Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-20 / 17. szám, vasárnap

UJSZ0 1952 január 20 könyvei között például L. Benedite: „Les M:ulpteurs Francais contempo­ralns" c. könyvet, az Izvestia és a Pravda néhány számát. A parkban szívesen sétálgatott. Egy darabon mi is megyünk azon a sétányon, az ősi fasorok alatt, amelyen legszívesebben sétált vé­gig mert a fasor végén tisztás volt, ahonnan messzire elláthatott. Emitt a villa mellett áll az ismert fehérre fi-steti kerti pad. Fényképről is is­merjük ezt a padot, Sztálinnal ül­nek rajta. Ezen a padon ült a falu­si gyerekeket simogatva, mikor Maxim Gorkij felkereste őt. Nagyon szerette a gyerekeket. Utolsó karácsonyán, illetve a Tél­apó napján, december 31-én kará­csonyfát állított fel a villa egyik szobájában, a télikertben és meg­hívta s falu gyerekeit. Azokkal ün­nepelt, várta az Űj esztendőt, ma­ga osztotta ki nekik az ajándéko­kat, — utoljára. Lenin állapota rosszabbodott. El­érkezett január 2l-ike. délután job­ban lett. Sztálin érdeklődött hogy­léte felől. — Jól van, ma jobban érzi magát, olvasott is. Gorkij „Ta­•íul óéveim" c. könyvét olvasgatta. Ott van a könyv az ágya mellett most ís. Estefelé rosszul lett. Es itt ebben az egyszerű agyban, amely mellett állunk, összeszorítva egyik öklét, örökre lezárta szemeit a vi­lág dolgozóinak legszeretettebb ap­ja a forradalom lángeszű nagy­mestere. Meghalt Vladimír Iljics Lenin. EzerkiVncszázhuszonnégy január ?l-én 6 óra 50 perckor ... ... és jöttek a gorki parasztok, jöttek könnyekkel, fájó szívvel, ők állták az első díszőrséget a legna­gyobb, a legszeretettebb, Vladimír Iljics ravatalánál Majd jöttek Moszkvából azok, akik a legköze­lebb álltak hozzá: Sztálin, Molotov és a többiek. Jöttek a táviratok és a telefon-kérések: „Minél később temessétek el 'ljicset, várjatok, i övünk még látni akarjuk!" Üze­mekbői munkásoktól, kolhozokból, •>arasz» októl, az egész hatalmas or­szág bó' jött a kívánság: „Még ne, ne temessétek el Iljicsünket!" Eb­ből a tömeges felkiáltásból szüle­t -tt meg a gondolat: nem eltemet­ni, haiem bebalzsamozni, hogy itt legyen örökké közöttünk Iljics. Vladimír Iljics Lenin ott fekszik a mauzóleumban, Moszkvában, a Kreml előtt, üvegkoporsóban, mint­ha élne mintha először aludna nyu­godtan és gondtalanu- Eljön hozzá m: idetiki. Eddig *öbb mint 20 mil­lió látogatója volt de jönnek a töb­biek is. A hossz j sor nem áll meg és nem fogy el a Vörös-téren. Nem á'ihats? meg, a ravatalt körüljárod és a többlekkel együtt, akik eljöt­tek Ujicshez, az arcába nézel . és ahogy a kazah, grúz, ukrán, az azerbaklzsán, kirgiz tádzsik, koJ­h >.«pa;-.iszt. a donec vidéki bányász, vagy u záporozssztáli acélolvasz­tár elmondja, elmondod te is Iljies­~ck nund^n örömödet és fájdalma­dat. Iljics megérti és úgy jössz ki megnyugodva, megerősödve, mintha Gorkibtm a fehér lócán üldögélve beszélgettél volna vele. És felsó­hajtasz Maxim Gorkijjal együtt, aki­vci hi-eoH és akit annyira szere­tett: ,.Lerrn, a világnak ez az igazi nagy embere — meghalt. Halála nagyon fijt azoknak, akik ismer­tél:, nagyon fájt. De y fekete halál még élesebben kidom. >rúotta az egész világ előtt Leni.wk, mint az egész világ dol­gozó ép< vezérének jelentőségét. . fis még nen- volt ember, aki olyan tgasán rászolgált volna a vi­lág ö: k emlékezetére, mint ó". Lőni). meghalt. De eszének és akaratinak örököse} élnek. Élnsk és oly^n sikeresen dolgoznak, ahogy a vihn.on még senki, soha, sehol nem dolgozott." Lőrincz Gyula. A szovjet