megjelenik újra a táblán, mert amint értesülünk, egy hajszál­nyival sem maradták mögötte a Fo­nód és Simko-csoport teljesítményé­nek. E csoportok összetartása és öntu­datos magatartása Wieder Antal művezető-elvtárs \ munkáját dicséri. Ö az, aki gondos­kodik arról, hogy a csoportok a kellő időben a megfelelő anyaggal legye­nek ellátva. Wieder elvtárs annak el­lenére, hogy nem régen súlyos gyo­moroperáción esett keresztül, és an­nak ellenére, hogy három heti beteg­szabadságot kapott, munkába állt. Ott állt őrt a vártán ez a veterán harcos, aki már 28 esztendeje dolgo­zik a komáromi hajógyárban és pon­tosan tudja, hogy mit jelentett a ka­pitalisták kizsákmányoló munka­módszere és mit jelent ma a győzel­A bányák, a kohók és a kulcsíparí ágazatok az új munkaerők tízezreire várnak A Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának felhívása Az 1951. esztendőben dolgozó népünk további döntő sikere­ket aratott az ország szocialista építésében. Egyre újabb üze­mek, s nagy gyárak kezdik meg működésüket, amelyeken olyan új gépeket gyártanak, amelyek munkásainkat és parasztjain­kat mentesítik a robottól és népünk előtt a soha nem látott ipari, gazdasági és kultúrális felvirágzás világos távlatát nyitják meg. Az ötéves terv negyedik évének küszöbén dolgozó népünk büszkén tekinthet a szocialista építés terén már elért eredményeire. Az ötéves terv negyedik éve nagy feladatai országunk egész dolgozó népének felemelt fokozott erőfeszítéseit követelik meg. Még gyorsabban kell elsajátítanunk a munka, a szervezés és a gazdálkodás új szocialista módszereit, amelyekre bennünket a szovjetnép tapasztalatai tanítanak. Az ötéves terv negye­dik éve országépítő feladatainak teljesítését csak akkor bizto­síthatjuk, ha újabb tíz meg tízezer állandó munkaerőt szer­zünk a bányákba, a kohókba és a fontos, kulcsipari ágazatok­ba, mindenekelőtt az új nagy gyárakba. Az állandó munkaerők e toborzását a munkaerők minisztériuma irányítja és a ke­rületi, járási és helyi nemzeti bizottságok valósítják meg. E fontos feladat biztosítására azonban kell, hogy az újjászüle­tett Nemzeti Arcvonal minden része, minden funkcionáriusa és tagja a nemzeti bizottságokkal való szoros együttműködés­ben aktív segítséget nyújtson új munkaerők toborzásában. A Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának elnök­sége ezért mindenekelőtt a következő szervekhez fordul: 1. A könnyűipar, az áruelosztás, a közlekedés és az állami hivatalok üzemeiben a forradalmi munkásmozgalom minden funkcionáriusához és tagjához, hogy segítsenek a meggyőzési munkában és új munkaerőket nyerjenek meg a bányák, a ko­hók és nehéziparunk kulcságazatai számára, amelyeknek döntő jelentőségük van hazánk szocialista felépítésében: 2. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség minden szervéhez, funkcionáriusához és tagjához, hogy ebben az évben további ezer meg ezer fiatal és lelkes munkaerőt nyerjenek meg nagy szocialista építkezéseink és vállalataink, a bányák és a kohók számára. 3. A Csehszlovák Nőszövetség minden szervéhez, funkcioná­riusához és tagjaihoz, hogy győzzék meg és vonják be a mun­kába a nőket, mindenekelőtt olyan férfimunkások helyére, akik a bányákba, kohókba és a nehéziparba távoznak; 4. Az újjászületett Nemzeti Arcvonal minden más csoport­jához, szervéhez, funkcionáriusához és tagjához, hogy lehető­ségeik szerint mindenütt segítsenek az új munkaerők toborzá­sában ; 5. Minden Nemzeti Bizottsághoz, ezek elnökeihez, előadói­hoz és tagjaihoz, hogy a toborzást politikailag és szervezési­' leg lelkiismeretesen biztosítsák, hogy a toborzás tervét követ­kezetesen teljesítsék és amellett minden újonnan megnyert munkaerő pontosan tudja, milyen munka-, bér- és lakásviszo­nyok várják új munkahelyén, hogyan lesz családja megélheté­se biztosítva. A Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának elnök­sége egyidejűleg a Nemzeti Arcvonal minden kerületi, járási és helyi Akció Bizottságának kötelességéül jelöli meg, hogy a Nemzeti Bizottságokkal való szoros együttműködésben gyűléseiken rendszeresen tárgyalják meg az új munkaerők toborzását és a Nemzeti Arcvonal minden szervének segítsé­gével teljesítsék a toborzás kitűzött tervét. A Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságának elnöksége ne­vében : Dr. OLDRICH JOHN, a Nemzetgyűlés elnöke és a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának főtitkára. ANTONÍN ZÁPOTOCKY, miniszterelnök és a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának elnöke. mes szocialista verseny népi demo­kratikus hazánkban. Pontosan tudja, hogy mit jelent a békeharc, mert azt ig tudja, hogy mit jelentettek a sztrájkok. A tízperces villámgyűlése­ken mindezt rövid tömör mondatok­ban kifejezésre is juttatja. Wieder Antal elvtársnak a komáromi hajó­gyár ma az otthona lett és nem is érzi jól magát másutt, mint otthon. Hasonlókép Nedics és Matasics elv­társak tapasztalataik és tudásuk ja­vával szolgálják az üzem felvirágoz­tatását. Egyetlen vágyuk, hogy a vörös csillag fénye, amely kialudt, május elsején újra felragyogjon az üzem kapuján és vörös fényével hir­desse a komáromi hajógyár dolgozói­nak harcos békeakaratát. Szabó Béla

Next

/
Thumbnails
Contents