Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-10 / 8. szám, csütörtök

\ 1952 január 10 UJSZ0 ——

1 y A magyarbéií szövetkezet tagjai már nem elégednek meg eddigi eredményeikkel és emelik a földek h^ktárhozamát és az állatok hasznosságát Bzakák még keservesebbé tették a gondoktól agyongyötört családapa életét Mindig bízott a jövőben, de a sors keze könyörtelenül lesújtott a szen. | vedő emberre. Néh

a már úgy volt, | hogy lemond a földekről, de/ újra 1 meggondolta magát, mert a sok tartozás a nyakán volt. Megint csak a következő esztendőt várta, de az 1937.es esztendő tönkretette s any. j nyira lesújtotta, hogy nem is tudta, ; hol van az esze. Reszkető kézzel számítgatta cséplés után, mit fog kezdeni, Csak 1694 kg búzája termett, viszont a haszonbérre 2000 kg gaboiw. szükséges. Valami kis termé, se ugyan árpából meg rozsból volt, de ez sem volt valami biztató. A búzát egy szemig a haszonbérre kellett adni, még így is elmaradt 300 kg-mal. Ügy gondolta, hogy a búza neiyett majd rozzsal fizeti ki a hátralékot, de Füsi Miklós uramékkal búzára szólt az egység, tehát a rozsot nem fogadták el. Mit tehetett mást a szegény ember, mint azokat az állatokat, amelyeket három keserves év alatt nevelt, szél nek eresztette és azoknak az árából pótolta a hiányzó gabonát. Hiába bízott már akármiben. A jövő ter» mésbe vetett hitét is elvesztette, mert hat keserves esztendő alatt 1934-től 1940-ig csak két esztendő termése adott annyit, hogy futotta belőle a haszonbérre, kenyérgabonára ég vetőmagra. De mit jelentett ez egy eladósodott kis embernek? Csak annyit, mintha a tengerbe egy kanál vizet öntünk. Ahogy az egy kanál víz eltűnik a tengerben, úgy kellett Nagy Sándornak is minden fillér az adósságokra. Annyira tönkrement, hogy hat év után, a szerződés lejártával — kénytelen volt lemondani Füsi Miklós földjeiről. De ezzel csak rosszabbodott a helyzete, mert a sok tartozás a nya. kában maradt, a földje pedig még kevesebb lett. 1943-ban azután újra kivette Füsi úr földjeit, de a további évek is csak a gondok és a bizony talanság pocsolyáiba vezették Nagy Sándorékat. A földek hozamából éppen csak, hogy fenn tudták tartani életüket. — Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan volna jobb, mondja Nagy Sándor, — amikor még részes arató voltam. Dolgoztam szakadásig. Ki voltam téve kenyéradó gazdám kénye- kedvének. Ha éjjel zavartak föl álmomból, akkor is menni kellett munkába, ha a gazda úgy kíván, ta. Keserves volt az élete az ilyen részeg arató embernek. De még rósz szabb lett a helyzetem azután, amikor haszonbéres földeken kezdtem dolgozni. Mert addig, amíg a részes arató voltam, munkám elvégzése után nyugodtan hajtottam a fejem álomra, nem zavart semmi, nem tartoztam senkinek. De amikor gazdálkodni kezdtem, még álmaimban is rémképek üldöztek. Láttam a nagyhasú bankárokat, hogy mulatnak abból a pénzből, amit tőlem ég a többi kis gazda társaim verejtékes munkájából szipolyoztak ki. Néha fölriadtam, mert a végrehajtókkal viaskodtam mindig. Ilyen volt a múltban a kisparasztok és a földművelők élete. Nem is sokat gondolkoztam, amikor népi demokratikus rendszerünk segítséget nyújtott s én is beléptem az Én, mint a búcsi EFSz tagja szükségesnek tartom, hogy beszámoljak mult évi jövedelmemről, hogy azok, akik még eddig kételkednek a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiben, meggyőződjenek ebből is arról, hogy a dolgozó paraszt számára jólétet és gondtalan életet csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosíthat. Itt van az én esetem is. 1951 január elsején kezdtem el dolgozni a