Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-22 / 18. szám, kedd

4 1952 január 22 UJSZG A s Ipolysági állami birtokok kitüntetett élmunkásai között — ígérem, hogy továbbra is becsületes dolgozója leszek a mi birtokunknak. Büszke vagyok arra, hogy munkám teljesítéséért ilyen nagy kitüntetésben részesültem. De még büszkébb vagyok arra, hogy klvehetem a részem abból a nagy és hatalmas munkából, melyet társaim és az egész ország dolgozóival együtt végzünk. Fogadom, hogy a szocializmus építésének érdekében minden erőmmel azon leszek, hogy többi dolgozó társaimat meggyőzzem e nagy célunk fontosságáról s mindenben követni fogjuk a hatalmas Szovjetuniót, a szovhozok élmunkásainak munkamódszereit és Pártunk irányvonala szerint munkánk hozzájárulásával meg. teremtjük számunkra a boldog életet ... Ezek a bensőséges, szívből jövő szavak akkor hangzottak el Gulyás József, az ipolysági birtok dolgozójának ajkáról, amikor az ipolysági állami birtokhoz tartozó birtokrészek, az ipolysági, déméndi, túri, ipolynyéki és ipolyviski állami birtokok első élmunkásait és élmunkásnöit ünnepélyes keretek között kitüntették. Felejthetetlen nap volt ez a birtok dolgozói számára. Ott álltak a sorban büszkén, önérzeteden fiatál lányok, idősebb emberek, akik egyformán küzdenek népünk jólétéért, a szocializmusért és a békéért. Ott volt a sorban a bátortekintetü és izmoskarú Bútor János, aki 250 száza, lékos normateljesítményt ért el, ott állt a sorban Kelemen Ilonka, az ipolynyéki állami birtok fiatal cso. portvezetöje és még sokan, akik jó példával jártak elöl úgy a munka elvégzésében, mint a munka megszervezésében. Az ünnepély megkezdése előtt két fiatal lány izgatottan beszélt egymással. Az egyik csillogószemü, feketehajú kislány, a másik szökehajú, kissé szégyenlősen ugyan, de bevallja, hogy 6 a pusztafalusi állami birtok élmunkásnője. — Én meg Ipolynyékről vagyok — feleli a másik. Később azután úgy összebarátkoztak, hogy az ünnepély után álig tudtak megválni egymástól. Elmesélték egymásnak munkamódszereiket és azt, hogy milyen módon szervezték be a lányokat az állami birtokon. Kelemen Ilonka az ipolynyéki állami birtokon az ősszel alakította meg a lányok munkacsoportját. Olywn jól megszervezte a csoportot, hogy az őszi termények betakatrításá'iál az első helyen a lányok csoportja végzett. Természetesen 'a jó szervezőmunkáért a csoport vezetőjének Ilonkát választották meg. Fáradságot nem ismerve dolgozott, sokszor napokat töltött házról házra járva, míg meg tudta szervezni a csoportot úgy, hogy a legszükségesebb időben, az őszi munkák idejére már jól szervezett munkacsoportja lett. Mint jó munkás és szervező 150 százalékos normateljesítménnyel érdemelte ki azt, hogy I. osztályú kitüntetést kapott, egy gyönyörű élmunkás zászlócskát. Szép keresete is van Kelemen Ilonkának és csoportja minden tagjának. Annak ellenére, hogy a mezei munkákat nem lehet megszakítás nélkül végezni, mert ha sok a csapadék, a sáro

s földeken nem lehet dolgozni, mégis átlagosan 3.000—3.500 korona fizetésük van havonta. Kelo Blanka a pusztafalusi állami birtokról van. Szolid, okos és értei. me

