Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-29 / 24. szám, kedd

1952 január 26 U J S

7

Ö —— U j SZ0 Szovjet írók nyilatkozatai alkotó terveikről Az esztendő elején a szovjet irók nyilatkoztak Idei alkotó terveikről. Ezek a nyilatkozatok mind arról tanúskodnak, milyen magas célkitűzésekkel eltelve dolgoznak a szovjet írók új munkáikon. A békeharc és az építés úgyszólván valamennyit foglalkoztatja, de a természet átalakításának hatalmas munkája ép olyan méltó helyet kap terveikben, mint az ember, aki ezeket a gigantikus építkezéseket tervezi, irányítja és végrehajtja. És megtudjuk ezekből a nyilatkozatokból, milyen nagy lelkiismeretességgel, a környezetnek s az anyagnak, milyen gondos tanulmányozásával fognak munkájukba. Ez a gondos felkészülés és tanulmányozás adja a magyarázatát a regények, drámák és egyéb irodalmi alkotások teljes hiípiességének, realitásának és egyszersmind hatásának is. A szovjet író a nép szolgálatában alkot és minden művének célja: a népet munkájában, békeliarcűban megsegíteni, érdeklődésének körét tágítani és kultúrális színvonalát emelni. A multat megmagyarázni, a jelenre rávilágítani s a jövőbe mutató utat is az olvasó elé tárni, — ez a szovjet író célja, ezzel szolgál rá a lélek mérnöke büszke címére. SZEMJON BABAJEVSZKIJ A Szergej Tutarinov életéről szőlő trilógiának utolsó kötetén „Az élet lobogójá"-n dolgozom. Az olvasó itt néhány hőssel találkozik majd, akik „Az aranycsillag lovagja" és a „Fény a föld felett" című regényéből már ismertek előtte. Ez a találkozás azonban már nem a Kubán folyó mellékén, hanem Sztavropoi környékén játszódik le. SZ. CSIPACSOV Egy verses ciklust fejezek be, amely összefügg hazánk északi vidékén tett utazásommal és néhány költeményt akarok írni albániai utamról. V. DOBROVOLSZKIJ A mult évben anyagot gyűjtöttem egy, a vasutasok életét taglaló elbeszéléshez. Remélem, hogy ebben a;; esztendőben befejezhetem munkámat. VERA IMBER Pétervár — Petrográd — Leningrád 250 éves fennállásának alkalmából anyagot gyűjtök a város történelméből. A jubileum 1953-ra esik, tehát még van bőven időm, de a mű megírása sok munkát igényel. SZÁMIUL MARSAK 1952-ben befejezek egy gyermekek részére írott könyvet. „Vidám utazás A-tól Z-ig", ez volna a címe. Egy önéletrajzi elbeszélésnek néhány fejezetét megírtam versben és ezenkívül egy mesejátékon dolgozom. N. NIKITIN „Az Észak Aurórája" című regényem új kiadásának átnézésén dolgozom és anyagot gyűjtök a turkmén csatorna építéséről, amelyről könyvet akarok írni. FJODOR PANFEROV Hazánkban az élet gazdag anyagot nyújt az íróknak és figyelemreméltó történelmi témákkal is szolgál. A természet átalakítása is egyike ezeknek a témáknak. A forró, száraz szelek megzabolázásának, a szárazság elleni harcnak álma évszázadokon át foglalkoztatta a népeket. Ma a Szovjetunió megvalósítja a nép álmát, amikor ennek a fontos problémának megoldásához nyúl, amely különösen időszerű a Volga vidékén. A Volgánál gigantikus vízierömüveket és csatornákat építenek, az emberek felkészülnek millió és miilió hektár föld öntözéséhez. Húsz év óta tanulmányozom azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel fel lehet vennj a harcot a középázsiai sivatagnak a Volga vidékére gyakorolt hatása ellen. Az utolsó ké esztendőben beutaztam a Volga alsó folyásának vidékét, különösen Sztálingrád és Asztrahán