Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-18 / 15. szám, péntek

UJSZG 1952 január 18 Jelentés a Megbízottak Testületének ütéséről Napjaink legfontosabb feladata a kulcsipari munkaerőszükséglet biztosítása Kedden tartotta ülését a Megbízottak Testülete Július Du­ríš elnöklete alatt. Az ülés megkezdésekor az elnök a M e g b 1­zottak Testületének nevében szívélyesen felkszontötte Jozef Lukačo­vič, építkezésügyi megbízottat 50 éves születése napja alkalmából és kiemelte az ünnepelt aktív működését köztársaságunk szocialista fel­építésében, Jozef Lukaéovió építésügyi megbízott jelentést tett a Megbízot­tak Testületének az építőiparban mutatkozó abszencia és hul­lámzások csökkentésére kiadott intézkedésekről. Nemzetgazdaságiunk felépítésének fokozott irama — új nagy Ipari és mezőgazdasági üzemeink, lakásépítkezéseink — megkövetelik, hogy az építési munkából dolgozóink teljes mértékben kivegyék részüket. Az építőiparra rótt feladatok tervteljesítésének alapfeltétele a munka­fegyelem megszilárdítása, a munkamódszerek jobb és felelősségteljesebb megszervezése, a munkáért Járó díjazás helyes megállapítása é9 az abszencáa, valamint a hullámzás megszüntetése. Az építésügyi Megbízotti Hivatal ős az üzemek vezetőségeinek fel­adata lesz a szakszervezetek, az Ifjúsági Szövetség és a Nők Szövet ségének hathatós támogatásával, a tervezés folytonos elmélyítésével és részletes szétírásával a dolgozók beszervezése az építőiparba. Az üzem és az építkezések veze­tőségének folytonosan figyelemmel kell kteérniök az abszenciát és ennek okait «z egyes munkahelyeken és intézkedéseket kell hozni az üzemi Párt és szakszervezeti csoportok be­vonásával, ezeknek a hiányoknak a rögtöni kiküszöbölésére. A Meghatalmazottak Testülete jó­váhagyta az építőiparban dolgozók­ról való gondoskodásról és ellátá­suk biztosításáról szóló új intézke­déseket. Emília Janefková-Murinová meg­bízott helyettesítésében Rudolf Stre­chaj igazságügyi megbízott javasla­tot terjesztett be a munkaerők be­szervezésének biztosításáról a szlo­vákiai építésekre és e javaslat alap­ján a Megbízottak Testülete újabb fontos intézkedéseket hozott egyes legfontosabb üzemeink és építkezéseink részére újabb munka­erők biztosítására. A Járási és kerületi Nemzeti Bi­zottságoknak, a Nemzeti Arcvonal össze alakulatainak nagy feladata lesz, hogy városaink és községeink lakosságát felvilágosítsák az új munkaerők toborzásának fontossá­gáról, főleg a mezőgazdaságban, a háztartásokban és az áruelosztás­ban dolgozók i soraiból, bányáink, fontos ipari üzemeink és a szocia­lizmus nagy építkezései számára. A sikeres munkaerötoborzás megköveteli, hogy az üzemek és az építkezések vezetőségei a tömeg­szervezetek segítségével alaposan felkészüljenek erre az akcióra és az újonnan nyert munkaerőknek biztosítsák a kívánt feltételeket a munkavállalásra, hogy az újon­nan beszervezett munkaerők az üzemek állandó munkásaivá vál­janak. A Megbízottak Testülete megtárgyalta Jozef Hojcs elvtárs, pénzügyi megbízott jelentését a bér­alapok felülvizsgálásával kapcsolatos tapasztalatokról. A béralapokat gazdaságunk több termelési ágában bevezettük a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1951 feb­ruárjában megtartott ülése után és ez a kormányintézkedés nagy Je­lentőséggel bír a munkabér és fize­tések folytatólagos rendezésére, az üzemi gazdálkodás tökéletesítésére és a szocialista elven alapuló igaz­ságos bérdíjazásra az elvégzett munka minősége és mennyisége sze­rint. Az üzem vezetősége a dolgozók közvetlen részvételével a munkahe­lyeken fogja eldönteni, milyen intéz­kedéseket kell hozni, hogy az üze­mi dolgozók érdemeik szerint le­gyenek díjazva és hogy a munka­kerülők díjazása n« történjék a dolgozók kárára. Ondrej Klokocs elvtárs, népmű­velési és tájékoztatásügyi megbí­zott beterjesztette a M eg bi ­zottak Testületének