s kislány. Példás munkájáért csoportvezetővé léptették élő és a III. osztályú élmunkás jelvényt kapta kitüntetésül. Fiatal, alig 18 éves létére ö a családfenntartó. Szülei már idősebbek, úgyhogy az ő keresetéből élnek szülei és kistestvérei is. Szépen keres. 120 százalékra teljesiti normáját és havonta 3.500 korona a fizetése. Szas?edo József kocsis, 130 százaiékos c ncrmateljesítménye. Keménytekintetű izmoskarú ember. A múltban egész életében egy grófnál volt cseléd s évről évre keservesen dolgozott a kis kommencióért. A felszabadulás meghozta a jobb életet Szuszeda Józsefnek ii Becsületes munkája u'iin minden hónapban 5000— i>500 -rónát visz haza családjának. Elégedi l: mosc/y húzódik az arcán, c-mikor beszélni kezd, hogy mennyivel m már azóta minden, amióta a •zabau hazában állandó munkalehetőség mellett gondtalanul élhetnek. Szuszeda a legjobb kocsisok közé tartozik Az őszi munkák ideje alatt, de legkivált az ősziek elvetésénél a legnagyobb igyekezettel dolgozott. Napi normája S hektár föld bevetése volt, de ő többnyire túlteljesítette normáját úgy, hogy volt olyan nap, amikor 5 hektárt is elvetett. Az Ailaml birtoknak többi kitüntetett élmunkásai szintén százszázalékon falüli munkateljesítménnyel érték el a legjobb munkás elmét. A kis zászlór-ikával kitüntetett élmunkások: Gulyás József 140 százalékos, Bútor János 250 százalékos, Szuszeda József 130 százalékos, Kelemen Ilonka 152 százalékos és Cselta Pál 140 százalékos normcteljesítménnyel az első csoportban. A mísodik csoport legjobb munká:.ai élmunkás jelvényt kaptak — ezüst11. színá alapon vörös csillag is »A szocializmust építed« felirattal. A második csoport élmunkásai: Antal János 135 százalékos, Zsigó József 125 százalékos Vertfjin János 120 százalékos, Ciáki József 138 százalékos t-ljesitménnyel. A hvmadik csoport tagjai szintén hasonló jelvényt kaptak, vörös csillag nélkül. A harmadik csoportba tartozó élmunkások: Roznicska Rozália 110 százalékos, Randuska Lajos 118 százalékos, Randuska Emília 110 százalékos, Kelo Blanka 120 százalékos, Gergely János 125 százalékos és Szarka István 130 százalékos munkateljesítménnyel. Ezek az ipolysági állami birtok első élmunkásai, akik példás és jó szervező munkájukért kiérdemelték, hogy az állami birtok élenjáró dolgozói lettek. Az ipolynyéki állami birtokon a normák bevezetésivel Suth Józsefnek is emelkedett a keresete Nagy munkában vannak az ipolynyéki állami birtok dolgozói. A birtok fiatalja, öregje, mind az ipolymenti nagy földterületen dolgozik, ahol a jövöben rizst fognak termelni. A birtok udvarán teljes csönd honol, csak a tehénistállók felöl hallatszik egy-egy kiáltás ... — Riska te, Fakó, mindjárt hozom az adagot. A tehenek már türelmetlenül várták a vacsorát. Ne csodálkozzunk azon, hogy már ilyen korán vacsoráznak, így van ez minden nap. Pontosan három órakor megjelenik az istállóban Suth József a tehenek gondozója, hogy a napi eledelt szétossza a tehenek között. Tizennyolc gyönyörű szarvasmarha áll az istállóban, melyeket Suth József maga etet, gondoz és ápol. Pontos és szakszerű kezelést követel meg ez a munka, mert ezt a 18 szarvasmarhát alacsony tejhozamuk miatt kiselejtezték és dolgozóink húsellátásának biztosítására levágásra javítják. — Mikor a kezem alá kerültek a tehenek, — mondja Suth József — nagyon soványak voltak. Tejet nem is adtak többet naponta, csak 1—2 decilitert. De amióta jó abrakra fogtam őket és leadásra javítom, már négy liter tejet is kifejek naponta és ugyanakkor nagyon szép súlygyarapodást is elérek. Büszke is rá Suth József, hogy munkájának megvan a gyümölcse. Még etetés közben sem mulasztja el, hogy a teheneket