között és megfigyeltem, milyen kemény harcot folytat ott a nép a természet gonosz erői ellen. Ez a tárgykör igen érdekes, egyszersmind azonban bonyolult és nehéz is. Ebben az esztendőben ennek a regénynek az első részét szeretném befejezni. A. FERVENCEV „A Sipkaszoros hősei" címmel egy történelmi film forgatókönyvén dolgozom. A forgatókönyv az 1877 és 1878-as balkáni szabadságharcról szói. A filmet Sz. Vasziljev fogja rendezni. Ezenkívül Moszkváról írok regényt, amelyet remélem, ebben az esztendőben befejezek, a munkásosztály, a műszaki értelmiség, békeiparunk és a Szovjetunió technikai fejlődésének kérdéseit éreintem. Továbbá „Európa királynője" címmel darabot irok napjaink békeharcáról. ANATOLIJ SZUROV Előttem, mint minden szovjet ember előtt, a mult esztendő a „Béke a világnak!" jelszó jegyében állt. Erről a tárgyról számos cik ket írtam. Ugyanezt az anyagot színpadilag is feldolgozom, amennyiben „Moszkva 1941" címmel darabot írok. Továbbá színmüvek fordításává! foglalkoztam, amelyeket a testvéri köztársaságok színműírói alkottak. Rövidesen befejezem a szovjet fémmunkásokról szóló, nyáron meg kezdett darabomat. Megjelent egy kötetben a munkáról és a békéről szóló öt darabom, továbbá „A munkáról és a békéről" című gyűjteményes kötetem sajtó alatt van. A. VOLOSIN Befejeztem „A távoli hegyek című regényem első részét, amely a „Szibériai Fények" című folyóiratban jelent meg. Most a regény második részén dolgozom. Ebben az esztendőben darabot szeretnék írni bányászainkról, valamint vázlatokat készítek bányászaink életéről. Hazám élete olyan száguldó, hogy alig lehet követni. Illllilt TATJANA TESSZ: Ojfígľhéi'ítU Vér folyik Korea földjén. Beszívják a rizsföldek, ahol az amerikai repülök bombáitó'i és golyóitól védtelen parasztok élete szakad meg. Vérfoltok vannak a házak romjain, a füstölgő falakon, törmelékekkel és hamuval borított utcák kövezetén, mindenütt, ahol az amerikai bombavetők jártak és pusztulást meg halált ontottak magukból. Bíborszínű lett a vértől a koreai tavak sima tükre. A tóban fürdő gyermekeknek arra sem volt idejük, mikor meghallották a közelgő repülőgépek félelmetes zúgását, hogy kifussanak a vízből. Sütött a nap, langyos volt a víz, ragyogó reggel köszöntött a békés falura. Az amerikai repülők alacsonyrepüléssel legéppuskázták a gyeremekeket. És Truman, Acheson esküvel erősítgeti, hogy az amerikai csapatok csupán békés célokra törekszenek Koreában. Az amerikai repülőgépek úgy köröznek Korea felett, mint a héják. Kórházakat és falusi piacokat bombáznak. Parasztok szekereit üldözik és a földtől néhány méterre szállnak alá, hogy a kertekben dolgozó lányokat géppuskázhassák. Az amerikai repülők véres játékot űzve, vadásznak az országutakon' gyalogoló parasztokra, tej esü vegekkel és zöldséggel megrakott autókat, postakocsikat gyújtanak fel. Géppuskatűzzel árasztják el a halászatra induló csónakokat és tálkákat. Az amerikai intervenciósok nyíltan dicsekszenek szörnyű tetteikkel. Mint az United Press hirügyn'ikség jelenti, Wudiington, amerikai alezredes a következő kijelentést tette: Ördögien ügyesek ezek az északkoreaiak, csakhogy mi már tudjuk, hogyan kell a partizánok ellen harcolni. Megtisztítjuk a várost, azaz hatórai haladékot adunk arra, hogy mindenki horja el az irháját. Ezután már egy szót sem kérdezünk attól, akit látunk, hanem egyszerűen