Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)
1952-01-31 / 26. szám, csütörtök
1952 január 26 U J S 7 Ö BENJÁMIN LASZLÖ: HÁJNÁL! KÁRENEK Benjámin László „Tűzzel, késsel" című új verskötetét a kritika az új magyar szocialista költészet kimagasló eredményeként könyvelte el. „Versei azért olyajn meggyőzőek, mert az olvasó is érzi a költő meggyőződését, pártos szenvedélyének igazságát ... Csak igaz, mély, következetes pártosság tudja legyőzni a sematizmust — ezt példázza Benjámin kö tete. A pártos szenvedély, az őszinte együttérzés a náppel áthevíti a jelzőket, kifejezőbbé teszi a képeket, ez az alapja a formai színvonalnak is" írja Fekete Sándor, a Szabad Népben Benjámin verseiről. „A pártosság persze ne m csak a tervről és tanácsválasztásokról szóló verseit heviti. Pártosak, mert igazak, mert új életünk szépségét, derűjét, örömeit sugározzák gyermekeiről, „családi köréről" írott versei is. Az életben elválaszthatatlanul őszi szefüggnek az országos kérdések az egyes ember legsajátosabb ügyeivel — éppen ezért, ha igazi költő, őszinte és becsületes költő ír szerelméről, családjáról, barátairól, akkor ezekben a versekben éppenúgy visszatükröződik a nép egész élete, ahogyan a kihajtott fa egyetlen virágjában visszatükröződik az egész tavasz. Az alábbiakban a kötet „Hajnali karének" cimü sorozatát közöljük. A magyar költészet legszebb „családi versei" közé tartoznak ezek a meleg humorral és szívderítő szeretettel megírt költemények. A sorozat záróversének, befejező- képe már nemcsak a költő családját idézi, Benjaminnak ebben a versben sikerült ezer és ezer dolgozó családi boldogságát, tiszta derűjét visszaadni" (Fekete Sándor) Kata: Katám, a nagylány: ő már iskolás. Ir, számol, olvas, mint a vízfolyás, fis kérdez, érdeklődül szüntelen, már szűknek érzi a mesék világát, foglalkoztatja minden tudományág: természettan, földrajz, történelem. A történelem jegyét őrzi teste: 45-ben gránátszilánk sebezte. A ház kihalt körüle, apja távol, de anyja elperelte a haláltól s az éhséggel is perbeszállt: naponta elszaladt egy tányér scsiért — a frontra. Nagy mü születne, ha elmondanák hős szíveteket, háborús anyák! Katámba tán e hét sovány hetek oltották a gyűjtő természetet, gyümölcsöt, cukrot — kapjon bármit is, mindenből tartalékol egy kicsit: kinőtt ágyat, tört bábut félretétet: Tegyük el, jó lesz az ő gyerekének. Azt mondja, gyermekorvos lesz belőle. Szőke, nyúlánk. Nyolcéves lesz jövőre. Jutka': Jutkám bizony nem volt a mai széplány mikor megszületett: de később is csont-bőr volt: marharépán neveltük föl: inflációs gyerek. Hát ne dicsérjem népem hősi harcát, látva Judit szépségét, telt arcát? Ifjú korát tekintve, fellépését, a családban ő a második költő, de tehetségét nézve, ö az első, — az igazság ez, és nem álszerénység. Üjpesten őrzött bűvös dobozából anyjának — majd ha kéri — pénzt varázsol; ha úgy tetszik, várat épít apának s a csillagokból fűz gyöngysort magának... filénk, hamis — és roppant szemtelen, különösen velem; idegenek közt társalogni mafla. Azt mondják róla, hogy szakasztott az apja. András: Lángész lesz ez! — jövendölte nagyapja András fiamról, nagy kerek fejéről. A nök kedvence lesz! — ezt a szülésznő jósolta meg, testének más helyéről. De apja és nagyapja s bába — egy se tud annyi szint, hogy méltóképp lefesse vörösbej átszó bozontos haját, szeplős kis orrát, kópé-mosolyát, gyöngédségét, ragaszkodása lángját s önérzetét, haragját, hogyha bántják. Melléknév is ragadt rá: Puciné. Ennek oka egynémely kombiné. Elmondhatom, hisz akik neki varrnak úgyis tudják: ruhája holmi kis babos, virágos ingvállat takargat, s ajaj! — kényesebb női holmit is. Ruházatára nean lehet hiú nagylányok közt ez egy szem kisfiú. De hát ki bánja, hogy milyen színű, milyen szabású a fehérnemű? Ahol a munka babérja terem, ott légy hiú majd, én kis emberem! között Zsuzsanna a legsikerültebb, A tőlem származó költői müvek Zsuzsi a legművészibb, bár — mi tagadás — nem tudatos mü, — spontán alkotás. A szépen ívelt száj, sötét szemek, a gömbölyű