békejavaslatokról megtartott szavazás eredménye az amerikai-angol tömb súlyos vereségét jelenti Tizenegy küldöttség a békeegyezmény mellett szavazott — tizenhárom küldöttség tartózkodott a szavazástól Csütörtökön, január 17-én az ENSz közgyűlésének délutáni ülésén véget­ért a Szovjetunió küldöttsége által beterjesztett javaslatokról szóló ál­talános vita. Amint ismeretes, az USA és az ag­resszív magot képező más országok megakadályozni igyekeztek az „új világháború veszélye ellen és a nem­zetek közötti barátság megszilárdítá­sára hozandó intézedések"-röl szóló szovjet javaslatok megtárgyalását, amelyek annyira kellemetlenek szá­munkra. Ezek a javaslatok azonban az összes országok néptömegeinek oly meleg egyetértését vívták ki, hogy a Szovjetunió által előterjesz­tett békeprogramm elhallgatására irányuló kísérletek csőddel végződ­tek. A szovjet javaslatról a Politikai Bizottságban vita folyt, amelynek eredményeit nagy, meggyőző beszéd­ben A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője értékelte. Már egy nappal előbb bejelentették, hogy Visinszkij beszélni fog. Az ülés résztvevői, az újságírók és a közön­ség Visinszkij elvtárs beszédé^ nagy érdeklődéssel várták. A szovjet kül­döttség vezetőjének kétórás beszéde az angol-amerikai tömb agressziv céljainak lángoló és meggyőző leírá­sa volt, felhívás a háború elhárításá­ra a Szovjetunió által javasolt vi­lágos és konkrét programm alapján. Visinszkij elvtárs gondos és jól alá­támasztott elemzésnek vetette alá a szovjet javaslat összes pontjait és azokat az ellenvetéseket is, amelye­ket e javaslattal szemben az ameri­kai agresszív tábor országainak kép­viselői támasztottak. Rámutatott ar­ra, hogy e képviselők beszédeinek jellege és hangneme, a szerepek meg­osztása arról tanúskodik, hogy itt előre megbeszélt összeesküvésről volt szó, amelynek célja az volt, hogy ne tárgyalják a Szovjetunió küldöttsége által benyújtott határozattervezet lé­nyegét, a«nely az új háború veszélyé­nek elhárítására és a nemzetek kö­zötti béke és barátság megszilárdítá­sára irányul. Ezzel a kétségtelen ténnyel ma­gyarázhatók meg az unalomig ismé­telt rágalmazó kitalálások és durva támadások a Szovjetunió ellen — mondotta Visinszkij elvtárs — ame­lyeket néhány küldött beszédében hallottunk. Ezzel nyilvánvalóan arra számítottak, hogy még zavarosabbá teszik a vizet, mert zavaros vizben jobban lehet halászni. Ezek a képvi­selők beszédeikkel azt a célt szolgál­ták, hogy kényelmesen kibújhassa­nak az alapvető fontosságú kérdé­sek megtárgyalása alól és hogy azon tények valótlan leírásával, amelyeket már úgyis teljesen kiforgattak, meg­Az emberiség V. I. Lenin halálának SZOVJETUNIÓ. A Szovjetunióban a szovjet kor­mány fennállása óta eltelt években 222,360.000 példányban kerültek ki­adására V. I. Lenin müvei. V. I. Lenin művei a Szovjet­unió nemzeteinek és a külföldi nem­zeteknek 78 nyelvén jelentek meg, a Szovjetunió olyan nemzeteinek nyelvén is, amelyeknek saját irodal­mi nyelvük csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után fejlődött ki. KOREA Szinidzsu városában, amelyet ta­valy az amerikai intervenciósok tel­jesen kiégettek és elpusztítottak, új élet kezdődik. A Kim.Ir-Szen-rőI el­nevezet téren V. I. Lenin nagy arc­képe látható amelyet zöld fagaly­lyak díszítenek. Lenin elvtárs arcképe előtt naponta friss fenyő­ágakat helyeznek el az iskolások, nők, munkások, a koreai néphadsereg nagy géniusa, 28. évfordulója előtt katonái és a kínai önkéntesek, hogy ezzel