belelövünk. A „Noudon szinmun" koreai lap beszámol arról a tömeggyilkolásról, amelyet Okingan faluban vittek véghez Li-Szin-Man katonái és az amerikai csapatok. Több mint 400 embert tereltek össze egy raktárba és golyószórókból kezdték lőni őket. Akik élve maradtak, ott feküdtek a holttestek között vérezve, nyögve, sebesülten. A néphadsereg gyors ellentámadása visszavonulásra késztette a gyilkosokat, mire — hogy a szörnyű bűntettet befejezzék, amerikai repülőgépek jöttek és módszeres hidegvérrel -szétbombázták a raktárt, melyben a halottak között élők is feküdtek. A raktárt eltüntették a föld színéről, mindazokkal együtt, akik benne voltak. Szórói-szóra ezt írja a „Csocson inminbe." „Az Endon közelében lévő hegyek lejtőin és az alagutakban százával hevernek a ho'ttestek. Az élettcnmaradt csecsemők anyjuk keblén sírnak." A „Mindzsü csoszod" cimü koreai lap arról számol be, hogyan mentek házről-házra Szuvonban a liszinmanbanditák és hogy tartózta :f.ák le egymás után a diákokat és hozzátartozóikat. Aztán kihajtották őket a város szélére, mély gödröt ásattak velük, szélére áilították és jgy lőtték agyon őket, hogy egyenesen a magukásta sírba eshettek. A szuvoni leányközépiskola Kertjében 30 iskoláslányt pusztítottak el. Az újság arról is beszámol, hogy a szuvoni rendörségen éheztették, bilincsbe verték az embereket, aztán néhány nap múlva eléjük tettek egy tál ételt. Az emberek megbilincselt kézzel vetették rá magukat az ételre, de géppuskatűz fogadta őket. A koreai nép szabadságáért, becsületéért és azért a jogért küzd, hogy maga lehessen ura sorsának és földjének. A koréi nép jövőjéért, gyermekeinek boldogságáért küzd. A koreaiak mint katonák vonulnak harcba és hősökként ,, küzdenek — mert magasztos cé! nevében küzdenek. Az ő katonai becsületükön nem esett folt. Miért harcolnak az amerikaiak ? Mondják meg az amerikai anyák, miféle cél érdekében küldték fiaikat a távoli koreai földre. Hogy bűnöket kövessenek el ? Hogy fegyvertelen békés embereket öljenek le? Hallgassatok csak ide, amerikai anyák! Halljátok-e a tengerentúlról, hogyan zokog a kisfia véres testét szívéhez szorító koreai anya. A ti fiaitok ölték meg, amerikai anyák! Hallgassatok csak ide, amerikai anyák és asszonyok! — Halljátok-e a sebesült öregasszony kiáltását, az elárvult kisgyermek sírását, a hősi halált halt katona húgának zokogását? Bús szemrehányásként visszhangzik fületekben az emberi fájdalomnak ez a hangja. Mert a ti fiaitok bűne, amerikai anyák. Nyugtalan az álmotok, rettegés és keserűség kell, hogy eltö'tse szíveteket, ha él még bennetek az igazság, lelkiismeret és becsület érzése. A világ népei örökre emlékezetükben tartják ezeket a bűnöket. A jóakaratú emberek felháborodással olvassák azoknak a szörnyű letteknek hosszú listáját, melyeket koreai földön követtek el az amerikai imperialisták. A földkerekség minden pontján felhangzik a felháborodás és igazságos harag szava; Amerikában is, — mert ott is vannak becsületes, nyiltszívü. igazságos emberek. A koreai néphadsereg katonái hősiesen harcolnak az imperialisták és bérenceik ellen. A szabadság és igazság, a béke nevében küzdenek. Semmiféle megpróbáltatások nem • tudják megtörni szilárd lelküket. A szor. galmas. dolgos, békés nép, félelmetes erejű katonanép lett. És bármilyen nehéz is legyen a harc — a koreai népé lesz a győzelem! Csíky