búcsi szövetkezetben és egész éven át, december 31-ig ledolgoztam 602 munkaegységet, amiért a kővetkező jutalmazásban részesültem: előlegképpen 48.160 Kés-t kaptam készpénzben, ezenkívül 12 mázsa búzát, 9 mázsa árpát 14 mázsa szénát és félhektár földet háztáji gazdálkodásra, amin 30 mázsa kukoricám termett. Most az éwégi elszámolásnál még minden munkaegységre 20 koronát kapok, ami 12.000 koronát tesz ki. Egységes Földműves Szövetkezetbe, ahol minden dolgozó paraszt meg. találja a helyes útat A csicsói szövetkezet Nagy Sándort, mint arra érdemeset, a szövetkezet alelnökévé választotta. Szeretik is őt a szövetkezet tagjai. Talán a jószívűsége^ miatt az utóbbi időben mégis gyengének bizonyult. Mint a szövet, kezet alelnökének, nagyobb gonddal kellene ügyelnie a közös gazdálkodásra, mindenben vigyáznia kellene a közösség vagyonára. Most, amikor a reakció és a kulákság elkeseredett harcot folytat -a szövetkezet ellen, minden erővel és tudással azon kell lenni, hogv leleplezzük az ellenséget. Hisz Nagy Sándornak az élettel való küzdelme élő példa arra, milyen ne. héz volt a múltban a kisparasztok élete. Éppen azért harcolni kell azok ellen, akik ezt újra vissza szeretnék állítani és továbbra is vérszopó hiénák módjára akarnak élősködni a dolgozó embereken. Nagy Sándor állandóan . ámadást csinált a múltban. Kérges kezeiből nem egyszer kiesett a ceruza, amikor a gondoktól és a kimerültségtől az álom ólomsúlyával nehezedett szemeire. De hiába volt minden számadása, akárhogy szorzott, vagy osztott, mindig a hitelező meg a bank járt jól. A szövetkezetben egész máskép vet számot már Nagy Sándor :s. A mult esztendő minden hónapjában megkeresett 2.700 koronát, amit a munkaegységek fejében előlegként kapott. Itt meg kell jegyeznünk azt, hogy a csiosói szövetkezet nem halad azon az úton, melyen szövetkezeteinknek haladnia kell. Ezért a tagoknak csak 50 koronát fizetnek ki egy munkaegységre előlegként. Még így is szépen keres Nagy Sándor a szövetkezetben, mert a készpénzfizetésen kívül a ledolgozott munkaegységek után augusztus l-ig 1100 kg búzát, 260 kg árpát és 170 kg zabot kapott. Tehát az évi kenyérgabona szükségletét már az első félévben megkereste családja számára. Az évi zárszámadás után pedig ugyancsak megkapja a munkaegységei után járó természetbeni járandóságot, de nem csak a gabonafélékből, hanem a szövetkezetben termelt mindennemű terményekből. Azonkívül a háztáji gazdálkodásra kapott fél hektár földön kedve szerint azt termel, amit akar. Hasonlítsuk csak össze hogy a múltban a 8 holdon csak két esztendő termése hozott annyit Nagy Sándornak, amiből fedezni tudta volna családjának évi kenyérszükségletét meg a vetőmagot — ha a bank éhes cápafogai nem acsarkodtak vol. na feléje — a szövetkezetben pedig már félév alatt megkereste öttagú családja részére az évi kenyérszükségletét. Ha pedig a szövetkezet jó kerékvágásban haladna, akkor az évvégi elszámolásnál akár 90.000 koro. na üthetné a markát Nagy Sándornak. Ahogy nagyon sok kis. és középpa. raszt megtalálta az Egységes Földműves Szövetkezetben a boldogabb élet alapjait, úgy Nagy Sándor is a mult szörnyű szenvedéseitől megszabadulva, odaadó munkával küzd a kizsákmányolástól mentes, békés éle. tet jelentő új társadalom, a szocializmus megvalósításáért. MÉtRY FERENC Igy tehát az egéez évi készpénz jövedelmem 60.000 koronát tesz ki. A múltban részesarató voltam, majd később 7 hektár bérelt földön gazdálkodtam, de ezt a jövedelmet, habár családommal együtt látástólvakul ísig dolgoztunk, mégsem tudtuk elérni. Most pedig ez csak az ón jövedelmem s ezenfelül van még