Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-03 / 2. szám, csütörtök

1D52 január 3 UJSZ0 Két világ gazdasága - egy év tükrében \ 1951 — új nagy gazdasági győzelmek éve volt a szabad országokban. A Szovjetunióban, és mindazokban az országokban, amelyek' a Szovjetunió segítségével lerázták magukról a kapitalizmus bilincseit, szabadon és gyorsan fejlődtek tovább a termelőerők. A dolgozó tömegek növekvő aktivitása, munkalendülete és kezdeményező ereje a kommunista pártok vezetésével ezekben az országokban mindenütt megvalósította a békés építést szolgáló népgazdasági terveket és ezzel biztosította a továbbfejlődést, az újabb győzelmek elérésének előfeltételeit. Az épUlő kommunizmus hatalmas körvonalai mind világosabban bontakoznaik ki a Szovjetunióban. A szovjetnép hősi munkával valósítja meg a kommunizmus építkezéseinek gigászi terveit, amelyek — mint Rákosi elvtárs mondotta — „nemcsak a Szovjetunió felmérhetetlen gazdasági erőit mutatják, hanem magabiztosságát és a jövőbe vetett megingathatatlan hitét is". A szovjet népgazdaság nem ismer válságokat, munkanélküliséget, ellentmondásokat. Ebben a népgazdaságban teljes mértékben érvényesülnek a szocialista társadalmi és gazdasági fejlődés törvényei. Évről évre 'nabb nagy munkasikeresen keresztül ivei felfelé a szovjet népgazdaság útja a sztálini korszakban. A szovjet acélgyártás ma többet termel, mint Anglia, Franciaország, Belgium és Svédország acélipara együttvéve. A szovjet energiatermelés több áramot termel, mint Anglia és Franciaország erőmüvei együttesen. A Volga mentén most épülő két nagy vízierömü évi 20 milliárd kilowattórás termelése önmagában több mint Olaszország, Svédország és Svájc — három bőséges vízierővel rendelkező ország — összes áramtermelése. A szovjet ipar és technika páratlan fejlődése, a munka fokozódó gépesítése alapján vált lehetővé ezeknek a nagy alkotásoknak a megvalósítása, ugyanúgy, mint a Szovjetunió egyes területein a szárazság elleni frontális támadás megindítása, a természet átalakítása. Hiszen csak a most épülő hatalmas alkotások 28 millió hektárnyi terület öntözését biztosítják, ami az ország összes szántóföldterületének közel az ötszöröse. Mindez a szovjetállam és a népgazdaság erejének, a szovjetnép életszínvonalának további nagyarányú emlését alapoeza meg. A Szovjetunió példáját követve, a Szovjetunió segítségével újabb nagy sikereket ért el. • a héketábor többi országa is Európában és Ázsiában. A Szovjetunió baráti támogatásával vált lehetővé, hogy a Kínai Népköztársaság újjáépítse iparát, hogy az ipar egyes ágai már hétszeresen haladják meg 1951-beo. az 1949. év termelését, hogy sikerrel terjesszék ki a földreformot mind szélesebb területekre. A Szovjetunió állandó támogatósával valósítjak meg a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói hosszúlejáratú gazdasági terveiket. Ma már nem kétséges, hogy a bolgár ötéves terv négy év leforgása alatt, 1952 végére megvalósul. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország néhány év leforgása alatt megtöbbszörözi a szocialista iparosítás alapját képező nehézipari termelését. A dolgozók munkalendülete mindenütt teljesíti, sőt túlteljesíti a felemelt, feszített terveket, így például a román könnyűiparban 111 üzem egy hónappal korábban teljesítette az 1951. évi tervét. Ezekben az országokban mindenütt gyors ütemben fejlödnek és szilárdulnak meg a szocializmus anyagi alapjai, így lehetővé válik a szocialista szektor megerősítése a népgazdaság minden területén és a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. Uj világot teremtenek lelkes munkájukkal a szabad országok dolgo^i. Ugyanakkor fokozott mértékben gyengülnek a régi világ korhadt alapjai. 