is kifejezzék azt a nagy szere­tetet és tiszteletet, amelyet a nagy Lenin iránt éreznek. Szinidzsuban éppúgy, mint a koreai népi demokratikus köztársaság többi városaiban is, a Szovjetunióval való kulturális kapcsolatok koreai társa­ságának szervezetei előadásokat és vitákat rendeznek Leninről és a Le­nin és Sztálin közötti nagy barátság­ról. Fenzsanban és az összes járási és tartományi központokban kiállí­tásokat rendeztek V. I. Lenin életé­ről és forradalmi tevékenységéről. Észak-Korea valamennyi körzetében V. I. Leninről szóló filmek kerülnek előadásra. MAGYARORSZÁG V. I. Lenin halálának 28. évfordu­lója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága és a Főváros Néptanácsa ünnepi esíét rendez a budapesti operában. A francia parlament Edgár Fauref bízta meg a kormány összeállításával ídgár Faure radikális képviselő, . kit Vincent Auriol francia elnök megbízott az új Kormány összeállí­tásává. ; január 17-én, csütörtökön iélután bemutatkozott a francia p rlamentnek és kérte a bizalom megszavazását, hJgy összeállíthas­a az új kormányt. A francia parlament reakciós többsége 401 szavazattal a kommu­nista képviselők 101 szavazatával szemben a miniszterelnöki hivatal­ban megerősitette és megbizta az ;j kormány összeállításával. Ezzé. kapcsolatban a L'Humanité cunü párizsi lap azt írja, hogy Ed­gár Faure, aki a jobboldali szocia­listák szavazataival kapta meg a bizalmat, kijelentette. hogy még intenzívebbé akarja tenni Pleven kormányának eddigi háborús politi­káját. Faure további adóemeléseket követei a katonai kiadások fedezé­sére, s követeli a szociális biztosí­ás csökkentését és a vasúti mun­kások elbocsájtását. Edgár Faure a képviselőház előtt mondott kormánynyilatkozatában nyíltan hangoztatta, hogy folytatni keil az indokinai háborút és az adóterhek további emelésére kell számítani. A francia sajtó hírmagyarázatai­ban félelmének ad kifejezést, hogy ha Faúrénak sikerül is összeállíta­nia az új kormányt, ez nem jelenti azt, hogy a rögtönzötten összeállí­tott kormány tartós lesz-e, mert el­kerülhetetlenül ugyanolyan, ha nem nagyobb nehézségekbe fog tit­Közni, mint az előző kormány. Az angol imperialisták ismét barbár rohamot intéztek egyiptomi városok ellen Az A1 Ahram és az A1 Misri c. apck közlik, hogy január 15-én erős angol alakulatok harmadízben is megkísérelték Tel el Kebir elfog­alását Ifőtték a város{ és több házat szétrombollak. A város lako­sai, a partizánok és a rendőrség keményen ellenálltak az angol csa­patoknak és visszavonulásra kény­szeritették őket. Az A1 Ahram tudósítója közli Zagazikból, hogy Abu Hammad és Tel el Kebir körzetében angol ejtő­ernyősöket dobtak le. A tudósító hozzáteszi, hogy a partizánok és a rendőrség a lakosság segítségével körülvette' a körzetet, ahova az ej­tőernyősöket dobták és 80 angol ejtőernyőst foglyul ejtettek. Az A1 Ahram közli, hogy az an­gol csapatok január 15-én körül­vették Izmailiát és teljesen elszi­getelték Egyiptom többi részétől. Az angolok elvágták a Kairóból Szuezbe vezető utat is. kíséreljék a közvéleményt megtévesz­teni. A. J. Visinszkij beszéde végén ki­fejezésre juttatta a Szovjetunió kül­döttségének azt a mély meggyőző­dését, hogy ha az összes békeszerető államok elfogadnák és teljesítenék ezt az igaz békeprogrammot, az új világháború veszélye kiküszöbölhe­tő volna és a nemzetek közötti bé­két és barátságot meg lehetne szi­lárdítani. Visinszkij elvtárs beszéde után az elnök bejelentette, hogy a vita véget­ért és a Bizottság a