a feleségem és az apósom keresete is, mert azok is dolgoznak a szövetkezetben. Héttagú családomnak a megélhetés tehát bőségesen biztosítva van. Az én életem is legyen példa azoknak a kis- és középföldmüveseknek, akik még mindig ingadoznak, gondolkodnak azon, hogy mit csináljanak. Üj és boldog életet kezdenek, ha a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépnek. MARCSA LAJOS, a búcsi EFSz tagja. A magyarbéli Egységes Földműves Szövetkezet dolgozói lelkes, odaadó munkájukkal kiérdemelték, hogy úgy beszéljünk róluk, mint a szenei járás egyik legjobb szövetkezetéről. A szövetkezet majdnem minden egyes dolgozója megérdemelné, hogy külön-külön foglalkozzunk velük, de ha ezt nem is teszszük, azért a szövetkezet dolgozói közül bemutatunk néhányat. Vegyük elsőnek Tróján Ann

a 54 éves özvegyasszonyt. Ezt az aszszonyt joggal nevezhetjük a szövetkezet legjobb dolgozójának, Tro'án Anna a szövetkezet sertéseit eteti és gondozza A mult év tavaszán lépett a szövetkezetbe. Áprilisban a szövetkezet megbízta őt 5 darab sertés etetésével. Örömmel el is vállalta a sertések gondozását, mert szeret az állatokkal bajlódni. A szövetkezet sertésállománya azonban -napnap után növekedett. Természetes a sertésállomány növekedésével Tróján Annának is megszaporodott a munkája. Ez azonban őt nem bosszantotta, sőt örült is neki. Egyrészt azért örült a disznók szaporodásáriak, mert tudta, hogy minél több disznót gondoz, annál nagyobb jutalomban részesül. Másrészt pedig azért, mert Tróján Anna okos asszony és tudatában van annak, hogy szorgalmas munkájával nem. csak magának tesz jót, hanem gyermekeinek jövőjét is építi és a szocializmus fejlődését is elősegíti hazánkban. A szövetkezet sertésállománya április óta 25 darabról, novemberig 150 darabra emelkedett. De az 54 éves asszony még mindig becsületesen állja a sarat. Ezenfelül még a szövetkezet három tehenének a fejését is elvállalta. Tróján Annát már reggel 5 órakor mindig a sertései között láthatjuk. Olyan szeretettel gondozza őket, hogy úgy is mondhatnánk, hogy a tenyerén hordja a sertéseit. A reggeli etetés előtt az istálló kitakarításával 9 órára szokott végezni. Ekkor aztán hozzáfog az esti etetéshez szükséges takarmány előkészítéséhez. Ö vágja össze a répát, ő főzi meg a krumplit. De különösen az abrakadagolást végzi a legnagyobb pontossággal. Mert a keresete attól is függ, hogy a disznók hogyan gyarapodnak. A takarmány előkészítésével rendszerint déli 12 órára szokott végezni. 12—15 óráig van szabadja és 3 órakor újból hozzáfog az etetéshez. Ez az asszony rengeteg sokat dolgozik, mert az ő munkájától még a férfiak is húzódoznak. De azért sohasem panaszkodik. Ha az ő disznóiról van szó, még talán az éjjelt is nappallá tenné, hogy minél nagyobb rendben és tisztaságban legyenek a gondjaira bízott állatok. Meg is van az értelme a munkájának, mert ha sokat dolgozik, jutalmat is olyant kap, amilyent senki más a szövetkezteben. Az ő átlagos jövedelme havonként kitesz több mint 6000 koronát A természetbeni jutalomból pedig annyi baromfit tart, hogy számát sem tudja. Bizony nála mindennapos a liba, vagy a tyúkpecsenye. Azt tartja, hogy eleget csorgott a nyála akkor, amikor a földesúréknál szolgált és látta, hogy túrkálnak a finom kacsa- ós libahúsban, neki pedig krumplilevest kellett ennie. Anna némi az itókát sem veti meg. Sokszor látják, különösen reggelenként, amikor a disznóival van elfoglalva, hogy az arca csak úgy piroslik, mint a rózsa. Ilyenkor mindenki tudja, hogy Trojánné 2 deci borocskát is lenyelt. De megteheti, mert szorgalmas munkájáért becsületesein jutalmazza