Gergely „Ingyenélők" című színmüvének nagysikerű előadása Galántán A Csemadok galántai helyi szervezete Csíky Gergely 4 felvonásos szatirikus színmüvével kezdte meg idei kultúrmüködését. Ez az előadás, éppen úgy mint tavaly a „Revizor", zsúfolt ház előtt folyt le, ami eleven bizonyítéka annak, hogy a galántai dolgozók figyelemmel kisérik a helyi szervezet színiegyüttesének működését. Nem fér kétség hozzá, hogy ez a nívós előadás még több telt házat fog vonzani. Ez érthető, mert a galántai kultúregyüttes komoly felkészültséggel, alapos játéktudással teszi színessé és elevenné előadásait. Egyegy ilyen előadás esemény számba megy Galántán. A kultúrtársak, akiknek szívügye a Csemadok, gonddal és körültekintéssel ügyelnek a darab rendezésére, művészi kivitelére. A galántai dolgozók semmi áldozattól nem riadnak viszsza, csak hogy valóban művészi teljesítményt nyújtsanak. Ha a s-ínmü megkívánja, új kulisszákat festenek, a város minden részéből összehordanak bútordarabokat, a legkisebb részletekig ügyelnek a korhű ruházatra, hogy a mű tartalmához híven megteremtsék a megfelelő légkört. Ezt tapasztaltuk tavaly Gogoly „Revizor"-jánál, és most is szombaton, január 26-án Csiky Gergely „Ingyenélök" c. színmüvének nívós előadásánál. Nem véletlen, hogy beszámolónkban már másodszor emiitjük a tavalyi „Revizor"-t. Az a helyzet, hogy mindkét mű ugyanazt a témát dolgozza fel és pedig az ingyenélöket leplezi le, természetesen különböző módszerekkel, de nyilvánvaló, hogy ugyanazzal a leleplező célzattal. A párhuzam a két klasszikus mű között önkéntelenül adódott és ebből természetesen le kell vonni azt a következtetést, hogy a galántai tehetséges és kiváló kultúregyüttes egy helyben topog. Senki se értsen bennünket félre, Csiky Gergely a magyar klasszikus irodalom egyik kiváló képviselője, és a maga idejében az „Ingyenélőknek" forradalmi hatása volt. Ma azonban, hogy a grófok, a bárók és a többi nemes már sutba kerültek, kissé időszerűtlennek tartjuk, hogy olyan emberekkel foglalkozzunk, akik egy félhiilye gazdagot kiszipolyoznak. Végeredményben számunkra teljesen közömbös, vájjon a gazdagnak több vagy kevesebb pénze van. Az egész raüben csak egy cselédleány dolgozik, akit Gábris Ida, nagyszerű hozzáértéssel és tehetséggel alakított. Rajta kívül Tulipán szabómester és neje is dolgozik, de ők az ingyenélőkhöz dörgölődznek. És meg kell állapítanunk, hogy Szekarik István és Tóth Mária, akik a szabóházaspárt játsszák, tagadhatatlanul ügyesen dörgölődznek a színpadon, a telt ház hangos tetszésnyilvánítása mellett. , Egyébként a mű valamennyi szereplője jól játszott. Dohanek Jánosn$, Kamilla alakítója kifogástalanul vitte színpadra azt a hajótörött, megöregedett nőt, akinek néhai bájait elfedte a háj, és mert nem tudja azokat többé kamatoztatni, olyan eszközökhöz folyamodik, amelyek abban a rothadt társadalomban rendelkezésére állanak. Természetesen nem válogatós eszközeiben. Ezt a jellemet könnyed mozdulatokkal és ugyanolyan hanghordozással tudta játékával hitelesen ábrázolni. Hasonló képességekkel lépett fel Hegedűs Erzsi, aki a csalódott Elzát játszotta. Elza nem hitt a szerelemben, nem hitt az életben, legfeljebb a jó ruhákban hitt. Ultropecz Mária, aki Irént, az ártatlan, fiatal leányt játszotta, ugyancsak megállta a helyét, különöser. a drámai jelenetekben. így lehetne ezt