szavazásra tért át. Amint ismeretes, az USA, Anglia és Franciaország képviselői felhív­ták az engedelmes többséget, hogy vessék el a határozati javaslat első pontját, amely azt a javaslatot tar­talmazza, hogy az Atlanti-tömbben való részvételt és katonai támasz­pontoknak idegen területen való épí­tését nyilvánítsák összeférhetetlen­nek az ENSz tagságával, továbbá utasítsák el a második pontot, amely a koreai kérdés békés rendezésére vonatkozik és a 8. pontot, amely az öt nagyhatalom közötti békeegyez­mény megkötéséről szól. Ami a többi szovjet javaslatokat illeti, tudniillik a 3., 4., 5., 6. és 7. pontokat, ame­lyek az atomfegyverek eltiltását, az öt nagyhatalom fegyverzetének és fegyveres erőinek csökkentését és szigorú nemzetközi ellenőrzés beve­zetését javasolják ez intézkedések megvalósítása felett, az USA, Anglia és Franciaország küldöttségei nem merészelték ezeket a javaslatokat egyenesen elutasítani és cselhez fo­lyamodtak. Közös határozati javas­latot terjesztettek elö, amelyben azt javasolták, hogy a bizottság ne hoz­zon határozatot ezekről a szovjet ja­vaslatokról, hanem e javaslatokat to­vábbítsa a lefegyverkezési bizottság­nak. A francia burzsoá sajtó beismeri, hogy az USA küldöttségének erös nyomást és különféle mesterkedése­ket kellett alkalmaznia, hogy a kül­döttségek többségét mozgósítani tud­ja a határozatra való szavazás ér­dekében, amelynek célja az, hogy a szovjet javaslatokat eltemesse. Amikor az USA küldöttségének si­került a bizottságra rákényszerítenie ezt a határozati javaslatot, a Politi­kai Bizottság rátért a szovjet javas­latok 1., 2., és 8. pontjairól szóló sza­vazásra. Ezeket a pontokat az ame­rikai-angol tömb országai küldöttsé­geinek szavazataival elvetették. Na­gyon jellemző azonban, hogy a kül­döttségek jelentős száma nem volt hajlandó támogatni az USA, Anglia és Franciaország álláspontját. E küldöttségek száma, amelyek nem támogatták az amerikai-angol töm­böt, az egyes pontokról lefolytatott szavazásnál elérte a 12-t, sőt 24-et. Nagy benyomást keltett, hogy az öt­hatalmi békeegyezmény megkötésére tett szovjet javaslatra 11 küldöttség szavazott (közöttük a Szovjetunió, Ukrajna, Bjeloruszia, Lengyelország, Csehszlovákia, Egyiptom, Burma, Szaúd-Arábia, Szíria), míg 13 kül­döttség (Equádor, Abesszínia, India, Indonézia, Irán, Irak, Libanon, Uru­guay, Argentína, Hondurasz, Libéria, Pakisztán és Mexikó) nem volt haj­landó cscatlakozni az USA-nak e ja­vaslat meghiúsítására való törekvésé­hez és tartózkodott a szavazástól. Az USA küldöttségének csak fárad­sággal sikerült a szavazatoknak több mint felét (35 szavazatot) megsze­rezni e szovjet javaslat elvetésére. Ezzel végetért az „Uj világháború veszélye ellen és a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdítására hozandó intézkedések"-ről szóló szov­jet javaslatok megtárgyalása. E tár­gyalások eredménye teljesen világos. Ez a tárgyalás mindenki, a legegy­szerűbb gondolkozású emberek előtt is világossá tette az USA politikájá­nak igazi irányzatát, hogy ez az irány új világháború előidézéséhez vezet. E kérdés megtárgyalása egyben újból megmutatta az egész világnak a Szovjetunió nemzeteinek azon törhe­tetlen akaratát, hogy folytatni fog­ják nemes harcukat a békéért, a nemzetek biztonságáért és a becsüle­tes nemzetközi együttműködésért. A kommunista párt előretörése Indiában, a világ második legnépesebb országában Az imperialista sajtó keserű kom­mentárokkal fogadta az Indiából érkező első választási eredmények