Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)
1952-01-13 / 11. szám, vasárnap
Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1952 január 13, vasárnap 2 Kčs V. évfolyam, 11. szám c/t mai Számban: Gonosztevők az amerikai háborús uszítók szolgálatában (2. old.) Az új ruhajegyek kiadása Bratislavában (2. old.) Miért nem akarja megtárgyalni az U&A-kfildőttség az ENSz politikai bizottságában Korea függetlenségének kérdését? (3. old.) A német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elfogadta az össznémet választási törvény tervezetét (3. old.) Büszkeségünk a Néphadsereg (4. old.) Rádióműsor 1952. I. 14.—20. (5/6. old.) Sztálinnal a békéért A vörös csillag fénye hirdesse a komáromi hajógyár dolgozóinak harcos hékeakaratát „Sztálinnal a békéért", ez a jelszó díszíti a komáromi hajógyár felszabadulás után épült, új, előkészítő csarnokának bejáratát. Szemben a bejárattal Sztálin, Gottwald, Rákosi és Dimitrov elvtársak hatalmas fényképei; mintha derűs, tiszta tekintetük figyelemmel kísérné az állandó mozgást, nyüzsgést, zsongást, és a hatalmas kalapácsütések zaját, amely a mintakészítők és a hajókovácsok szakadatlan munkáját kíséri. Itt, ebben az előkészítő teremben a súlyos kalapácsok zengő és dübörgő ütései közepette alig válthatnak a dolgozók egymással pár szót és nincs is helye a szónak, mert tervszerű munka folyik itt, napokra, órákra, percekre beosztva és ezt a munkát pontos időre el kell végezni. A munkának ünnepi jellege van az év első negyedében el kell készülnie a két szovjet hajónak, amely munkát a komáromi hajógyár mun kásái magukra vállaltak. A két ha jónak ott kell ringania a Volga—Don csatorna vizén. Ott, a kommunizmus gigantikus építkezésén hirdetnie kell Csehszlovákia és a Szovjetunió meg bonthatatlan, örök barátságát. E fontos tény jelentőségével nemcsak a komáromi hajógyár munkásai, ha nem Csehszlovákia összes dolgozói tisztában varrnak. Éppen ezért, amikor a hajógyár a többi üzemhez segítségért fordult, hogy küldjenek mestereket, műszakiakat, szakembereket, valóságos népvándorlás indult meg Komárom felé a CsKD-ből, Liebenből, Dubnicából. Százával érkeztek az önkéntesek brigádcsoportjai a hajógyárba az ország minden részéből. Ezek a brigádosok nemcsak azt vállalták magukra, hogy szorgalmasan fognak dolgozni a szovjet hajókon, hanem arra is vállalkoztak, hogy tudásukat továbbadják és .szakemberekké képezik azokat a dolgozókat, akik a munkaerőtoborzás során a környező falvakból a hajógyárba jelentkeztek. Ez volt a válasz az ország dolgozói részéről a komáromi hajógyár fölhívására. A brigádosok egyre nagyobb és nagyobb csoportokban érkeznek és egyre nagyobb lelkesedéssel látnak neki a munkának. A munka éjjel-nappal megszakítás nélkül folyik, percnyi pihenés nélkül. Éjfélkor és hajnalban ott világítanak a hatalmas üvegcsarnokokban a vilanylámpák százai és mint csillagok a szocialista munka egén ragyognak és hirdetik Csehszlovákia munkásosztályának törhetetlen hűségét és barátságát a Szovjetunióhoz, a béke őréhez. ' Aki ma azzal a kérdéssel fordul a komáromi hajógyár bármelyik munkásához, vájjon készen lesznek-e idejére a hajók, az észre fogja venni, hogy kérdése megdöbbenést vált ki a komáromi dolgozóból. Ez a megdöbbenés határozott feleletet jelent: Elítélik a kérdés feltevését! Csík elvtárs, az előkészítő osztály műhelyének vezetője például, azzal a mosollyal felel erre a kérdésre, amely az öntudatos munkásnak sajátja, és amely a munkásosztály győzelmeinek fényes záloga. Ez a mosoly az, amely összeforrasztja a világ dolgozóinak nyolcszázmilliós béketáborát. Csík elvtárs ezeket mondja: — Nézd, Sztálin elvtárs már tudomást szerzett arról, hogy a komáromi hajógyár munkássága megígérte a hajók pontos leszállítását. Tehát Sztálin elvtárs el is várja tőlünk, hogy ígéretünket beváltsuk ... Ezért elvtársam nem lehet ezt a kérdést föltenni, ezért tiltakozik minden öntudatos munkás a kérdés ellen. Joggal tiltakozik, mert ennek a két hajónak elkészítése nálunk a békéért váló harc erőpróbáját jelenti. Egyetlen öntudatos munkás sem kételkedik abban, hogy a komáromi hajógyár munkássága az ígéretét beváltja. Aki kételkedik, az reakciós, olyan, aki, várja, óhajtja, hogy igére tünket be ne váltsuk. Márpedig hiába vár... A hajókat idejében leszállítjuk. Ez a munka számunkra