folytatni, felsorolni Ujj Jánost, aki Zátonyi Benczét, a szélhámos nemest testesítette meg és oly irammal és biztonsággal vitte a darab eseményeit, mint a Strela az utasait. Tetszést váltott ki Dohanek János is, Béni szerepében. Béni ostobának elég ostoba volt, viszont annyi ésszel rendelkezett, hogy minden áron képviselő akart lenni, természtesen olyan képviselő, aki a saját érdekeit képviseli mindenekelőtt. Ezt a figurát Dohanek kiválóan tette szemléltetővé. E balzaci figurák között, melyeket Csiky Gergely oly ragyogó művészettel ábrázolt, ott él egészen halványan Darvas Károly alakja, akit Vadovics József vitt színpadra. Vadovics nem tudott megbirkózni szerepével, mert as egész műben olyan ez a Károly, mint egy utalás arra, hogy azért léteznek még a világon értelmes, munkaszerető, tisztességes emberek is..Timoth Pált, a gazdagot, akiről az ingyenélők a hetedik bőrt akarják lenyúzni, Rovenszky János játszotta, bizonyos ellágyulással, egy szermérmes koldús magatartásával. Természetesen mindenki mulatott ezen a figurán, és biztos az is, hogy senkit sem érintene fájdalmasan, ha a vüág gazdagjai, mondjuk az Achesonok és a Dullesek valóban így néznének ki, — sajnos, azonban, a valóság egészen mást mutat... Éppen ezért úgy véljük, hogy helyes lenne, ha a galántai kultúregyüttes tehetséges tagjai legközelebb olyan darabot tűznének műsorra, amely a dolgozó ember mindennapi problémáját tárja fel. Olyan színmüveket kell előadniok, amelyek feltárják a dolgozó ember fejlődését, öntudatosodását. A galántai kultúregyüttes van olyan fejlett és tehetséges, hogy ilyen szocialistareálista színmüvei óriási sikert aratna. Senkinek se fájjon azért a szive, hogy nem játszhatnak operettet. mert kicsi a kultúrház. Meg vagyunk győződve, hogy nemsokára arra is sor kerül. Addig is azonban van még elég tennivaló a prózai színmüvek, továbbá a tagtoborzás terén. Szem előtt kell tartani azt a fontos tényt, hogy a Csemadok csak akkor tudja teljesíteni fontos feladatát a szocialista kultúra fejlesz' " lénél, ha valóban olyan tömegszervezetté válik, amely a népnevelési munkából hatékonyan é3 eredményesen kiveszi részét. Szabó Béla. Vonaton történt Szombaton Pozsonyból Nagymegyerre utaztam. A velem utazó munkások közül az egyik valamit felolvasott a mellette ülő társnőjének és utána magyarázgatni kezdte a felolvasottakat. Néhány szó megütötte a fülemet, ezért felálltam és átültem hozzájuk, hogy jobban halljam, mit magyaráz. így tudtam meg, hogy az öntudatos munkás hazautazása idejét azzal töltötte, hogy egy brosúrából Peter Jilemniekyről .olvasott fel és ezt az érdeklődést megosztotta társnőjével. Szóba elegyedtünk és megtudtam, hogy Bácsi Ferencnek hívják, több könyve van otthon és nagyon szeret olvasni. Ha eszembe jut, mennyi dolgozó fiatal fecsérli idejét kártyázgatással a vonatban. Bácsi Ferenc magatartásában olyan példát látok, amelyet a munkahelyükre járó és hazautazgató dolgozóinknak követniök kellene. Ma minden dolgozónk könyvhöz juthat és bőven meríthet a szocialista kultúra forrásaiból. Népi demokratikus köztársaságunk nagy gondot fordít arra, hogy gazdasági színvonalunk emelésével kulturális színvonalunk is emelkedjen. Ezt dolgozóinknak meg kell hálániok azzal is, hogy haladó gondolatokat hirdető könyveket olvassanak. Megtanulnak így jobban dolgozni és bátrabban harcolni a békéért. Markotán PaL