arc, napsütötte homlok, a csöppnyi láb, keménykötésű combok, -vminden kis része egy-egy műremek, S a részletek tökéletes aránya! Dicsekvés vagy sem, — ő is apja lánya! Persze, még nem láthatom tisztán a jellemét Kicsinyke ö még, rövid költemény. Egyéves lesz november elsején. Lecke Könyv, táska, irka, tinta, — Kata ir. Előttem is egy ív üres papír, talán, talán ma már halad a munka — — — — Te is leckét írsz? — jön évődve Jutka. — Te is leckét írsz? — jön csipogva András. A családban ugyanis ő a kontrás. S most mindazt, amit ők kapnak, ha rosszul viselkedtek, megadják kamatostul: — Ha nem írsz, kapsz majd! Mehetsz a sarokba! — Jól elverünk! fenyegetnek vihogva. De megunnak hamar s egymás után elvágtatnak új mulatság után: Ketten maradtunk Katámmal. Neki tán számtanpéldákat kell költeni, vagy megírni, hogy mit látott vasárnap az állatkertben. Néha belefárad, bámészkodik, ráncolja homlokát, kooogtatja a tol szárral fogát. Egy óra sem kell — és már félderült képpel rakosgat s játszani megyen. Utána nézek büszkén s irigyen: No lám, a kis Mukk! Neki sikerült. A szakma A szomszéd szobából áthallani: játszik Juditka és Fűzi Lali, papást, — mamást, — felnőttet játszanak. Papa még alszik. Mama kelteget: — Most menj a gyárba és írj verseket! így képzeli Judit a gyárakat: Sok ember ül ott, görnyed a papír fölött s reggeltől estig verseket ír. Megállok az ajtóban s hallgatom. De jó is volna, hogyha egy napon nekem szólnának: — Híres megrekedt! — Most menj a gyárba és írj verseket! Hajnali karének Meg se várja a felkelő napot Zsuzsi • kezdi az első szólaimot. Előbb álmosan, halkan, panaszosan, aztán egész szívvel, cifrázva hosszan. Fölkelek érte, viszem Emmi mellé, elcsöndesedik szépen anyja mellén, a tejet nyögve, szuszogva nyeli, ízlik a reggeli. Utána rögtön jön a másik: Andriska is ágyunkba mászik; és mint az orkán süvölt nyomán két borzas kis boszorkány. a kétszemélyes fekhely, a hitvesi ágy megtelik gyerekkel. Keres magának mind egy csöppnyi fészket és felcsendül a hajnali karének: Kossuth—nóta, úttörő-induló. A hangok mint a hullámzó folyó, s rajta az ágy vidám, zenés kirándulóhajó. Ha ez nem ad boldogságot, mi ad? Miféle képzelt veszélyek miatt féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak? NYIKOLAj MIHAJLOV: c/íz alkotás diadala Óriási területek, amelyeken a megművelés folytán az eredeti talajstruktúra megváltozott — az őntözöcsatornák hálózata, amely az erdőirtás folytán keletkezett pusztaságokba új életet visz — mindez az ember, az emberi kéz munkájának eredménye. Azonban a földfelszín átalakítását eredményező tevékenység először is lassan, másodszor alkalomszerűen és harmadszor igen gyakran nem az emberiség javára, hanem kárára ment végbe. Az erdőirtás következtében homok temette be a folyókat, a nem észszerű földművelés folytán terméketlenné vált a talaj és a helytelen legeltetési rendszer felszabadította a sivatagok homokját, amelyet eddig megkötött a fű... Nézzük csak meg az Amerikai Egyesült Államok eróziótól, elhomokosodástól tönkretett mezőit, nézzük csak a homok felülkerekedését Algírban ... Az ember végre a társadalmi fejlődésnek olyan fokára jutott, amelyen a természetre gyakorolt hatása már nem lassú, hanem gyors, nem alkalomszerű, hanem tervszerű és nem az ember kárára, hanem hasznára van. Es ez a tevékenység már nem a magánosok haszonleső vállalkozása, hanem a kollektív erő, a társadalmi öntudat széleskörűen megszervezett és tudományosan megalapozott közhasznú alkalmazása. Hol láthatjuk azt a tervszerű, tudományos, szervezett befolyásolását a természetnek, amely az ember boldogulását célozza? Csak ott, ahol a nép maga vette kezébe sorsát, ahol a nép valóban az ország gazdájává vált, ahol a társadalom nem az egyes emberek jólétéért, hanem mindenki boldogulásáért dolgozik. Ezt csak a Szovjetunióban láthatjuk, abban az országban, -amelyben 33 évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a legigazságosabb és leghaladóbb társadalmi rendszer diadalmaskodott. Az Októberi Forradalom, amelyben a tudomány és