Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-12 / 10. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1952 január 12, szombat 2 Kčs V« évfolyam, 10. szám A dernöi bányában bevált a ciklus és segít a felemelt terv időelőtti teljesítésében A Sztahanov-iskola eredménye a vájárok kiváló teljesítménye Ä dernöi bányaüzem harmadik évi tervét idő előtt, még de­cember elején befejezték. A termelési és a kutatási terv befe­jezése után összevonták a bányászokat, hogy kellően megala­pozzák a negyedik évi felemelt terv folyamatos teljesítését. Ki­tisztították és felülvizsgálták a fejtést. A gépeket és a sínhá­lózatot rendbehozták, az ácsolatokat is kellően megerősítet­ték. December hó folyamán a tervezett feltárási munkálato­kat 215 százalékra teljesítették a dernöi vájárok és hasonló iramban folytatják az előkészületeket január folyamán is. Ez­zel biztosítják a technikusokkal karöltve dolgozó bányászok — kivéve, ha esetleg valami előre nem látható akadály közbejön >— a negyedik évi terv mindennapos teljesítését, sőt túlteljesí­tését. Az üzemben a mult év november végén folyt le a válasz­tervezés, ami a harmadik évi tervet 25 százalékkal lépte túl. megtörténjék, mert nagymértékben hozzájárult a terv teljesítéséhez az a körülmény, hogy a bányászok előre tudják a reájuk eső termelés meny­nyiségét. A negyedik tervév első napjaiban a felemelt tervet sikeresen teljesí­tették a dernői bányászok. A terveket most pontosan szétír­ták az egyes bányarészekre. Rész­letesen meg van határozva a bánya­részeknek mind a napi, mind a havi kitermelési mennyisége. Pár napon be­lül kidolgozzák a technikusok a ter­vek aprólékos szétírását minden egyes munkahelyre és bányászra. Nagyon fontos, hogy ez minél előbb Az év első napján 110 százalékos eredményt értek el, 3-án pedig 102 százalékot. Ezen a napon üres csillék hiánya és áramkimaradás miatt csökkent a termelés. A tervet azóta is állandóan túlteljesítik. A siker elsősorban an­nak köszönhető, hogy a fejtéseken és három vájatvégben január elseje óta bevezették a harmadik műszakot. A gyorshajtásnál szintén három mű­szakban dolgoznak. Rövidesen sor kerül a harmadik műszak bevezeté­sére mindenütt, ahol a szellőztetési viszonyok megengedik. Az üzem ugyanis mintegy 60 tagú brigádcso­portot fog a közeljövőben kapni. A brigádosok elhelyezéséről már jóelő­re gondoskodtak. Barakkokat állítot­tak fel és üzemi konyhát rendeztek be számukra. Az új munkamódszerek: a ciklu­sos grafikon és a putyovkák mód­szere nagyon népszerűek a dernői bá­nyászok között. Sikeresen alkalmaz­zák és amelyik munkahelyen be van­nak vezetve, nagy segítségére van­nak a vájároknak a munkaidő minél alaposabb kihasználásában, amivel természetesen magasabb termelés és magasabb kereset jár együtt. Az egyik munkahelyen, két vá­gányú vágat gyorshajtásra üvege­zett rámában van kifüggesztve egy ilyen ciklusos munkaterv. A munka­helyen három műszakban dolgoznak és minden műszak minden munka­folyamata pontosan fel van tüntetve rajta. A bányászok bármelyik pilla­natban megnézhetik, hogy az egyes munkafolyamatokat idejében vég­zik-e el. Mind a három munkacsoport négy vájárból és három női munkaerőből tevődik össze A csoportok vezetői Stibel, Krap­ka és Mankó élbányászok. Mindhár­man kommunista párttagok. Részt­vettek az üzemben nemrég megtar­tott Sztahanov-iskolán, ahol nagyon sokat fejlődtek mind szakmai, mind politikai vonalon. Hogy az iskolán tanultakat értékesen felhasználják, megállapíthatjuk elért teljesítményel­ken. Azelőtt havonta átlagosan 24 méter előretörést értek el gyorshaj­tásnál. A Sztahanov-iskola befejezé­se óta az átlagos havi teljesítmény felugrott 75 méterre, sőt néha eléri a 100 métert is. Ezzel hatalmas idö­és anyagmegtakarítást érnek el. Ez az eredmény kell, hogy például szol­gáljon a többi üzemeknek, hasonló Sztahanov-iskola megtartására. Nézzük a csoportok időbeosztását: a fúrás megkezdéséhez az előkészü­let 15 perc. Az előkészületben részt­vesznek a női munkaerők is. A hely­színre hozzák a fúrókat és felrakják a tömlőket. Aztán következik a fú­rás. Erre 180 perc van előirányozva. Ez alatt az idő alatt 23 lyukat ké­szítenek el. A fúrást három vájár és egy nő végzi. Ez a munka ma már egyáltalán nem olyan megeről­tető, mint néhány hónappal ezelőtt volt. A vállról való fúrási módszert megszüntették oszlopok bevezetésé­vel, úyhogy a munkát nők ls köny­nyen elvégezhetik. Ez alatt az idő alatt a másik két lány egy vájár vezetésével az ácso­lási munkálatokat végzi el, ahol szükséges. Ha ácsolni nem kell, akkor a síneket hosszabbítják meg. Fúrás után következik a lyukak kitisztítása. Ez 15 percig tart. A robbanóanyag betöltése pedig 45 percig. Ezeket a munkálatokat fér­fiak végzik. A lányok ezalatt a le­vegőcsöVeket szerelik előbbre. Robbantás után 60 percig tartó szünet következik Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a munkahely a robbanásoknál kelet­kezett gázoktól és a füsttől kiszellöz­ködjön. Ezt az időt kellene még va­lahogy kihasználni. A lerobbantott anyag felrakása és elszállítása 165 percet vesz igénybe. Rakodógéppel rakják a csilléket négy férfi segít­ségével, egy nő pedig az akkumu­látoros vontatót kezeli. Két l&pg t/s alatt az idő alatt a fúrógépeket tisz­togatja meg és olajozza be, hogy üzemképesek legyenek a következő műszakra. Ezt a munkát 120 perc alatt végzik el. A fennmaradó 45 perc alatt a . vízvezeték csövének meghosszabbításán dolgoznak. Ami­kor ezzel az időbeosztással kezdtek dolgozni, rájöttek arra, hogy a pon­tosan beosztott munka következté­ben egy bizonyos idötartalékot nyer­nek. Ezt úgy hasznosították, hogy az előretöréssel egyidejűleg szellőz­tetönyílás, úgynevezett gurítóhajtás vágásához kezdtek. Ha ez elkészül, akkor a túlságosan hosszúra nyúlt szellőztetőcsöveket le lehet rövidí­teni. A robbanás utáni szünet így 60 percről 15 percre csökkenthető Ezáltal az eddigi 24 óra alatti három ciklus helyett, négy ciklust lehet bevezetni a megtakarított idő felhasználásával. Az elért eredmé­nyekből következtetni lehet, hogy egyes folyamatban lévő újítási ja­vaslatok bevezetése után rövidesen műszakonként két ciklus bevezeté­se is lehetővé válik. Ilyen irányú tervet már ki is dolgoztak a mű­szakiak és az új gyorshajtásoknál rövidesen kipróbálják. E hónap fo­lyamán ugyanis még két helyen kezdik meg az előretörést gyorshaj­tással, mégpedig dupla vájatvég­gel. Ennek