ünnepet jelent és ezért van az, hogy mind brigádosaink, mind munkásaink habozás nélkül dolgoznak akár karácsonykor, akár vasárnap, egyszóval bármelyik ünnepnapon. Nincs senki, aki kivonná magát e dicsőséges munka alól. És valóban, mi nt zsongó méhek a kasban, olyan szorgalommal dolgoznak a cseh, szlovák és magyar dolgozók az előkészítő és szerelő csarnokban, ahol látogatásunk során jártunk. A hatalmas szerelő csarnokban a készülő szovjet hajók mellett kisebb hajók állnak. Olyan ez a kép, mintha egy hajócsaládot látnánk. Ott jártunk a szovjet hajók fedélzetén. Testük már teljesen kész, a gépházban szerelik a gépeket, egyes helyeken vízpróbát tartanak, másütt már a festők dolgoznak. Kábelek százai hálózzák be a kisebbnagyobb fülkéket. Közben az asztalosok már teljes felkészültséggel dolgoznak az előkészítő munkákon, hogy mire a festék megszárad, haladéktalanul hozzáfogjanak a hajók „salózásához", illetve burkolásához. Persze, miközben ezek a munkálatok folynak, ott dolgozik maszkkal felszerelve a hegesztők csoportja, a komáromi hajógyár országos hírű büszkesége. A Pálfi-brigád hegesztői úgy tapadnak a hajókhoz, mintha odanőttek volna. Ezernyi csillag ragyog kék, vörös és izzó fehér színben sziporkáznak a hajók körül, mintha a hegesztők ünnepi tűzijátékot rendeznének. És mialatt itt a szerelőcsarnokban zúgva zajlik a munka, és a hatalmas daruk súlyos terhükkel játszva futnak ott fenn a síneken, hogy minden munkahelyre eljuttassák a szükséges anyagot, az előkészítő és mintacsarnokban ugyanolyan lendülettel folynak már a munkálatok a hajó felépítményén. A munka itt egyre nagyobb lendületet kap. Az idő sürget, nincs megállás. És ahogy figyeljük a munka folyamatát, úgy tetszik, mintha egyik munkáskéz a másiknak adná át a világ béketáborának üzenetét. A hajógyár munkásainak odaadó hűsége és áldozatkészsége a szocialista építő-munkához nem ismer határt. Ez érvényes fiatalra, idősebbre egyaránt, érvényes cseh, szlovák és magyar dolgozóra egyaránt. Az 1951-es esztendő utolsó napján például összeült a minta- és előkészítőosztályok műhelyeinek öt csoportja és olyan kötelezettségeket vállait magára, amelyek elvégzése minden egyes munkástól naponta több mint két műszakot kivánt. Mindezt azért, nehogy a szerelési és hegesztési munkákban fennakadás álljon be. És ime, a hajógyár udvarán a versenytáblán két csoport neve már ott díszeleg a következő szöveggel; „Tisztelet és becsület Fonód, Kvasz, Tar, Ambrus, Pintér elvtársaknak, akik az első felépítménytervet idő előtt teljesítették. 1952. I. 7-én." „Tisztelet és becsület Simko, Vacilka, Hosko, Homola, Radakovszky, Cirok, Lehôtka elvtársaknak, akik vállalt kötelezettségüket idő előtt teljesítették. 1952. I. 6-án." „Tisztelet, becsület" mindössze sebtiben odavetett két szó, semmi több. Mégis a legszebb költemény sem fejezhetné ki tömörebben azt a szeretetet, amit az összmunkásság érez e lelkes és öntudatos csoportokkal szemben, amelyek erejük teljes latbavetésével, szenvedélyes hazafiassággal vetették magukat a szocialista építő munkába. Ez az erő legyőzhetetlen, ezzel az erővel védték meg hazájukat a gyilkos fasiszták ellen a szovjet harcosok, ezzel az erővel szabadítottak fel bennünket és ma ugyanezzel az ellenálhatatlan és legyőzhetetlen erővel épitik a szovjet hajókat a komáromi hajógyár öntudatos dolgozói. Nem fér kétség hozzá, mire e sorok megjelennek, a Matasics, Nedics és Kashalmi-csoportok közül valamelyik neve tisztességgel és becsülettel övezetten megjelenik újra a táblán, mert amint értesülünk, egy hajszálnyival sem maradták mögötte a Fonód és Simko-csoport teljesítményének. E csoportok összetartása és öntudatos magatartása Wieder Antal művezető-elvtárs \ munkáját dicséri. Ö az, aki gondoskodik arról, hogy a csoportok a kellő időben a megfelelő anyaggal legyenek ellátva. Wieder elvtárs annak ellenére, hogy nem régen súlyos gyomoroperáción esett keresztül, és annak ellenére, hogy három heti betegszabadságot kapott, munkába állt. Ott állt őrt a vártán ez a veterán harcos, aki már 28 esztendeje dolgozik a komáromi hajógyárban és pontosan tudja, hogy mit jelentett a kapitalisták kizsákmányoló munkamódszere és mit jelent ma a győzelA bányák, a kohók és a kulcsíparí ágazatok az új munkaerők tízezreire várnak A Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának felhívása Az 1951. esztendőben dolgozó népünk további döntő sikereket aratott az ország szocialista építésében. Egyre újabb üzemek, s nagy gyárak kezdik meg működésüket, amelyeken olyan új gépeket gyártanak, amelyek munkásainkat és parasztjainkat mentesítik a robottól és népünk előtt a soha nem látott ipari, gazdasági és kultúrális felvirágzás világos távlatát nyitják meg. Az ötéves terv negyedik évének küszöbén dolgozó népünk büszkén tekinthet a szocialista építés terén már elért eredményeire. Az ötéves terv negyedik éve nagy feladatai országunk egész dolgozó népének felemelt fokozott erőfeszítéseit követelik meg. Még gyorsabban kell elsajátítanunk a munka, a szervezés és a gazdálkodás új szocialista módszereit, amelyekre bennünket a szovjetnép tapasztalatai tanítanak. Az ötéves terv negyedik éve országépítő feladatainak teljesítését csak akkor biztosíthatjuk, ha újabb tíz meg tízezer állandó munkaerőt szerzünk a bányákba, a kohókba és a fontos, kulcsipari ágazatokba, mindenekelőtt az új nagy gyárakba. Az állandó munkaerők e toborzását a munkaerők minisztériuma irányítja és a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok valósítják meg. E fontos feladat biztosítására azonban kell, hogy az újjászületett Nemzeti Arcvonal minden része, minden funkcionáriusa és tagja a nemzeti bizottságokkal való szoros együttműködésben aktív segítséget nyújtson új munkaerők toborzásában. A Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának elnöksége ezért mindenekelőtt a következő szervekhez fordul: 1. A könnyűipar, az áruelosztás, a közlekedés és az állami hivatalok üzemeiben a forradalmi munkásmozgalom minden funkcionáriusához és tagjához, hogy segítsenek a meggyőzési munkában és új munkaerőket nyerjenek meg a bányák, a kohók és nehéziparunk kulcságazatai számára, amelyeknek döntő jelentőségük van hazánk szocialista felépítésében: 2. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség minden szervéhez, funkcionáriusához és tagjához, hogy ebben az évben további ezer meg ezer fiatal és lelkes munkaerőt nyerjenek meg nagy szocialista építkezéseink és vállalataink, a bányák és a kohók számára. 3. A Csehszlovák Nőszövetség minden szervéhez, funkcionáriusához és tagjaihoz, hogy győzzék meg és vonják be a munkába a nőket, mindenekelőtt olyan férfimunkások helyére, akik a bányákba, kohókba és a nehéziparba távoznak; 4. Az újjászületett Nemzeti Arcvonal minden más csoportjához, szervéhez, funkcionáriusához és tagjához, hogy lehetőségeik szerint mindenütt segítsenek az új munkaerők toborzásában ; 5. Minden Nemzeti Bizottsághoz, ezek elnökeihez, előadóihoz és tagjaihoz, hogy a toborzást politikailag és szervezési' leg lelkiismeretesen biztosítsák, hogy a toborzás tervét következetesen teljesítsék és amellett minden újonnan megnyert munkaerő pontosan tudja, milyen munka-, bér- és lakásviszonyok várják új munkahelyén, hogyan lesz családja megélhetése biztosítva. A Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának elnöksége egyidejűleg a Nemzeti Arcvonal minden kerületi, járási és helyi Akció Bizottságának kötelességéül jelöli meg, hogy a Nemzeti Bizottságokkal való szoros együttműködésben gyűléseiken rendszeresen tárgyalják meg az új munkaerők toborzását és a Nemzeti Arcvonal minden szervének segítségével teljesítsék a toborzás kitűzött tervét. A Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságának elnöksége nevében : Dr. OLDRICH JOHN, a Nemzetgyűlés elnöke és a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának főtitkára. ANTONÍN ZÁPOTOCKY, miniszterelnök és a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának elnöke. mes szocialista verseny népi demokratikus hazánkban. Pontosan tudja, hogy mit jelent a békeharc, mert azt ig tudja, hogy mit jelentettek a sztrájkok. A tízperces villámgyűléseken mindezt rövid tömör mondatokban kifejezésre is juttatja. Wieder Antal elvtársnak a komáromi hajógyár ma az otthona lett és nem is érzi jól magát másutt, mint otthon. Hasonlókép Nedics és Matasics elvtársak tapasztalataik és tudásuk javával szolgálják az üzem felvirágoztatását. Egyetlen vágyuk, hogy a vörös csillag fénye, amely kialudt, május elsején újra felragyogjon az üzem kapuján és vörös fényével hirdesse a komáromi hajógyár dolgozóinak harcos békeakaratát. Szabó Béla