hírét. A Manchester Guardian „A kommunista blokk sikere" című cik­kében azt írja, hogy „a kommunis­ták befolyása alatt álló Egyesült Baloldali Front sikere nagyobb, mint amilyenre számítottak. Ez za­vart okoz Üj-Delhiben". Tegyük hoz­zá: Londonban és Washingtonban is. India a világ második legnépe­sebb országa. A lakosság száma ke­reken 362 millió az 1951. júniusi népszámlálás szerint. Területe csak­nem hárommillió négyzetkilométer. A lakosság túlnyomó része mező­gazdasággal foglalkozik. Az ipar általában a mezőgazdasági termé­kek feldolgozására szorítkozik. Igen nagy a teatermelés, jelentős a cu­korgyártás. A komoly mennyiségű gyapottermés nagy részét a háziipar dolgozza fel. A gyapotot egyébként nagy mennyiségben viszik az Egye­sült Államokba és Angliába. Gép­gyártás nincs, csak javítóműhelyek működnek. Az ország gazdag szén­1 ben, kőolajban, mangán- és vasérc­ben, rézben. A külföldi tőke állásai Nehru ura­lomrajutása óta megerősödtek. Kül­földi — főleg angol — kapitalisták ellenőrzik a jutaipar 89 százalékát, a szénipar 62 százalékát. Most az imperialisták természetesen nyugta­lanul figyelik azokat a jeleket, ame­lyek az indiai nép ébredését jelzik: miután elvesztették Kínát és inog a lábuk alatt a talaj Közép-Keleten, kétségbeesetten kapaszkodnak indiai pozíciójukba. Ezért ír az amerikai angol és francia reakciós sajtó oly izgalommal a most folyó válasz­tásokról. A választási hadjárat során a kor­tesek mesemondókkal, hegedűsökkel járják India hétszázezer falvát. Ti­zennégy országos párt vesz részt a kampányban, valamint számos ki­sebb tartományi pártalakulat. A legnyagobb párt az úgynevezett Nemzeti Kongresszusi Párt (lénye­gében jobboldali szociáldemokrata), amely 1885-ben alakult. Ma Gandhi örököse. Nehru, a jelenlegi minisz­terelnök és külügyminiszter vezeti. Befolyása azonban egyre csökken. Mint a Monde is beismeri: képte­len volt 1947 óta a fontosabb kér­dések bármelyikét is megoldani és ez nagy csalódást okozott. Ezzel szemben a kommunista párt, valamint az általa vezetett Egyesült Baloldali Front határozott program­mot dolgozott ki, amely egyre szé­lesebb tömegeket mozgósít harcra a teljes nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, a feudalizmus felszá­molásáért. A párt követeli, hogy ad­janak földet a dolgozó parasztok­nak, kobozzák el a brit tökét és alakítsanak népi egységkormányt. Az Egyesült Baloldali Front előre­törését még az angol Reuter-hir­iigynökség is beismeri január 13-i jelentésében, amely a következő ada­tokat tartalmazza: az Egyesült Bal­oldali Front 630 mandátumból 95-öt szerzett meg (15.07 százalék), szem­ben a kormánypárt 362 mandátu­mával (57.4 százalék). Az úgyne­vezett „függetlenek" 67, a jobbol­dali szocialisták 26, a többi pártok összesen 80 mandátumot kaptak. Az Egyesült Baloldali Front az ed­digi eredmények alapján India má­sodik legnagyobb pártja a képvise­lőtestületekben. Amint Kína példája is mutatta: sem pénz, sem fegyver nem tud úrrá lenni az ázsiai népek szabad­ságszeretetén és békeakaratán. A kínai nép világraszóló győzelme ha­tártalan lelkesedést váltott ki Indiá­ban. A tömegek egyre nagyobb ro­konszenvvel tekintenek a nagy Szovjetunióra — ezt a most megnyílt bombay-i nemzetközi ipari kiállítás szovjet pavillonjainak hatalmas si­kere is megmutatta. Nincs az az erő, amely megtudná állítani India sokat szenvedett népét azon az úton, amely a teljes, függetlenség és sza­badság felé vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents