Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-19 / 16. szám, szombat

» m srn 1952 január 19 Áz épülő Komáromban nő, fejlődik és gyors iramban előretör a% új szocialista ember Komárom városának ma tégla- és malterszaga van. Leginkább a HUKO-n vehető észre oly érzékelhetően, hogy minden mozgásban, fejlődőben van, mint ebben a Duna-menti városban. Mint az elvetett nemes búzamag a csírázás forró hevében szétfeszíti kemény kérgét, hogy még nemesebb, még több és jobb termést adjon, úgy Komárom városa is szétfeszíti régi kereteit a szocialista építőmunka forró hevében, liogy szebb, korszerűbb, és hatalmasabb hajógyára legyen, hogy szebb, jobb és nemesebb életet biztosítson minden dolgozójának. Természetesen a város képével egyidőben változik az ember is. Pártunk által irányított ama terv, hogy Komárom városa fontos ipari gócponttá váljon hazánkban, egyre szemléltetöbben tudatosodik a város lakosaiban. A komáromi dolgozók mozdulataiban már bizonyos fajta gyorsabb ütem észlelhető. Felelősségérzet és büszkeség csendül ki a komáromi dolgozók hangjából, amikor fejlődő városukról, az új hajógyár és az új lakóházak építkezéseiről beszélnek. Aki erre jár, azzal a benyomással távozik innen, hogy tanuja volt annak a csodálatos jelenségnek, amikor a mennyiség a minőségbe csap át, tanuja volt az új ember fejlődésének, aki szétfeszíti a kapitalizmus, régi elavult kereteit, .amelyek a munkanélküliség és éhség állandó okozói voltak, hogy új hazát építsen, olyan hazát, amely a Szovjetunió példáját követve biztosítja minden dolgozójának a munkához való jogát és egyszer s mindenkorra megszünteti az embernek ember általi kizsákmányolását. Néhány munkás-arcképet mutatunk be, A kapitalista rendszerben nem nagyon volt módomban képezik magam. A hangsúly azon a szón volt, hogy „egyelőre". Amint később kiderült, Pálfi Pistát most, e napokban ajánlja tagfelvételre az üzemi pártszervezet. Gábris művezető elvtárs közli ezt velünk,, s megjegyzi, hogy Pálfi Pista, aki a munkásosztály hű fia és kiváló, elsőrangú munkájával hathatósan elősegíti szocialista hazánk építését, megérdemli, hogy a munkásosztály élcsapatához tartozzon. Alighogy Pálfi sokatmondó mosollyal távozott, Delépett a szűk, kis fülkébe Pataki Erzsébet, a hegesztő brigád legfiatalabb, egyetlen nő tagja. Nemrégen végezte el a nyolchetes hegesztő tanfolyamot és Gábris művezető elvtárs véleméamelyek szemléltetően kidomborítják azt az óriási változást, amely végbemegy az emberek lelkében, gondolkodásmódjában az építmunka révén, /tmely Pártunk irányítása mellett "egyre nagyobb tért hódít hazánkban. Itt van például a komáromi hajógyár szemefénye, a Pálfi hegesztőbrigád. Olyan teljesítményeket ér el ez a brigád a hegesztőszakmában, amelyek országos viszonylatban is az elsők közé emelik. Ezt nemcsak mi állítjuk, erről Doutnáé elvtárs országunk 'első hegesztője ittjártakor is meggyőződhetett. Nem akarunk most részletesen kitérni e komplex-brigád megalakulására, mégis, hogy az olvasónak némi fogalma legyen jelentőségéről, pár sorban összefoglaljuk létrejöttét. A komáromi hajógyárban Remeiiár technikus-elvtárs kezdeményezésére, Michalik mérnök, % Gábris művezető és tíz legjobb hegesztő közreműködésével kipróbálták pontos mérőeszközökkel a legjobb hegesztési módszereket. Valamenhyit közös nevezőre, hozták és bevezették őket a gyár összes hegesznye szerint elsőrangúan bevált. Gábris elvtárs hangsúlyozza, hogy a brigád nem vette szívesen jelentkezését a tanfolyamra, de Erzsi oly makacsul kitartott terve mellett, hogy nem lehetet' visszautasítani. Erzsi rendkívül rokonszenves, csinos, fiatal lány, jókedvű és egyszerű, nincsen benne semmi hajlam arra, hogy a hírneve* a saját magasztalására használja fel. Nem csoda, ha munkástársai büszkék rá, segítik és tanítják és őszinte szeretette: veszik körül. Nem csoda, hogy dicsérettel szólt róla egy kiváló szovjet újságíró is, aki nekünk, az Uj Szó újságíróinak szemünkre vetette, hogy nem ismerjük a komáromi Pataki Erzsébetet. Meg is mondjuk ezt neki, hogy szemrehányás ért bennünket miatta, hozzátesszük azt is, hogy jogosan. — Ugyan, — feleli Erzsi, — tőinél. Ez a müvelet nem volt | könnyű feladat, mert a hegesztő ' eljárás minden helyzetét figyelembe kellett venni: a vízszintest, függőlegest és a fejfölöttit. A brigádnak éppen az volt a feladata, hogy az a hegesztő, aki vízszintes helyzetben kiváló eredményeket ért el, a függőleges és fejfölötti hegesztésben ugyanolyan teljesítményt nyújtson. E helyzeteken kívül természetesen figyelembe vették a módszerek tanulmányozásánál azt is, hogy bizonyos idő alatt és bizonyos területen, mennyi elektródot és áramot fogyasztanak. Mindezt összefoglalni vagy továbbadni, betanítani nem volt könnyű feladat, a brigád kitartó becsületes munkájának azonban meg lett az eredménye. Az ország legjobb hegesztői ma a komáromi hajógyárban dolgoznak és egyre újabb és újabb dolgozók jelentkeznek a hat és nyolchetes tanfolyamokra, hogy elsajátítsák a hegesztési szakmát. A brigád, a hegesztési módszerek •tanulmányozása folyamán rájött arra, hogy hisz oly egyszerű mindaz, amit végzek. Nincs azon mit dicsérni. Pálfi Pista a legkiválóbb hegesztő az üzemben, ezért a brigádot Pálfi-brigádnak nevezték el. Itt kell egyébként megjegyeznünk azt is, hogy ebben a brigádban három Pálfi fivér dolgozik, a negyedik Pálfi kőműves, és az építő szakmában ér el kiváló eredményeket. Pálfi Pista ma negyven esztendős. Huszonnyolc éves koráig hajókovács volt. aztán áttért a hegesztési szak mára, ahol eddig ő érte el a legmagasabb teljesítményt. Apja ács volt, közel 70 esztendős koráig dolgozott szakmájában. Ma 73 éves, mindjárt a felszabadulás után nyugdíjba vonult. Az öreg Pálfi büszke arra, hogy munkáshazájának négy kiváló szakmunkást nevelt. Az öreg Pálfi büszkesége teljesen indokolt. Pista, a legkiválóbb szakem ber, egyszerű, szerény, de kemény és határozott. Épp most, amikor a második műszak megkezdődik, lép munkába. Orosz sapka van a fején, sál a nyakán és steppelt zubbonyt visel. Ügy néz ki, mintha a Távol Moszkvától című film egyik jelenetéből lépett volna ki. Szeme csillog, szikár barnás-piros arcát az öntudatos munkás fegyelmezett mosolya teszi rokonszenvessé. Erős kézszorítás után úgy áll meg előttünk, ' mintha máris tovább menne, mintha rohanna... Hangsúlyozza is mindjárt, hogy nincs sok ideje . . . mert a munka vár . . . sürget.. . minden percért kár. Nincs sok időnk töprengeni, egyetlen kérdést teszünk fel neki csupán — Tagja-e Pártunknak? —Nem, — válaszolja némi zavarral. Kissé eltűnődik, már nem siet.. . majd szinte mentegetődzve mondja: — Nézd, nincs nagyon időm gyűlésekre járni, mert nagyon erősen el vagyok foglalva. De hidd el, a terv teljesítése az üzemben számomra a legszentebb ügy • .. Pálfi Pista hangja itt hirtelen tétova lesz, úgy tetszik, mintha nem akarna öndicséretekbe bocsátkozni, ugyanakkor érezni, hogy kínlódik, ví- | vódik, hogy keresi a megfelelő kife- | jezéseket, hogy pontosan értésünkre adja, mit gondol. Azt is érezzük, hogy olyan problémát érintettünk, amely őt komolyan foglalkoztatja. Döntő pillanatok ezek, ezt mindenki érzi a szerelőcsarnok szűk fülkéjében, ahol vagy öten vagyunk összezsúfolva és mindenki ünnepélyesen hallgat. Végre Pálfi Pista újra megszólal: — Azt szeretném megjegyezni, hogy a Szovjetunióban is vannak milliók és milliók, akik pártonkívüli kommunisták és becsületesen építik hazájukat. Sőt, abban is bizonyos vagyok, hogy ezek a pártonkívüli kommunisták hőseisen és odaadóan harcoltak a Honvédő Háborúban Igaz? — Igaz, válaszoljuk és önkéntelenül a szovjet fémmunkások találkozójára kell gondolnunk, amelyen Sztálin elvtára is résztvett és amelyről Iván Bárgyin kohászati szakember a következőképp számol be: és ekkor felemelkedett Sztálin: Hangja halkan de tisztán, érthetően csengett. Első szavai, bevallom kissé megdöbbentettek. — Téved Bárgyin polgártárs, — kezdte beszédét Sztálin. — A Párt egye. d ül nem tudta volna elvégezni e/.t a munkát, amelyről Ön beszél. Ebben a munkában a Párttal együtt résztvettek a pártonldvüliek és a régi szakemberek is, olyanok, mint Ön .. ." — Szóval a Te példaképed a szovjet pártonkívüli kommunista?...— tesszük fel most t. kérdést Pálfi Pistának. — Egyelőre igen. — volt a nyilt, becsületes válasz, majd csöndesen hozzátette: — Nem szabad megfeledkezned arról hogy sokat kell tanulnom, sokat kell behoznom ... — fiz az éppen, az egyszerű dolgok azok, amelyek dicséretreméltók, — válaszoljuk — Néha soká tart, amíg az ember megtalálja a nelves és egyenes útat. Vájjon van-e egyszerűbb és nemesebb cél a világon, mint a béke? . . Mégis mennyit kell érette narcelni. Várjon létezik-e egyszerűbb doiog a világon, mint az, amiért ma Vis.nszkij, a Szovjetunió képviselője harcol az ENSzben ľ Évek óta folyik a harc az atombomba betiltásáért. Egy mondat csupán. Mindenki számára világos és érthető, mégis a háborús uszítók bandája nem csinál egyebet, mint, hogy ennek a rövid egyszerű mondatnak ki akarja tekerni a nyakát. Erzoi mosolyog. — Hát nem tagadom, belátom, az embernek sokat kell tapasztalnia, amíg rájön a legegyszerűbb dolgok értelmére és igazságára. Hát itt vagyok én, nemrégen még Könwelönö voltam. Azt hittem addig, nogy egy könyvelőnö fontosaDb az üzemben, mint a munkás ezért többnek is tartottam magam egy munkásnál. Nincs mit tagadnom, ez így volt és bizony, amiKor tavaly elbocsátottak, mint nivitalnoknőt, hogy a termelésben keressek alkalmazást, nagyon el voltam keseredve. Azt gondoltam, hogy valami súlyos séielem ért és sok álmatlan éjszakát okozot> nekem ez a kormányintézkedés. Azonban amióta itt dolgozom, nagy változások mentek bennem végbe. Soha még a munkahelyemen a társaim nem vettek Körül annyi szeretettel, barátsággal és segítőkészséggel, mint most a hajógyárban a munkások. Es kijelentem, semmi körülmények között nem mennék többé hivatalnoknőnek. Most érzem csak, mit is jelent tulajdonképpen a munka. Ez merőben más valami, mint azokat az unalmas számokat és tételeket állandóan jegyezgetni és könyvelni. Itt látja az ember, hogy valamit végzett és gyönyörködik abban, ha munkáját jól végezte. Az ember lassan odáig is eljut, hogy mindenkinek megismeri a munkáját, mert kérem, itt meg lehet különböztetni a jót a jobbtól, a rosszról nem is beszélve . . A felelősség a tiszta rendes munkáért rám hárul, ezért igyekszem is munkámat ,'endesen elvégezni. A rendes munkával megszerzem munkástársaim megbecsülését, másrészt aktívaii hozzájárulok hazám szocialista építéséhez. Ahogy Erzsi befejezi mondani valóját, aDban a pillanatban belép az egyik Pálfi-fivér és szigorúan, de mégis mosolyogva rászól Erzsire: — Azonnal töröld le a szádról a rúzst, nem megmondtam neked, hogy munkába ne gyere kifestett szájjal? Erzsi huncutul a zsebkendőjéhez kap, boldogan engedelmeskedik a felszólításnak és letörli a rúzst. Letörli, de mosolya, derűje, jókedve, hogy a munkasok ennyi gonddal veszik körül, még ragyogóbban virul ki üde arcán. Ugy tetszik, hogy ez a jelenet már lejátszódott néhányszor és valószínűitek tartjuk, hogy Erzsi még egy párszor fogja szájáról boldogan letörölni a rúzst a munkások felszólítására. De az is bizonyos, hogy Erzsi ezt csak azért teszi, mert azt akarja, hogy a. munkások törődjenek vele... Nem tud betelni új környezetével, ez látszik tiszta, ragyogó, boldog tekintetében, egész viselkedésén, ahogy igyekszik munkáját jól elvégezni, hogy mindenki megelégedését és megbecsülését megnyerje. íme, ez az a két dolgozó, akikből az építőmunka a legszebb tulajdonságokat hozta felszínre, ezek azok, akiknek az öntudata egyre csiszolódik és munkájuk eredményével dicsőséget hoznak az üzem összmunkásságára. Nem fér kétség hozza, hogy a komáromi hajógyárban sok ilyen munkásnö fejlődik, akik most jönnek rá elsö'ízben a közös munka jelentőségére, akik most fedezik fel elsö'ízben a munkáshaza legdrágább kincsét és legyőzhetetlen fegyverét: a hazaszeretetet. Van azonban a komáromi hajógyárban olyan dolgozó is, aki már teljesen kiforrott és aki öntudatos magatartásával példája lehet a többi dolgozónak Ez a dolgozó Pintér Fernc elvtárs, 33 esztendős 1945 óta párttag. Pintér elvtárs HŐS, két gyermek apja, tavaly augusztusig a komáromi nyomdábar 'ökönyvelö volt 7000 koronás fizetéssel. Egyszóval kényelmesen és jól élt keresetéből ennek ellenére munkájával nem volt megelégedve. Az volt az álláspontja, hogy az ö munkáját egy nő' munkaerő is elvégezheti míg neki a termelésben, a nehéziparban a helye. Augusztusban. fel is mondott a cégnek, de felmondását csak azzal a feltétellel íogadták el, ha betanít egy új munkaerőt a könyvelésbe. Pintér elvtárs nem habozott sokáig. Jelentkezett a hajógyárba, ott elvégezte napi munkáját, délután pedig a nyomdába járt és betanított egy új munkaerőt a maga helyére. A hajógyárban a minta és előkészítő osztályba jelentkezett Észrevette ugyanis, hogy ezen az osztályon megy keresztül a hajó valamennyi alkatrésze. Ez tervének teljesen meg'felelt. mert az iparban egy jó kiváló szakmát akart elsajátítani. Célját pái hónap múlva elérte. Az előkészítő osztályban mintakészitő lett. A mintakészités rendkívül kényes íeladat. és csakis megbízható és ügyes szakembereket bíznak meg •^zzel a munkával. A mintakészítés azt je enti, hogy az ember kézhez Kap egy mintát, újra megrajzolja es kidolgozza, majd vaslemezből kitormálja. A vaslemezt egyengetni kell, géppel vagy kézi munkával, illetve kaiapáccsai. Az utóbbi a lobbik mert míg a gép sablonosan végzi az egész lemezen az egyengetést, addig a kalapáccsal ott egyenget, a.nol kell, ahol szükség van rá. Ezután pontosan a minta szerint kivágja majd hajszálpontossággal leköszörüli és miutár. ezzel a munkával elkészült, jön a műszaki szakértő, aki ellenőrzi és ha megfelel, rányomja a mintára a cég pecsétjét és sokszorosítani lehet. Ezt a munkát végzi most Pintér Ferenc elvtárs a komáromi hajógyárban. Munkájával meg van elégedve, annak ellenérs hogy keresete egyharmaddal kevesebb, mint amennvU mint főkönyvelő kapott. Pintér elvtársat azonban ez nem zavarja Szenvedélyes szeretettel ragaszkodik a munkájához, amint az elvégzett munkájából és mondanivalójából meglátszik. Pintér elevtárs így nyilatkozik: „Engem a Párt nevelt arra, hogy szeressem az építőmunkát, hogy szeressem hazámat" köszönhető az, hogy e néhány rövid hqnap alatt már eredményeket is fel tudok mutatni. Az első napok nehézségein rövid idő alatt átestem. Ebben is segítségemre voltak az elvtársak, Wieder, Matasics és Nedics művezetők, akik ázonnal észrevették. Nézd, munkám mellett a Pártban különböző funkciókat töltöttem be. Voltam alelnök, pénztárnok a helyiszervezetben, aztán népnevelő lettem, ffis miközben neveltem másokat, miközben megismertem az elvtársakat, megismertem önmagamat is és természetesen önkritikával magamat is neveltem. így jöttem rá, arra, hogy produktív munkát kell végeznem és ez a vágy, hogy aktivan résztvegyek szocialista hazánk építésében, egyre határozottabban felülkerekedett bennem, amíg végre mult év augusztusában döntöttem ... — Meg kell jegyeznem, — folytatta Pintér elvtárs, — hogy őszinte szándékaimat az elvtársak az előkészítő osztályon teljes mértékben friegértették, teljes mértékben támogattak és segítettek és ennek hogy nem tartozom azok kösé, akik csak nyolc órát akarnak dolgozni, aztán leteszik a szerszámot és vége ... Őszinte igyekezetemen látták, hogy valóban tanulni szeretnék és segíteni akarok. Itt, a hajógyárban tapasztaltam akkor azt, hogy a becsületes szándékot senki sem tudja annyira értékelni és megbecsülni, mint az öntudatos munkás. Segítettek mindenbén, rendkívüli türelemmel és hozzáértéssel. Különösen nagy örömet okoz nekem az, hogy munkámmal hozzájárulok a szovjet hajók elkészítéséhez, ezért ha kell szívesen dolgozom vasárnap is. Nekem ez nem áldozat, hanem öröm. Arra gondolok állandóan, hogy munkám, két kezem munkája ott lesz a Volga-Don-csatornán a kommunizmus építkezésének nagy ünnepén. Ez a tudat nagy erőt és lelkesedést önt az emberbe. Kiegyensúlyozott s nyugodt, ember vagyok, amióta bekapcsolódtam a termelésbe, amióta itt dolgozom a hajógyárban. Az a nézetem, hogy minden hivatalnok és értelmiségi pályához tartozó ember, aki valóban megérti az építőmunka jelentőségét hazánkban, lépést tarthat a munkássággal és idővel kiváló szakemberré válhat és kiváló békeharcosa lehet a világ nyolcszázmilliós béketáborának, amely a Szovjetunió köré tömörül. SZABÓ BÉLA.