1951 — a tőkés rendszer további gyengülésének, a kapitalizmus általános válsága újabb elmélyülésének az éve volt. Az imperializmus fegyverkezéssel és új háború kirobbantásával szeretné elűzni a feje felöl a válság sűrűsödő felhőit, de éppen ez az agresszióra törekvés, a növekvő fegyverkezés mélyíti el a tőkés világ válságát. Akárhogy kozmetikázzák is a nyilvánosságira hozott statisztikai adatokat, nem tudják kendőzni az egyre súlyosbodó válságtüneteket, amelyek újabb megrázkódtatásokkal fenyegetik a kapitalista gazdaságot. Nem tudják elkendőzni azt, hogy a hadiiparok emelkedő termelésével párhuzamosan csökken a békeiparok termelése. Az^ Egyesült Államodban ma már milliárdokra emelkedett a monopóliumoknak juttatott hadimegrendelések havi öszszege, ugyanakkor egyes fogyasztási cikkeket termelő iparok gyártása katasztrófálisan csökkent, növelve a munkanélküliséget és az áruhiányt. Nem tud.ák elkendőzni azt, hogy a gazdasági élet növekvő militarizálása inflációt idézett elő a tőkés országokban. Az USA a folyó költségvetési évben 75 milliárd dollárt fordít közvetlenül vagy közvetve hadikiadásokra. Az atlanti tömb európai államai összesen 11.4 milliárd dollárt irányoznak elő egy év hadianyaggyártására. Állami költségvetésük 40—50—70 százalékát fordítják ezek az országok agreszszlv terveik előkészítésre, improdukLív árúk gyártására és ezzel elkerülhetetlenül további inflációt, szakadatlan áremelkedést idéznek elő. Költségvetéseik egyensúlya felborult a fokozott fegyverkezés következtében és a hiány folytonosan táplálja a növekvő inflációt. Féktelen dühvel fordul a szabad világ ellen ^z amerikai imperializmus, de növekvő agressziójával a kapitalista rendszer válságát mélyíti el. Az amerikai finánctőkének kétségkívül sikerült maga alá gyűrni a többi tőkés országot — „szövetségeseit" — a második világháborút követő években. De az amerikai finánctöke hatalmának ez a növekedése a kapitalista rendszer egészének gyengülését hozta magával. Henri Claude írja „Merre tart az amerikai imperializmus" cimü könyvében: „Szembeállítani az amerikai kapitalizmus fejlődését az európai kapitalizmus hanyatlásával, mint ahogyan azt a kapitalizmus megvásárolt védelmezői teszik, nem más, mint szembeállítani a vámpír egészségét aldozata gyengeségével, akinek a vérét szívja." Az amerikai monopóliumok már a második világháború előtt arra törekedtek, hogy szovjetellenes háborút idézzenek fel, amelynek terhét azonban lehetőleg a többi kapitalista országra hárítják, a haditermelés profitját pedig maguknak biztosítják. Ezt a politikát folytatják ma Is. Az amerikai imperialisták agresszív politikája új gazdasági megrázkódtatásokra vezetett és rendkívül kiélezte a kapitalizmus belső ellentmondásait minden tőkés országban — magában az Egyesült Államokban is. Fokozódott az alapvető ellentmondás a munka és a töke között. A fokozódó fegyverkezés a kizsákmányolás növekedésével, a munkásosztály növekvő elnyomorodásával járt együtt. A hadiiparok növekvő foglalkoztatottságával a békeiparok állandó csökkenő munkáslétszáma áll szemben. Hiába Ömlenek megszámlálhatatlan milliárdok a hadiiparokba: a munkanélküliek száma ma is 45 millió körül van a tőkés országokban. Az Egyesült Államokban sok millió azoknak a száma, akik egyáltalában nem, vagy pedig csökkentett munkaidővel dolgoznak.. Japánban 13 millió munkanélkülit, Nyugat-Németországban 3 milliót, Olaszországban 4 milliót tartanak hivatalosan nyilván. A drágulási hullám egyre féktelenebbé válik. A reálbérek az A kínai nép újévi üdvözletei a szovjet népnek Az összkínai (szakszervezeti szövetség a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának a következő újévi üdvözletet küldte: Az 1952. újév alkalmából a kínai dolgozó nép nevében forrón üdvözöljük a Szovjetunió dolgozó népét. A kommunizmus építésénél elért pompás sikerek, amelyeket a szovjetnéfp Sztálin elvtárs vezetésével ér el, megerősítik a népek bizalmát a világbéke megőrzésében. Mao-Ce-tung és a Kommunista Párt kiváló vezetésével a kínai munkásosztály a szovjet dolgozók értékes tapasztalataiból merít, sikeres ellenálló mozgalmat fejt ki az amerikai agresszió ellen éis Korea megsegítésében, országos kampányt fejleszt ki a termelés fokozására és a termelésben való takarékosságra és ezáltal hatalmas ütemben építi hazáját, megszilárdítja nemzeti védelmét és megvédelmezi a békét Ázsiában és az egész világon. A kínai és a szovjet dolgozó nép továbbra is megerősíti kölcsönös baráti szövetségét, amely hatalmas biztosítéka annak, hogy az egész világ összes nemzeteinek békéjét megőrizzük. Az egységes baloldali bont sikerei az indiai választásokon Az egységes baloldali front az indiai választásokon új győzelmet ért el. Az egységes front jelöltjét, Parameszvaran Nairt beválasztották az indiai parlamentbe. Ellenjelöltje Narajan Pillái, a dólindiai Travankor. Kocsin állam volt miniszterelnöke kiesett Az egységes baloldali front jelöltjét, Ravindrant és a független Nadzsidot, akit a baloldali front támogatott, beválasztották a Travankor-Kocsin állam törvényhozó testű, tetébe. Növekedik a munkanélküliség Nyugat-Németországban A bomni munkaügyi minisztérium jelentése szerint Nyugat-Németországban a murjkanélkiiliek száma 1951. decemberének első felében 143^328 fővel növekedett és a nyugatnémetországi munkanélküliek összszáma ezel elérte az 1.449,937 személyt. A munkanélküliség legerősebb emelkedését Bajorország rtiutatja, ahol a munkanélküliek száma 43.512 személlyel emelkedett. Az állandóan növekedő munkanélküliség főoka Nyugat-Németországban a munkások nagyszámú elbocsátása a békés iparnak valamenynyi ágazataiból, amelyeket a nyugat-német kormány az ország gyors újra felfegyverzésének keretében fokozatosan megszüntet. A magyar kormány jegyzékben utasította vissza a jugoszláv kormány hazug állításait a jugoszláv provokációs határsértésekkei kapcsolatban A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma a Mura egyik szigetén elkövetett jugoszláv határsértéssel kapcsolatban a következő újabb jegyzéket adta át december 28-án a budaipesti jugoszláv követségnek: „A Magyar Népköztársaság kormánya a leghatározottabban visszautasítja a jugoszláv követség 1951 december 27-én kelt jegyzékét, amely a Magyar Népköztársaság kormánya 1951 december 20-iki jegyzékében részletesen ismertetett durva jugoszláv határsértést, amelyet jugoszláv katonai és poígári személyek a Murának egy magyar területhez tartozó szigetére való behatolással követtek el, azzal tetézi, hogy a magyar szerveknek az említett Mura-sziget őrzése végett magyar területen foganatosított intézkedéseit minden alap nélkül „agresszív eljárásnak", „bitorló akciónak", jugoszláv terület megszállásának és „kisajátításnak" minősíti. A jugoszláv kormány nyilván provokációs célokból folyamodik azon tények ilyen