megtisztítja. — Nagyon fontos az, hogy az állatokat rendszeresen ápoljuk. A gondos és szakszerű á}M>lás az állatoknál, úgymondva, felér egy másik abrakkal. Közben Suth József kihordta a már előre elkészített abrakot a teheneknek. Leteszi a gumivédöt, megmossa a kezét, rágyújt egy cigarettára és beszélni kezd. Elmondja, hogy addig, míg a normák bevezetése nélkül órabérre dolgoztak, a birtok nem tudott haladni a munkákban, nem fejlődött, na meg a fizetésekkel is baj volt. Alig tudtak keresni havonta 2.500—3.000 koronát, de mindenkit nem is értékeltek a munkája elvégzése szerint igazságosan, amig órabérre dolgoztak. — Az emberek nem egyformák. Közöttünk is voltak olyanok, akik alighogy megmozdítottak valamit és eltelt a nap. A fizetésnél mégis ugyanannyit kaptak, mint az, aki egész nap becsületesen dolgozott. A normák bevezetésével megszűnt ez az áldatlan helyzet, mindenki teljesítménye után kapja a jutalmazást. — Csak számolni kell egy kicsit, — mondja Suth József, — és hasonlítsuk össze a multat is, amikor még a földbirtokosnál, voltam cseléd. Évi kommencióm 19 q gabona, 8 q fa, 1.000 négyszögöl föld és negyedévenként 7 pengő készpénzfizetés volt. Ha ezeket átszámítom pénzben, a hét pengő hozzáadásával kijön, hogy napi két pengőért dolgoztam a földesúrnak. Azóta már azt is kiszámítottam, milyen óriási jövedelme volt a földesúrnak a mi munkánkból. Rájöttem, hogy a birtokon levő cselédség évi fizetését az egész évi tejhozamból fedezte a földesúr. A többi terményekhez tehát ingyenmunkával jutott hozzá. Hasonlítsuk csak össze Suth József mai keresetét a múltbelivel. Tizennyolc darab szarvasmarha gondozásáért havonta 7.500 korona jutalomban részesül. Ezt az összeget már tisztán kapja, mert fizetéséből már előre leszámítják azoknak a terményeknek az értékét, amelyeket a birtok dolgozói természetben kapnak. Két fia van Suth Józsefnek. A fiatalabbik iskolába jár, az idősebb pedig Osztraván villanyszerelő, aki szintén havi 5.000 koronát keres. — A fiam is hazaadja keresetét, — jegyzi meg Suth József. — Nincs szüksége a pénzre, mert elsőrendű ellátásban részesül munkahelyén. Az ellátás ellenértékét már a fizetésnél levonják, így ő is az egész ötezer koronát hazaküldi minden hónapban. Ehhez most azt fűzöm hozzá, hogy ha egy dolgozó családja havi 12.000 koronát keres, ebből úgy élhet, ahogy csak akar. * Az ipolynyéki állami birtokon most a tél ideje alatt soha nem látott munkák folynak. Öriási eddig kihasználatlan földterületet' tesznek termékennyé, itt a tavaszon 20 hektár területen rizst fognak termelni. A szeszélyes Ipoly folyó minden évben elöntötte azt a földterületet, ahol most hatalmas csatornázásokkal a rizs termeléséhez változtatják át a földet. Nem termett ott meg még csak széna sem, de legelőnek is alig használhatták. Most egy gát és csatorna segítségével levezetik a vizet az Ipolyba és úgy oldják meg a kérdést, hogy a csatorna és a vízpumpa segítségével csak akkor kap a terület vizet, amikor arra a rizsnek szüksége lesz. Hatalmas szovjet buldózer segítségével állandóan hatvan ember dolgozik az egyengetési és csatornázási munkálatoknál. Az emberek boldogan tervezgetnek a jövőre, a rizsföldekről, mert nemcsak a húsz hektárnyi területet, hanem az elkövetkezendő évben az egész zsombékos részt is — 80 hektárt rizstermelésre fogják átalakítani. Az a terület, amely évtizedek óta parlagon hevert, ma a haladó technika