Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-25 / 21. szám, péntek

Ili SZU 1952 januar 25 PÁRTELET Ahol példásan iolyik a Csemadok tagtoborzása Pártunk legnagyobb erőforrása a dolgozó tömegekkel való minél szorosabb kapcsolat Sztálin elvtárs a SzK(b)P történetének példáján arra tanítja a bolsevik típusú forradalmi pártokat, hogy győzelmük biztosítva van, ha megőrzik kapcsolataikat a nép széles tömegeivel, de ha elszakad­nak a tömegtől, elveszítik a velük való kapcsolatukat, ha bürokratiz­mus rozsdája lepi be őket, elveszítik erejüket és semmivé válnak. Sztálin elvtárs arra is tanít, hogy a bolsevik típusú- forradalmi párt vezetőszerepének jelentősége a szocializmus építése idején növekedik. Ez a megállapítás Pártunkra is teljes egészében érvényes. Ötéves ter­vünk mielőbbi megvalósítása érdekében Pártunk vezetőszerepe, felelős­sége növekszik. A legkisebb meglazulás a Párt és a dolgozó nép kap­csolata között elkerülhetetlenül az osztályellenség számára készít ta­lajt, a szocialista munkaerkölcs gyengülését eredményezi építkezéseink­nél és üzemeinkben, lassítja falvainkon a földműves szövetkezetek fej­lődését és megkönnyíti szocialista épitőmunkánk bomlasztását. Slánský, Švermáné és a reakció- tős sikere Pártunknak és Pártunk nak más hasonló „nagystílű" ügynö- erejének bizonyítéka. kei éppen a Pártnak a tömegektől való elszigetelésére törekedtek. Mun­kamódszereikkel az volt a céljuk, hogy gátat emeljenek pártkádereink felfrissítésének a munkások soraiból. Meglévő pártkáderünk legtisztább, legbecsületesebb részét vissza akar­ták fejlődésükben szorítani, a gyen­ge jellemüeket pedig fontos pozíciók­ba helyezni, bevezetni Pártunkba a bürokratizmust, a száraz hivatalno­koskodást, megingatni a dolgozó népnek a Párt iránti bizalmát és így eltorlaszolni Pártunk éltető erő­forrását, a széles dolgozó néppel való kapcsolatot. Ezek az ellenséges tendenciák megnyilatkoztak kisebb­nagyobb mértékben pártél etünkben, közigazgatásunkban, építkezésünk­ben, államszerveink munkájában stb. Elnökünk, Gottwald elvtárs a mult súlyos osztályharcai közepette, min­denkor nyomban figyelmeztette Pár­tunkat, ha a tömegek és a Párt kö­zötti kapcsolatban a lazulásnak leg­kisebb jelei mutatkoztak és minden­kor világosan megjelölte azt az utat és azokat a harci módszereket, ame­lyek Pártunk és a dolgozó nép kö­zötti kapcsolat megszilárdításához vezetnek. A Pártunk soraiba befu­rakodott kémbanda » ártalmatlanná tételével, ma is, mint mindenkor, hasonló veszély esetén Gottwald elv­társ világosan megjelölte feladatain­kat. Ne essünk az önelégültség hi­báiba. A nagyszabású ellenség és akció leleplezése kétségkívül jelen­Gottwald elvtárs azonban figyel­meztet arra, hogy az ellenség ed­dig leleplezett ügynökeinek ártal­matlanná tételével nem szűnik meg a fenyegető veszély, ha nem lesz résen Pártunk minden becsü­letes tagja a legmagasabb szer­vektől kezdve az alapszervezetekig. A pártszervezeteinkben végre­hajtott személyi és szervezeti válto­zásokat nem tekinthetjük elegendő­nek. Szükséges, hogy a változás­nak megfelelő szellem hassa át Pár­tunk minden szervét és tagját. Ez jelenti a magasabbfokú személyes felelősség érzetét feladataink elvég­zésében. Tanuljunk állandóan a Szovjetunió tapasztalataiból és szívós kitartás­sal fejlesszük marxista-leninista el­méleti tudásunkat. A szvojet tapasz­talatok felhasználása azt jelenti, hogy olyan szoros kapcsolatban le­gyünk a dolgozó néppel, amilyen az SzK(b)P és a dolgozó tömegek között van. Pártunk története bi­zonyítja, hogy mindig hűséges volt szülöanyjához, a dolgozó néphez. Amióta Gottwald elvtárs áll Pár­tunk élén, mindenkor, az SzK(b)P nyomdokain járva és annak példá­ján okulva vezette a dolgozó nép harcát. Összeforrottsága a munkás­osztállyal különös erővel jutott ki­fejezésre a februári időkben, amikor végérvényesen a dolgozó nép kezé­be jutott országunk vezetése. Pártunk a néppel való szoros kapcsolatát, amely, a szocializmus győzelmének biztosítéka hazánkban, igyekezett elvágni a külföldi és kül^ földre menekült belföldi reakció Pártunkba szivárgott politikai di­verzánsainak bandája — hogy utat nyithasson a kapitalizmus visszatéré­sének. Pártunk éberségén megtört a kí­sérlet és minden hasonló kísérlet megtörik a jövőben is, mert Pár­tunk az SzK(b)P-tőI tanul és annak példája nyomán szolgálja a dolgozó nép ügyét. Hogy a Slánský-Švermáné csoport bomlasztó munkájának nem sikerült megmérgezni a Pártunk és a dolgo­zó nép közötti viszonyt, azt bizo­nyítják a december hónapban lefolyt nyilvános népgyűlések, melyekre Pártunk kiküldte egyik tagját, hogy tájékoztassa a dolgozó népet a po­litikai és gazdasági helyzetről. Ne­kem Vibrány községben volt alkal­mam megfigyelni a falusi dolgozók viszonyát Pártunkhoz, ahol jelen voltam ilyen gyűlésen. Az állomástól a község relé ha­ladva, baloldalt szép fehér gazdasá­gi épület, jobboldalt tiszta baromfi­telep terült el, ellentétben a régi urasági majorokkal, amelyeket a rozoga eselédségi épületek és a tő­szomszédságukban elterülő trágya­domb jellemeztek. Vibrány község határában már az új, szocialista mezőgazdálkodás kezdeti kultúrája ragyog. A határ tiszte, a földek megmunkálva vár­ják a telet. Később megtudtam, hogy a köz­ségben III. tipusú termelő szövet­kezet van. amely nemrég alakult és ma a tagok száma már 300-on felül van. A népgyűlés több, mint 4 órán át tartott. Tapasztalaton! az volt, hogy a falu dolgozó népe úgy fogadja Pártunk szavát, mint szomjas em­ber a friss vizet. A beszámoló után élénk vita indult meg. Valódy István magángazdálkodó kisparaszt volt az első felszólaló, aki büszkén beszélt arról, hogy a saját munkáján kívül a szövetkeze­ti föld műveléséből is kivette ré­szét. Ezután Gálfi elvtárs ismertet­te a szövetkezet kezdeti nehézségeit fejlődését, és elért sikereit, majd Hódosi elvtárs, a szövetkezet elnö­ke beszélt, aki összehasonlította a multat a jelennel. Nem hallgatta el a jelenlegi nehézségeket, melyek kifejezésre jutnak abban, hogy a szövetkezet némely tagjánál nincs kellő közösségi érzés a közös mun­ka iránt. Állatállományuk nem fe­lel meg a követelményeknek, bár kitűnően berendezett istállójuk van villannyal, fejögéppel, szecskavágó­val, itatőkészülékkel stb,. csupán az áramot kell bekapcsolni. Ehhez kért segítséget. Nehézségeik vannak az öntözőberendezéssel, aminek meg­oldása rövidesen várható. Mindezek­ről a nehézségekről a jövőbe vetett szilárd bizalommal beszélt s foko­zottabb összmunkára és tanulásra hívta fel a, szövetkezet tagjait. A tagság és a vezetőség között láthatólag jó a viszony. Ennek el­lenére is elhangzott panasz és kri­tika a vezetőség iránt amiatt, hogy a lakóházak javításához és építé­séhez szükséges anyag elosztásánál igazságtalanságok történtek, Ezt nyomban tisztázták kölcsönös egyet­értésben. Befejezésül Egri Zsigmond elv­társ, szövetkezeti tag beszélt lel­kesen az itt élö magyarság egyen­jogúságáról. Megelégedetten távoz­tam a _ népgyülésröl, mely sokban eltérő volt a régi népgyülésektöl, ahol. Pártunk harcra hívta fel a dol­gozó népet a kizsákmányoló kapita­lista rendszer ellen.. Most a fejlődés nehézségeinek le­küzdésére tanítja Pártunk a dol­gozó népet. A mult és a jelen népgyüléseinek, közös vonása az, hogy Pártunk sza­va fokozza a dolgozó nép saját ere­jébe vetett bizalmát, harcra hívja az osztályellenség ellen, megingathatatlan bizalom nyilvá­nul meg' éppúgy, mint a múltban Pártunk és elnökünk Gottwald elv­társ iránt, bizalom a népi demo­kratikus kormányunk iránt. A bi­zalomnak ez a megnyilvánulása erőforrása Pártunknak. Pártunk minden becsületes tagjá­nak csak egy célja lehet: a SzK(b)P tagjainak hősiességén tanulva, mind építőmunkánkban és a közéletben, mind a magánéletben egyéni példa­mutatással előljárni, még szorosabb­ra fűzni a kapcsolatot Pártunk és a dolgozó nép között, hogy így biz­tosítsuk hazánkban a szocializmus győzelmét a reakció mindenfajta támadása ellenére. KLAJMK FERENC Diószeg. A galsai helyi pártszervezet évzáró gyűléséről Senkit sem kényszerítünk arra, hogy szövetkezeti tag legyen, de megköveteljük mindenkitől, hogy-az állam iránti kötelességét teijesítse A galsai helyi pártszervezet ja­nuár 9-én tartotta évvégi közgyű­lését, amelyen az összes tagok, meg­jelentek. A pártelnök mondotta a beszámolót, melynek keretében fog­lalkozott az EFSz problémáival. Rámutatott arra, hogy a H. tipusú EPSz-ben több hiba fordult elö. A tagok" igen helytelenül jártak el, amikor olyan egyéneket is felvettek maguk közé, akik azelőtt szolgákat és napszámosokat tartottak. Söt, amikor iskolázásra került a sor, még akkor is olyan kádereket küld­tek ki, amelyek visszatértük után nem hajlandók áttérni a IH. tí­pusú EFSz-re. Erinek nyílván az az oka, hogy a HI. tipusú EFSz-ben már nincsenek meg azok a mynka­kerülési lehetőségek, amelyeket ha­mis utakon a II. tipusú EFSz-ben még el lehet érni. A III. tipusú EFSz-ben ugyanis már nem órák szerint fizetik a tagokat, hanem az elvégzett munkaegység után. A középföldmüvesek is húzódoz­nak még a szövetkezetbe való belé­péstől. Mi azonban senkit nem kény­szerítünk arra, hogy szövetkezeti tag legyen, de azt viszont megköveteljük az egyénileg gazdálkodóktól is, hogy az állam iránti kötelességüket 100 százalékban tegyenek eleget. A hibák azonban a faluban és az EFSz-ben nem olyanok, hogy azokat ne lehetne kiküszöbölni. Fokozott poli­tikai és meggyőző munkára van szükség. Ez most lényegesen köny­nyebb lesz, mert új, tapasztalt tit­kárt kaptunk Makovinyi elvtárs sze­mélyében, aki alkalmas arra, hogy a mult hibáit eltávolítsa és foko­zott munkát folytasson minden té­ren. A szövetkezet munkájának fellen­dítésére szocialistái munkaversenyt indítunk: 1. Versenyre hívjuk a sidi III. ti­pusú EFSz-t az összes tervezett munkák 100 százalékra való elvég­zésében, a kultúrpolitikai munka fo­kozásában, és szakelőadások tartá­sában az EFSz tagok számára. 2. Versenyre hívjuk a püspöki, ko­vácsi, és bolgáromi helyi pártszer­vezetet, az új káderek nevelésében. ,Mi kötelezzük magunkat, hogy 5 új szövetkezeti tagot és 3 párttagot szerzünk a fiatalok soraiból. 3. Kötelezzük magunkat, hogy négy népbeszélgetést tártunk októ­ber végéig. Ebben a pontban más községek jártszervezeteit is verseny­re hívjuk. Mi így harcolunk a szocializmus minél előbbi megvalósításáért ha­zánkban. ALBERT JÖZSEF, Galsa. A Csemadok tagtoborzási akciója januárban ujúlt erővel folyik. A de. cemberi tapasztalatok alapján lát­hattuk, hogy a tagtoborzási akció eredményes volt ott, ahol a Csemadok járási vezetősége jól előkészítette a kampányt, a helyicsoport együtt dolgozott a többi tömegszervezettel és az agitációsok ötletesek, kezdemé­nyezők és képzettek. Ahol ezek az előfeltételek megvoltak, ott a ma­gyar dolgozók belátták a Csemadok fontosságát és örömmel írták alá a Csemadok belépési nyilatkozatot. Nézzük meg erre példának a rozs­nyói járást, a korláti helyicsoportot és egy zsigárdi agitációs párt. A rozsnyói járás eddig 901 új Csemadok tagot toborzott. Miért ért el a rozsnyói járás ilyen szép ered­ményt? Azért, mert a Csemadok rozsnyói járási vezetősége nem de. cember 8-án, a tagtoborzási akció megindításának napján kezdett fűhöz­fához kapkodni, hanem már jóelőre előkészítette az agitációsok útját. Novemberben és decemberben a rozs­nyói járás legjobb kultúrbrigádjai meglátogatták a gyengébb helyicso­portokat és felpezsdítették vérkerin­gésüket. Minden meglátogatott köz­ség kedvet kapott arra, hogy neki is olyan kultúrcsoportja legyen, ami­lyen a vendégszereplő kultúrcsoport. A kedv, az érdeklődés megvolt, ered­ményes is lett a tagtoborzás. Kőrös és Rudna Rozsnyó járási helyicsoportjai a tagtoborzás előtt tartották a kultúrházavatást. A já­rásban minden héten több kultúrest, gyűlés, előadás volt. A rozsnyói járás magyar dolgozói ilymódon meggyő­ződtek róla, hogy a Csemadok tanít, nevel, szórakoztat. Nézzük meg most, hogy egy helyi­csoport mivel biztosíthatja a tagto­borzás sikerét falujában. Fülek járás Korlát községének Csemadok csoport­ja három hónappal ezelőtt alakult. A helyicsoport az összes többi szer­vezetekkel a legjobb együttműködés ben dolgozik. Ez eredményes tagto­borzásuk sikerének első titka. A Csemadok tagtoborzási kampányába egyforma aktivitással kapcsolódott be a CsISz, a Szovjet Barátok Szövet­sége, a Nőszövetség. Meg is látszik ez a tagtoborzás eredményén. A korláti helyicsoport vezetősége az agitációsokat képezte, tanítottá a tagtoborzást megelőző agitációs is­kolán. A helyicsoport a falu lakossá­ga között előkészítette az agitáció­sok látogatását. A tagtoborzási ak. ciót kultúrverseny előzte meg, az agi­tációsok pedig az előadás legjobb szereplőiből kerüljek ki. A sikeres előadásoknak és a kép­zett agitációsoknak köszönhető, hogy a korláti helyicsoportnak már 136 tagja van. Sok függ attól is, hogy az agitá­ciós pár ötletes-e. A zsigárdi helyi­csoport egyik agitációs párja; Pék Ilona és Magyar Izabella a követ­kező alkalmat használták fel tagto­borzásra: Az agitáció során bemen­tek a póstáta is. Sokan voltak ott, akik levelet adtak fgl. Beszélgetni kezdtek. Az egyik néni fiának kül dött levelet, aki katona és tiszti is­kolán van. A másik egyetemista lá­nyának írt. Itt kezdték meg az agi. tációs munkát. Üjabbak és újabbak jöttek, lassan egész kis gyűlést tar­tottak, amelynek szép eredménye is volt. Az agitációsok jó felvilágosító munkája után örömmel lépnek be a magyar dolgozók a Csemadokba. Kollár János élmunkás.villanyszerelő ezt mondta a Csemadok belépési nyi­latkozat aláírása után: — Villanyszerelő vagyok. Nagyon szép foglalkozás a miénk, a fényt visszük a faluba. Sötét, elmaradt kis falukba visszük el a szocializmus ajándékát, a világosságot. 1950-ben élmunkás lettem. Az ötéves terv har­madik évének túlteljesítéséért juta­lomban részesültem. Ügy éreztem, eleget tettem kötelességemnek, — de mégsem. Karácsonykor a Csemadok agitációs párja keresett fel és el­mondták, hogy ők is a fényt viszik a faluba, a szocialista kultúra fényét. Beláttam, hogy ez a fény épp olyan fontos, mint amelyet a drótokon át mi viszünk. Örömmel lettem a Csemadok tagja, csak azt sajnálom, hogy eddig nem végeztem: kultúrmun. kát. Hogy őszinte legyek, hallottam ezelőtt is a Osemadokról, de csak az agitációs párokkal való beszélge­tés után értettem meg, hogy milyen fontos a kultúrmunka. Nekem, vil­lanyszerelőnek, ők hozták a fényt. Szoej Rezsó". A Kohókombínát kultúréletéböl A tájékoztatás és iskolaügyi meg­bízotti hivatal a Kohókombinát üzemi könyvtárának 250.000 Kčs-t folyósított, «amelyért mintegy 12 000 új könyvet vásároltak. Most már mindkét lakótábornak van üzemi könyvtára. Az olvasóteremmel ösz­szekötött könyvtárban esténként összejönnek az összes szakaszok dolgozói megvitatják munkapro­blémáikat, olvassák a napi sajtót és a kölcsönvett könyveket. Leg­nagyobb érdeklődésnek örvend Azsá­jev „Távol Moszkvától" című köny­ve, amely a könyvtárban 160 pél­dányban van meg és átlag 150 pél­dány forog közkézen. Az eszmei politikai müvek közül leginkább az SzK(b)P történetét olvassák. Sikeresen működik a színjátszó kör is. Az egyik csoport most ta­nulja be Ján Skalka „Lakás ke­restetik" című rádiójátékát és egy másik csoport Arbuzov „Hat sze­relmeá"-ét. A műkedvelők közül ki­tűnik Ján Galko CsISz-tag, aki a 27. szakaszon dolgozik mint villany­szerelő. Nemcsak a színjátszókör­ben, hanem munkahelyén is kiváló. A. villanyszerelök ama négytagú cso­portja, amelyben Galko is dolgozik, az öreg villanyszerelők tíztagú cso­portját versenyre hívta fel anyag­takarításban és munkaminőségben. A Kohókombinát munkahelyein új irodalmi tehetségek is nőnek, így Andrej Zábredszký munkás rá­diójátékot irt „Bartos elvtárs kö­telezettségvállalása" címmel, amely az üzemi rádióban kerül előadás, ra. Az üzemi rádió naponta beszél­getéseket közvetít a legjobb dolgo­zókkal. Január 20-án a Kohókom­binátot pionírok látogatták meg, akiknek műsora az egész rádiókül­dés idejét betöltötte. Közkedvelt­ségnek örvendenek a Kohókombinát legjobb dolgozóinak küldött szóra­koztató programmok is. így a mult héten az üzemi rádió délutáni pro­grammját Matej Bencsik csoport­jának szentelte. Ez a munkacsoport az 19ol december 13-án megtartott összüzemi gyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy 1952 január 15-ig a homokbányán 1300 méter hosszú keskenyvágányú vasútat épít. Ben­csik csoportja kötelezettségét tel­jesítette és január 16-án már meg­kezdték a keskenyvágányú vasúton a homok szállítását. A kohókombinát dolgozóinak szó­rakoztatásáról számos Kassa kerüle­ti kultúrbrigád is gondoskodik. A legjobb műsoros estek közé tarto­zott a Csemadok január 18-i fellé­pése, amelyen a magyar kultúrkör a HUKO dolgozóinak dalokat, tán­cokat és rövid színdarabokat adott elő. Szovjet vígjáték Agónyíron A Csemadok ágónyíri helyi cso­portjának műkedvelő gárdája Afi­genov szovjet iró „Kis unokám" cí­mű színjátékának bemutatásával ér­tékes kultúrmunkát végzett. Fa­lunknak alig ezer lakosa van és a sikert az jellemzi a legjobban, hogy a darabot négyszer kellett előadni, annyira tetszett a közönségnek. A nagy siker elsősorban Cseri kultúr­társ érdeme, aki fáradságot nem kímélve rendezte a darabot. A si­kerben Luki Lajos, Sztruhár Ilonka, Csomor Sándor, Veres Vibnos, Gyürki Katalin, Gál Győző, Herda Rózsi, Benyák Neszti és az iskolás­gyerekeket alakító Vozík Mária, Zvara Ilonka és Drozdík István osz­toztak. G. Gy. Agónvíft

Next

/
Thumbnails
Contents