meghamisításához, amelyek a magyar területet képelő szigetre való behatolásra vezettek. A Magyar Népköztársaság kormánya leszögezi, hogy a szóbanforgó sziget a trianoni békeszerződés mellékleteit képező, a hivatalos határmegállapító bizottság tagjai — köztük Jugoszlávia képviselője —által ellenjegyzett térképek tanúsága szerint minden kétséget kizárólag a határvonaltól, amely a Mura fö ágának közepén vonul, észak-keletre magyar területen fekszik. A budapesti jugoszláv ügyvivőnek 1951 decemberben a magyar külügyminisztériumban tett látogatása alkalmával ezeket a hivatalos térképeket felmutatták és így módjában volt az azokba való betekintés útján erről a tényröj meggyőződnie. Minthogy az 1947-es párisi békeszerződés változtatás nélkül megerősítette a Magyarország és Jugoszlávia között 1920-ban kijelölt határokat, nem férhet kétség ahhoz, hogy a fentemlített térképeken feltüntetett határvonal ma is változatlanul érvényes. Fentiek alapján a Magyar Népköztársaság kormánya ismételten leszögezi, hogy a Mura említett szigetére való behatoláj jugoszláv részről előre megfontolt, durva határsértés volt és újból a leghatározottabban felszóllítja a jugoszláv kormányt, gondoskodjék arról, hogy a jugoszláv határőrségi szervek a jövőben a magyar területein lévő szigetre való behatolástól tartózkodjanak. A Magyar Népköztársaság kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy az elkövetett szándékos határsértést a jugoszláv kormány vizsgáltassa ki és amnak elkövetőit részesítse példás büntetésben". Hz amerikai intervenciósok állati gaztettei a fogolytáborokban A Sin-Hua ügynökség külön tudósítója az amerikai hadifoglyok tanúvallomásaira hivatkozva beszámolt azokról az áilatias gooosztettekről, amelyeket az amerikai intervenciósok ég liszinmaniata szolgáik a néphad. sereg foglyul ejtett katonái ellen követnek el a puszani gyűjtötáborokban. Zoller, az amerikai hadsereg foglyul ejtett katonája ezt mondotta: „Egy. szer láttam, amint egy amerikai tiszt az egyik puszani táborban a dél-koreai katonai rendőrségnek parancsot adott, hogy vetkőztessék le a foglyok egy csoportját. A meztelen foglyokat azután egy szöges drótkalitkába zárták el, amelyet teherautóra helyeztek. Az autót nagy sebességgel elindították és a kalitka szöges drótja a foglyok húsába vájódott. A súlyosan sebesült foglyokat azután egy piszkos sátorba dobták. Néhányan közülük megvakultak, másoknak kezük-lábuk eltört, azonban aemilyen orvosi segítségben nem részesülték." Cornief katona elmondotta, hogy egy puszani gyűjtőtáborban saját szemével, látta, amint „egy amerikai őrnagy és a dél-koreai rendőrség hat tagja kihallgatták * koreai néphadsereg egy elfogott katonáját. Kényszerítették, hogy árulja el egységének fekvését, a néphadsereg katonája azonban erre nem volt hajlandó. Hogy beszédre kényszerítsék, villamos áramot vezettek testébe. A katona teste megmerevedett és arca elkékült. Amikor az áramot kikapcsolták, folytatták kihallgatását. A néphadsereg katonája továbbra is megtagadta a választ. EiTe grumibotokkal addig verték, míg eszméletét nem vesztette. Egész arca egy vér volt." Vanderkool, a második amerikai hadosztály 38. ezredének katonája elmondotta, hogy a puszani fogolytáborokat 10—15 méter magas erős falak övezik és a falak tetején villanyárammal telített szöges drót van. A táborokban külön helyiségek vannak, ahol a foglyokat kínozzák. A foglyok piszokban, nyílt sátrakban alszanak. Jóllehet nagyon hideg van, nem kapnak meleg ruhát, roszszúl táplálják őket és különféle