összes vívmányainak segítségével és a szovjet tapasztalatok felhasználásával a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lényeges részévé válik s óriási szolgálatot tesz majd népgazgaságunknak és közellátásunknak. MÉRY FERENC. A hibák eltávolításával és tapasztalataink kicserélésével megvannak az előfeltételei annak, hogy ebben az évben még jobb eredményeket érjünk el A múlt év elején szerződést írtam alá, amelyben vállaltam, hogy az év végéig felnevelek 1000 malacot. Vállalásomat azonban nem tudtam teljesíteni. Közbejöttek olyan nehézségek, amelyeket az év elején sehogy sem lehetett előre látni. 1950 júliusában kaptam meg az anyadisznókat, éppen akkor, amikor elkészült az új fiaztató, a bódékkal együtt. A fiaztatóban csak 16 anyadisznó részére volt hely. Ugyanakkor felépítettek négy téli bódét, melyeknek férőképessége 10—12—15 anyadisznó. 32—38 darab mindig hasas volt és egy hónap alatt 8—10, sőt 12 anya is lemalacozott. Ezekben az esetekben bizony nem volt elég hely a malacnevelésre, és az anyáktól 5—6 hetes malacokat el kellett választani, mert más hasas disznót kellett sürgősen elhelyeznünk a malacozókban. A téli bódékban ugyanis nem malacozhotott az anya, mert a túlzsúfoltság következtében a kismalacokat agyonnyomhatták volna az állatok. Különben is a fiaztató hideg volt, 16 anya sehogysehi tudta azt rendesen átmelegíteni. Sokszor —7 foknál is hidegebb volt benne a levegő. Ugyanekkor a téli bódékban, ahol több anya volt összezsúfolva, 12—14 fok meleg is volt. A hiba éppen itt történt. Amikor az anyát a bódéból a flaztatóba hajtottam, akkor meghűlt. Gondoltam én erre akkor is, de a fiaztatót sehogy sem lehetett már átalakítani, mert a kerítések nagyon szilárdak voltak. Ha ekkor ezt a kérdést meg tudtam volna oldani, akkor nem történt volna meg az, hogy 400 malac elpusztult a leghidegebb hónapokban. A malacok még az anyjukban meghűlte*. Erről az állatorvos is tanúságot tett. Ugyanis, amikor a malacok rohamosan pusztulni kezdtek, kihívtuk az állatorvost és az igazgatósig is alaposan áttanulmányozta a dolgot. Az állatjrvos azt tanácsolta, hogy az ilyen átfázott anyákat nem érdemes tovább tartani. Ezért 52 anvadisznót levágásra adtam. Természetesen kellett utánpótlásról gondoskodnom. 1951 januárjában az azelőtti év malacozásábő' meghagytam 118 darabot a 18—20 kg-os állatok közül. Ezeket a disznókat külön etettem és a lehető legjobban gondoskodtam róluk. Ennek köszönhetem ma, hogy egészséges anyadisznóim vannak, amelyektől tényleg szépszámú kismalacot tudok elválasztani. Az elmúlt év október, november, december hónapjaiban összesen 207 malac született és az elpusztult malacok száma csak négyet tett ki. Ezeket a fiatal anyákat, amint beállt a tavasz, kihajtottam a nyári bódékba és ott egész nyáron át fokozott mértékben gondoskodtam róluk. Nyáron pároztattam őket. Azok közül az anyák közül, amelyek a mult év nyarán nem hajtottak olyan hasznot, mint amilyen várható volt, többet a hizlaldába adtam át. Hogy tapasztalatainkat átadhassuk többi etetőtársunknak és hogy mások tapasztalataiból mi is új ismereteket szerezzünk, kerületi konferenciát tartottunk. A konferencián elhatái ozt.uk, hogy bizonyos változtatásokat vezetünk be az anyadisznók tartásába. Eddig ugyanis azt tapasztaltuk, hogy amely anyák 1950 október-decemberben mslacoztak a fiaztatókban, amikor még nem voltak túlságos nagy hidegek és az elválasztás után a bódékba kerülttk, ahol meg volt a kívánatos meleg és ha az anyákat január, március, április hónapokban pároztatták, az eredmény, szép egészséges malacok lettek. A konferencián tehát megegyeztünk aboan, hogy a fiaztatókat át kell alakítani belülről, mégpedig , oly módon, hogy ne 16 anya férjen el bennük, hanem legalább 60—70 darab. Ezt. a határozatot az egész kerületben megvalós tották. 