technika kincsei minden dolgozó közös tulajdonává váltak, és a természeti erők leigázolásának harca fegyve, zte fel a dolgozókat. Ez a harc különös erővel bontakozott ki a sztálini ötéves tervek éveiben. A háború utáni években tanúi lehettünk annak az emberiség történetében példátlan küzdelemnek, amely a föld megújhodását, a Szovjetunió termelőerőinek további fejlesztését célozza. Mindössze két évvel ezelőtt a Szovjetunió kormánya és a Kommunista Párt Sztálin kezdeményezésére elfogadta az aszály leküzdésének hatalmas tervét. Az aszályt leküzdő és kiküszöbölő védőerőövezetekkel csupán a Szovjetunió európai részében 15 év alatt akkora területet kell elfoglalniok, mint Anglia, Franciaország, Hollandia és Belgium területe együttvéve. A szovjet nép lelkesedéssel teljesíti ezt a stálini tervet. 1948-ban és 49-ben körülbelül 600.000 hektárnyi erdőt ültettek, 1950-re újabb 700.000 hektár beültetését irányozták elő az eredeti terv szerinti 425.3 ezer hektár helyett. Minden okunk meg van annak feltételezésére, hogy a szovjet nép végrehajtja, és pedig határidő előtt a száraz sztyeppék átalakítását célzó sztálini terveket. Most újabb kezdeményezés előtt áll a szovjet nép. S ez még grandiózusabb szerves része a természetátalakító nagy sztálini tervnek. A Volgán Kujbisevnél és Sztálingrád nál megépítik a világ két legnagyobb új vízierömüvét. Az elsőnek teljesitőképessége körülbelül 2 millió kilowatt s jóval felülmúlja a Dnyeprogeszt. A második teljesítőképessége nem kisebb, mint 1 millió 700.000 kilowatt. Az erőmüvek energiája az ipart és a mezőgazdaságot fogja ellátni. A Volga vizét a Volga és a Kaspi-tenger közötti jelenleg száraz vidék öntözésére és vízellátására fogják majd felhasználni. A munkálatok terve példátlanul rövid határidőre szól: a kujbisevi erőmüvet 1955-ben, a sztálingrádit 1956-ban hozzák teljes kapacitással üzembe. 1956—57-ben befejeződnek a másik nagy orosz folyón, a Dnyeperen tervbevett munkálatok. *Az új, hatalmas vízierőmü Kahovkánál épül és elősegíti a Dél-Ukrajna és ÉszakKrim száraz sztyeppáinek öntözését. A mérhetetlen Szovjetunió keleti részében, Közép-Ázsiában, a Turkmén Főcsatorna építkezése bontakozik ki. 1951—57-es években a hatalmas Amu-Darja folyását nyugat felé irányítják. Az új csatorna, amely 1100 km hosszú a világ egyik legnagyobb homoksivatagán, a Kara-Kumon vezet keresztül. Vize öntözi és ellátja majd azokat a helyeket, amelyeken ma csak szamártövis terem. A forró, tikkadt pusztaság helyén virágzó gyapotmezők, kertek, dús legelők támadnak, új városok és falvak keletkeznek. A nagy orosz síkságtól a középázsiai előhegységekig 'terjedő területen teljesen megváltozik a föld képe. A 25 millió hektárnál nagyobb száraz sztyeppe és sivatagos területet a Szovjetunió legnagyobb folyói, a Volga, a Dnyeper, az Amu-Darja fogják öntözni. Ezek válóban megújhodott földek, termékenyek és gazdagok lesznek. A szovjetember mérhetetlen sok gyümölcsöt fog kapni erről a földekről. És mindössze 5—7 év alatt. Mily hatalmas gondolat rejlik mindezek mögött és miről beszél mindez? Arról, hogy a munkások és parasztok 1917 októberi győzelmével létrejött szocialista rendszer az ország soha nem látott gazdasági virágzásánalt lehetőségeit, a Szovjetunió valamennyi népeinek, dolgozóinak jólétét és kultúrális fellendülését hozta magával; arról, hogy a Kommunista Párt, a nagy Sztálin vezetése alatt álló szovjetnép, a német fasiszta megszállók rombolását helyreállítva, biztos léptekkel halad a kommunizmus felé vezető úton; arról, hogy a szovjetnépet teljesen elfoglalja a maga békés építőmunkája, amely az élet jobbátéteiére, az emberi boldogság fejlesztésére irányul és mélységesen gyűlöletes előtte a háború, amelyet az angolamerikai imperialisták igyekeznek a népekre zúdítani. A kommunizmus hatalmas építkezése, amely a Szovjetunióban a nagy Sztálin kezdeményezésére megindult, a béke építkezése. A szovjetnép békét akar és az egész haladó emberiséggel együtt meg is fogja védelmezni a békét a háborús uszítók próbálkozásaival szemben. Még kapható