a szlovákiai könyvkiadó vállalatoknak 1952 évre évre szőlő kiadási tervét. Az irodalmi kiadási programm nagyszámú különféle irodalmi, po­litikai, tudományos, műszaki és oktató könyvek kiadását veszi tervbe és ez újabb bizonyítéka népi demokratikus rendszerünk fokozott kultúrkövetelményeinek. A könyvek és irodalmi művek fo­kozott kiadása és terjesztése gaz­dagítja dolgozóink kultúrlehető­ségelt és egyúttal kifogyhatatlan forrásul szolgál dolgozóinknak a marx-leninizmus forradalmi esz­méi, a dicső szovjetnép gazdag tapasztalatai, a világ első szocia­lista állama felépítésének megis­meréséhez. Dr. Jozef Kiszely egészségügyi megbízott jelentést tett az egész­ségügyi kérdésekről, különös tekin­tettel az egészségügy egységesíté­sére. A jelentést a Megbízottak Testülete tudomásul vette és intéz­kedéseket hozott dolgozóink egész­ségügyi gondozásáról. A kereskedelemügyi és földmüve­lésügyi megbízottak beszámoltak a Megbízottak Testületének a közel­látással kapcsolatos új, igazságos rendelkezések végrehajtásáról, va­lamint a felmerült hiányosságok ki­küszöböléséről. A Megbízottak Testülete intézke­déseket hozott a beszolgáltatási kötelezettségek eredményes biztosí­tására, az állatállomány pontos nyilvántartásának végrehajtására és a helyi Nemzeti Bizottságoknál kinevezett titkárok munkateljesít­ményének biztosítására. A brigádmunka fokozza dolgozóink politikai öntudatosságát Dolgozóink politikai öntudatossá­gának fokozása nagymértékben já­rul hozzá negyedik tervévünk ha­talmas feladatainak végrehajtásá­hoz. Ma már nem csupán a magasabb munkatérek lehetősége készteti dol­gozóinkat, hogy a nehéziparban dolgozzanak, vagy brigádmunkára jelentkezzenek, hanem maga az a tudat is, hogy megfeszített munká­val emelkedik ipari termelékenysé­günk, ami egyúttal dolgozóink élet­színvonalát is emeli. Német Jenő és Zámpori Béla osztravai brigádmun­kások szabadságuk alkalmából be­számoltak tapasztalataikról. Német elvtárs ; csoportja a 202 falnál 200%-ra teljesíti normáját. Ciklusos grafikon szerint dolgoznak és munkájukért olyan munkabért kaptak, amilyenre maguk sem szá­mítottak. Beszámol továbbá arról, hogy habár a brigádmunkára való jelentkezésre nem kis mértékben a magasabb munkabél lehetőségei késztették, ma már rem csak ő, hanem csoportjában az összes dol­gozók tudják, hogy munkájukkal biztosítják országunk ipari fellen­dülését és ezzel biztosítják a világ­békét is. Munkavállalásuk alatt észleltek kisebb-nagyobb hibákat a munka megszervezésében és egyéb téren is. Ezeknek a hibáknak a kiküszö­bölése az üzemi pártszervezetek feladata. A dolgozók tudják, hogy minden esetben, ha maguk a mun­kások segíteni nem tudnak, pár­tunk megteszi a kellő intézkedése­ket. ' Szívós József, a somorjai járási pártbizottság elnöke. Sürgősen pótoljuk az ércbányák munkáshiányát! A szepesi és gömöri ércbányák a bányamunkások, brigádisták magas abszenciája folytán lemaradtak az ötéves terv negyedik évével meg­kezdett terv teljesítésében. A dolgo­zók igyekeznek az első heti gyenge teljesítinéryt behozni és a felemelt feladatokat egyenlegesen teljesíteni Pártunk és kormányunk határozata szerint. Ebben a z igyekezetükben azonban r.agy nehézségeket okoz a munkaerőhiány. A szepesi vasérc­bányában a tervezett munkaerő­létszám 20% -os hiányt mutat ki. Ezt a hiányt bányászaink igyekez­nek a kihasználatlanul fekvő gé­pek bevezetésével kiegyensúlyozni. Feladatul tűzték Ki, hogy az egyes munkahelyeken a munka gépesíté­sére szolgáló előfeltételeket meg­teremtik és bevezetik az új szocia­lista munkamódszereket, ezek kő­iül főleg a ciklusos grafikon alkal­mazását. Az üj munkamódszerek bevezetésébe az üzemi Párt és tö­megszervezetek is teljes mértékben bekapcsolódnak. Az 1052-es év első két hetében a szepesi ércbányák 81.4%-ra, a gö­möri ércbányák 81.6%-ra teljesítet­ték a megszabott tervet. Laláik ozásotH