nehéz munkákat kell végezniök. Egyesült Államokban már 1949-ben 28 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint 1944-ben és az elmúlt két évben erősen meggyorsult az áremelkedés folyamata. Ugyanakkor az átlagos profit 22 százalékkal emelkedett az idén és a 326 leggazdagabb amerikai család évi jövedelme pontosan annyi, mint 2,123.432 amerikai kisember jövedelme. A fokozodó fegyverkezés növelte az ellentéteket az egyes imperialista csoportok között. Annál is inkább, mert az amerikai monopóliumok ma már, nemcsak a vadászterület újrafelosztására, hanem lehetőleg korlátlan uralomra törekednek. Egyre élesedő harc folyik az imperialista csoportok között a nyersanyagokért, az áru- és tőkebefektetési piacokért. Minden tőkés ország erősen érzi Amerika fokozott versenyét és növekvő súlyát a tőkés világpiacon. A német és a japán imperializmus feltámasztása nyomán ismét jelentkező német és japán verseny erősödése újabb zűrzavarok forrása lett, a Schuman-terv megvalósítása Anglia érdekeit keresztezi. A maroknyi kizsákmányoló imperialista állam és a gyarmatok szabadságira törekvő népei között fokozódó ellenmondás pedig nemcsak a kapitalista piac további szűkülését jelenti, hanem megmutatja az imperialisták hátországának gyengülését is. Lenin és Sztálin azt tanítja, hogy a két rendszer békés együttlétezése — lehetséges. A szocializmus erői magabiztosan néznek a két rendszer békés versenye elé, hiszen egy pillanatig sem vitás, hogy ez a ver| seny a szocializmus mérhetetlen fölényét bizonyitja a kapitalista rendszer felett, armak a rendszernek a fölényét, amelyben a termelőerők szabadon fejlődhetnek. 1929 és 1949 között az Egyesült Államok ipari termelése a másfélszeresére emelkedett, ugyanakkor a Szovjetunió ipari termelése közel megkilencszerezödött. 1951-ben a Szovjetunió ipari termelése a kétszerese volt a háború előttinek, bár a Szovjetunió népgazdaságának óriási károkat okozott a fasiszta orvtámadás. Az USA iparát nem pusztította a háború, de termelése ma is jóval alcsonyabb, mint volt 1943-ban. Az imperialisták félnek a békés versenytől. Megakadályozzák a békés gazdasági együttműködést a két világ országai között. Megkülönböztető kereskedelmi politikát folytatnak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben. Ujabb és újabb provokációval, növekvő agresszióval teszik lehetetlenné a normális gaziasági kapcsoltatok kifejlődését, ami ugyancsak súlyos károkat okoz a nyugateurópai országoknak. Az imperializmus fél a két rendszer békés együttlétezésétől, de a tőkés országok dolgozói látják, hogy a szabad országok ügye — az egész emberiség ügye. Mind világosabbá válik előttük: melyik az az út, amely jólétet és békés életet biztosit a dolgozó millióknak. Hiszen a szocialista rendszer — mint Sztálin elvtárs mondotta: — már puszta létével szemléltetően bizonyltja a kapitalizmus rothadását, megingatja annak alapjait". Az elmúlt év eseményei ismételten bebizonyították, hogy nem „Amerika százada" van születőben, hanem a kommunizmus százada. Az imperializmus mind mélyebben szüllyed a válság mocsarába — bár dühödten és egyre reménytelenebbül küzd azért, hogy átkos életét meghosszabbítsa. De túl a kapitalizmus mocsarán már új élet virul, az emberiség boldog jövőbe sarjad. Ott, ahol mi és a felszabadult népek mind — a Szovjetunióval az élen '— páratlan lelkesedéssel, növekvő és legyőzhetetlen erőnk biztos' tüdatában építjük és erősítjük a dolgozók szabad hazáját, szüntelenül erősítjük a béke hatalmas táborát. «...