az az előnye, hogy a vájatvégekben dolgozó csoportok könnyen váltakozhatnak. A putyovkák módszere szintén több munkahelyen be van vezetve. Előnye ennek a módszernek — és ennek köszönheti nagy népszerűsé­gét, — hogy az előző csoport által végzett munkát az utána következő műszak csoportvezetője ellenőrzi. Hogy a dernői bányászok lelkiisme­retesen végzik az ellenőrzést, arról az alábbi példa tanúskodik. A második műszak a munkai­lapon 150 cm-es előretörést tüntetett fel Az utána következő műszak csoportvezetője, Lepedán László le­mérte az előző csoport által vég­zett munkát és megállapította, hogy nem 150 cm-t, hanem csak 130-at értek el. Természetesen csak a kü­lönbözet kijavítása után írta alá a munkalapot. E hónap folyamán két új fejtési módot vezetnek be az üzemben. Egyik a raktározásra való fejtés módszere. E módszerrel szintén nagyban hozzájárulnak a termelé­kenység emeléséhez, mert a kiter­melt érc elszállítását megkönnyíti. A bányában fejlett munkaver­seny folyik. A vájárok a mult év folyamin átlag 180 százalékos nor­mateljesítményt értek el. A negye­dik tervév első hetében hasonló a teljesítmény. Az üzem legjobb vá­járja Fehér István, aki 227 száza­lékos teljesítményt ért el gurító­hajtásrál. Huszonkét méter hosszú szellőző nyílást 360 óra alatt fel­hajtott. Újítási javaslatát most dolgozza ki, az üzem technikusai­nak segítségével. Fehér elvtárs ez­zel a teljesítményével túlszárnyalta az alsósajói bányában alkalmazott új módszert. 28 méteres szellőző­nyílást ugyanis ott 700 óra alatt vájtak ki. Pásztor Pál, Bakos Károly, Gencsi és Bányász elvtársak szintén az üzem legjobb bányászai közé tartoznak állandó magas teljesítményeikkel. Ez év január 3-án a gyorshajtásnál dol­gozó első csoport ért el rendkívül masat s teljesítményi. Elöffetöré&aél c4 <Tl<3 z jl n y ú o i (lék ka (Iliászainak héketiarea (H. L.) A pártsajtó érzékeny mű­szer. Szerkesztőségünkhöz nap nap után érkeznek levelek, amelyek azt bizonyítják, hogy dolgozóink a leg­nagyobb mértékben érdekelve van­nak a tervteljesítésben és mindent megtesznek, hogy kezdeményezően kiküszöböljék a termelés növelését gátló hibákat. Alig néhány napja, hogy a negyedik tervév útjára lép­tünk. Alig néhány napja, hogy a rozsnyói bányavidéken ismét meg­kezdődött a bányászok békeharca, hogy az új esztendőben még nagyobb lelkesedéssel és szorgalommal, öt­letességgel és egyenletesen teljesít­sék azokat a feladatokat, amelyeket hazánk nehéziparának gyorsütemü fejlesztése megkövetel. Alig »éhány napja, hogy megkezdtük ezévi fel­adataink teljesítését, a rozsnyói bá­nyavidékről máris egész sor külön­féle hlr jött szerkesztőségünkbe, amelynek egy része megörvendezte­tett, más része elszomorított ben­nünket. örvedtünk akkor, amikor hírt kaptunk arról, hogy a dernöi bá­nyászok az újesztendő első napján 110 százalékra teljesítették napi tervüket és a további napokon is jó­val a 100 százalék fölött dolgoztak, de elszomorodtunk akkor, amikor levelezőink, kiküldött tudósítóink tudatták velünk, hogy a rozsnyói bányákban gyenge az évkezdet. A dernői bányászok rájöttek egy nagy dologra. Ez a nagy dolog az, hogy a ciklusos fejtéssel, a munka ütemé­nek pontos beosztásával, a