Jleninnel [Folytatás az 1. oldalról) tak megfelelők. Titokban kellett megtartani a konferenciát az ille­gális munka szabályai szerint, hogy tehetetlenné váljék a cári kémszol gálát és az osztrák rendőrség spic­lijeinek piszkos munkája. Emlékszem, hogy a konferencia résztvevőinek mindenekelőtt meg­felelő ruházatot szereztünk, amely alkalmazkodott a prágai viszonyok­hoz. A küldöttek közül néhányan ugyanis orosz rubaskákban jöttek el, amelyek bizonyára figyelmet 1951 november 30-án délelőtt 10 órákkor futótűzként terjedt el a hír a budapesti Egyesült Izzólámpagyár­ban, — majd egy órával később a magyar fővárosban és egy nap múlva az egész országban, — hogy Pioker Ignác Kossuth-díjas sztahanovista gya lus, a szakma többszörösen kitünte­tett legjobb dolgozója, befejezte öt­éves "-tervét. A magyarországi sztahanovista mozgalom 1949 december 21-én, a Joszif Visszárionovics Sztálin gene­ralisszimusz 70. születésnapjának méltó megünneplésére rendezett Sztá­lini Műszákkal^ kezdődött. Ezen a na­pon születtek'meg az első magyar sztahanovisták is. Bortkovics, Bikov, Savljugin tanítványai, a szocialista munka első magyar hősei. Pioker Ignác is ekkor tűnt fel, ezen a napon érte el élete eddigi legnagyobb telje­sítményét, az akkori norma 1470 SEá zalékát. A következő év áprilisában befe­jezte a január 1-én megindult ötéves terv első évi részletét. Négy hónap alatt végzte el 12 hónap munkáját. Félévvel később, október 15-én már második évi tervét is teljesítette. 1951 márciusában az 1952 decemberi tervénél tartott, júliusban az 1953 de­cemberinél és most, november 30-án. elérkezett 1954 decemberéhez. Eve. j ket sűrített össze hónapokká, jelenné varázsolta a jövőt. ( Közben Kossuth-díjjal, Munka Ér demrenddel tüntették ki, újításaiért ju talmakat kapott, üzeme pártbizott­ságának elnöke és tanácstag lett: munkástársainak, egy egész ország dolgozó népének elismerése, szeretete és megbecsülése áradt feléje. Ma ha­zája legnépszerűbb fizikai dolgozója, a magyar munkásosztály büszkesége, százezrek példaképe... aki elsőnek fejezte be ötéves tervét. Vájjon mi tette képessé ilyen rend­kívüli eredmények elérésére, hogyan 1 mított pontos mozdulatokkal dolgo­fejlődött azzá, ami lett® — önkén. | zik, nincs egy fölösleges lépése, nem Pioker Ignác magyar sztahanovista 23 hónap alatt teljesítette ötéves tervét íelenür is ez az első kérdés Pioker I veszteget el egyetlen másodpercet Ignáchoz, az új, szocialista embertí-1 sem. Maga a megtestesült nyugalom, pus megtestesítőjéhez. Pedig örök tűz, izzó nyugtalanság _ Az, hogy az új legyőzte bennem é l *> elui e> mill ió ötlet, szándék, terv a régit. És amikor már önmagam- és elképzelés forrong? agyában, hogy ból eltudtam távolítani minden aka- mind í£ ^ abb é s tökéletesebb mód­dályt, nem volt többé nehéz a külső szerekkel gyorsítja meg munkáját, akadályok legyőzése sem. Ezt. az ön- termelékenyebbé tegye a mai magam fölött aratott győzelmet pe- napot, mint a tegnapi volt. Művésze dig a Pártnak köszönhetem: a Párt a technikának, nak. amely belőlem kommunistát ne- — A munkaidő 7 órakor kezdő­dik ... — mondja — Nálam ez azt jelenti, hogy gépem 7 órakor indul el és csak akkor áll meg, amikor vége a munkaidőnek. Tehát annyival előbb megyek be az üzembe, hogy legyen még időm gépet megvizsgálni, váj­jon rendben működik-e ... és annyi val később jövök el onnan, amennyi idő szükséges a gép megtisztogatásá- j hoz, a munkadarabok és szerszámok elrakásához. Munkahelyemen és a szekrényemben rend van, sohasem töltök időt a keresgéléssel. Mialatt gépem jár, előkészítem a következő munkadarabot. A gépnek nem sza­bad állnia, csak azért mert a munkás tűnődik, próbálkozik, számolgat, ho­gyan fogjon hozzá a munkához. Lát­szatra talán apróságok ezek, de sok megtakarított percet, sok teljesít­mény-százalékot jelentenek... Pioker Ignác az utóbbi évek során száz és százféle munkadarabon dol­gozott. De egyetlen egy sem akadt, amelyen ne igazított, ne észszerű sí tett volna valamit. Megmarkolt minden percet, minden másodpercet, napokra rövidítette le a hónapokat, hetekre az éveket. Sohasem volt selejtje s így megilleti az a tisztesség és biza­lom, hogy sajátmaga ellenőrizze munkája minőségét, Brigádjából, amelynek vezetője, ecWig öt sztahano­vistát nevelt, most újabb kettőt ké­szít elő e kitüntető fokozat elnyeré­sére. Átképzősöket is oktat, minden tanítványa rég túl van már a száz százalékos teljesítményen, a Párt ne' velte. kommunistává, Birjukov, Bi­kov és Nyikiforov munkamódszerei kiváló szakmunkássá, a sport és verseny szeretete küzdeni tudó edzett emberré. Fiatalabb korában jónevű atléta volt s ma, 44 éves fejjel is példát mutat; első az MHK mozga lomban és minden évben leteszi pró­báit egy-egy aranyjelvény erejéig. November 30 án délelőtt, amikor ötéves tervének befejezésekor dolgozó veit. Ez a néhány szó mindent meg­magyaráz, fölösleges tovább kérde­zősködni. Pioker Ignác 44 éves, kék­szemű, halkszavú, nyugodt és rokon­szenves ember. Munkáját az jellemzi, hogy sohasem kapkod. Előre kiszá. társai köréje sereglettek és ünnepel­ték, virággal^ dallal köszöntötték s néhány percre megállt a munka a hatalmas gyárban, Pioker Igná c sze­rényen, meghatottan állt a munkate­rem közepén, nem tudta, hogy most mit kellene tennie, ami méltó legyen ehhez az ünnepélyes pillanathoz. Az­tán hirtelen elmosolyodott, odalépett a ragyogóan, tisztán csillogó haránt­gyaluhoz, lenyúlt egy munkadara­bért, felerősítette, majd megszólalt: I — Elvtársak, én még sok ötéves tervet szeretnék teljesíteni — határ­idő előtt... " Szekrénye fölött egy arckép diszíti munkahelyét: Joszif Visszárionovics Sztálin, a béketábor vezére. Felné­zett a képre és dolgozott tovább keltettek volna. Azután meghatá­roztuk az ülés helyét, a Hybern­utcai népházat. Ebben a házban volt a Právo Lidu szerkesztősége is, ahova naponta sok munkás jött és így a sürgés-forgás nem volt fel­tűnő. Sohasem felejtem el, hogy mi, a Právo Lidu szerkesztői, mily szom­jasan hallgattuk a forradalmi dalok gyönyörű karénekét, amellyel a bol­sevikok befejezték gyűléseiket. Én magam a titkos konferencia részt­vevőinek leveleit közvetítetem. Élén­ken emlékszem még arra, hogy az egyik borítékon, amelyet az ülés­terembe vittem, eet a nevet olvas­tam: Lenin. / Már akkor sokan ismerték ezt a nevet és tudták, hogy e név az új világért folyó harc zászlaja, a győ­zelem biztosítéka, de a beavatotta­kon kívül senki sem tudta, hogy a küldöttek közül melyik Lenin. Ott . sem tudták ezt, ahol Lenin rejtő­zött, vagy az éjszakát töltötte, ott sem tudták hogy azzal az emberrel beszélgetnek, akinek müve meg­változtatja a világot. Én sem tudtam, amikor a konfe­rencia végeztével megkértek rá, hogy a Hybem-utcai állomáson váltsak vasútijegyet Drezdába és amikor ezt a vasú ti j egyet átadtam a konferencia azon résztvevőjének, aki velem együtt elsőnek lépett a vagónba. E feladat teljesítése éle­tem legnagyobb és legszebb élmé­nye maradt. Az üres perronon egyetlen ember állt. Egyszerű ember volt, alacsony, zömök termetű, szőke szakállal. Nem volt lAás csomagja, mint egy fonott utazókcsár. Amikor észre­vett, felém Jött és úgyszólván ve­em egyszerre lépett a vagónba. A vonatban átadtam neki a vasúti­jegyet és a maradék pénzt, ö erő­sen megszorította kezemet és azt mondta: „Spasszíva". Ez volt minden. De ez a kis tör­ténet sohasem tűnik el emlékeze­temből. Később egy kép nyomán ismertem fel, hogy 1912 januárjá­ban kivel találkoztam az állomáson. A prágai konferencia Lenin éle­tének egyik nagy győzelme volt. Az újtípusú lenini párt a cári rend­szer és a kapitalizmus megdöntésé­nek alapvető tényezőjévé vált és jelentős határkő volt a győzelmes Október felé vezető úton. _

Next

/
Thumbnails
Contents