4. mult év júniusában már teljen ütemben folytak az átalakítások. Ezekután megvannak az előfeltételeink ahhoz, hogyi az 195Ž-es évben még szebb ered-' ményeket érjünk el a malacnevelés és egyáltalán a sertéstenyésztés terén. CSÓKA JÁNOS. Krovice. Az eltitkolt földek felfedezésének helyes és helytelen módszere Az idei tervszétírásnál a tervszétíró bizottságok nagyszerű kezdeményezésekkel jönnek és megtalálják a helyes módszert, hogyan lehet a tervszétírást igazságosan megvalósítani és hogyan lehet emellett az eltitkolt földet megtalálni. így például a zsolnai járásban lévő Divina községben a földműves szövetség helyi csoportja funkcionáriusának, egyúttal a tervszétíró bizottság elnökének kezdeményezéséből az eltitkolt föld feltárásánál a bizottság nagyon helyesen járt el. Minden földművesnek adtak egy ív papírt, hogy azon tüntesse fel, mennyi földje van és hogy földjei melyik határrészen vannak, valamint azt is, hogy összesen mekkora területen gazdálkodik. Már ezáltal is sikerült bizonyos mennyiségű eltitkolt földet megtalálni. Ezen összeírás után a bizottság összehívta azokat a földműveseket, akiknek földjei egy és ugyanazon határrészben vannak és az egyes parcellák összehasonlításánál a földművesek kölcsönösen kijavították az esetleges tévedéseket. így aztán felszínre került minden eltitkolt föld, ami ebben a községben összesen 20 hektárt tesz ki. Hasonlóképpen jártak el a mezőlaborci járásban levő Csabalovce és Tariszkovce községekben, ahol az eltitkolt földről a földműves szövetség külön értekezletén tárgyaltak. Ennek eredménye 50 hektár eltitkolt föld felfedése lett. A beszterce| bányai járásban levő Poniky községben a hqiyi tervszétíró bizottság először a földművesekre bízta, hogy ismerjék be az eltitkolt földjüket, azután pedig közös vitát rendezett erről a kérdésről. Előfordult az, hogy egy Zaehar nevű földműves kérdőívén 13 hektár földet vallott be, de a jelenlevők bebizonyították, hogy összesen 17 hektáron gazdálkodik. Egy másik esetben megkérdezték az egyik földművest, aki 2.8 hektár földet vallott be, hogyan tud ebből megélni, mert hisz máshol nincs alkalmazásban. A vita során kitűnt, hogy az illető földműves igyekezett szétaprózni földjét a családtagok között, annak ellenére, hogy a család együtt él és összesen 16 hektár földön gazdálkodik. Mint rossz példát felhozzuk a besztercebányai járásban lévő Horná Micsina községet, ahol a helyi tervszétíró bizottság egy táblán feltüntette azon földművesek nevét, akiknél feltételezhető volt, liogy nem vallották be minden földjüket, abból a célból, hogy a földművesek írják az illetékes neve mellé, mennyi földön gazdálkodnak. így aztán előfordult az, hogy egy-egy földműves földterületét öten-hatan is kijavítottál!:. A tervszétíró bizottság ezekután természetesen nem tudhatta, melyik adat a helyes. A fenti eljárás nagyon helytelen. Elsősorban rossz hatással van a földművesekre, másodsorban pedig az ilyen úton rzett adatok egyáltalán nem megbízhatók.