szerve­zett munka jó előkészítésével túl­léphetik napi feladataikat és bizto­síthatják az egyenletes tervteljesí­tést. A tárnákban ott függnek a keretes grafikonok, amelyek ponto­san jelzik, milyen munkát, mikori kezdettel s mennyi idő alatt kell elvégezni és mikor kell elkezdeni a következő munkafeladatot. A cik­lusos terv alapján érték el eddigi kiváló eredményeiket, amelyek elő­feltételei annak, hogy az év továb­bi részében is élenjárnak majd a tervteljesítésében az annyira fontos dernöi bányák. Vájjon a rozsnyói bányákban na­gyobbak a feladatok, mint Der­nön? Vájjon nincs-e Dernőn is épúgy felemelt terv, mint Rozs­nyón? Képtelenség erre gon­dolni is. Dernő feladatai épúgy na­gyok, komoly feladatok, mint Rozs­nyóé, a különbség csak az, hogy I míg Dernőn megvan a szervezés és tudják, hogyan birkózzanak meg a nagy feladatokkal, Rozsnyón ennek nyomát sem látjuk. Pedig Rozsnyón is vannak jó eredmények. Például a Szadlovszky-tárnában, ahol az újí­tás és gépesítés jelentékenyen elő­rehaladt és a bányászok annyira megkedvelték a gépeket, hogy egy­re többet és többet kérnek. Több­helyütt szerződést kötöttek a cik­lusos fejtésre és bevezették az úgy­nevezett putyovkákat is. Ezzel szemben az Istvántelepi tárnában ér­kező jelentések arról számolnak be, hogy a bányászok idegenkednek az új munkásmódszerektöl, idegenked­nek a gépesítéstől, ami nyilvánva­lóan annyit jelent, hogy a reakció dolgozik közöttük és a tömegszer­vezetek elhanyagolják a politikai munkát. Pázmán András és Szabadi La­jos szintén szállitószalagasztalt kaptak. Ha tudnák, mit jelent egy ilyen nagyszerű gép beállítása az ország szempontjából, bizonyára lel­kesen álltak volna munkába és a gép segítségével jelentős teljesít­ményt értek volna el. Pázmánék azonban azt hajtogatták, hogy a szállítószalagasztal nem válik be a munkában. Józan ésszel érthetetlen ezeknek az elvtársaknak az állásfog­lalása, hiszen a gyerek is tudja, hogy szalagasztallal sokkal gyor­sabban megy az érc kiszállítása, mint anélkül. Elszomorított bennünket az a hír is, hogy míg Dernőn a ciklusos gra­150 cm-t és felfelé guritóhajtásnál szintén 150-et, tehát összesen 3 méteres előretörést egy műszak alatt. Lepedán László és Stibel Ferenc szintén dicséretet érdemelnek hű­séges munkájukért. Szüárdított normáikat átlag 190 százalékra tel­jesítik. Lepedán elvtárs Csehor­szágban dolgozott hosszú Ideig, ahol sok tapasztalatot szerzett. Lát­ta, milyen sikeresen alkalmazzák gz ottani bányákban a szovjet mun­fikon oevált, a rozsnyói bányák­ban még nem megy pontosan esze­rint a munka, mert a munkafolya­matokat nem ellenőrizték és az idő­beosztás ütemét nem számították ki pontosan. Ezek a hírek gondol­kodásra késztetnek bennünket, mert nem mindegy az ország szempont­jából, hogyan teljesítik a gömö­ri ércbányák a tervet. Ezerszer ír­tuk és újból ismételjük: ez évben kohóink nyersvastermelésének több­lete az elmúlt évvel szemben ak­kora, mint Ausztria, Svédország és Oűaszország egész évi nyersvas­termelése. Es ez nálunk csak a több­let, vagyis az a rész, amellyel töb­bet termelünk, mint tavaly. Értitek ezt rozsnyói bányászok? Felfog­játok-e azt, mit jelent a nehézipar gyorsított fejlesztése