a szövetkezet. A másik említéisreméltő szövetkezeti tag, az öreg Tus bácsi, ö a szövetkezetnek a legöregebb tagja, nem is hívják öt másképpen, mint Tus apa. Ez a 60—65 év körüli bácsi még felér sok lusta fiatalemberrel. A nyár folyamán a dinnyetermeléssel foglalkozott, de most az őszi munkáknál, mivel senki nem akarta a szarvasmarhák gondozását elvállalni, Tus apa önként vállalkozott erre a munkára. November elsején került aztán a szövetkezet istállójába. Azóta az istállóban lényeges javulás történt. Bátran bejelenthetjük, hogy amióta Tus apa kezére vannak bízva a tehenek, az átlagos napi tejhozam két liierrel emelkedett Tus apa ezt az eredményt úgy érte el, hogy a fejősteheneknek nem azt a takarmányt adja, mint a meddő marháknak. Azonfelül a teheneket a tejhozamuk után külön abrakolja. Az a tehén, amelyik több tejet ad, több abrakot is kap. Csakhogy azt is nyugodtan bejelenthetjük, hogy a tejhozam még két liter tejjel magasabb lenne, ha •í'us apa . az itatásra is olyan nagy gondot fordítana, mint amilyent az etetésre fordít. Csakhogy az itatás körül bajok vannak. Ez a hiba annak tudható be, hogy Tus apa a víztől borzalmasan irtózik. Sokkal szívesebben oltja szomjúságát a hegy levével. Lehet, hogy ezt a szolfását a rábízott állatokra is át akarja vinni. Csakhogy ha ez sikerülne, hogy a tehenei is borral oltanák a szomjúságukat, Tus apának kevesebb jutna. Mindenesetre, ha azt akarja a szövetkezet, hogy a tejhozamuk még magasabb legyen, Tus apát rá kell arra bírni, hogy az állatokat necsak gondosan etesse, de gondosan itassa is meg őket. A magyarbéli szövetkezet az őszi •munkák és a mélyszántás befejezése után hozzáfogott a téli időszakra tervezett építkezésekhez. A terv szerint 40 darab anyadisznó részére is fognak istállót csinálni. Ezenfelül a szövetkezet elhatározta, hogy a tél folyamán használt anyagokból két üvegházat fog felépíteni. Erre az elhatározásra az a tapasztalat vitte őket, hogy a mult évben a kertészet annak ellenére, hogy csak kezdetleges formában tudták folytatni, mégis óriási jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Ennek a jövedelemnek az emelése céljából elhatározták, hogy a kertészetet szakszerüsítik, vagyis a palánták kinevelésére üvegházakat építenek. Ezeknek az üvegházaknak január 15-re kész is kell lenniök, hogy a palántákat idejében ki tudják ültetni. Természetesen arról is gondoskodtak, hogy az üvegházakat kellően lehessen fűteni, hogy a palánták állandóan melegben legyenek. Azért, hogy a két üvegház idejében elkészüljön, a szövetkezet erre a munkára fordít legnagyobb gondot. Az üvegházak építésén a legnagyobb iparkodással dolgozlak a szövetkezeti tagok. A munkában nem válogatnak, mert minden munkát el tudnak végezni könnyen, mert van bennük akarat. Az építőmunkások csoportjából érdemes kiemelni Kakas József asztalost, aki fáradhatatlan munkájával- az építkezési csoport minden tagját fokozottabb munkateljesítményre serkenti. Kakas József, mint asztalos lépett be a szövetkezetbe és azon van, hogy szaktudását minél jobban a szövetkezet\ javára fordítsa. Ez az ember már 42 éve dolgozik az asztalosszakmában és mindig az volt az egyetlen kívánsága, hogy egy gyalugépet vehessen. Biz a kívánsága 42 éven keresztül nem sikerült, de *most az éwégi elszámolás után a szövetkezet fog részére egy gyalugépet venni, hogy ezekután a gép segítségével még hasznosabb munkásává váljon a szövetkezetnek. Az építőmunkások csoportjából említésreméltó még Egyed László is. Ezt az embert a szövetkezetben, csak ezermester néven ismerik. Ezt a nevet onnan kapta, hogy annak ellenére, hogy semmiféle szakképzettsége nincs, mégis ért az ácsmunkához, a villanymotorhoz, az órához. Egyed László egész életében napszámos ember volt. Az utolsó világháborúban a lábán megsebesült. Egy darabig az állami birtokra járt dolgozni, de mivel rokkant lába nem bírta a gyaloglást, elhatározta, hogy otthon marad a I szövetkezetben. Annak ellenére, hogy az egyik lábára rokkant, mégis hasznos tagjává vált a szövetkezetnek. Mindenki meg van elégedve a munkájával, de ő is a szövetkezettel. Tudja nagyon jól, hogy milyen helyzetben kellene most lennie, ha még a kapitalizmus korszakában élnénk. Nem azt nézték volna a kapitalista munkaadók, hogy milyen munkát, végzett, hanem azt, hogy rokkant és ha fel is vették volna münkába, csak anynyit tudott volna keresni, hogy a koldúsbottól megmeneküljön. Ma a szövetkezeti gazdálkodás lehetővé tette falvainkon azt hogy minden ember olyan munkát kapjon, amit el tud végezni és utána becsületesen megtud élni. A magyarbéli szövetkezet becsületes dolgozóira az 1952-es évben újból nagy feladatok várnak. A sertésállományukat 150 darabról 300 darabra fogják emelni és a szarvasmarha állományukban is lényeges változás fog történni. Csakhogy ha az állatállományuk növekedni fog, akkor a hektárhozamot is emelni kell, mert több állatnak, több takarmányra van szüksége. A szövetkezet földterülete azonban lényegesen nem változott. A szövetkezeti tagok ezért tervbe vették, hogy különösen- a burgonyatermelésre fektetnek nagy súlyt Ezévi tervük ' szerint leghevesebb 180—-190 mázsa krumplinak kell teremnie hektáronként. Nem elégedhetnek meg azzal a terméshozammal, amit a mult évben elértek, mert akkor a föltöltött állatállományuknak nem lenne biztosítva az egész évi- takarmány. Ezért tartják szükségesnek azt, hogy az eddig elért hektáronkénti krumplitermésüket a kétszeresére emeljék. Ennek a tervnek a megvalósításához a föld jó megművelését tartják a legfontosabbnak. A krumpli alá szánt földeket az ősz folyamán gondosan meg is művelték. Az aratás után elvégezték rajtuk a tarlóhántást. A tarlóhántás után következett a középszántás, melynek elvégzése után káliumsóval bőségesen megtrágyázták a földet A középszántás után újból következett a mélyszántás ég utána 4 mázsa szuperfoszfátot szórtak el hektáronként, mivel a szövetkezeti tagok megállapítása szerint kevés a foszfortartalom a földjeikben. A kétszeri trágyázással azonban még nem elégszenek meg, hanem a tél folyamán még istálló trágyát is fognak szállítani a földekre. A szövetkezeti tagoknak a mult év utolsó napjaiban a baromfitenyésztéshez is megjött a kedvük. A mult év elején a baromfitenyésztés nem volt tervbevéve, de kénytelenek voltak az év vége felé átvenni Záhor Viktor baromfitenyésztőtől 80 darab tyúkot, mivel a jómadár azzal akarta félrevezetni az államot, hogy az ö tyúkjai nem tojnak és ilyenformán szeretett volna megszabadulni a tojásbeszolgáltatási kötelezettségtől. Egész évben nem tudott beadni a 80 darab tyúktól 4000 darab tojást. A szövetkezet pedig a tyúkok átvételétől számítva eltelt másfél hónap alatt betudott adni 1000 darab tojást és még a szövetkezet tagjainak is jutott 500 darab karácsonyra. A szövetkezeti tagok látják, hogy érdemes baromfitenyésztéssel foglalkozni, ezért elhatározták, hogy ebben az évben a baromfiállományukat 80 darabról 2000-re emelik. Tudják jól, hogy nem elég az ha csak gabonát termelnek, mert a napról íjapra magasabb igényű dolgozóink megkövetelik azt is, hogy tojásból is annyi jusson az asztalukra, mint más élelmiszerből. SZARKA ISTVÁN. Készpénzjövedelmem több mint 60.000 korona volt a mult évben