Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-29 / 24. szám, kedd

1952 január 26 U J S7Ö Az ENSz politikai bizottsága elfogadta a Szovjetunió javaslatát: ajánlja a Biztonsági Tanácsnak 14 ország, köztük Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe A szavazás során az USA, 11 más állammal együtt kisebbségben maradt Az ENSz politikai bizottsága pénteken befejezte az új tagok fel­vétele kérdésének megvitatását. Mint ismeretes, január 21-én J. A. Malik elvtárs, a Szovjetunió kül­döttségének helyettes vezetője a szovjetkormány megbízásából a kö­vetkező határozattervezetet nyújtot­ta be: „A közgyűlés ajánlja a Biz­tonsági Tanácsnak, hogy vizsgálja felül Albánia, a Mongol Népköztár­saság, Bulgária, Románia, Magyar­ország, Finnország, Olaszország, Portugália, Írország, Transzjordá­nia, Ausztria, Ceylon és Nepál, va­lamint Líbia kérelmét az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak so­rába való felvételre." Emlékezetes, hogy a Szovjetunió az ENSz közgyűlésének már több korábbi ülésszakán is javasolta, hogy valamennyi felvételét kérő államot egyidejűleg vegyék fel az ENSz-be. Az elmúlt években azonban az an­gol-amerikai tömb nyomására az ENSz közgyűlése elutasította, hogy az új tagok felvételére vonatkozó­lag a Szovjetunió javaslatát ter­jessze a Biztonsági Tanács elé. Az amerikai tömb csak azoknak az ál­lamoknak az ENSz-be való felvéte- küldött január 22-én kifejtett téte­léhez hajlandó hozzájárulni, ame- lét. Gross tétele szerint a 14 állam lyek hajlandók magukat alávetni az : felvételi kérelmének egyszerre tör­amerikai parancsoknak. | ténő megvizsgálásáról szóló szov­Pénteken az ENSz közgyűlésének 1 j et javaslat ellentétes az alapok­politikai bizottsága, az amerikai 1 mánnyal. Ugyanakkor egyes küldöt­küldöttség minden erőfeszítése el- I tek azt javasolták, hogy több álla­lenére elfogadta a Szovjetunió \ mot egyidejűleg vegyenek fel, vi­határozati javaslatát. i szont azon a véleményen voltak, A javaslat mellett szavazott húszon- j hogy a határozati javaslatba nem egy ország (Szovjetunió, Ukrajna, szabad beiktatni ezeknek az álla­Bjelorusszia, Lengyelország, Cseh­szlovákia, az ázsiai országok kül­döttségei, Argentína, Izrael, Svéd­ország és mások.) A javaslat ellen szavazott az Egyesült Államok és tizenegy más küldöttség. Huszonöt ország küldöttsége, köztük Nagy­Británniáé és Franciaországé is, tartózkodott a szavazástól. Ahhoz, hogy a határozatot a Biz­tonsági Tanács elé terjesszék, 40 szavazatot, azaz kétharmados több­séget kell kapnia a Közgyűlésben. Mint a l'Humanité kommentárja megállapítja, ez volt az első eset, hogy az ENSz közgyűlésének poli­tikai bizottsága amerikai ellenzés­sel szemben a Szovjetunió egy ja­vaslatát eredeti formájában elfo­gadta. Az ENSz politikai bizottságának vitája az új tagok felvételéről A politikai bizottság január 24-i délelőtti ülésén folytatódott az új tagok felvételének vitája. Peru kép­viselője kijelentette, hogy a külön­féle küldöttségek által javasolt majdnem valamennyi módosítást beiktatja határozati javaslatába. Peru képviselője ilymódon elállt attól az elvtől, hogy az xúj tagok felvételét kizárólag jogi kérdésnek minősítsék, továbbá attól, hogy azok felvétele csak az úgynevezett „bé­keszeretet bizonyítékai" alapján történjék. Sok küldött hangsúlyozta, hogy e zsákutcából úgy lehet kiutat ta­lálni, ha minden megkülönbözte­tés nélkül felülvizsgálják vala­mennyi felvételét kérő állam ké­relmét és egyidejűleg felveszik őket az ENSz tagjai sorába. Eb­ből indul ki a szovjet határozati javaslat is. Azt kívánjuk — mondotta Guate­mala küldötte —, hogy minden megkülönböztetés nélkül vizsgálja­nak felül minden felvételi kérelmet, mert csak ilymódon található meg a probléma megoldása. A Szovjetunió által előterjesztett határozati javaslatot — mondotta Bolívia képviselője — nem lehet egyszerűen félretólni. Ez a*' javas­lat alapul szolgál a tárgyalt kérdés megoldására. Még határozottabban nyilatkozott Svédország küldötte. „A Szovjetunió javaslata — mon­dotta — a legközelebb van állás­pontunkhoz. Ez a határozati ja­vaslat a zsákutcából kivezető gya­korlati utat jelenti." így tehát a küldöttségek jelenté­keny része elutasította Gross USA­Brit- és amerikaellenes tüntetések Kairóban Faruk király szombaton kihirdette a hadiállapotot Kairóban Amint a nyugati hírügynökségek jejentik, a britek Izmajlában az utcai harcok folyamán kb. 2000 katonát vetettek harcba, akik hat órán át tartó elkeseredett harc után a mint­egy 1000 rosszul felfegyverzett egyip­tomi rendőrt megadásra kényszeri­tették. Az egyiptomi belügyminisz­térium jelentése szerint ebben az egyenlőtlen harcban 46 egyiptomi rendőr esett el és 40 további meg­sebesült. A britek által elfogott rend­őrök száma, akiket gyorsan létesített gyüjtőtáborokba hurcoltak, 800, sőt ezerre tehető. Brit részről 4 katona hajt meg és 9 megsebesült. Az egész Szuezi körzetben a brit csapatok vé­delmi állásokat építenek. A britek által Izmajlában kiprovo­kált véres összetűzés Kairó lakossá­ga körében mérhetetlen felháborodást keltett. Még pénteken este rendkí­vüli ülésre ült össze az egyiptomi kormány és a szükséges intézkedé­sekről tárgyalt. Sa]ah ed Din pasa belügyminisztert, aki mint az ENSz­beli egyiptomi küldöttség vezetője, jelenleg Párizsban tartózkodik, fel­hívták, hogy azonnal térjen vissza Kairóba. Az egyiptomi kormány be­jelentette Erskin tábornoknak, a Szuezi körzet brit parancsnokának, hogy őt teszi felelőssé az izmajlai vé­res eseményekért és követeli az ösz­szes foglyulejtett rendörök azonnaji szabadonbocsátását. Abban az idő­ben, amikor a kormány ülésezett, a kormány székhelyének közelében mintegy 10—15 ezer főnyi tüntető tömeg gyűlt össze, amely energikus intézkedéseekt követelt a britek ellen és az összes elfogott rendőrök Bzabadonbocsátást követelte. Annak ellenére, hogy az egyiptomi kormány megszigorította az ostrom­állapotot, szombat délelőtt spontán, hatalmas britellenes és amerikaelle­nes tüntetésekre került sor Kairó fő­utcáin. A tüntetők, akik megkísérel­ték, hogy a brit nagykövetség épüle­téhez nyomuljanak, a diplomáciai kapcsolatok megszüntetését követe­lését követeltek Nagy-Britanniával, továbbá követelték, hogy egyiptomi katonaságot küldjenek a Szuezi-kör­zetbe. A tüntetők állandóan „le Chur­chillel", „le Erskinnel" jelszavakat kiáltottak és lelkesen éltették a Szovjetuniót. A tüntetéseken részt­vett a kairói vasmüvek néhányezer munkása is, akik megszakították munkájukat. Más tüntetők felgyúj­tottak néhány mozit, amelyek brit és amerikai társaságok tulajdonát ké­pezték, felgyújtottak egy brit klubot, vendéglöt és számos benzinállomást, amelyeknek amerikai és brit nafta­társaságok a tulajdonosai. Faruk ki­rály a kormány kérelmére szombaton hadiállapotot hirdetett ki Kairóban. Az egyiptomi csapatok megszállták a város összes kulcspontjait. A „Francé Presse" hírügynökség londoni jelentése szerint a brit kor­mány jóváhagyta Erskin tábornok izmajlai eljárását. A brit kormány, amelynek ülésén résztvett Síim tá­bornagy, Slessell repülötábomagv és Mac Grigor, a brit tengerészet fő­parancsnoka, megbízta Erskin tábor­nokot, hogy az egész Szuezi körzet­ben rendkívüli állapotot hirdessen ki. Malta szigetéről szombaton 10 brit hadihajó indult el, közöttük egy re­pülőgépanyahajó és cirkáló. Ezek a hajók egyiptomi vizekre mentek. Cip­rus szigetén 7000 brit katona álj ké­szenlétben. moknak a felsorolását. E javasla­tok célja az, hogy a Biztonsági Ta­nács foglalkozzék két bábrendszer­nek, a Li Szin Man-féle rezsimnek és a Bao Daj-féle rendszernek a felvételi kérelmével is. Az ilyen ja­vaslatoknak az a céljuk, hogy meg­akadályozzák az új tagok felvétele kérdésének megoldását és ismét új zsákutcát teremtsenek. A Szovjetunió válaszjegyzéke az USA kormányához leleplezi a német és japán hadifoglyokkal kapcsolatos amerikai rágalmakat Az USA kormánya január 8-án jegyzéket adott át a szovjet kor­mánynak. Az amerikai jegyzék rá­galmazó módon az állítja, hogy „a háború idején a Szovjetunió ál­tal foglyul ejtett német és japán állampolgárok százezrei" maradtak a Szovjetunióban. Azt kívánja a jegyzék, hogy a Szovjetunió nyújt­son tájékoztatást az ENSz úgyne­vezett hadifogolyügyi bizottságának. Ezt a bizottságot az USA és Ang­lia nyomására, az ENSz alapokmá­nyának megsértésével 1950 decem­berében. a közgyűlés ötödik üléssza­kán létesítették. A bizottság ülé­sét ez év január 21-re tűzték ki Genfben. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma az USA kormányának említett jegyzékére válaszolva, január 20-án a következő tartalmú jegyzéket in­tézte az USA nagykövetségéhez: Mao Ce-tung távirata Radzsendra Praszadának, az indiai Köztársaság elnökének Mao Ce-tung, a Kínai Népközt' :-sa­ság központi népkormir.^iak elr. ke és Csu En-laj kUlUgyr v"'"is7ter, kormány adminisztratív tanácsinak elnöke Radzsendra ° "'-.ak, az Indiai Köztársaság elnökének és Sri­Dzsavaharlal Nehru in irmány­elnöknek és külügyminiszternek üd­vözlő táviratokat küldtek a január 26-i indiai Köztársaági Államünnep alkalmából. Mao Ce-tung, a Központi Népkor­mány elnöke Radzsendr- ~ szada elnöknek a következő táviratot küld­te: „A Kínai Népköztársaság kormá­nyának és népének nevében az indiai kormánynak és az indiai népn°v ál­lamünnepe alkalmából " "ó üdvöz­leteket küldök és az indiai népnek állandó fejlődést és boldog''_ ' kí­vánok." Csu En-laj, az adminisztratív kor­mánytanács elnöke és külügymir' ­ter Sri-Dzsavaha.rlal w ,hru-"'k, az indiai kormány elnökének és külügy­miniszterének a következő üdvözlő táviratot küldte: „Kérem, fogadja forró üdvözletei­met, amelyeket Ön:- a ko» y­nak és az indiai népnek küldök az Önök államünnepe alkalmából. Virá­gozzanak továbbra is a Kína és In­dia közötti baráti kapcsolatok." A magyar kormány visszautasítja az Egyesült Államok kormányának semmitmondó válaszát a „kölcsönös biztonságról" szóló törvény ügyében A Magyar Népköztársaság kor­mánya 1951. december 1-én erélyes jegyzékben tiltakozott az ellen, hogy az Egyesült Államokban törvényt hoztak a „kölcsönös biztonság" cí­mén, amely ténylegesen fasiszta ké­mek és árulók támogatására, szer­vezésére és felfegyverzésére irányoz elő 100 millió dollárt. Az Egyesült Államok kormánya a magyar til­takozásra decebber • 29-én semmit­mondó és pökhendi hangú jegyzék­ben felelt, amelyben az érdemleges válasz elől kitérve arra szorítkozott, hogy utalt a Szovjetunió tiltakozó jegyzékére adott amerikai válaszra. Az Egyesült Államoknak erre a jegy­zékére a magyar kormány f. hó 24-én az alábbi választ adta: „A magyar kormány 1951 decem­ber 1-én kelt jegyzékében a legéle­sebben tiltakozott a Magyar Nép­köztársasággal szemben nyíltan el­lenséges kölcsönös biztonságról szó­ló 1951. évi törvény' elfogadása el­len és konkrét tényekre hivatkozva rámutatott, hogy a Magyar Nép­köztársasággal szemben ellenséges, fasiszta és reakciós elemeknek a .kölcsönös biztonságról szóló tör­vény' által kilátásba helyezett tá­mogatása és felfegyverzése már ténylegesen folyamatban is van. Az Egyesült Államok kormánya 1951 december 29-én kelt válasz­jegyzékében sem a magyar kormány tiltakozására, sem a felhozott kon­krét tényekre egyetlen szóval sem reagált. Ehelyett fölényes hangon ar­ra a válaszjegyzékre hivatkozik, amelyet az Egyesült Államok kor­mánya a Szovjetunió kormányának a .kölcsönös biztonságról szóló tör­vény, elleni tiltakozó jegyzékéra adott. A Magyar Népköztársaság kor­mánya a leghatározottabbban visz­szautasítja az Egyesült Államok kormánya Jegyzékének pökhendi hang ját és felhívja az Egyesült Államok kormányának figyelmét arra, hogy ilyen hangnem használata nem al­kalmas a szuverén államok közötti normális érintkezés fenntartására. Ugyanakkor megállapítja a ma­gyar kormány, hogy az Egyesült Államok kormányának 1951 decem­ber 29-i jegyzéke semmiképpen sem tekinthető feleletnek a magyar kor­mány 1951 december 1-i jegyzékére. A magyar kormány jegyzéke az em­lített törvényről, mint az Egyesült Államok kormányának a Magyar Népköztársasággal szemben tett el­lenséges lépéséről, valamint nemcsak Magyarországról megszökött, de nagyrészt Magyarországon élő és itt demokráciaellenes, romboló te­vékenységet folytató magyar fa­siszták és háborús bűnösök már fo­lyamatba tett támogatásáról és fel­fegyverzéséről beszél, amiért a fe­lelősség az Egyesült Államok kor­mányát terheli. Az Egyesült Álla­mok kormánya azzal, hogy a felho­zott tényékre egyszerűen nem re­agál, hanem ahelyett másról beszél, nyilvánvalóan ez alól a felelősség alól igyekszik kibújni. A magyar kormány tisztában van azzal, hogy ezeknek a tények­nek a leszögezése az Egyesült Ál­lamok kormánya számára nem kel­lemes. De a tényeket nem lehet mellébeszéléssel nemlétezőkké vál­toztatni. Minthogy az Egyesült Ál­lamok kormányának jegyzékéből vi­lágos. hogy a magyar kormány 1951 december 1-i jegyzékében felhozott tényeket az Egyesült Államok kor­mányának megcáfolnia nincs mód­iában, a magyar kormány teljes egészében fenntartja az előző jegy­zékében foglaltakat és ismételten felhívja az Egyesült Államok kor­mányának figyelmét arra, hogy a kölcsönös biztonságról szóK 1951, évi törvény' elfogadása és magyar fasiszták, háborús bűnösök és más reakciós elemek támogatása és fel­fegyverzése szöges ellentétben áll az 1947. évi békeszerződéssel, számos, az Egyesült Államok kormánya ál­tal elfogadott és aláírt nemzetközi megállapodással és nyilatkozattal, a béke és a nemzetek közötti normá­lis együttműködés érdekeivel". „Az Amerikai Egyesült Államok kormányának 1952 január 8-1, a ja­pán és német hadifoglyoknak a Szovjetunióból való hazaszállítására vonatkozó jegyzékével kapcsolatban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztériuma szükségesnek tartja hivatkozni a Szovjetunió nagykövetségének az USA külügyminisztériumához inté­zett 1950 július 16-i és a. Szovjet­unió külügy miniszöé rixtim án ak az USA nagykövetségéhez intézett 1950 szeptember 30-i jegyzékére. E jegy­zékek kimerítő választ adtak a szó­banforgó kérdésekre. Ami az USA kormányának az ENSZ hadifogolyügyi bizottsága küszöbönálló ülésére tett hivatko­zását illeti, ezt a bizottságot — mint ismeretes -— az ENSZ alapokmá­nyának megsértésével, az USA és Anglia nyomására létesítették. A bizottság jogsértő. Az említett amerikai jegyzéket csakis a Szovjetunió ellen intézett rágalmazó kirohanásnak lehet minő­síteni. Az USA kormánya nyilván­valóan azért folyamodik ehhez a rágalmazó kirohanáshoz, hogy je­lentéktelennek tüntesse fel azoknak a német és japán háborús bűnösök­nek bűncselekményét, akik Né­metországot és Japánt a második világháború kirobbantásával hábo­rús kalandba taszították és akiket most az USA uralkodó körei az új világháború előkészítésére használ­nak fel". Az USA kormánya annak ellené­re intézte jegyzékét a szovjet kor­mányhoz, hogy a TASZSZ 1950 áp­rilis 22-i és május 5-i hivatalos közleménye már megállapította, bogy a japán és német hadifoglyok hazaszállítása a Szovjetunióból be­fejeződött. A TASZSZ április 22-i közlemé­nye rámutatott, hogy Japánba össze­sen 510.409 japán hadifoglyot szál­lítottak haza, nem számítva azt a 70.880 főt, akit 1945-ben közvetle­nül a hadműveletek körzetében bo­csátottak szabadon. A Szovjetunió­ban mindössze 1487 japán hadifo­goly maradt, ezeket elkövetett bűn­cselekményeikért elítélték vagy el­járás folyik ellenük. Kilenc ember gyógyításának befejezése után szál­lítandó haza — ezek közül nyolcat már hazaszállítottak. 971 japán ha­difoglyot, aki súlyos bűncselekmé­nyeket követett el a kínai nép el­len, átadtak a Kínai Népköztársa­ságnak. A német hadifoglyokra vonatko­zóan a TASZSZ 1950 május 5-i köz­leménye megállapította, hogy a Szovjetunióból 1,939.063 német ha­difoglyot szállítottak haza. A né­met hadifoglyok közül a Szovjetunió­ban maradt 9717 fő. akit személye­sen elkövetett súlyos háborús bűn­cselekmény miatt elítéltek, továbbá 3815 fő, aki ellen háborús bűncse­lekmény miatt eljárás folyik. 14 főt betegség miatt ideiglenesen vissza­tartottak. Ezek közül tizenegyet már hazaszállítottakV Németország­ba. Ilymódon a német és japán hadi­foglyok — mind a hazaszállítottak, mind pedig a Szovjetunióban mara­dottak — kérdését kimerítő módon tisztázta a TASZSZ említett köz­leménye. Visinszkij eívtárs visszaérkezett Moszkvába A. J. Visinszkij elvtárs, a Szov­jetunió külügyminisztere, az ENSz­közgyülés 6-ik ülésszakaszán rész­vevő szovjet küldöttség vezetője ja­nuár 26-án Párizsból visszaérkezett Moszkvába.

Next

/
Thumbnails
Contents