szempontjából a ti hozzájárulástok, amellyel segí­titek a béke nagy ügyét? Ne hagyjátok magatokat az ellen­ségtől félrevezetni. Bátran és kezde­ményezően vezessétek be bányáitok­ban az új munkamódszereket, fogad­játok örömmel a gépeket és kezeljé­tek azokat úgy, mint a legjobb bará­totokat. Hiszen ezek a gépek meg­könnyítik nehéz munkátokat. A csá­kány és a lapát tűnjenek el végér­vényesen bányáink új életéből és fog­lalják el helyüket az ötéves terv győ­zelmes gépei, amelyekkel a szovjet bányászok oly nagyszerű győzelmeket aratnak. „A csillagok ragyognak" cí­mű szovjet film egyik jelenete jut eszünkbe. A donyeci bányászok éle­téről szól ez a film, arról, hogyan harcoltak a maradi nézetek ellen és hogyan győzött végérvényesen az új technika, a gépesítés, amely meghoz­ta a donyeci bányászok boldogságát, magas színvonalú, örömteli életét. Pázmán András csoportvezető és Sza­badi Lajos vájár alakjai is mintha ott szerepeltek volna ebben a film­ben. Őket is ott láttuk, amint kéz. zel-lábbal, minden módon igyekeznek visszatartani a fejlődés kerekét, amit azonban megállítani nem lehet, mert a bányászok többsége, döntő többsége, tudja azt, hogy elmúlt a kapitalizmus kora és az új világ épí­tésének sztálini korszakát nem lehet a kapitalizmus korából megszokott módszerekkel építeni. A ciklusos munkaszervezés ugrás­szerűen javítja a szállítószalagok és rakodógépek, a gépesítés és az új munkamódszerek sok sok fajtájának kihasználását és elősegíti a munka magasabbfokú szocialista szervezett­ségét. A kezdeti nehézségek, vagy a bízalmatlankodás a gépekkel szem­ben ne riasszon vissza senkit. Ma­gyarázzátok meg az embereknek, miről van szó, akkor amikor a ne­gyedik tervév felemelt feladatairól beszélünk. Rozsnyóvidék békeharcosai, erről van sző: „Mi Csehszlovákiában a béketábor egyik előretolt vártáján állunk .. Ma a béke ügyéért a ma­gunk szakaszán azzal harcohmk, hogy építjük és megszilárdítjuk né­pi demokratikus köztársaságunkat, annak politikai és gazdasági erejét, ellenállóképességét, hogy új szocia­lista társadalmat és mindenekelőtt annak gazdasági alapjait építjük", — mondotta Gottwald elvtársunk a köztársaság dolgozó népéhez inté­zett rádiószózatában. Ezekhez a szavakhoz minduntalan vissza kell térnünk. A Rozsnyóbányából, Sajóházáról, a Szadlovszkyról, Bisztróból és Rud­náról, a gazdag gömöri érchegység minden bányájából kivájt minden tonna érc a köztársaság gazdasági alapját erősíti, népünk boldogabb jövőjét biztosítja. Ezért föl a harc­ra rozsnyói elvtársak, mutassátok meg az egész világ haladó béketá­borának, hogy ti is erős bástyája vagytok a béke arcvonalának és a gottwaldi ötéves terv negyedik évé­nek teljesítésével bátran és büszkén álltok a nagy Sztálin vezette dia­dalmas hadsereg zászlai alá. kamódszereket. Ezért törekszik ezen a téren idehaza is minél na­gyobb eredményt elérni. Az üzemben dolgozó nők nagyon beváltak, mind a földalatti, mind a külszíni munkákban. A gyorshaj­tásnál dolgozó lányok, a két Harus­tyák testvér, akiknek az apjuk is itt dolgozik, Bordák Mária és Ma­latyinszky Anna, a munkaverseny­ben bátran lépést tartanak a fér­fiakkal. , >|,'>.» Olífy Gál László.

Next

/
Thumbnails
Contents